Jobb oldal

Bayer Zsolt: Bőrfejromák
Álláspont
És most itt van nekünk még ez is. Ez a történet, amely oly szép karriert futott be a honi sajtó azon részében, amely egyszerűen megszűnne, ha nem lenne rasszizmus. Ebből következően, ha nincs elég, akkor csinál. (Ezt azért merem ilyen egyértelműen kijelenteni, mert tegnap hallottam a jó Bolgár úr műsorában egy betelefonáló papucsállatkát, aki kifejtette: "Egy ember állíthatná le a romák gyilkolását. Orbán Viktor. De Orbán csak akkor fogja leállítani, ha érdeke fűződik hozzá, és most még nem fűződik."

Ízlelgessék kicsit ezt. Az aljasság óborát. S véssék jól eszükbe, hogy a politikai ge…mus oltárán mégiscsak Bolgár úr a főalak…

De vissza a történetünkhöz!

Történetünk színhelye Verőce, a Magyar Sziget. A honi sajtó rasszizmusbizniszben utazó része azon ájuldozott, hogy a Magyar Szigetre igyekvő bőrfejűek megvertek egy terhes cigány asszonyt, egy öreg cigány asszonyt és egy cigány kisfiút. (Jó lett volna még egy cigány fóka is, amint orrán épp kannát egyensúlyoz…)

Elolvastuk mi is a rettenetet, és szaladtunk mindjárt Verőcére, megtudni, mi is történt. Ottjártunkkor a terhes cigány asszony épp azt magyarázta a rendőröknek, hogy őt ugyan nem verte meg senki, viszont roppantul meg van ijedve. Ami érthető, ugyanis Verőce néhány különösen agresszív cigánya nem sokkal azelőtt vert össze három nemzeti radikális fiatalt, de nagyon, további négyet meg "csak" alaposan. A meccs úgy nézett ki, hogy tizenöt cigány verte a magyarokat, s még vagy hetven drukkolt nekik. Amikor a rendőrök és Verőce polgármestere a helyszínre érkeztek, az árokban fekvő magyar srácot még javában ütötték karókkal és szerszámnyelekkel. A bőrfejű cigányok.

Itt be is fejezhetnénk, mondván, nincsen már ebben semmi meglepő. Volt már itt Mortimer, a cigány, aki kardélre hányta a másik cigányt. Volt már itt pécsi kézigránátos merénylet, amely után mindjárt rasszizmust kiáltott mindenki, aki egyszerűen rajong a rasszizmusért, aztán kiderült, hogy a helyi cigány önkormányzat vezetője meg egy cigány rendőr hajította a gránátot a kétkezi autónepper cigány család házába.

S volt már itt Olaszliszka, s volt Cozma-gyilkosság, volt siófoki elrettentő cigányvonulás, csupa-csupa bűnöző. Hogy ne mondjam: cigány gárda… S volt Tatárszentgyörgyön égő ház, amelyet cigány tulajdonosa gyújtott fel, mert azt gondolta, Tatárszentgyörgy után gyújthatja.

Ahogy ezt írom, rádöbbenek, ez mind-mind csupa előítélet.

S csak azért nyugszom meg kicsit, mert az ÉS-ben (az ÉS-ben!!!) éppen most írt egy meglepően tisztességes cikket Bíró Béla az előítéletről, s végre idézte Gadamert, aki szerint ugye, előítélet nélkül nem is maradhatnánk életben.

Igen, előítélet. Nekünk velük szemben – de arról kevés szó esik, hogy nekik pedig velünk szemben. Az a helyzet, hogy egyszerűen nem is vesznek bennünket, "gádzsókat", emberszámba.

Mi pedig nem tudunk mit kezdeni a törzsi kultúrájukkal. Ahogy TGM oly szépen fogalmazott néhány esztendeje: zavar minket és irigyeljük a "szabad, muzikális és termékeny cigányt".

Lehet. Csak az a baj, hogyha egyszer mi, többségi társadalom is úgy döntenénk, hogy szabadok leszünk, termékenyek és muzikálisak, akkor együtt döglenénk éhen mindannyian. Jelen pillanatban ugyanis a mi kontónkra méltóztatnak sokan szabadnak lenni, meg termékenynek, meg muzikálisnak.

Közben a cigány bőrfejűek fejszenyéllel verik a magyar srácokat félholtra, és a rasszizmusbizniszben utazó sajtóban ez valahogy mindig fordítva látszik. Valamelyik cigány vezető pedig kijelenti, hogy "faji háború" fenyeget.

Fenyeget egy frászt. Már itt van. Ezzel kell valamit kezdenünk. S végezetül azért álljon itt feketén-fehéren: aki védtelen cigány emberekre lövöldöz, az gyáva, mocskos állat. Azt kellene összeereszteni néhány bőrfejű cigánnyal. Puska nélkül. Aztán arról a meccsről úgy számol be Bolgár úr, ahogy akar…
Bayer Zsolt