Vétkesek közt cinkos, aki néma...
Most szólunk: a magyar demokráciának (átmenetileg?) vége
Gyurcsány-Magyarországon az államapparátus maffiaszerű kormányzati érdekek szerint működik. Most nyilvánosságra hoztak magántitkokat, Kulcsár Attila ügyében viszont megsemmisítették a kínos felvételeket. Osztozik a történelmi felelősségben az MSZP minden politikusa, sőt a kongresszus után minden tagja is. Szilvásyék most saját politikai érdekükért magántitkot sértettek.
Jegyezzük meg a napot: 2008. szeptember 25-én ért véget Magyarországon a demokrácia.
Azért fogalmazunk ennyire keserűen, mert a magyar közélet az elmúlt napokban gyorsvonati sebességgel rohant a mind meredekebb lejtőre.
Talán szimbolikus is, hogy ez a néhány nap egybeesik azzal, hogy immár Gyurcsány Ferenc lett a rendszerváltott (?) Magyarország leghosszabb hivatali idejű miniszterelnöke. Az az ember, akinek személye garancia minden jó dolog elromlására, minden szerves egység szétrohadására, minden abszurditás megvalósulására.
Mi is történt, illetve történik?
A minden vonalon teret vesztő kormány szeptember eleje óta elkezdte a politikai szféra revolverezését.
Ennek jegyében megfenyegették az SZDSZ-t a MÁV-Cargo ügyével.
Ennek jegyében kapott meg „valahonnan” Dávid Ibolya egy hangfelvételt, amelyen egyetlen közszereplő sem hallható, viszont magántelefon-beszélgetést rögzítettek „valakik”. És nyilvánosságra hozta!
Ennek jegyében, a Nagy Cél érdekében szembeköpték magukat a magyar titkosszolgálatok. Azt kellett megérnünk, hogy a magyar titkosszolgálatok azzal a mesével álltak elő, hogy a saját tudomásukkal (!) majd’ egy évig információkat loptak tőlük, sőt egyebek közt követték (vagy valahogyan máshogyan tudták) Laborc Sándor NBH-főnök mozgását, találkozóit. Laborc az „árnyék-titkosszolgálat” (Szilvásyék szíves közlése) tudomása szerint „barátilag” kapcsolatot tart orosz titkosszolgákkal, ami minimum kínos a NATO-tagságunk fényében.
De Gyurcsányék személyes túlélése hazánk nemzetközi kapcsolatainál is fontosabb.
Szeptember 25-én rádióműsorban sugározták egy nem közszereplő (Horváth József, UD Zrt.) és két közszereplő (Demeter E. és Kövér L. országgyűlési képviselők) több telefonbeszélgetését.
A felvételt – a Gyurcsány–Szilvásy-brigád támadását kivédendő – a Fidesz tette közzé a széles nyilvánosság számára, miután az a titkosszolgálat nyilvánosságra hozta, amelyik néhány hónapja megsemmisítette azokat a hangfelvételeket, amelyeken Kulcsár Attila (azóta el is ítélt) „bróker” arról beszél, hogy egy bizonyos „Gyurcsányi” majd kihúzza őket a sz…-ból.
Kérdés ezek után: miért volt fontosabb Kulcsár Attila jogainak védelme egy elsőrendű, több milliárd forintnyi közpénzt érintő bűnügyben, mint egy nem létező bűnügyben néhány egyébként még csak meg sem vádolt, feddhetetlen állampolgár joga a magánbeszélgetés titkához?
Kijelenthetjük ezek után, hogy a magunk részéről bizonyosak vagyunk abban, hogy a Kulcsár-féle felvételeken nem „Gyurcsányi” neve hangzott el, hanem „Gyurcsány”, de legalábbis bizonyosak lehetünk abban, hogy ha Kulcsár egyszer tévedésből „Gyurcsányit” mondott is, valamelyik beszélgetőpartnere kijavította.
Ha ugyanis a hangfelvételeken „Gyurcsányi” lett volna hallható, ez a kormány bizonyosan közzétette volna. A megsemmisítés a legékesebb bizonyság rá, hogy Kulcsár nem Gyurcsányit mondott. Következtetésünkben nincsen okunk kételkedni.
* * *
Továbbá nyomatékosan figyelmeztetünk mindenkit, aki Magyarországon tartózkodik: telefonbeszélgetéseit lehallgathatják, és senki se lepődjön meg, ha a rádióban hallja viszont a saját magánbeszélgetését.
Ha ez valamiért hasznosnak ígérkezik Gyurcsány Ferenc és kormánya számára, akkor nincsen semmilyen alkotmányos jogvédelem. A magyar állam a Gyurcsány-brigád érdekei szerint működik.
Jogos a kérdés, ha ez így fog menni néhány hónapig, lesz-e még értelme szabad választásról beszélni?
Azt is ki kell mondanunk: most már a legsúlyosabb történelmi felelősség terheli az MSZP összes képviselőjét, ráadásul a nemsokára megejtendő kongresszus után minden kongresszusi küldöttjét, és egyszersmind minden MSZP-tagot, aki nem próbál meg véget vetni a lehető leghamarabb ennek az ámokfutásnak.
A történelmi felelősség sokkal súlyosabb, mint a képviselői meg egyéb tiszteletdíjak, amiket néhány hónapig még föl lehet venni, ha marad ez a felállás. És az a szocialista, aki nem valamely távoli országban szervezi a jövőjét, hogy fog a szemébe nézni a szomszédjának ezek után?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése