Jobb oldal

Hazugságkormány volt, hazugságkampány lesz…


Szocialista Fejtő Ferenc-emlékkonferenciát (vagy mit) rendeztek Nagykanizsán, amelyen tömény hazugságokat mondogattak egymásnak – és a jelek szerint el is hiszik. Ez utóbbi a legelborzasztóbb; de lássuk a tényeket. Ámbátor meglehet, a hazudozás elemi lelki igényük ezeknek.

Most, nyolcévi kormányzás után ígéri a társadalmi felemelkedés lehetőségének javítását az MSZP. Ez a párt nyolc éve a „Jóléti rendszerváltás!” ígéretével győzött a választásokon.

Most korrekciót terveznek, mert most vették észre, hogy vannak „előjogok, indokolatlan kiváltságok és kiszolgáltatottságok". Mit tettek ezek ellen az elmúlt nyolc évben?

Most kezdenének el egy „negyedik utat kell keresni, ez ma a szociáldemokrácia igazi feladata”. Hát eddig mit kerestek? Nemrég számolta össze valamelyik orgánum, hogy Gyurcsány Ferenc 17 kormány- meg reform- meg tudj’ isten miféle programot hirdetett meg ötödfél éves kormányzása alatt. Igaz, egyet sem hajtott végre. Talán nem is azért hirdette meg egyiket sem. Történelmi szállóigévé nemesül folytonos felkiáltása a blogbejegyzései végén, hogy „Gyerünk, Barátaim, tegyük a dolgunkat!”

Gyurcsányt abból lehet talán leginkább megérteni, hogy eme felkiáltást ezerszer is elmondta, ámbár egyetlen dolgát sem végezte el, kivéve a saját vagyonának a gyarapítását.

A Gyurcsány-féle kormányzást szimbolikusan örökíti meg a fiának a Montessori iskolában megszerzett érettségije. Szinte minden létező szabályt megszegtek a Gyurcsány fiú sikeres érettségijéhez, majd amikor kipattant a dolog, az iskolát – hagyták létezni, minisztériumi segédlettel szabotálták el a dolog kivizsgálását és a jogszabályok érvényesítését. Ez a sztori (is) tökéletes allegóriája az ország utóbbi éveinek.

A tegnapi nagykanizsai okoskodás lényeges dologra világított rá. Vitányi Iván (bizonyára az MSZP örökifjú tagozatának nevében) összefoglalta a múltat s jövendőt. Talán átaludt pár évet, mert erre az évszázadra teszi a jelentős társadalmi változások megvalósulását, a jóléti állam kialakulását, a globalizáció megindulását. (Szólni kéne, hogy ez már egy másik század.)

A baj nem az apró tévesztés. A baj az, amit Vitányi megint elő mer adni. Egyfelől elismeri, hogy a 2002-es „Jóléti rendszerváltás!” kamu duma maradt, másfelől beismeri: ezek a szocialisták kommunisták ma is.

Miként lehet egyébként pirulás nélkül olyat állítani, hogy Gyurcsány Ferenc az egész politikára utalva mondta azt, hogy „hazudtunk”? Aki hallotta az őszödi beszédet, pontosan, tisztán és félreérthetetlenül hallhatta, hogy Gyurcsány a saját kormányzását minősítette hazugnak („majd beledöglöttem, hogy…”), továbbá a Veres Jani-féle „trükkök százai” voltak azok, amikről „nektek nem is kell tudnotok”… Nektek, kedves szocialisták!

És ti, kedves szocialisták nem kértétek ki magatoknak ezt a gyalázatot. És ti, kedves szocialisták, megválasztottátok miniszterelnöknek ezt a gazembert, és ti, kedves szocialisták, miután a nép 2006. október 1-jén kinyilvánította, hogy vége a bizalomnak, megerősítettétek tisztségében.

Ezért, kedves szocialisták, ti tettestársak vagytok, mind a 206-an (az SZDSZ-szel együtt), és most szeretnétek elhárítani magatoktól ezt az ocsmányságot, ezt az elmúlt negyedfél évet.

Az a helyzet, hogy normális, becsületes ember inkább szavaz bármelyik másik pártra, mint rátok, kedves szocialisták, mert ti lábbal tiportatok minden elemi erkölcsi normát.

Azonban Nagykanizsán (Fejtő szelleme, óh) kiderült, hogy ti nem megtévedt, félrelépett szerencsétlenek vagytok, ti megátalkodott gazfickók vagytok!

Minden erőtökkel – igazi kommunisták, afféle Apró Antalok módjára – a történtek után is elhitetitek magatokkal, hogy nektek kormányozni kell. Pedig nektek szőrcsuhában kellene bocsánatért esedeznetek mindazért, amit elkövettetek a magyar nép ellen. A fiatalok előtt sírva kellene a porban csúsznotok, amiért feléltétek a jövőjüket.

És hálásan meg kellene köszönnötök, ha valaki leköpne titeket, mert akkor legalább valamit levezekelnétek a töméntelen bűnötökből.

De ti, kedves szocialisták, az idő múlásával egyre inkább belehergelitek magatokat abba a kényszerképzetbe, hogy itt katasztrófa lesz, ha nem ti fogtok kormányozni. Holott, kedves szocialisták, az elmúlt hatvan évben kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy ennek az országnak csak jobb kormánya lehet annál, amit ti állítotok.

Mivel pedig lelketek mélyén tudjátok ti is, hogy egy ország fog könnyekre fakadni örömében, ha békésen meg lehet szabadulni végre tőletek, ezért ti, kedves szocialisták, remegve reménykedtek egy nagy balhéban, amire hivatkozva valahogyan elnapolhatnátok a biztos bukásotokat jelentő választást.

Már előre rettegtek mindentől, ami nem a ti vezetéstek alatt álló országban fog történni. Leginkább attól féltek, hogy mások is beleláthatnak országlásotok dokumentumaiba – és akkor ki fog derülni, hogy a BKV-botrányok csak ministránsfiúk stiklijei voltak ahhoz képest, amit ti kormányon megengedtetek magatoknak.

Aki nyomon követi a harcias sajtótokat, már régen látja, hogy hányan örülnének egy bármilyen alapokon álló szocialista puccsnak, a választások megakadályozásának, polgárháborúnak, bárminek – csak választás ne legyen.

Ekkora demokraták vagytok ti.

Aki pedig azt hinné, hogy a szocialisták választásellenes lelkülete szerző fantazmagóriája csupán, az szíveskedjék elolvasni Gyurcsány Ferenc régi blogbejegyzéseit, hemzsegnek benne a választásellenes kirohanások. Itt lejjebb belinkelek egyet – akinek bírja a gyomra, olvasson még Gyurcsányt, ezt a tónust találja mindegyik bejegyzésben.