Jobb oldal

NOE: A döntések mögött emberi sorsok vannak!


Európa minden országát válság sújtja. Ugyanakkor nincs még egy olyan ország, ahol úgy kezelnék a válságot, hogy a családokat mindenfelől szorítják. Ennek következtében gyermekes, családok százezrei süllyedhetnek nyomorba.

A döntéshozóknak tudniuk kell, hogy minden intézkedés mögött emberi sorsok vannak. Ezért emlékeztetjük őket, hogy hibás intézkedésekért viselniük kell a felelősséget.

A jelenleg beharangozott adómódosítások értelmében amit elvennének a családoktól, a gyerekektől, tehát a jövőtől, azt azonnal szét is osztanák a magasabb jövedelműek között a jövedelemadó alsó sávhatárának emelésével. Ez már több, mint szemléleti hiba.

A belföldi vállalkozások fontos piaca a gyermekes családok. Ha a gyermekes családok fogyasztása ennyire szűkül (a családi pótlék, a gyermekgondozási ellátások, a lakáscélú támogatások, az adórendszer területén), ez a belföldi vállalkozások tömeges tönkremenetelével, rengeteg munkahely egyébként elkerülhető elvesztésével jár, ami önmagában is növeli a segélyezési szükségletet, szűkíti a költségvetési bevételeket, így kizárja a gazdasági kilábalást.

Több intézkedést csak a későbbi évekre terveznek, de ezek már most képesek visszavetni a születésszámokat, a családokban kívánt, tervezett gyermekek megszületését.

2. Máskor is előfordult már, hogy nem emelték a családi pótlékot. Ezt gazdasági válságban alacsony infláció mellett kényszerűen tudomásul is tudnánk venni.

Azonban a családi pótléknak – kötelezően 50-50 %-ban – a szülők adóalapjábaminél több gyereke van, annál kevesebb bért vonása azt az előterjesztői kívánságot mutatja, hogy azonos bruttó jövedelmű keresők közül annak legyen kisebb a nettó jövedelme, akinek gyereke van, és vigyen haza a családjának. Aki ezen a többletterhen könnyíteni akar (mert az egyik szülőnek alacsony vagy csak adóterhet nem viselő jövedelme van), váljon el.

Ezt így alkotmánysértőnek tartjuk.

3. Attól, ha csökkentik a gyermekgondozási ellátások igénybe vehető időtartamát, kisgyermekesek számára még nem lesz sem több munkahely, sem több napközbeni ellátást nyújtó gyermekintézmény. Ez utóbbiak egyébként többe kerülnek, mint a gyermekgondozási ellátás, és nem is minden gyereknek és munkaidő-beosztásra alkalmasak. A szülőknek egyébként is alkotmányos joguk megválasztani a gyermekük nevelését.

A gyermekgondozási ellátások idejének csökkentésével leginkább a két keresetre épülő gyermekes családok további tömegeinek lesüllyedése, valamint az amúgy is fél évszázada tragikusan kis születésszámok további csökkenése érhető el. A gyermekszegénység növekedése így elkerülhetetlenné válik, ami ellentmond a parlament által is elfogadott „Legyen jobb a gyermekeknek!” kormányprogramnak.

4. A gyermekgondozás akkor is munka (bár fizetetlen, piacon kívüli, a GDP-t látszólag nem növeli), ha valaki a saját családja javára végzi. A gyerekek otthoni nevelési-gondozási szükségleteit sem csökkenti, ha az ezt az állam hol méltányolja, hol nem. Két éven aluli egyetlen gyermek gondozási igénye is eléri a törvényes munkaidőt, két (és különösen több) gyermeké pedig még iskoláskorukban is ilyen sok szülői munkát igényel.

5. A gyermekgondozással lekötött szülők (tipikusan anyák) megjelenését, visszatérését a munkaerőpiacra megfelelő járulékkedvezménnyel, a részmunkaidő és a nem tipikus egyéb foglalkoztatási formák megfelelő mértékű kedvezményezésével, képzésekkel célszerű elősegíteni. (Az anyák képzése a gyermeknevelés színvonalának emelésén keresztül is igen pozitív hatású a gazdaságra.) A munkáltatók túl sokszor tapasztalható előítéletes hozzáállásán is volna mit változtatni.

6. A lakástámogatások megvonása a gazdaság egyik húzóágazatának, az építőiparnak a további visszaesését okozná, az energiatakarékos megoldások támogatása helyett az energiatámogatások drasztikus leépítésével együtt pedig tömeges lakáselvesztésekhez, akár a jelzáloghitelezési rendszer bedőléséhez is vezetne. Ezeknek hatására az érintett családok jelentős része tönkremegy, szétesik, a gyerekeik tönkremennek, még kevesebben nőhetnek fel megfelelő jövedelemtermelésre, adófizetésre képesekké, még nagyobb gyermektömegek kerülnek állami gondozásba, aminek – tehát, e gyerekek, családok tönkremenésének - állami-önkormányzati költségei messze meghaladják a családokon megspórolt összegeket.

7. Az ÁFA-emelés a szegények adója. Akkor is, ha az alapvető cikkek ÁFÁ-ját kisebbre emelik, mint az általános adókulcsot. Igen finoman kell beállítani ahhoz, hogy minél kisebb mértékben torzítsa a gazdaságot és a társadalompolitikai célokat se közömbösítse.

8. A tömegközlekedés támogatásának csökkentése a munkába, iskolába járás költségeit emeli, a családok sportolási, kulturálódási, üdülési lehetőségeit, családi és egyéb kapcsolatainak fenntartását korlátozza, növeli a környezetszennyezést.

Dr. Szabó Endre

Elnök

Mi is az a „szocpol”?

Ahogyan már 1994-ben is nyilvánvalóvá vált, hogy a „szocpol”-nak semmi köze nincs a szociális ellátórendszerhez, ideje visszatérni az alapokhoz: mi is az a „szocpol”?

Új lakás építéséhez 1994-től elnevezésében is, „lakásépítési kedvezmény” vehető igénybe.

Mi történik valójában gazdasági szempontból?

Új építés esetén egy lakás árának közel 50%-a adó- és járulék formájában az államháztartás rendszerébe kerül vissza.

Részletezve: az építőanyag ÁFA-ja, a közreműködő szakemberek munkabére utáni adók és járulékok, az építő cég társasági adója, a szállítás során felhasznált üzemanyag jövedéki adója, az építőanyagok gyártása során felhasznált energia jövedéki adója, illetékek, stb. Egy 20 milliós lakás építésével kb. 10 millió bevétele keletkezik az állami költségvetésnek. Ez nem lenne, ha nem épülne lakás.

Mi történik valójában társadalmi szempontból?

Az építőanyag gyártásban, a szállításban, az építőiparban meglévő munkahelyek megőrzése. Ha ezek a munkahelyek megmaradnának, nem kellene munkanélküli segélyt fizetni, kevesebben szorulnának szociális ellátásokra.

Másik fontos társadalmi hatás, hogy olyan réteg jut így lakáshoz, akik a gyermekeik megfelelő neveléséhez szükséges életteret, otthont a rendelkezésükre álló anyagi eszközöknek csak külső kiegészítésével tudják biztosítani.

Mindez vonatkozik a vállalkozó által eladás céljára épített lakások vásárlásához igényelhető lakásvásárlási kedvezményre is. Ugyanígy új építésről van szó a lakásbővítésnél is (lakásbővítési kedvezmény).

Mi a kamattámogatás lényege?

Ez a támogatás államilag biztosítja és megfelelő korlátok között tartja a kereskedelmi bankok profitját, az állampolgárok számára pedig a hosszútávra vállalt törlesztés kiszámíthatóságának, a stabilitásnak a biztonságát garantálja. Ha az eredetileg tervezett formában működött volna a gazdaság (és minden szereplője), mára már egyetlen fillért sem kellene az államnak fizetnie kamattámogatásként.

Mi történt 2005. február 1-jén, a fészekrakó program bevezetésével?

A meglévő rendszer kiegészítésével a gyermeket nevelő fiatalok ezután kicsi, használt lakás vásárlásához is kaphatnak támogatást (a köznyelv ezt emlegeti „fél szocpol”-ként). Kétségtelen, hogy ez a lakáscél is támogatásra érdemes, ám ehhez már komoly pénzügyi fedezet szükséges. Új érték előállításáról nincs szó, ennek a gazdasági hatása csak az ingatlanpiac élénkítésében van, az állam számára minimális bevétel keletkezik. A feltételek korlátozása (35 év, meglévő gyerek, a lakásérték maximálása) egy sor igazságtalan megkötést is tartalmaz, visszaélésekhez is vezetett, ugyanakkor sokan nem juthattak hozzá, akiknek fontos lett volna a segítség.

Mi a megoldás?

Rövidtávon: a gazdasági hasznot hozó új lakás építését, vásárlását, bővítését változatlanul támogatni szükséges. Gazdasági válság idején egy gazdasági hasznot termelő rendszert megszüntetni önmagában is több mint felelőtlenség.

A gyermeket nevelő fiatalok sem maradhatnak segítség nélkül, ennek a támogatásnak a megszüntetése nagyon rossz üzenetet közvetít.

A lakás az elemi létfeltételek része - nem egyszerűen ingatlanvagyon, nem adóztatható az ingatlanértéke szerint, mert a benne lakó számára nem hoz jövedelmet. A lakásszükséglet a család létszámától, összetételétől függ – minél nagyobb létszámú a család, annál kisebb az azonos lakáshasználathoz szükséges egy főre szükséges lakás-alapterület.

Hosszú távon: a válság nyilvánvalóvá tette, hogy a teljes lakásrendszer átgondolásra érett. Kezdve az Alkotmánytól (a mi éghajlati körülményeink között a lakhatás alkotmányos jogát életvédelmi okokból is biztosítani kell), a lakáshitelezést ki kellene venni a kereskedelmi bankok kezéből egy Nemzeti Lakásalap létrehozásával, a családi csőd jogi rendezése, a bérlakások számának növelése új bérlakás-rendszer kialakításával nem várhat tovább. Ebben a NOE szakmai tapasztalatával, javaslataival készen áll az együttműködésre.

A lakáshoz jutás állami támogatása nemcsak rövidtávon kifizetődő beruházás, hiszen a normális lakásfeltételek között felnevelt gyermek aktív kereső korában nagyobb jövedelem termelésére és nagyobb közterhek viselésére lesz képes.

Mivel a család, a kívánt gyermekek száma, az életpálya és az ezek megvalósításához szükséges lakás hosszú távú tervezést és hosszú távú elkötelezettséget jelent, valamely pillanatnyi, azonnali beleavatkozás csak a káosz, a bizonytalanság, a társadalmi feszültség növekedésével járhat.