Jobb oldal

Korszerű magyar káosz
Tompos Ádám jegyzete
2009. március 28. 05:55


Tompos Ádám
„Látszik tehát, hogy végiggondolt célirányos módszerrel akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét. A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából.” Ez nem Gyurcsány Ferenc blogbejegyzése: így próbálta még övéi előtt menteni a menthetőt 21 évvel ezelőtt egy kommunista. Grósz elvtárs a józan erőkben bízott és a káosztól meg a fehér terrortól rettegett. Hiába, a kanyarban volt a rendszerváltás.

Gyurcsány Ferenc és a „legbefolyásosabb lapok felkészített, vezető publicistái” valami hasonlótól tarthatnak már jó ideje. Körülbelül azóta, mióta egyre többeknek esik le, hogy itt nagyon nagy a baj. Mióta nem kell közgazdász-diploma, csak egy számológép ahhoz, hogy lássuk: a jelenlegi pénzügyi politikába bizony bele van kódolva az államcsőd, ami ugye mindenkiből a legrosszabbat hozza elő. A hatalomból is: elkezd rémeket látni és rémes intézkedéseket hozni. Például olyanokat, amiket a Rosdy Tamás a Gyorskocsi utcában a szó legszorosabb értelmében a saját bőrén érzett. Ő fogalmazott úgy, hogy a diktatúra nem úgy születik, hogy az emberek hétfőn demokráciában fekszenek le, és kedden diktatúrában ébrednek fel. Valóban nem, ahogy Gyurcsány fröcsögése sem egy pillanat alatt lett tragikomikusan szélsőséges. Vizionált ő radikális visszarendeződést az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök egy-egy lépése kapcsán már januárban. Sőt: korábban is látta már a miniszterelnök összecsapni a konzervatív és a szekularizált erőket, a tőről metszett demokrata akkor a vészcsengőért kiáltozott.

Ez ma már kevés. Hiszen név nélkül nyilatkozó szocialista politikusok Ferenc blairesen angolos távozása után a ventilátor propellerjei közé készülő papagájnak képzelik magukat: előre is löktek volna jó két tucatnyi miniszterelnök-jelöltet egy hét alatt. Ennél azonban beszédesebb és veszélyesebb, hogy pártunk és kormányunk tagjai nevüket és arcukat vállalva, a törvényhozást és a végrehajtást képviselve együtt rontanak neki a független igazságszolgáltatásnak és a köztársasági elnöknek. Így lesz szegfűvel díszített hatalmi agancs a hatalmi ágak összefonódásából. Ha szocialista aggyal próbálunk gondolkozni – nehéz ez, tudom –, akkor be kell látnunk: ez teljesen logikus. A posztkommunista ugyanis a következő dolgokat tudja csinálni: osztogatni, aztán adóztatni, ezzel párhuzamosan nácizni, ha pedig már ez sem elég, akkor hitelt felvenni. Amikor pedig már ez sem elég, akkor utópiákat találnak ki. Semmi mást. 1988-ban Grósz például néhány mondat különbséggel beszélt a fehér terrorról és az új korszerűbb magyar szocializmusról. Gyurcsánynak ugyan kicsit több idő kell hozzá, hogy a harmadik köztársaság csendes forradalmáról értekezzen meg fasisztázzon, de megtette.

Közben pedig kapunk a nyakunkba egy revizort az IMF-től. És ezt az ország aznap tudja meg, amikor a pénzügyminiszter később bejelentette, hogy 520 milliárdos hitelt kap két bank, amelyet az IMF-hitel fedez. Veres bejelentését követően másfél óra múlva az IMF jóváhagyja a készenléti hitelkeret második részletének lehívását. Hát ezért cinikus, amikor Gyurcsány március 15-én arról beszél, hogy Magyarország szabad, és ezért érthető, hogy miért hagyja ott (?) a süllyedő MSZP-t, és ezért keresnek a szocialisták egy második Simonyi-Semadámot – akit Ferenc azért szívesen rángatna. Még ez is jobb neki, mint a készülődő „csendes forradalom”, amelyről Fletó világosan látja, hogy ebből „korszerű magyar szocializmus” aligha lesz, helytartó ide, vagy oda, rendszerváltás annál inkább, amihez persze egy előre hozott választás kell. Ha nem, akkor jön a korszerű magyar káosz.