Jobb oldal

Nyílt levél: Levél Bolgár Györgynek



Civil kurázsi
Ez a legutóbbi „mű”, ez a végtelenül pofátlan szennyirat, ami most nálam kiverte a biztosítékot és annak válasza.


Drága Bolgár úr! Legutóbbi írásodban sikerült önmagadnak végleg megfonni a selyemzsinórt, bár az álmoskönyv szerint elmebeteget még akkor sem illik felkötni, ha egy szarházi alak.
A magyarság kezd ébredezni, remélem, ezért rettegsz a lelked mélyén, és ne hidd, hogy nincs rá okod. Úgy veszem észre, nem döbbentél még rá, hogy mára nemcsak morálisan (mert úgy évtizedek óta), hanem politikailag is élőhalott hazudozó vagy. Az újságírókat elméletileg egy objektív szakmai tisztesség burka kéne, hogy körülvegye, -de te ezt nem érted-, erkölcsileg képtelen voltál rá mindig, csak a pénz érdekelt. Bolgárkám! Most azonban a saját hazugságaid csapdájába estél, ámbár nem először. Nevezd meg azokat az embereket, akiket zsidó mivoltuk miatt hetente vernek meg a Dohány utcában és azokat az eseteket, ahol cigányok házát magyarok gyújtották fel, -bennem van becsület-, elsőként megyek feljelentést tenni az ügyükben, ha az áldozatok nem mernek. De ezek csak a te mocskos fantáziádban léteznek, akárcsak az a szellemi roncstelep, amit most, még a végvonaglásodban megpróbálsz rázúdítani a többségi társadalomra. Az, hogy Szátok retteg a cigányoktól nem egyedi, mert az ország java retteg a cigány gyilkosoktól, a cigány lincselőktől és a cigány betörőktől. Nem azért mert cigányok, de ha egyszer azok, akkor nem mondhatjuk azt, hogy azért barnák, mert elaludtak a napon decemberben. Különben a cigányok egy része is retteg ezektől a cigánybűnözőktől. A társadalom többsége, pedig nem azért akarja sitten látni a gazdáidat, mert baloldaliak, hanem azért mert tolvajok, mert rablók, mert eltapsolták, elsíbolták, eldorbézolták az ország vagyonát. Nincs szükségünk, hogy megvédjed az országot a diktatúrától, a Fidesztől, a Magyar Gárdától meg a Jobbiktól, hazudsz, mint mindig, mert az ehhez hasonló sugallt ügyekkel manipuláltál mindig. Mindenki magából indul ki… mondja a népi szólás. Mert –szerinted- egy püspök hazudik, a tények is hazudnak, és az ország többsége is hazudik, mert nem a „magatokfajták” hamis nótáit dalolja.

Drága Bolgár elvtárs! Ez a harc lesz a végső… Azon az úton meneteltél, amit kenyéradó gazdáid, a szadesz neoliberálisai kijelöltek, így úgy illik, hogy az ő megsemmisülésükkel te is odakerüljél, ahova való vagy. A szeméttelepre, a patkányok közé, a te fajtád, a magad fajtáddal együtt a történelem szemétdombjára. A „mucsaiak társadalma” sokkal okosabb annál, hogy a hozzád hasonló elmebetegeket ne állítsa a nemzet ítélőszéke elé, ne tegyen neked szívességet egy utolsó jajongáshoz, mert az ítéletet önmagadról már kimondtad. Már rég! Most azonban vedd már észre: vége!

Cságoly Péterfia Béla

Polgár Info


Bolgár György írása az alább olvasható:

Csak erős idegzetűeknek!



Bolgár György: "most eljött az igazság pillanata"
Az átléphetetlen határ
Végre! Annyi év, annyi sürgetés, annyi csalódás után a Fidesz világossá tette, hogy vannak határok, amelyeket nem lehet következmények nélkül átlépni. A szerencsétlen balliberálisok éveken át azt hitték, hogy a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb dolga volna egy demokráciában elhatárolódni az antidemokratáktól és a szélsőségesektől, hiszen a demokrácia veszélyes paradoxonja éppen az, hogy megengedi a szélsőséges megnyilvánulásokat is. Ám éppen a szabályok viszonylagos engedékenysége miatt ezekre a demokratikus többség – jól felfogott önvédelemből – határozott választ ad. Jobbról és balról egyaránt. Csakhogy a magyar jobboldal sosem igyekezett megkülönböztetni magát a szélsőjobbtól, sőt kifejezetten óvakodott attól, hogy a különbségeket világossá tegye, abban bízva, hogy a szélsőséges nacionalistákkal el tudja hitetni: ők valójában ugyanazt gondolják és akarják, legföljebb árnyalatnyi eltérésekkel. Ezért kerülte olyan sokáig a Fidesz a gárda minősítését, ezért magyarázkodott Orbán, hogy a gárda az ők, mi meg mi vagyunk. Most azonban eljött az igazság pillanata.
Mégpedig a magafajta M. Krisztina agresszívan baráti nógatására. A jobbikos amazon ugyanis felszólította a Fidesz európai képviselőit, hogy álljanak melléje az emberi jogokat lábbal (és rendőrséggel) tipró magyar kormány összeurópai megszégyenítése érdekében, amit a Fidesz nem vett jó néven. Volt is erre némi alapja, elvégre nemcsak a magafajta hölgy, hanem a némileg másfajta Fidesz is az első lehetséges pillanattól kezdve ütötte a kormányzatot a 2006 őszi utcai rendzavarások kezelése miatt. Válaszlevelében Schmitt Pál és Szájer József tizennégy pontban fel is sorolja, mi mindent tett a Fidesz azért, hogy politikai támogatást szerezzen az unióban a Gyurcsány-kormány elítélésére, és arra is emlékeztet, hogy a politikai akciósorozatban többször M. Krisztinával vállvetve harcoltak a csúnyább közelmúltért és a szebb jövőért. Európát mindazonáltal nem sikerült meghatniuk, és még a régi harcostárs Berlusconi által Brüsszelbe küldött EU-biztos, Franco Frattini is csupán azt ajánlotta a magyar kormánynak, hogy fogadja meg a Gönczöl-bizottság ajánlásait, jobban képezze ki a rendőröket, és vizsgálja ki a túlkapásokat. Mindez természetesen nem szerepel a hosszú válaszlevélben, az viszont igen, hogy a baloldali magyar képviselők és a magyar sajtó jelentős része folyamatosan hazaárulózza szegény fideszeseket. Csak óvatosan kérdezem: hol is? És kicsoda? Mert a jobboldali sajtóban ugyan szinte mindennapos a baloldal lehazaárulózása, ám a baloldali médiában (és a politikusok körében) nem könnyű erre példát találni. De ez is mindegy, mert a Schmitt–Szájer-levélnek nem ez a legfontosabb része: ez csak a régi lemez. Ellenben a vége! Az minden pénzt megér, és új alapokra helyezi a Fidesz európai (és persze hazai) politikáját. Szerzők ugyanis azt kérik a magafajta képviselő asszonytól, hogy ne nehezítse a szabadságjogokért küzdők munkáját vállalhatatlan megnyilvánulásokkal, például olyan kijelentésekkel, mint amilyeneket Göncz Kinga öltözködésére tett. A történelmi jelentőségű fideszes elhatárolódást innen idézem: „Az ő külügyminiszteri tevékenységét katasztrofálisnak tartjuk, de politikai tevékenységének bármilyen lesújtó bírálata sem vezetne oda bennünket, hogy őt emberi méltóságában sértenénk meg. Vannak határok, amelyeket nem lehet következmények nélkül átlépni.”

Ipse dixit. Mostantól világosak a határok. Azt akár még egy fideszes vezető is nyugodtan mondhatja, hogy Dávid Ibolya nézzen borotválkozótükörbe, de azt már legföljebb csak sejteti, hogy mit látna ott. Annyit még igazán elereszthet egy másik fideszes vezető, hogy ő tudja, miért tartja ferdén a fejét az MDF elnöke, de ez még semmiképp sem az emberi méltóság megsértése, hanem éppenséggel az emberi együttérzés megnyilvánulása, elvégre állítólag egy baleset következményéről van szó. Az pedig végképp nem tartozik az emberi méltóság megsértésébe, hogy ugyanez a tréfás kedvű fideszes alelnök azon elmélkedik, mit szólna, ha Gyurcsány Ferenc hazatérve azt látná, hogy „a kigyúrt testű kertészlegény tölti az időt Dobrev Klárával”. Mindez elvi politizálás, annak szemléletes megjelenítése, hogy a másik vagy más oldalon állók a polgári demokratikus Magyarország ellenségei, valójában rossz emberek, akikről alkalmanként természetesen nyíltan is ki kell mondani, hogy bizony hazaárulók, gengszterek, banditák, bűnözők és idióták. Csupán egy dologra kell vigyázni: arra, hogy az öltözködésüket vagy a hajviseletüket ne bántsuk, ezt hagyjuk Slotára, akinek szintén nem tetszik a kócos asszony, vagy a magafajtára, akinek meg a gárdaegyenruhát kifogásoló volt külügyminiszter ruházata nem tetszik. Ők sajnos átléptek egy határt, amelyet következmények nélkül nem lehet átlépni.

De vajon miért éppen ezt a határt nem lehet? Miért nem máshol van ez a határ megvonva? Miért nem a szélsőséges nacionalizmus a határ? Miért nem az etnikai, származási, vérségi összetartozás hangsúlyozása, a liberális demokrácia értékeinek gyűlölködő elutasítása, a bolsevizmus és a liberalizmus állandó egybemosása, a modern kapitalizmus elvetése, az autoriter rendszerek dicsőítése? Talán mert ezek a neofasizmus alapvető jegyei minden közkeletű definíció szerint? Vajon miért nem tartalmi alapon húzza meg a határt a magát polgári demokratának valló Fidesz saját maga és a szélsőjobb között? Miért nem az agresszív, kiközösítő rasszizmus a határvonal? A cigány-, a zsidó- vagy a mindenféle idegengyűlölet? Mert ezek az ismertető jegyek már a neonácizmushoz tartoznak? Értem én persze, hogy senki nem akarja nyíltan fasisztának vagy nácinak vallani magát, elvégre ezekhez az ideológiákhoz tömeggyilkosság tapad. De ha egy neonáci elveket valló mai fiatalember nem akar is gyilkolni, az agresszív ideológiából előbb-utóbb törvényszerűen ez következik. A demokráciából pedig a kompromisszumok keresése, a vita, néha a kifejezett együttműködés, valamint alapvetően a verseny, amelyben a vesztest nem lövik agyon, és amelyben van következő forduló. Itt a határ, és ezt a határt kellene a leghatározottabban meghúzni. Ott, hogy az emberi méltóságot elsősorban egyes emberek, népek, népcsoportok tudatos, hátrányos megkülönböztetése sérti. És nemcsak az ő méltóságukat, hanem mindannyiunkét.

Nem a ruha teszi az emberi méltóságot.
Bolgár György