Jobb oldal

Bayer Zsolt: Pilótajáték
Álláspont
Az IMF hamarosan jóváhagyja, hogy minden idők legnagyobb hiteléből, melyet még tavaly novemberben méltóztatott felvenni a gazember Gyurcsány minekünk, lehívhatjuk az újabb esedékes részletet. Itt szeretnék emlékeztetni mindenkit arra a tavaly késő őszi interjúra, amelyben Baló György érdeklődött a gazembernél, hogy mi is a helyzet ezzel az IMF-hitellel. Nos, Gyurcsány akkor a következőket válaszolta: a hitelt minden feltétel nélkül kaptuk, ez a jele annak, hogy a nemzetközi pénzvilág mennyire megbízik bennünk. (Azóta kiderült, hogy a hitel feltétele volt mindaz, amit most a Bajnai-kormány végrehajt stabilizáció címén…) Továbbá azt is mondta Gyurcsány, a gazember, hogy a hitelt természetesen nem fogjuk elkölteni, az csak afféle biztonsági tartalék lesz, ami tovább fogja növelni a bizalmat Magyarország iránt. (Most vesszük fel a következő részletet…)

A legfrissebb hír pedig az, hogy londoni elemzők bejelentették: Magyarországnak jövőre újabb 10-15 milliárd dollár hitelt kell felvennie, azért, hogy egyáltalán talpon maradjon. Ezt egy bizonyos Neil Shearing közölte, aki a Capital Economics regionális szakértője.

Mindezekből annyi tudható biztosan, hogy minden idők legnagyobb hitele, amelyet még a gazember vett fel, alig másfél évig tartotta életben Magyarországot, s már a jövő tavasszal nyakunkon az újabb hitel, s az sem lesz kevés.

Olyan ez tényleg, mint a pilótajáték.
Összeröffen néhány szocialista gazember, iszonyatos pénzeket vesznek fel, és vernek el, amit pedig az utolsó fillérig mi és a gyerekeink, unokáink fizetnek vissza.

A két aktus – a pénzfelvétel és herdálás, valamint a visszafizetés és nyomorúság – között pedig rengeteg hazugság, mellébeszélés, szerecsenmosdatás és önigazolás zajlik.

Már Kádárék így adták át az országot.
S most megint így fogják átadni.
Kérdés, hogy mikor?

Ha erre a kérdésre keressük a választ, felettébb figyelemreméltó nyilatkozatokra, félmondatokra, elszólásokra bukkanunk. S ezek mind-mind az elmúlt néhány napban születtek.

Szekeres Imre kezdte. Ő még a múlt hét végén jelentette ki, hogy az adótörvények és a költségvetés elfogadása után akár le is léphet az MSZP, mert nincsen több dolga. Ugye azt senki sem gondolja, hogy Szekeres Imre csak úgy magától belemond ilyet az éterbe! Ha pedig valaki mégis így gondolta, akkor csalatkoznia kellett. Mert mindjárt Szekeres után megszólalt maga Lendvai Ildikó is, nemzetünk anyósa, s lényegében ugyanezt közölte a nyilvánossággal. Majd következett a legszebb arcú parlamenti képviselő, bizonyos Tóth Károly, szintúgy az MSZP-ből, s megismételte a tételt, méghozzá úgy, hogy az ő türelme egészen pontosan a költségvetés elfogadásáig fog tartani.

S mindezek után feltette az i-re a pontot maga Szanyi Tibor, aki a HVG.hu-n fejtegeti éppen: menni kell, mihamarabb.

Ennyi véletlen, egyéni vélemény, ennyi elszigetelt szomorúság és búbánat nincsen. Ez nem más, mint a nyilvánosság felkészítése az elkerülhetetlenre: menni kell. Menni kell!

Menniük kell, takarodniuk! Mert kitelt az idő s a becsület! Mert a párt (sőt! A PÁRT!) fiataljai kenyértörésre viszik, vitték a dolgot: vagy pártszakadás, vagy takarodás – és felkészülés a következő önkormányzati választásokra, ahol talán még lehet keresni valamit.

Drága véreim! Látjátok már lelki szemeitek előtt a pillanatot, amikor majd hivatalosan is bejelentik: vége van? S elmennek.

Antall a legenda szerint azt mondta ’56 után: "Alámerülök, és kibekkelem őket…" Fene sem gondolta, hogy 2002-ben ugyanezt kell majd mondanunk, s leginkább éreznünk. S hogy ugyanolyan gazemberek jönnek. Pedig jöttek…
De kibekkeltük őket! Vége!!!
Bayer Zsolt