Jobb oldal

Bayer Zsolt: Jégkorszak
Álláspont
Hát persze, hogy én kaptam ezt a vezércikket. Amolyan jutalomként. Mert már mióta hűl az a pezsgő, ami az SZDSZ bukására van félretéve…

Hát most itt a bukás. A teljes, a végérvényes. SZDSZ nincsen többé. AZ az SZDSZ biztosan kimúlt. A pezsgő is kinyílik majd – ám előtte egy kis dörmögés még, ha lehet…

Mert muszáj megírni, így a végére, hogy hogyan is tűnnek el. Azok. Akiket alapítóknak szokás nevezni, s "mamutoknak", "nagy öregeknek" illik tisztelni.

Már réges-régen nem tisztelem őket. Már réges-régen nincsen bennük semmi tisztelni való.

De ez a mód, ahogy mennek, hát ez mégis vérlázító.

Mert hogyan is mennek? Vérig sértve, és tisztességtelenül.

Most, hogy a maradék tagság választott egy elnököt, most vérig sértődtek. S köpködnek hátrafelé, s elhiszik önmagukat.

Nem tudott még olyasmi történni, hogy egy "mamut" megálljon, s így szóljon: Tévedtem… Esetleg: Bocsánat…

Ezek a mamutok tényleg elhitték, hogy a politikai tápláléklánc legtetején állnak. S hogy zárt klubjukba nincsen bebocsátás.

Eljátszották ezt már Tölgyessyvel. Mikor ő lett az elnök, ugyanígy zártak össze hirtelen a sértődött, a vérig sértett zsúrfiúk, s rövid úton kicsinálták azt, aki nem tartozott a brancshoz. Sem így, sem úgy. Nem úgy jött, nem onnan jött, nem lengte körül a demokratikus ellenzék egyre halványuló mítosza, s nem volt besúgó sem. Hát mennie kellett…

Emlékeznek még az örökbecsű, halhatatlan mondatra, mely Kuncze Gábor elnökké választását kísérte? Dehogy emlékeznek – pedig nagy karriert futott be annak idején, különösen azért, mert utóbb az egészet megpróbálták Kövér László nyakába varrni. Ideje felidézni: "Azért esett a választás Kuncze Gáborra, mert a szülei nem kommunisták, ő maga pedig nem zsidó."

Bauer Tamás mondta ezt 1998-ban, a Beszélőben.

Hát ezek a "nagy öregek", a "mamutok".

A minap értekeztem azokról a kérdésekről, melyekre az MSZP leendő titkárának kell(ett) válaszolnia. Tudják: szereti-e a buzikat, a cigányokat, stb. Nohát, Bauer Tamás fenti mondata tökéletes mása azoknak a kérdéseknek. Bauer Tamás imént idézett mondata előtt még ezt mondja: A döntés (mármint Kuncze megválasztása) az SZDSZ imázsáról szólt. Petőt le kellett cserélni, valakire, aki nem tartozik a kemény maghoz, akinek nem kommunisták a szülei, ő maga pedig nem zsidó. Így kerek a történet a "mamutokról". S jött Kuncze, az új "imázs", hátul meg ezek szerint maradtak a kommunista zsidók, meg a kommunista zsidók csemetéi. Előbbiek ott lógnak a Terror Háza szégyenfalán, utóbbiak pedig vérig sértve távoznak most éppen. S viszik hátukon, mint valami púpot, nem létező erkölcsi fölényük batyuját. Pedig nincsen abban a batyuban semmi sem. Legfeljebb, ha a szégyen, de azt a fogalmat, azt az érzést ők nem ismerik. Pedig volna okuk a szégyenre, sok is. Leginkább mindazért, amiért az új elnök most bocsánatot kért – helyettük. No és persze azért is, amiért odajuttatták pártjukat, ahová. Mert ez is az ő saruk, az ő bűnük, az ő tehetségtelenségük és tehetetlenségük.

Csak azt hiszik magukról, hogy "mamutok", s nem ér fel hozzájuk semmi.

De nincsen már új imázs. Nincsen már semmi sem. Még egy-két ocsmány nyilatkozat van hátra, még néhány kilépés. (Figyeljék meg, ahogy telnek a napok, úgy fog kilépni egyre több nevesincs senki, aki legalább a nagy kilépés utolsó aktusában szeretne hasonlítani a "mamutokhoz".)

A pezsgőt kinyitom. Nincsen önfeledt öröm, tánc, hejehuja – csak csöndes megértés és az elkerülhetetlen nyugtázása. Hogy vége van. Vége van valami rettenetesnek.

A "mamutok" meg még mindig hittel hiszik, hogy őnekik nem árthat semmi sem.

Pedig már nyakukon a jégkorszak…
Bayer Zsolt