Jobb oldal

Prof. Dr. Bokor Imre : KÖZÉRDEKŰ ÉSZREVÉTELEK! - 2009. február 3-án

ÉSZREVÉTELEK, MEGJEGYZÉSEK

LUXUSKOCSIK

Érthetetlen egyes médiák és szerkesztőik kifakadása a pénzügyminisztérium több tízmilliós luxusgépkocsik beszerzése miatt. Az a tény, hogy nyomorban van az ország, még nem jelentheti azt, hogy minisztereink, államtitkáraink és más főguruink nehezen fellelhető használt Trabantokkal kocsikázzanak.

Nemrégiben a miniszterelnöknek is „kijárt” egy agyonpáncélozott full-extrás négykerekű (potom harminc millióért), bár az elmúlt évszázadokban (hazánkban) még egyszer sem követtek el merénylet miniszterelnök ellen, de sohasem árt az óvatosság, talán még páncélozott (setét színű) esernyők beszerzésére is telne az adófizetők pénzéből, hiszen közeleg március idusa (Demszky!).

Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy a kormány a „pórnéptől” sem sajnálta a pénzt,- amikor a több százmilliós modern vízágyúkat vásároltatott soron kívül, és még a legelfogultabb ellenzékiek sem gyanúsíthatják azzal, hogy saját céljára akarja használni.

Az egykori „fasiszta” rendszerben, Horthy Miklós egyetlenegy vízágyút sem szereztetett be a rendőrségnek, és nem lévén biztonsági emberei, még esernyők beszerzéséről sem gondoskodott.

ÖSZÖDI IGAZ-HAZUGSÁGOK

A parlament rendkívüli ülésén Gyurcsány Ferenc emlékeztette hallgatóságát az „öszödi” beszédére, utalva arra, hogy ilyen igaz és bátor nyilatkozat hiányzott eddig népünk életéből.

Lendvai Ildikó a szeme forgatásával és buzgó jegyzetelésével nyugtázta Gyurcsány látványos (csúsztatással telített produkcióját), mivel az ominózus „öszödi” böszmeség csupán egy szűkkörű bandának szólt (véletlenül került napvilágra), a tartalma pedig annak a beismerése volt, hogy reggel, este és éjszaka egyfolytában hazudtak az országnak, miközben évekig nem tettek semmit.

Vagyis: választási csalást követtek el, és érdemi munka nélkül tömték a zsebükbe a maguk számára megállapított miniszterelnöki-miniszteri-államtitkári „minimálbérben” megállapított „szerény” mennyiségű bankókat, valamint egyéb (járulékos) juttatásokat. A NAGY SEMMIÉRT!

Most pedig elérkeztünk oda, hogy dicsőségnek tartja ezt a példátlanul mocskos, az ország szidalmazásával fűszerezett nyilatkozatát, és elégedetten nyugtázza szemellenzős (ortodox) hívei tapsikolását.

SCHUBERT-JANZA KOOPRODUKCIÓ

Schubert Katalin pedagógus, történész,- Göncz Árpád előszavával „dekorált” (SZEMBENÉZNI A TÖRTÉNELEMMEL - KATONASORSOK c.) könyvecskéjében, ügyes burkolásban helyt ad az egykori komisszárok ömlengésének (KISZ múltjukról, agitátori tevékenységükről, a Politikai Főiskola dicséretéről, az ML végzettségükről), valamint Czinege, Pacsek, Kárpáti, Kádár és hasonszőrű bandatagjaik ajnározásának.

Schubert történészke felkészültségére jellemző, hogy interjúalanyaitól még kérdezni sem képes, mondókáik elemzésére pedig nem is vállalkozik. Így kerülhetett be kiadványába Király Béla számtalan hazugsága, csúsztatása és mese-szövege,

A „mű” gyöngyszemét Janza Károly altábornagy mondókája képezi, aki bátran kijelenti, hogy (másokkal ellentétben) „nem köpi le a múltját” (Sic!), értette a szakmáját, ellentétben azokkal, akik most nagy demokraták lettek és vágyaik meghaladják a képességeiket.

Szinte pironkodva és „röstelkedve” jegyzem meg, hogy mérhetetlen gyenge képességeim birtokában, csupán a Kossuth Akadémián és a Híradó Mérnöki Akadémián sikerült diplomát szereznem, majd stacioner számítógépes tanfolyamon tettem sikeres vizsgát, továbbá a hadműveleti rakétakomplexum működtetési, üzemeltetési, javítási, bevizsgálási és karbantartási ismereteit sajátítottam el, végül pedig a rádióelektronikai eszközök és a rádióelektronikai harc témakörében (oktatási, jegyzet-és tankönyvkészítési, valamint gyakorlati szintű) szerénynek is alig mondható eredmények elérésére tellett az erőmből.

Titkolt vágyaim netovábbja volt, hogy a védelemgazdaságba is belekóstoljak, de ez már (sajnos) kimaradt az életemből.

Csupán a „rend” kedvéért: Janza Károly előmenetelét, pufajkás múltja és apja (Janza Károly ex-honvédelmi miniszter) alapozta meg, mert a védelemgazdasági ismeretei nagyjából annyit értek, mint az Országos Tervhivatalban szerzett azon elméleti és gyakorlati tapasztalatai és munkái, amelyek totális csődbe vitték az ún. népgazdaságot! Vagyis: tevékeny részese volt a pénzügyi-gazdasági összeomlásunk bekövetkeztének.

Azt a néhány százmilliós „elszámolási hibát”, amelyet már a Magyar Honvédségnél követett el (bírósági megállapítás szerint), viszont azzal magyarázgatta, hogy (mint vezető) nem érthetett mindenhez, tehát nem felelős a beosztottjai által okozott károkért. Más szavakkal: talán mégsem volt olyan nagy szakértő, hogy a mellét döngetve, másokkal is elhitesse.

Ami pedig múltjának „nem-köpködését” illeti, sohasem szabad elhamarkodottan nyilatkozni, mert az a tény, hogy szüleivel együtt egy kivégzett (mártír) tábornok (Sólyom László altábornagy) lakásában éldegéltek, annak szinte minden ingósága a tulajdonuk lett, és sohasem adták vissza Sólyom özvegyének vagy gyermekeinek,- egyes demokraták gyomrát felkavarja,- és ha nem is „köpködnek”,- de erős hányingert éreznek.

MOST SZÉP LENNI KATONÁNAK

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem öles plakátok segítségével kísérli meg katonai pályára irányítani a továbbtanulást, szakképzést vagy állást kereső fiatalokat. A színes képekkel és feliratokkal dekorált hirdetmény egyik célja, hogy a hivatástudatot is felébressze az érdeklődőkben, utalva néhány kimagasló személyiség katonai pályafutására, mint követendő példaképekre.

Csábító lehet az érdeklődők számára Farkas Bertalan fényképe alatti felirat, amely arra utal, hogy nem csak vadászpilóta, hanem ÜRREPÜLŐ (SIC!) is lehet belőlük!

Sokakat megigézhet Stein Aurél fényképe is, nem beszélve a kép alatti szövegről, miszerint: hadnagy és kelet-kutató, vagyis nem lebecsülendő rendfokozat és hosszú utazások csillanhatnak meg a felvételre jelentkezők lelki szemei előtt. Az is kecsegtető, hogy Stein Aurél nyomdokán haladva a régészetbe is belekóstolhatnak, Mezopotámiába, Szíriába, Irakba(!!!) és Indiába, is eljuthatnak, valamint a calcuttai egyetemen taníthatnak.

Zrínyi Miklós beazonosítása némi gondot okozhat egyesek számára, mert a Magyar Tudományos Akadémia két elnöke nevével (Kosáry Domokos és Glatz Ferenc) fémjelzett (MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA) c. négy kötetes műben Zrínyi Miklós horvát bánt felcserélték gróf Zrínyi Miklóssal, II. Szulejman szultánt pedig I. Szulejmannal, de (talán) apróságnak tűnik ez a cserebere, és eltörpül a kötetekben hemzsegő pontatlanságok, hibák és hamis adatok (meghatározások) mellett.

Az ALAPISMERETI KISLEXIKONBAN (Kosáry Domokos és társai szerkesztésében) pedig ne keressék Farkas Bertalan űrhajósunkat, mert Farkas Mihály és Nógrádi Sándor „kiszorította” „Bercit” a „listából”, talán azért, mert ők is katonák(?) voltak, a legmagasabb rendfokozatok birtokosai: Farkas hadseregtábornoki, Nógrádi pedig vezérezredesi rendfokozatot ért el, tehát nem csak a lexikonba, hanem a Zrínyi plakátjára is rákerülhettek volna...

EGÉSZSÉGÜGYÜNKET MEGREFORMÁLÓ HORVÁTH ÁGNES FIGYELMÉBE

Talán nem csak személyes ügyemnek minősül a következő történet. Érdemes sokaknak felfigyelni egy olyan kálváriára, amelynek (előbb vagy utóbb) részesei lehetnek.

Háziorvosomhoz való (2008. október 20-a körüli) bejelentkezésemet követően, novemberben átestem a szükséges vizsgálaton és igazolást kaptam, hogy további szakorvosi vizsgálatra mehetek izületi-reumatikus panaszommal.

December 12-re előjegyeztek a Honvéd Kórház szakrendelőjébe, ahol a vizsgálatot követően javasolták a hévízi szanatórium igénybevételét, és elküldték a „papírkáimat Hévízre”, majd röntgenfelvételeket kellett készíttetnem, nehogy szimulál Hévízről „röpke” másfél hónap elteltével értesítettek, hogy előjegyeztek 2009 november elejére a kezelés végrehajtására.

Tiszta szívből kívánom a sarlatán, koncepciótlan és felelőtlenül intézkedő H. Á.-nak, hogy hasonló procedúrák, valamint időhúzások sokaságát „élvezze végig”, szenvedjen úgy, mint azok a betegek, akik minimális bérükből vagy nyugdíjukból még azokat a gyógyvizes fürdőket sem látogathatják, amelyek gyakran konganak az ürességtől, miközben legbőségesebb természeti kincsünk nagy százaléka (percenként több ezer liter gyógyvíz) ömlik különféle szennycsatornákba, folyókba vagy tavakba.

A minden magyar állampolgár jogos tulajdonát képező gyógyvizekhez (zömében) a leginkább rászorulók nem jutnak hozzá, mert azok privilégiumát képezi, akik képesek megfizetni a „borsos” belépési díjakat, valamint az extra szolgáltatásokat. Az ő pénzükből élősködő Horváth Ágnes félék!

MISKOLCI ÜGYEK HORDALÉKA

A minden lében kanál Gusztos Péter,- trópusi vihart kevert egy pohár vízben, Pásztor Albert rendőrkapitány igazságot tartalmazó nyilatkozata miatt. A kákán is csomót keresgélő SZDSZ-es frakcióvezető a Turul madár, az Árpád-sávos zászló és a Magyar Gárda után, keselyű módjára vetette rá magát Pásztor ezredesre, ügyesen kiforgatva és a maga módján értelmezve a miskolci közterületi állapotokra jellemző mondatát.

Gusztos minden eddigi tevékenysége undorító, mesterkélt, alaptalan tényekre támaszkodó, önreklámozó és „antimagyar” jellegű. Ilyen dolgok pattannak ki - időnként – kopasz fejéből, mert hasznos vagy hasznosítható tevékenységre még a legöregebb tengerészek sem emlékeznek.

Draskovics Tibor „ráharapott” Gusztos mondókájára és rendvédelmi miniszterhez méltó módon, azonnal intézkedett Bencze József országos rendőrfőkapitány útján Pásztor ezredes menesztésére. Igazi bolsevik megoldás volt, semmi vizsgálat, semmi meghallgatás és semmi elmarasztalási (büntetési) fokozat betartása, rúgjuk ki a szakembert, hadd röhögjenek a bűnözők!

Bencze alsóneműje is megtelhetett valamivel, de karakán magatartását és bajtársiasságát minősíti, hogy „Joli Joker” főnöke füttyentésére,- azonnal két lábbal rúgott kollégájába, mert a módosított közmondás szerint: „KÉTSZER RÚG, AKI GYORSAN RÚG!”.

Erről az esetről jutott eszembe, hogy amikor a „Kiskirályok mundérban” c. könyvem megjelent, akkor Pacsek József vezérezredes utasította Simon Sándor altábornagyot, a ZMKA parancsnokát, hogy azonnal távolítson el az Akadémiáról és intézkedjen az obsitom kiadására!

Benczével ellentétben, Simon Sándor megtagadta a vezérkari főnök kérésének teljesítését, a személyügyi osztályvezető is nemet mondott, így a Lengyelországból hazaérkező Kárpáti Ferenc miniszter intézkedett az eltávolításomra.

Nem sokkal – később -, Pacsek Józsefet elmozdította a helyéről Németh Miklós miniszterelnök, Kárpáti pedig szorgosan mosta a kezeit, bocsánatot kérve kapkodásáért, de a legrangosabb londoni fogadóirodában tetszőleges nagy összegben lefogadnám, hogy Draskovics és Bencze urak nem tesznek ilyent, Gyurcsánytól sem várható korrekt megoldás, a gerincek puhultak, az arcbőrök pedig vastagodtak az elmúlt évtizedekben.

HETI-HETES, AVAGY A RÖHENCSEK DÁRIDÓJA

Bár már többször megemlítettem a heti-hetes banda közhangulatot és közízlést mérgező dáridóit, úgy tűnik, hogy változatlan intenzitással és „váltott lovakkal” (vagyis új gúnyolódók és röhögők bevonásával) folytatják vasárnapi „műsorukat”.

Évek óta Orbán Viktoron és a FIDESZ-en vagy a Jobbikon köszörülik a nyelvüket, lassan-lassan politikai és gazdasági szakértőknek képzelik magukat, és böfögésszerű röhögéssel kísérik saját („aranyköpésnek” vélt) bemondásaikat.

Az egykor igen tehetséges és jobb sorsra érdemes Gálvölgyi a ripacskodás lejtős útjára tévedt, nehezen visszafogott röhögései permanensé váltak és undorítónak tűnnek. Bajor,- Gálvölgyi nyomdokán halad, és már-már csak nyomokban mutatkozik meg hajdani tehetsége.

Úgy tűnik, hogy Hernádi is meg akarja szolgálni a tekintélyes gázsit, mert trágárságban felzárkózott a férfiakhoz, bár néha némi röstelkedést mímel „méretes” szemei forgatásával, de keményen tartja a versenyt a többiekkel, különösen az emésztés végtermékének minősülő (és a szervezetből, pontosabban a vastagbélből eltávozó) anyag nem kifejezetten szalonképes nevének szájüregéből való gyakori „kipotyogtatásával”, kiváló artikulációval végrehajtva.

A „trágár” szavak beillesztésével kívánják kiváltani azt a hatást a közönség felé, amelyet a „humor nagyágyúinak" tartott együttes másként nem képes biztosítani. Ennek következtében állandósult, sőt fokozódott a külteleki kiskocsmákban használatos kifejezések „bedobása”, és a hét fős röhencsek spontánnak tűnő, de évek óta jól begyakorolt (köz)röhögéssel való kísérése.

Amit viszont január elsején (bátran és merészen) - többször is, és többen is - beszőttek a mondókájukba, az valóban nem tűri a nyomdafestéket, és kifejezetten sértő vagy megalázó a női nemre. Sokan felhívtak telefonon és „pofátlanságnak” nevezték a röhencsek trágárkodását, olyanok is, akik nem vádolhatók prűdséggel, de mégsem a női testrészek emlegetésével képzelnek el humoros tereferét, még akkor sem, ha a röhencsek bandája csak a gúnyolódásra és a trágárkodásra képes.
Prof. Dr. Bokor Imre
a Justitia Bizottság elnöke