Jobb oldal

Arcon köpött demokrácia
Körmendy Zsuzsanna
2009. április 22. 00:01


Magyar Nemzet
Bajnai Gordon a rendszerváltozás óta az első interpellálhatatlan kormányfő. Nem szabad őt kérdezni, mert megsértődik. Becsukódik, mint sötétedéskor az illatos estike. A T. Ház tekintélye is csorbul, ha őt kínos kérdésekkel zaklatják. Vajon mire számított Bajnai Gordon, amikor elvállalta a miniszterelnöki posztot? Arra-e, hogy ha esküje végén – néhány nappal az Internacionálé eléneklése után – kimondja az „Isten engem úgy segéljen!”-t, az ellenzék ettől majd elnémul, szeme bepárásodik? S átsiklik Bajnai korábbi működése felett?

Csak mert diktátor hajlamú elődje és társai – fittyet hányva az európai szokásokra – a konzervatív lapoknak, hírcsatornáknak sosem nyilatkoztak, lapunkat és a Hír TV-t kommunikációs blokád alá vonták, ebből azt a következtetést vonta le Bajnai, hogy jobboldali sajtó nincs is? Komolyan azt gondolja, hogy ha ők semmibe veszik a jobboldali orgánumokat, akkor az ott megjelenő cikkek, riportok már nem is léteznek? Tehet-e úgy egy kormányfő, mint az óvodás gyerek, aki fejére húzza kabátját, s azt hiszi, őt így nem látják?

Hétfőig azt gondoltam, hogy az ilyen struccpolitika egy demokratikusan működő parlamentben két perc alatt lelepleződik. A hét első parlamenti ülésén azonban másvalami lepleződött le. Olyasmi történt, amire demokráciákban nincsen példa. Egy ellenzéki képviselőnek, Font Sándornak megtiltották, hogy elmondja interpellációját, mert annak tartalma kínosan érintette volna a kormányfőt. Az indok természetesen másként hangzott. Úgy szólt, hogy „az interpelláció tárgya nem tartozik a kormányfő hatáskörébe”. Ebből már sejthetjük, hogy Font Sándor fideszes képviselő a Hajdú-Bét-ügyben akart feltenni néhány kérdést Bajnainak.

Nem engedték meg neki. S ezt 2009-ben meg lehet tenni a magyar Országgyűlésben. Ez a baloldal parlamenti etikája: a köztársasági elnököt, aki független, le lehet parasztozni, az őt nem sérti. Bajnait, aki lobbik mellényzsebében volt, van és lesz, nem szabad megkérdezni gyanús ügyletekben szereplő milliárdokról, mert az őt sérti. Gyurcsány utódját tilos vegzálni. Sok a gondja, alig tud aludni. Már megmondta ártatlan gülüszemekkel: „Nem értettünk hozzá.” Lehet, hogy nem fejezte be a mondatot? „Nem értettünk hozzá, hogyan kell tisztességgel kifizetni a libatenyésztőket. Nem értettünk, csak a saját meggazdagodásunkhoz és a mások elszegényítéséhez.” Talán ezt akarta mondani, csak beléfojtották a szót. A mai Magyarország olyan súlyos helyzetben van, az elszegényedés olyan fokú, hogy sokan lemondanának a szabadságjogokról, ha cserébe egy kicsit jobban élhetnének. Ne vonjunk le ebből gyors következtetést, s főként ne az elszegényedett milliók kontójára. De ne feledjük el soha: minden féldiktatúra a rohamos elszegényítés talaján nőtte ki magát teljes diktatúrává.

A rendszerváltoztatás egyik legnagyobb vívmánya volt az a parlamenti demokrácia, amelyet hétfőn sikerült arcon köpni az Országgyűlésben. Akkor, amikor egy ellenzéki képviselőnek megtiltották, hogy kérdéseket tegyen fel a kormányfőnek. Ilyen gáncs nincs, nem létezhet. Vagy ha mégis, ott demokrácia nincsen. Ha a mélyszegénységben élők keserűen kijelentik, hogy nem érdekli őket a demokrácia, az nem ok arra, hogy a ma még hatalmon lévők erre a hullámra kapaszkodjanak fel. Szemünk világánál is jobban ügyeljünk arra, hogy a válságkezelés kommunikációs kulisszája mögött ne épülhessen ki olyan politikai rendszer, ahol a milliárdosok cinikusan lefelé mutogatva semmisítik meg elsőrendű szabadságjogainkat. Tartsuk magunkat ahhoz, amit eddig elértünk, őrizzük meg vívmányainkat, mert mindig van lejjebb. És nem csak gazdasági értelemben.