Jobb oldal

A balértelmiség lelkifurdalása


Szerecsenmosdatásba fogott a balsajtó. Gyurcsány Ferencet, az ő bukását elemzik – pedig a sajátjukat kellene. Most persze mindenki hibás a Nagy Bal Idol katasztrófájáért, kivéve azokat, akik visszaélve szellemi felelősségükkel, évekre cserbenhagyták a választókat: a sátánt festették angyalnak.
Idézet a 168 Órából, Bonifert Mária Gyurcsány és az elvesztett háború című „elemzéséből”:

Gyurcsány Ferenc attól volt jó politikus, hogy mindvégig megkísérelte összeegyeztetni a magyar társadalom különböző szegmenseit. A gazdasági és a társadalmi szempontokat, a racionalitást a szociális elvárásokkal. Neki volt tapasztalata arról, milyen is a nyomor. Ugyan meggazdagodott, de sok más pályatársával ellentétben nem a politikából. Még el tudta képzelni, milyen egykeresős családban élni, kisnyugdíjasként vagy segélyekből vegetálni. Megpróbált tehát kis lépésekben haladni, mondván, „nem fog fájni”. De még ezek a kis lépések is túl radikálisnak bizonyultak a saját pártja, a közvélemény számára, a Fidesz pedig egyenesen „népnyúzónak” nevezte minden kezdeményezését.

Tévedés azt hinni, hogy a szerző megbolondult volna. Nem, nagyon is tudatos, amit előad.

Természetesen a 168 Óránál tudják a legjobban, hogy 2002 óta szó sincsen semmiféle társadalmi szegmensek összeegyeztetéséről. Gyűlölni kellett a Fidesz-Magyarországot, és az a szerző meg szerkesztőség jutott zsírosabb falatokhoz állami forrásokból, amelyik ebben jobban teljesített. Tessék belenézni a 168 Óra bármelyik számába az elmúlt hét (sőt bizonyos értelemben 16) évből. Találni fog az érdeklődő egész negyedéveket, amelyekben például kizárólag Orbán- meg Fidesz-gúnyoló képaláírásokat gyűjtöttek és honoráltak.

Az is tömény hazugság, amit Gyurcsány (meg a posztkomcsi) baloldal meggazdagodásáról állít a lap.

Hazugság, hogy a politikából lehetett meggazdagodni

Valójában nem igaz, hogy itt bárki is a „politikából” gazdagodott volna meg. Sőt! Tessék megnézni a mai Országgyűlés tagjait! Aki közülük gazdag, az mind később jött be (tért vissza) a nagypolitikába.

Hosszú listát kerekíthetnénk a húsz éve élvonalban politizáló képviselőkből, akik egyáltalán nem gazdagodtak meg, kezdve például Medgyasszay Lászlón vagy Lezsák Sándoron, folytatva mondjuk Surján Lászlón, de akár Orbán Viktoron is, hogy a kifejezetten pénzügyesekről, mondjuk Varga Mihályról ne is beszéljünk.

Egyébként szocikat is sorolhatnánk, akár kezdhetjük Kiss Péterrel vagy Lendvai Ildikóval. Csakhogy épp a szociknál lóg ki a lóláb:

Azok gazdagodtak meg, akik a rendszerváltozáskor eltűntek a politikai színpadról – viszont a kulisszák mögött dolgoztak „keményen”. Mindenekelőtt a „tanácsadók” sora: maga Gyurcsány Ferenc, aztán Medgyessy Péter stb. Aztán a „főszocdem”, Kapolyi László. Aztán az olajban utazók, például a hallgatag Laboda család, most Gábor ül a Parlamentben. Milyen érdekes, hogy „Máté Laci bácsi”, az MSZP első pártpénztárnoka sem rohant képviselői stallumért, sőt mély hallgatásban abszolválta azt a ciklust, amelyikben mandátumhoz jutott, a váratlanul nagy győzelem okán.

Egész másról van szó: az MSZP az előtérben többé-kevésbé rendes embereket tartott, miközben a háttérben dőlt a pénz. És ebben még az SZDSZ is csak kisinas volt a szocialisták mellett.

Hazugság, hogy a Fidesz tehet az elmúlt hét év dilettantizmusáról

Bonifert felbüfögi a balliberális értelmiség kedvelt eszmefutamát is:

(Gyurcsány és kormánya) „Belesodródott a jóléti osztogatásba” – mondogatták róla, holott ő csak megörökölte a „koraszülött jóléti államot”, s nem volt elég ereje (kíméletlensége) ahhoz, hogy leépítse. Hiába bizonyult jó taktikusnak, hiába tudta (ideig-óráig) ügyesen leszerelni pártbeli ellenfeleit. (…)
A népszavazás előtt persze elmondhatta volna, hogy a háromszáz forintos vizitdíj helyett jöhet majd a háromszáz forintos euró – mint ahogy jött is. De a kormányzati kommunikáció, beleértve az SZDSZ-es egészségügyi tárcáét is, tragikus volt. Maga Gyurcsány is túl értelmiségi, túl tépelődő, túl bonyolult volt a köznép számára.

Tényleg csak a csörgősipka hiányzik. Az a Gyurcsány volt „túl értelmiségi”, aki az arab terroristákról poénkodott? Az, aki úgy káromkodik, mint urasági kocsis az istállóban? Az a Gyurcsány „értelmiségi”, akinek a könyveit a legrövidebb időn belül a Sztálin-összes mellé fogják tenni a balosok odahaza?

Mitől volt egyáltalán értelmiségi ez a Gyurcsány? Soha egyetlen időtálló gondolat nem hagyta el ajkát, beszédei annyira értékesek, mint Hitleréi (fogadjunk, hogy a 168 Órában két év múlva összesen nem fognak két gondolatot idézni tőle).

A Gyurcsány-beszédek elsöprő többségéről elhangzása után is lehetett tudni az időtálló értékelést: handabanda. Handabandázott Fletó, mert ahhoz értett, mert az az ő szellemének közepe. (A tipikus Gyurcsány-beszéd valamiféle nagyszabású tervekről szól, amikből aztán sosem lett semmi. Mit lehet ezekből idézni, hacsak nem elrettentés végett?)

Ideje a baloldalnak eljutni az őszinteség lépcsejének első fokára, és beismernie végre: nem a Fidesz kormányozta csődbe az országot, hanem az általuk kritikátlanul ajnározott MSZP és SZDSZ.

Önmocskoló igyekezet a hazugságból igazságot formálni

Íme a 2006. szeptember óta imamalomként ismételgetett, becsődölt okfejtés:

Hazudott-e Gyurcsány is? Ha azt vesszük, hogy nem tartotta be választási ígéreteit, akkor igen. Ha azt vesszük, hogy (mint maga mondta) 2006 előtt nem bontotta ki az igazság minden részletét. De akkor hazudott Bill Clinton is, amikor 1992-ben megígérte, hogy csökkenteni fogja az adókat, Tony Blair, amikor egyszerre ígérte be a fiskális fegyelmet és az oktatás fejlesztését Angliában, hazudott Nelson Mandela, amikor munkát és lakást ígért Dél-Afrika minden állampolgárának. Egyik sem valósult meg. Stan Greenberg, Amerika legismertebb közvélemény-kutatója szerint – ha így vesszük – a legnagyobbak is hazudnak. Nem azért, mert a zsigereikben gonoszak, hanem mert a körülmények állandóan változnak, és a megvalósítás során számolniuk kell más hatalmi centrumokkal is.
Gyurcsányra akkor sütötték rá a hazugság bélyegét, amikor igazat mondott. Az őszödi beszéddel aláírta saját halálos ítéletét. Mégsem kezdett vizsgálatot, pláne bosszúhadjáratot a beszéd kiszivárogtatója ellen. Pedig figyelemelterelésnek jó lett volna. Hiszen akkor nem (csak) az ő személye lett volna a média célkeresztjében.

Mindazon baloldaliak, akik szeretnének még egyszer az életben valami erkölcsileg érvényeset írni a saját nevükön, itt és most juthatnak el a megtisztulás azon elemi fokára, hogy felfogják és bevallják: Ez a tarthatatlan, ez a szerecsenmosdatás.

A sátán nem hoz üdvösséget. A sátán pusztulást hoz. Tessék körülnézni Magyarországon.

Gyurcsány Ferencre nem „sütötték rá a hazugság bélyegét”.

Gyurcsány Ferenc hazudott. Évekig. Ezzel saját maga sütötte önmagára a hazugság bélyegét.

A balsajtó egyetlen ésszerű lépése, ha azonnal és örökre szakít Gyurcsány Ferenccel és mindazzal, amit az ő személye a magyar politikai gondolkodásban jelentett.

Húsvét van. Most lehet – őszinte megbánás után – újrakezdeni.