Jobb oldal

Draskovicsnak annyi
Mesterházi Attila, a szocialisták egyik megmondóembere a közszolgálati tévében kijelentette: a miskolci rendőrkapitány óriási vétséget követett el, mert kimondta a tényeket.

Nem kell megrökönyödni ezen. A magyarázatot megkaphattuk egy nappal korábban Donáth László evangélikus lelkésztől, szocialista képviselőtől: azt mondta, hogy a politika nem az igazságról szól… (Bánk bánnal mondva: Hogy úgy van!) Persze, már lassan három éve tudjuk, hogy a tények egyáltalán nem "makacs dolgok", azokat az emberek előtt titkolni kell, hogy általuk meg ne zavarodjanak. (Amint például Veres János a 2006-os kampányban elhallgatta a magyar gazdaság első negyedéves adatait.) Vagyis a balos teória szerint a legveszedelmesebb, ami a politikában és a közéletben megjelenhet, az nem más, mint a tények és a valóság. Tudjuk, persze, "Valóság nevű nagybátyánk" (lásd: Bereményi–Cseh) elutazott. Kár. Ha véletlenül levél jön tőle – egyre ritkábban –, akkor "sírva és nevetve olvassuk jellegzetes keze írását". De egyre ritkábban jön levél.

Térjünk vissza Miskolcra! A rendőrkapitány ominózus kijelentése után (hogy az elmúlt két hónapban a városban az összes utcai rablást kizárólag roma származású ember követte el) az SZDSZ Gusztos Pétere rögvest felszólította az igazságügy-minisztert, hogy intézkedjen, Draskovics Tibor erre azonnal "szalutált", utasította az országos rendőrfőkapitányt, mire Bencze rendőrfőnök is "szalutált", s "azonnalosan" (rendőri kifejezés a szép emlékű Gergényitől) intézkedett. De jött a váratlan fordulat: a város szocialista polgármestere és szocialista képviselői is kiálltak a kapitány mellett, mondván, jól végzi a munkáját, s kijelentése nem rasszista, hanem tényszerű. Lakatos Attila cigányvajda még rá is fejelt, neki semmi baja az elhangzottakkal, mert azok tények, s ő sajnálja, hogy társai nevéhez fűződnek szégyenteljes cselekmények. Egy balos politikus név nélkül megjegyezte: ne Pestről ítéljék meg, hogy milyen súlyos problémákkal néz szembe Miskolc, milyen szörnyű állapotban van ott a közbiztonság.

Tudjuk a végeredményt: a váratlan ellenállástól Draskovics "berezelt", visszavonta parancsát, majd máris nyilatkozott – ugyanolyan magabiztosan, mint korábban. Rinocéroszbőrért nem kell a szomszédba mennie.

Tudják, mi az igazi baj ezzel a Draskovics-keringővel? Az, hogy ez már meggyökerezett jelenség. Riasztó. Azt az állapotot mutatja, amikor az emberi kommunikáció elveszti értelmét, jelentőségét. A kommunikációban már csak az számít Magyarországon, hogy "mondd magabiztosan, határozottan, s elhiszik neked" – még akkor is, ha tegnap az ellenkezőjét mondtad.

Ez már olyan, mint amikor a szavannán az oroszlán elordítja magát, s ettől az összes állat megijed. Lefordítom: Magyarországon már csak az erőviszonyok számítanak. Ha erősebb kutya vagy… – szóval, akkor érvényesíted az akaratodat, és kész. A többi már nem számít.

A történtekkor Draskovics még nem hallhatta Barack Obamát – amikor napvilágra került, hogy kinevezendő pénzügyminisztere korábban százhúszezer dollár adót "elfelejtett" befizetni az államkasszába, s az új elnöknek már a harmadik jelöltjéről derült ki hasonló vétség –, aki azt mondta a világ nyilvánossága előtt: ez bizony hiba volt, ezt "elcsesztem". Nem szűk körben, párttársai, barátai társaságában mondta, s nem azt, hogy "elkúrtuk". Hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt. S azt, hogy elcsesztem. Ordító a különbség a két mentalitás között.

Draskovics esete persze más. Obama nem tudhatott jelöltjei vétségeiről, Draskovics Tibor viszont tudatosan tette meg lépését az SZDSZ nyomására. A kézi vezérlés remek példáját megmutatva. Durván beavatkozott a rendőrség dolgába. Majd – nyilvánvalóan kényszer hatására – visszavonta döntését. Kétszer csinált magából majmot. Marad a rögzült kép: antidemokratikus döntési mechanizmusról és erőszakos vezetői magatartásról árulkodik. Nincs mentség az igazságügy-miniszter számára! Ha demokráciában élnénk, távoznia kellene hivatalából.

És ne feledjük: az eset kapcsán újólag kiderült, hogy az SZDSZ-nek – amelynek támogatottsága a szerénynél is szerényebb egy százalék körül mozog – különös privilégiumai vannak ebben az országban. Ha rámutat valakire, ha ráüti a bélyeget, hogy az rasszista, mindenki megrezzen, s az egyébként "kőkemény" Draskovics is alázatosan szalutál, nyusziként cselekszik, megsértve akár egy szervezet szuverenitását. Hát nem arról beszélt Gyurcsány 2006 őszén – amikor brutálisan szétverték az embereket az utcán –, hogy a kormány részéről senki nem irányította, mert nem irányíthatja közvetlenül a rendőrséget? (Igaz, a tévészékház ostromának az éjszakáján egy kereskedelmi tévének elböccentette, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot a rendőrfőnökkel…) Lám, Draskovicsnak megengedett kézi vezérléssel irányítani, ha az a tét, hogy a szocialista kormány megfeleljen a szabad demokraták "political correct" (értsd: a valóságot elhazudó) elvárásainak.

Milyen országban élünk?
Fricz Tamás, politológus