Jobb oldal

Bayer Zsolt: Az indok
Álláspont
1939. szeptember 1-jén, hajnali 4 óra 45 perckor a Wehrmacht átlépte a lengyel határt. Így kezdődött a második világháború.

Ahhoz, hogy a Wehrmacht átléphesse a lengyel határt, indokra volt szükség. S ez szinte megmagyarázhatatlan... Hitler lerohanja Európát, a fél világot, minden lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkoltatja meg emberek millióit – de ahhoz, hogy az egészet elkezdje, indokot keres. Illetve, indokot kreál. Mintha nem lenne mindegy, hogy csak úgy, minden előzmény nélkül rohanja le Lengyelországot, vagy gyárt valami átlátszó okot.

Indokot.

Gyártott. Lengyel egyenruhába öltöztetett német elítéltek megtámadták és elfoglalták a lengyel–német határon fekvő kisváros, Gleiwitz (ma Gliwice) rádióállomását. Hát ez volt az ok, az indok, az ürügy. Amúgy Hitler azt mondta, teljesen mindegy, milyen indokkal támadja meg a lengyeleket, ugyanis a győztest nem szokták megkérdezni, mit miért tett.

S most mindez Draskovics Tiborról jutott eszembe. Persze, mindjárt, itt a legelején le kell szögeznem, eszem ágában sincs Draskovicsot Hitlerhez hasonlítani – Draskovics azért nem akkora formátumú alak, mint a Führer volt. Draskovics kicsike formátumú alak, kicsike bűnökkel és kicsike aljasságokkal.

Draskovics a mi korunk gyermeke, igazi hőse. Draskovics a mi korunk polihisztora – a mi korunknak ugyanis nincsenek polihisztorai, csak draskovicsai. A draskovicsság lényege pedig, hogy bármely poszton bármire alkalmas vagyok, ugyanis kicsike bűneimmel és kicsike aljasságaimmal annyit elértem, hogy mindenkiről mindent tudok, s így általam mindenki zsarolható. Ezért aztán ha megbukom pénzügyminiszterként, legott igazságügy-miniszter leszek. Vagy bármi.

Ez korunk karrierje.

Nos, Draskovics, a nagy túlélő, most okot, indokot, ürügyet kreált. Éppen, mint Hitler a gleiwitzi rádióállomással. Draskovics lecsapott a Magyarok Nyilaira (már ha van ilyen egyáltalán, és nem a titkosszolgálat találta ki az egészet), s hogy bizonyítsa a harc komolyságát és fontosságát, előhúzott egy filmfelvételt, amelyen egy robbanás látható. Draskovics rettenthetetlen arccal állt a nyilvánosság elé, s sztentori hangon közölte (illetve akarta közölni, csak szegénynek leginkább vénasszonyhangja van), hogy lám, itt a rémületes detonáció, de a kormány és ő, Draskovics, nem hátrál, nem tágít.

A sajtó pedig vitte a filmfelvételt, s igyekezett az alkalomhoz illő komoly pofát vágni. Aztán valaki megnézte a pokoli robbantást, s rájött, hogy ezt a pokoli robbantást már látta valahol.

Méghozzá két esztendeje. S tényleg. Éppen két esztendeje, hogy bejárta a képernyőket ugyanez a képsor. S kiderült, hogy vidám kedvű gimnazisták robbantása látható nevezett képsorokon, amelyekkel Draskovics nagymama, korunk polihisztora bizonyítani kívánta, miért is van rájuk oly nagy szükség. No mármost, ebből a tényből azért következik néhány dolog.

Az egyik mindjárt az, hogy a kémiatudományban jártas bonyhádi gimnazisták egytől egyig a Magyarok Nyilai nevű szervezet tagjai, hiszen az általuk végrehajtott robbantás szolgált bizonyítékként nevezett szervezet veszélyességére. Ez esetben viszont haladéktalanul le kell tartóztatni a bonyhádi gimnazistákat, viszont ezzel párhuzamosan szabadon kell engedni Budaházyt és a többieket, mert tévedésből ülnek bent a sitten. Ez az A változat.

A B változat azonban az, hogy Draskovics egy aljas kis gazember, aki hamis felvételeket lobogtat a sajtóban, hogy félelmet keltsen, s egyben hamis bizonyítékokkal kívánja alátámasztani "a politikai terrorizmus itt kószál közöttünk" tételt.

Ez utóbbi esetben viszont Draskovicsot kell mihamarabb letartóztatni. De ha az nem megy, legalább elzavarni végre az anyja keservébe.

Szerintem ez a második változat a nyerő.
Bayer Zsolt