Jobb oldal

Destruktív bizalmatlanság
Torkos Matild
2009. március 27. 00:01


Magyar Nemzet
Szombaton, amikor Gyurcsány Ferenc az MSZP tisztújító kongresszusán bejelentette, hogy elhárítja az akadályt a változások elől, amikor hosszasan beszélt lemondási szándékáról, feltámadt a remény, hogy a kormányfő lemond. A szó legszorosabb értelmében. Később derült ki, mit is jelentenek valójában Gyurcsány dodonai mondatai. Hogy lényegében csupán kilátásba helyezte távozását, ha a szocialisták találnak helyette valakit a kényelmetlenné vált szerepkörre. Valakit, akit majd a konstruktív bizalmatlansági indítvány jogintézményét alkalmazva választanak meg pofozózsáknak, bűnbaknak, IMF-végrehajtónak, csupa hálátlan feladatra.

Szombaton még azt hihettük, hogy a trükkök százainak eszköztárát jól ismerő Gyurcsány részletesen kidolgozott stratégiai tervet hajt végre. Nem feltételeztük, hogy a szocialisták tisztújító kongresszusán egy hámozott lufi mutatványa elegendő ahhoz, hogy Gyurcsány megőrizze meggyengült pártelnöki hatalmát. Hogy le is mond, meg nem is. Hogy tekintélyes válságmenedzser-utód képét vetíti az elvtársak elé, akinek a kormánya mögé majd széles körű támogatást szereznek, aztán öt nap múlva kiderült: a szombati bejelentés mögött nincs semmi, a kormányfőcserére nincs stratégiai terv, nincs valódi jelölt, az egész egy nagy átverés volt. Gyurcsány célja csupán a pártelnöki hatalom megtartása volt.

Az új, az SZDSZ által is támogatott kormányfőnek a szocialisták legutóbbi programját kellene végrehajtania, amely nem anynyira dermesztő, mint a Reformszövetségé, miközben az SZDSZ ez utóbbi, keményebb megszorításokkal járót támogatja. Az „MDF-es” Bokros Lajos elvállalná a miniszterelnökséget, népnyúzó programja is van, de Dávid Ibolyán és hűbéresein kívül senki nem támogatja.

Gyurcsány bűvészpalástja alól – mint Eötvös bohóc köpönyege rejtekéből az egyre kisebb zeneszerszámok – egymás után kerülnek elő az újabbnál újabb kormányfőjelöltek: szocialista történész, liberális bankár, tőzsdeguru, smaragd fokozatú Amway-ügynök… Az, hogy a keményvonalas kommunista Biszku Béla családi köréig eljutottak kormányfőt keresve, azt bizonyítja, hogy már nem finnyásak a szocialisták. Az SZDSZ-nek eddig csak Surányi György bankár tetszett a kínálatból, de ő nem vállalja. A liberálisoktól tegnap hiába vártuk egész nap a katarzist, a Gyurcsánytól való megszabadulásunk örömhírét.

A nemzetközi pénzügyi válság kellős közepén, a csőd szélére juttatott országban ma tényleg nincs annyi becsületes, józan ítélőképességét megőrző szocialista és szabad demokrata képviselő az Országgyűlésben, amennyi ahhoz kellene, hogy véget vessenek az agóniának. De ha már ennyire ragaszkodnak a hatalomhoz, a még egy esztendő alatt megszerezhető konchoz, akkor legalább gondoskodjanak a működőképes felelős kormányról. Ha az SZDSZ ennyire fél a demokratikus választásoktól, a megmérettetéstől, akkor ne finnyáskodjon. A közös mutyik emléke még nem kophatott meg annyira, hogy ne segítsen volt koalíciós partnerének. Végül is közös erővel csikarták ki a választóktól a felhatalmazást a kormányzásra 2006-ban. Az MDF is nyújtson bátran segítséget a „szakértői” kormány létrehozásában. Dávid Ibolya is kapjon végre egy tárcát! Nőjön végre össze a színfalak előtt is az, ami a háttérben már hosszú évek óta összetartozik! Teremtsenek többséget a kormánynak a parlamentben. De vállalják majd a döntésekért a politikai és a jogi felelősséget is. Vagy adjanak zöld utat az előre hozott demokratikus választásoknak! Ha terhes már nagyon a kormányzati felelősség, ne cipeljék tovább! Adják vissza a döntés jogát a magyar népnek! Legalább a választási kampányban kiderül végre, van-e válságkezelő programja a Fidesznek. Ne csigázzák tovább az emberek kíváncsiságát! Derüljön ki végre az igazság!