Jobb oldal

Mesterházy Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Álláspont
Eldőlt.

Feltehetőleg eldőlt már régebben, csak szükség volt egy kis izgalomra, találgatásra – mert úgy mégis fontosabbnak tűnik a dolog. Eldőlt tehát, hogy Mesterházy Attila lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje a következő választáson.

Mielőtt róla szólnánk, beszéljünk kicsit arról, aki nem lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje. (Addig hátha eszünkbe jut valami Mesterházyról…) Szóval arról, aki nem lett: Kovács Lászlóról. Mert mégis csak jellemző, hogy Kovács László neve egyáltalán felmerült, sőt, ahogy a legutolsó hírek mutatták, komolyan felmerült. S számos szocialista megfogalmazta, hogy Kovács bizony több szavazatot hozhatna a pártnak, mint Mesterházy.

És tényleg…

A jó öreg Kovács László minden bizonnyal a nyugdíjazott és tisztességtelenségben megőszült volt munkásőrök között jobban aratott volna. S lássuk be, ez a réteg az MSZP jelenlegi utolsó esélye. Mi tagadás, jó lett volna látni, ahogy a tisztességtelenségben megőszült Kovács László beszél az MSZP megújulásáról. Átjött volna a „message”, ahogy mostanában mondani szokás… De hát, győzött a fiatalság.

Győzött Mesterházy, s nem húzhatjuk tovább az időt, róla kell szóljunk valamit.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk a legfontosabbat: Mesterházy soha életében nem dolgozott. Egyetemekre járt, aztán mindjárt belevetette magát a politikába. Ezt azért kell mindjárt a legelején leszögeznünk, mert Orbán Viktorral szemben 1998 óta ezt emlegetik a seggfejek. A szoci nyugdíjasok, egykori munkába belerokkant párttitkárok meg a többi. Ezért gondolom, hogy Mesterházyról hamarosan szintén elmondják ezt az állatságot.

Amúgy Mesterházy kiművelt emberfő, valóban, minden cinizmus nélkül. S ugyan soha életében nem dolgozott (haha, ugye milyen nehéz az élet, meg a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát, idióták!), ilyen képzettséggel, ennyi nyelvismerettel akár fideszes is lehetne. A Fidesz-kormány idején jelentkezett is a Miniszterelnöki Hivatalba munkára, miképpen az egyetemi éveik alatt Ujhelyiék is végigjárták a pártokat, többek között a szegedi Fidesznél is bejelentkeztek, csak hát, oda nem kerültek be. Így aztán a sor végén bekopogtattak az MSZP helyi irodájába – ne feledjük, az 1990-es évek elején járunk! –, ott meg ücsörgött néhány szőrehullató vén komcsi, s azok felettébb megörültek a „fiataloknak”. Így lettek ők emeszpések. S ha Orbánék idején felveszik Mesterházyt a MEH-be, akkor most ő sem az emeszpé miniszterelnök-jelöltje. Ám a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Mesterházy útja az MSZP-be vitte őt. Lehetett volna másképpen is – de nem lett másképpen. Volt erre persze némi családi indíttatás is. Annak idején három nőgyógyász volt Veszprémben. A Csergőfi, a Csongrádi meg a Mesterházy. A Csongrádi doktor úr jobbos volt, őt száműzték Tapolcára. A Csergőfi doktor úr meg munkásőr volt – képzeljenek el egy nőgyógyász munkásőrt, hű, a mindenit! –, s az ő kebelbarátja meg a Mesterházy doktor úr lett. Ennek a mi Mesterházynknak a papája. Tehát Mesterházy – aki még soha életében nem dolgozott – hamar megismerhette odahaza az eszmét.

De ez sem baj. Igazából nincs is baj.

Mesterházy most miniszterelnök-jelölt, és majd sokat fog szerepelni a médiában. Nagyjából már megtanulta, amit egy ifjú emeszpésnek meg kell tanulnia. Profin fog hazudozni, kibújni minden felelősség alól stb. A zselézett haja hozhat plusz egy százalékot, a bajusz-szakáll kombinációja meg még egyet. Igaz, Freud mester egy helyütt megjegyzi, hogy az a férfi, aki napi öt percnél többet fordít arcszőrzete ápolására, másra is hajlandó.

Igen. És nagyjából ennyi, amit Mesterházyról tudni, megjegyezni érdemes.
Bayer Zsolt