Jobb oldal

Fortélyos haláltusa
Kristóf Attila
2009. március 25. 00:01


Magyar Nemzet
A címben jelzett haláltusáról, ha jobban belegondolok, valószínűleg szó sincs. Fortélyról annál inkább. Gyurcsány Ferenc eleve túlélésre rendezkedett be, miként pártja is. Hogy precízebben fogalmazzak: túlélősködésre. A vörös folyondár – mi másnak nevezhetném – mímelt agóniájában szépen virul. Egyetlen kérdés nyitott: utolsó cseppig kiszívja-e a fából, amelyre felkapaszkodott, az élet nedveit.

Bukottan is tovább regnáló miniszterelnökünk csak egy túlfejlett nyúlványa ennek a folyondárnak. Mint politikus és „nagy kombinátor” a magyar szocialisták és a magyar populáció nélkül egyszerűen nem létezhetne. Az úgynevezett szocreál eszmei mondanivaló vagy tartalom, csúcskapitalista volta ellenére, benne testesül meg. Tehát hiába, hogy jelenleg őt tekintjük az első számú közellenségnek, maga a köz, a közeg az, amely ezt az egy személyben való megtestesülést lehetővé tette és teszi. S az önmagát bátornak, elkötelezettnek vélő és valló férfiú, „nem középiskolás fokon” a kommunista-szocialista erkölcsiséget és politikai modus vivendit testesíti meg.

Minden zsák megtalálja a maga foltját, s ha ezt a foltot eltávolítják, akkor ott marad a lyuk, meg maga a zsák. Jelenleg a lyuk volna domináns, Gyurcsány (fél)távozása semmit sem jelent, ha hatalmi tényező marad maga a párt. Magyarország végveszedelmét nyilvánvalóan nem csupán ő, hanem a szocialisták és a beléjük csimpaszkodó szabad demokraták siserehada idézte fel.

Az a hír járja, hogy minap Gyurcsány feldúltan távozott a Fodor Gáborral történt „egyeztetésről”. Az SZDSZ elnöke obligát, szelíd mosolyával ezt úgy kommentálta, az éhségtől volt ingerült. Nem tudni, a palacsintára vagy a hatalom iránti étvágyra célzott-e a liberális etalonként fungáló Fodor. Fodor sosem kotkodácsol oly önérzetesen, mint az MSZP hölgyszónoka, de potenciálisan veszedelmesebb. Ugyanis az SZDSZ megint a „mérleg nyelve”. Tőlük függeni látszik jelenleg nemcsak Gyurcsány, hanem az ország sorsa is.

Az agónia legalábbis, ha fortélyos, gyakran jár együtt delíriummal. Az MSZP politikusai, élükön az exnek látszó miniszterelnökkel, ugyan még mindig büszkén, de még mindig összevissza beszélnek. Lázálmukban a békejobb nyújtása keveredik az utolsó csepp vérig és utolsó leheletig folytatott küzdelemmel.

Figyelmünket azonban ne kösse le ez az álságos végvonaglás. Gondolnunk kell a post mortem állapotra is. Sajnos nem csupán Gyurcsány és az MSZP politikai halála után bekövetkező helyzetről van szó, hanem az egész ország jövőjéről. Minden fortély, zsarolás, időhúzás, ami a jelent jellemzi, egyre komorabbá teszi a magyar társadalom erkölcsi és anyagi kilátásait. Éppen ezért én magam, ha tehetném, a „kegyes halálhoz” segíteném az Országgyűlést.

Tenném ezt a nemzet érdekében, mert az MSZP kómában is tovább kormányoz, akár Gyurcsánnyal, akár nélküle. Ez horrorisztikus. Olyan rémtett, melyhez hasonlót a Kádár-kori kommunista vezetők a rendszerváltozás kezdetén nem mertek elkövetni. Egyetlen dologban bízhatunk: abban, hogy megváltozott az a közeg, az a köz, amely Gyurcsányt és az MSZP-t hatalomra segítette. A nagyra becsült magyar populációról beszélek, amely most már sok tétovaság és tévedés után talán felismeri hosszú távú érdekeit, és rokonszenvvel, türelemmel figyeli, összefogással, bizalommal támogatja az ellenzék erőfeszítéseit, hogy az agónia végre véget érjen. Ez a lényeg, nem az, hogy ki lesz a Gyurcsány sakktábláján gyaloggá lefokozott „átmeneti” miniszterelnök.

Az SZDSZ-nek pedig csütörtökig még van ideje arra, hogy végre, ez egyszer, a nemzet érdekét szolgáló felelős, egyenes és jó döntést hozzon.

Vigyázzunk! Minden sakk- és időhúzása a mi bőrünkre megy.