Jobb oldal

Bayer Zsolt: Sünök Tirgu Muresben
2009-03-21 09:16:28

Állítólag két pont között a legrövidebb út az egyenes. Soha nem voltam túl jó matematikából és geometriából, de ez így lehet. Ám ezen túl tegyünk fel egy mély, filozófiai kérdést, mely mély filozófiai kérdés hosszú évtizedek óta szerez álmatlan éjszakákat a gondolkodóknak, s még az is lehet, hogy a legnagyobb künikosz, Diogenész is e probléma megoldásával töltötte ideje javát a büdös hordójában üldögélve (bár kétségtelen, erre nincsen bizonyíték...). Nos, a mi kérdésünk így hangzik: mi a legrövidebb út két sün között?

Persze a kedves olvasó most azt mondja, ennek nincs semmi értelme. De ez csak a látszat. És igenis, ez a mai Magyarország legégetőbb, legsúlyosabb problémája. Ugyanis a ma regnáló hatalom két végpontja, mondhatni alfája és ómegája két sün, valamint Tirgu Mures. A két sün és Tirgu Mures közötti rideg, hideg, szomorú űrben feszül a mi egész életünk, ezért kell megválaszoljuk a kérdést. S mert meggyőződésem, hogy még mindig nem értik, hát elmagyarázom…

Március 15-én, amikor a Kossuth térről elvitték a "Gyurcsány, takarodj!" mondatot kiabáló két fiatalembert, pazar jelenet zajlott le (láthatta mindenki a tévékben, s megtekintheti most is a YouTube-on). Tehát áll a fiatalember a téren, a kordonok mögött, és ordít: "Gyurcsány takarodj!" Körülötte nagyjából húsz leszedált, mély és igazi nyugdíjas komcsi, meg egy szőke nő. A nyugdíjas komcsik és a szőke szemmel láthatóan, füllel hallhatóan Gyurcsány Ferenc és a kormány odaadó hívei, és minden módon megpróbálják rávenni a mi fiatalemberünket, hogy hagyjon fel tevékenységével. A szőke még a száját is befogja, és lökdösik, taszigálják valahová, hallótávolságon kívülre, az önfeledt Gyurcsány-imádó csöndesség irányába. Vagyis leszögezhetjük, hogy nevezett fiatalember ellenséges közegben tanúsít éppen Gyurcsány-ellenes magatartást. S ekkor megjelenik hirtelen négy-öt mindenre elszánt, bátor rendőr, és nekilát "kiemelni" a "tömegből" a semmiféle ellenállást nem tanúsító ifjút. Ez pedig a következőképpen történik: körülveszik az ifjút, szúrós tekintettel néznek előre, és az egyik bátor rendőr a következőket kiáltja sztentori hangon: "Sün! Sün!" És nem, barátaim, ez nem az elmegyógyintézet farsangi műsorának főpróbája, melyen a derék ápoltak bebizonyítják, hogy igenis képesek értéket létrehozni. Ez az, amikor a rendőreink kiemelnek húsz leszedált Gyurcsány-hű nyugdíjas közül egy ellenállást nem tanúsító Gyurcsány-ellenes fiatalembert. A "Sün! Sün!" pedig feltehetőleg a szakmai zsargon, ami azt jelenti, hogy a rend éber és bátor őrei sünállásba helyezkedve, egymást óva és védve megküzdenek az iszonyú feladattal…

Jó nézni ezt a képsort. Mert tényleg benne van az egész életünk. Még a Gyurcsány-fun öregek sem értik, hogy most mi a franc is történik éppen, annyira komikus, röhejes és értelmetlen az egész. Egy igazi Ionesco-dráma felütése. A mi életünk egyik végpontja, mondjuk az alfa…

S nézzük a másik végpontot. Miközben a rend őrei "Sün! Sün!" kiáltásokat hallatva megküzdenek a semmivel, a város másik felében, a Keleti pályaudvaron, a hangosbeszélő egykedvű hangon a következőket recsegi a sivárságba: "A hármas vágányról gyorsvonat indul Tirgu Muresbe, a vágány mellett, kérem, vigyázzanak!" Kicsit később: "A négyes vágányról gyorsvonat indul Clujba..." Még később meg: "A kettes vágányról gyorsvonat indul Miercuera Ciucba..."

Azok kedvéért, akik esetleg nem ismerik fentebbi egykor volt magyar s mainapság is magyarok lakta városok neveit románul, lefordítom. Tehát: gyorsvonatok indulnak Marosvásárhelyre, Kolozsvárra és Csíkszeredába. Akadnak még szerencsére, akiknek csak szöget üt a fejébe a dolog, s miközben arra gondolnak, teljes joggal, hogy a MÁV vezetőinek a fejébe kellene egy jó nagy szöget beleütni (és tényleg, mihamarabb!), megkérdezik, hogy mi ez az állatság? Mi az, hogy Budapesten egy pályaudvaron Tirgu Muresnek nevezik Marosvásárhelyt? S a kérdésre a MÁV vezetői valami elfogadhatatlan dadogásba kezdenek arról, hogy ez a nemzetközi trend, s ennek így kell lennie. És még mindig nincs jó nagy szög a fejükben... S mikor hallja az ember ezt a másik, még tragikomikusabb és még kártékonyabb drámát, felötlik benne egy régi emlék. Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt egy bizonyos Kovács László, aki akkortájt még külügyminiszter volt, egy lakossági fórumon elkezdett arról értekezni, hogy nemrég tért vissza Bratislavából, ahol fontos tárgyalásokat folytatott. S a hallgatóság soraiból valaki megkérdezte, hogy "honnan, Bratislavából?", és a mi külügyi népbiztosunk mondta büszkén, hogy "igen, Bratislavából!". Ez rémlik fel az ember fejében, aztán pedig az, hogy ha mondjuk valahol Írországban, pláne Észak-Írországban egy ír azt mesélné a kocsmában, hogy nemrég tért vissza Londonderryből. Nos, annak ott, helyben szétvernék a pofáját. Ha pedig a pályaudvaron azt mondaná a hangosbeszélő, hogy "gyorsvonat indul Londonderrybe", hát kitörne a forradalom.

No de hát az írek azok írek. S persze jólesik arra gondolni, hogy amikor Arthur Griffith 1904-ben megalapította a Sinn Feint, az ír nemzeti ellenállás szervezetét, akkor lefordíttatta a teljes magyar reformkori irodalmat, és azt mondta az íreknek: úgy kell cselekednünk az angolok ellen, ahogy a magyarok cselekedtek a Habsburgok ellen. Jó erre gondolni, de sajnos ez régen volt. Azóta az írek írek maradtak, mi pedig… Nos, mi Tirgu Muresbe meg Clujba utazunk a Keletiből, kussolva, némán, és nincs messze az idő, amikor majd Clujban megtekintjük Matej Corvin szobrát.

Ez lett belőlünk.

Igen, ez a másik végpont. Tirgu Mures a Keletiben és MÁV-vezérkar szög nélkül a fejében: ez az ómega...

Remélem, kapiskálják. Ma Magyarországon két sün között a legrövidebb út Tirgu Muresen keresztül vezet. Két sün és Tirgu Mures között pedig a kormányon keresztül. S mihamarabb végig kell gyalogolni azon az úton, keresztül a kormányon, ezen a hatalmon, ha nem akarunk végképp elveszni.

magyarhirlap.hu