Jobb oldal

MSZP-kongresszus: viccnek azért elég durva + Videó
Néző László jegyzete
2009. március 21. 08:21


Nézõ László
Az ismert és több változatban keringő vicc szerint az egyik székely belevágja a másik hátába a baltát, mire az megkérdezi tőle: – Ez vicc, vagy komoly? – Komoly. – Na jó, mert viccnek azért elég durva. Pontosan ezt éreztem, amikor az egyik kormányhoz közelálló napilap internetes oldalán az MSZP szombati kongresszusára készült dokumentumot elolvastam.

Tisztújító kongresszust tart ma a Magyar Szocialista Párt. Az elemzők és bennfentesek szerint nagy meglepetések nem várhatók, Gyurcsány marad az elnök, kisebb pozícióharcok ugyan az alantasabb vezetői helyekért lehetnek, de nagyjából marad minden a régiben.

Az ember ilyenkor mit is tehetne mást, beüti a böngésző címsorába Gyurcsány blogjának címét, lássuk, mit is kell tudni a mai napról. Hiszen a szocialista pártelnök minduntalan ebben a netes naplóban üzent a pártnak, az országnak, s Totó kutya hogylétén kívül gyakran innen ismerhettünk meg fontos, országos jelentőségű döntéseket is. Most azonban csalódnunk kellett. A blogban március 18-i az utolsó bejegyzés, kongresszusról egy szó sem esik, viszont megtudhatjuk, hogy Gyurcsány megkapta az utolsó injekciót a térdébe, amit azért nem bán, mert így a jövő héttől – hosszú idő után – újra kezdhet futni, ha minden jól megy, hamarosan ismét róhatja a kilométereket.(Gondolom, sokan vannak ebben az országban, akik nem bánnák, ha olyan messzire jutna, hogy vissza sem találna.)

Úgy látszik személyesen nem is érinti a kongresszus a naplóírót, igaz, nem nagy ügy, ezért máshol kell kutakodni. Nos, ami belső anyagot talál az ember a neten a kongresszusról, az több mint elkeserítő. Mert talál az ember egy belső használatra szánt DVD-t, amelyen az MSZP vezető politikusai arról fecsegnek, miért baloldaliak, s található még egy „kiszivárgott” dokumentum is, egy úgynevezett stratégiai tervezet, amelyről a pártkongresszus hivatott majd dönteni. Véletlenül mindkettőt a kormányhoz közel álló Népszabadság „találta”.

Ilyenkor egy pillanatra felnézünk a szekrény tetején a bőröndünkre, vágyakozva forgatjuk útlevelünket, s elgondolkodunk, nem kellene-e mégis valami szerencsésebb sorsú országba kivándorolni, tudják, „mint amilyen Gabon vagy az ébredő Mali”, ahogy egyszer Fábry Sándor fogalmazott. Mert milyen ország az, ahol ezek miniszterek, pártvezetők lehetnek? Nézzék meg ezt a videót, figyeljék ezeket az embereket: ezek vezetik az országot!?



De nem járunk jobban, ha elolvassuk a stratégiai tervezetet sem. Ha ez a dokumentum valódi, akkor ez viccnek tényleg durva. „Az MSZP Kongresszusának határozat-tervezete a következő időszak politikai feladatairól” címet viselő dokumentum bevezetőjében röviden elemzi a kialakult helyzetet, s megállapítja: „A kapitalista világgazdaság jelenkori válsága a pénztőke által vezérelt gazdasági modell további működésképtelenségéből fakad.” Ez egészen úgy hangzik, mint ha a hetvenes években a marxista-leninista esti egyetem számára kiadott politikai gazdaságtan brosúrából vették volna. Szóval vége a kapitalizmusnak, most már egészen bizonyos a szocializmus végső, világméretű győzelme.

De ez még hagyján, mert még némi igazság is elrejtőzik a szocialista esztétikával fogalmazott mondat mögött. Innentől kezdve azonban a dokumentum búcsút is mond minden igazságnak, a valóság csak nyomokban fedezhető fel benne, mint párizsiban a tiszta hús.

A tervezet egyes és kettes pontja felsorolja, mit tett eddig a kormány, a párt, s ez, ahogyan még a Népszabadság is kénytelen megállapítani, színtiszta „öntömjénezés”. Ha ezt a két pontot olvassa az ember, azt hihetné, csoda jó dolga van ám itt ezeknek a magyaroknak, meg sem érdemlik talán. Az MSZP szerint ugyanis sikeresen végrehajtották a felsőoktatás reformját, jelentős lépéseket tettek az államigazgatás átalakításában és az egészségügyben, de emellett emelték a közoktatás színvonalát, s mérsékelték a szegregációt. De jobb lett az egészségügy is és kisebb létszámmal, olcsóbban működik a közigazgatás. Ettől már csak az szebb, hogy „modern és hatékony Magyar Honvédséget hoztunk létre, amely nemzetközi tekintélyt ad hazánknak”.

Mindemellett a leghatékonyabban használták fel az európai uniós fejlesztési forrásokat, „autópályák, utak, és hidak épültek és épülnek, megújulnak az iskolák, az óvodák, a településközpontok, fejlődik az infrastruktúra”. De örülhetnek a gazdák is, mert ők meg – a párt szerint legalábbis – „sikeresen kapcsolódtak be az Európai Unió közös agrárpiacába, korszerűbbé, versenyképesebbé vált az ágazat és javult a jövedelmezősége”. S ha mindez nem lenne elég, a kormány, bár kisebbségben volt, sikeresen átvészelte ezt is, s „a Magyar Szocialista Párt az önálló szocialista kormány által folytatott politika hitelességének bizonyítékaként értékeli, hogy ennek a kihívásnak a kormány folyamatosan megfelelt”.

Mindezen nehéz feladatok mellett a kormány a válságkezelés azonnali feladatait is sikeresen oldotta meg. Olyannyira, hogy elsőként az európai országok közül válságkezelő, vállalkozáserősítő programokat indított a vállalkozások számára, de eközben megőrizte az ország pénzügyi stabilitását is, s már csak könnyed ujjgyakorlat volt számára a forint elleni támadás erélyes megfékezése. Szóval minden nagyon szép és jó, mindennel nagyon meg vannak elégedve.

Vagyis majdnem. Mert egy nagy baj azért mégis van ebben a gyönyörű és kiválóan menedzselt országban: a Fidesz, vagy ahogyan a dokumentum fogalmaz: az ellenzék nagyobb része. Aki felelőtlen, populista politizálásával nem átallotta megakadályozni, hogy „kellő társadalmi támogatást” szerezzen a kormány nagyszerű terveihez. „Ráadásul a jobboldal „megoldásai", mint a gazdasági nacionalizmus vagy a szociális kirekesztés, akadályozzák a magyar gazdaság és társadalom fejlődését, erősítik a szélsőségeket és a rasszizmust.” Ami azért is különlegesen nagy baj éppen most, mert „történelmi tapasztalatok szerint a gazdasági válság rendre magával hozza a szélsőjobboldal, a populizmus, a kirekesztő gondolkodás terjedését.”

A tervezet hármas és négyes pontja arról értekezik, mit kíván a párt és a kormány tenni még, újat nem nagyon tudunk meg belőle, a szokásos semmitmondó lózungok, például, hogy: „Számunkra az európai versenyképesség alapja a szociális béke megőrzése, a természeti erőforrások – elsősorban a termőföld és a víz – környezetbarát felhasználása, valamint a tudásközpontú gazdaság.”

Az MSZP tisztújító kongresszusának határozattervezete tehát nagyon röviden összefoglalható: a párt és a kormány nagyjából mindent jól csinált, amit meg nem, azt a populista Fidesz miatt nem, aki miatt ráadásul nyakunkon a fasiszta veszély is.

Persze nincs min csodálkozni: ezek ennyit tudnak. Az elmúlt hét évben számtalanszor bizonyították, hogy intellektuálisan és erkölcsileg is alkalmatlanok az ország vezetésére. S ha most újraválasztják Gyurcsányt, annál rosszabb nekik. Megérdemlik a sorsukat.