Jobb oldal

Kiss Róbert nyílt levele Gusztos Péter képviselő részére!
2009. Február 05.

Gusztos Péter
részére

Magyar Köztársaság Országgyűlése
Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti képviselőcsoportja

Budapest

Tisztelt Képviselő Úr!

Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti (korábban ÁFA-visszatartásügyi) miniszterhez intézett írásbeli kérdéséhez kapcsolódóan szeretnék Önnel megosztani néhány gondolatot.

Először is – tekintettel arra, hogy az Ön és az én világnézetem egymástól radikálisan eltér – keressünk egy közös igazodási pontot! Azt javaslom, hogy mindkettőnkre kötelező érvényű zsinórmértéket válasszunk: a Magyar Köztársaság hatályos jogszabályait.

Ön sérelmezi, hogy Önnel azonos jogokkal bíró magyar állampolgárok egy lőtéren megismerkedtek a fegyverhasználat legalapvetőbb szabályaival és e körben némi tapasztalatot is szereztek. Kérdést intéz Draskovics Tiborhoz, melyben a lőtér üzemeltetőjének, a fegyverek és lőszerek tulajdonosának engedélye felől érdeklődik.

Először is felhívom figyelmét, hogy Magyarországon számtalan állampolgár él, akik a Magyar Néphadsereg, később a Magyar Honvédség kötelékében sorkatonai szolgálatot teljesítettek. Ez idő alatt ők kötelező jelleggel vettek részt éleslövészeten. Továbbá az alig húsz éve feloszlatott Munkásőrség tagjai is részesültek ilyen kiképzésben.

Ezek után rátérnék a tényleges lövészetre (az Ön szóhasználatával élve: „lövöldözésre”). Tájékoztatom, hogy a videón látható lőtér egy sportlövészetre alkalmas agyaggalamb-lövész (skeet) pálya, amilyenen Igaly Diána athéni olimpiai bajnokunk is gyakorol. Az ilyen lőterek létesítésére, engedélyezésére, üzemeltetésére a a lőterekről, a lőfegyverek, lőszerek hatósági tárolásáról, a fegyvertartáshoz szükséges elméleti és jártassági követelményekről szóló 49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet szabályai vonatkoznak. E rendelet 1. számú mellékletének 1. pontja meghatározza a lőtér fogalmát: „Lőtér az a terület (építmény), amelyen kis- és nagykaliberű golyós, marok vagy sörétes lőfegyverekkel (futóvad, korongvadász, trap, skeet) kiképző-, edző- és versenyszerű lövészetet lehet végrehajtani.”

Tekintettel arra, hogy a lőtér üzemeltetője rendelkezik az előbbi BM rendelet által előírt üzemeltetési engedéllyel továbbá a többi előírt dokumentummal (lőtérszabályzat, lőtérnapló, stb.), így az üzemeltető a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet 28. § (1) bekezdés c) pontja szerint lőfegyver, lőszer megszerzésére és tartására is kaphatott engedélyt.

E kormányrendelet 37. § (5) bekezdése rögzíti, hogy A lőtér üzemeltetője lőfegyverét, lőszerét a lőtéren átengedheti lőgyakorlatot is magába foglaló szakképzésben résztvevő személynek és annak a tizennyolcadik életévét betöltött személynek, aki a lőfegyver megszerzéséhez szükséges tanfolyamon, lőgyakorlaton vesz részt. Az „átengedés” fogalmát a kormányrendelet 1. § (1) bekezdés 9. pontja értelmezi: „lőfegyver átengedése: amikor a lőfegyvert a tartási engedéllyel rendelkező felügyelete alatt használják”.

A már hivatkozott BM rendelet 6. § szerint Az üzemeltetési engedéllyel rendelkező köteles lőtérnaplót vezetni a lövészetek időpontjáról, időtartamáról, a használt fegyverek fajtájáról, típusáról, jellegéről, valamint tűzfegyver esetében kategóriájának betűjeléről is. A lőtérnaplót az utolsó bejegyzés napjától számított 5 évig meg kell őrizni. Ebből következik, hogy ha bármely magyar állampolgár élni kíván a – teljesen érthetően – szigorú jogszabályok adta kevés lehetőséggel, akkor erre nem kell külön hatósági engedélyt kérnie, mivel a biztonságos gyakorláshoz szükséges hatósági engedélyekkel a lőtér üzemeltetője és a lövészetvezető rendelkezik.

A fent hivatkozott rendelkezések betartását a kormányrendelet 44. § (1) bekezdése valamint a BM rendelet 8. § (1) bekezdése alapján a rendőrség jogosult ellenőrizni. Személy szerint egészen biztos vagyok abba, hogy a rendőrség e jogszabályok maradéktalan betartását ugyanolyan szigorral és alapossággal ellenőrzi, mint a demonstrációkon megjelenő személyek – köztük törékeny hölgyek, gyermekek, idősek – ruházatának és táskájának átvizsgálását.

Képviselő Úr!

Remélem, hogy e pár sor meggyőzte Önt is arról, hogy azok a törvénytisztelő állampolgárok, akik részt vettek e gyakorláson semmiféle jogszabályt nem sértettek meg. E tekintetben különböznek azon állampolgároktól, akik december óta Miskolcon kétszáz utcai rablást követtek el és akik személyiségi joga mellett Ön annyira harcosan kiállt. Az áldozatokért, akikkel a többségi társadalom – közte a Magyar Gárda is – természetes igazságérzete folytán szolidaritást vállalt, mikor fog végre ugyanilyen harcosan felszólalni?

További két súlyos tévedést szeretnék tisztázni még. Egyrészt tájékoztatom, hogy a Főváros Bíróság NEM döntött, nem is dönthetett a Magyar Gárda feloszlatásáról, mert az jogi személyiséggel nem rendelkezik. A Fővárosi Bíróság a tíz tagból álló Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület feloszlatását mondta ki nem jogerősen, mely egyesület nem azonos a Magyar Gárda néven ismert, csaknem kétezer fős, nagyszerű közösséget alkotó hazafias mozgalommal. Ez a hír december közepén szerepelt minden híradásban, de az ítélet szóbeli indokolása olvasható a Fővárosi Bíróság honlapján is. Javaslom, hogy legközelebb járjon utána az igazságnak!

Másrészt szeretném felhívni a figyelmét arra a történelmi tényre is, hogy a nyilasok által használt köszöntés így hangzott (előre közlöm, most idézni fogok, nem pedig ideológiai szimpátiát kifejezni): „Kitartás! – Éljen Szálasi!” Vagy meglehetősen hiányos történelmi tudásának vagy tudatos történelemhamisításnak tudom be, hogy Ön ezt összekeveri a Magyar Gárda leventemozgalomból átvett köszöntésével, mely így szól:

„Adjon az Isten – Szebb jövőt!”

Budapest, 2009. február 4.

Üdvözlettel:

Kiss Róbert
a Magyar Gárda Országos Főkapitánya