Jobb oldal

Bajnaiék vágóhídra küldik a családokat?
Vukovich Gabriella: Kiszámítható családpolitika kell, de ilyen 2002 óta nincsen
2009. április 23. 09:23


Lippai Roland
Bajnaiék családokat érintő intézkedései tovább növelik a gyermekes családok szegénységi kockázatát. A gyermekvállalás hosszú távú elkötelezettség, a társadalom érdeke, ezért kiszámítható családpolitikára van szükség. Az MNO által megkérdezett demográfus szerint ilyen 2002 óta nincsen, pedig a kiszámíthatatlanság önmagában is negatív demográfiai következményekkel jár. Az államnak nemcsak az újraelosztás, hanem a szervezés területén is vannak feladatai. A demográfiai válságot nem lehet megállítani, ám a családi adózás nagyon jó eszköz a gyermekvállalás ösztönzésére. Vukovich Gabriellával beszélgettünk.

Le kell nyelni a gyereket? Jelenleg 25 ezer férőhelyen 32 ezer bölcsődés gyermeket gondoznak. Vukovich Gabriella lehetetlen helyzetnek nevezte, hogy „a nagyjából 3 ezer községben mindössze 900 bölcsődei férőhely van”. Tehát ha a gyermekgondozással tölthető időt a kormány lerövidíti, akkor bölcsődébe kell adni a gyereket, ám ezt aki községben él, képtelen lesz megtenni. „Egy születési évjáratban közel 95 ezer gyermek születik. Ha ennyi 2-3 év közötti gyereket bölcsődébe kellene adni, de nincs hová, az nagyon súlyos helyzetet teremt.” Ha a szabályok változásával az anyák nem lesznek jogosultak a gyesre, a gyedre, s a gyereket sem tudják beadni bölcsődébe, akkor a jövedelem nélkül maradó családok még jobban elszegényednek. „Az alacsonyabb jövedelmű, a családi juttatásokra jobban építő családok esetében előfordulhat, hogy a gyes idejének csökkentése a gyermekek születése közötti intervallum csökkenéséhez és áttételesen több gyermek születéséhez vezethet.” (L. R.)
Amikor egy társadalom demográfiai válságban van, akkor nagyon kemény feladatai vannak magának a társadalomnak, a civil szervezeteknek, a kormánynak s az államnak is – állítja az MNO-nak Vukovich Gabriella. A demográfus szerint ezen szegmenseknek a maguk eszközeivel segíteniük kell abban, hogy minél több gyerek szülessen. Ha ez nem történik meg érdemben – folytatja a szakember –, akkor akár négy évtizeden belül előállhat az a helyzet, hogy a jelenlegi arányokhoz képest feleennyi lesz a gyerek és a fiatal. „A népességfogyást nem lehet megállítani, de a kedvezőtlen folyamatokat lehet és kell is lassítani.” Egész Európában tendencia, hogy 30-35 éves kor között érkezik az első gyerek, ám további gyermekvállalás esetén már túlságosan nagy lehet a korkülönbség a gyerek és az édesanyja között. Társadalmilag ezzel a folyamattal nem lehet mit kezdeni, ám különböző ösztönzőkkel lehetséges lenne rábírni a nőket arra, hogy korábban szüljenek, vagy éppen két szülés között kevesebb idő teljen el. A demográfus a svédeket említi példaként, ahol sikerült kedvező irányba terelni a demográfiai folyamatokat ily módon.

„A kiszámíthatatlanság önmagában is negatív demográfiai következményekkel jár”

A gyermekvállalás hosszú távra szóló elkötelezettség, s minden olyan tényező ellene szól, amely veszélyezteti a gyerek egészséges, biztonságos körülmények közötti felnevelését. Jelenleg 20-25 éves időtartamot szán a szülő a gyereke nevelésére, támogatására. Ennek érdekében a családpolitikának kiszámíthatónak kell lennie – jelentette ki Vukovich Gabriella. Tehát nem lehet bizonytalan, hogy milyen juttatások, elvonások, lehetőségek és korlátok állnak fenn a gyermeknevelés idején. Súlyos gondot jelent, ha a családpolitikában egyes rétegekre negatív hatással bíró ingadozások állnak be – teszi hozzá a szakember, mint fogalmaz, „a kiszámíthatatlanság önmagában is negatív demográfiai következményekkel jár”.

Vukovich Gabriella megjegyzi azt is: a magyarok többek között a jövő kiszámíthatatlansága miatt vállalnak kevesebb gyermeket, mint amennyit szeretnének. Éppen azért kellene nagyon kiszámíthatónak lennie a családpolitikának, hogy a családok minél jobban megközelítsék eredeti terveiket a gyermekszámot illetően. A demográfus megemlíti: „Franciaországban 65 éve egy irányba megy a családpolitika, egy-egy juttatás időnként bővül, de a struktúra alapvetően nem változik”. A francia népesedési helyzet ezért is sokkal kedvezőbb, mint a legtöbb európai országban.

Tervezett családpolitika 2002-től: mese habbal

Tervezett családpolitikáról 2002 tavasza óta nem lehet beszélni – állítja a szakember, mint mondja, „azóta összekeveredik a családpolitika és a szociálpolitika, s mindkettő koncepciótlan, hektikus változások áldozata”. Mára már végképp nem lehet tudni, hogy mit akarnak az azóta kormányzó pártok és kormányok. Szerinte „összességében meglehetősen családellenesek a változások, akár a tényleges juttatásokat, akár a kiszámíthatatlan, tervezhetetlenséggel járó változtatásokat nézzük”. Az államnak nem csak az újraelosztás területén – ide kell venni a családtámogatásokat – vannak lehetőségei. Mivel lényegében az egész oktatási és gyermekintézményi rendszer állami vagy önkormányzati struktúrában működik, a demográfus szavai szerint „a szervezési problémákra is oda kellene figyelni”.

A bölcsődék, óvodák és a férőhelyek száma forráskérdés is, ám a már meglévő intézmények működését úgy kell megszervezni, hogy annak nyitva tartása alkalmazkodjon a szülők munkaidejéhez, a gyerekek értelmesen töltsék el az idejüket, s a bölcsődések és óvodások ne betegedjenek meg olyan gyakran, mint manapság. „Szinte hungarikum, hogy a bölcsődékben állandóan beteg a gyerekek egy része.” Ezek a tényezők nagyban hátráltatják a szülőket a munkavállalásban – mondta Vukovich. Az akadálymentesítés sem csak a fogyatékkal élőket kellene, hogy érintse; a gyermekes anyáknak babaszobákkal tehetnék könnyebbé például a hivatali ügyintézést, jelenleg alig lehet babakocsikkal felszállni a buszokra, vonatokra. Igaz, az akadálymentesítés a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban sem sikertörténet – jegyzi meg a demográfus.

Össztársadalmi érdek a minél több gyerek

A családi adózás az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy a társadalom elismerje a munkaerő-piaci részvételt és a gyermeknevelést összeegyeztető családok többlet-erőfeszítését – nevezi meg Vukovich azt a lehetőséget, amely felé 1998-ban már a Fidesz is elindult. „Visszaállították a Bokros-csomag által elvett családi juttatásokat, sőt bevezették a családi adókedvezményt is.” Ez utóbbi ugyan nem családi adózás, ám egy jó lépés abba az irányba – teszi hozzá a demográfus. „Minden olyan rendszer, amely figyelembe veszi a gyerekek vagy az eltartottak számát, az mindenképpen igazságosabb”, mint amely e tényezőket figyelmen kívül hagyja. Az emberek nem privát hobbiból vállalnak gyereket; a gyermek nemcsak személyes motivációk eredménye, hanem „közjószág” is, aki később dolgozik, adót és járulékot fizet majd. „Tehát társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy minél több gyermek szülessen meg.” A gyermektelenséghez nem szabad semmilyen negatív következményt társítani, de a gyermekvállalást támogatni kell, „s végső soron a családpolitikának is az a célja, hogy a gyermekvállalókat pozitív diszkriminációban részesítse”.

A generációs önreprodukció is csak mese habbal

Vukovich Gabriella szavai szerint ha a magyar családok az általuk eredetileg tervezett és ideálisnak tartott gyerekszámot meg tudnák valósítani, akkor legalább a generációk képesek lennének az önreprodukcióra. Ez ugyan a népességfogyáson nem változtatna a korstruktúra, illetve a halálozások magas száma miatt, ám szükség lenne egy ilyen korrekcióra, mivel a reprodukciós szinthez képest jelenleg 35 százalékos mínuszban vagyunk – mondta a demográfus. A kívánt gyermekszám megvalósítása ugyanolyan szabadságjog kellene, hogy legyen, mint a termékenység korlátozása. A társadalom számára kifejezetten hasznos magánjellegű döntés – mint a gyermekvállalás – fokozott támogatást és elismerést érdemel. A magasabb végzettségűeknél ritkábban valósulnak meg az eredeti családtervek – folyatja Vukovich Gabriella. Ennek oka részben a karrierépítés, részben pedig a gyermekneveléssel kapcsolatos magasabb anyagi igény is. A családterveket támogató állami intézkedéseket oda kell fókuszálni, ahol ezek nem valósulnak meg. „Itt kell megkeresni az okokat, elhárítani azokat, amelyek leggyakrabban részben anyagiak, részben munkaerő-piaci okok”.

Fehér holló a családbarát munkahely

Sajnos nagyon kevés a családbarát munkahely, ami szintén nem kedvez a gyermekvállalási kedvnek, vagy nagyon megnehezíti a helyzetet. Ugyan van erre vonatkozó minisztériumi pályázat – folytatja Vukovich –, és vannak munkáltatók, akik megvalósítottak egy-egy családbarát elképzelést, ám ez kevés. S vannak olyan munkafolyamatok is, amelyeket egyszerűen nem lehet családbaráttá tenni. Ám emellett, ahogy a demográfus mondja, a „munkáltatók hozzáállásának is erősen meg kellene változnia”. Fel kellene ismerniük a vállalkozásoknak, hogy „a társadalomnak hosszú távú érdekei vannak, s ha ők is hosszú távra terveznek, akkor nekik is lehetővé kellene tenniük a minél könnyebb gyermekvállalást”. És nem minden pénzkérdés – jelentette ki Vukovich, aki szerint a jó szabályok és azok betartása nem feltétlenül költséges. A részmunkaidő, a távfoglalkoztatás ilyen eszközök, azonban ezeket rendszerint ott alkalmazzák, ahol eleve sok energiát – gyakornoki idő, képzések, a tudás szinten tartása – fektet a dolgozóba a munkáltató.

„Egyébként is nehéz egy fiatal nőnek elhelyezkednie a munkaerőpiacon, mert a munkáltató feltételezi, hogy előbb-utóbb gyereket akar, így nem érdemes rá energiát fordítani.” A visszatérés szülés után pedig azért nehéz, „mert egy gyerekes nőt nem lehet olyan mértékben és annyi időben terhelni, mint akinek nincsenek ilyen irányú kötelezettségei”. Ha gyerek születik, akkor távmunkára, rész- vagy rugalmas munkaidős beosztásra van szükség – nyomatékosította Vukovich Gabriella.

Tovább növekedhet a családok szegénységi kockázata

A családi pótlék összegét már a 2009. évi költségvetésben befagyasztották. A további befagyasztás azt jelenti, hogy a családi pótlék összege 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben azonos lesz a 2008. évivel. Az inflációt figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a családi pótlék reálértéke több mint 15 százalékkal csökken. A családi pótlék alanyi jogon minden gyermeknek jár. Hangsúlyozni kell, hogy a gyermekeknek és nem a szülőknek jár a családi pótlék. Az egygyermekes családok esetében a családi pótlék a nettó jövedelemnek átlagosan 5,3 százalékát, kétgyermekes családok esetében 10,7 százalékát, 3 vagy többgyermekes családok esetében 21 százalékát teszi ki. Ha ez a jövedelemhányad 15-20 százalékot veszít a reálértékéből, a gyermekes családok aránytalanul magas szegénységi kockázata tovább növekszik. Már ma is legalább 850 ezer gyermek él a létminimum alatt, ezen belül több mint 450 ezer gyermek él mélyszegénységben. A jogosultság 23-ról 20 éves korra csökkentése azokat a szegény sorsú és/vagy többgyermekes családokat érinti rosszul, akiknek van felsőfokú intézményben nappali tagozaton tanuló gyermekük, vagyis az ő esélyegyenlőségüket rontja. A családi pótlék adóalapba emelése pedig rendkívül igazságtalan, ennek következtében ugyanis az azonos mértékű személyi jövedelemadót fizetők közül a gyermeket nevelőket magasabb adó terheli, mint a gyermekteleneket, és minél több gyermeket nevel egy család, annál rosszabb helyzetbe kerül az szja-teher szempontjából.