Jobb oldal

Bayer Zsolt:
Gyurcsány a keresztfán
Egy nagyon kedves barátom azt mondta nekem a minap Erdélyben: "Tudod, mit utálok ezekben a legjobban? Hogy a legrosszabbat hozzák ki belőlem…"

Erősen helyeseltem. Csendben, de erősen. És mélyen magamba néztem, s rájöttem, hogy tényleg. Mert mégiscsak kikérem magamnak, hogy keresztyén emberként képes legyek gyűlölni. Márpedig, kár lenne tagadni, én ezeket hosszú-hosszú ideje gyűlölöm.

S most, a szánalmas végjáték perceiben megint el kell töprengenem, hogy vajon még mindig gyűlölöm-e őket.

Nagyon nehéz válaszolni a kérdésre.

Mert például itt van Suchman… Aki pénteken bejelentette, hogy elég volt. Gyurcsánynak mennie kell. S még azt is, hogy az MSZP-t a politikai felelősségen túl akár büntetőjogi felelősség is terheli, mert naponta kárt okoz az országnak.

Mégiscsak tisztességes szavak ezek, amelyek összeálltak valahogyan mondatokká. És amikor hallgattam ezeket a szavakat, valahogyan hálás lettem Suchmannak, amiért nem gyűlölöm, mert most nem gyűlölhetem.

Gyurcsánnyal nehezebb a helyzet. Amit Gyurcsány művelt, arra nincsen mentség és nincsen bocsánat. Ahogy hatalomra került, ahogy beszélt, ahogy hazudott, ahogy büszke volt minden hazugságára, ahogy eljátszott már minden szerepet, ahogyan lopott, ahogyan milliárdos lett, ahogy tönkretette ezt az országot – s ahogyan még most is, az utolsó előtti pillanatban megnyilatkozott Orbánról, a Fideszről s a Fidesz szavazóiról, nos, az vérlázító. Az tüzeli, élteti a gyűlöletet.

De ahogyan kijött, előmászott szombat este az MSZP-székházból… Azzal azért nehéz mit kezdeni.

Előjött Gyurcsány Ferenc szombat este az MSZP székházából, és mosolygott. És mosolya mögött ott volt a vég. Egy mentálisan súlyosan beteg ember leplezte mosolyával a ritka pillanatot, amikor felismerte és érzékelte a valóságot. A valóságot, hogy nincsen tovább.

Medgyessy zsúrfiú volt. Igazi kommunistából jött szoci zsúrfiú. Őneki az volt élete álma, hogy miniszterelnökként előkelő helyeken, előkelő társaságokban előkelő koktélokat hörpintsen, s hogy mindenki szeresse.

Nem sikerült neki. Még kubai koktélhörpintéséről is idő előtt kellett hazasietnie, mert kitört idehaza a botrány. A zsúrfiúnak nem volt egy nyugodt pillanata sem, s még sajátjai által is lenézetten, sajátjaitól megalázottan kellett távoznia.

Gyurcsánynak más álma volt. Gyurcsány a történelemkönyvekbe akart bekerülni. A pápai szoba-konyha zöld hokedlijéről a történelembe. Méltányolható szándék. Csak hát azt hitte, az eszközök nem számítanak.

Gyurcsány a történelembe akart bekerülni, s szombaton este, amikor előjött az MSZP-székházból, az a felismerés volt a szánalmas mosolya mögött, hogy nem fog. Sőt: inkább az, hogy oda fog kerülni, de nem egészen úgy, ahogyan elképzelte. Csak elrettentő lábjegyzetként. S miképpen a Rákosi-rendszer szimbóluma a magyar narancs lett, úgy lesz a Gyurcsány-rendszer szimbóluma a sün. (Éppen a Fidesz születésnapjára autóztam a legidősebb fiammal, amikor a gyerek letekerte az ablakot, s még mielőtt megakadályozhattam volna, az út szélén álldogáló rendőröknek kikiabálta, hogy "sünsün!". Egy pillanatra mérges lettem – de csak egy pillanatra. Aztán rájöttem, hogy ez így jó. Mert olyan volt a Gyurcsány-rendszer, mint a katonaság. Vagy kiröhögöd, vagy belebolondulsz…)

Előjött Gyurcsány az MSZP székházából szombaton este, és leköpték. Akit leköpnek, azt nagyon nehéz gyűlölni. Hiszen alig van a leköpöttségnél nagyobb megalázás. Előjött Gyurcsány szombaton este, és rekedt volt a hangja. Lehetett érezni a hangján, hogy órák óta üvöltözött már odabent. S akkor, egy pillanatra, elszállt a gyűlöletem, és átadta helyét a szánalomnak. Azután elolvastam a szocialistákhoz közel álló internetes fórumokon néhány tanulságos beírást. S egyet most megosztok önökkel, betűhíven, íme:

"Drága Miniszterelnök Urunk szenvedett annyit mint Krisztusunk a keresztfán ! Akik bántották Őt azok legyenek átkozottak ! Drága Katus néni higgye el nekem, hogy eljön majd az az idő is amikor a fia és az Ön nevét nevét imába fogják foglalni, (azok is akik most bántották Őt) !!! Kérem a Jóistent adjon Önnek és kedves családjának sok erőt egészséget és boldogságot."

Aki ezt írta, honfitársunk. Egy országban él mivelünk. S akkor most kérdezem, hát mit lehetne mondani őneki? Semmit sem, nyilván. Szavakon túl, az emberi értelmen túl, mindenen túl van ő, vannak ők. Oda már nem tud elgyalogolni sem, elrepülni sem a gyűlölet…

Végezetül még annyit, hogy amúgy azért akad még gyűlölnivaló elég. Például az az egyszerű tény, hogy a szocialisták és a szabad demokraták jelen pillanatban nem mással, mint a szabad választással fenyegetik az országot. A rendszerváltás huszonegyedik esztendejében azt mondják, ha az emberek szabadon választhatnak, akkor itt a világ vége. S ezt Gyurcsány fejtette ki a legmarkánsabban. Ezért a szánalom hamar visszaadta helyét a gyűlöletnek. S amit az SZDSZ művel továbbra is, nos, arra pedig már nincsenek is szavak.

Önző vagyok. Azért kell eltakarodniuk, hogy mi ne gyűlöljünk többé. S hogy meg ne ijedjek még egyszer, ha a gyerek "sünsün"-t kiabál az autóból... S hogy a gyerekek ne azon töprengjenek megint, hogy mikor hagyják el végre az országot. Azon a szüleik meg a nagyszüleik töprengtek már eleget.
Bayer Zsolt, főmunkatárs