Jobb oldal

Randevú a híd alatt
Seszták Ágnes
2009. augusztus 1. 00:01


Magyar Nemzet
Várom az inváziót. Hogy a kereskedelmi csatornák, karöltve a királyi televízióval, nap mint nap előveszik a forint- és devizahitelesek szomorújátékát, és segítve őket, újra és újra megmutatják, milyen is a magyar valóság wakeboard, sztárválás vagy sztáresküvő és Bódy Rómeó Anzseló keresztelője mögött. Miközben habnál is könnyebb nyári szórakozásokat tukmálnak ránk, és lassan nincs olyan szeglete az országnak, ahol akár pénzért is, de csöndet lehetne venni, addig egy iszonytató dráma bontakozik ki előttünk emberi tragédiákkal, akár halállal is kísérve.

„A lúzerek országa lettünk” – mondja a fórumozók szlengjét csillogtatva Felcsúti Péter. A Bankszövetség elnöke nem spórol a minősítésekkel, amikor a fenséges és érinthetetlennek hitt bankokról némi elmarasztaló szó esik. Felcsúti úr azt mondja, az elmulasztott reformok és a nyakló nélküli fogyasztás tette az ország lakosait fizetésképtelenné. Mert ugye az átlag magyar semmiféle ösztönzést nem kapott arra nézvést, hogy a kis pénzét bankba tegye, hogy az ott fialgasson. Felcsúti úr szerintem téved, bár mint civil semmit nem értek a bankszakmához, ezért vitaképtelen vagyok – szerinte. Nem is vitatkozom én. Először is, reformok ide vagy oda, a magyar átlagbérek az ötödét sem érik el az európai uniós országokénak. Másodszor szeretnék hallani olyan konstrukcióról, amivel tetemes kamatra lehetett volna szert tenni.

Én megpróbáltam, és megtapasztaltam, hogy a betett pénz a kamatok ellenére kevesebb lett, mint volt. Ellenben karácsonykor, mint kedves ügyfél, kaptam a banktól két papírlapot, egy ezüstöt és egy aranyat, hogy próbáljak belőlük origamit hajtogatni. Megható figyelem. Az árfolyam-ingadozás az a bűvszó, ami nálam lehervasztotta a takarékoskodási kedvet. És nincs is nagyon miből félretenni, a magyar jövedelmekbe nincs bekalkulálva a megtakarítás. Tehát, ha nem telik lakásra, egy plazmatévére talán… A többit ismerjük, a nemzetközi bankvilág pénzbősége lehetővé tette, hogy az emberek devizában eladósodjanak, hogy megvehessék áhított hajlékukat.

Sokan, rengetegen adósodtak el 10, 20, 30 évre, viszont az állam fel lett mentve mindenfajta lakásépítés alól, elvégre működött az olcsó, tiszta, finom devizahitel. És most itt a csőd. Nem ritka, hogy a bank 50 százalékkal emelte meg a törlesztőrészletet. Ruházkodni nem muszáj, enni sem nagyon, utazni pocséklás, de lakni muszáj, mert fedél kell a fejünk fölé. A homo sapiens már csak ilyen, képtelen barlangban vagy földbe vájt lyukakban lakni. A híd alatt egy fokkal jobb, ott jár a levegő, és a fent futó villamosból lehet tudni, mennyi az idő. Itt tartunk. A Hír TV szinte az egyetlen, ahol emberközelbe hozzák ezeket a tragédiákat.

Amikor már minden mozdíthatót eladtak, amikor minden remény elfogyott, amikor minden könnyet elsírtak, akkor a bank kimondja a végszót: árverés. Akkor mi lesz? Tudom, hogy ez Felcsúti Péteréket nem érdekli, de mi lesz azokkal, akiket kizavarnak az utcára? A ki nem fizetett, de jó ideig fizetett lakásukból? Azok albérletbe mennek? Bútorostól, gyerekestől, kutyástól? Ki akarna családot albérlőnek? Senki. Mi lesz azokkal, akik munkanélküliek, és úgy kell távozniuk? Nyáron kemping, télen a budaörsi barlanglakás, vagy mi? Hányan lesznek hajléktalanok? Mibe kerül ez a kormányzatnak, és mibe kerül ez emberi minőségromlásra átszámítva?

A kormány fenyegetőzik, de kisfiúk ők ahhoz, hogy bank ellen lépjenek. Holmi etikai kódexről beszélnek, ami egy darab papír, és a világon semmire sem kötelez. Üres fecsegés. Ebben az országban azt a fogalmat használni a bankok vonatkozásában, hogy etika, egyébként is kész röhej. Más téren sem jobb a helyzet.