Jobb oldal

Kampány van - élesztik az egyházgyűlöletet


Mintegy 90 nappal a soros választás előtt a baloldal most is elküldte a szokásos impulzust a magyar társadalom erre fogékony szeletének: az egyház gazemberekből áll, súlyos felelősség terheli a múlt bűneiért, a kommunizmus alatt is. A mostani eszköz egy "dokumentumfilm", pontosabban annak látszik...
Minden gyanús, ami mozog – jellemzi a Hitvallók és ügynökök című dokumentumfilm egyik szereplője a Rákosi-rendszer viszonyát az egyházakhoz. Petényi Katalin és Kabay Barna filmje – Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát közreműködésével – sorsokat felidézve mutatja be az utat, amely az egyház megbénításától és szisztematikus szétverésétől a pártállam és a klérus szoros együttműködéséig vezetett.

A kemény diktatúra éveiben a kommunista rezsim a „klerikális reakciót” tartotta fő ellenségének. Az egyházi iskolákat államosították, a szerzetesrendek túlnyomó többségét feloszlatták. Egyik pillanatról a másikra több mint tízezer női és férfi szerzetes vált földönfutóvá. Koncepciós perek, rágalmak és koholt vádak alapján sok száz papot hurcoltak meg. A börtönökben megaláztatások és kínzások sorát szenvedték el. Az ötvenhatos forradalom leverése után újabb üldözési hullám indult ellenük, jóllehet az egyház – a pannonhalmi főapát közlése szerint – sem a forradalom előkészítésében, sem a harcokban nem játszott meghatározó szerepet.

A papokat az ötvenes években általában megfélemlítéssel és zsarolással szervezték be ügynöknek. A helyzet később – a magyar állam és a Vatikán kölcsönös engedékenysége nyomán – megváltozott. Egyre többen lettek azok, akik a karrier vagy előnyök reményében jelentettek az állambiztonságnak. A Kádár-korszak kitermelte a „népi demokrácia” iránt elkötelezett egyházi emberek garnitúráját. Az ellenállók perifériára szorultak, a „megbízható” papok mind magasabbra lépdeltek a ranglétrán.

Ennyi.

Ezzel a Népszabadság elintézettnek tekinti az ügyet.

Gondosan felépített nagy-nagy csúsztatás. Célja: azt sugallni, hogy az egyház bűnrészes az ateista-kommunista rezsim létezésében, sőt vehemensebb előítélettel megvert olvasó szemében egyenesen társtettessé is „előléphetnek” a mocsok csuhások.

Csak a lényeget sikerül megint elkenni. Hogy a dolog mögött az egyházak és a kommunista rezsim ütközésében világosan lehet tudni, melyik oldal állt a jó és melyik a rossz oldalon. Ráadásul "az egyház" kifejezéssel csak és mindig, szándékos maszatolással, a magyar katolikus egyházat illetik.

A magyar történelem sajátos vonása, hogy két okból is él egy erős katolikusellenes indulat a társadalom jelentős hányadában. Azonban eleddig világi oldalról – s pláne baloldalról! – még soha senki nem akart korrektül közelíteni a problémához.

Helyette – minden egyes választási kampány előjátékaként, immár 15 éve! – megint megüzenik az erre érzékeny tízezreknek: ide hozzánk, mi garantáljuk a csuhások féken tartását!

S hogy kik üzenik? A színpadra általában csak szegény kis klapeceket állítanak, most Petényit meg Kabayt; a nagy haszonélvezők szeretnek sötétben maradni.

Ny. J., Népszabadság nyomán