2009. június 30., kedd


Szolgalelkűen nyomták a gombot
Megszavazták a gyes, a gyed megkurtítását, az ingatlanadót, az üdülési csekk és az étkezési jegy megsarcolását

Az Országgyűlés balliberális többsége tegnap megszavazta a 2010-es adótörvényeket, amelyeknek legfontosabb eleme az ingatlanokat és más vagyontárgyakat terhelő vagyonadó, a gyes jogosultsági idejének csökkentése, a jelenleg még adómentes juttatások – köztük az üdülési csekk, és az étkezési jegyek – megadóztatása, a munkát terhelő adók csökkentése. A legnagyobb változások az szja-rendszerben lesznek, miközben a társasági adó 16-ról 19 százalékra szökik fel, és egy sor adókedvezmény megszűnik.

Tehernöveléssel jár az is, hogy a jövedéki adó esetében a júliusi után jövő januárban újabb emelés jön. A benzin jövedéki adója 2010-től további tíz százalékkal, a gázolajé 7,6 százalékkal lesz nagyobb. A cigaretta jövedéki adója ugyancsak további kilenc, az alkoholos italoké pedig tíz százalékkal nő. Eközben a gépjárműadó tételei 15 százalékkal ugranak meg. Az új szabályozás értelmében az adóparadicsomba menekített jövedelmet és vagyont adó alá vonják. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az "offshore kormány" saját magát regulázza meg, ám nagy kérdés, hogy a harmincszázalékos forrásadó mennyire lesz behajtható az adóparadicsomokban.

Tegnap a legnagyobb figyelmet a gyed-gyes lerövidítéséről rendelkező törvény ismételt elfogadása, valamint a vagyonadó megszavazása váltotta ki. A KDNP megígérte: az új kormány első intézkedései között visszavonja az előbbit, míg a Fidesz az utóbbiról ígéri ugyanezt. A szavazások többségére ismét összeállt az MSZP–SZDSZ-koalíció, egyedül az ingatlanadó váltott ki ellenkezést hét liberális honatyából.

2009. június 29., hétfő

KISKUNLACHÁZÁN NEM HISZNEK A MAGÁNYOS ELKÖVETŐBEN
5 perces interjú: Répás József, Kiskunlacháza polgármestere
– Több incidens is bekövetkezett Kiskunlacházán a hét végi falunapi rendezvénysorozaton. Melyek voltak a legkirívóbbak?
– Szombaton idős bácsi lakására tört be egy cigány nő, szerencsére azonban sikerült idejében értesíteni a rendőrséget, és tetten érték a behatolót. Több panasz érkezett amiatt is, hogy a központban rendezett programok alatt cigány fiatalok provokálták a látogatókat. Csak a szerencsének tudható be, hogy senki sem reagált a provokációkra, így komolyabb incidensek sem történtek. A feszültség nem múlt el, a kedélyek továbbra sem nyugodtak meg Kiskunlacházán.

– Mi gerjeszti még mindig ezeket a feszültségeket?
– Például az olyan esetek is nagyban hozzájárulnak ehhez, mint az, hogy Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke pénteken ide sietett, és sajtótájékoztatót tartott az önkormányzat épülete előtt. Kigyúrt embereivel elállták a bejáratot, és beszólásaikkal, megjegyzéseikkel és hangoskodásukkal megfélemlítették az ott dolgozókat. Elítélem azt a magatartást, amelyik folyamatosan csak a feszültségkeltésből próbál politikai hasznot kovácsolni.

– A kedélyeket nem nyugtatta meg, hogy a rendőrség pénteken őrizetbe vette Horák Nóra feltételezett gyilkosát?
– Nem, egyelőre nagyon messze vagyunk még ettől. A lakosság nagy része nem is hiszi el, hogy P. József egyedül követhette el a brutális gyilkosságot, és magam sem hiszek a magányos elkövető történetében. Úgy gondolom, hogy mivel a nyomozás még nem zárult le, ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, meg kell várnunk a vizsgálat végét. Többek között az is kiderülhet, hogy voltak tettestársai az elkövetőnek, hiszen a nyomozók feltérképezik a gyanúsított baráti körét, megvizsgálják, kikkel tartotta a kapcsolatot.

– Ön részt vesz a Kolompár Orbán által szervezett béke menetén?
– Ő nincs abban a helyzetben, hogy ilyen megmozdulást szervezzen. Nagyon szomorú, hogy a cigány vezetők nagy részének, akárcsak Kolompár Orbánnak is, rengeteg vaj van a fején, nyomozás vagy eljárás folyik ellenük. Hogyan láthatnák el így hitelesen a cigány érdekképviseletek vezetését? Ráadásul a munkatársaik között vagy a roma érdekképviseletek szűkebb vezetésben olyan emberek is vannak, akik már börtönben is ültek. Az a véleményem tehát, hogy Kolompár Orbán ne szervezzen békemenetet és hasonló rendezvényeket, mert ő nem az a politikus, aki hitelesen képviselheti a megbékélést. A rendezvényen természetesen nem veszek részt, és a magam részéről el is ítélem, hiszen további feszültségkeltésnek tartom azt.

– Mi lenne a jó megoldás, hogyan lehetne csökkenteni a feszültségeket?
– Elkezdtünk egy folyamatot, amelyet igyekszünk következetesen megvalósítani. Ehhez azonban hiteles partnerekre van szükségünk, akikkel hatékonyan együtt lehet működni. Mint mondtam, Kolompár Orbán nem ilyen. Amúgy pedig nemcsak helyben, a kistelepüléseken kell bekövetkeznie a megtisztulásnak és a megbékélésnek, hanem a legmagasabb szinten is. Amíg viszont ilyen politikai kalandorok képviselik a cigányságot, addig a fesztültségek csak még tovább mélyülnek, és megnyugvásra, megbékélésre nem sok lehetőséget látok.
SZPA


SZEKERES EMBEREI
Van, amire jut pénz...

Miközben a Magyar Honvédség alakulatoknál szolgáló tagjai a többletjuttatásaik megóvásáért harcolnak, csak a honvédelmi tárca három haditechnikai részvénytársaságában több mint 2500 alkalmazottat foglalkoztatnak átlagosan havi 200–250 ezer forintos fizetésért.

A Honvédelmi Minisztérium tulajdonában, vagy felügyelete alatt álló cégek 2007-es, csaknem 42 milliárd forintra tehető árbevételeiből több mint kétszázezer forint pluszpénzhez juthattak volna a laktanyákban szolgálók havonta. Az árbevételek felosztásával számolni persze demagógia volna, hiszen ezek a cégek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekre nyilván szüksége van a honvédségnek, de az már a hadsereg jelentős része szerint is igencsak kérdéses, hogy valóban jól sáfárkodnak-e ezekkel a bevételekkel.
Vajon hová tűnhetett a pénz a több száz milliárdos éves honvédelmi minisztériumi költségvetésekből, és miért nem jutottak források az illetményemelésre, a katonák életkörülményeinek jelentős javítására? - teszi fel a kérdést a Magyar Nemzet.

Szekeres Imre honvédelmi miniszter a napokban arra kérte a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában vagy felügyelete alatt álló cégek vezetőit, hogy csökkentsék a felére az igazgatótanácsokban és felügyelőbizottságokban tevékenykedők tiszteletdíját, és az így keletkező összeget ajánlják fel a katonákat segélyező szociális alapítvány számára.
A napilap sikksorozata arra keresi a választ, hogy az elmúlt években milyen területeken lehetett volna a honvédségnél az alakulatoknál szolgálók számára többletforrásokat előteremteni.
Magyar Hírlap Online

2009. június 27., szombat

„Monetáris genocídium?”
Seszták Ágnes
2009. június 27. 00:01


Magyar Nemzet
Magyarország. 10,135 millió magyar ember, várható átlagéletkorunk 70,7 év, anyanyelvük magyar. Évtizedek óta, megállíthatatlanul fogyunk. Dobogósak vagyunk Európában a szív- és érrendszeri halálozásban, évente 30 ezren halnak meg daganatos betegségekben, de öngyilkosságban is sokáig vezettük az élbolyt. Bárki meddővé operáltathatja magát 18 éves korától, és jelentős milliókkal támogatjuk az abortuszt. Európai uniós társaink közül tovább élnek a csehek, a lengyelek, a ciprusiak, de a szlovákok is.

Magyarország, így szeretünk téged! Illetve dehogy, gyarapodó ország egészséges polgárait nem a fentiek jellemzik. Nálunk az egészségügy elsősorban pénzügy, takarékossági ügy és a legvégén kullog némi humánus meggondolás.

A Gyurcsány-kormány szabad demokrata segédlettel, baltával esett neki az egészségügy reformjának. Sikerült is néhány év alatt olyan káoszt teremteni, hogy visszaköszönnek Pavics Lázár és Minarik György közgazdászok egykori megállapításai. Ők a Bokros-csomagot monetáris genocídiumnak nevezték el, és feljelentették Bokrost „többrendbeli, magas fokú veszélyekkel járó bűncselekmények alapos gyanúja miatt”.
Hol van már a tavalyi hó?

Áll az idős nő a kamera előtt és sír. Daganattal operálták, kemoterápiára lenne szüksége. Csakhogy a kemoterápiához két engedély is kell, az egyik az OEP-é (Országos Egészségbiztosítási Pénztár), a másik az OGYI-é (Országos Gyógyszerészeti Intézet). Mit mond? „Hatvanhat éves vagyok, 15 éves korom óta dolgozom, fizetem a társadalombiztosítási járulékot, és nem kaphatok egy gyógyszeres kezelést?” A kérdés ott lebeg a levegőben, és nem tudni, kiben mit indít el. Hogy a rákbetegekkel szórakozunk, igen? Azzal a betegséggel, amelytől mindenki retteg? A „halálos kór”-ral kell engedélyekre várni? Emlékszem, amikor átadták az akkor végzetesnek tűnő leletet, egy szó villogott előttem, hogy a betegség invazív. Azaz sebesen terjedő invázió, ahol minden nap elvesztegetett idő. Ha akkor valaki elkezdi magyarázni, hogy hová, milyen folyamodványokat kell írni, de ne számítsak, csak a legolcsóbb gyógyszerekre, mert pénz az nincs… Hát, nem is tudom… Most?

Ha összegezzük az egészségügy tevékenységét, akkor két markánsan eltérő véleménnyel találkozunk. A miniszter szerint minden rendben, eltekintve a válság okozta szűkítésektől, a kórházak trükközéseitől, a pazarlásoktól, a pénz elég, sőt. Senki nem marad ellátatlanul, megszűnt a teljesítményvolumen-korlát is. Ezzel szemben az évi költségvetést eleve megrövidítették 300 milliárd forinttal, és az egészségügyre „bízták” a gyed kifizetését, majd az azt terhelő járulékokat is, amire a költségvetés egy fillért sem adott.

A kórházaknak nincs pénzük a 13. havi fizetésekre, megvonták az étkezési hozzájárulást, kifizetetlenek a túlóradíjak, tartoznak a beszállítóknak, nincs pénz műszercserére, felújításokra. Egyes orvosok mondják, hogy az intézkedések 5-6 évvel rövidítik meg a lakosság várható életkorát. Most újabb megszorítás történik, ami azt jelenti, hogy az OEP a kórházaknak a tavaly juttatott támogatások 70 százalékát vállalja kifizetni. Mértékadó vélemények szerint ez minden kórház csődjét jelenti, hiszen a megszorítások havi 200 millió mínuszt is jelenthetnek intézményenként.

A kormányzat nem tart lázadástól, tudja, hogy az orvosok megosztottak. Akik pedig nagyot hibáznak azzal, hogy évek óta hajtogatják, hogy most már igazán, de igazán a lehetőségeik határára érkeztek. És, hol a lehetőség határa? Az otthonról hozott ágyneműnél, vagy amikor majd közmunkásokkal végeztetik a kisebb műtéteket?

2009. június 24., szerda

Katyn és Krakkó
Bayer Zsolt, főmunkatárs nyílt levele Balázs Péter külügyminiszternek
Tisztelt Külügyminiszter Úr!

Józef Beck lengyel külügyminiszter hivatalában volt egészen 1939. szeptember 17-éig. Azon a napon a Szovjetunió elkövette fennállása egyik legaljasabb, legundorítóbb tettét: hátba támadta az élethalálharcot vívó Lengyelországot. Tette ezt a Molotov–Ribbentropp-paktum alapján, amely egyezmény kristálytisztán megmutatta, hogy soha, semmilyen különbség nem volt a nácik és a bolsevikok között. Engedjen meg egy rövid idézetet a legilletékesebbtől, Sztálintól. 1939. március 10-én a következőt jelentette ki: "Több hasonlóság is van a nemzetiszocializmus és a kommunizmus között." Majd szűk két hónappal később, május 3-án Sztálin menesztette Makszim Litvinov külügyminisztert. Tette ezt azért, mert Litvinov zsidó volt, s a generalisszimusz ezzel a gesztussal is hízelegni akart Hitlernek.

Nos, külügyminiszter úr, Józef Beck tehát szeptember 17-ig hivatalában volt, majd a lengyel kormány több tagjával Romániába emigrált, ahol internálták. Stanestiben halt meg, 1944. június 5-én, s mert Beck evangélikus volt, hát egy magyar református pap búcsúztatta. Józef Beck külügyminiszter a szejmben 1939. május 5-én elmondott beszédét a következő mondattal fejezte be: "Az ember, a nemzet és az állam életében csak egy megfizethetetlen dolog van: a becsület." Persze ezt az egy mondatot sem akkor, sem előtte nem volt, most sem szokás komolyan venni, betartani. Már Lengyelország második világháborús tragédiája is Beck mondatának cáfolata. Elég csak a franciák és a britek magatartására gondolnunk. Nevezett két nagyhatalom ugyanis kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötött Lengyelországgal – Beck többek között ebben bízva volt hajthatatlan Hitlerrel szemben. Aztán előbb a náci, majd a szovjet birodalom esett neki Lengyelországnak, a britek és a franciák pedig tétlenül nézték, mi történik Európa egyik legrégebbi nemzetével. Sir Edmund Ironside brit vezérkari főnök meg is jegyezte: "A franciák hazudtak a lengyeleknek, amikor azt állították, hogy támadni fognak, pedig szó sem volt róla." Ettől a mondattól természetesen nincsenek felmentve a britek, akik ugyanolyan hitszegő módon cselekedtek, mint az ezeregyszer is kollaboráns franciák. S a két európai nagyhatalom, kiegészülve az Egyesült Államokkal, Katyn után mutatta meg igazán, micsoda erkölcsi hulla!

1940. tavaszán a szovjet NKVD – egyszerűbb és kifejezőbb, ha orosz Gestapónak nevezzük – állat keretlegényei 14 ezer lengyel tisztet, értelmiségit végeztek ki a katyni erdőben. Tették ezt azért, mert Lengyelországot és a lengyel nemzetet el akarták tüntetni. Az eltüntetés legjobb módja pedig, ha kiirtjuk egy nemzet értelmiségét, elitjét. Hát kiirtották. Azután az egészet a németekre fogták. Az angolok, franciák és amerikaiak pedig már 1943-ban pontosan tudták az igazságot, de eltitkolták, nehogy a szovjetek ellen hangolják saját országaik polgárait. S nevezettek aztán Nürnbergben, ahol a vádlottak padjára kellett volna ültetni az állat bolsevikokat is, csendben asszisztáltak ahhoz, hogy a szovjet ügyész Katyn miatt vádolja a nácikat... Jól írja Allen Paul: "Csak ekkor vált világossá a lengyelek tragédiája: harcoltak, győztek és mégis vesztettek. Hősiességük és a győztes szövetségben való fontos szerepük ellenére még negyven év kellett függetlenségük visszanyeréséhez."

S ez alatt a negyven év alatt ki sem ejthették Katyn nevét, nem emlékezhettek meg áldozataikról… Nagyon meg kell ám nézni Wajda filmjét, amiről az "európai" – s persze a magyar – kiritikusok sorra megírták, hogy "túl didaktikus" meg ilyesmi. Közben szuszogtak és folyt a nyáluk… S hogy miért írom most mindezt önnek, külügyminiszter úr? Hogy emlékeztessem egy fontos dologra. A lengyelekkel egyedül az ezerszer gyalázott Horthy és Magyarország viselkedett tisztességesen. Horthy nem engedte meg, hogy a német csapatok átvonuljanak Magyarországon Lengyelország ellen, s utasítást adott egy hivatal felállítására, amely a lengyel menekülők tízezreit karolta fel (idősebb Antall József vezetésével). A minisztertanács 1939. szeptember 10-i jegyzőkönyvében pedig a következőt olvashatjuk: "Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy Lengyelország ellen semminemű katonai akcióban nem vehet részt."

Nos, tisztelt külügyminiszter úr, a helyzet egyszerű: Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy a krakkói konzulátusnak meg kell maradnia. Tudja, ahogy Beck írta… A becsület nem megfizethető. Hát mennyiért akarja most eladni a becsületet, külügyminiszter úr? Harminc ezüstért? Kérem, ne tegye…
Bayer Zsolt

2009. június 23., kedd

MSZP: szakadás és tömeges kilépések?
Szanyi Tibor: Ne legyenek újraválaszthatók a régi pártvezetők!
A pártszakadás sem zárható ki a szocialisták július negyedikei kongresszusán


A mester és tanítványai: Ficsor Ádám és Molnár Csaba miniszterek tegnap is Gyurcsányra voltak kíváncsiak (Fotó: Béli Balázs)

"Ennyi véletlen, ennyi egyéni vélemény, ennyi elszigetelt szomorúság és búbánat nincsen" - írja Bayer Zsolt, lapunk főmunkatársa a különféle MSZP-s szekértáborok egyre keményebb kiszólásairól, levonva a következtetést, hogy ez nem más, mint a nyilvánosság felkészítése az elkerülhetetlenre: menni kell. Alighanem ez az egyetlen közös pont a párt belső kritikusainak állásfoglalásaiban, hiszen az MSZP-t ma a szekértáborok egyre durvuló harca jellemzi.
A kormánypárt érdekcsoportjaiban egyszerre okoznak problémát a választási listaállítás miatt kialakult sérelmek, a megújulás kérdése, a miniszterelnök- és pártelnökjelölés, valamint a civil életben való elhelyezkedés rémképe. Szanyi Tibor tegnap azt javasolta, hogy az MSZP elnökségéből vonuljon háttérbe mindenki, aki az őszödi beszéd és Gyurcsány Ferenc leváltása között a pártelnökség tagja volt.
Szanyi – aki nem került befutó helyre a fővárosi listán – mást is szemére vetett pártjának. "Az EP-választásokon a napnál világosabban kiderült – mondta –, hogy az SZDSZ-t leszámítva az összes többi párt a baloldali tortából kínálgatott a választóknak, nekünk, az MSZP-nek viszont alig maradt mondanivalónk. Az elmúlt években követett politikánk, az emberarcú neoliberalizmus ugyanis ellentmondásban volt hagyományos értékeinkkel." Információink szerint az elnökségről bizalmi szavazást kezdeményező fiatalok csoportja azt szeretné elérni, hogy az MSZP régi funkcionáriusai belássák, az ő érdekük is, ha július 4-én a vezérkar maga javasolja a tisztújítást.

Az az érvük, hogy a szocialista tagság körében egyre nagyobb az igény az arculatváltásra és a személyi megújulásra, emellett a jelenlegi elnökségi tagok újra jelölhetik magukat tisztségükre akkor is, ha az MSZP legfőbb döntéshozó szerve megvonná tőlük a bizalmat. A harc azonban nemcsak erről szól, hanem arról is, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt, s ki kerüljön fel a területi listákra a befutónak tűnő helyekre. A jelenlegi MSZP-frakció nagy része ugyanis a következő parlamenti választás után nem jutna be az Országgyűlésbe. A budapestiek Hagyó Miklós vezetésével már elkészítették listájukat, amelyről több régi motoros neve lekerült, Baráth Etele emiatt párttagságát is felfüggesztette. A belügyi vonalon politizáló idősebb Gál Zoltán például a listaállítás felfüggesztését és újragondolását kezdeményezte, amelyet értesüléseink szerint a frakcióból még több tucatnyian támogatnának. Szintén nincsen egyezség arról a forgatókönyvről sem, amelyet Szekeres Imre honvédelmi miniszter, az MSZP elnökhelyettese vetett fel. Eszerint a költségvetés és az adótörvények megszavazása után akár be is fejezhetnék a kormányzást, amely néhány hónappal hozná előre az új választásokat. Ez a "gesztus" –, amelyet már Lendvai Ildikó pártelnök is megfontolandónak tart – nem lenne nagyvonalú, mindössze a kampánynak szólna, azt remélik ettől ugyanis, hogy néhány százaléknyi népszerűséget hozna a konyhára.

Csakhogy ez esetben sincsen szó egyeztetett álláspontról, azok a szocialista politikusok, akik már erősen sejtik, hogy nem jutnak be a következő parlamentbe, nem akarnak lemondani két-három havi fizetésükről. A végső szót erről a kérdésről is a júliusi vagy az azt követő őszi kongresszus mondhatná ki.

A miniszterelnök-jelölés kérdésében szintén eltérnek az érdekcsoportok javaslatai. Egyesek kívülről hoznának jelöltet, míg mások párton belüli személyt akarnak. Felmerült már Molnár Csaba kancelláriaminiszter és Botka László neve is mind a kormányfői, mind pedig a pártelnöki posztra. Előbbire egyébként nincs nagy tülekedés a borítékolható kudarc miatt. Szeged polgármestere tegnap lapunknak ismét megerősítette, hogy nem kíván elindulni egyik tisztségért sem. A Magyar Hírlapnak nyilatkozó, névtelenséget kérő forrásaink szerint az MSZP-ben már minden elképzelhető, s mindennek az ellenkezője is. Ha nem sikerül a kedélyeket lecsillapítani a kongresszuson, a pártszakadás vagy a tömeges kilépések sem zárhatók ki – mondták.

Tegnap Szanyi Tibornak is sikerült még jobban felkavarni a már amúgy is forró indulatokat. A szocialista politikus szerint az MSZP-nek ki kell lépnie Gyurcsány Ferenc árnyékából, de még a cipőjéből is, le kell számolnia a bukott miniszterelnök
liberálanarchista örökségével. A HVG internetes kiadásának adott interjújában Szanyi Tibor azt is javasolta, hogy az MSZP teljes vezetőségét cseréljék le, s mindenki vonuljon háttérbe – ne is indulhasson újra párttisztségéért –, aki az őszödi beszéd és Gyurcsány leváltása között a pártelnökség tagja volt.
Ezt a javaslatot információink szerint lényegében az összes szekértábor elveti, hiszen a Mesterházy Attila, Ujhelyi István, Botka László nevével fémjelzett fiatalok, valamint a Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Szekeres Imre trojka képviselőinek jó része tagja volt ebben az időszakban a szocialisták vezérkarának.
Bayer Zsolt: Pilótajáték
Álláspont
Az IMF hamarosan jóváhagyja, hogy minden idők legnagyobb hiteléből, melyet még tavaly novemberben méltóztatott felvenni a gazember Gyurcsány minekünk, lehívhatjuk az újabb esedékes részletet. Itt szeretnék emlékeztetni mindenkit arra a tavaly késő őszi interjúra, amelyben Baló György érdeklődött a gazembernél, hogy mi is a helyzet ezzel az IMF-hitellel. Nos, Gyurcsány akkor a következőket válaszolta: a hitelt minden feltétel nélkül kaptuk, ez a jele annak, hogy a nemzetközi pénzvilág mennyire megbízik bennünk. (Azóta kiderült, hogy a hitel feltétele volt mindaz, amit most a Bajnai-kormány végrehajt stabilizáció címén…) Továbbá azt is mondta Gyurcsány, a gazember, hogy a hitelt természetesen nem fogjuk elkölteni, az csak afféle biztonsági tartalék lesz, ami tovább fogja növelni a bizalmat Magyarország iránt. (Most vesszük fel a következő részletet…)

A legfrissebb hír pedig az, hogy londoni elemzők bejelentették: Magyarországnak jövőre újabb 10-15 milliárd dollár hitelt kell felvennie, azért, hogy egyáltalán talpon maradjon. Ezt egy bizonyos Neil Shearing közölte, aki a Capital Economics regionális szakértője.

Mindezekből annyi tudható biztosan, hogy minden idők legnagyobb hitele, amelyet még a gazember vett fel, alig másfél évig tartotta életben Magyarországot, s már a jövő tavasszal nyakunkon az újabb hitel, s az sem lesz kevés.

Olyan ez tényleg, mint a pilótajáték.
Összeröffen néhány szocialista gazember, iszonyatos pénzeket vesznek fel, és vernek el, amit pedig az utolsó fillérig mi és a gyerekeink, unokáink fizetnek vissza.

A két aktus – a pénzfelvétel és herdálás, valamint a visszafizetés és nyomorúság – között pedig rengeteg hazugság, mellébeszélés, szerecsenmosdatás és önigazolás zajlik.

Már Kádárék így adták át az országot.
S most megint így fogják átadni.
Kérdés, hogy mikor?

Ha erre a kérdésre keressük a választ, felettébb figyelemreméltó nyilatkozatokra, félmondatokra, elszólásokra bukkanunk. S ezek mind-mind az elmúlt néhány napban születtek.

Szekeres Imre kezdte. Ő még a múlt hét végén jelentette ki, hogy az adótörvények és a költségvetés elfogadása után akár le is léphet az MSZP, mert nincsen több dolga. Ugye azt senki sem gondolja, hogy Szekeres Imre csak úgy magától belemond ilyet az éterbe! Ha pedig valaki mégis így gondolta, akkor csalatkoznia kellett. Mert mindjárt Szekeres után megszólalt maga Lendvai Ildikó is, nemzetünk anyósa, s lényegében ugyanezt közölte a nyilvánossággal. Majd következett a legszebb arcú parlamenti képviselő, bizonyos Tóth Károly, szintúgy az MSZP-ből, s megismételte a tételt, méghozzá úgy, hogy az ő türelme egészen pontosan a költségvetés elfogadásáig fog tartani.

S mindezek után feltette az i-re a pontot maga Szanyi Tibor, aki a HVG.hu-n fejtegeti éppen: menni kell, mihamarabb.

Ennyi véletlen, egyéni vélemény, ennyi elszigetelt szomorúság és búbánat nincsen. Ez nem más, mint a nyilvánosság felkészítése az elkerülhetetlenre: menni kell. Menni kell!

Menniük kell, takarodniuk! Mert kitelt az idő s a becsület! Mert a párt (sőt! A PÁRT!) fiataljai kenyértörésre viszik, vitték a dolgot: vagy pártszakadás, vagy takarodás – és felkészülés a következő önkormányzati választásokra, ahol talán még lehet keresni valamit.

Drága véreim! Látjátok már lelki szemeitek előtt a pillanatot, amikor majd hivatalosan is bejelentik: vége van? S elmennek.

Antall a legenda szerint azt mondta ’56 után: "Alámerülök, és kibekkelem őket…" Fene sem gondolta, hogy 2002-ben ugyanezt kell majd mondanunk, s leginkább éreznünk. S hogy ugyanolyan gazemberek jönnek. Pedig jöttek…
De kibekkeltük őket! Vége!!!
Bayer Zsolt

2009. június 20., szombat

Bayer Zsolt: Jönnek…
Álláspont
Mármint a fiatalok.

Mármint az MSZP fiataljai. Hagyó, Botka, Ujhelyi, Mesterházy. Jönnek, mert az MSZP helyzete tragikus. Ilyen alkalmakkor mindig a fiatalok szoktak jönni, hogy tegyenek valamit. Valami egészen mást, egészen újat, egészen szokatlant és váratlant, valami meglepőt és meghökkentőt, polgárpukkasztót. Egy hajdan kétharmados győzelemre is jó tömegpárt, amelynek ma a Jobbik (megint a fiatalok!) lett immár a fő ellenfele, joggal fiatalít. Úgy általában elmondható, hogy ez így természetes.

Mert a "nagy" öregek… Hát, bizony, a nagy öregek… Mit is mondhatnónk a nagy öregekről.

Horn Gyula odavan.

Kovács László (pfuj!) Brüsszelben. Egy tisztességtelenségben megőszült hadfi utolsó sarzsiját gyűjtögeti.

Lendvai Ildikó… Róla nehéz bármit is. Volt idő, amikor úgy tűnt, Lendvai Ildikó örök, s benne lesz ő minden félrecsúszott nyakkendőnkben.

Hát, nem lesz benne…

Szekeres Imre. Szekeres Imre… Muszáj tenni három pontot a neve után, hogy legyen idő töprengeni, elandalodni. Szekeres Imrének papírja van róla, hogy nem volt Papp János egykori gyilkos, Veszprém megyei pártfőnök táskahordozója. Ezt a papírt Szekeres a bíróságtól kapta, amikor beperelt, mert azt írtam róla, hogy ő volt Papp János egykori gyilkos, Veszprém megyei pártfőnök táskahordozója. Úgyhogy ezúton is szeretném nyomatékosítani: az egykori Veszprém megyei KISZ-führer független volt Brusznyai Árpád gyilkosától, a csak Biszku Bélához mérhető szarrakástól, Papp Jánostól… S ezen túl Szekeres életműve akkor csúcsosodott ki, amikor merev részegen tartott beszédet az ide sereglő NATO-főtiszteknek. Ezen túl Szekeres nem alkotott nagyon nagyot. Ha csak azt nem, hogy itt van. Még mindig itt…

Kiss Péter.

Hát ő… Ő az igazi Akakij Akakijevics. A született csinovnyik. Még a rendszerváltás hajnalán szerzett nevet magának, amikor az általa felügyelt BIT nevű társaság azt a remek viccet eszelte ki, hogy a Fidesz plakátjait átírták "Zsideszre". (A nagy öregek most a Kuruc.infónál leltek munkára, mert most ott "Zsidesz" a Fidesz – lám-lám, a szar nemhogy nem vész el, de még csak át sem alakul…)

Hirtelen most több nagy öreg nem jut eszembe.

S ahogy most elősoroltam őket, azon töprengek, vajon ők csinálták az elmúlt hét évet, tényleg? S egészen megremegek, ha arra gondolok: nem, nem is ők csinálták. Hanem a fiatalok. Gyurcsány és bandája. A nagy öregek meg asszisztáltak legfeljebb.

Innen nézvést lesz egészen félelmetes az MSZP-ben készülődő nagy generációváltás.

Jut eszembe! Tóbiás József, az MSZP másik fiatalja úgy nyilatkozott tegnap, hogy Simor András jegybankelnöknek távoznia kell, mert nem állta ki a morális próbát.

Huhuhúúú!!! Igaz ez, tényleg igaz, olyan igaz, mint a fene! De amikor Tóbiás az MSZP-ből moralizál, olyankor önkéntelenül a revolveremhez kapok…

De ettől még Simor András tényleg mehetne. Anyja keservébe – hogy egy klasszikust idézzek. Csak az a baj, mondom, hogyha az MSZP, ráadásul az MSZP fiataljai akarják meneszteni, akkor tudni lehet, hogy nemsokára úgy fogunk emlékezni Simorra, mint egy Szent Johannára…

Ugye-ugye? Hát gondolták volna, hogy egyszer Horn Gyula is Grál-lovagnak fog tűnni? Nem gondolták volna… Akkor most képzeljék el azt az időt, amikor majd Gyurcsány fog olybá tűnni, mint Parsifal…

Na, azt az időt nem szeretném én megélni.

Ilyesmire gondolhatott amúgy Boross Péter is, amikor megírta levelét az MDF vezetőségének.

És tényleg. Egy Herényi? Akkor jöjjön inkább a békés semmittevés a hintaszékben. (Apropó, Herényi! S Dávid! Most úgy tűnik, ők lesznek örökkön-örökké. Jaj, pedig dehogy! Herényi már most alig tud végigmenni a földvári kikötőben, amíg elér a hajójáig, többször kiköpnek utána. Megérte, Karcsika?)
Bayer Zsolt
Bizalmi savazás
Seszták Ágnes
2009. június 20. 00:01


Magyar Nemzet
Volt egy olyan megérzésem az európai uniós választások éjszakáján, hogy Dávid Ibolyának, amikor pártja egyetlen szem bejutott képviselőjét hívatott dicsérni, akkor nem azért csorbult ki a hangja, mert megilletődött volt. Szerintem Dávid Ibolya nem volt felkészülve arra, hogy az MDF akár egyetlen képviselőt is képes kiállítani, hát még Bajuszkirály Bokros Lajost. Mivel 2004-ben is pontra 5,33 századnyi százalékkal jutottak be meg most is, még az a halvány gyanú is megkísérti az olvasót, hogy az eredmény akár Olajos Péternek is köszönhető. Hozta az MDF-nek az 5,33 századnyi bizalmat, csak közben változott a jelölt neve. Pöttynyi légypiszok az MDF tündöklő orcáján.

Hol van már Olajos Péter, aki tudomásunk szerint a médiumokból tudta meg, hogy az MDF nem jelöli brüsszeli képviselőnek? Hogy ejtve lett, kész, neki annyi, a kulcsot meg adja le a portán. Az elnök asszony úgy vezette fel a győzelmüket, mint a legkisebb királyfi halált megvető próbatételét a gonosz óriások között. Szerinte győzött a józanság, a hitelesség, az egyetlen konzervatív párt, amelyben nem az álmok kergetése és az indulatok turbózása folyik. Mint ádáz ellenfelében, természetesen a Fideszről van szó, amelynek az 1 454 570 darab győztes szavazata úgy viszonylik az MDF 164 025 darab szavazatához, mint egy Náray Tamás varrta kosztüm az angol turkáló termékéhez. Szép párt, jó párt az MDF, kár, hogy ebből a józan, hiteles, nyugodt izéből mi kívülállók keveset látunk. Szóban rengeteget, szóban az elnök asszony maga a megelevenedett párt, hiszen minden mondatát úgy kezdi, hogy „Mi, a Magyar Demokrata Fórum...” Ő, Dávid Ibolya már nincs is, feláldozta magát e nagyszerű párt oltárán. Csak az a baj, hogy ezt a felmagasztosulást ronda felhangok kísérték és kísérik most is.

Megalázások, törvénytelen kizárások, kizárásra kényszerítések, zsarolási papírok, vagy aláírod, vagy Almássy repül. Utóbbinak az a bűne, hogy elhitte azt a maszlagot, hogy ezt a pártot demokratikusan vezetik, és más is megmérkőzhet az elnöki posztért, nem csak Dávid Ibolya. Herényi Karcsi hatékonyan felébresztette ebből a tévhitéből. Jóval korábban kellett volna észbe kapni. Akkor, amikor Herényi Szili Katalin segédletével törvénytelenül kizárta Lezsák Sándort, Für Lajost, Balsay Istvánt, a lakiteleki alapítókat. Már akkor tudnia kellett volna a tagságnak, ha az alapítók repülnek, velük távozik a lakiteleki eszmeiség, amiért az MDF-et életre hívták. Hol volt az alakuláskor Dávid Ibolya? Válópereken gyakorolt Tamásiban? Hogy később mint Orbán Viktor igazságügyi minisztere a népszerűségi lista élére ugorjon, mert nem írta alá Kunos Péter kegyelmi kérvényét Göncz Árpád unszolására sem. Ebből a sikerességből éldegélt egészen mostanáig. Most azonban ügyesen rúgja széjjel népszerűségének utolsó morzsáit is. Majdnem összeállt a szabad demokratákkal, Magyar Bálint már írogatta is a közös értékeket, de kisegítették az MSZP-kormányt is, tapsikolva a megszorításokhoz. Az elnöki Audi ablakából csak a következő programig lehet ellátni. Utoljára kizárták a leghívebb követők közül azokat, akik tegnap még készséggel segédkeztek mások eltávolításában: Pettkót, Katonát, Hock Zoltánt is. Ez a lépés, úgy tűnik, az öreg bölénynek, Boross Péternek lenyelhetetlen gombóccá gyűlt a torkában. Boross három rövid sorban búcsút intett a pártnak. Személyében az a nagyvad távozik, aki kitalálta, feltalálta, megcsinálta és feltálalta a pártnak Dávid Ibolyát. Most a zsarolás vádjánál tartunk, meg egy országos gyűlésnél, ahol is Ibolya bizalmi szavazást kér maga ellen. Jövőre mind az öten megbíznak benne, plusz Herényi Karcsi.
Draskovics Tibor döbbenetes akciója?


A jelenlegi rendészeti miniszter is szerepet vállalt abban a tavaly tavaszi akcióban, amelynek célja az lett volna, hogy a Hír TV két riporterét kábítószerrel összefüggő bűncselekmények vádjával börtönbe juttassák. A hatósági jegyzőkönyvek arról tanúskodnak: Draskovics a jogszabályokat kikerülve adott utasításokat a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetőjének.
Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetője az ügyészségen „terhelő” vallomást tett az igazságügyi és rendészeti miniszterre. Draskovics Tibor – bár tudomása volt róla – egy készülő bűncselekményt fedezett abban a reményben, hogy Krakkó Ákos és Kisberk Szabolcs Hír TV-s riportereket sikerül börtönbe juttatni. A döbbenetes akció részletei ügyészségi dokumentumokból derültek ki.

Draskovics tavaly május 23-án négyszemközt tárgyalt Petőfi Attilával, a Nemzeti Nyomozó Iroda főigazgatójával, akivel közölte: Veres János akkori pénzügyminiszter elmondása szerint Krakkó és Kisberk kábítószer-fogyasztó és -terjesztő, és egy személy másfél millió forintért hajlandó erre vonatkozó információkat átadni. Mindez az ügy kapcsán indult ügyészségi nyomozás tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből derül ki. Petőfi arról is beszélt, hogy Draskovics felhívta a figyelmét: a riporterek már többször borsot törtek Veres János pénzügyminiszter és környezete orra alá.

A botrányos ügy több kínos körülményt is felvet. Az egyik az, hogy a jegyzőkönyvek alapján világos: Draskovics és Veres tudtak arról, hogy egy – Baráth Miklós nevű – személy mikor akar kábítószert csempészni a két riporter kocsijába, tudták egyikőjük autójának rendszámát és a tévé munkatársainak telefonszámát, sőt, Draskovics volt az, aki mindezen információkat eljuttatta a nyomozó iroda főigazgatójának. Az is kérdéseket vet fel, hogy Draskovics miért csak az egyébként büntetlen előéletű riporterekre irányította rá Petőfi figyelmét, és miért nem érdekelte semmi a többszöri bűnelkövető Baráth Miklós „drogdílerrel” kapcsolatban. (A Baráth által a riporterek kocsijában elhelyezett csomagban végül sütőpor volt – a szerk.) A másik fontos tényező, hogy Draskovics szerepének törvényessége is megkérdőjelezhető. A hatályos törvények szerint ugyanis a kormány – az illetékes miniszter útján – utasítást adhat a rendőrségnek, de csak az országos rendőrfőkapitányon keresztül. Draskovics viszont nem Bencze Józsefhez fordult az ügyben, hanem őt megkerülve Petőfi Attilához, akinek ráadásul – az ügy fontosságát ecsetelendő – azt is kiemelte, hogy Veres János személyesen is érdekelt a riporterek lebuktatásában. E ponton tehát felmerülhet annak a lehetősége is, hogy Draskovics politikai célok érdekében kívánta felhasználni a rendőrséget a kormánnyal szemben kritikus sajtóorgánum kárára.

Emlékezetes: tavaly tavasszal Baráth Miklós megkereste a Hír TV riportereit, hogy Veres János környezete kábítószerügybe akarja keverni őket. Mint Baráth elmondta, megbízóinak másfél millió forintot érne az, ha a tévések autójába kábítószert csempészne. Az ügy szereplői között volt Tóth Viktor, Veres János kampányfőnöke, valamint a volt pénzügyminiszter köreihez tartozó ügyvéd, Helmeczy László is. Helmeczy egy titokban rögzített telefonbeszélgetés során azt mondta, hogy ha már a riporterek kocsijában van a drog, akkor majd a rendőrök „haveri kutyákkal” meg fogják azt találni. Az ügyészségi dokumentumokból kiderül továbbá, hogy Helmeczy közvetlenül Veres Jánossal egyeztetett az ügyben, hogy a miniszter – vélhetően kollégáján, Draskovicson keresztül – intézkedni tudjon, valamint az is, hogy a Hír TV-sek „lebuktatásának” megszervezésére valójában közvetlenül Veres János adott megbízást Helmeczynek.

Veres egyébként korábban azt hazudta, hogy a drogügyet az ügyészség megállapítása szerint is a Hír TV kreálta. Ilyen hatósági megállapítás viszont nem létezik. A volt pénzügyér azt is megemlítette, hogy az ügyben feljelentést tett a rendőrségen, erre vonatkozó dokumentumot viszont az ügy iratai között nem lehet fellelni.

Prof. Dr. Bokor Imre : SZEMÉLYESKEDÉSEK ÉS EGYEBEK

AKTUÁLIS, KÖZÉRDEKŰ, IGAZ!

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG (MJB) POSTALÁDÁJA
(2009. június19.)


ORMOS MÁRIA

Lendvai Ildikóhoz csatlakozva, Ormos Mária történész professzor (az MTA tagja, egykori MSZMP-s KB és PB tagja, Akadémiai-díjas, Szent-Györgyi Albert-díjas, Széchenyi-díjas, Deák Ferenc-díjas és Hazám-díjas tudós, Pécs város díszpolgára, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének tulajdonosa, az MSZP alapító tagja, stb., stb.) is szélsőjobboldali veszélyről "értekezett" a minap,- és a Nyilaskeresztes Párthoz hasonlította a Jobbikot, mérhetetlenül aggódván hazánk jövője miatt.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy ilyen tekintélyes személyiség észrevételeit (intelmeit, aggódását), de óhatatlanul felvetődik az emberekben a következő kérdés: Lendvai és Ormos miért nem aggódtak korábban, miért nem nyilatkozott Ormos történész akkor, amikor Thürmerék bővítették pártjuk (a Magyar Munkáspárt) nevét a "Kommunista" jelzőcskével, hiszen a Jobbik nem rendelkezik olyan "illusztris" elődpárttal, mint az új (legális) kommunisták!

Vagyis: olyan párttal, amely Kun-Szamuely vezérletével "bevezette" hazánkban a "futószalagos" akasztásokat, kitelepítéseket és kínzásokat; amely Rákosi vezetésével 1945-ben nyilvános akasztást "rendezett" az Oktogonon lévő lámpaoszlopok igénybevételével.

Ormos memóriaegységéből "kiesett" az MSZMP, amely (Kádár vezetésével) "tökélyre" vitte az akasztásokat, mind mennyiségi, mind lebonyolítási értelemben! Kádár és bandatagjai a "keleti" típusú "komplex" kivégzési procedúrák "honosításával" hullagyalázókká váltak azzal, hogy a kivégzett ellenségeiket(?) vagy saját elvtársaikat koporsó nélkül, hátradrótozott kézzel, arccal a föld felé fordítva "kapartatták el" libalegelőkön vagy árokpartokon.

Akiknek ennyire szelektív az emlékezőképességük, azok forduljanak pszichiáterhez és tartózkodjanak a közvélemény riogatásától!

SZILI - JUHÁSZ - LENDVAI

Az MSZP "prominens" főgurui kórusban sóhajtoznak szeretett pártjuk megújulásáért. Ezeket a gondolatokat évek vagy évtizedek óta sokan szajkózták, de gyakorlatilag senki sem tett semmit a megvalósítás érdekében.

Szili Katalin,- párttársaihoz hasonlóan, élt a saját magukra szabott törvényes kiskapukkal biztosított lehetőségekkel és szorgalmasan tömködte a zsebét megszámlálhatatlan milliókkal. Jövőjét még is sem látta anyagi biztonságban, ezért megpályázta Pécs város polgármesteri székét azzal a tudattal, hogy tovább szaporítsa vagyonkáját. Elszámította magát, miként támogatói is,- a pécsi választópolgárok értékelték eddigi semmittevését és nem kértek belőle.

Juhász Ferenc sem sokat produkált honvédelmi miniszterként, hiszen annyit értett az ottani munkához, mint a pártmunkájához, de nagy intenzitással foglalkozott új "viskójának" építésével és a hadsereg leépítésével, miközben papagáj módjára ismételgette a "haderőreform" megvalósításának szükségességét.

Talán emlékezett elődeire (Czinege, Für, Keleti, Szabó,), akik szintén az építkezés, leépítés és a haderőreform területén "tették a dolgukat", de látványos eredményt csak a felsorolt első és/vagy második tevékenységi vonalon mutattak fel.

Juhász cinkosságát fémjelzi a napokban közhírré tett nyilatkozata, miszerint ő már régen látta, hogy Gyurcsány rossz égtáj felé halad, de a pártja iránti mélységes szolidaritás hallgatásra késztette, mert ismerte azt a közmondás változatot is, miszerint: "Ne szólj szám, maradok helyettes pártelnök"…

Lendvai Ildikó a népbutítást művelte kimagasló hozzáértéssel, lassan "kárált" a gázár stabilitásáról, élen járt az MSZP "bizonyítványának" magyarázgatásában és az éppen soron lévő pártvezér ajnározásában, "utcahosszal" megelőzve egykori hordószónok "nagyjainkat": Rákosit, Kádárt, Marosánt, Kovácsot, Torgyánt, Lányit, Gyurcsányt, Kókát és más "hasonszőrű" mikrofonkedvelőket.

DÁVID IBOLYA

A közismert "kalapos királynő" már akkor "kimutatta" foga-fehérjét, amikor igazságügyi miniszterként magához vette főtanácsadóként a közutálatnak örvendő Györgyi Kálmánt (levitézlett főügyészt), mert nem talált jobb tanácsadót széles e hazában…

Az MDF elnökeként mégis most mutatta meg pártja legnagyobb szegénységi bizonyítványát, amikor olyan személyeket válogatott jelöltökként az EP-be, akiknek annyi közük volt az MDP-hez, mint Gyurcsánynak az igazsághoz.

Bokros Lajos mérhetetlen nagy szakértelme pl. abban rejlett és abban rejlik ma is, hogy a radikális megszorítások mellett van, és ezzel ki is merül minden (kétes eredetű diplomájával igazolt) tudománya.

Dávid Ibolya vezetői rátermettsége csupán azzal csupán az igazolható, hogy mesterien szétverte az MDF-et, menesztette az alapító tagok elsöprő többségét és jól konspirálta az MSZP-hez való szívélyes érzelmeit.

És még mindig van annyi "bunkó" szimpatizánsa, hogy megkapaszkodjon a "parlamenti 5% fölött.


DEMSZKY GÁBOR

Hazug főpolgármesterünk változatlan intenzitással folytatja (közel 20 éves) ámokfutását, szilárdan tartja Budapest elhanyagolását, adósságának növelését, a négyes metró kiépítésére és a Margit híd rekonstrukciójára tervezett költségek dilettáns kiszámítását.

Demszkytől úgy vesz érzékeny búcsút a főváros lakossága, hogy két évtized során egyetlenegy maradandó (említésre méltó) létesítménnyel sem gazdagította patinás metropolisunkat, egyetlenegy hasznos rendelet kiadása nem fűződik a nevéhez. Példátlan "eredményként" könyvelhető ez el Budapest történelmében, hacsak nem vesszük figyelembe a városkép eltorzítását, a zöldterületek csökkenését, a kátyúk mennyiségét és a (helyenként teljesen szükségtelen) fémoszlopok gombamódon történő szaporodását.


CSURKA ISTVÁN

Bajnai Gordonhoz hasonlóan, Csurka sem hajlandó megválni a hatalom egy kis szeletkéjétől, bár pártját a tönk szélére jutatta, de még mindig bízik hűséges követőiben és a pusztába kiáltó szavaiban. Csurka legnagyobb bűne, hogy tehetséges és jól képzett MIÉP tagok tömegét távolította el a pártjából, (Sztalinhoz hasonlóan) többször lefejezte az elnökséget és triviális gondolataival (irományaival) biztosítja magának fogyatkozó "híveit", rajtuk keresztül pedig a megélhetéséhez és hobbijához szükséges pénzügyi támogatást.

ALFÖLDI RÓBERT

A Nemzeti Színház infantilis igazgatója abban a tudatban él, hogy vélt vagy valós tehetsége feljogosítja mindennemű groteszk, ízléstelen és beteges vágyainak kielégítésére, amelyeket rendezésével és/vagy jóváhagyásával a jobb sorsra érdemes színház falai közt művel.

Kiskirályoskodását már a kinevezését követő "szanálásokkal" megkezdte, majd bátran folytatta a színre kerülő művek kijelölésével. Meg kell hagyni, hogy döbbenetes érzékkel képes az egyes klasszikus műveket (darabokat) tönkretenni, olyan jelenetekkel "gazdagítva", amelyek csak aberráns agyban születhetnek és a legócskább pornófilmekbe valók.

Alföldi már a "Heti-hetesben" is megmutatta "oroszlánkörmeit": gúnyolódásban és sértegetésben felzárkózott a "törzstagok" szintjére, a röhencs kórus illusztris tagjait pedig szabályosan "leiskolázta" a lónyerítést utánzó röhögésével, miközben képes volt a szék mozgatásával szinkronban,- derékból (ütemesen) le-fel himbálni magát.

Vajon kinek vagy kiknek akadt meg a szeme Alföldin, és ki vagy kik javaslatára nevezték ki magyar nemzet elsőszámú színházának az élére(?), megcsúfolván a nemzetet és a Nemzeti Színházat!

ROBERT FICO

Szlovákia történelemből és politikából hézagos ismeretekkel rendelkező miniszterelnöke nagyon haragszik a magyarokra, mert - szerinte -, nacionalista elveket vallunk és veszélyeztetjük Szlovákia szuverenitását.

Más szlovák politikusok szerint hazánk volt Hitler utolsó csatlósa, antiszemiták vagyunk és nem tartozunk a "befogadó" államok csoportjába.

Az történelmi tény, hogy (földrajzi helyzetünk következtében) hazánk területéről verték ki utolsóként a megszálló német csapatokat és az alárendeltségükben lévő magyar egységeket, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Szlovákia volt az első a német csatlósok sorában, csapatai (a németek és a románok oldalán) már mélyen bent jártak a Szovjetunió területén, amikor a magyar kormány szovjetek elleni hadüzenete elhangzott és a magyar alakulatok még heteken át csupán a front mögötti rendészeti célú feladatok ellátására készülődtek, illetve vonultak fel.

Érdekes fintora a történelmi igazságtalanságnak, hogy a békeszerződésben Magyarországnak jóvátételt kellet fizetni a csehekkel összeborult szlovákoknak is, nem kihagyva természetesen a Szovjetuniót és Jugoszláviát.

Megértenénk, ha Robert Fico haragudna Szvatoplukra vagy Benesre, mert a környezetünkben kialakult szomszédi, politikai és területi helyzetért (viszonyokért ) ők is tettek valamit az "asztalra", nem beszélve a háborús bűneiért halálra ítélt Jozef Tisoról…

Ami pedig az antiszemitizmusunkat illeti: lengyel és szlovák zsidók ezreit mentette meg Horthy Miklós,- és Lengyelországban vagy Szlovákiában alig maradt életben számottevő zsidó személy vagy csoport a német megszállást, illetve Tiso uralmát követő "tisztogatás" után, ezért most figyelemelterelő "műveletként" "dobják" be a köztudatba a magyar antiszemitizmust egyes szlovák, német és más nyugati politikusok vagy médiák.

Robert Fico politikusaink nyilatkozatait kiforgatva akarja a nacionalista bolhát ázsiai elefánttá tupírozni, hiszen annyira már nem lehet képzetlen, hogy a NATO "ernyő" alatt reszkessen Szlovákia területi épségéért!

KERESZTTŰZBEN A JOBBIK

Bár a politikában és a politikusok között nehéz eligazodni, mégsem hagyható szó nélkül az a támadás, amelyet a Jobbik kapott balról és jobbról. Megítélésem szerint nem lehet az igaz, amit egy történelmileg velejéig (reggel, este és éjjel) hazudozó párt (MSZP) frakcióvezetője (Lendvai Ildikó) állít a Jobbikról, mert Lendvai száját még nem hagyta el olyan akusztikai hanghullám (rezgés), amely valós információt tartalmazott volna.

Sajnálatos, hogy a Fidesz nem ismerte fel ezt a jelenséget és egyes vezetői elhamarkodott ítéleteket fogalmaztak meg a Jobbikkal szemben. Nem elképzelhetetlen, hogy a Jobbik vezetőinek egyes kijelentése meggondolatlan volt, de ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ha ezt tennénk, akkor nem fogadnánk el, hogy változhatnak az emberek és a pártok tevékenysége. A Fidesz is kereste néhány évig a helyes utat, és cáfolnunk kellene a fejlődés lehetőséget, ha azt állítanánk, hogy nincs szükség további finomításra.

Ha emlékezünk arra, hogy az SZDSZ milyen lózungokkal rajtolt 1989-90-ben, és milyen önfeledten ölelkezett össze az MSZP-vel, akkor láthatjuk a szavak és a tettek közti különbséget. Most pedig ez a két párt visít legjobban a Jobbik részéről elhangzott egyes vitatható kijelentések miatt, csupán azért, hogy önmagukról eltereljék a figyelmet és a bolhából ázsiai elefántot kreáljanak. Ehhez rendelkeznek jelentős médiafölénnyel, pénzmaggal, széleskörű kapcsolatokkal és meglehetősen vastag arcbőrrel!

GONDOLATOK A VAGYONADÓRÓL

A "félnótás" Gyurcsányt követő Bajnai Gordon - senkiházi elődje nyomdokán haladva -, semmibe veszi a népszavazás során kifejezett népakarat egyértelmű megnyilvánulását, újabb-és újabb kölcsönök felvételével, valamint azok elherdálásával súlyosbítja gazdasági helyzetünket.

A vagyonadó bevezetése nem csupán törvénytelen, hanem messzemenően tisztességtelen, indokolatlan és jogtalan! Hazánk eddig is vezető szerepet játszott az európai államok között az adónemek és nagyságrendjük kivetése területén, ennek következtében egyre többen kerülnek a létminimum alatt élők csoportjába, nem jutnak elegendő élelemhez, gyógyszerekhez, egészségügyi (kórházi, szanatóriumi) vizsgálatokhoz, illetve kezelésekhez, valamint számos közszükségleti cikkek beszerzéséhez.

Mindezek mellett, a vagyonadó bevezetése, behajtása, ellenőrzése és a "frissítések" végrehajtása olyan jelentős kiadásokkal jár, hogy a várható bevételek alig-alig haladják meg a kiadásokat, ugyanakkor százezreket sodorna kilátástalan helyzetbe.

A vagyonadó lenne az MSZP és az SZDSZ utolsó merénylete, valamint bosszúja a magyar nép ellen!



Prof. Dr. Bokor Imre
az MJB elnöke
Duft on 19 jún 2009

2009. június 18., csütörtök

Orbán: Akkor is megcsináljuk, ha nem támogatják külföldön


A Fidesz gazdaságpolitikája valószínűleg komoly megértésre, támogatásra talál majd külföldön, de ha nem találna, "akkor is meg fogjuk csinálni" - mondta Orbán Viktor, a párt elnöke, aki Brüsszelben nyilatkozott szerdán a Magyar Televízió Az Este című műsorának.
Arra, hogy érkezett-e hozzá olyan uniós megkeresés, hogy legyen kíméletesebb a Bajnai-kormánnyal szemben, a Fidesz elnöke közölte: hiába is keresték volna, ki is kérte volna magának. "Brüsszel nem Moszkva, szépen is néznénk ki, hogyha Brüsszelből küldenének instruktorokat, mint hajdanán, a kommunista időkben tették ezt Moszkvából" - mondta.

Hozzátette, hogy a kormánypártok nem is szorulnak ilyen művi, Brüsszelből elrendelt segítségre, hiszen Európában - leszámítva Gordon Brown brit kormányát - mindenhol fölényesen nyertek a hatalmon lévők az európai parlamenti (EP) választáson. Közép-Európában is csak egyetlen kivétel van: Magyarország, ahol az ellenzéki Fidesz győzött - jegyezte meg.

Orbán Viktor megismételte azt az álláspontját, amit pártja már többször kifejtett a közelmúltban, miszerint a magyar kormány - a nyugat-európai államok vezetésének sikeres válságkezelésével ellentétben - semmit sem tesz a gazdasági növekedés szabadesésének megállításáért. Közölte, hogy a költségvetési egyensúlyt az európai kormányok hajlandóak voltak zárójelbe tenni, a magyar kabinet azonban "szent tehénként" kezeli azt. Ezért a Fidesz gazdaságpolitikája, amely a gazdaság növekedését ösztönözné, és egyezik az európai célokkal, valószínűleg komoly megértésre, támogatásra talál majd külföldön - fűzte hozzá.

Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor tájékozódott-e az IMF, illetve az Európai Unió vezetésénél arról, hogyan reagálnának az IMF-hitelek újratárgyalásáról szóló megkeresésre, a pártelnök közölte: a nemzetközi pénzügyi szervezetek pontosan tudják, hogy új tárgyalópartnerük lesz. "Mi nem árulunk zsákbamacskát, (...) tárgyalni azonban nem akarunk velük, mert bennünket erre még senki nem hatalmazott fel; majd ha a magyar nép felhatalmaz, akkor majd tárgyalunk velük" - tette hozzá.

A belpolitikai helyzetről szólva a Fidesz-elnök úgy fogalmazott: az, hogy a szocialisták 40 százalékkal kaptak kevesebbet az EP-választáson, mint a Fidesz, őt személy szerint inspirálja. A Jobbik eredményével összefüggésben közölte: Magyarország ma semmivel sem rosszabb ország, mint bármelyik EU-s társa, ugyanis egész Európában az a képlet figyelhető meg, amely Magyarországon is jelen van. "Magyarország semmifajta, a többi európai országtól eltérő speciális veszélyt sem a maga számára, sem az Európai Unió számára nem jelent. De ha jelentene is, egy végső mentsvár mindig van: a Fidesz" - mondta Orbán Viktor.
Fotó: OrientPress Hírügynökség
Herényi Károly zsarolni próbált?


Az UD Zrt. vezetője és Csányi Sándor közötti lehallgatott telefonbeszélgetés nyilvánosságra hozásával zsarolta meg Herényi Károly, az MDF volt frakcióvezetője a párton belüli vezetőváltást szorgalmazó Almássy Kornél embereit - tudta meg a Heti Válasz.
Dokumentumok igazolják a ma megjelenő Heti Válasz értesülései szerint, hogy Herényi Károly, az MDF akkori frakcióvezetője tavaly szeptember 12-én felkereste Tombor Andrást, a vezetőváltást szorgalmazó Almássy-szárny egyik pártfogóját, és két papírt tolt elé. Az egyiken annak a titkosszolgálatok által rögzített telefonbeszélgetésnek a leirata szerepelt, amelyben Csányi Sándor OTP-elnök és Tóth János, az UD Zrt. nevű vagyonvédelmi cég egyik vezetője Dávid Ibolya MDF-elnökre nézve terhelő adatok esetleges felderítéséről beszélgettek. A másik papíron pedig egy vállalás, amely szerint Almássy Kornél és emberei visszalépnek a tisztújítástól. Herényi egyértelművé tette, ha Tombor pártfogoltja nem áll el a megméretéstől, nyilvánosságra hozzák a titkos dokumentumot.
Fotó: OrientPress Hírügynökség

2009. június 17., szerda

Egy év felfüggesztett Sas Józsefnek


Nem kell börtönbe vonulnia Sas Józsefnek. A jobbára a vidéki embereken és jobboldali politikusokon viccelődő szórakoztatóipari szakembert adócsalással vádolták, és első fokon el is ítélték Székesfehérváron. Ezt az ítéletet hagyta jóvá ma a Fővárosi Ítélőtábla. Sas felfüggesztett börtönt és kisebb pénzbírságot kapott.
A Fővárosi Ítélőtábla bűnösnek találta a Mikroszkóp Színpad igazgatóját, aki egy év börtönt kapott két évre felfüggesztve. Sas emellett 300 ezer forintos pénzbüntetést is kapott. A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú, még tavasszal a Fejér Megyei Bíróságon hozott ítéletet. A vád szerint a humorista 1998 és 2001 között nem fizetett adót és járulékot a művészi és a szerzői jogvédelem alá eső tevékenységéért kapott 58 millió forintos jövedelme után.

Sas József védekezése szerint nem maga intézte pénzügyeit, a díjak beszedésével és a közterhek rendezésével a büntetőeljárásban elsőrendű vádlottként szereplő férfit bízta meg, akiről kiderült, hogy a „művészvilág” adóelkerülési ügyleteit intézte. A színpadigazgató tagadta bűnösségét, és azt hangoztatta, hogy végig tévedésben volt. Az ügyészség viszont színleltnek minősítette az elsőrendű vádlott és Sas József megbízási szerződését.

A Fővárosi Ítélőtáblán is enyhítő körülményként értékelték, hogy Sas megbánást tanúsított és önrevízió keretében több mint 30 millió forintot befizetett lebukása után az adóhatóságnak.

Mint ismert, Sast büntetőügye miatt húzta le tavaly Gyurcsány Ferenc a Kossuth-díjasok listájáról. Ezt akkor Sas József igencsak nehezményezte. A perek folyamán folyamatosan az ügy miatt megrokkant egészségi állapotára hivatkozott és rosszul is lett a tárgyalóteremben.
Bayer Zsolt: Miért?
Disznólábakat tettek a Duna-parti bronzcipőkbe. Ez most a hír.

Nézzük először felülről.

A halottakat, a halottak emlékét nem gyalázzuk. Ez az ősi, ez az isteni törvény. S elég régi már. Hiszen Kreón türannosz is azt a parancsot adta, hogy nem szabad eltemetni az ellene lázadók tetemeit. S akkor az egyik temetetlenül heverő halott testvére, bizonyos Antigoné jött, és eltemette bátyját. Mert azt mondta, az isteni törvény magasabb rendű, mint az emberi, különösen, ha azt az emberi törvényt egy zsarnok hozta.

Aki Magyar Bálint előtt járt iskolába, biztosan hallott már Antigonéról. S az tudja, hogy aki disznólábakat rak a Dunába lőtt zsidók emlékére állított bronzcipőkbe, annak nincsen köze az európai civilizációhoz, s ekképpen nincsen köze a magyarokhoz sem. Így jár, aki Kreón és Antigoné harcában Kreón mellé áll. Így jártak a Nagy Imrééket kutyaként elkaparó Kádárék is, hogy kicsit időszerű legyek. Egyszerű ez, nem bonyolult. S a cipőkbe tett disznólábak gyalázata nem mérhető össze a turul szájába rakott emberi kéz gyalázatával sem. Mert a turul szájába egy angol barom rakta azt a kezet, aki művésznek gondolja magát. Mert ebben a beteg korban művésznek képzeli magát mindenki, aki súlyos frusztrációit nyilvánosan akarja levezetni. Az az angol barom azt sem tudta, mit csinál – de a bronzcipőkbe disznólábat rakók gyalázni akartak. Halottat gyalázni.

S nézzük tovább, most már kicsit közelebbről, alulról… A Kuruc.info nevű portálon alig egy nappal a június 7-i választás után ez volt olvasható:

"Az SZDSZ és a zsidópárt holdudvarának minden tagjának felajánlunk egy-egy bőröndöt a meneküléshez. Cserébe elfogadunk aranyat (nem baj, ha fog formájú), ezüstöt (a tőlünk ellopott családi érdekelne leginkább), valamint emberi bőrt, lámpaernyők készítéséhez. Hitelre nem adunk semmit, mert tudjuk, hogy nem kapnánk vissza. Amennyiben két bőröndöt vásárol, úgy ajándékba egy Zyklon B-t tartalmazó gázpalackot adunk. Jó utat Izraelbe, soha ne halljunk egymásról! Kuruc.info."

Ilyen szöveget nem ír le és nem mond az, akinek köze van az európai civilizációhoz, s ezen belül a magyarsághoz.

Ilyen szöveget állatok írnak, mondanak… Vagy? Vagy fizetett provokátorok. Vagyis gazemberek.

Mert nézzük csak, kinek jó az ilyen szöveg? Hát nekik jó. Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek. Az egyik megszűnt létezni, a másik meg már alig látszik. S nekik nincsen már egyéb fegyverük, lehetőségük, reményük, mint a fasisztaveszély, az antiszemita kártya.

Amúgy ez az ő örök reményük és fegyverük.

Csakhogy például június 7-e után ez a fegyver is kicsorbult.

Hát ki kell köszörülni.

S vajon ki köszörüli? Hát ezek. A kurucinfósok. Amúgy az idézett szövegen egyszerűen érződik az izzadságszag. Az erőlködés, ahogy kimódolják, kifundálják, hogy s miképpen lehet valami elborzasztót odavetni a nyilvánosság erre éhes kutyáinak. Beteg és árulkodó az egész. Az egész bűzlő Kuruc.info. Amely amúgy kizárólag "holokamu"-nak nevezi a holokausztot, s most, lám, ebben a zagyva borzalomban tételesen felsorolja a holokauszt összes attribútumát. Aranyfogtól Zyklon B-ig.

Szolgálnak a kurucinfósok. Így, ezzel. S miközben szolgálnak, miközben árulják mindazt, ami sokaknak szent, aközben egy sor fontos ügyet is lehetetlenné tesznek. Például fontos dolgok megvitatását. A cigányügyet, s bizony, a zsidók és nem zsidók együttélésének s jövőjének megvitatását is. Vagy a holokausztiparról való elmélkedést, ami rémisztő és árulkodó jelenség – Norman G. Finkelsteint tessék olvasni!

Ezt mind-mind lehetetlenné teszi a Kurucinfó. Viszont élteti a reményt az MSZP-ben és az SZDSZ-ben, hogy talán mégsem lesz meg a Fidesz kétharmada, s hogy talán mégis sikerül elhitetni sokakkal, a nácizmus a kapuban. S akkor majd esetleg újra lesz ötszázaléknyi megtévesztett szerencsétlen, aki az SZDSZ-t választja oktalan rémületében.

Mert az oktalan rémületnek a Kurucinfó ad értelmet s kézzelfogható bizonyosságot. Meg a disznólábak a bronzcipőkben. Ezen kellene elgondolkoznia mindenkinek. Az ősi, a legfontosabb kérdésen: kinek az érdeke?

Mindenesetre az is elgondolkodtató, hogy akik mindenkit bíróság elé citálnak, akik nem restek feljelenteni bárkit, ha nem tetszőt ír (én lassan beköltözöm a bíróságra), azok még soha nem jelentették fel a Kuruc.infót. Például a Mazsihisz még nem...

Hát nem furcsa?
Bayer Zsolt

2009. június 16., kedd

Összeomlás Kádártól Orbánig

Nagy Imre újratemetése előtt egy évvel Kádár János még kijelentette, hogy a kivégzett miniszterelnököt nem lehet rehabilitálni. Az ellenzék 1988-as megemlékezését még gumibotokkal verte szét a hatalom. Májusban leváltják Kádárt, novemberben az utódja fehérterrorral fenyegetőzik, 1989. június 16-án újratemetik a mártírokat. Emlékezzünk a sorsfordító eseményekre

1988. tavasza - "Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni"

Kádár János, az MSZMP főtitkára egy amerikai televíziónak adott interjúban kijelenti, hogy Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni.



Ugyanitt arról is beszél, hogy a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának kizárólag nemzetközi oka van, viszont a kivonulással kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „a kérdés föl van vetve”.



1988. május 20-22. - „Kádár a valóság józan fanatikusa"

Az MSZMP pártértekezlete. Leváltják Kádár Jánost a főtitkári posztról, pártelnökké választják, amely egy jelképes, funkció nélküli poszt volt. Grósz Károlyt választják meg utódjául, aki a hatalom megszilárdítását tűzi ki célul.



Az új főtitkár meggyőződése, hogy „egy párt kell, helyesebben egy Párt kell”, Pozsgai Imre szerint „lesz magyar kibontakozás”, Aczél György „a jó kompromisszumok robotosának” nevezi a leváltott pártfőtitkárt.

1988. június 16. - „Demokráciát, demokráciát!"

Az MSZMP Politikai Bizottsága úgy döntött június 14-én, hogy a rendőrségnek szét kell verni a Batthyány-örökmécsesnél rendezendő megemlékezést, amelyet ellenzéki körök tartanak Nagy Imréék kivégzésének 30. évfordulóján. A megemlékezésen részt vett többek között Tamás Gáspár Miklós, Orbán Viktor, Kiss János, Mécs Imre. A rendőrség teszi a dolgát…



A mintegy 200 demonstráló a Szabadság térre megy az MTV-székházhoz, ott Kiss János és Mécs Imre beszél. Gumibottal oszlatják fel az egybegyűlteket, majd a Vörösmarty téren újra összecsapások voltak a rendőrökkel. Grósz Károly pártfőtitkár kijelenti: a tüntetés fasiszta propagandára uszított, valamint megerősíti, hogy Nagy Imrét helyes volt bíróság elé állítani.

1988. október 23. - „Aki a beszédet mondta volna, elvitték a rendőrök"

A forradalom évfordulóján újra ellenzéki demonstrációk zajlanak. A rendőrök igazoltatnak, előállítanak, oszlatnak, de legalább szóba állnak a tüntetőkkel. „Mi azt csináljuk, amit a kormány nekünk mond” - fejtik ki.


Fodor Gábor (FIDESZ) arról beszél, hogy bebizonyították, hogy nem ők félnek, hanem azok, akik a rendőröket küldték rájuk. Lett volna más beszéd is a Bem-szobornál, de aki elmondta volna, elvitték a rendőrök.

1988. november 29. - „Fehérterror lesz"

A Kommunista Aktíván Grósz Károly azt mondja az ellenzéki mozgalmakról, hogy eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. „Célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarják széjjelzilálni a szocializmus intézményrendszerét” – mondja, és kijelenti, hogy mindez osztályharc a javából. S ha ezt a párt elbukja, akkor „ anarchia, káosz, és ne legyen illúziónk, a fehérterror fog eluralkodni”.



1989. január 28.- „Népfelkelés volt"

Pozsgay Imre, a Magyar Rádió 168 Óra című műsorában népfelkelésnek minősítette az addig szigorúan ellenforradalomnak hívott 1956-os eseményeket.

1989. február 20. - „A Központi Bizottság minden döntését kötelezőleg tartom magamra"

Kádár János egyik utolsó nyilvános beszédét a Központi Bizottság előtt tartotta. Betegségével kapcsolatban kijelentette, hogy fokozatosan vissza tudna térni a munkába.


1989. június - „A kiszabott ítélet nincs tényekkel alátámasztva"

Grósz Károly a Nagy Imre-újratemetés előtti napokban azt nyilatkozza, hogy eddig abban a hitben és tudatban élt, hogy Nagy Imrét törvényesen és joggal ítélték halálra. Az okmányok áttekintése azonban azt jelzi, hogy a kiszabott ítélet, ami a legsúlyosabb, nincs tényekkel alátámasztva.



1989. június 16. - „A mai nap korszakváltás határköve”

A gigantikus ravatallá alakított Műcsarnok homlokzata előtt sorkoztatták fel Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsóit és az ismeretlen mártírokat jelképező koporsót, melyre az 1956-os forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítettek. A koszorúzási rend magánemberek sorával kezdődött, majd a csaknem 70 feliratkozott szervezet következett. Elsőként Nagy Imre szülővárosa, Kaposvár polgárai helyezték el a kegyelet koszorúját, majd sorban az országgyűlés, a minisztertanács, a magyarországi egyházak, a külföldi nagykövetségek, érdekképviseletek és diplomáciai testületek képviselői, majd a hajdani harcostársak, egykori osztálytársak és az utódok. Déltől pedig ismét a magánemberek. 12 óra 30 perckor pedig egy percre megállt az élet, és országszerte megszólaltak a harangok. A járókelők egyperces néma megállással, a gépjárművezetők megállással és dudálással tisztelegtek Nagy Imre és mártírtársainak emléke előtt.



Ezután a Hősök terén Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélői nevében is beszéltek a szónokok. Vásárhelyi Miklós Ne engedjük el többé egymás kezét!, Rácz Sándor, Továbbra is küzdünk minden apró igazságért, Mécs Imre A mai nap korszakváltás határköve, Zimányi Tibor A megtörhetetlen lélek hozott össze bennünket, Király Béla Vér és erőszak nélkül kell szabad országgá válnunk címmel mondta el a beszédét. Végül a fiatalok nevében Orbán Viktor kapott szót, aki a szovjet csapatok haladéktalan kivonását követelte Magyarországról, és kifejtette, hogy abban a bizonyos hatodik koporsóban „a mi elkövetkező húsz évünk is ott fekszik”.

A megemlékezés 13 óra 30 perc előtt nem sokkal, a Himnusszal zárult. A csaknem 5 órán keresztül tartó tiszteletadás során az emberek szünni nem akaró sorokban járultak a ravatal elé virágaikkal. Az esemény végeztével a koporsókat és a mérhetetlen mennyiségű virágot az új köztemetőbe szállították. Ott már csak a család és a szűk baráti kör jelent meg.
Gusztos úgy látja: a „pártnak elnézést kell kérnie”
Személyes véleményét fejtette ki
2009. június 16. 08:38


MNO
Előrébb kell hozni a költségvetés elfogadását és ezt követően az év végén lezárni a parlamenti ciklust – mondta Gusztos Péter, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese kedden, hangsúlyozva, hogy ez a személyes véleménye, és nem testületi álláspont.

A liberális politikus szerint „tisztességgel végig kell csinálni, ami a válságkezeléshez szükséges”, és egy hónappal korábbra hozva, novemberben el kellene fogadni a költségvetést – mondta a politikus kedden reggel a köztelevízió reggeli műsorában. Gusztos Péter hétfői blogbejegyzésében még „ésszerű határidőn belül” határozta meg a parlamenti ciklus lezárását. A televíziós műsorban ehhez hozzáfűzte: az SZDSZ-nek szembe kell néznie a hibáival, amiért kell, a pártnak elnézést kérnie, s a szabad demokraták katasztrofális választási vereségéhez vezető sodródást meg kell állítani.

„Szerintem nem húzható ez a dolog túlságosan sokáig, ezután a választási eredmény után mind a szocialistáknak, mind a Szabad Demokraták Szövetségének szembe kell néznie azzal, hogy mit akar még ebben a parlamenti ciklusban megcsinálni, tisztességgel be kell fejezni a válságkezelésben azt, amit elkezdtünk” – közölte a politikus. Arra a kérdésre, hogy nem lenne-e korrektebb szeptemberben előre hozott választást tartani és nem behatárolni a költségvetéssel a következő kormány mozgásterét, Gusztos Péter azt mondta: a következő kormány mozgásterét nem csak ez és nem elsősorban a költségvetés határolja be, hanem a világgazdasági és a magyarországi gazdasági-pénzügyi helyzet.

(MTI)

Hazudott az MSZP a főbíróválasztás ügyében

Hazudtak a szocialisták, nem szavazták meg Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság elnökének - jelentette ki Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese hétfőn, az eredménytelen szavazás után.

Répássy Róbert példátlannak és felháborítónak nevezte, hogy a szocialisták negyedszerre utasították el Sólyom László köztársasági elnök főbírójelöltjét. Negyedszer bizonyosodott be, hogy a szocialisták az igazságszolgáltatás függetlenségét kockára teszik a pártérdekeik miatt. Azt kell, hogy gondoljuk, hogy ez már a köztársasági elnök elleni személyes támadás - tette hozzá a fideszes politikus.

***

Ismét nem választotta meg az Országgyűlés Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság elnökének hétfőn, 184 igen és 108 nem szavazattal. Baka Andrást, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi magyar bíráját Sólyom László már 2008 májusában jelölte erre a posztra, a jelölt akkor sem kapta meg a megválasztásához szükséges kétharmados parlamenti támogatást.

A főbíróválasztás eredménytelensége elleni tiltakozása jeléül nem vesz részt a határozathozatalban hétfőn a Fidesz-KDNP frakciószövetség, amelynek tagjai kivonultak a plenáris ülésről. Miután az elnöklő Mandur László bejelentette, hogy Országgyűlés nem választotta meg Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság elnökének, Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője kért szót. Azt mondta: ezen körülmények között a Fidesz-KDNP frakciószövetség a határozathozatalokban a hétfői napon tiltakozása jeléül nem kíván részt venni.
Húsz éve temették újra Nagy Imrét és mártírtársait

Húsz éve temették újra az 51 éve kivégzett Nagy Imre miniszterelnököt és mártírtársait. 1989. július 16-án a Hősök terén felállított ravatalnál Orbán Viktor, az akkor több mint egy éve alakult Fidesz elnöke felszabadító erejű, mély hatást gyakorló beszédet mondott.

A felszólalással egy új generáció kért egyben szót a magyar politikai életben, az ott elmondottak elemzők szerint is nagyban hozzájárultak a rendszerváltáshoz.

Az '56-os Vértanúk Emléknapja, valamint az újratemetés 20. évfordulója alkalmából rendezett állami ünnepség 9 órakor kezdődik a budapesti Nagy Imre szobornál. Az eseményen részt vesz Sólyom László köztársasági elnök és Bajnai Gordon miniszterelnök, valamint más közjogi méltóságok.

Ünnepi tér-installáció épült a Hősök terén, a Műcsarnok épületénél, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 20. évfordulójára. Az egykori 6 koporsó helyén fűszőnyeg, középen pedig egy virágokkal borított domb emlékeztet a történelmi eseményre az '56-os Vértanúk Emléknapján. Két évtizede, 1989 június 16-án százezrek rótták le kegyeletüket Nagy Imre ravatalánál.




Orbán Viktor beszéde Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén
2009. június 15. 15:30


MNO
Orbán Viktor beszéde Nagy Imre újratemetésekor, 1989-ben.

Polgártársak!

Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, csak egyszer volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk a ’48-ból, így nem engedünk ’56-ból sem. Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megvalósításáért küzdenek, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt.

Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.

Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.

Barátaim!

Mi, fiatalok sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk azelőtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék ezeket a koporsókat. Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy harmincegy év után eltemethetjük halottainkat, nem jár nekik köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink. A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben – bár fegyvereik súlyánál fogva megtehetné – nem lép fel a Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiékhoz hasonló módszerekkel.

Polgártársak!

Ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ’56-os forradalmárok véres harcokban ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor beteljesíthetjük forradalmunk akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.

Emlékezzetek, 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján: Soha többé! Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s keretlegényeivel békés, fegyvertelen tüntetők közé lövetett. Két év sem telt el, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait. Mi nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéretével, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Csak ezen a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz hasonló megkésett temetéseket. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket. Azok a magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt.

Nyugodjatok békében!

2009. június 15., hétfő

Az erdővagyon is veszélyben
Naptári napokra lebontva tervezték meg az újabb privatizációt Bajnaiék
2009. június 15. 05:30


Magyar Nemzet
Bajnai Gordon a legtisztességesebb üzletember, akit ismerek – jelentette ki néhány napja a köztévében Dessewffy Tibor, Gyurcsány Ferenc bizalmasa. Bajnai Gordon miniszterelnök egy másik „legtisztességesebb” üzletember, Oszkó Péter által kidolgozott módszer segítségével arra készül, hogy egy kicsit titokban megszabadítsa a magyar embereket a víz- és az erdővagyonuktól. Ha a szándék megvalósul, akkor egy újabb hatalmas vagyonvesztést szenved el a magyar társadalom – írja a hétfői Magyar Nemzet.

A Bajnai-kormány végjátékának utolsó óráit kizárólag arra használja fel, hogy az ország még megmaradt természeti kincseit – mint például a vizet, az erdőket – valamilyen módon kivonja az állam fennhatósága alól, és magántulajdonosok kezére játssza át. Bajnaiék az utolsó nemzeti erőforrásaink kiárusítását igyekeznek ugyan némileg leplezni, de az idő sürgetése miatt egyes esetekben már a látszatra sem képesek ügyelni. Közismert, hogy a Gyurcsány– Bajnai-korszak elsődleges céljai között szerepel az ország vízvagyonának privatizációját lehetővé tevő intézkedések meghozatala.

Oszkó Péter pénzügyminiszter – még ügyvédként – részt vett a vízművek privatizációs modelljének kidolgozásában. A konstrukció két részből állt. Első lépésként racionalizálásra és a hatékonyság növelésre történő hivatkozással létrehoznak egy csúcsvízműcéget, amely a többi vízműcég felett gyakorolja a tulajdonosi jogköröket. A második felvonásban a csúcsvízműcég részvényeinek vagyonkezelői jogát adnák át magánbefektetőknek. Vagyonkezelőként a magántársaság a vízműcsoport felett teljes körű döntési, irányítási és szinte kizárólagos tulajdonosi hatalmat gyakorolhat – olvasható a hétfői Magyar Nemzetben, amelyből további részleteket is megtudhat.
Társadalompolitikai Tagozat: A szocialista párt a szocialistáké!


A teljes magyar baloldal hosszú időre kiiratkozhat a hazai politikából. – Az MSZP Társadalompolitikai Tagozata rendkívül kemény hangú nyílt levélben szólítja fel a szocialista pártot az elmúlt évek politikájával történő szembenézésre.

A szocialista párt a szocialistáké!

2009. június 7-i európai uniós választást követően a magyar politikai erőtérben új helyzet állt elő. A baloldal vezető pártjának kikiáltott MSZP térdre rogyott. A baloldali társadalom súlyosan megbüntette az őt elhagyó, érdekeit egyre inkább semmibe vevő pártot.

Az új helyzet felelős magatartást vár mindazoktól a szocialistáktól, akik idáig is látták, jelezték a veszélyt. Számos alkalommal kritizálták a pártvezetés elitista magatartását, fennhéjázó, a népet mélyen lesajnáló, nemzeti érzésein átlépő hozzáállását, valamint az általuk létrehozott neoliberális, komprádor kormányok gyakran undort keltő dörgölődzését a globális hatalmakhoz, a nemzetközi pénzvilág szereplőihez, valamint a hazai nagytőkéhez.

Az ország rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe került. A nép döntő részben elszegényedett. A gazdaság olyan negatív spirálba került, amelyből a jelenlegi intézkedések nem tudják kilendíteni. Ellenkezőleg, csak tovább mélyítik a szakadékot. A helyzet kezelésre a Bajnai-program rossz, számos pontja - balról - támogathatatlan.

Ezért a Társadalompolitikai Tagozat április 2-i nyilatkozatának tartalmát megismételve felhívással fordul a párt még meglévő baloldali erőihez: "A szocialista párt legyen a szocialistáké" jelmondat jegyében, támogassák a július 4-i pártkongresszus megtartását. A kongresszus fő feladatai:

* Tárja fel a súlyos politikai vereség okait és nézzen szembe a várható következményekkel.
* Egyben számoljon le azzal az illúzióval, hogy 2010-ben érdemi eredményt érhet el a választáson. Az elérendő cél, hogy rehabilitálja a szocialista eszmevilágot, a szocialista jelzőt a mélyen csalódott társadalom tagjai előtt.
* Nevezze meg a kialakult politikai válság fő felelőseit, és szólítsa fel őket arra, hogy vonuljanak háttérbe, vagy hagyják el a pártot. Ebben a tekintetben nem csak az országos pártvezetés felelős, hanem mindazok alacsonyabb, megyei, városi szintű vezetőségek tagjai is, akik az elmúlt 20 évben, főleg a Gyurcsány nevével fémjelzett években funkcióban voltak. De alig megkerülhető azok felelőssége is, akik kongresszusi küldöttként, vagy a más vezető testület tagjaként támogatták a helytelen politikát, vagy egyszerűen csak nem tiltakoztak.
* Tűzze napirendre egy őszi tisztújító kongresszus megtartását, amely teljesen új személyi összetételű küldöttekkel tegyen kísérletet a párt ideológiai, szervezeti és személyi megújítására valamennyi szinten.
* A megújulás előkészítését bízza egy ideiglenes - három tagú - ügyvivő testületre. Akik olyan személyek legyenek, akik eddigi életútjukkal, elkötelezettségükkel bizonyítottak a szocialista értékvilág mellett.

Követeljük, hogy a már elkészített választási listákat haladéktalanul vonják vissza. Ezek előkészítését és a választásra való felkészülést az őszi kongresszus alapján kell elkezdeni.

Azt gondoljuk, hogy amennyiben ismét kísérlet történik a felelősség elmosására, az okok külső körülményekre meztelenítésére, akkor elkerülhetetlenül bekövetkezik az, ami Lengyelországban már lejátszódott: A teljes magyar baloldal hosszú időre kiiratkozik a hazai politikából.

A keletkezett politikai űr ugyanis egyre nagyobb teret nyit olyan szélsőségesen radikális erőknek, amelyek már - a megszorító intézkedések hatályba lépése előtt - markáns támogatottsággal rendelkeznek.

Az MSZP Társadalompolitikai Tagozat ügyvivő testülete nevében:

Czöndör Gyula elnök
Orbán Viktor beszédének szó szerinti leirata

Orbán Viktor a Fidesz tisztújító kongresszusán elhangzott beszédének szó szerinti leirata.

Kedves Dalma Asszony, mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Küldöttek, kedves Fideszesek!

Engedjék meg, hogy először is köszöntsem Önöket! Mindenekelőtt szeretném köszönteni az aktivistáinkat és a küldötteinket! Előttem mindenki a múlt vasárnap aratott óriási győzelemről beszélt, de mindannyian tudjuk, hogy emögött a könnyűnek, fölényesnek látszó győzelem mögött valójában rengeteg veríték, odaadás és munkaóra van. Ezt a győzelmet mi mindannyian közösen és együtt értük el. Köszönöm az aktivistáinknak, tagjainknak, küldötteinknek az odaadó, kemény munkát!

Köszöntöm az önkormányzati és parlamenti képviselőinket. Engedjétek meg, hogy külön is köszönetet mondjak az elmúlt két évben végzett munkáért Navracsics Tibornak! Minden túlzás nélkül kioszthatjuk neki a "sárkányölő" tiszteletbeli címet. A tévén keresztül nem olyan nyilvánvaló talán az Önök számára, számotokra, hogy micsoda lelkierő kell ahhoz, hogy az ember szemben azzal a rengeteg szocialistával - igaz, Semjén Zsoltra számítva, de mégiscsak - szembeforduljon, küzdjön, harcoljon, és egymagában győzzön, ahogyan ő tette. Köszönöm szépen, Tibor, még egyszer a Te munkádat és a frakció munkáját is!

Köszönöm szépen az európai parlamenti képviselő-választáson végzett bátor munkáját immár második alkalommal Schmitt Pálnak, a listavezetőnknek. Pali, köszönöm, hogy ismét győzelemre vezettél bennünket! A választási listák sajátos természete az igazságtalanság, mert mindenki az első helyen szereplőre szegezi a tekintetét. Itt most tegyünk kivételt, és idézzük föl azért, hogy ehhez a sikerhez öt éven keresztül kitartó és jól szervezett munka is kellett, melyet a mi bajtársaink Brüsszelben végeztek, és ennek a munkának az egyik motorja, szervezője és az én brüsszeli munkám legfőbb segítője Szájer József volt. Józsi, köszönjük szépen ezt a fantasztikus munkát!

Tisztelettel köszöntöm a szövetségeseinket! Nagy tisztelettel fordulok a szellem jelenlévő emberei felé is. Mindannyian tudjuk, hogy a politika nehéz műfaj, végül is a harcosok műfaja, akik bátran kiállnak, küzdenek, ha kell, de aligha juthatnának sikerre, ha nem lennének a fejükben gondolatok, a szívükben érzések, nem feszítené a mellkasukat néhány meggyőződés, amelynek fölszínre hozatalát vagy az égből való leimádkozását és pontos nyelvi keretbe való foglalását mindig a szellem embereitől kaptuk. Ez a győzelme a jobboldalnak nem csak egy politikai győzelem, hanem a jobboldali szellemi emberek győzelme is; annak a kemény munkának az eredménye, amellyel megpróbáltak segítségére lenni Magyarország polgárainak az elmúlt nagyon nehéz és keserves hét esztendőben. Köszönjük, hogy eljöttek, és itt vannak ma velünk!

És természetesen tisztelettel köszöntöm a külföldi képviseletek itt lévő tagjait is, és végül, de nem utolsósorban, szívem minden melegével köszöntöm a határon túli magyarokat, hiszen mi egy Kárpát-medencei európai választáson vettünk részt. Az ő sikerük a mi önbizalmunkat is növeli. Ne felejtsük el, az is a Fidesz erejét mutatja, hogyha egy közhelyszámba menő mondatot valaki mond, és az a valaki mi vagyunk, akkor még egy egész parlament is összefut, hogy azt megvitassa. Akárkinek a mondatáért, akármilyen párt mondatáért nem szoktak összetrombitálni nemzeti parlamenteket, úgyhogy köszöntjük innen is a szlovák barátainkat, akik megmutatták, hogy komoly nép a magyar: van szava, és a szavának van súlya.

Ami pedig az elnökválasztáson most leadott voksokat illeti, ott csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! Köszönöm a bizalmat, és igyekezni fogok meghálálni. Ami az elnöki programot illeti - mert hát választáshoz program is dukál -, amikor Önök beléptek, Ti beléptetek a terembe, akkor kézhez vehettétek. Így hangzik: Fundámentumok. Erre kértem Tőletek a támogatást és a bizalmat, és ennek a jegyében fogom majd irányítani a mi közösségünk lépéseit. Többen aggódva kérdezték, vajon felolvasom-e majd. Nem, nem olvasom fel, hiszen mindenkinél ott van.

Kedves Barátaim, tisztelt Küldöttek, Hölgyeim és Uraim!

Június 13-a van. Amikor készültem ide, a Veletek való találkozóra, akkor eszembe jutott, hogy hol is voltam húsz évvel ezelőtt. Húsz évvel ezelőtt, június 13-án - éppen elhagyván a huszonhatodik életévemet - egy Trió presszó nevű hely kerthelységében, a XI. kerület egyik kerthelységében egy fémasztal fölött Kövér László barátommal beszédet körmöltünk. Beszédet körmöltünk, amit aztán el is mondtam Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén. Az már a sors fintora, hogy hiába körmöltük azt a beszédet, mert az elmondandó beszédeket ellenőrző bizottság végül is, amikor megtudta, hogy az hét perc a kiadott öt perc helyett, nem járult hozzá, hogy elmondjam, s egy újat kellett írni. Föl is hívtam Kövér Laci barátomat, s mondtam, hogy mi a helyzet, mire ő azt mondta, hogy nem érdekes, mondd csak el a hétperceset, rajtad kívül úgyse akarja senki betartani. De - mondtam Lacinak -, mégiscsak jól nevelt emberek volnánk, a megállapodás az megállapodás, írjuk újra! Azt mondta: na, most le fogom tenni a kagylót, mert tovább nem korrepetállak. Nos, hát jól emlékszem, könnyen föl tudom idézni az akkori napokat, hiszen sűrű napok voltak, feszült várakozás vibrált a levegőben, mindannyian éreztük, hogy ezek történelmi percek. Én is készültem, mindannyian, a Fidesz készült arra, hogy négy évtizednyi hallgatás után végre kimondjuk az igazságot: oroszok haza, diktatúra a szemétdombra, kommunisták nyugdíjba!

Kedves Barátaim!

Nem tudtuk, mi történik majd. Azt sem tudtuk, mi történik azokkal, akik majd ki fogják mondani az igazságot. Egy dolgot azonban éreztem, tudtam, mert ott lüktetett a véremben, tudtam, hogy most - Petőfi ezt így mondaná - nagy és szent dolog van születőben, és ez a magyar szabadság.

Kedves Kongresszusi Küldöttek!

Mint szinte minden fiatalban, legalább Petőfi óta, tehát százötven éve, bennem is, amíg fiatal voltam, ott élt, engem is feszített, űzött és hajtott a szabadság eszméje, a szabad Magyarország eszménye, egy másik Magyarországé, mint amilyen az volt, amiben megszülettem és fölnőttem. Én világosan láttam azt a Magyarországot. Úgy gondoltam, abban szabad emberek élnek, akik szabadon akarnak élni, és szabadon akarnak dönteni a jövőről. Nem szerénytelenség ez. Én világosan láttam, mert talán Ti is emlékeztek rá, a fiatalok a szívükkel is látnak. Ezért mindig a fiatalok a letéteményesei az új eszméknek, a fényes álmoknak és a nagy jövőnek. Remélem, ez azóta is így van, kedves Magyar Fiatalok! Ez az eszmény, a szabad Magyarország eszménye, ha úgy tetszik, ez a látomás vitt végül is a politikába, a politikai hivatás felé. Ha úgy tetszik, ezért ragadtam itt, és ezért dolgozom Veletek együtt már hosszú-hosszú évek óta. Kimondani is nehéz: ez a huszonharmadik kongresszusunk. Felnőtt férfikorba lépett párt ez.

Aztán, ahogy '89 után peregtek az események, egyre több emberrel hozott össze a sors, és egyre több emberről derült ki a számomra, hogy bennük is él ez az eszmény, szinte mindent odaadnának érte. Közülük sokan itt ülnek ma is ebben a teremben, s húsz év óta velük együtt reménykedem abban, hogy a szabad Magyarország eszménye valóra válhat majd. Sok minden történt azóta velünk, az országgal, s személyesen velem is, de egy dologban biztos voltam, hogy mi, akik ehhez a közösséghez tartozunk, húsz éven keresztül is, ha kell, képesek leszünk megőrizni ezt az eszményt a szívünkben. Sokszor volt nehéz, sokszor kaptunk érte rendesen. Ki ezt, ki azt. Megpróbáltak szinte mindannyiunkat tönkretenni, lejáratni, megfélemlíteni és eltántorítani. Még 2006 októberében is, kedves Barátaim, voltak, akiket közülünk összeverettek a rendőrökkel csak azért, mert hittek a szabad Magyarország eszményében. De ennek ellenére mi itt vagyunk. Most újra itt vagyunk, és itt van bennünk, itt van velünk a szabad Magyarország eszménye, amelyet most győzelemre akarunk vinni.

Kedves Küldöttek! Kedves Barátaim!

A választás estéjén, amikor ballagtam a mikrofonhoz, hogy világgá kürtöljem örömömet, vagyishogy európai rekordot futott Magyarország, s ezt a mezt a Fidesz viseli, ránéztem arra a térképre, amit a hátam mögé helyezett az egyébként kiváló kampányt irányító Gyürk András barátom. Ránéztem arra a térképre, és arra gondoltam, hogy nem volt hiába, amit eddig tettünk, mert ami eddig csak álom volt, az most valóságos történelmi lehetőség. Múlt vasárnap ugyanis Magyarország olyan lehetőséget kapott, amilyet az életünkben talán soha még egyszer kapni nem fogunk. Ezt jelenti a vasárnapi győzelem. Nem a diadalt, a lehetőséget: egy olyan lehetőség, amelyet lehet, hogy még egyszer az életben nem fogunk megkapni. Ez egy történelmi lehetőség arra, hogy a húsz évvel ezelőtti eszményünket a felszabadított magyarok Magyarországát megvalósíthassuk. Történelmi lehetőség az ország számára, mert Magyarország végre egységes és erős lehet, szabadon dönthet a jövőjéről, miképpen akar talpra állni. Történelmi lehetőség az emberek számára, mert végre lesz értelme és eredménye az erőfeszítéseiknek, mert végre azok majd egy irányba mutathatnak. Egy történelmi lehetőség számunkra, mert úgy tűnik, politikai kényszerkoalíció nélkül, csak az emberekkel összefogva, szabadon lehet majd kormányozni az országot, meg tudjuk tisztítani a politikát a hazugságtól, a kisstílű hatalmi játszmáktól, a háttéralkuktól és a pult alatti kompromisszumokról. Történelmi lehetőség, amit kaptunk, mert tiszta vizet önthetünk a pohárba.

Kedves Barátaim!

Amikor vasárnap este ezt a térképet néztem a mikrofon felé közeledve, akkor - biztos Önök is vannak ezzel így - sok minden, sokfajta emlékkép villant át előttem. Eszembe jutott az 1994-es választás; akkor is láttam egy ilyen térképet, akkor is egyszínű volt a politikai térkép. Egyszínű: reménytelenül vörös.

Kedves Barátaim!

1994-ben, ha még két hétig tart a kampány, és halált megvető bátorsággal nem harcolunk az utolsó esély jogáért, akkor talán a parlamentbe sem jutottunk volna be. Köszönet és hála azoknak, akik 1994-ben, amikor a szabad demokraták kísérletet tettek a mi elhasításunkra, tudták, hol a helyük: nem elmentek, és velünk maradtak. Mi ezért vagyunk ma itt, ők meg azért vannak ma ott. Nos, hát akárhogy is volt, hiába a borzalmas emlékeket idéző '94-es tiszta vörös térkép, azért a jobboldal mégiscsak összeszedte magát, felkapaszkodtunk a földről, és végül is létrehoztunk egy kétosztatú politikai szerkezetet Magyarországon, és azóta hol egyik, hol másik színből volt több Magyarország térképén, de a vörös mindig nagyon sok volt; a kritikus pillanatokban pedig túlságosan is sok. Akkor jött létre 1994-ben az a reménytelennek tűnő helyzet: egy nagy kormányképes párt, ez akkor az MSZP volt, és a többi közepes és kicsi. De még akkor, amikor az a térkép olyan egyszínű volt, akkor sem kaptak a szocialisták Magyarországon 56 százalékos támogatottságot, és sem akkor, sem azóta semmilyen pártválasztáson nem kapott senki sem ötven százalék feletti eredményt.

Kérlek tehát Benneteket, hogy mint történelmi rekordot, becsüljétek meg a múlt vasárnapi győzelmet, amely arról szól, hogy nagyot fordult a világ 15 év alatt. Az a politikai szerkezet, ami '94-ben és utána létrejött, lényegében felrobbant, és egy új szerkezet jött létre. Van egy nagy kormányképes erő, aztán szünet. Szünet, szünet, aztán van két közepes, a második helyért küzdő párt, és végül néhány, a bejutásért harcoló kicsi. Így néz ki Magyarország politikai térképe. Nem baleset történt! Ez Magyarország új politikai térképe, kedves Barátaim! Végül is mindenki célt ért, még az MSZP is. Hiszen ők azt találták mondani, hogy merjünk kicsik lenni. Ez bejött: össze is mentek, mint nejloning a mosógépben, kedves Barátaim!

Úgy tűnik, Magyarországot ma nehéz helyzetéből kivezetni csak mi lehetünk képesek. Az a különbség, amely a második és a nekünk megszavazott bizalom között van, az a negyven százaléknyi különbség minden szerénytelenség nélkül feljogosít Bennünket ennek a kijelentésnek a megtételére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végül is mi is azt kaptuk, amit akartunk. Mi azt mondtuk, hogy merjünk nagyok lenni. Végül is a Sors megtanít Bennünket, hogy a végén mindenki azt kapja, amit kitűz maga elé. Mi kényszerkoalíció nélkül akarunk és talán tudunk is kormányozni, mi csak szabad akaratú emberekkel akarunk koalíciót kötni, senki mással, semmilyen más párttal, és erre most nagyon komoly esélyünk is van. Hiszen ez a választás listás választás volt. A következő parlamenti választáson egy 56 százalékos listás győzelem óriási többséget jelentene - mindenfajta koalíciós kényszer nélkül. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mostani arányok mellett milyen esélyei lesznek majd a fideszes egyéni jelölteknek, az egyébként egymással élesen szemben álló középpárti jelöltekkel szemben. Ebből adódik tehát az, amit én történelmi lehetőségnek nevezek. Van egy nagy kormányképes Fidesz, amely készen áll egy erős és kompromisszumok nélküli kormányzásra, amely talpra állítja az országot, és segít a magyaroknak abban, hogy közösen megvalósítsuk eszményünket: a szabad és erős Magyarországot.

Kedves Barátaim!

Csak ezért nem kellett volna szót kérnem. Szót azért kértem a kijáró köszönet mellett, hogy emlékeztesselek Benneteket arra, hogy még a legszebb eszmények sem válnak maguktól valóra, csakis küzdelmek árán. Nincs lefutott ütközet, lefutott mérkőzés, előre lefutott választás. Most is csak a rengeteg munka segíthet rajtunk. Ne felejtsétek el, nézzétek meg ezt a győzelmet közelről! Jól láthatjátok: mi, vagyis a magyar jobboldal soha munka nélkül, ajándékba még semmit nem kapott. És nehogy azt higgyétek, hogy ennek most vége szakad; ez ezután is így lesz! A jobboldal mindig csak azt fogja megkapni, amiért megdolgozott, amiért megszenvedett, és amit kiérdemel.

Kedves Barátaim!

De még ez is kevés lett volna indokként ahhoz, hogy szót kérjek. Azért kértem igazából szót, hogy elmondjam Nektek azt, hogy mindig minden nagy eszménynek vannak gátjai, irigyei, és vannak ellenségei. És ma erről szeretnék beszélni. Amikor húsz évvel ezelőtt megéreztük a szabadság fuvallatát, és terveket kezdtünk szőni a jövőről, azaz Magyarországról, arról, hogy miképpen fogjuk azt megteremteni, akkor még nem tudtuk, talán nem is tudhattuk, amit azóta őszülő halántékkal és talán bölcsebb fejjel már tisztán látunk, hogy közben mások is készítettek másfajta terveket. Az akkori hatalom pontos tervet készített arra, hogy miképp lehet megakadályozni még a többpártrendszer keretei között is a szabad magyarok álmainak, vágyainak, eszményeinek megvalósítását. Ma már tudjuk, ezért lett a mögöttünk hagyott húsz év olyan nyögvenyelős, amilyen.

Egymás mellett élt a régi és az új, de a háttérből - én mindig úgy éreztem - mindig a régi világ irányított. A régi világ irányított a múltból átmentett gazdasági erejével, a titkosszolgálati kapcsolataival, informális hálózataival, médiabefolyásával, külföldi összeköttetéseivel és rejtett társadalmi paktumaival. Igen, akkor - és jó, ha ebből tanulunk - kidolgozták annak a terveit, hogy miképpen lehet a politikai hatalmat a privatizáció révén gazdasági hatalommá átmenteni, majd aztán ismét politikai hatalomra váltani. Volt egy tervük arra, hogy miképpen kell és lehet demokratikus keretek között, de titokban mégiscsak tovább működtetni a diktatúrát. Volt egy tervük, hogyan lehet becsapni, félrevezetni az embereket, függőségben, kiszolgáltatottságban tartani a társadalom többségét, hogyan lehet egy nagyobb államtól való függőséget létrehozni, egyre nagyobb állami befolyást teremteni az élet minden területén, miközben folyamatosan az állam leépítéséről beszélnek. Igen, volt egy tervük, hogyan lehet legyengíteni az önálló kezdeményezéseket, a vállalkozó- és alkotókedvet, a közösségeket, a családokat, a társadalmat, a magyar tulajdonú gazdaságot, és így aztán az egész országot úgy legyengíteni, hogy ne legyen képes a magyarok közös álmait, eszményeit megvalósítani, sőt ne is legyenek az embereknek álmai és eszményei egyáltalán.

Ám ez a terv, tisztelt Kongresszus, mégiscsak, úgy látom, kudarcot vallott. A terv rafinált volt, de megbukott. Egyetlen okból bukott meg: mert mi nem hagytuk magunkat, nem adtuk fel, és nem törődtünk bele. Eleinte - emlékezzetek rá, 1994-ben - inkább csak lelkesen és szívósan küzdöttünk a hazugságok, a trükkök és a sötét lejárató akciók ellen. De aztán egyre inkább belejöttünk, mint a kiskutya az ugatásba. Kiokosodtunk, és végül egyszer csak elkaptuk a grabancukat. Most is fogjuk, és többé nem engedjük el, kedves Barátaim! Ennek köszönhetően, úgy látom, a kitartásunknak köszönhetően Magyarország kapott még egy esélyt, hogy megvalósíthassa a húsz éven át szívében őrzött eszményt.

De ne gondoljátok, hogy a vasárnapi választással célba is értünk. Kérem, ne gondolják, hogy ők feladták volna. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy most is készül egy új terv. Most is készül egy új terv, mert nagyon megijedtek attól, ami május elején Pécsett, aztán a múlt vasárnap Magyarországon történt. Nemcsak megijedtek, megrémültek. Ez a tervalkotásnak mindig jót tesz, kedves Barátaim! Ugyanis a számokból ők is világosan látják, hogy a változás feltartóztathatatlanul közeledik, ráadásul nagyobb és mélyebb lehet, mint eddigi legrosszabb álmaikban valaha is gondolták volna. Megijedtek, és már látszik is, emlékezzetek, a szerdán közzétett elnökségi követeléseinkre hogyan reagáltak a szocialisták. Már látszik is, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak nemcsak hogy makacsul ellenáll a változásnak, hanem megindította elszánt harcát is a változás ellen. Most is készül egy terv arra, hogyan lehet megakadályozni, hogy a szabad magyarok ezt a történelmi lehetőséget, amelyet most kaptak, beváltsák, és elvégezzék azt a munkát, amit az elmúlt húsz évben nem tudtak elvégezni. Nem ismerhetjük persze a pontos terveket. De őket már elég jól ismerjük ahhoz, hogy lássuk, hol és hogyan fognak támadni, hol és milyen csapdákat fognak felállítani. És bármennyire meggyengültek, bármennyire is kiismertük őket, nagy hiba volna alábecsülni a Gyurcsány-Bajnai-korszak túlélési képességeit és technikáit. Ha semmi máshoz nem, de ehhez nagyon értenek. Ahhoz, hogy egy elkorhadt és összeomlott korszak szellemét hogyan lehet átmenteni az új korszakba annak érdekében, hogy aztán azt is elkorhassza. Ehhez nagyon értenek.

Hogy sikerrel vegyük föl a harcot mindezzel szemben, kedves Kongresszus, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ahhoz mindenekelőtt azt kell észrevennünk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak már nem a következő választásokra koncentrál. Sokkal inkább arra, hogy beépítse és befészkelje magát mindenhová - a túlélés, vagyis a politikai és a gazdasági befolyás átmentése érdekében, hogy egyszer majd visszatérhessen. A Gyurcsány-Bajnai-korszak, miközben mindenütt csapdákat és akadályokat állít a változás elé és a változást akarók útjába, nyilvánvalóan megkezdte saját maga átmentését a kormányváltás utáni időkre. Ki akarják menteni, el akarják tüntetni, amit még a hátralévő időben el tudnak tüntetni az emberek pénzéből, a külföldről érkező forrásokból, hogy aztán azokat mostani és majdani kampányaikra, sötét trükkjeikre és akcióikra használják majd. Elegendő, ha csak az offshore technikákat idézitek most föl. Nem nehéz kitalálni: ezért ügyködnek a még megmaradt vagyon, elsősorban a föld- és a vízkincs privatizációján, ezért helyezik el az ejtőernyőseiket, és ezért fontos, hogy mi világosan kimondjuk az ejtőernyősöknek, hogy ha eddig nem csomagoltak ki, most már nem is érdemes. Ha pedig nem voltak katonák, gyakorolják a gyors összecsomagolás tudományát.

Tisztelt Kongresszus!

A változás kapcsán a Gyurcsány-Bajnai-korszak leginkább a felelősségre vonástól retteg. Erről kell most beszélnünk, hiszen ők pontosan tudják, mi mindent műveltek az elmúlt években, és nyilvánvalóan már most lázasan dolgoznak a nyomok és a dokumentumok eltüntetésén, hogy aztán megnehezítsék az igazság és a tények törvényes feltárását. Hiszen, gondoljunk erre, épp az vezetett az ország mai helyzetéhez, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak politikája és hatalmi elitje teljesen elfordult az emberektől, egyáltalán nem törődött az emberek gondjaival, félelmeivel és biztonságával. Ennek a korszaknak éppen az a lényege, hogy a politikai vezetők nem tartoznak semmilyen felelősséggel az embereknek, nem tartoznak semmilyen felelősséggel a hazájuknak, nem kell az adófizetők pénzével, a privatizációs bevételekkel és az európai uniós forrásokkal elszámolniuk. A Gyurcsány-Bajnai-korszak számára az a dolgok egyetlen lehetséges menete, hogy a saját hatalomban maradásuk árát mindig az emberekkel fizettetik meg, minden felelősséget rájuk hárítanak át, azokra, akik pedig nem tehetnek az egészről semmit, és közben az adófizetők pénzén százmilliókért harsog a hazug propaganda arról, hogy nincs más út, ez az ország érdeke.

De hát ugyan kinek az érdekét szolgálja leépíteni az oktatást, szétverni az egészségügyet, eladni a nemzeti vagyont? Kinek az érdeke szemet hunyni a bűnözés terjedése fölött? Kinek az érdeke szemet hunyni afölött, hogy törvénytisztelő embereket közönséges bűnözők csapatostól megtámadhatnak az otthonukban? Sőt, elűzhetnek az otthonukból, fenyegethetik őket, erőszakkal elvihetik a jószágaikat, értékeiket, és bántalmazhatják őket. Kinek az érdeke az, hogy fegyveres csoportok vonulhatnak föl zavartalanul Siófok méretű települések utcáin, házakra lövöldözhetnek, Molotov koktélokat dobálhatnak országszerte, bármilyen következmény nélkül? Kinek az érdeke a bűnözők védelme és ezzel a közrend és a közbiztonság szétbomlasztása? Kinek az érdeke, hogy az erőszakos bűnözőktől ne védjük meg magunkat, a családunkat, a törvénytisztelő embereket? Ez milyen országnak az érdeke? Lehet, kedves Barátaim, hogy van ilyen ország, de hogy az nem Magyarország, az biztos. És ha van ilyen beteg ország, abban az országban mi magyarok nem akarunk élni!

Tisztelt Kongresszus!

A diadal fölött érzett jogos mámor mellett sem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak minden maradék erejét és eszközét bevetve folytatja hadjáratát ellenünk és a változás ellen. Nem a következő választások megnyeréséért küzdenek, hanem a változás ellen, vagyis a magyar emberek közös eszményei és tervei ellen, mert azokban az eszményekben és tervekben ők már nem szerepelnek. Küzdelem következik tehát. Jól esne egy ilyen hatalmas választási győzelem után nyugodtan hátradőlni, de nem ez jut nekünk osztályrészül. Küzdelem következik, nem is akármilyen. Azzal tudlak biztatni Benneteket, hogy ez az utolsó nagy összecsapás, amelyben az emberek eszményei és a hatalom tervei fognak majd összecsapni. Most kezdődik az utolsó küzdelem azért, hogy a szabad Magyarország tervét megvalósíthassuk. Most lett valódi esélyünk végleg legyőzni őket. Most van valódi esélyünk, hogy lezárjuk a Gyurcsány-Bajnai-korszakot, vagyis hiába a fáradtság és a kimerültség, most kell tehát minden erőnket igazán összeszedni. A győzelem kötelez. A győztesnek az a felelőssége, hogy igazságot tegyen, békét, rendet és biztonságot teremtsen, lehetőségeket nyisson, segítse a gyengéket, és megvédje azokat, akik veszélyben vannak. Sose feledjétek! A lehetőség az embereké, Magyarországé, a felelősség a miénk, a Fideszé. Be kell váltanunk a magyar emberek történelmi lehetőségét, meg kell védenünk Magyarországot attól, hogy még egyszer elvegyék az emberektől ezt a lehetőséget és ezt a reményt. Ezt a harcot, tisztelt Hölgyeim és Uraim, csak mi tudjuk csak most sikerrel megvívni, csak mi tudjuk hozzásegíteni az embereket, hogy ezt a valódi lehetőséget a saját mindennapi életükben is majd valóra tudják váltani.

Ahhoz, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszakot végérvényesen le tudjuk győzni, pontosan kell tudnunk, s ez nagy lecke, az embereknek is pontosan kell tudniuk, mi is történt ebben a sötét korszakban Magyarországon, és abban, ami történt, kinek mi volt a szerepe. Nyilvánvaló, hogy most is minden eszközzel azon dolgoznak, meggátolják, hogy fényt derítsünk a sötét ügyekre, fényt derítsünk arra, hogy mitől is ment így tönkre az ország. Azt akarják megakadályozni, hogy választ találjunk a mindenki fejében ott lévő kérdésekre. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, valójában kik is állnak a zuschlagok és társaik mögött. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, pontosan mi is történt a televízió székházánál 2006 őszén, ki és milyen parancsot adott 2006. október 23-án a békés ünneplőket szétverő rendőröknek. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, hogyan és mennyi pénzt mentettek ki offshore cégeken keresztül. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, mitől is kerül a négyes metró annyiba, vagy még többe, mint öt új Duna-híd megépítése, és meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, meddig terjednek valóban a különböző fővárosi ingatlanbotrányok szálai. Márpedig, tisztelt Kongresszus, az emberek és az egész szabad Magyarország válaszokat vár ezekre a kérdésekre meg a hasonlóakra. Az utolsó küzdelem fő tétje tehát az, megtudjuk-e a válaszokat, és a válaszoknak lesznek-e következményei. Természetesen nem vagyunk naivak. Van egy elképzelésünk. Nekem is van, hogy miféle világ tárul majd a szemünk elé, ha a rejtélyes ügyeknek a mélyére nézünk. Hiszen van olyan rejtélye is a Gyurcsány-Bajnai-korszaknak, aminek már sejtjük a megoldását. Arra például biztos tippem van, hogy hova lett a soha meg nem érkezett 23 millió román munkavállaló? Valószínűleg Cipruson dolgoznak feketén, pénzmosóként... Ott elkél a szorgos kéz...

Kedves Barátaim!

Hallgatva a szocialisták nyilatkozatait az elmúlt négy-öt napban, nem tudom elhessegetni magamtól fiatal korom egyik kedvenc filmjének, a Gyalog galoppnak legemlékezetesebb jelenetét. Ide is idézem elétek. Ti is emlékezhettek rá, amikor Arthur király küzd a Fekete Lovaggal, akinek már két karját levágta, de az nem akar félreállni, hanem tovább ugrál előtte, rugdossa és provokálja. Mire a király "na elég!" felkiáltással lenyisszantja a jobb lábát. A Fekete Lovag azonban karok nélkül, fél lábon is szökdécsel, és azt kiabálja: "ezért meglakolsz!" Arthur király nem hisz a fülének: "Mit csinálok én?" A fél lábon ugráló lovag, akiből mindenhonnan dől a vér, nem tágít, egyre csak ezt hajtogatja: "Gyere csak! Vagy talán félsz?" Mire a király: "Mitől? Hogy összevérzel? Vagy hogy rám lehelsz?" A Fekete Lovag csak mondja a magáét, és azt mondja: "Legyőzhetetlen vagyok!" A király sajnálkozva csóválja a fejét, és azt mondja: "Nem, te hülye vagy!", és ezzel levágja a másik lábát is. Ekkor a Fekete Lovag - immár végtagok nélkül imbolyogva a porban - hangot vált: "no, jó, egyezzünk ki döntetlenben!" Ezért mondtam el a történetet.

Tisztelt Kongresszus!

Nem. Mi nem egyezünk ki! A Gyurcsány-Bajnai-korszakkal nincs kiegyezés. Azért kezdtünk bele, én személyesen, s mint hallható, talán még sokan ebben a teremben azért kezdtünk bele ebbe az egészbe annak idején, mert hittünk benne, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor a magyarok végre megkapják a régóta várt lehetőséget a történelemtől. Én, ha rajtam múlik, nem fogom engedni, hogy most, amikor karnyújtásnyira van, bárki is elvegye tőlünk, az emberektől, mindannyiónktól a lehetőséget, vagy elvegye a lehetőséget a gyerekeinktől. Nekünk mindenki fontos. Most Magyarország nevében beszélek: mi senkit sem hagyunk az út szélén, ezért mi soha nem fogunk kiegyezni a Gyurcsány-Bajnai-korszakkal, sem annak embereivel. Most eljött a pillanat. Vártuk, beszéltünk róla, próbáltuk elképzelni, és küzdöttünk érte. Hát most vegyük végre észre, hogy itt van. Itt az idő! Itt az idő, és végre beválthatjuk azt a lehetőséget, amire húsz év óta vártunk, hogy valóra váltsuk azt az eszményt, amit húsz év óta őrzünk. Itt az idő, hogy egyszer s mindenkorra lebontsuk azokat a gátakat, amelyek eddig körülvettek bennünket, és lehetetlenné tették Magyarország boldogulását. Itt az idő, hogy Magyarország végleg lerázhassa magáról a Gyurcsány-Bajnai-korszakot. Itt az idő, hogy megváltoztassuk az országot!

Hát, kedves Barátaim, akkor készülődjünk! Menjünk, és szóljunk mindenkinek! Szóljunk azoknak, akik együtt várták velünk. Mindenkinek, aki vágyott rá, aki elképzelte, aki támogatta, aki hitt benne. És szóljunk azoknak is, akiknek kedvét szegte a hosszú várakozás vagy az olykor hiábavalónak tűnő küzdelmek. Szóljunk azoknak is, akik elfáradtak. Szóljunk nekik is, mindenkit értesítsünk, aki még nem vette észre, mert még nem meri elhinni, hogy itt az idő. Pedig most itt az idő!

Egy a tábor és hatalmas. Egy a zászló, és büszkén, magasan leng. És az van ráírva, hogy "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!"
(fidesz.hu)