2009. június 20., szombat


Prof. Dr. Bokor Imre : SZEMÉLYESKEDÉSEK ÉS EGYEBEK

AKTUÁLIS, KÖZÉRDEKŰ, IGAZ!

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG (MJB) POSTALÁDÁJA
(2009. június19.)


ORMOS MÁRIA

Lendvai Ildikóhoz csatlakozva, Ormos Mária történész professzor (az MTA tagja, egykori MSZMP-s KB és PB tagja, Akadémiai-díjas, Szent-Györgyi Albert-díjas, Széchenyi-díjas, Deák Ferenc-díjas és Hazám-díjas tudós, Pécs város díszpolgára, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének tulajdonosa, az MSZP alapító tagja, stb., stb.) is szélsőjobboldali veszélyről "értekezett" a minap,- és a Nyilaskeresztes Párthoz hasonlította a Jobbikot, mérhetetlenül aggódván hazánk jövője miatt.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy ilyen tekintélyes személyiség észrevételeit (intelmeit, aggódását), de óhatatlanul felvetődik az emberekben a következő kérdés: Lendvai és Ormos miért nem aggódtak korábban, miért nem nyilatkozott Ormos történész akkor, amikor Thürmerék bővítették pártjuk (a Magyar Munkáspárt) nevét a "Kommunista" jelzőcskével, hiszen a Jobbik nem rendelkezik olyan "illusztris" elődpárttal, mint az új (legális) kommunisták!

Vagyis: olyan párttal, amely Kun-Szamuely vezérletével "bevezette" hazánkban a "futószalagos" akasztásokat, kitelepítéseket és kínzásokat; amely Rákosi vezetésével 1945-ben nyilvános akasztást "rendezett" az Oktogonon lévő lámpaoszlopok igénybevételével.

Ormos memóriaegységéből "kiesett" az MSZMP, amely (Kádár vezetésével) "tökélyre" vitte az akasztásokat, mind mennyiségi, mind lebonyolítási értelemben! Kádár és bandatagjai a "keleti" típusú "komplex" kivégzési procedúrák "honosításával" hullagyalázókká váltak azzal, hogy a kivégzett ellenségeiket(?) vagy saját elvtársaikat koporsó nélkül, hátradrótozott kézzel, arccal a föld felé fordítva "kapartatták el" libalegelőkön vagy árokpartokon.

Akiknek ennyire szelektív az emlékezőképességük, azok forduljanak pszichiáterhez és tartózkodjanak a közvélemény riogatásától!

SZILI - JUHÁSZ - LENDVAI

Az MSZP "prominens" főgurui kórusban sóhajtoznak szeretett pártjuk megújulásáért. Ezeket a gondolatokat évek vagy évtizedek óta sokan szajkózták, de gyakorlatilag senki sem tett semmit a megvalósítás érdekében.

Szili Katalin,- párttársaihoz hasonlóan, élt a saját magukra szabott törvényes kiskapukkal biztosított lehetőségekkel és szorgalmasan tömködte a zsebét megszámlálhatatlan milliókkal. Jövőjét még is sem látta anyagi biztonságban, ezért megpályázta Pécs város polgármesteri székét azzal a tudattal, hogy tovább szaporítsa vagyonkáját. Elszámította magát, miként támogatói is,- a pécsi választópolgárok értékelték eddigi semmittevését és nem kértek belőle.

Juhász Ferenc sem sokat produkált honvédelmi miniszterként, hiszen annyit értett az ottani munkához, mint a pártmunkájához, de nagy intenzitással foglalkozott új "viskójának" építésével és a hadsereg leépítésével, miközben papagáj módjára ismételgette a "haderőreform" megvalósításának szükségességét.

Talán emlékezett elődeire (Czinege, Für, Keleti, Szabó,), akik szintén az építkezés, leépítés és a haderőreform területén "tették a dolgukat", de látványos eredményt csak a felsorolt első és/vagy második tevékenységi vonalon mutattak fel.

Juhász cinkosságát fémjelzi a napokban közhírré tett nyilatkozata, miszerint ő már régen látta, hogy Gyurcsány rossz égtáj felé halad, de a pártja iránti mélységes szolidaritás hallgatásra késztette, mert ismerte azt a közmondás változatot is, miszerint: "Ne szólj szám, maradok helyettes pártelnök"…

Lendvai Ildikó a népbutítást művelte kimagasló hozzáértéssel, lassan "kárált" a gázár stabilitásáról, élen járt az MSZP "bizonyítványának" magyarázgatásában és az éppen soron lévő pártvezér ajnározásában, "utcahosszal" megelőzve egykori hordószónok "nagyjainkat": Rákosit, Kádárt, Marosánt, Kovácsot, Torgyánt, Lányit, Gyurcsányt, Kókát és más "hasonszőrű" mikrofonkedvelőket.

DÁVID IBOLYA

A közismert "kalapos királynő" már akkor "kimutatta" foga-fehérjét, amikor igazságügyi miniszterként magához vette főtanácsadóként a közutálatnak örvendő Györgyi Kálmánt (levitézlett főügyészt), mert nem talált jobb tanácsadót széles e hazában…

Az MDF elnökeként mégis most mutatta meg pártja legnagyobb szegénységi bizonyítványát, amikor olyan személyeket válogatott jelöltökként az EP-be, akiknek annyi közük volt az MDP-hez, mint Gyurcsánynak az igazsághoz.

Bokros Lajos mérhetetlen nagy szakértelme pl. abban rejlett és abban rejlik ma is, hogy a radikális megszorítások mellett van, és ezzel ki is merül minden (kétes eredetű diplomájával igazolt) tudománya.

Dávid Ibolya vezetői rátermettsége csupán azzal csupán az igazolható, hogy mesterien szétverte az MDF-et, menesztette az alapító tagok elsöprő többségét és jól konspirálta az MSZP-hez való szívélyes érzelmeit.

És még mindig van annyi "bunkó" szimpatizánsa, hogy megkapaszkodjon a "parlamenti 5% fölött.


DEMSZKY GÁBOR

Hazug főpolgármesterünk változatlan intenzitással folytatja (közel 20 éves) ámokfutását, szilárdan tartja Budapest elhanyagolását, adósságának növelését, a négyes metró kiépítésére és a Margit híd rekonstrukciójára tervezett költségek dilettáns kiszámítását.

Demszkytől úgy vesz érzékeny búcsút a főváros lakossága, hogy két évtized során egyetlenegy maradandó (említésre méltó) létesítménnyel sem gazdagította patinás metropolisunkat, egyetlenegy hasznos rendelet kiadása nem fűződik a nevéhez. Példátlan "eredményként" könyvelhető ez el Budapest történelmében, hacsak nem vesszük figyelembe a városkép eltorzítását, a zöldterületek csökkenését, a kátyúk mennyiségét és a (helyenként teljesen szükségtelen) fémoszlopok gombamódon történő szaporodását.


CSURKA ISTVÁN

Bajnai Gordonhoz hasonlóan, Csurka sem hajlandó megválni a hatalom egy kis szeletkéjétől, bár pártját a tönk szélére jutatta, de még mindig bízik hűséges követőiben és a pusztába kiáltó szavaiban. Csurka legnagyobb bűne, hogy tehetséges és jól képzett MIÉP tagok tömegét távolította el a pártjából, (Sztalinhoz hasonlóan) többször lefejezte az elnökséget és triviális gondolataival (irományaival) biztosítja magának fogyatkozó "híveit", rajtuk keresztül pedig a megélhetéséhez és hobbijához szükséges pénzügyi támogatást.

ALFÖLDI RÓBERT

A Nemzeti Színház infantilis igazgatója abban a tudatban él, hogy vélt vagy valós tehetsége feljogosítja mindennemű groteszk, ízléstelen és beteges vágyainak kielégítésére, amelyeket rendezésével és/vagy jóváhagyásával a jobb sorsra érdemes színház falai közt művel.

Kiskirályoskodását már a kinevezését követő "szanálásokkal" megkezdte, majd bátran folytatta a színre kerülő művek kijelölésével. Meg kell hagyni, hogy döbbenetes érzékkel képes az egyes klasszikus műveket (darabokat) tönkretenni, olyan jelenetekkel "gazdagítva", amelyek csak aberráns agyban születhetnek és a legócskább pornófilmekbe valók.

Alföldi már a "Heti-hetesben" is megmutatta "oroszlánkörmeit": gúnyolódásban és sértegetésben felzárkózott a "törzstagok" szintjére, a röhencs kórus illusztris tagjait pedig szabályosan "leiskolázta" a lónyerítést utánzó röhögésével, miközben képes volt a szék mozgatásával szinkronban,- derékból (ütemesen) le-fel himbálni magát.

Vajon kinek vagy kiknek akadt meg a szeme Alföldin, és ki vagy kik javaslatára nevezték ki magyar nemzet elsőszámú színházának az élére(?), megcsúfolván a nemzetet és a Nemzeti Színházat!

ROBERT FICO

Szlovákia történelemből és politikából hézagos ismeretekkel rendelkező miniszterelnöke nagyon haragszik a magyarokra, mert - szerinte -, nacionalista elveket vallunk és veszélyeztetjük Szlovákia szuverenitását.

Más szlovák politikusok szerint hazánk volt Hitler utolsó csatlósa, antiszemiták vagyunk és nem tartozunk a "befogadó" államok csoportjába.

Az történelmi tény, hogy (földrajzi helyzetünk következtében) hazánk területéről verték ki utolsóként a megszálló német csapatokat és az alárendeltségükben lévő magyar egységeket, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Szlovákia volt az első a német csatlósok sorában, csapatai (a németek és a románok oldalán) már mélyen bent jártak a Szovjetunió területén, amikor a magyar kormány szovjetek elleni hadüzenete elhangzott és a magyar alakulatok még heteken át csupán a front mögötti rendészeti célú feladatok ellátására készülődtek, illetve vonultak fel.

Érdekes fintora a történelmi igazságtalanságnak, hogy a békeszerződésben Magyarországnak jóvátételt kellet fizetni a csehekkel összeborult szlovákoknak is, nem kihagyva természetesen a Szovjetuniót és Jugoszláviát.

Megértenénk, ha Robert Fico haragudna Szvatoplukra vagy Benesre, mert a környezetünkben kialakult szomszédi, politikai és területi helyzetért (viszonyokért ) ők is tettek valamit az "asztalra", nem beszélve a háborús bűneiért halálra ítélt Jozef Tisoról…

Ami pedig az antiszemitizmusunkat illeti: lengyel és szlovák zsidók ezreit mentette meg Horthy Miklós,- és Lengyelországban vagy Szlovákiában alig maradt életben számottevő zsidó személy vagy csoport a német megszállást, illetve Tiso uralmát követő "tisztogatás" után, ezért most figyelemelterelő "műveletként" "dobják" be a köztudatba a magyar antiszemitizmust egyes szlovák, német és más nyugati politikusok vagy médiák.

Robert Fico politikusaink nyilatkozatait kiforgatva akarja a nacionalista bolhát ázsiai elefánttá tupírozni, hiszen annyira már nem lehet képzetlen, hogy a NATO "ernyő" alatt reszkessen Szlovákia területi épségéért!

KERESZTTŰZBEN A JOBBIK

Bár a politikában és a politikusok között nehéz eligazodni, mégsem hagyható szó nélkül az a támadás, amelyet a Jobbik kapott balról és jobbról. Megítélésem szerint nem lehet az igaz, amit egy történelmileg velejéig (reggel, este és éjjel) hazudozó párt (MSZP) frakcióvezetője (Lendvai Ildikó) állít a Jobbikról, mert Lendvai száját még nem hagyta el olyan akusztikai hanghullám (rezgés), amely valós információt tartalmazott volna.

Sajnálatos, hogy a Fidesz nem ismerte fel ezt a jelenséget és egyes vezetői elhamarkodott ítéleteket fogalmaztak meg a Jobbikkal szemben. Nem elképzelhetetlen, hogy a Jobbik vezetőinek egyes kijelentése meggondolatlan volt, de ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ha ezt tennénk, akkor nem fogadnánk el, hogy változhatnak az emberek és a pártok tevékenysége. A Fidesz is kereste néhány évig a helyes utat, és cáfolnunk kellene a fejlődés lehetőséget, ha azt állítanánk, hogy nincs szükség további finomításra.

Ha emlékezünk arra, hogy az SZDSZ milyen lózungokkal rajtolt 1989-90-ben, és milyen önfeledten ölelkezett össze az MSZP-vel, akkor láthatjuk a szavak és a tettek közti különbséget. Most pedig ez a két párt visít legjobban a Jobbik részéről elhangzott egyes vitatható kijelentések miatt, csupán azért, hogy önmagukról eltereljék a figyelmet és a bolhából ázsiai elefántot kreáljanak. Ehhez rendelkeznek jelentős médiafölénnyel, pénzmaggal, széleskörű kapcsolatokkal és meglehetősen vastag arcbőrrel!

GONDOLATOK A VAGYONADÓRÓL

A "félnótás" Gyurcsányt követő Bajnai Gordon - senkiházi elődje nyomdokán haladva -, semmibe veszi a népszavazás során kifejezett népakarat egyértelmű megnyilvánulását, újabb-és újabb kölcsönök felvételével, valamint azok elherdálásával súlyosbítja gazdasági helyzetünket.

A vagyonadó bevezetése nem csupán törvénytelen, hanem messzemenően tisztességtelen, indokolatlan és jogtalan! Hazánk eddig is vezető szerepet játszott az európai államok között az adónemek és nagyságrendjük kivetése területén, ennek következtében egyre többen kerülnek a létminimum alatt élők csoportjába, nem jutnak elegendő élelemhez, gyógyszerekhez, egészségügyi (kórházi, szanatóriumi) vizsgálatokhoz, illetve kezelésekhez, valamint számos közszükségleti cikkek beszerzéséhez.

Mindezek mellett, a vagyonadó bevezetése, behajtása, ellenőrzése és a "frissítések" végrehajtása olyan jelentős kiadásokkal jár, hogy a várható bevételek alig-alig haladják meg a kiadásokat, ugyanakkor százezreket sodorna kilátástalan helyzetbe.

A vagyonadó lenne az MSZP és az SZDSZ utolsó merénylete, valamint bosszúja a magyar nép ellen!



Prof. Dr. Bokor Imre
az MJB elnöke
Duft on 19 jún 2009

Nincsenek megjegyzések: