Jobb oldal

Patkányok Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Normális ember már be sem teszi a lábát a „nyóckerbe”. Évekkel ezelőtt megírtam ezt – kaptam is érte mindent onnan, ahonnét mindenki kapni szokott.

És természetesen legelítélendőbb bűnöm a rasszizmusom volt.
Attól persze, hogy a hülyék hülyeségeket beszélnek, a tény még tény marad: normális ember, aki ráadásul nem cigány, már nem teszi be a lábát a „nyóckerbe”. A „nyócker” régóta az, ami a Harlem volt egykoron. A senki földje. Terra incognita. Az a hely, ahol egy kisebbség vette át a hatalmat, és az állam úgy döntött, kivonul onnét. Kivonul még a rendfenntartásból is. Mindenki védje meg magát úgy, ahogy tudja.

Ez volt Harlem, ez a „nyócker”.
Kosz, mocsok, „egyke és sivár bűn”. Kilátástalanság, félelem. Undor.

Tudja ezt mindenki, legfeljebb nem beszél róla. Vagy ha beszél, az „egyke és sivár bűnt” mentegeti. Magyarázatokat keresgél és talál. És valahogyan mindig rámutat a többségre mint bűnbakra. Mindebből pedig azt a következtetést vonja le az egyke és sivár bűn, hogy amit tesz, az megengedhető. Jogos és magyarázható, és nem büntethető.

Itt ragadható meg legjobban a mai magyar értelmiség tudjuk melyik részének és a mai magyar politika tudjuk melyik részének bűnrészessége. Sőt: bűnsegédlete.

Most viszont áttörésnek vagyunk tanúi. Történt, hogy egy magyar főiskolás fiú vetődött a „nyóckerbe”, a Tavaszmező utcába. (Tavaszmező, Istenem! Micsoda szépséges név, fogalom, mennyi gyönyörűséges asszociáció kapcsolható hozzá… A valóság pedig: patkányok birodalma.) Ment tehát a magyar főiskolás fiú a Tavaszmező utcában, s egyszer csak rá­kiabáltak: „Hogy mersz bejönni a mi utcánkba?” (A MI utcánkba – ezt kia­bálták neki. Vagyis ők maguk közölték tényként: ők maguk és a többi utcában lakó nem részei ennek a társadalomnak. Ők egy másik entitás, másik világ, másik bolygó…)

A főiskolás magyar fiú nyilvánvalóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, miképpen nem is lehet mit kezdeni az ilyen helyzettel. Az ilyen kérdésre pedig nincsen válasz.
A főiskolás fiú megpróbált tehát elmenni. Elmenekülni mindaz elől, ami jól kiszámítható s előre látható volt.
Nem sikerült neki. Hirtelen előkerült tíz-tizenöt patkány, és nekiesett. Ütötték, rúgták, pofozták, s közben gyalázták.

Azért gyalázták, mert magyar.
Vagy még inkább azért, mert nem cigány.
Nem közülük való. Idegen. Más.
S ahogy ez a patkányok között szokás, mondom még egyszer: tízen-tizenöten vertek egyet.

Mert ezek a patkányok, a mi patkányaink gyáva szarok is.
A fiú végül is bemenekült a közeli főiskola kollégiumába. Oda nem mertek már betörni a patkányok. (MÉG nem mertek. Ha minden így marad, csak idő kérdése, hogy megtegyék…)
A történet eddig – sajnos – szokványos. Ma már naponta vernek és aláznak meg magyarokat patkányok, szerte az országban.

De most mégis csoda történt!
A rendőrség a köztéri kamerák felvételeinek segítségével elfogott ötöt a patkányok közül, és eljárást indítottak ellenük. Ez már önmagában csoda ebben az országban. De most ráadásul rasszista bűncselekmény miatt indult meg az eljárás. Vagyis a hivatalos verdikt szerint az öt patkány közösség tagja elleni erőszakot követett el. Tehát: rasszista!

Ez az igazi áttörés, s most tényleg bizakodhatunk.
Mert mi ezt eddig is tudtuk.

Tudtuk, ami a napnál is világosabb: nem kell ahhoz egy kisebbséghez tartozni, hogy valaki rasszista legyen.
Tudtuk, hogy Landeszmann rabbi személyében egy tetves rasszista és magyargyűlölő zsidó jelentette ki, miszerint „ha a magyar kultúrából kivonjuk a zsidó kultúrát, nem marad más, csak a bőgatya meg a fütyülős barack”. Tudtuk mi már akkor, hogy ezt egy rasszista alja zsidó mondta minekünk, de a hivatalos „felháborodás” akkor mindössze addig terjedt, hogy „nem volt szerencsés kijelentés”, és a rabbit kimenekítették Kanadába. (Ha akkor és ott, Kunmadarason, ahol ez az alja ember ezt a kijelentést tette, valaki felpofozza, akkor persze a pofon adója nyilván megkapta volna az antiszemita bélyeget.)
Aztán pontosan tudtuk, hogy rasszista patkányokkal állunk szemben Olaszliszkán, mert amikor a lányai szeme láttára agyonverték a magyar tanárembert, azt üvöltötték, hogy „öld meg a magyart!” Mi más ez, mint színtiszta rasszizmus és rasszista gyűlöletből elkövetett mocskos gyilkosság? Mégis: a szörnyűség után megindult a gépezet, elkezdődött a szerecsenmosdatás, s még azt is meg kellett élnünk, hogy egynémely „szakértő” a cigányok eltérő vérmérsékletéről kezdjen pofázni. Mert ők ilyenkor rögtön kinyitják a szájukat.

Ezek az eltérő vérmérsékletről pofázók és társaik bűnrészesek az összes ilyen bűnben.
Abban is, ami most történt a Tavaszmező utcában.
De most talán vége van.

Most először mondatott ki hivatalosan is az, ami napnál világosabb: hogy bizonyos patkányok felhatalmazva érzik magukat a többségi társadalom elleni erőszakra, méghozzá rasszista alapon.

Ha most ez a nyolc patkány nyolc év fegyházat kap közösség tagja elleni erőszakért, akkor kicsit helyrebillen valami.
Akkor kicsit fellélegezhetünk, hogy nemcsak a cigány gyerekeket lesből agyonlövő gyáva patkányok vannak jó helyen.

Hanem az összes patkány.
Bayer Zsolt