Jobb oldal

Cuppanós csókok - Lendvai Ildikó szerelmet vallott Gyurcsánynak


Hajóskapitány, cuppanós csókok, Internacionálé, sóhaj a normális konzervativizmus után: elnököt és miniszterelnök-jelöltet választottak a szocialisták.
Az MSZP szenvedélyes párt. Például azért, mert tagjai arra a ritka politikai teljesítményre képesek, hogy egy lelkesen, tapsolva meghozott döntést (Gyurcsány Ferenc 85 százalékos pártelnöki újraválasztását), két hét múlva ugyanolyan lelkesedéssel felülírják.

A szenvedély azonban nemcsak a döntésekben érződött a Kongresszusi Központban, mindegyik szónok megindulva méltatta Gyurcsány Ferenc érdemeit. „Nem szégyelljük, büszkék vagyunk rá, nem szégyellünk, büszkék vagyunk rád" - utalt például az újdonsült pártelnök Lendvai Ildikó Gyurcsány Ferencre. Majd szinte költői magasságokba emelkedett: a leköszönt kormányfő-pártelnököt egy kapitányhoz hasonlította, aki - amikor látta, hogy nem mennek jól a dolgok - megpróbált mindenütt ott lenni a gépháztól a kapitányi hídig.

Amikor pedig már nem volt mivel fűteni a gépezetet, megpróbált minden poszton ott lenni, és „magát gyújtotta lángra", hogy továbbmenjen a hajó. „Szép volt kapitány, köszönjük kapitány!" - tapsoltatta meg újra a tagsággal Gyurcsányt Lendvai. Az MSZP új elnöke már-már szerelmes vallomással is megajándékozta a hallgatóságot: bár botfüle van és nincs jó hangja, Gyurcsány Ferencnek köszönhetően dalra fakadt a 2006-os választások éjszakáján: együtt énekelték a szocialisták kampánydalát.

Bajnai Gordon jól felépített, ám kissé száraz beszéde is akkor telt meg érzelemmel, amikor arról beszélt, hogy „ül itt egy ember, akinek minden tettével, lépésével Magyarország érdekét akarta szolgálni". A szenvedélyes politikai beszédek feketeöves nagymestere, Gyurcsány Ferenc sem bírt az érzelmeivel. Szerinte nem „a demokratikus magyar konzervativizmus topogna a küszöb előtt", hanem az ellenfél fizikai megsemmisítésére törő jobboldali radikalizmus. Magyarul: mivel nem Debreczeni József és az MDF az MSZP váltópártja, hanem a Fidesz, a békességre vágyó Gyurcsány Ferenc továbbra is harcolni kénytelen a veszedelem ellen.

A politikus azt is hosszan fejtegette, hogy soha nem tekintette magát a nemzet miniszterelnökének, nem gondolja, hogy emberfeletti képességei lennének. Sőt, vallotta be a leköszönő kormányfő, néha zavarta a támogatók, párttagok feléje áradó szeretete. Ez a vallomás azonban nem szegte kedvét annak a szépkorú kommandónak, amelynek tagjai a kongresszus zárását követően borultak az MSZP Ferijének nyakába a színpadon. A cuppanós csókok mellett virággal, és 1-es számú mezzel is megajándékozták - vélhetően nem Gyurcsány Ferenc kormányzati teljesítményét értékelték így, inkább a baloldalon betöltött vezető szerepére utaltak.

A kongresszust záró Internacionálét is nekitüzesedve fújta öreg és fiatal MSZP-s: a színpadon eleinte feszengő Bajnai Gordon a végét már együtt dalolta azt őt pajzsra emelőkkel, bebizonyítva, hogy jó menedzserként gyorsan megérzi az üzleti partnerek hangulatát.

Az elmúlt években elmaradt munkásmozgalmi indulót daloló kongresszusi küldötteken meghökkenve az egyik újságíró kolléga malíciózusan idézte Horn Gábor híressé vált szavait, melyek szerint „kemény ez a csapat". Nem volt igaza: keménység helyett a szenvedély uralta a szocialisták vasárnapi kongresszusát.