Jobb oldal

Off the record
Seszták Ágnes
2009. május 16. 00:01


Magyar Nemzet
Avagy Herényi, a hattyú halála. Kinek melyik tetszik. A cím magyarázatra szorul, mert a Magyar Nemzetben nem szoktak feleslegesen idegen szavakat használni. Történt még nagyon régen, hogy 1993 környékén, amikor az MDF már gyűlölt és támadott kormányzópárt volt, egy Herényi Károly nevezetű negyvenest kinevezett pártszóvivőnek. Mit mondjak? Drukkoltunk ennek a kedves, szőke fiúnak, ennek a politikával szemmel láthatóan kevéssé megfertőzött illetőnek, a mi pártunk szóvivőjének. Abban az időben nagyon sokan hittünk az MDF-nek, amely pártot olyan nevek képviseltek, mint Lezsák Sándor, a lakiteleki sátorverő, Für Lajos, a népszerű történész és Csoóri Sándor, a költő.

Herényi Károly mint szóvivő azonnal a mély vízbe került, és Frei Tamás, aki még nem volt az a kedélyes zsúrfiú, mint most, alaposan megszorongatta a 168 Órában. Herényi állta a sarat, majd elhangzott egy angol kifejezés Freitől: „Off the record”, mire Herényi: „Parancsol?”. Frei: „Kérdezem, hogy tudja-e, mit jelent ez.” Herényi becsületesen megmondta, hogy nem. Frei lekezelően megmagyarázta, hogy a kifejezést akkor használják a médiában, amikor a nyilatkozó mikrofonon kívül mondja, amit mond. Az érdekesség abban volt, hogy Herényi „Karcsi” kifejezetten jól került ki ebből a párbajból, mert valahogy elnéztük neki, hogy nem járatos az „off the recordok” környékén. Aztán Lovas István is megvédte az akkori Pesti Hírlapban.

Sok év eltelt azóta, Herényi karrierje is más irányt vett, a romlatlan szóvivőből, ha igaz, mára az MDF elnökhelyettese lett. Olyan izé, ami nincsen, mert, ha igaz, a demokrata fórum alapszabályában Herényit az elnökhelyettesi funkció nem illeti meg. Elnökhelyettes, ítélet-végrehajtó – esetében egyre megy. Lehetne magánügye, elvégre ki szavaz ma már az MDF-re, hiszen sem a kohéziós erő, sem a hajdani rendszerváltó célok, személyek és eszmék nincsenek már sehol.

Előbb jogellenesen kizárták az alapítókat, aztán kizárták az ellenkezőket, aztán kizárták azokat, akik tegnap még a tegnapelőtti kizártakat készségesen megszavazták, aztán kizárták a feltételezett riválisokat, aztán kizárták azokat, akik az utolsó pillanatig támogatták a fő- és az alkizárókat. Néha olyan érzésünk volt, mintha burleszkfilmet néznénk, néha meg a francia forradalom nyakazási dühe köszönt vissza: ma én, holnap te mégy a nyaktiló alá. A párt kezdett hasonlítani egy zörgő csontvázhoz, amely csak azért nem hullott még szilánkosra, mert itt-ott madzaggal kipótolták a hiányzó kar- vagy lábrészeket. Az MDF egy megélhetési haknibrigáddá süllyedt, amely brigád pénzért, stallumért, morzsányi koncért képes árulni magát mint a mérleg nyelvét. Amikor a kizártak helyére innen-onnan összeszedett képviselőik a haza javára hivatkozva vállalták a zsíros megbízatásukat, akkor már a nevetésünk is lefagyott. Herényi elnökhelyettes törheti a fejét, kit fognak legközelebb kizárni, mert Dávid Ibolyán és Csapody Miklóson kívül talán már csak önmaga maradt a hajdani nagy pártból. Én nem tudom, mi az antalli örökség, szerintem mások sem tudják. Azt viszont sejtem, hogy mi nem. Egy jobboldali konzervatív párt nem paktál le legnagyobb ideológiai ellenfelével, az MSZP-vel. Nem segít neki a társadalom megnyomorításában. Nem vezet be egyszemélyi diktatúrát, mondhatni személyi kultuszt. A magyar nemzet érdekeit képviseli, nem pedig egy bizonyos személy iránt nyilvánítja ki izzó gyűlöletét, aminek hangot is ad, akár kell, akár nem. Nem veri szét a rendszerváltó pártot, hanem egybetartva összeszövetkezik a legnagyobb ellenzéki párttal, hogy lavinaszerű győzelmet arathassanak.

Szigorúan off the record: mivel mindez vágyálom, és az MDF kőkemény valósága az egyre gyorsuló kimúlása, nem tehetünk róla, hogy nem tudjuk a véletlenek számlájára írni.