Jobb oldal

Bogár: Ami jöhet, ahhoz egy rendőrállam is kevés lesz!
Bajnai, mint Gyurcsány-kreatúra • Megtörténhet a rendszerkorrekció
2009. március 31. 06:20


Lippai Roland
Semmilyen rendőrállam nem védheti meg a népirtással provokáló elitet, ha az évszázad alatt felgyülemlett feszültség, találkozva a jelenlegi helyzet okozta frusztrációval, eléri a kritikus szintet. Mindehhez Bogár László interjúnkban hozzátette: a Bajnai Gordon által is favorizált 600 milliárdos megszorítás csak a kezdet, a globális SZDSZ ügynökhálózata 1 százalékos „erőként” képes diktatúrát üzemeltetni. A professzor állítja: a legkiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket vették célba, amelyeknek az elemi újratermelődéshez sincsenek meg az erőforrásaik. Azonnal felfüggeszt minden adósság-szolgálati és profit transzfert, s tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről – vázolja Bogár az új polgári kormány első feladatát.

"Ki kell nyitni a zárt szobákat!" Meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy az elit zárt szobákban dönti el, mi legyen Magyarorzsággal. Annak érdekében, hogy végre véleményformáló ereje legyen a civil társadalomnak is, április 5-re a Civil Összefogás Fórum demonstrációt szervezett. Fricz Tamás politológus elmondta: meg kell szüntetni azt a kádárista attitűdöt, amely szerint az emberekben az él, hogy „megint döntöttek a fejünk felett, a mi életünkről”. Véget kell vetni annak, hogy a „nagyérdemű közönség” végignézi a műsort, s aztán elballag haza. Szerinte amíg ez él az emberekben, addig nem lesz igazi rendszerváltás. (L.R)
– Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt egy hatszáz milliárd forintos „szeretetcsomaggal” állt elő, úgy tűnik sokak gyanúját igazolva, végül is semmi jóra nem számíthat a magyar társadalom; a megszorító csomag többek között eltörölné a gázár-támogatásokat, a nyugdíjak svájci indexálását, vagy éppen befagyasztaná a családi pótlékot, ötletekben nincsen hiány sem Bajnainál sem mögötte álló köröknek. Mire számíthatunk, s kinek üzen a magyar politika ezen része Bajnai Gordonnal?
– Teljesen egyértelmű, hogy a jelölt Gyurcsány Ferenc kreatúrája, s maga Gyurcsány is a „globális SZDSZ” ügynöke, az „eszdéeszesített” MSZP vezéralakja. Ugyanazok a globalokrata liberális erők állnak Bajnai mögött is, akiknek Gyurcsány is legmegbízhatóbb embere volt. A személy kiválasztásában tehát semmi meglepő nincsen. Azon sem csodálkozhatunk, hogy ez a csomag a lehető legbrutálisabb támadás a társadalmi újratermelés azon pontjai s társadalmi csoportjai ellen, amelyek a legvédtelenebbek, legkiszolgáltatottabbak, s eddig is a roncsolás legfőbb áldozatai voltak; tehát a nyugdíjasok, a fiatal házasok, a családok. Ez a lehető legdurvább üzenet azon a társadalmi csoportok ellen, amelyek eddig is a legfőbb teherviselői voltak az elmúlt húsz évnek, illetve akikről azt feltételezik, hogy a legkevésbé konfliktusképesek. Nem tudnak szervezkedni, így ellenállni sem. Ezek az elitek az élet elemi szintű újratermelése ellen dolgoznak.

Tudatos népirtásról van szó, hiszen a társadalmi újtermelésnek azokat a pontjait támadják, ahol éppen ennek az ellenkezőjét kellene tenni: kárpótlásra volna szükség az elmúlt két évtized kifosztásáért. Teszik ezt „előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel”, ami büntetőjogilag is súlyosbító körülmény, és minden bizonnyal az lesz a közeli jövő nemzeti számonkérése során is.

– Többször is felvetette egy új kiegyezés szükségességét a globális elitekkel, úgy tűnik, nem efelé mutatnak a politikai-gazdasági döntések.
– Nem csak, hogy nincsen jele a kiegyezésnek, de a lehető legdurvább üzenetet kapjuk arról, hogy szóba sem állnak velünk. Mi több, a globális hatalom eleve „gyűlölet-beszédként” bélyegzi meg már azt is, ha valaki egyáltalán fel meri tételezni a globális hatalmi rendszer létét. Kifejezetten rossz, vészjósló jelek ezek, s mivel így nem indulhat meg az elemi kommunikáció sem az alapvető konfliktusgócok között, teljesen természetes, hogy ennek rendkívüli mértékben növekvő feszültség lesz a következménye. Ez kioldódhat egy polgárháborús robbanásban, vagy akár robbanássorozatokban is, de a magyar társadalom nem a kifelé-, hanem inkább a befelé irányuló – önpusztító – agresszióban megnyilvánuló magatartásmintákat sajátította el az elmúlt évtizedek során. Ebből nagy valószínűséggel az önpusztításnak olyan fordulatai származhatnak, amelyeknek következményei beláthatatlanok. Például a népesedés és az egészség-vagyon terén már évtizedek óta kapjuk a súlyos jelzéseket, hogy baj van, katasztrófa közeleg. S most is pontosan azoktól veszik el a lehetőséget a népesedés- és az egészség-helyráállítással kapcsolatban, akiknek erre a legnagyobb szükségük volna.

– Valóban úgy tűnik a tervekből, hogy a megálmodott intézkedések a társadalmi újratermelődés legfontosabb színtereit piszkálják elementáris erővel. Meddig lehet ezt folytatni? Mikor érkezik el egy adott társadalom addig, hogy azt mondja, „Eddig és ne tovább!”? Mikor kaphat stoptáblát ez a folyamatos kizsákmányolás?
– Újra hangsúlyozom: azokat a társadalmi csoportokat támadják, amelyek a legkevésbé képesek az ellenállásra, nem tudnak, nem mernek konfrontálódni. A nagy összeütközés, a robbanáspont – ami már nagyon közel van –, akkor érkezhet el, ha majd azokat a társadalmi csoportokat éri el a legmélyebb kifosztás, amelyek már a konszolidált középrétegekhez tartoznak. Itt találkozhat a tömeges munkanélküliség a jelentős eladósodottsággal. Amikor több százezer család ilyen helyzetbe kerül, amikor a havi bevétel százezres nagyságrendben csökken, a kiadás meg legalább ennyivel nő, az lehet az igazi gyúanyag, egyfajta detonátor. Összejön a kritikus tömeg, ha ez a katasztrófa tömegesen érint több százezer családot, márpedig ez akár egy éven belül bekövezkezhet. Jó lenne, ha a politikai elitek nem jutnának el eddig a pontig népirtó provokációik során, mert akkor a 20. század minden felgyülemlett feszültsége előtörhet. Cinikus elbizakodottságuk miatt nincs elég képzelőerejük annak belátásához, hogy az egy évszázad felgyülemlett s az óta is egyre dagadó, feldolgozatlan és elhalasztott problémájának robbanása mit okozhat. Nem egyszerűen csak leköpni fogják ezeket az eliteket, hanem sokkal durvább módszerek is utat törhetnek maguknak. Tömegesen és elemi erővel! És nincs az a rendőrállam, ami ettől megvédhetné őket!

– A Reformszövetség tervezetében egy 1300 milliárdos megszorítást javasolt az arra nyitott füleknek. Bajnai egyelőre „csak” hatszáz milliárd forintos elvonással operál; ha ezt az intézkedéscsomagot lenyeli a társadalom, és persze a háttérben ott nyüzsög az SZDSZ-MDF is, lehetséges, hogy a másik 6-700 milliárdot is kivonják valahonnan? Van-e még honnan elvonni?
– Nem kétséges, amit most csinálnak, az bizonyos értelemben egy teszt. Tesztelik a magyar társadalom ellenállásra kevésbé képes csoportjait, meddig lehet elmenni. Ha ez számukra pozitív eredménnyel jár, tehát ha az ellenállás az elitek számára még tolerálható szinten van, akkor mennek tovább a megszorítások útján. Deklarálták is, hogy a Reformszövetség elképzelései mentén próbálják kialakítani a „gyógymódot”. Újra előszedik azokat a terveket, amelyeket nem mertek belerakni Gyurcsány programjába.

– Sőt arról is beszélnek, hogy a Reformszövetség számait hozzá kell igazítani az azóta eltelt időszakhoz, gazdasági realitásokhoz; a helyzet rosszabb lett, a motor szinte megállt, és van olyan nemzetközi lap, amely akár 7 százalékos visszaesést is jósolt Magyarországnak.
– Úgy látszik, ez a grémium a profitok állandó növekedését természeti törvénynek tekinti. Az, hogy az országból kivont extraprofitok és kamatok rovására is lehetne javítani az egyensúlyt, fel sem merült az elképzelésekben. Sem a kormány, sem a Reformszövetség, sem Bokros Lajos nem gondol ilyesmire. A program eleve abból indul ki, hogy túlságosan sok a kiadás, ezt kell radikálisan visszafogni. Az állam kiadásai pedig döntően éppen a leghátrányosabb helyzetben lévő csoportok életviszonyait próbálják legalább szinten tartani.

A kiadáscsökkentés egyenlő azzal, hogy a legkiszolgáltatottabbakra hárítják át a terheket. Amikor a deficit kialakul, annak nem csak az lehet az oka, hogy a kiadás sok, hanem, hogy a bevétel nem éri el a megfelelő szintet. Erről van szó jelen esetben is: a magyar államnak és a lakosságnak azért kevés a bevétele, mert csak 2007-en 20 milliárd euró felett volt a kamatés a profit összege, ami eltávozott a magyar gazdaságból. Az összes GDP 20-25 százalékát profit és kamat formájában kiviszik az országból. Ez egyszerűen birodalmi sarc, ami azért ilyen horribilis, mert a magyar politikai elitek lettek a térség legelvetemültebb, leggátlástalanabb birodalmi kollaboránsai. Mert itt a legerősebb és a legbrutálisabb a globális SZDSZ lokális ügynök-hálózata, amely 1 százalékos erőként is képes diktatúrát gyakorolni. A lehető legdurvább hazugság, hogy Magyarország nem termeli meg azt, amire szüksége van; de igen, csak éppen kiviszik az országból. Vagyis nem kiadástöbbletről, hanem bevétel-hiányról van szó. Nem jut hozzá a munkájának, teljesítményének az ellenértékéhez az ország.

– Ehhez kapcsolódik az a világban lassan meghaladott ideológia, amelynek keretében itthon még mindig eszeveszett dühvel támadják a nemzetállamot.
– Minden kiadás és bevételcsökkentés az államot bontja, pusztítja. Itt a nemzetállam megerősítése és kiadásainak növelése helyett – hiszen a válságokkal szembemenő anticiklikus hatásokra építő gazdaság és társadalompolitikai stratégia lenne szükséges – még inkább az állam lebontása folyik. Megfosztják a kiszolgáltatott csoportokat az állam védelmétől, és ezzel az államot attól, hogy kereslet-élénkítéssel próbálja a válság elmélyülését megakadályozni.

– Orbán Viktor is szólt arról, hogy egy korszakváltás határán vagyunk, s az állam megerősítése szükséges mind a társadalmi, mind a gazdásági válság ellenében. Milyen esélye lehet annak, hogy a Fidesz kormányra kerülve tudja tompítani a neoliberális szisztéma hatásait, új államot építve, új elképzeléseket meghonosítva?
– Nagyon remélem – ahogy az évértékelőjében is elmondta a volt miniszterelnök –, hogy nem egyszerűen egy kormány-, hanem egy korszakváltás történik majd. Vagyis véget ér az az egész rendszerváltás időszakára jellemző neoliberális kurzus, amely a washingtoni konszenzusra épült, s ami a világban is véget érni látszik. Azt remélem, hogy lényegesen többet kap a magyar társadalom egyszerű kormányváltásnál, ami bekövetkezik, lényegében egy új rendszerváltással, a rendszer teljes korrekciójával lesz egyenlő. Azt a paradigmát, amire 1989 óta épültek a kelet-európai átmenetek, majd radikálisan felülvizsgálja, és egy új rendszer kiépítésének az alapjait veti meg. Tudnia kell, hogy remélhetőleg igen jelentős választási győzelme erre, és csakis erre ad számára felhatalmazást, és hogy a történelem itt nem ad második esélyt. Ezért az új kormány első lépése nem lehet más, mint hogy azonnal felfüggeszt minden adósság-szolgálati és profit transzfert, és egyúttal azonnal tárgyalásokat kezd a globális hatalmi rendszer képviselőivel az új rendszer feltételeiről.