Szép „Új Magyarország”: tönkrement életek, végső elkeseredés
2009. szeptember 28. 07:03


MNO - NL
Tizenöt Csongrád megyei település független polgármestere elkeseredett hangú levelet jelentetett meg a megye napilapjaiban fizetett hirdetésként. A helyi politikusok a megszorítások beláthatatlan következményeire hívják fel a miniszterelnök és a döntéshozók figyelmét.

A Bajnai Gordonnak címzett nyílt levélben a 15 polgármester azt írja, végső elkeseredésükben fordulnak a miniszterelnökhöz. Szerintük ugyanis beláthatatlan következményekkel járna, ha a 2010-es költségvetést a jelenlegi formájában fogadná el az Országgyűlés.

A polgármesterek meggyőződése, hogy végiggondolatlan a jövő évi költségvetési tervezet, mert olyan területektől akar újabb pénzeket elvonni, ahová később majd a most elvett összegek többszörösét kell visszapótolni.

Az egész oldalas fizetett hirdetésben a településvezetők szomorú látleletet adnak Magyarország jelenlegi állapotáról: a sorra bedőlő lakáshitelek miatt tönkrement, széthulló családokról, az ellehetetlenülő oktatási és egészségügyi intézményekről, a munkanélküliségről. Felidézik például annak az idős asszonynak az esetét is, aki nemrégiben öngyilkos akart lenni – a Tiszába ugrott volna –, mert a magas gyógyszerköltségek miatt már nem tudta fizetni egyéb költségeit, így kikapcsolták nála az áramot...

A polgármesterek kijelentik: nem ilyen „Új Magyarországot” szeretnének. A levélben figyelmeztetik Bajnait: Magyarország jövője az itt élő emberek közös felelőssége, s egyszer mindenkinek el kell számolni – Isten és ember előtt – azzal, amit tett.

(MNO)

Gyurcsánynak jó – a nagy öregek mennek a lecsóba – választási matek az MSZP-nél


Gyurcsány biztos befutó helyet kap majd az MSZP országos listáján – állítja a Hírszerző. A lista nagyon szűk lesz, így fizikailag nem fognak felférni rá a párt emblematikus figurái Gál Zoltán, Vitányi, Mécs, Donáth, Suchmann stb.. Akárhogyan is lesz, lezárul egy kor.

Az MSZP országos listájának összeállítása sok feszültséggel fog járni. A lista elejénél az automatizmus érvényesül: a párt vezetése, a frakció vezetése, a kormány tagjai, az országgyűlési bizottságok elnökei szerepelnek a névsor első felében. Minden megyéből akad majd olyan jelölt, aki a területi lista befutó helyeire nem fért be, ezért a megyei szervezet az országos listára javasolja majd. Ez húsz név. Nem véletlen, hogy az országos listáról is döntő kongresszust csak a költségvetés elfogadása után, december 12-én tartják.

Megyei ánziksz - tömegnyomorral

A területi listák összeállítása nagyrészt lezárult, már csak néhány megyében nem született meg a döntés. A jellemző az, hogy az MSZP megyei elnökei vezetik a listákat. Kivételt képez például Vas megye, ahol Ipkovich György szombathelyi polgármester a listavezető, Jász-Nagykun-Szolnok, ahol Szekeres Imre, a párt elnökhelyettese (ő az országos lista elején is szerepel majd, de kvázi hagyomány, hogy megyéjében ő áll az élen), valamint Baranya, ahol várhatóan Szili Katalin lesz a húzónév. A budapesti listát pedig a szocialista szokások szerint a pártelnök, vagyis Lendvai Ildikó vezeti.

A pártvezetésben még korainak tartják a számolgatást, de annyit meg lehet kockáztatni, hogy a kisebb megyékből egy, a nagyobbakból pedig három jelölt juthat be területi listákról. Arról sem beszél senki, hogy hány befutó helyre lehet számtani az országos listáról, de a választási jogszabályok szerint legfeljebb 58 képviselő-jelölt jut be innen a parlamentbe.

Vagyis a lista már most túlterhelt, még mielőtt egyáltalán elkezdték volna összeállítani. Ennek is köszönhető, hogy például a házelnökké választott Katona Béla frakcióvezető-helyettes helyét nem töltik be.

Lapáton a rendszerváltók

Az országos lista összeállításának nagy vesztesei a "nagy öregek" lehetnek, nem politikai döntés miatt, hanem kizárásos alapon. "Az új frakció biztosan kisebb lesz, mint a mostani. Aktív, fiatalabb politikusokra van szükség, nem pedig olyanokra, akik nyugdíj mellett dolgoznának" - mondta a Hírszerzőnek a pártvezetés egyik tagja.

A Hírszerzőnek több elnökségi tag is megerősítette: bármennyire is emblematikus tagja az MSZP-nek a nyolcvanéves Vitányi Iván, egyszerűen fizikai képtelenség lenne befutó helyet biztosítani neki. Szintén nem túl jók az esélyei a befutó helyekre Baráth Etelének, Donáth Lászlónak, Gál Zoltánnak, Mécs Imrének, Suchman Tamásnak, hogy csak az ismertebb neveket említsük.

"Nehéz megjósolni, hogy melyik megye lesz olyan erős pár hónap múlva, hogy benyomja a saját jelöltjét. Néhány hónapja még Budapest mindent el tudott érni, aztán azóta fordult a kocka" - fogalmazott a politikai helyzetről szólva az elnökség egyik tagja.

Se saba, se daba

A női és a fiatal kvótával nem lesz probléma. Az újabb alapszabály-értelmezések szerint a lista egészén kell értelmezni az arányokat, vagyis az is elég, ha minden fiatalt vagy nőt a lista végére tesznek. Ezzel együtt a legtöbb nő illetve fiatal más jogon (például mert tagja a párt valamelyik vezető testületének) ott lesz a lista első felében.

De ki lesz a miniszterelnök-jelölt

Gyurcsány Ferenc a mostani vélemények szerint az első tíz hely valamelyikét kellene, hogy megkapja, mint volt miniszterelnök. Ha mégis "kilobbizzák" onnan, akkor is biztos befutó helyre számíthat. Ennek fényében érdemes átgondolni szombati blogbejegyzését.

A nagy kérdés persze az hogy ki lesz a listavezető, vagyis a miniszterelnök-jelölt. Erről egyelőre csak polémia folyik az MSZP-ben.

Trükkök százai
1./ A gazdaság - válság és sikerpropaganda

A szocialisták hamar felismerték, hogy a pénzügyi válság kiváló lehetőség, saját alkalmatlanságuk elkendőzésére. Az erre felépített kommunikáció lényege, hogy az államcsődhöz nekik tulajdonképpen semmi közük, a külföldről "begyűrűzött" fátum ellen senki sem tehet semmit. Az ország megmentőjének szerepében tetszelegnek
( "válságkezelő szakértő kormány", újabban "megvédik" a nyugdíjak vásárló értékét vagy az utazási kedvezményeket ... ), és egyfolytában azt szajkózzák, Orbán és a Fidesz is csak ugyanazt tenné ( Political Capital, 2009.07.27 ), amit ők. Persze az alapvető ellentmondásokat ők sem tudják feloldani ( szándékosan nem is akarják, a debilek meg úgysem értik ... ), hogy a pénzügyi válságot minden értelmes országban a fogyasztás bővítésével, a gazdaság élénkítésével kezelték, a megszorításokat ellenben csak ott alkalmaztak, ahol az államcsőd miatt promt beavatkozásra volt szükség. A reformblablát felváltotta a válságblabla, és az ájtatos pofa sűrű pislantásokkal. Tipikus doktorbácsi-effektus, aki a szurit érted adja, nem ellened ...

Az MSZP megpróbálja elhitetni a hitelezőkkel, hogy kizárólag az MSZP-kormányzás folytatása a garancia arra, hogy az ország akkor is törleszti törleszthetetlen adósságait, ha közben mindenki bele döglik. Tipikus csapdahelyzet a ( folyamatosan hiteltelenített ) ellenzék számára : ha elfogadja a nemzetközi pénzszivattyú ( lényegében hasonló feltételekkel történő ) fenntartását, saját hívei fordulnak el tőle, ha nem ( akár a demokratikus normák figyelmen kívűl hagyásával ) "internacionalista" összefogás is megakadályozhatja ( választások elhalasztása, elcsalása úniós aszisztálással ) kormányra kerülését. Figyelem : ha a jogos várakozás és a ( rendszerbe előre kódolt ) elégedetlenség nem párosul nemzeti összefogással, a következő kormány talán a száz napot sem éri majd meg. A társadalmi csőd időpontja jövő ilyenkorra prognosztizálható, amely vészesen egybeesik az új kormány első - "sikertelen" időszakával, és az önkormányzati választásokkal. Mindez nyilván nem véletlen, képletesen fogalmazva olyan politikai húzás, mint amikor az erdőtüzet egy ellentűz gyújtásával fékezik meg.

Előkerül a régi lemez is, a Fidesz programjáról. Vagyis, hogy szerintük nincs : "Életveszélyes lenne előre hozott országgyűlési választásokat tartani, ugyanis nagy valószínűséggel az a Fidesz nyerne, amelynek nem ismert a válságkezelő programja (...) Éppen ezért életveszélyesnek tartanám az ország szempontjából, ha most hat hónapon keresztül választási kampány és egy komplett politikai intézményrendszerben megtörténő csere lenne, ráadásul a válság kellős közepén, miközben nem tudná az ország, hogy mire szavazna, mire adna többségét (...) A jelenlegi Országgyűlésnek ki kell töltenie a ciklust ... ( Újhelyi István )" No comment.

Beindítják a sikerpropagandát ( tavaly ősszel gyorsan visszaszívták a plakátfesztivált ), miszerint hála az IMF hitelnek, de főleg nekik, már túl is vagyunk a válság nehezén. Mindez persze olyan szintű hazugság, mint volt 2005-ben, amikor hitelfelvétellel - ezáltal az ország végzetes eladósításával, az úniós pénzügyi szervezetek kollaboráns közreműködésével és "trükkök százaival" - elkendőzték a valóságot a választópolgárok elől. "Száz napja dolgozik a Bajnai-kormány, s munkájuk meghozta az eredményeket. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarország jó eredményeket ért el a válságkezelést illetően ... ( Lendvai Ildikó )". Persze Sipánka mindig is eredményeket látott, bárhogy hívták is az aktuális kormányfőt, mégis a béka segge alá kerültünk. Ezért vagy hazudik, vagy hülye.

A kormány szinte bebetonozta elvhű kádereit az állami vállalatok vezetésébe, ahonnan nem, vagy csak horribilis végkielégítésekkel lehet majd őket eltávolítani. Ezzel továbbra is befolyást kíván gyakorolni a gazdasági folyamatokra, hiszen ezek az elvtársak kedvük szerint obstruálhatják majd az új kormány gazdaságpolitikai szándékait. ( Ezek többségének az eltávolítását - szinte bármi áron is, de meg kell majd tenni. Ez nem politikai leszámolás, hanem szükséges feltétel a fejlődési pálya szabaddá tételére ) Tovább folytatódik az ország pénzügyi lehetőségeinek a kimerítése, az állami vagyon elherdálása és a jövőbeni források ( lehetőség szerint még a választások előtti ) felélése, vagy hosszútávú lekötése olyan beruházásokra ( és cégeknek ), amelyek leállítása nem, vagy csak nagy veszteséggel lehetséges. Ennek lényege, hogy megkerülhetetlen pozicióba kerüljenek az olyan kiváltságosok, amelyek a háttérhatalom pénzügyi stabilitását, választások után a túlélést biztosítják. Ezzel szemben folytatódik a hazai kis- és középvállalkozások tudatos és cinikus tönkretétele, ezzel is gyengítve a tradicionálisan jobboldali gazdasági közösségek megmaradásának esélyeit. ( Tipikus hazaárulás )

Miután pontosan tudjuk, hogy a szocialista párt tagsága nem elvek, hanem anyagi javak mentén szerveződik, nem szabad megfeledkezni a hagyományos ( természetesen közpénzből folytatott ) osztogatási politikáról sem. Ez folyhat magas és alacsony szinten, én ez utóbbira szeretnék rámutatni. Az új száraztészta-projektet krízisalapnak hívják. Ráadásul minnél mélyebb a társadalmi nyomor, relatíve annál könnyebb olcsón megvásárolni a ( tudatlan, műveletlen ) emberek szavazatát. Nos, az ilyen szavazatvásárlási piárban a regnáló hatalom mindig is erős volt. De ide tartozik az elvtársi ( pénzosztó ) alapítványok pénzelése ( lásd BKV-s végkielégítések egy részének "átcsoportosítása" ), vagy a szociálliberális vezetésű térségek "pályázati" pótfinanszírozása is.

2./ Az önkormányzatok támadása

Sokak számára összemosódik az állam és az önkormányzat fogalma. Nehéz mindenkiben tudatosítani, hogy az emelkedő adókról, a helyi egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás vagy a közösségi közlekedés összeomlásáról nem feltétlenűl az önkormányzat, hanem a forrásokat drasztikusan elvonó állam tehet, amelynek működését éppen a kormány szabályozza. Miután az önkormányzatok többségét a jobboldal irányítja, a szocialisták megpróbálják azokat hitelteleníteni, és szembeállítani a választópolgárokkal. Ezt láttuk a közelmúltban Debrecen, és Pécs esetében is : "Aki meg akarja tudni, hogy milyen lenne a Fidesz kormányon, nézze meg, mit művel az általa vezetett önkormányzatokban, mit tesz az adófizetők pénzével ... ( Szabó Zoltán, MSZP )", akit nyilvánvalóan nem zavar az a tény, hogy szocialista képviselők tucatja van előzetes letartóztatásban ... A szocialista gennykommandó újabban azt is előszeretettel szajkózza, hogy a fideszes önkormányzatok "pazarolnak", ezért van szükség a 120 milliárdos megvonásra. Vagy beszélhetnénk a bedőlt hitelesek "megsegítéséről" is, ahol az önkormányzatok felvásárolhatnák a bajba jutottak ingatlanait, persze ha lenne miből. Szerencsétlen polgár meg azt látja, hogy választott önkormányzta "semmit sem tesz érte" ( vagyis : a Fidesz nem is akar segíteni ). Ne becsüljük alá a politikai demagógiát, mert kiválóan működik. Ráadásul a nyomor nem jobb, vagy baloldali.
3./ Kisebbség politika és a társadalom megosztása

Cui prodest, kérdezzük okkal. Kinek az érdeke társadalmi nyugtalanság szítása, kvázi polgárháborús hangulat fenntartása, a társadalom atomizálása, gyűlöletkeltés és a különféle etnikai, vallási és deviáns csoportok egymás ellen fordítása ? A válasz egyszerű. És mindez azért, hogy elmondhassák : kizárólag ők mentesek az előítélettől, és "megvédenek mindenkit" az általuk megbélyegzett ( lefasisztázott, lenácizott, lerasszistázott, leantiszemitázott ) politikai oldaltól. Természetesen ebbe a körbe tartozik még a félelemkeltés, és a "szélsőségesek"-kel való alaptalan riogatás is. Ennek a politikának a legalja a gyógyíthatatlanná váló társadalmi megosztottság, végső soron a nemzet pusztulása.

4./ Általános politika

A szocialisták hamar felismerték, hogy a gyurcsányi teherrel semmi esélyük sem marad a túlélésre. Ezért időlegesen "jegelték" Gyurcsányt és annak emblematikus embereit, visszavonva őket a politikai közélet első vonalból. Bár véleményem szerint a Jobbik nem ebbe a körbe tartozik, kizárólag a hatalom érdeke - az oszd meg és uralkodj elv alapján - új politikai formációk futtatása, kvázi a választók megtévesztésére. Meggyőződésem, hogy legtöbb esetben a politikai cégér egyszerű átfestése folyik, bár véleményem szerint ezzel már elkéstek egy kissé. Én még ebbe a gondolatsorba helyezném a közvetlen diktatórikus eszközök alkalmazását is, értve alatta a rendőrség és titkosszolgálatok pártpolitikai célokra ( és a társadalom megfélelmítésére ) való elvtelen és antidemokratikus alkalmazását is.
5./ Bulvár és "közszolgálati" média uralása

A "közszolgálati" média pártatlanságát ismerjük. A szocialisták mindent meg fognak tenni annak érdekében ( pénz, pénz, pénz ), hogy csahos talpnyalói mocskolják, démonizálják a Fideszt ( újabban a Jobbikot ), miközben dicshimnuszokat zengjenek "pártunk és kormányunk eredményeiről". A kézivezérelt (félre)tájékoztatás arra is kiválóan alkalmas, hogy hazug állításokkal, utalásokkal és csúsztatással bizonytalanítsa el a jobboldali szavazókat, politikai kacsák alkalmazásával beindítsa a suttogó propagandát, az ellenzék lejáratását. ( Lám, a jobboldali kormány hiába ígérte - már vagy 15 napja hivatalban van, és még mindig nem tette rendbe az országot. Bezzeg, ha még mindig ők szakérthetnének, bizony-bizony ... ) Az Internet, a lakáj-bulvármédia további veszélye, hogy olyan fiatal ( első szavazókat ) is megmételyezhet, akik koruknál fogva nem is emlékezhetnek arra, nekik - illetve szüleiknek, mennyivel volt jobb az Orbán-kormány idejében.

"Lényegében mindig két tábor van, az egyik lehülyéz és lopással vádol, a másik a te táborod. Nos, csak az utóbbit kell figyelembe venni, nekik kommunikálunk, őket kell megtartani, a másik oldalt úgysem lehet soha meggyőzni (.) Az újságíróval egymásra vagyunk utalva. Vagy adsz neki hírt, vagy kitalál ő valami hülyeséget. Nos, akkor meg tálalj inkább te valami hülyeséget neki. Ha politikát akarunk eladni és mozgósítani, azt sajnos a bulvársajtóban lehet leginkább, mégpedig rövid üzenetekkel (...) Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni ...
( Nyakó István )"

A fenti felsorolás természetesen nem lehet teljes, elsősorban azért, mert a szocialista aljasságoknak nincs határa. Mindig van lejjebb, és jobb ha erre készülünk ...

Animal Planet

Mottó : "Nem a politikusok értékelik az országot, hanem az ország értékeli őket ..." ( Lendvai Sipánka, Magyar Hírlap, 2003.02.12 )
Olvasom, hurrá : a szocialista frakció - természetesen ellenszavazat nélkül, egyetértett a brutális megszorításokkal. Ki ne emlékezne még az "emberarcú szocializmusra", amelyből sajnos itt maradt a hitvány selejt, "emberarcú szocialisták" képében. Ezek a gerinctelen képződmények ugyan kívűlről hús-vér embernek tűnnek, de nem azok. ( Van aki szerint de facto állatok, én mégis tartózkodnék az állatvilág alaptalan sértegetésétől ) Ugyanis ezeknek elsősorban a lelke halott, ha olyasféle volt is valaha egyáltalán. Mint valami döglött hal a napon, évek óta itt bűzlenek közöttünk, miközben semmit sem lehet tenni ellenük. Kénytelen-kelletlen kerülgetjük őket, de lélekben egyre elszántabban készülünk ( még a dögvész emlékét is kisöprő ) történelmi viharra. Nem tudhatom, számomra mit tartogat még az élet a várva-várt, politikai katarzis után, egyet azonban biztosan tudok : nem akarok többé olyan barbár országban élni, amelyet ( bármivé átvedlett ) "emberarcú szocialisták" kormányoznak.

"Hitelességi problémánk fog támadni, nem fogjuk tudni ugyanis ellensúlyozni azt, hogy a FIDESZ hangszóróiból a választások előtt az öszödi beszéd azon tíz másodperce fog állandóan menni, amely szerint hazudtunk és elkúrtuk. Igazából nem tudom erre a megoldást ..."
( Nyakó István, Nagyvárad 2008.09.16 )

"A sikeres politika egyenlő a sikeres kommunikációval (...) Korábban azt hittem, a kommunikáció csak szép csomagolás, de ma meggyőződéssel vallom, hogy a kommunikáció maga a politika. A teljes összeomlástól csak a hatékonyabb kommunikáció mentheti meg az MSZP-t, ezért a párt fontos része a kommunikáció (...) Sajnos kommunikációban soha nem voltunk erősek (...) Sok jó hagyománya van a szocialista pártnak. Az egyik legjobb ezek közül - amit még az ellenségeink is elismernek, hogy a bajban összezárunk ..." ( Lendvai Ildikó )

A kulcsszó a kommunikáció, bár Lendvai vagy alábecsüli a kormánypárti kommunikáció hatékonyságát, vagy felülbecsüli a tűzön-vizen kitartó szimpatizánsainak szellemi képességeit. Néhány közveszélyes idiótát leszámítva mégsem gondolja komolyan senki, hogy a hatalomból hátralévő időben a szocialisták megfordíthatják a választási trendeket. Immár csak a puszta túlélésre játszanak, amelynek nyilvánvalóan legfontosabb eleme a ( felelősségrevonást lehetővé tevő ) kétharmados vereség elkerülése és a terhelő nyomok eltüntetése. Ennek a célnak rendeltek alá mindent, ráadásul semmilyen politikai vagy morális tartással nem rendelkeznek. Mindez persze nem újdonság, hiszen már Gyurcsány Ferenc időszakában zárójelbe tették a demokráciát, lejáratták a politika hitelét és gúnyt űztek az alapvető erkölcsi normákból. Mivel egy rövid időszakot leszámítva itt élünk a posztkommunista Magyarország kellős közepén, okkal reménykedik a kormánypárt abban, hogy egy mindent elsöprő, utolsó (?) kommunikációs hajrá egységbe forraszthatja még az agymosottak debil seregét. Ajánlom, ne becsüljük alá ezt a fajtát - mert bár mostanság csendben kussolnak, ellenben még mindig túl sokan vannak. És 2010-ben ugyanezek az agyhalottak szavazni is fognak ...

A zsákmánykezelés kormánya

Ha meglátom a kurvásan pislogó libatolvajt, vagy druszáját - a gúnárnyakú hóhért, elönt az indulat. Elkeserítő, hogy tételenül kell végigasszisztálnunk az ország kivégzését, miközben zavartalanul folytatódhat a szocialista zsákmányszerzés. Persze mit is tehet egy elkeseredett, megtört és megfélelmített nép egy olyan rendőrdiktatúrában, ahol maffiába tömörült, köztörvényes bűnözők hozzák a népnyúzó törvényeket, hosszú évekre "kőbe vésve" ( újabban "betonba öntve" ) a nyomort és szenvedést. Ismét elmondom, nem először ( és nem is utoljára ) : a szocialisták olyan válságot "kezelnek" ( félre ), amely nélkülük soha nem is lenne.

Lassan mondom, hogy Lendvai Ildikó is megértse : az állami intézményrendszer összeomlott, de ha mégsem, jövő tavaszra biztosan működésképtelenné válik
( Szerintem tudja, de nem érdekli ... ) A megcsonkított forrású önkormányzatok, az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények - ezzel a brutális, érzéketlen és antiszociális ( "baloldali karakterű" - by Bajnai Gordon ) költségvetéssel - jó, ha az új kormány hivatalba lépéséig kihúzzák. Arról már nem is beszélve, hogy addigra az Úniós-IMF gigahitelből is csak az állami kötelezettségek maradnak, szabadon felhasználható pénz semmi, vagy alig. Tisztán látszik, hogy az MSZP ezekkel a lépésekkel nem csak árt az országnak, hanem tudatosan készíti elő az őt követő - minden bizonnyal - jobboldali kormány vergődését is.

"Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan szerezzük meg, soha ne derüljön ki ..."
( Nyakó István, Nagyvárad 2008.09.16 )

És ennél a pontnál kanyarodjunk is vissza a kormányzati kommunikációhoz, ízlelgetve a hírt : a szocialisták több milliárdnyi közpénzt költenének ( Szociális és Munkaügyi Minisztérium ) a közszolgálati és kereskedelmi csatornákon sugárzott kampányfilmekre, amelyben elmagyaráznák a "tudatlan" magyar családoknak, szerintük hogyan kell takarékoskodni. ( Az egyik epizód valószínűleg arról szól majd, hogyan spóroljunk a 28.500 Ft-os minimálnyugdíjból ) Eddig ugyan még egyet sem láttam ( szerencsére ), de elképzeltem, vajon mik lehetnek 2010-re azok a "trükkök százai", amelyekkel minimalizálni próbálják a várható bukás mértékét, és optimalizálni a politikai visszatérés ( a hatalom átmentése ) idejét.

Addig is folytatódik az a groteszk színjáték, amelyben a kormányzópárt (!) különféle társadalmi kérdésekben interpellálja az ellenzéket (!), vajon ők mit kezdenének a kezelhetetlenné tornyosult társadalmi és gazdasági csőddel ? De kijut nekünk, prosztó magyaroknak is, hiszen szeretett miniszterelnökünktől tudjuk : keveset termelünk és sokat fogyasztunk, ezzel saját magunk ( hiszen az állam mi vagyunk ) ballasztjai lettünk. Meg azt is, hogy "nem az erős, az okos a nyerő, hanem aki a legjobban alkalmazkodik ( Darwin )" - Animal Hungary total. Gyengébbek kedvéért : pusztuljon a gyenge és a tisztességes, szolidalításra tőlünk senki se számítson. Éljen a pur szociáldarwinizmus, a legrátermettebbek túlélő-showja, versenyfutás a létért.

Favorit a csótány. Amíg el nem tapossák.

Koronics Márton
Bolgár György miniszterelnökei


Uborkaszezonban is fizetnek flekkpénzt, ezért Bolgár György a „hogyan tovább?” kérdését feszegeti. Természetesen nem az országét, hanem csak a szocialistákét. Pedig a szocialisták dolga hamarosan már nem lesz országos ügy és baj.



Cikkíró érteni véli az állampolgári lelket, és mivel maga is választó, talán rá is vonatkoztathatóak megállapításai: „Az embereket természetesen nemigen érdekli a költségvetési egyensúly, az ország eladósodása, még a világválság sem nagyon, csupán az, hogy ők maguk hogy élnek. (…) A választók nem sokat törődnek azzal, hogy valaki baloldali vagy jobboldali politika jegyében ígér nekik szebbet és jobbat, számukra az a döntő, hogy a vezető hiteles, erőt és megbízhatóságot sugárzó ember legyen.”



Bolgár úr azt mondja, hitelesség, erő és megbízhatóság szempontjából a Jobbik vezérnője viszi el a pálmát, mindjárt utána következik Orbán, aki már annyi csapást túlélt, hogy a nép életerősnek vélheti. Ők még eladhatják magukat miniszterelnök-jelöltnek. Nem úgy a baloldalon, ottan Bolgár úr hiába kapirgált, csak mutatóban talált egyet. Szili Katalint, akiről annyit tudott megjegyezni, hogy kívülálló – nem köthető Gyurcsányhoz, és úgy néz ki, tulajdonképpen a szocialistákhoz sem (?) – ám sajnos nem rendelkezik erővel, magabiztossággal, hitelességgel.



A cikkíró lesújtó véleményével mélységesen egyetértve, mégis furcsának találja az ember, hogy mennyire nincs celeb a baloldalon, legalább egy Győzikét szerezhetnének maguknak, amíg fussa a költségvetésükből.



Szocialista miniszterelnök-jelöltet tehát igen nehéz találni, cikkíró szerint még Németh Miklós sem vállalná, ráadásul galamblelke nem is alkalmas a honi politikai kardcsörtetésre. Ilyen kétségbeejtő helyzetben ésszel élő ember körülnéz azok között, akik kint is vannak meg bent is vannak. Bolgár úr addig nézett, amíg mindjárt kettőt nem látott. Jó hazafiként mindjárt ajánlotta is őket a nép meg a szocialisták figyelmébe, de nemigen bízik, hogy látó szemekre, értő fülekre talál. Pedig hát most megmondta a tutit.



Az első tuti Bokros Lajos az MDF-ből: „(…) aki azt a hitet tudja ébreszteni az emberekben, hogy nagyon tudja, mi a teendő (…)”. És aztán vér és sírás után eljő a Kánaán. Ez nagy ötlet, még egyszer ki kellene próbálnunk, hogy legyen vér, könnyek, meg Kánaán. Igazán kár, hogy Bokrosról csak a vér meg a könny jut eszébe a hálátlan utókornak. Nem is olyan régen Gyurcsány Ferenc is megpróbálkozott a Bokros-recepttel: az emberek nagy részével elhitette, hogy tudja mi a teendő. És lett vér, meg könnyek. A Kánaán most is elmaradt, de még így is klasszisokkal nagyobbat alakított, mint Horváth Ágnes, akiről senki el nem hitte, hogy létezik bármi dolog a bolygón, amihez értene, de vérről és könnyekről azért ő is gondoskodott.



A második jelölt, akivel cikkíró munkahelyén mélyülhetett el a viszony: Kuncze Gábor az SZDSZ és a Klubrádió színeiben: „(…) személyében megvan az erő, a hitelesség és a realitásérzék. Egyszerre tud az egyszerű emberek és az entellektüelek nyelvén beszélni. És nevetni.”



Ez bizony nagy igazság, nem is olyan régen egy ország röhögött vele, amikor kiváló realitásérzékével azt mondta: „(...) nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon. Ami természetesen nem megoldás.”



Bolgár azt javasolja, hogy a megszólítottak aludjanak az ötleteire egyet, mert kettőre már nincs idő. Szerintem fogadják meg Kuncze javaslatát, egy tablettát hamm bekapni, és minden problémájukon túljutnak. És aki ezt a klasszikus, halálos viccet utólag félremagyarázza, attól én is elnézést kérek.

Totális erőszakot szülhet a társadalmi zűrzavar
Münnich Iván: Sok jó ember van az országban, aki cselekedni akar
2009. július 1. 08:00


Lippai Roland
Kényszerűségből is működésbe kell lépnie a magyar társadalom önvédelmi reakciójának az egyre burjánzó, minden szinten és dimenzióban érzékelhető erőszakkal szemben. Münnich Iván úgy látja, ha kialakul a hatalomgyakorlásnak egy olyan légköre, ahol büntetlenül lehet megtenni mindent, az romboló hatással van a társadalmi normarendszerre is. A pszichológus állítja: a rendszerváltás idején nem kapott eligazítást a társadalom, zűrzavarban élnek napjaink fiataljai is. Interjúnk.

Münnich Iván agressziókutatóval való beszélgetésünk mozgatórugója az egyre terjedő fiatalkori erőszak. Lapunk igyekszik megszólaltani a kérdésben jártas szakembereket. Az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársával az erőszak és az agresszió különbözőségéről, illetve társadalmi beágyazottságáról ejtettünk szót.

– Mit nevezünk erőszaknak, agressziónak? Hiszen van fizikai, vagy éppen verbális agresszió is. Rendbe kellene tenni ezt a fogalmat.
– Ennek a fogalomnak nagyon sok definíciója létezik. Van egy általánosan elfogadott meghatározás, amely szerint „én mit gondolok erőszaknak”. Ezek egyfajta öndefiníciók, amelyek természetesen nem tekinthetők tudományos meghatározásnak. Tehát amit az egyén annak gondol, számára az az erőszak. Hiába határozza meg a kutató, hogy mit nevez erőszaknak, ha az adott egyén erről másképpen vélekedik. A tudományos élet nem az „erőszak” kifejezést használja inkább, hanem az „agressziót”. Az erőszak egy szélesebb kategória, ami mindig is a definíció kérdése. Az erőszak az, ami fizikai jellegű, s mögötte megvan a valódi szándék a támadásra és a sérülések okozására. Döntő momentum: szükséges valamilyen társadalmi konszenzus is. Vagyis az az erőszak, amit a társadalmi konszenzus is annak fogad el. Hiszen példádul az operáló orvos beavatkozása nem tekinthető erőszaknak, holott fizikai beavatkozást végez el. Kérdés az is, hogy az adott kultúra hogyan tekint erre a kérdésre, hiszen amely viselkedés az egyikben elfogadott, hős cselekmény lehet, az a másik kultúrában már normaszegés, terrorista akció, önvédelmi cselekedet.

Az agressziókutatónak, aki kénytelen megfogalmazni a kutatásaiban a határokat, meg kell pontosan határoznia, hogy minek tekinti a verbális agressziót. Hiszen ezzel is lehet „sérüléseket” – ugyan nem fizikai, de lelki károsodásokat, traumákat – okozni. A gyerekkorban elszenvedett verbális agresszióknak is lehetnek következményei. Egy felnőtt ember antiszociális fejlődésében ez is benne lehet.

– Friss OECD-kutatás került nyilvánosságra, amely szerint nagyon rossz a helyzet a magyar iskolákban. Röviden: a gyerekek nagyon erőszakosak, nemcsak egymással, hanem a tanárokkal is, mintha minden kontroll megszűnt volna a tizen-, huszonéves generációkban. Egyre több, mobiltelefonnal rögzített felvétel kerül fel a világhálóra, amelyen verekedéseket, iskolatársak megalázását láthatjuk.
– Fenntartásokkal kell a statisztikákat kezelnünk. Kérdés, hogy milyen módszerrel készülnek ezek az anyagok, és hogy valóban azt mérik-e vele, amit mérni akartak. Figyelni kell a nemzetközi viszonylatokra is. Harmadik szempontként igaz, hogy tagadhatatlanul rettenetes mentális állapotban van az ország, de annyira nem kell kétségbe esnünk. Amikről tudunk, nagyrészt egyedi esetek. Ezek nagyobb médiaszereplést kapnak, s felmerül az a kérdés is, hogy egy-egy eset van, vagy több is akad. Csapdahelyzetben vagyunk, hiszen kétségtelenül léteznek ezek az esetek, ám a média által erősen felnagyítva. A csapda ebben az, hogy valószínűleg sokkal nagyobb a látencia. Vagyis amiről nem tudunk, ami nem kerül szóba. Olyan esetek, amit az adott közösség helyben „lerendez”, vagy szemet huny felette. Ezek az események nem kerülnek be a hírekbe, a napi életük részei. De nem olyan súllyal szerepelnek ott, ahogy a külső szemlélő gondja. Az adott kultúra így fogadja el, s igazából nem törődik vele.

– Akár egy ilyen kis országban is létrejöhetnek olyan közösségek, ahol közmegegyezéssel fordulnak el ezektől az esetektől?
– Ez a világon mindenhol így van. Az iskoláknak mindenhol saját belső élete, értékrendszere van. Eltérő az intézmény összetétele, eltérő a gyerekek szocializációs háttere, a tanárok képzettsége, attitűdje. Vagyis kialakul egy belső szociálpszichológiai világ. Amikor az iskolában megjelenik egy ilyen erőszakos esemény, akkor az iskola mindent megtesz azért, hogy azt megoldja. Nem feltétlenül a valódi megoldásról van szó, hanem mindent megtesznek annak érdekében, hogy az eset ne kerüljön nyilvánosságra. Az iskolai agresszió látensen is létezik, mindenki foglalkozik vele. Elképzelhető, hogy ez a jelenség sokkal erőteljesebb, mint ami a statisztikákban vagy a médiában megjelenik. Ha pedig ez így van, akkor szembe kell nézni azzal, hogy milyen légkör, milyen élet van ebben az országban. Milyen mértékű az iskolai agresszió, mennyire fogadjuk el, a felnőtt társadalom miképpen kezeli ezt a problémát. Van, aki elfogadja, van, aki kétségbe esik, és van, aki a „na és akkor mi van” attitűddel áll hozzá a problémához. Ez különösen akkor lehet így, ha ő maga is agresszív és elfogadja a saját gyereke agresszióját is.

Azt már más, a külső szemlélő veszi észre, hogy a gyerek és a szülő által képviselt agresszió átlépi azt a határt, amiben élni lehet. Aminek már mozgósító ereje van, amikor az emberek úgy gondolják, hogy itt már csinálni kell valamit. Mozgásba lendül az emberek pozitív attitűdje is, felismerik a karitász-, az egyházi mozgalmak jelentőségét. A szociális és civil mozgalmak jelentősége is megnőhet, amely a „más út” lehetőségét is nyújthatja, ez pedig szerencsés esetben eljuthat a gyerekekhez is, az iskolába, a szűkebb környezetbe.

– Lát olyan kezdeményezést, amely megpróbál ezekbe a folyamatokba belenyúlni? Lehetséges-e a rossz szociális helyzet, a munkanélküliség növekedése mellett alternatívákról beszélni? Láthatjuk, hogy legtöbbször a deviáns viselkedésű gyerekek mögött szintén problémás szülők állnak.
– Az agresszió csak egy szegmense a problémáknak, nem lehet az ország egyéb problémáitól elvonatkoztatva kezelni, megérteni. Fontos, hogy ez a problematika érdekelje a politikai hatalmat, ám ennek mikéntje már egy más kérdés. Ha kialakul a hatalomgyakorlás olyan légköre, amelyben mindent lehet, hazudni, lopni nap nap után, ami ráadásul mentességet élvez – ez fellazítja a normákat. Ez pedig hatással van a gyerekekre és környezetükre is. Úgy gondolják, ha mindent szabad, akkor „nekem is lehetséges ez, kinek mi köze hozzá”. A normák fellazulása mindig a hatalmat gyakorló politikától függ. Ebben él egy ország, és ez minden területre kiterjed – az adócsalástól kezdve az agresszióig. Tízéves gyerekek veszekedése alkalmával hallottam, hogy az egyik azt mondta a másiknak: „Te adócsaló vagy!” Már ismerik a fogalmat, már a gyermekek szintjére is leszivárog ez az attitűd.

A kérdés, hogy ez ellen ki tud és főleg ki akar tenni valamit. Egy ország kultúrájának megvan az egészségmagva, tehát képes védekezni. Bízom benne, hogy ez nem egy százéves folyamat lesz, hanem olyan emberek kezdenek bele ebbe a nehéz munkába, akik elkötelezettek, szocializációjuk erre kényszeríti őket. Sok jó szándékú ember van az országban, akik szeretnének jót tenni, és remélhetőleg ez a negatív attitűd eltüntethető. Most azt érezzük, hogy nagyon rossz a helyzet, márpedig mindig az a döntő, amit az egyén érez, nem pedig az, amit a statisztika mutat. Teljes a zűrzavar, a gyerekek sem tudják, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni a társadalmi keretek között. Miért veszi fel mobiltelefonra az agressziót, hogyan jut el egyáltalán a gondolatig? Miért gondolja, hogy ezt megtehetik, miért gondolja, hogy ennek nincsen következménye és nem súlyos, amit tesz? Ezzel szembe kell nézni. Nem igaz az a vélekedés, hogy a nyílt agresszió levezeti az indulatokat. Az agresszió látványa, a próbálkozás éppen hogy fokozza az agressziót! Kérdés, hogy mit fogadunk el, mikor szokunk hozzá, hogy „így élünk”. Amikor ez szerves, tolerálható és alkalmazható részévé válik az életünknek, akkor nagy a baj.

– A magyar társadalom elérkezhet erre a pontra, vagy ez csak egy sötét vízió? Vagy lesz olyan erős az immunrendszer, hogy meggátolja ennek az attitűdnek a kiteljesedését?
– A magyar társadalomnak és kultúrának is megvan az önvédelmi reakciója, s ez remélhetőleg működik majd, már csak a kényszerűségből fakadóan is. Nem vagyok pesszimista, bízom abban, hogy megvannak azok az erkölcsi erők, amelyek képesek korrigálni a jelenlegi negatív jellegű élményvilágot. Hogy ez mikor történik meg, megjósolhatatlan. Nem leszünk egyedül ebben a küzdelemben, a világon mindenhol küzdenek ezekkel a problémákkal. Hogy Magyarország mennyire képes függetleníteni magát ezektől a világjelenségektől, azt nem lehet megmondani.

– A rendszerváltás előtt is megvoltak ezek a bajok?
– Ezek megvoltak akkor is.

– Súlyosságára, mennyiségére nézve is?
– Igen, de a rendőrség sokkal keményebben lépett fel akkoriban, az emberek nem éltek meg a mostaniakhoz hasonló szélsőséges erőszakos cselekményeket. A demokrácia minden előnye mellett kiszabadította a szellemet a palackból, az emberek morális zűrzavarba kerültek, nem kapták meg a rendszerváltáskor az egyértelmű normarendszert, vagyis hogy ebben az új világban hogyan kell élni. Magyarország is egy megtervezhetetlen mozgásba indult el.

– Akkor most, 2009-ben még mindig nincsen egy egységes és kiforrott normarendszer, amihez a társadalomnak tartania kell magát, és folyamatosan változásban van?
– Ez változik még, ám a jövőt működtető politikai erő akár még sikereket is elérhet. Ha olyan politikai erő kerül hatalomra, amely ezekkel a problémákkal szembenéz, számításba veszi azokat, és tud is cselekedni, akkor megfordulhat ez a folyamat.

1920. június 4. Magyarország történelmének legnagyobb tragédiája, a világ történelme szégyeneinek az egyik legnagyobbika.


A tatárdúlás, a törökvész, a Habsburg-uralom nem tudott olyan kárt okozni ennek a csodálatos népnek, mint amit Trianon okozott.

Az említett és nem említett, minket ért tragédiák valahol megmagyarázhatóak, Trianon nem. Hogy ott mi történt és miért történt, pontosan tudni nem lehet.

A végeredmény: megbüntettek egy olyan népet, amely az összes között a legártatlanabb volt. Olyan büntetést szabtak ki, amelyet sem előtte, sem utána nem alkalmaztak ilyen mértékben, szétszedték az országot, területeinek nagy részét olyan népek kapták meg, mint a köpönyeg-forgató Románia.

Az ügy előzményeihez tartozik a Honfoglalás-kori Magyarország, mert itt ismeretlen fogalom volt az alá-fölé rendeltség. Az akkori, hűbéri Európának ez nem tetszett és - az ő szemszögükből nézve, érthető módon - ezt mindenképpen el akarta pusztítani. A jó példa ragadós és senkinek sem hiányzott a szolgák lázadása, akik ugyanilyen jogokat próbáltak maguknak kivívni.

I. István megnyitotta az ország határait a nemzetiségek előtt, mert úgy érezte, hogy ez adja a nemzet erejét. Jöttek hát szépen a különböző nációk, csak a testvér népek nem jöhettek, mert az egyház őket "pogánynak" minősítette. I. István adómentességet adott az idegen népeknek, miközben a magyarokat jól megadóztatta. Kérem, ha érzéki csalódást éreznek és hirtelen azt hiszik, hogy a mostani időkről írok, leszögezem: nem! I. István idejéről van szó.

1241-ben tragikus események történtek. A tatárok meg akarták hódítani Európát és ehhez IV. Béla segítségét kérték, magyarul szövetséget ajánlottak, mint testvér népnek.

IV. Béla ezt visszautasította, a végeredmény ismert. 1241. Muhi puszta. A Magyar nép egyik legnagyobb tragédiája. A szövetség helyett védtük Európát.

1526-ban ez a felhígult, de még mindig csodás nép nem engedte a törököket átvonulni az országon, pedig ők csak ezt kérték. Nem. Mi védtük nyugatot. A törökök háborúja nem ellenünk, hanem a Habsburgok ellen irányult.

Ha elfogadjuk a szabad átvonulást , nincs 150 éves török uralom és nincs többszáz éves Habsburg elnyomás. Igazán hálásak voltak a Habsburgok. Mi is nekik, mert a jelen időkben is világsztárokként kezeljük őket, mintha a legnagyobb jót tették volna velünk.

Érdekes nép vagyunk, az biztos.

Persze a betelepítés I. István halála után sem szűnt meg és tartott 1920-ig, sőt tart még azóta is. Amint láthatjuk, vendégszeretőek is vagyunk.

Ezek a vendégek anyaországi segítséggel a legkülönbözőbb hazugságokat terjesztették rólunk, a nacionalista, soviniszta jelző ezek közül az élen járt. A rágalmazási hadjárat ellen sem a Habsburgok, sem a "magyar" király nem lépett fel.

1920-ban Ausztria egy 900 éves egyezményt szegett meg mikor az Őrséget /jelenleg Burgerland/ magának követelte. I. István felesége a német - római császár lánya, Giesel, úgy szerepel az okmányokban, mint kezesség, biztosíték, annak a biztosítéka, hogy cserébe a bécsi medencéért a németek ellenünk soha, semmilyen területi követeléssel nem lépnek fel. Ausztria ezt az egyezményt szegte meg, amikor szövetségese ellen fordult ezzel a területi követeléssel.
De hát ez csak egy csepp a tengerben, mert a területi követelések nagyobb része nem függ össze az osztrákokkal.

Mi vezetett hát Trianonhoz?

Nagy-Magyarországot szoros gyűrűbe fogta a lengyel, cseh, morva, osztrák, német, délszláv népek özöne. A magyar terület kettéosztja a szlávokat és megakadályozza egy egységes és hatalmas birodalommá válását. Ezért hát a nagy gyűlölet.
Aztán Trianonnál megalakul Csehszlovákia de a tótok és csehek közötti hatalmas ellentétet soha nem sikerül megoldani, hiába köti össze őket a pánszlávizmus eszméje.
A végeredményt tudjuk, 1992-ben szétesett az egész, a többi, kényszerrel összeboronált országgal együtt, mint pld. Jugoszlávia.
A cseheknek óriási szerepük volt a Trianoni tragédiában, mert Masaryk és Benes nélkül talán ez soha nem történt volna meg. Masaryk egyetemi, Benes pedig gimnáziumi tanár volt. Kramal Karel, elismert cseh politikus szerint: "Benes olyan eszközöket használ a politikában, amelyeket minden erkölcsös ember a legélesebben elutasít."
Politikájuk lényege az volt, hogy a közép-európai népeket egyesíteni kell, cseh vezetéssel. Ebben az egyesült közép-Európában Magyarország nem létezik…
Ki döntött Trianonban ? - ez a legfogósabb kérdés. Miért tűrték el a legnagyobb hazugságokat is, szemrebbenés nélkül? Miért változtatta meg Wilson elnök két évvel korábban tett kijelentéseit, melynek lényege, hogy a háborúnak nincsenek győztesei és vesztesei és a hovatartozást népszavazással kell eldönteni.
Miért nem fogadták el 1917-ben az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodójának különbéke ajánlatát? Nem volt szabad elfogadni? Lehet, hogy a végső cél magának a Monarchiának a felszámolása volt?
Nem hiszem. Ha valaki olvasott az Illuminátusokról, akkor egyértelművé válik, hogy az ő céljuk minden esetben a háború /háborúk/ elhúzódása volt és az a mai napig is így van. / Vetés füzetek 1. 1995 január. Az Illuminátusokról szóló eredeti művet a Christian Defense League - Keresztény Védekezési Liga adta ki. Címük: P.O.Box 449. Arabi,LA 70032 USA./ Tekintve, hogy megalakulásuk óta nem titkolt céljuk egy világkormány megteremtése, ennek érdekében semmitől sem riadnak vissza. Pénzügyi hátterük biztosított, hiszen a Rothschild Ház áll mögöttük és az áldozatok nagysága és száma nem számít. Ők pénzelték és szervezték meg a Francia forradalmat. Érdekük volt, hogy mozgásban tartsák a gyarmati háborúkat, hogy ezek gyengítsék a Brit Birodalmat.
1789-re, az Illuminátus-rend megszervezője, Adam Weisshaupt /neve alapján a származását nem nehéz kitalálni / megparancsolta, hogy szervezzék meg a francia forradalmat is. Ezt még az sem akadályozta meg, hogy 1784-ben egy Zwack nevű német író kiadott egy könyvet az Illuminátusokról, melyben részletesen leírta a forradalom kirobbantatásának a tervét és azt futárral elküldte a francia illuminátusok főnökének, Robespierre-nek, akit Weisshaupt a forradalom tüzének a szításával bízott meg.
A futárt, aki a könyvet vitte, villámcsapás érte, amikor Párizs felé vágtatott. A rendőrség megtalálta nála a felforgató jellegű írást és azt átadta a hatóságoknak. Az anyag tanulmányozása után a rendőrség parancsba kapta, hogy tartsanak házkutatásokat Weisshaupt újonnan szervezett Grand Orient páholyainak hivatalaiban és a tagok lakásain. Itt újabb bizonyítékok kerültek elő, melyek lényege a háborúk és forradalmak létrehozása, a világkormány megalakításáért és ennek feje maga Rothschild lenne.
1785-ben a bavariai kormány betiltatta az összes Grand Orient páholy hivatalát, az illuminátusok működését és 1786-ban közzétették az összeesküvés tervét: "Az Illuminátus Rend és a szekta eredeti írásai" címmel. Ezt megküldték az Európai kormányoknak és a vallási vezetőknek, de a Rothschildok hatalma akkora volt, hogy senki sem vette ezt komolyan. Sajnos a helyzet a mai napig sem változott.
Ha a kommunista szót hallja valaki, mindenre gondol, csak arra nem ami valójában történt. Az 1850-es évek elején egy Angliából érkezett illuminátus , Right, New Yorkban arról beszélt, hogy a nihilistákat, ateistákat és más felforgató csoportokat egy közös táborba fogják szervezni, akiket majd kommunistákként fog megismerni a világ!!!
Marx és Engels az illuminátusok pénzéből megírták "A tőké"-t és a Kommunista Kiáltványt az angliai Sohoban. A kommunizmus nem ideológiai alapon szerveződött, hanem az illuminátusok megrendelésére, félelemkeltésre.
Időközben Karl Ritter német egyetemi professzorral megíratták az "Antitézis"-t. Úgy gondolták, hogy az egymással ellentétes ideológia az embereket két táborba osztja, akik majd egymással harcolva önmagukat semmisítik meg. Karl Ritter munkáját - annak halála után - Nietzsche folytatta, amelyből kifejlődött a fasizmus és később a nácizmus.
A folytatás nyilván mindenkinek ismerős, az első és második világháború.
A Franciaországban történt futárbaleset után természetesen kénytelenek voltak az Illuminátusok egy kicsit óvatosabbá válni és újabb neveket kitalálva folytatták tevékenységüket. Az egyik ilyen szárny a szabadkőműves páholy lett. Az illuminátusok egyértelműen keresztény-ellenesek voltak, ugyanez nem mondható el általánosságban a szabadkőművesekről, de egyes ágairól viszont igen. Ezekbe az ágakba tömörültek a szabadkőművesek.
1859 és 1871 között az illuminátusok akkori vezetője Albert Pike kidolgozott egy katonai tervet három világháborúról, forradalmakról, mert meg volt arról győződve, hogy ez közelebb viszi az illuminátusokat végső céljuk eléréséhez, az "egy világkormányhoz".
A kártyát nagyon jól keverték, mert látszólag össze nem függő események, mint pld. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása, ki tudott kirobbantani egy világháborút.
Semmi más nem kell hozzá, csak a kommunizmus, nácizmus, cionizmus eszmeisége, melyek önmagukban is mind zavarkeltőek és úgy táplálják a háborúkat, forradalmakat, mint az anyatej.
Az első világháború célja a cárizmus elpusztítása volt Oroszországban. Amennyiben itt a kommunizmus győz, azt fel lehet használni a többi kormány megdöntésére. A kommunizmus viszont ragyogó alkalom a kereszténység felszámolásához.

Hát így érkeztünk el Trianonhoz.

Az leírtak függvényében már nem is olyan nehéz egy kicsit kombinálni, hogy rájöhessünk arra, miért is változott meg Wilson elnök véleménye 2 év alatt.
Amikor az Amerikai Egyesült Államok belépett az I. Világháborúba, annak rögtön vége is lett, hiszen a már említett ígéretek szerint nincs győztes és vesztes, népszavazáson kell eldönteni a hovatartozást.
Ehhez képest népszavazást soha nem tartottak, a legszemenszedettebb hazugságokat is szemrebbenés nélkül hallgatták. Ezután már nem számított semmi, hiába tette közzé elképzeléseit korábban Wilson elnök 14 pontban.
A legnagyobb hazudozó Bratianu volt, aki a Négyek Tanácsa előtt olyanokat mondott, amit valószínűleg ő sem hitt el. De a történet itt már egész másról szólt.
1918. november 3-án a tűzszünet megköttetett Weber tábornok /monarchia/ és Diaz tábornok /Szövetségesek/ aláírásával és ez Magyarország részéről a háború befejezését jelentette.
A tűzszünet után a szerb hadsereg megszállta a Szerrémséget, a cseh katonaság pedig számos felvidéki Magyar várost foglalt el. December 17-én a románok engedélyt kaptak az Antant-tól, hogy a demarkációs vonalat észak felé átléphessék. A Károlyi- kormány hiába tiltakozott. Ennyit ért egy tűzszüneti egyezmény.

Maga Trianon pedig a leírtak szellemében talán már nem is akkora talány.

Wilson elnök szabadkőműves volt és nyilván fontosabb volt alávetnie magát a Szabadkőműves Kongresszus határozatainak, mint kiállnia elvei mellett.
Ha az illuminátusok működését nézzük, akkor Trianon törvényszerű volt.
Nemcsak a Magyar Nép, hanem Isten ellen is egy olyan bűntettet vittek véghez, amelyik megtorlatlanul nem maradhat. / Nem visszavágásra, erőszakra gondolok!/
Isteni segítség nélkül ezt ma már helyrehozni lehetetlen.
De hát a céljuk is ez volt. Amíg ez az állapot fennáll, nem lesz igazi béke a szívekben.
A bitorlók nagyon jól tudják, mit követtek el, a félelem mindig ott ül a szívükben.
Nem véletlen, hogy azóta is minden miniszterelnökünk kijelentette, hogy tiszteletben tartja a határok sérthetetlenségét. Mindig nyugtatni kell azokat , akik elrabolták földjeinket, megnyomorították népünket, szolgaságba taszították, lassú kínhalálra ítélték.
És természetesen azokat is, akik ennek létrejöttében döntő szerepet vállaltak.
Ezek után érthető, hogy miért van olyan csend e témában. A Holocaustot naponta emlegetjük, naponta hivatkozunk rá, de Trianonról mélységes csend van. Azok, akik a főszerepet játszották, hallgatnak, mintha a legmélyebb igazság vezérelte volna őket a döntés meghozatalában. Biztos vagyok abban, hogy Amerikában a legszélesebb néptömegeknek halvány elképzelésük sincs Trianonról és Wilson elnöknek abban játszott szerepéről.
Óvatosan fogalmazva, az amerikai nép nem tartozik a kedvenceim közé, de végigolvasva az illuminátusok tevékenységét, a nagy néptömegek közelebb kerültek a szívemhez, mert ők is csak áldozatok.
A pénz - hatalom. Akinek a kezében van, az a világ ura lehet, ha ügyesen csinálja.
A történelem ismert. Az I. Világháborút követte a második, a világ azóta is forrong.
De hát ez a cél. Az ENSZ megalakult, a szálak kezdenek rendeződni. A világkormány ideája elérhető közelségbe került. Még szítani kell az ellentéteket, állandó forrongásban tartani a világot és a terv megvalósul - ha hagyjuk.
Ez az anyag - melyből az Illuminátus Rend tevékenységét feldolgoztam - 1995 januárjában jelent meg. Azóta történt egy olyan dolog, amelyik nemcsak Amerikát, de világot is megrendítette. 2001. szeptember 11-e, az ikertornyok, a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás. Jelenleg, miközben ezeket a sorokat írom - a világ tiltakozása ellenére - közel kerültünk az Irak elleni támadáshoz.
Kérem gondolják végig, hogy a leírtak alapján mi lehet a mozgató-rugó.
Végezetül tisztáznunk kell, hogy mi várható Trianonnal kapcsolatban. A napokban néztem a TV-t /2003. februárja van/ és láttam egy műsort, amelyben a volt MDF kormány miniszterelnöke beszélt. Trianonnal kapcsolatban azt mondta, hogy a békeszerződés felülvizsgálata most nem időszerű!!!
Hát akkor mikor? - kérdezem én. Az elmúlt 87 évben soha sem volt időszerű, most sem az, akkor mikor? 5 év múlva, 10 év múlva?
Ha így állunk hozzá, akkor lássuk be - sohasem!
Egyszer el kell kezdeni, mert ha nem, akkor tényleg azt kell mondani, hogy sohasem.
Hála Istennek, úgy érzékelem, hogy egyre nagyobb a tábora azoknak, akik változtatni szeretnének. Ezt a gyalázatot meg kell szüntetni és ehhez, amint említettem Isteni segítség kell. De ne felejtsük el, hogy a Jó Isten csak akkor segít, ha mi a saját részünket hozzátesszük!

A remény hal meg utoljára, szokták mondani.

Nostradamus jóslata ezzel kapcsolatban így hangzik:

Az Erdőn túl él az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erősebb elrabolja,
ezeregyszázból NYOLCVAN évre.
Már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
az ő küzdelmük hozza el a békét
és egységet minden magyaroknak.
/Nostradamus Hungaricus, 90.sz. jóslat./


Bizonyára feltűnt, hogy a nyolcvankilenc év letelt.
Semmi más dolgunk nincs, mint beteljesíteni a jóslatot.
Segíts magadon, az Isten is megsegít!

Mindenkinek el kellene olvasni sorról-sorra mindazt, ami Trianonnál történt, mert meggyőződésem, hogy mi, Magyarok sem ismerjük pontosan az eseményeket, márpedig ma nemcsak az iskolai tananyagban olvasható, leegyszerűsített, nesze semmi, fogd meg jól érhető utol, hanem a teljes igazság!

Gyászkeretes béke!

Duft

A családok hóhéraiként tombolnak Bajnaiék
Vukovich: Csökkenhet a gyermekvállalási kedv
2009. június 3. 09:08


Lippai Roland
A neoliberális kurzus ideális fogyasztónak a szórakozni vágyó szinglit tekinti, míg a családokat egy tollvonással taszítja a „dögkútba”. A Gyurcsány–Bajnai-kormány kifejezetten utazik a családokra, a családtámogatásban véghezvitt megszorítások alapján summázható ez a vélemény. A sarc miatt elhalasztott gyermekvállalás után következő stáció – ha nem történik érdemi változás egy családbarát kormány képében –, hogy a gyerekek meg sem születnek. Az egyre későbbi időpontra kitolt első gyermekvállalás már amúgy is súlyos demográfiai kockázatot jelent. Szakértőket kérdeztünk.

A családpolitika több elemét egyszerre támadó intézkedések nem a gyermekvállalási kedvet csökkentik közvetlenül, hatása elsősorban a tervezett gyermekek születésének elhalasztásában jelentkezik majd – állítja az MNO-nak Vukovich Gabriella. Vagyis a demográfus szerint várható, hogy „az érintett évjáratokban csökken a születések száma, és hacsak nem következik be a családokat hosszabb távon megnyugtató változás, az elhalasztott gyermekek meglehetősen nagy hányada egyáltalán nem fog megszületni”. Ha a születésszám nem is csökken, a gyermekvállalás ideje mindenképpen kitolódik – tette hozzá a szakember.

Köztudott: a Gyurcsány bizalmasaként és régi harcostársaként a miniszterelnöki székbe került milliárdos, Bajnai Gordon és a válságkezelőnek nevezett kormány jelentős és súlyos hatásokkal járó megszorítócsomagot fogadott el, benne erőteljesen megvágva a családtámogatási rendszert is.

A demográfus úgy látja, a családi pótlék befagyasztása erősen lehúzza a gyermekes családok reáljövedelmének mértékét is, „hosszabb távon 3-4 év alatt akár 15-20 százalékkal” is csökkenhet a családi pótlék vásárlóereje az infláció hatására.

Szocialista hablaty

Vukovich Gabriella felhívta a figyelmet arra is, hogy a szocialisták gyakran vádolták a Fideszt azzal: nem emelte a családi pótlékot. „A Fidesz visszaállította gyest, a gyedet, illetve alanyi jogúvá tette a családi pótlékot, s bevezette a gyermekek után járó adókedvezményt, valamint a kedvezményes lakáskölcsönt” – emlékeztetett a demográfus, vagyis „igyekezett helyrehozni a Bokros-csomag okozta” károkat. Bár ennek hatása nem volt látványos születsészám-emelkedés, ám tervezhetőséget, perspektívát ajánlott a gyermeket tervező pároknak. Most azonban egyértelműen családellenes politikával állunk szemben – folytatja a demográfus, amit szerinte jelez az is, hogy mind a négy kiemelten legfontosabb családpolitikai intézménynek (családi pótlék, gyes, gyed, szocpol) egyszerre rontanak neki Bajnaiék – miután a Gyurcsány-kormány korábban eltörölte a családi adókedvezményt és az otthonteremtési támogatást. Vukovich Gabriella szavai szerint „egyértelműen utaznak a családokra”.

Van kockázat bőven

A mostani intézkedések következményei minden bizonnyal korán jelentkeznek majd, „mivel a rossz döntések negatív hatásai korábban jelennek meg”, mint a pozitív jövőkép eredményei. A korábban említett – a gyermekvállalást elhalasztó – döntéssel kapcsolatban a demográfus egyéb kockázatokra is felhívta a figyelmet. Már manapság is 28-29 éves korra tevődött ki az első szülés ideje, a későbbi szülés egyrészt a nőnek jelent kockázatot, másrészt „csökken a második és a harmadik gyerek” megszületésének az esélye. Az értékekben nem keletkezik azonnal törés – vagyis a magyar társadalom családbarát hozzáállás nem változik –, ám a célként megjelölt gyerekszám sokkal kisebb eséllyel teljesül, mint ha kiszámítható és családbarát intézkedésekkel állna elő az állam.

Többen felvetik, hogy a gyermeknevelést „otthon végzett munkaként” kellene elismerni, amelyért az állam fizetést ad az édesanyáknak. Vukovich szerint ez nem célravezető, a gyermekvállalás nem kizárólag társadalmi érdek, a társadalom pedig már ma is sok természetbeni juttatást biztosít a gyermekeknek – ilyen az oktatás, az egészségügy. Vukovich szavai szerint a társadalom teherbíró képessége is véges, „ez pedig jelentős forrásigénnyel bírna” annak ellenére, hogy egy „anya több mint nyolc órát tölt gyermekneveléssel, ha több gyerekről van szó”, akkor még nagyobb az energiaráfordítás.

Szintézisre van szükség

Mindenképpen egy olyan rendszert kell felépíteni és támogatni, amely összeegyeztethetővé teszi a munkavállalást és a gyermekvállalást. A gyermekneveléssel járó anyagi terhek enyhítése és az igazságosság érdekében pedig inkább a családi adózás bevezetésére van szükség – nyomatékosítja a szakember. Olyan szisztémára van szükség – mondta Vukovich Gabriella –, amely figyelembe veszi az eltartottak számát az adózáson keresztül. A gyermekvállalás természetesen egyéni motivációk és vágyak eredménye, „ám ezt a társadalomnak is el kell ismernie”, hiszen a családok erőfeszítése eredményeként jobb esetben a társadalom hasznos tagja lesz a felnevelt gyerek.

A közjószág és a pénzügyesek

Az egész Bajnai-csomag és a benne nyugvó családpolitikai intézkedések a neoliberális gazdaságpolitikán alapulnak – jelentette ki lapunknak Farkas Péter. A szociológus úgy látja, „ebben a kurzusban a család csak egy fogyasztói egység”, amely a profitot teremti meg. Egy értékelvű politikában a családot megbecsülik, hiszen abban helyezkedik el a gyerek, „aki olyan közjószág, amely a későbbiekben” működteti a gazdaságot, adót fizet, biztosítja a társadalmi vérkeringést. A családpolitikát érintő intézkedések 50 milliárd forintos „hozama” elenyésző, „ugyanakkor családok százezreinek okozhat megélhetési válságot”.

A szociológus szerint demográfiai katasztrófa állhat elő hosszú távon az ilyen, a népesedést alapvetően befolyásoló struktúrák leépítése esetén. Különösen nagy veszélyben vannak a nagycsaládosok – tette hozzá Farkas. Ezt a véleményt osztja Szabó Endre is, aki szerint egyetlen nagycsalád sem tud kibújni a családtámogatási rendszer megnyirbálásának következményei alól. Minél több tagú a család, annál rosszabbul járnak. Így tolmácsolhatnánk a Nagycsaládosok Országos Egyesülete elnökének szavait. Úgy látja, hosszú távon demográfiai katasztrófával kell szembenéznie Magyarországnak. Szabó szerint arra van szükség, hogy ne pénzügyi szakemberek, hanem olyanok irányítsák az országot, akik a társadalmi folyamatokat jól ismerő szakemberekkel együttműködve hozzák meg a nagy súlyú döntéseket.

Farkas szavai szerint a forrásokat a „gyermeket nevelő adózóktól csoportosítják át a gyermeket nem nevelő” rétegekhez. Nem a szórakozni, bulizni vágyó szingliket kell megtenni az ideális fogyasztónak – fogalmaz.

A Bajnai-féle megszorítások teljes körére utalva hozzátette, hogy a társadalom legalább 15 százalékát fenyegeti a kilakoltatás, amely további elszegényedéshez, a családok széthullásához vezethet. Nem látni a gazdaságélénkítésre, munkahelyteremtésre vonatkozó elképzeléseket sem – állítja a szociológus –, a munkanélküliség akár a 14 százalékot is elérheti az esztendő végére. Szükség lenne arra is Farkas szerint, hogy „végre megváltozzon a magyar társadalom pesszimizmusa”.

Ingatlanadó


Hogy mit is talált ki nekünk a senkik által megválasztott miniszterelnökünk, érdemes utánaszámolni.
A Népszabadság Online-on a 2009. május 12-én megjelent adatok szerint a 2010-től bevezetésre kerülő ingatlanadó az alábbiak szerint alakul:

2 Millió Ft-ig 0%
10 Millió Ft-ig a 8 milliós értékre 0,25%
30 Millió Ft-ig a 30 millióg terjedő rész 0,35 %-a
30 Millió felett 0,5 %
Garázs, nyaraló, iroda, műhely 1%


Idézve az NOL cikkét:
‘A lakások esetében sávos adózást alkalmaznának. A jelenlegi terv szerint 2 millió forintig nulla kulcs volna érvényben, a 10 millióig terjedő nyolcmilliós értékre 0,25 százalék, a 30 millióig terjedő részre 0,35, az a feletti ingatlanértékre pedig 0,5 százalék adó jutna. Az egyéb ingatlanoknál a számított érték 1 százalékát kellene kifizetni, sávok nélkül. Mentesség nincs, a nyugdíjasok azonban választhatnának, hogy az adó megfizetése helyett azt kérik: terhelje rá az állam jelzáloggal az adót az ingatlanra. Ekkor az örökösök fizetnék meg az adót - vélhetően a jegybanki alapkamattal növelt összegben. A kabinet számításai szerint azonban így is minimum 60 év kellene ahhoz, mire az évek alatt összegyűjtött adóösszeg eléri a lakás értékét. Az éves teher egy tízmilliósra taksált lakás esetén 20 ezer forint volna, egy ötvenmilliós ház adója pedig 190 ezer forint lenne évente.’

Mit is jelent ez?

Egy kis számtan következik.
Elöljáróban egy kis uzsora-technológia.
Tegyük fel, hogy Ön nyugdíjas, és még nagyon sokáig szeretne élni.
Egy panellakásban lakik, melynek értéke 10 millió Ft.
A kormány szerint ez évi 20.000 Ft ingatlanadót jelent, amit ráterhelnek az Ön ingatlanjára.
Hogy számolják ki, hogy mennyit?
Tegyük fel, hogy igaz a 20000 Ft évente egy 10 milliós lakásra. Ekkor Ön kap egy fizetési meghagyást, miszerint be kell fizetnie 20000 Ft-ot, 12 havi egyenlő részletekben minden hónapban. Ez nem is tűnik olyan soknak ugye? Ez 1.670 Ft ingatlanadót jelent havonta.

Ha Ön azt választja, hogy inkább terheljék az örököseire, akkor a jegybanki alapkamattal elkezdik terhelni az ingatlant. Mivel kamatos kamattal számolnak, ez azt jelenti, hogy Önnek a tartozásának egészét fogják kamatos kamattal terhelni.

A jegybanki alapkamat az MNB hitatalos honlapja szerint évi 9,5 % Ez azt jelenti, hogy önnek havonta a 9,5 % 1/12-ed részét számolják fel kamatnak. Így a lakására csak az első hónapban igaz az 1670 Ft-os tartozás. Ha egy kicsit utána számolunk, döbbenetes eredmény jön ki! Az első év végére Önnek már 1000 Ft-tal többet kellene fizetnie, mint 20.000 Ft.

Ha a táblázatunkat előre görgetjük, kiderül, hogy 492 hónap alatt az Ön tartozása egyenlő a lakása mostani értékével !!! 492 hónap az pontosan 41 év! 41 év alatt tehát az államé lesz az Ön lakása, és az örököseinek nem jut semmi! Ha az így kapott 10.058.992 Ft-ot elosztja ezzel a 492 hónappal, kiderül, hogy nem hogy évi 20.000 Ft, hanem havi 20.445 Ft-ra jön ki az ingatlanadó! Mindenki döntse el maga, hogy ez mi, és kinek is jó!

Ha Önnek 50 millióra értékelik fel az ingatlanját, akkor az előző táblázat szerint 35 év alatt kaparintja meg az állam a családi házát. Ez egyike sem egyezik Bajnai azon állításával, miszerint 60 év alatt éri el a terhelt érték az ingatlan értékét. Tegyük fel, hogy Ön egy garázszsal is rendelkezik, amit 2 millióra értékel fel a Bajnai által akkreditált baráti becsüs. Ennek 1 % az adója évente. Ha valaki nem banki szakember, azt hihetné hogy 100 évig kellene fizenie az 1 %-os adóval. De ez nem így van! Ugyanis egy ilyen garázs 1%-os évi adója 20000 Ft. Ugyanazzal a jelzálog-terheléssel számolhatunk, amivel Bajnai egy 10 milliós lakást.

Ezek szerint 298 hónap alatt fizeti ki egy 2 milliós garázs árát még egyszer az államnak! Ez bizony 25 év, és nem 100. Így Ön a garázsára havi 6753 Ft-ot fog fizetni Bajnainak. Kiszámolta már, hogy a lakása Önnek mibe is került? Jó esetben alacsony kamattal visszafizette a banknak a törlesztést. Abból a jövedelméből, aminek 50%-át legombolták már személyi jövedelemadó formájában.

A lakása vásárlása után kifizette a 6%-os illetéket, vagy ha örökölte, akkor haláladó formájában 10 %-ot. Viszont ekkor Ön szülei vagy nagyszülei dolgoztak meg érte verítékkel, és adóztak utána! Ha építkezett, akkor kifizette az építőanyagot annak 25%-os ÁFÁ-jával együtt.

A számítások szerint így kb. 40 év alatt az összes magyarországi ingatlan a bankok kezébe kerülhet!!! Kinek lesz ez jó?

Az Ön unokáinak? Bajnai vigyorogva közli, hogy lehet kisebb ingatlanba is költözni. Így nem 35, hanem 41 év alatt kaparintják meg, amiért egy életen át verítékkel dolgozott!

A döntés tehát az ÖN kezében van! Akarja-e, vagy sem?

Kovács-F. László

Sorok Verebes Istvánhoz
Életünkben összesen másfélszer találkoztunk. Egyszer egy rádiós műsorban telefonon keresztül, ahol atyáinkról anekdotáztunk. Másodszor a Napkeltében egy interjú okán, amikor lefegyverzően empatikus voltál. Mindkét esetben tegeződtünk, tán az ősök jogán. Így ezen most sem változtatok...

István! Amit szombat reggel egy Kivágó Iván Györgynének nevezett hölgyeménnyel interjú címén elkövettél, az közel van a szakmai mélyponthoz. Csak remélni merem, hogy eljön a kor, amikor átlátod majd te is az összefüggéseket, és egy kicsit szégyellni fogod magad.

Hátha van, aki még nem tudja: Kivágóné az a havi több mint egymillió forintot kereső soroksári alpolgármester, aki amúgy a Létminimum Alatt Élők Társaságának helyi elnöke (!), és a jelenleg "nehéz vasban" előzetesben ücsörgő Hunvald Györgyöt váltaná a Fővárosi Közgyűlésben. Amúgy a hetvenes, nyolcvanas években a III/II-es kémelhárító főcsoportfőnökség munkatársa volt…

Néztem az interjút, s hatása alá kerültem. Nem hittem a fülemnek. Tudod, miket mondtál, István? Például ezt: "Ön elvégzett egy munkát, mint a többiek." Meg ezt: "A jobbikos fiataloknak elmesélték-e a szüleik, hogy miképpen éltünk itt negyven évig?" Eszednél vagy, István? Lehet-e ma, 2009-ben arról elmélkedni egy közszolgálati tévében a kádári diktatúra titkosszolgálatának tisztjével, hogy "ez is egy munka volt"?

Munka. Persze hogy munka. Mint a bankrablás, a kasszafúrás vagy éppen a bérgyilkosság. De, fene tudja, miért, egy polgári demokratikus jogrend ezeket (sem) kultiválja. Hogy mit tanultak otthon a "jobbikos fiatalok"? Fogalmam sincs. De ha azt, hogy hivatásosként szolgálni egy piszkos diktatúrát, mások életét tönkretenni, és ezért busás fizetést fölvenni, az gazemberség – akkor ismeretlenül is kézcsókom a szülőknek.

"Remélem, képviselő lesz." Ez megint egy idézet. Tőled. Vajh milyen beszélgetést kerekítettél volna, ha egy nyilas házmestert jelölt volna a Fidesz fővárosi képviselőnek? Tudod, ők voltak azok, akiket 1945 után többnyire fölmentettek, elvégre bizonyíthatóan nem tettek semmit, nem öltek meg senkit. Csak kicsit nyilasok voltak… Mondjuk annak a háznak a házmesterét, ahol édesapád, a remek jellemszínész Verebes Károly élt, és nyilván szenvedett. Akkor is ilyen bölcs, megértő és szofisztikált lennél?

Az itt a baj, hogy az általad oly sokszor elővezetett középutat próbálnád reklámozni egy olyan korban, ahol a csalás, a hazugság és a morális válság elég nyilvánvalóan adresszálható. Tudom, hogy baloldali vagy liberális vagy, és közben megpróbálod magad középre állítani. Ez önmagában nem baj, sőt dicső erőfeszítés. De pont egy Kivágónéval?
Galsai Dániel

Csínytevés?
Villányi Károly jegyzete
2009. május 5. 07:56


Magyar Nemzet
Ha létezik ma Magyarországon gyenge minőségű ember (copyright Gyurcsány Ferenc), akkor az Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Ez a kisebbségi vezető, akivel szemben három büntetőeljárás folyik – egyben már vádlott, kettőben még csak gyanúsított –, ismét tudott olyat mondani, ami miatt egy normális gondolkodású embernek kinyílik a bicska a zsebében.

Nézzük, mi is történt! Kiskunlacházán egy iskolából hazafelé tartó tizenkét éves kislányt feltartóztatott egy nyolcfős, cigány fiatalokból álló társaság. Biciklijét feldöntötték, ketten lefogták. A többiek a holmiját kutatták át, miközben szexuális tartalmú szóbeli fenyegetéseket kapott támadóitól. A kislány sokkos állapotba került és bepisilt. 2008 novemberében egyébként a kislány barátnőjét, ugyancsak Kiskunlacházán, megerőszakolták, majd megfojtották. A rendőrség, bár állítólag rengeteg nyomot rögzített, a mai napig nem volt képes elfogni a brutális támadókat. (Talán majd, ha az FBI bekapcsolódik a nyomozásba, sikerül megtalálni a tetteseket.) Kolompár Orbán a mostani esetet kommentálva gyerekcsínyt emlegetett. Gyerekcsínyt! Kolompár Orbán megérdemelné, hogy egy ilyen „kis csínytevés” után saját vizeletében tocsogva ott zokogjon valahol egy csendes utcában. Mert Kolompár Orbán sem így nyilatkozna, ha az ő gyermekét inzultálják! Akkor már a helyszínen mondana beszédet Mohácsi Viktória szabad demokrata európai parlamenti képviselő, Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivő, meg a többiek. Akkor már nemzetközi sajtótájékoztatókat tartanának. Ez az állami szervezeten élősködő ember, ez a parazita, mármint Kolompár Orbán, semmi mást nem csinál, csak provokál.

A többségi társadalmat provokálta akkor is, amikor kijelentette: úgy gondolja, ha valaki azt mondja magáról, hogy szeret dolgozni, az hazudik. – Senki nem szeret dolgozni – nyomatékosította. Így biztat ma Magyarországon munkára a cigány önkormányzat vezetője, Kolompár Orbán. Azt üzeni az utcán randalírozóknak, hogy ne dolgozzatok, mert az rossz, csak vegyétek el, ami a megélhetésetekhez szükséges. Karácsonyi beszédében is megvillant Kolompár Orbán. „Aki a roma út elé fekszik, azon át kell taposni, könyörtelenül!” – fogalmazott az OCÖ ünnepi közgyűlésén. Roma út? Mi lenne az? Ha ez a Kolompár-féle roma út, akkor elé kell feküdni. Ha valóban Kolompár Orbán gondolkodása jellemzi az egész közösséget (amit azért kötve hiszek), akkor meg kell változtatni a roma közgondolkodást. Nemet kell mondani a „gyerekcsínyekre”, a kegyetlen megalázásokra, a segélyekre berendezkedő munkakerülő életmódra, a „megélhetési” bűnözésre. Ehhez azonban nem provokátorokra, hanem olyan vezetőkre lenne szükség, akik nem az ellentétek szításán munkálkodnak. Persze! Félreértés ne essék. El kell fogni azokat a elmebetegeket, akik Nagycsécsen, Tatárszentgyörgyön és Tiszalökön romákat gyilkoltak. Ezeket az embereket el fogják kapni. Rács mögé kerülnek egy életre. De mi lesz azután? A Kolompár-félék itt maradnak.

Villányi Károly

(Magyar Nemzet, 2009. május 5.)

Különös ellentmondások Bajnai kommunikációjában


Bizalomról beszél, noha a választók elé még nem állt soha. Ráadásul többször hangoztatott terve szerint nem is készül. Viszont utólagos elszámolásra biztatja a politikusokat ő, akinek esze ágában sincs ilyesmit vállalni. Bajnai-nagyinterjú a Népszavában.
A kormánynak végig kell vinni azt a programot, amivel az országot talpra tudjuk állítani. Utólag majd aztán mindenki számoljon el a saját megbízóival, a választókkal arról, hogy az ő érdeküket képviselte-e, vagy a saját hatalmi szempontjait – mondja Bajnai Gordon a Népszava április 30-ai számában megjelent interjú végén, slusszpoén gyanánt.

Csakhogy ő maga már többször bejelentette, hogy nem kíván egy évnél tovább kormányozni, mert nem kíván indulni választáson.

Azt is bejelentette, hogy nem tekinti magát politikusnak – miniszterelnökként.

Ez utóbbi egyébként érdekes: általános történelmi jelenség, hogy a hosszan haldokló rendszerek (mindjárt első példa gyanánt a francia ancien régime-et említhetjük) a kínos vergődés évei alatt kiizzadják magukból a legrátermettebb államigazgatókat, akiket akkor engednek a kormányrúdhoz – amikor az összeomlás már nyilvánvalóan be fog következni.

Sokat elárul Bajnai kormányáról, hogy két valóban szakembernek minősülő tagja van: a külügyminiszter és a munkaügyi tárcavezető. Előbbi, Balázs Péter több kormány alatt is szolgált, jellemző Orbánék értékorientáltságára, hogy nem váltották le a brüsszeli feladatairól csak azért, mert baloldali. (2002 óta ilyesmi elképzelhetetlen.) Leváltotta viszont Gyurcsány az EU-biztosi posztról, hogy a helyére száműzhessék Kovács Lászlót.

Herczog László is nagy tapasztalatú szakember. Kettejük kinevezése világosan jelzi: az MSZP tisztában van vele, hogy Magyarország diplomáciája összeomlott. Akárcsak a munkaügy. Az előbbi azért kínos, mert az ország mégsem offshore cég, hogy átírják egy másik bolygóra, utóbbi meg a „baloldaliság” legnyilvánvalóbb csődje.

A bukás előtti időket idézi az is, hogy a Kádár-rendszer legszakszerűbb kormánya a Németh Miklós-kormány volt. Amelynek a csődgondnokság jutott – és a vagyoneltüntetés –meg átmentés feladata.

Bajnai kormányáról is ezt gondoljuk.

Ijesztő olvasata a miniszterelnöki interjúnak – különösen összevetve Székely Tamás mai interjújával a Stop portálon – a választásoknak mint a közügyek rossz megoldásmódjának ábrázolása:

Tehát van egy parlamenti demokratikus legitimációnk, van egy szakmai legitimációnk, és van egy harmadik dolog is: válság idején a gyors, határozott cselekvés felértékelődik. Már jelölésemkor világossá tettem, addig vállalom a kormányzást, amíg határozottan tudok cselekedni, és van hozzá parlamenti támogatás. Egy gyorsan felálló válságkezelő kormány jobb, mint egy olyan kampányidőszak, ami az eddigi tapasztalatok alapján ígérgetéssel, licitálással, veszekedéssel, egymás szóbeli ütlegelésével telne. Közben nem történne semmi, munkahelyek, otthonok vesznének el.

Ez a mélyen antidemokratikus gondolkodásmód, összeolvasva Székely Tamás odavetett félmondataival arról, hogy „ha lesznek választások” jövőre, szóval ez a hangütés azt sugallja, hogy a kormány mögött álló erőknek már megfordult a fejében a jövő évi választás „elhalasztása” is.

Az ideológiát már legyártották hozzá…

Avar lapja szerint Csurka miatt nem fogadják Orbánt az USA vezetői

Avar János Vasárnapi Hírek névre "keresztelt" újságában mindig van valami érdekes. Most is így történt. A titokzatos B.B. (rossz nyelvek szerint Büdös Bolsevik, jól értesültek szerint maga Avar) eheti cikkében az Orbán-Csurka koalíciót elemzi.

"Pécsett még minden lehetséges. A Fidesznek ezért e pillanatban baranyai székvárosában minden egyes voks fontos, bebizonyítandó, hogy a jobboldal térnyerésének trendje országos, kivétel sincs. Ezért tart a saját jelöltet állító szélsőséges Jobbiktól Orbán Viktor pártja. (A Jobbik nem állít saját jelöltet a polgármester választáson, csak az országgyűlésin. - a szerk.) ...Kerülni kell a vitát a MIÉP-pel, amely viszont nem állít önálló jelöltet Pécsett. E párt felkérte minden tagját és szimpatizánsát Páva Zsolt fideszes jelölt támogatására.
A harsány antiszemitizmusáról nevezetes kispárt vezetőjének e gesztusát azonnal visszaigazolta Kövér László, elfelejtetve, milyen konliktusokba rángatták bele 2001-ben Orbán Viktor akkori kormányfőt."

B.B így folytatja:

"Kövér reagálásáról egy budapesti közéleti fórumon ezt olvashattuk a sommázó fideszes honlapon: Ha a Jobbik bejutna a parlamentbe, kérdés, lehetne-e tőlük olyan korrekt ellenzéki viselkedésre számítani, mint amilyet a MIÉP tanúsított 1998–2002 között – mondta hozzátéve, hogy az akkori radikális jobboldali ellenzék sem nemzeti, sem pedig szociális ügyekben nem kívánt a Fideszen túllicitálni. Ez Kövér szerint a Jobbiktól nem várható el."

B.B ezúttal is a végére hagyja a csattanót, egy újabb összeesküvés elméletet. "A napokban egyébként Navracsics Tibor frakcióvezető visszatérve nyilatkozott amerikai látogatásáról, amelyet sikeresnek tartott, bár kérdésre válaszolva hozzátette: ő nem tud arról, hogy Orbán a közeljövőben amerikai látogatást tervezne. Ami érdekes, hisz némelyek megesküdtek volna, hogy éppen ennek előkészítése volt Navracsics úti célja. Nehéz megmondani pontos okát, hogy Washington a jelek szerint nem nagyon siet ezzel. Lehet, hogy emlékeznek a volt kormányfő 2008. nyári útjára, amikor is kijelentette az USA elnökválasztásáról: „Most fej fej mellett vannak, de a tendenciák kedvezőek, a republikánus szavazók bizakodóak, s úgy tűnik, hogy a demokratáknak nincs sok mondanivalójuk az igazán fontos kérdésekről”. De az sem kizárt, hogy Washingtonban viszolyogtatónak tartják a szelektív nyitást a rasszista szélsőjobb némely kulcsembere felé."

Vagyis Avar lapja szerint Orbánt Csurka miatt nem fogadják az USA vezetői.

vasarnapihirek.hu - barikád.hu

Öt uniós évünk mérlege

Magyarországnak kétszer adatott meg az a lehetőség, hogy intézményi formában csatlakozhasson Európához. Az első, egyben különleges integráció az Osztrák–Magyar Monarchia égisze alatt történt. Annak a korszaknak a megítélése most sem éppen egyértelmű. Pedig nagyjából-egészéből "jól jártunk" — de erről majd később.

Hazánk második nagy "opciója" éppen öt évvel ezelőtt következett be, amikor is 2004. május 1-jén teljes jogú tagként csatlakozhattunk az Európai Unióhoz. Öt év távlatában már van némi lehetőségünk mihez viszonyítani — most ezt a "hozadék" oldaláról tesszük.
Magyarország fejlettségi átlagát tekintve mintegy hatvanszázalékos szinten iratkozott fel az európai elitklubba. Feliratkoztunk, vagyis nem be. A beiratkozás majd csak az euró átvételétől számítandó. A közös európai pénz jelentőségét nem akarjuk misztifikálni, ám az euró az unió legegységesebb kifejezése. Ráadásul az EU-s fizetőeszköz tényleg gazdasági sikertörténet: erejéről, stabilitásáról talán szükségtelen szónokolni.

Tehát a szóban forgó hatvanszázalékos hazai szintet az ország gazdasági teljesítményéhez mérjük. Persze ez a GDP-arányosan számított mutató nem ad teljes képet. Valamit azonban jelez: a tőlünk szerencsésebb — nyugatra fekvő — országokhoz képest ennyire taksálhatnak bennünket, mert éves alapon hozzávetőleg hatvan százalékát produkáljuk annak, amit Lisszabontól Londonig állítanak elő. A szórás persze itt is nagy, hihetetlen gazdasági különbségek alakultak ki a régi európai uniós tagállamok között.

Akkor, amikor hazánk tagja lett az Európai Uniónak, sokan remélték, reméltük, hogy belátható időn belül elérjük a nyugati világ fejlettségi átlagát mind életszínvonal, mind pedig fizetés tekintetében. Nem így lett. Amikor csatlakoztunk a világ egyik legerősebb gazdasági egységéhez, sokan remélték, reméltük, hogy az ötszázmilliós piac kapui kitárulnak a magyar árucikkek, a magyar munkaerő előtt. Nem teljesen így alakult. Amikor révbe ért a magyarországi uniós integráció, sokan remélték, reméltük, hogy Brüsszel fejlesztési forrásai fellendítik a hazai gazdaságot, az elmaradott térségek pedig erőre kapnak, esélyt nyernek a felzárkózásra. Mint egykor Burgenland. Nem így lett.

Miért hagytuk, hogy így legyen? Miért hagytuk annyiban, hogy szemben velünk a szlovének, a csehek, a szlovákok és a lengyelek anyagi értelemben tudták hasznosítani az uniós integrációt? Emlékeznek még, öt éve micsoda hisztéria övezte a különben nagyon is jogos kérdést: lehet-e rosszul csatlakozni az EU-hoz?

Lehet bizony! Itt az erről szóló kimutatás: a német statisztikai hivatal tette közzé. A DeStatis felmérése alapján erőteljesen bővült az Európai Unióhoz 2004. május 1-jén csatlakozott tíz ország gazdasága a belépés óta eltelt időben. A GDP változatlan árakon számolva átlagosan 22,5 százalékkal nőtt. Az átlag azonban nagy eltéréseket takar: a legnagyobb mértékű, 35,8 százalékos növekedést Szlovákia mutatta fel, a legkisebb mértékben Magyarország gazdasága nőtt: 9,9 százalékkal. Lengyelország hazai összterméke 23, Csehországé 25,6 százalékkal növekedett. Magyarán: az EU-hoz csatlakozott tíz ország közül hazánk gazdasági teljesítménye nőtt a leglassabban. Fentebb látszik: a szlovákok háromszor akkora mértékben növelték GDP-jüket, mint mi. Eközben pedig a régi uniós országokhoz szinte nem is közeledtünk. Ne szépítsük a tényt: a fejlettségbeli felzárkózásunk teljesen elakadt.

Az Osztrák–Magyar Monarchiában — szemben az elmúlt öt évvel — gazdaságunk elképesztő mértékben fejlődött, voltak olyan évek, mikor is a gazdasági teljesítményünk — amit most GDP-ként említünk — évente hat százalékkal bővült. Ha azt nézzük, hogy hazánk 2007-től recesszióban van, ráadásul a 2006-os év fölé sem rakhatunk éppen glóriát, merthogy akkor "szállt el" a magyar költségvetés, csak szégyenkezésre van okunk, pontosabban: szégyenkezésre van oka a kormánynak. Az unió történetében hazánk az egyetlen, amely csatlakozása óta nem tudott fejlődni, gyarapodni. Nem mellékes, hogy 2004-ben és 2005-ben csaknem nettó befizetői (!) lettünk a közösségnek, ami hát elég durva. Ha rápillantunk a 2006-os, 2007-es egyenlegre, a bizonyítvány továbbra is gyengécske. Mármint a forrásszerzést illetően. Eközben beköszöntött a 2007-2013-ig szóló közös költségvetés időszaka is, túl sokat — szemmel láthatóan — nem profitáltunk még belőle. Az egységes piacot továbbra is azok használják, akik korábban is, a multik. Ennek oka, hogy hazánk szervezetileg felkészületlenül írta alá a szerződést az EU-val, az érintett intézmények egy része most tanulja, mit is jelent a tagság. A hazai kis- és közepes vállalkozások pályázatíró készsége sajnos továbbra sem üti meg az európai normát, a jelentkezés a tendereken nekünk külön anyagi ráfordítást igényel.

Akkor mit is köszönhetünk az uniós tagságnak? Az EU hitelezőink egyike: a Valutaalap és a Világbank mellett Brüsszel is finanszírozza — helyettünk — a magyar államadósságot és bankjaink feltőkésítését. Ha elmaradt volna az EU pénze, illetőleg külső kontrollja, most államcsőd lenne. Egyelőre ennyiben ki is merül, hogy mi az uniós tagságunk igazi hozadéka. w

Szajlai Csaba

Túl nagy lenne a botrány, ha kiderülne, kik ölték meg Nórát

Nincs konkrét nyomozati eredménye a rendőrségnek a Kiskunlacházán öt hónapja meggyilkolt tizennégy éves lány ügyében. Helybeliek tudni vélik, kik voltak a tettesek, s szerintük azért nem tartóztatják le őket, mert túl nagy lenne a botrány. Egy magyar leány élete ezek szerint mit sem számít.

"Hamarosan eredmény várható az óriási közfelháborodást kiváltó kiskunlacházi gyermekgyilkosság ügyében" – ámította a közvéleményt Ármos Sándor rendőr dandártábornok, Pest megye rendőrfőkapitánya december utolsó napjaiban. A főtiszt még azt is hozzátette, szorul a hurok az elkövető körül. Öt hónap telt el a bűntény óta, de előrelépés vagy gyanúsított még nincs.

A kiskunlacháziak közül többen tudni vélik és elmondták: szerintük a rendőrök tudják, hogy kik az elkövetők, s csak azért nem hozzák nyilvánosságra, mert nem akarják, hogy kiderüljön a származásuk. Egy nagymama arról számolt be, hogy a gyerekeket már nappal sem nagyon engedik el otthonról egyedül. Az asszony úgy érzi, a hatóságok – s így az állam – magukra hagyták őket, félelemben élnek.

Kiskunlacházán a hét végén avatták fel a november 22-én megerőszakolt és meggyilkolt Horák Nóra emlékhelyét, koszorúját az Olaszliszkán cigányok által halálra vert Szögi Lajos családja is elhelyezte.

Papp Péter, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója elmondta, közelednek a megoldáshoz, már több mint ötszáz tanút hallgattak meg, százhúsz DNS-tesztet végeztek el és húsz esetben hazugságvizsgálatot is végeztek, de a nevezett megoldás az még elég távolinak tűnik, duma, ígérgetés, sunyi képmutatás persze van.

Közben a hitvány, hazug és képmutató Méltóságot Mindenkinek Mozgalom Tamás Gáspár Miklóssal és Horváth Áládárral élen tüntetett a tiszalöki gyilkosság apropóján, mondván: a cigányok származásuk miatt életveszélyben vannak. Jaj, szegények: minden eddig napvilágra került esetben kiderült, hogy egymást irtják, csak ilyenkor a hivatásos fajvédőik persze kussolnak.

A Lánchíd rádió ugyanakkor úgy tudja, a tiszalöki gyilkosság mögött nem rasszista indíték, hanem uzsoraügylet áll.

Érdekes kérdés az is, miként állapítható meg az áldozat származása, ha ez tabutéma, ha az elkövető személyéről van szó. Juhász Ferenc cigánytalpnyaló államtitkár hidegvérrel gyilkoló csoportról költött mesét annak ellenére, hogy a nyomozóknak semmiféle faji indítékról nincsenek adataik, mint ahogyan ezt a motivációt kizárták tavaly a pécsi cigányok elleni kézigránátos kettős gyilkosságnál, ahol az elkövető is természetesen cigány, mint kiderült, sőt mi több: az egyikük rendőr is volt korábban.

Teleki (szül: Orsós) László cigányügyekért felelős miniszterelnöki élősködő akkor erre úgy reagált, reméli, ki fog derülni, hogy rasszista támadás volt. Az uszító, rágalmazó hazudozása nem sok idő múlva kiderült: a támadást két cigánybűnöző követte el.

A rendőrség és a mindenhez dilettáns Draskovics elvtárs feltűnően következetlenül tűzi ki a nyomravezetői díjakat: míg több cigány áldozatnál tízmillió forintot ajánlottak fel néhány másodpercen belül, addig az Üllői úti trafikos gyilkosa csak egymillió forintot ért, a kiskunlacházi kislányt meggyilkoló tettesért pedig csak három hónap után tűztek ki tízmilliót. Persze, mit számít a magyar áldozat élete a cigányokéhoz képest.

Utóbbival kapcsolatban a cigánybűnözés ellen kellő eréllyel soha fel nem lépő, csak a hazafiakat véresre verető, EP-listavezetőt könnygázzal lefújató Bencze József elvtárs, országos sünkapitány hat nappal a gyilkosság után azt mondta: nyomravezetői díjat akkor tűznek ki, amikor a forró nyomos nyomozás nem vezet eredményre. Ezek szerint a cigány áldozatoknál a forró nyom percek alatt kihűl.

(Magyar Hírlap nyomán Szent Korona Rádió

Igazi „szakértő” kormány!

(rablóból lesz a legjobb pandúr!)

Na, ne! A baj, már a nyakunkon feszül, mint kötél, ráadásul a Bajnai gordonkázik. Az el-vonós zenekar lassan belelendül majd a belsőkifosztás c. színfóniába, ám a közel tízmilliónyi bőgő felismeri-e, hogy mi a baj (nai)?

A harmadik köztársaságnak csúfolt és helytelenül még magyarnak is nevezett államalakulatot, most egy másik véreskezű rabló - aki elismerten jóarcú ripacs, de gátlástalan élősködő -, egyszerűen lenyúlta. Valójában persze a kollaboránsok bátorságával tette mindezt, hiszen a háttérben működő csapat, világossá tette, hogy mi a parancs, mit kell majd az ő kézi vezérlésükkel teljesítenie! Bajnai pedig "bátran" vállalkozott a nemzetnyomorításra.

Gordon, akit nyugodtan lehetne vitéz gyurcsányi György Barátnak említeni, ha néhai Fráter Györgyöt nem tisztelnénk annyira, hogy ezt a léhűtő liba tolvajt még véletlenül sem illethetjük hasonló névvel! Bajnai György gordonka tehát - aki még a magyar keresztnevét is szégyelli -, valójában az elkopott Gyurcsány főripacs kebel és György barátja, sőt a vagyonosodásban még üzlettársa is.

Azon szokásokat, amelyeket a sosemvolt Magyar Köztársaság virtuális bohócai, már, mint „kötelező” elemeket tartanak számon - mint például a programjuk bemutatása a Köztársaság Elnökének - olyan lazán lépte át a libatenyésztőket és az átlagembereket megkopasztó gordonka, hogy a KISZ fiús múltat már nem is érdemes felvetni. Azt sem érdemes taglalni, hogy bősz istentagadóként és öngyilkosságokért felelős „pénzimádó” zombiként, hogyan vette rá magát az Isten nevének kiejtésére?

Az viszont, hogy a kormánytagok kevesebb fizetésért fognak gürizni, óriási eredmény! Először azért, mert így jobban rászoríthatók a lopásra, pontosabban a közbeszerzési közpénzállomány trükkökkel való csökkentésére! A néptől való félelmükben, támogatják majd az eddig a sajátzsebekbe kerülő közpénzek átfolyatását a kiürült pártkasszába. Így a kampánypénz, a „szavazó kábítás” pénzalapjainak megteremtése lesz az a fő-fő feladat, amelyet a globális pénzhatalom jó szívvel eltűr majd nekik, persze a további kollaboráció érdekében. Az a mondása tehát, gordonkának hogy: „mindenkinek áldozatot kell vállalnia!” nem blabla és nem lári-fári. Nagyon is komoly gondolat, hiszen a kormányoldal vezérkara oly mértékben belenyúlt a közkasszába, hogy már a saját embereinek is kénytelen volt a kezére ütni, mert így elúszik a pártpénz és oda a hatalom. (Mert ellenzékben is jár 30% apanázs) Márpedig a politikai maffiák akarom mondani a pártok, pénz nélkül most, kibukhatnak a jóból. Ha már nem tudják életben tartani a hazugságállam gépezetét, akkor végük, mert kiderült: nem baloldal a bal és nem jobb a jobb!

Ez a kormány részben az SZDSZ, esetleg az MDF függvénye lesz, bár a felelősséget Bajnainak kell vállalja.(biztos nem ingyér!) S, hogy a jelen politikai és gazdasági klímában mi minden lehetséges az szinte megjósolhatatlan, viszont a nagy költőnk szavaival: nekünk Mohács kell! Márpedig Bajnai valójában: MOHÁCS!

Az indulatos politikai jövőt nem nehéz megjósolni, ha tudjuk, hogy nehéz, sőt drámainak is mondható időszak következik a belső-magyarországi lakosság részére. A végső kifosztási stádiumban már nem igen magyarázható meg, sem a szegfűs, sem majd később a narancsos birkának, az illegitim államban való hit, mint ahogy eddig tették a rendszerváltónak csúfolt pártok.

Stabil kormányzás szinte csak akkor lehetséges, ha az erőszakszervezetet tovább erősítik, a porhintést pedig minden eszközzel növelik a médiában és a parlamentben is. Végül - de nem utolsó sorban -, akkor lesz stabil a kormány, ha a többi párt is csatasorba áll a tovább hülyítéshez, és ha az MSZP képviselők félelemszintje is folyamatos összezárást fog produkálni.

Nagy kérdés viszont, hogy az MSZP számára katasztrofálisnak ígérkező júniusi EP-választások után, mi fog történni?

Ha a választások olyan eredményt hoznak ki, amitől vissza fog hőkölni a párt, akkor felpuhulhat majd a „reform trükközés” mechanikája és esetleg újabb osztogatási mánia hatalmasodhat el a kormányon. Mivel azonban ez, nem a bátorságon és a szociális, patrióta érzelmeken fog alapulni, így csak a globális gazdákkal való összetűzést eredményezheti, s így valós javulást nem tud biztosítani a magyar társadalom számára, sőt a maradék életerőt és tartást veheti csak el.

A népnyúzó válságkezelés látszik tehát az egyedüli megoldásnak a kormány számára, ám ebben óriási veszélyhelyzet is rejlik. Az igazi gondok akkor jönnek majd, ha Bajnai György, (gordonka és hazugságművész) aki számtalan módon kifejezésre juttatta már, hogy mennyire távol áll a politika piszkos világától, ha ő is - GYF-hez hasonlóan - szintén beleszeret majd a hatalomba.

Ha ez történik, akkor olthatatlan hataloméhségtől vezérelve akar majd „nagy jókat” tenni a magyaroknak úgy, hogy az valójában a pénzhatalomnak fog kedvezni. Abba viszont a teljes társadalom fog - végképp - vagy belerokkanni, vagy éppen ez segít megszabadulni végleg, az ál-szocialisták élősködő nyomulásától.

A politikai rablóbanda persze abban bízik, hogy szakértői kormány legalább kismértékben csökkenti az MSZP-SZDSZ féle Gyurcsány-kormányról kialakult negatív képet, s visszafordít hozzájuk pár „félig megvilágosodott” szavazót és mehet minden tovább, hiszen ellenzékként is igen jól lehet az összelopott vagyonból élni.

Ennek a rejtett (bábszínházi) koalíciónak elsődleges kötőanyaga ma már valójában csak a félelem! A felelősségre vonástól, az előrehozott választáson bekövetkező vereség következményeitől, azaz a Fidesz totális győzelmétől való beteges félelem. Nem kétséges, hogy ez, az MSZMP és MSZP vezetői bűnök lelepleződésével jár majd, bár a felelőségre vonást valószinüleg megspórolja nekik a Fidesz. Mégis ez a félelem készteti összezárásra az egymást mohósággal vádoló és fiaskóért is egymást hibáztató ál-baloldalt és a liberálisokat.

A politika színpadán annyi pofont adtak már a Fidesznek, hogy már bennük sem bízhatnak, hiába ücsörögnek idestova 18 esztendeje együtt a parlamentben. Hát ezért találták meg gordonkát, aki valójában egy ismert és jóképű rablólovag, aki persze hiú és meg is kéri a szereplés árát.

Tehát amint már írtam, a szocik azt hiszik, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr! (Pedig okos ember nem bízza kecskére a káposztát!) Csakhogy a rabló nemcsak internacionálét énekelt velük, hanem fejlesztési kormánybiztosként, miniszterként is ügyeskedett. Az önkormányzatok jelentős eladósodása Bajnai önkormányzati miniszterségére tehető és akkor költöttek 160 milliót vízágyúkra, egyébként ügyesen trükközve.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pedig maga volt a trükkök-tükre. Itt történt az ominózus „Bajnai esete a diszkó lámpákkal”, ahol éppen 25 millió forintot sikerült neki meg (diszkó) lovasítania a munkahelyteremtés leple alatt. (Lásd: Weiszenberger-ügy)

A „főhős” rablólovagok gátlástalanságával esett neki a közpénzeknek. Az előzőleg általa vezetett Hajdú-Bét kommunikációját úgy iparkodott (utólag) rendbe tenni, hogy az olyan cégek is nyertek a NFÜ hárommilliárdos pályázatán, amelyek régi ismerősei voltak a libaügyben.

A mindenre jó Bajnai, gazdasági miniszterként gazdálkodta ki a 20 éves mélypontját a magyarországi munkanélküliségnek. Amikor már mindenki számára világos volt, hogy Magyarországon nemcsak a világválság kapcsán, hanem a hibás döntések sorozatai miatt is, valóban súlyos a válság, akkor Bajnai György (gordonka és hazugságművész) miket is mondott? Igazi hazai szakértőként nyilatkozva ecsetelte a helyreálló egyensúly, a stabil és biztonságos gazdasági környezet, és a lassan, de gyorsuló növekedés bűvszavait.

Kérem önöket ne gondolkozzanak! Mert aki szakértő az szakértő! Az minden poszton megállja a helyét! Így volt ez a létező szocializmusnak csúfolt korszakban is, miért is változna most a létező rablókapitalizmusban?

Ha egyszer ezeket oda tennék a parasztok mellé Hortobágyra - mint ahogy ők tették az ötvenes években a magyar középosztállyal -, akkor ezek a szellemi-lelki törpék gyülekezete éhen halna. Mert az egykori középosztály legalább dolgos kezű volt és nem nézte le a parasztságot, de ezek a magyar paraszttal ellentétben nem tudják, hogy mikor - hogyan kell vetni, hiszen ők mindig csak ”kaszáltak”! Na, akkor lenne, a részükre ne mulass!



Remélem, hogy valaki elolvassa ezt a Fideszből is!

Szeged, 2009-04-27

Dr. Bene Gábor S.

A Kárpáti Harsona főmunkatársa és a MNB 2006 tiszteletbeli elnöke

Gondolatok az egészségügyi központokat építgető izraeliekről

Állami népirtás formái a XXI. században - a liberális egészségügy és az Izraeli érdekek véletlen egybeesése Magyarországon

Az állami szinten működő népirtásról készítek egy írást, csatolom pár videómat is hozzá, pár napon belül remélhetőleg készen lesz. Addig szeretnék néhány dolgot közölni egy rövidebb írásban, e témában.

A globális éghajlatváltozás miatt a világon, így Európában is egyre kevesebb az élelmiszer és az ivóvíz. Magyarország geopolitikai szerepe emiatt felértékelődött, bár mi erről nem tudunk idehaza. Csak mi nem tudjuk magunkról, de minden külföldi befektető tisztában van ezzel a ténnyel, és ezt titkolják előlünk!

Az ásványvizeink aranyérmesek a világbajnokságokon, a gyógyvízben lubickolunk, mialatt Görögországban, Spanyolországban és Izraelben (!) tanker hajókkal importálják az ivóvizet!

Nem gyógyvizet, közönséges ivóvizet! Tankerokkal, akár az olajat! Érdekes, nem? Olaj helyett van ezer alternatív energiaforrás, de ivóvíz nélkül nincs se emberi, sem más élet a Föld nevű bolygón…

Trianon után hazánk teljesen agrárországgá vált, ez sajnálatos tény.

Vessük össze a két dolgot! Egy agrárország termékeit egy globális éghajlati változás közepette nem akarják megvásárolni, vagy, ha megveszik, önköltségi ár alatt teszik meg?! Nem logikus, ugye? Dehogynem… Ebben az évben ez kezdődött a meggyel, folytatódott a gabonákkal, most folyik az almával! Szép lassan mindenki rájön, hogy az élet minden területén a magyar nemzet megsemmisítése zajlik. Nem tíz, húsz, vagy száz év múlva, hanem napjainkban. A folyamat egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. …és kik a végrehajtók? A mostani kormány már nem primitív kubikosokból, esztergályosokból áll, hanem főiskolát, egyetemet végzett janicsárokból. Mi egyre többször, egyre többen ellenállunk, mire ők hangosan méltatlankodnak, gyaláznak bennünket!

Ők már nagyon jönnének, de a Kárpát-medence lakott!

Nekik sürgős a kiirtásunk, belaknák már végre az üresen tátongó lakóparkokat, kellene a magyarok élettere!

Miért írok ebben a témában?

Az élet minden terén folyik ez a "nemzetellenes hidegháború! ", illetve állami népirtás. A gazdák csodálkozva mennek tönkre, azt hiszik, csak velük történik mindez! Tévednek.

Tehát írnék néhány tényt.

A Magyar Orvosi Kamara néhány éve élesen tiltakozott az újfajta receptek bevezetése ellen. Azért voltak újak a receptek, mert a BNO-kódot fel kell rajtuk tüntetni.

A BNO- kód nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának jelölése, ami az Orvosi Kamara szerint stratégiai fontosságú nemzetbiztonsági adat - mondták ők - !
Így van. Azóta pár év eltelt, gyakorlatilag Magyarország egészségügyi állapota feltérképezésre és feldolgozásra került, valakik pontosan tudják a magyar népességre jellemző betegségeket. Többször emelték a gáz , az élelmiszer és általában a megélhetés feltételeit.

(Borzasztóan elgondolkodtató az is, hogy folyamatosan emelik a gáz árát, és azon töpreng a kormány, melyik vezetéken jöjjön a drága gáz: a Nabuccón, vagy a Kék Áramlaton. Közben csak a Makói árokban több mint száz évre elég gázt termelnek ki a lábunk alól - a kanadai befektetők!)

De, nem csak ezek drágultak. A tipikusan magyar betegségek gyógyszereit több alkalommal 2-3 szorosára emelték! Több alakalommal, 2-3 szorosára! Ezen gyógyszerek hiánya veszélyezteti az életet, mivel a magyar populáció tipikus betegségeiről van szó, ezért logikusan a magyarok életeit veszélyeztetik…

Csak egy dolog, a magas koleszterinszint, vagyis a csendes halál gyógyszere igen érdekes dráguláson esett át többször, a támogatásuk lecsökkent … Furcsa? Minden recept közepén rajta van a BNO-kód helye, kötelező kitölteni, és az adat feldolgozásra kerül… Aki nem hiszi, nézze meg!

Szóval most teszik tönkre a gazdákat végleg, de van egy ördögi csel nálunk, az egészségügyben is. Egyre több munkáért egyre kevesebb pénzt kapunk. Kesztyűs kézzel teszik mindezt! …és hogyan? A rendelőben, az alapellátásban teljesítményfinanszírozás van. Több munka, több beavatkozás - egy pontrendszer alapján - több pénzt jelent. Elvileg. Logikus. Mégis egyre több orvos megy külföldre dolgozni, elegük van. Aki marad, az túlterhelt, fásulttá válik!

De miért? A magyarázat egyszerű!

Meg van határozva, hogy egy adott rendelés alatt hány beteget láthatunk el! Kevés az orvos, sok beteget kell ellátnunk, de a finanszírozó meghatározza, egy emberre mennyi időt KELL fordítanunk! Jó sok időt, természetesen! Tehát hiába lát el az ember 25-30 beteget egy nap alatt, a finanszírozó nem veszi figyelembe csak a töredékét, és természetesen NEM fizeti ki a kezelést. Teljesítményfinanszírozás van, de csak néhány beteg ellátását fizetik ki, ami nem fedezi a rendelő fenntartási költségeit!

Döbbenetes?

A rákbetegek várólistán várnak a szívbetegekkel és a többi halálraítélttel. (Olyan ez, mintha a vízben fuldoklóhoz odaeveznének és rászólnának, hogy majd holnap kimentünk a vízből, addig maradj csendben!) Ez az állami népirtás egyik formája. Csak egy módja a sok alkalmazott közül! A súlyos betegek belepusztulnak a liberális reformba, mi, alapellátók "csak " tönkremegyünk.

De! A csőd szélén álló alapellátást végző településeket befektetők járják. Rendkívül kedvező az ajánlatuk. Egészségügyi központot építenének minden nagyobb településen, a költségeket ők állják! Micsoda tőkeerősek lehetnek ezek a befektetők, ugye? Semmi mást nem kérnek, csak azt, hogy egy patikát is működtethessenek a központ mellett és az orvosi praxisjog ne lehessen az orvosé, hanem a befektetőé. Az orvosok így egyszerű alkalmazottak.

Mi ebben az érdekes? A "tőkeerős" befektető egy izraeli cég, természetesen. Viszont van egy apróság! Az egészségügyi központok létesítését az állam támogatja. Az állam ad 90% tőkét a MI pénzünkből, a befektetőnek csupán 10% önerőt kell biztosítani. Az egészségügyi központok építéséhez szükséges 90%-os állami támogatást csak egy pályázó nyerheti meg. Olyan, mintha a pályázatot testre szabták volna.

Ugye nem kell elmondanom, kire van szabva az egész. Itt a kirakós játék utolsó mozaikja is összeáll! Ez a gépezet, ami ellenünk működik, janicsárokat alkalmaz. Ha egy janicsár tudatosan épített hamis varázsa megkopott, teletömik a zsebét a MI pénzünkkel, és az röhögve félreáll. Jön a következő végrehajtó janicsár, az újabb hamis illúziókkal. Nem a janicsárt kell kiütni, mert azok sohasem fogynak el, hanem azt, aki a küldetéstudattal ellátja és ellenünk beveti.

Mivel a másik fél szervezetten működik, mi is csak szervezetten, egymással összefogva vehetjük fel a harcot, nincs más megoldás. A tönkretétel szép lassan mindenkit elér, társadalmi, gazdasági helyzettől függetlenül - kivéve a politikusokat és azokat, akik végrehajtják a népirtást.

Mert egy harchoz két fél kell: a támadó és a védő! A harc kimenetelét valamelyik fél gyengesége dönti el! A magyar sohasem állt gyenge hírében. Akkor mi a gond?

Dr. Nagy Levente
Kunhegyes