Gyurcsány: Az együttműködés miniszterelnöke vagyok! - Népszava interjú, kommentárral
2008-10-31 09:06 barikád.hu



A Népszava ma nagyinterjút közöl Gyurcsánnyal, a képen a háttérben Kossuth képe látható. A tragikomikus beszélgetést egy picit megkommentáltuk, hogy mielőtt a gyengébb idegzetűeknél maradandó károsodást okoznának a kormányfői gondolatok, megmentsük olvasóink lelki nyugalmát. Az interjút csak részleteiben közöljük. A laposabb hazugságokat kivágtuk.

- Miniszterelnök úr, mivel magyarázza, hogy úgy tűnik: külföldön sokkal erőteljesebb az összefogás Magyarországért, mint itthon Magyarországért?

- A józan ésszel magyarázom ott, itt pedig egyes politikai körökben a felelősség hiányával. Az ország külföldi megbecsültségére, azt hiszem, jó példa, hogy a magyar miniszterelnök egy órán belül beszélt Sarkozyvel, Merkellel, Gordon Brown-nal. Ez múlt vasárnap este történt, sőt közben a Valutaalap vezérigazgatójával, Strauss Kahn úrral is tárgyaltam. Bárhová fordultam, mindenütt azt mondták, hogy összefogunk, azt tesszük, amire szükségetek van. Magyarországnak, meg ennek a kormánynak ehhez elég presztízse volt és van... A Fidesz pedig úgy viselkedik, mint a Bourbounok: semmit nem felejtenek, és semmit nem tanulnak. Ugyanazt a fáradt lemezt nyomják 2006 óta, bármi történjék a világban.

Barikád.hu: Méghogy ennek a kormánynak nemzetközi hitelessége van? Hitele az van bőven, de hitelessége? Ne fárasszuk már egymást, az egész világ Gyurcsányon és Magyarországon röhög. A segítőkészség csupán abból fakad, mert az atlanti tömb és az Unió számára is "blama" volna, ha Magyarország összeomlik. Nem értünk, hanem magukért "segítenek".

- Békesi László úgy fordította le - szerintünk nagyon szellemesen - az IMF által adott készenléti hitelt, hogy semmi mást nem kért cserébe Magyarországtól, csak hogy legyünk normálisak. Tudunk-e normálisak lenni?

- 2006 óta Magyarország felelős költségvetési és gazdaságpolitikát képvisel. A kormány messzebb is elment volna a strukturális reformok tekintetében. Önkormányzati reformot javasoltunk, benyújtottuk a törvényt, a Fidesz elutasította. Egészségügyi reformot, felsőoktatási reformot indítottunk. Javasoltunk pártfinanszírozási reformot, az is elakadt. Amit lehetett, megtettünk ezek sikeréért. Ma az ország nem így állna, ha a Fidesz ezekben partnere lett volna a koalíciónak.

Barikád.hu: Orbán a hibás?

- Azon kívül, hogy az ország felelősen gazdálkodjon, mit kért még az IMF?

- Ez a kormány költségvetési fegyelem területén már bizonyított. Azt bizonyította az elmúlt két évben, hogy a felelős, megbízható költségvetés és gazdaságpolitika oldalán áll. Hogy ezen kívül merre megy a világ, azt egy-két hónapja sem tudta senki, de még ma sem. Ezért módosítottuk folyamatosan a 2009-es költségvetést és a növekedési kilátásokat. Nyugodtan hozzáteszem, aki azt hiszi, hogy csak Magyarország nem tudja megmérni, milyen lesz a jövő, az téved. Az amerikai Kereskedelmi Minisztérium az idei év utolsó negyedévére - nem 2009-re -, hangsúlyozom, az idei év utolsó negyedévére vonatkozó előrejelzését egy hónapon belül háromszor változtatta meg. A világ zuhan bele a recesszióba.

Barikád.hu: Ne beszéljen mellé! A kérdésre miért nem válaszolt? Talán van valami olyan az IMF feltételei között, amelyet még Gyurcsány sem mer bevállalni?

- De azért az igaz, hogy kellemetlen Magyarország számára, hogy ilyen országok körébe került, mint Izland, Ukrajna...

- Ahogy olvasom, nem mi voltunk az elsők, de valószínűleg az utolsók sem, akik támogatást vesznek igénybe. Nem hinném, hogy a francia kormány szégyene lenne autógyáraik bezárása, a brit kormányé a bankvásárlás, a lengyelé a zloty árfolyamának zuhanása, és sorolhatnám. Szerintem az lenne a szégyen, sőt, az lenne a nemzeti tragédia, ha a forint egy nem csillapított pénzügyi válság miatt 350-400 forintig gyengült volna az euróval szemben. Ebből aztán keletkezett volna egy 20-30 százalékos infláció, ebből pedig egy 20-30 százalékos jövedelemcsökkenés. Na, ez lett volna az igazi nemzeti tragédia...

- Volt olyan pillanata ennek a 2-3 hétnek, amikor reménytelennek látta a helyzetet?

- Három hete, csütörtök késő délután támadták meg az országot. Aznap éjszaka a Pénzügyminisztériumban ott volt a jegybank elnöke, a pénzügyi felügyelet elnöke, az OTP elnök-vezérigazgatója. Akkor ott válsághangulat uralkodott. A másik nehéz idő a múlt hét elején volt, amikor a forint időnként átlépte az euróhoz mért 280-as határt, és nem lehetett állampapírt eladni...Reménytelenség azért nem uralkodott el, de sok munkára volt és van szükség.

Barikád.hu: Állítólag a gonosz és a szorgalmas ember a legveszélyesebb...

- Az egyik neuralgikus pont a szociális rendszer. Ebben terveztek változásokat. Ezeket felülírja a válság?

- A szociális reform két elemét a válság beköszönte előtt eldöntöttük. Az egyik a rokkantsági nyugdíjazási rendszer átalakítása és egy rehabilitációs intézményrendszer felépítése. Ez abban segítene, hogy a rokkantak visszatérhessenek a munkaerőpiacra. A másik lépés, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők harmada számára foglalkoztatást biztosítsunk. Ez a szociális rendszer átalakításának legnagyobb lépése 1990 óta. És ehhez a szisztémához hozzákötnénk a rendszeres szociális segély mellett esetleg a lakhatási támogatást is.

Barikád.hu: A segélyezetteknek a harmada fog dolgozni? Milyen alapon? A másik kétharmaddal mi lesz? Ők lesznek a világválság nyertesei?

- Az ellenzék ezt egyszerűbben fogalmazza: ön a válság oka.

- Azt mondta Orbán elnök úr a tőzsdén, hogy azért ilyen gyenge a forint - akkor éppen 280 forint körül mozgott a nemzeti valuta -, mert a piacok nem bíznak Gyurcsányban. Akkor, gondolom, ez azt jelenti, hogy ma, amikor 260 alatt van a forint, ez azt jelenti, hogy a piacok bíznak Gyurcsányban. Ez a példa jól mutatja, micsoda hányaveti logika ez.

- De azt is mondják, hogy ön miatt ilyen magas a jegybanki alapkamat...

- 2000-ben Magyarországon az irányadó kamatláb 8 százalékkal volt magasabb, mint a Cseh Köztársaságé. Ki volt akkor a miniszterelnök? Ez akkor azt jelenti, hogy 2000-ben a pokolba kívánták volna a piacok az akkori miniszterelnököt? Gyermekded, sőt silány gondolkodás ez.

- Így utólag, volt értelme a nemzeti csúcsnak? Konkrét megállapodások még nem születtek.

- A nemzeti csúcsot követően három ötpárti tárgyalás volt már. Ez az eredmény. Az ellenzék vezetője ha akarja, ha nem, meg kell hallania az együttműködés parancsát. Ebben a helyzetben az együttműködés miniszterelnöke vagyok. A Fidesz elnöke pedig a pártoskodás vezére. Mindenki eldöntheti, melyik utat követi.

Barikád.hu: Az együttműködés miniszterelnöke??? Úgy látszik újabb betegséggel gazdagodott Gyucsány Ferenc kórképe. Kezdődő skizofrénia. Mert ő együttműködni saját magán kívül nem igen működött együtt senkivel...

nepszava.hu - barikád.hu
----------------------------------------------------------------------------------

Az eredeti cikk evvel a bolond néróval...



Imterjú Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel válságról, kibontakozásról
Meg kell hallani az együttműködés parancsát
A miniszterelnök fő feladatának azt tekinti, hogy csillapítsa a gazdasági válság következményeit a versenyszférában. Sokan azt gondolják, hogy most a közalkalmazottakkal és a nyugdíjasokkal fizettetjük meg a krízis árát, pedig még őket védtük meg a leginkább az eddigi hatásoktól: a közalkalmazottak nem veszítik el tömegesen a munkahelyeiket - mondta lapunknak Gyurcsány Ferenc. Az interjúban arról is beszélt, hogy ebben a helyzetben az együttműködés miniszterelnöke, s az ellenzék vezetőjének meg kell hallania az együttműködés parancsát. Úgy fogalmazott, ma az ország nem így állna, ha a Fidesz a reformokban partnere lett volna a koalíciónak.
- Miniszterelnök úr, mivel magyarázza, hogy úgy tűnik: külföldön sokkal erőteljesebb az összefogás Magyarországért, mint itthon Magyarországért?

- A józan ésszel magyarázom ott, itt pedig egyes politikai körökben a felelősség hiányával. Az ország külföldi megbecsültségére, azt hiszem, jó példa, hogy a magyar miniszterelnök egy órán belül beszélt Sarkozyvel, Merkellel, Gordon Brown-nal. Ez múlt vasárnap este történt, sőt közben a Valutaalap vezérigazgatójával, Strauss Kahn úrral is tárgyaltam. Bárhová fordultam, mindenütt azt mondták, hogy összefogunk, azt tesszük, amire szükségetek van. Magyarországnak, meg ennek a kormánynak ehhez elég presztízse volt és van. De szerintem idehaza is összetettebb a kép. Két ellenzéki párt, az SZDSZ és az MDF rendkívül felelősen vesz részt a válságkezelő folyamatban. Nem népszerűséghajhász módon, és együttműködésre készen. A Fidesz pedig úgy viselkedik, mint a Bourbounok: semmit nem felejtenek, és semmit nem tanulnak. Ugyanazt a fáradt lemezt nyomják 2006 óta, bármi történjék a világban.

- Úgy látjuk, hogy a Fidesz változatlan, támadó politikájára nem veszi fel a kesztyűt. De van itt egy másik kesztyű is, ez a köztársasági elnöké. Megkérdezte önt a válság idején, hogy hogyan állunk, ajánlott-e Sólyom László valamilyen segítséget?

- Olyan fából faragtak, akit nem kell arra bíztatni, hogy küzdjön meg az igazáért. De most ez nem az az időszak, amikor pártok közötti viaskodásról szólhatnak a napok. Nem tudom, mennyire érzi Magyarországon tízmillió ember, hogy itt olyasmi történik, ami az utolsó 80 évben nem történt a világban. Hogy világválságban élünk. Nem tudom, érzékelhető-e, hogy ha ezt nagyon rosszul kezelik a vezető politikusok, akkor egy pillanat alatt elpárologhat egy átlagember jövedelmének 20-30 százaléka. Itt nem babra ment és megy a játék. Sem idő, sem energia nincs arra, hogy rossz, megkopott politikai poénokra válaszoljon az ember. Úgy gondolom, energiánkat másra kell koncentrálni. A héten azt mondta az egyik brit elemző, hogy a magyar kormány jól helytállt a pénzügyi viharban. Szerintem ez a fontos, nem a méltatlan és unalmas vádak, amelyek az embert az ellenzék részéről érik. Ami a köztársasági elnök urat illeti, nincs róla tudomásom, hogy kezdeményezett volna tájékozódást, vagy beszélgetést a jegybankelnöknél, vagy a pénzügyminiszternél. Azt tudom, hogy nálam nem. Elbizonytalanít a köztársasági elnök úrnak a nemzeti csúcsot elutasító magatartása. Nem tudom, mennyire érdekli őt ez a kérdés. De ezt neki kell eldönteni. Ha ő tájékoztatás kér, mi a legnagyobb örömmel és készségesen tesszük ezt meg.

- Békesi László úgy fordította le - szerintünk nagyon szellemesen - az IMF által adott készenléti hitelt, hogy semmi mást nem kért cserébe Magyarországtól, csak hogy legyünk normálisak. Tudunk-e normálisak lenni?

- 2006 óta Magyarország felelős költségvetési és gazdaságpolitikát képvisel. A kormány messzebb is elment volna a strukturális reformok tekintetében. Önkormányzati reformot javasoltunk, benyújtottuk a törvényt, a Fidesz elutasította. Egészségügyi reformot, felsőoktatási reformot indítottunk. Javasoltunk pártfinanszírozási reformot, az is elakadt. Amit lehetett, megtettünk ezek sikeréért. Ma az ország nem így állna, ha a Fidesz ezekben partnere lett volna a koalíciónak.

- Azon kívül, hogy az ország felelősen gazdálkodjon, mit kért még az IMF?

- Ez a kormány költségvetési fegyelem területén már bizonyított. Azt bizonyította az elmúlt két évben, hogy a felelős, megbízható költségvetés és gazdaságpolitika oldalán áll. Hogy ezen kívül merre megy a világ, azt egy-két hónapja sem tudta senki, de még ma sem. Ezért módosítottuk folyamatosan a 2009-es költségvetést és a növekedési kilátásokat. Nyugodtan hozzáteszem, aki azt hiszi, hogy csak Magyarország nem tudja megmérni, milyen lesz a jövő, az téved. Az amerikai Kereskedelmi Minisztérium az idei év utolsó negyedévére - nem 2009-re -, hangsúlyozom, az idei év utolsó negyedévére vonatkozó előrejelzését egy hónapon belül háromszor változtatta meg. A világ zuhan bele a recesszióba.

- De azért az igaz, hogy kellemetlen Magyarország számára, hogy ilyen országok körébe került, mint Izland, Ukrajna...

- Ahogy olvasom, nem mi voltunk az elsők, de valószínűleg az utolsók sem, akik támogatást vesznek igénybe. Nem hinném, hogy a francia kormány szégyene lenne autógyáraik bezárása, a brit kormányé a bankvásárlás, a lengyelé a zloty árfolyamának zuhanása, és sorolhatnám. Szerintem az lenne a szégyen, sőt, az lenne a nemzeti tragédia, ha a forint egy nem csillapított pénzügyi válság miatt 350-400 forintig gyengült volna az euróval szemben. Ebből aztán keletkezett volna egy 20-30 százalékos infláció, ebből pedig egy 20-30 százalékos jövedelemcsökkenés. Na, ez lett volna az igazi nemzeti tragédia. Ha valakinek kifogása van a valutaalappal szemben, akkor elmondom: a nemzetközi pénzügyi világban nincsen más olyan intézmény, amely 10-20 milliárd eurós vagy dolláros mértékben képes piacon kívülről forrásokat teremteni. És ha a magyar valutát elkezdik támadni, akkor nekünk az a dolgunk, hogy elrettentő erőt alkalmazzunk. Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben azokat kell meghallani, akik azt mondják, hogy Magyarország az elmúlt 2-3 hétben jól tette a dolgát.

- Volt olyan pillanata ennek a 2-3 hétnek, amikor reménytelennek látta a helyzetet?

- Három hete, csütörtök késő délután támadták meg az országot. Aznap éjszaka a Pénzügyminisztériumban ott volt a jegybank elnöke, a pénzügyi felügyelet elnöke, az OTP elnök-vezérigazgatója. Akkor ott válsághangulat uralkodott. A másik nehéz idő a múlt hét elején volt, amikor a forint időnként átlépte az euróhoz mért 280-as határt, és nem lehetett állampapírt eladni. Azzal szembesültünk, hogy Magyarországon jövőre 30 milliárd eurónyi tartozás jár le, nem a kormánynak, ebből az államé csak 3 milliárd, a maradék 27 bankoké, vállalatoké, magánszemélyeké. Márpedig ha nem lehet valutát venni a piacon, vagy csak egyre több forintért lehet venni, akkor a következmények beláthatatlanok. Reménytelenség azért nem uralkodott el, de sok munkára volt és van szükség.

- Mi a következő lépés?

- Első feladatunk, hogy csillapítsuk a gazdasági válság következményeit a versenyszférában. Sokan azt gondolják, hogy most a közalkalmazottakkal és a nyugdíjasokkal fizettetjük meg a krízis árát, pedig még őket védtük meg a leginkább az eddigi hatásoktól: a közalkalmazottak nem veszítik el tömegesen a munkahelyeiket. Ez az üzleti, verseny szférában sokkal nagyobb kockázat lesz. Szükség van egy gazdasági stabilizáló és ösztönző csomagra. Az ezermilliárd forintos fejlesztő program egyes elemei már hozzáférhetőek. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban arra kell ösztönözni a feleket, hogy a terheket korrekt módon osszák meg. Belátásra kell kérni a tulajdonosokat és a menedzsereket, mert ebben a helyzetben az ő jövedelmeikből kell a legtöbbet visszavenni. A menedzsereknek nagy a felelőssége, ezért magas a jövedelmük. De az is igaz, hogy amikor vissza kell fogni a jövedelmeket, akkor az övékét kell a legjobban visszafogni. Az állami vállalatok körében ezt el is rendeljük. A prémiumokat, jutalmakat, különböző ösztönzőket a minimumra fogjuk csökkenteni, vagy teljesen meg fogjuk szüntetni a következő egy évben. Ezt követi a szerintem nagyon határozott korrupcióellenes program. Ebben az amerikai módszert is alapul vesszük. Amerikában nagyjából húsz éve elfogadtak egy átfogó szabályozást, ami azt mondja, hogy az, aki közreműködik az állami vagy önkormányzati korrupciós szándék lelepleződésében, annak az így visszaszerzett közforrások egy részét ki lehet fizetni. Amerikában a tavalyi év legnagyobb ilyen ügye 200 millió dolláros tétel volt, aminek tizenöt százalékát kapták meg azok, akik ezt leleplezték. Nyilván a minta egy az egyben nem ültethető át, a hazai környezet viszonyaira kell alakítani.

- Elindulhat az önkormányzatok reformja is?

- Muszáj még egyszer leülni az ellenzékkel ebben az ügyben. Fontos az önkormányzatiság, de nem biztos, hogy minden településnek kell önálló hivatal. Azok a milliárdok, amelyeket ezekre költünk, útépítésre, szociális ellátásra is fordíthatók lennének. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony aktív abban is, hogy a pártfinanszírozási kérdést is újra napirendre tűzzük, szerintem ez is kulcskérdés. A képviselők javadalmazását, költségtérítését ismét tárgyalni fogjuk.

- Az egyik neuralgikus pont a szociális rendszer. Ebben terveztek változásokat. Ezeket felülírja a válság?

- A szociális reform két elemét a válság beköszönte előtt eldöntöttük. Az egyik a rokkantsági nyugdíjazási rendszer átalakítása és egy rehabilitációs intézményrendszer felépítése. Ez abban segítene, hogy a rokkantak visszatérhessenek a munkaerőpiacra. A másik lépés, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők harmada számára foglalkoztatást biztosítsunk. Ez a szociális rendszer átalakításának legnagyobb lépése 1990 óta. És ehhez a szisztémához hozzákötnénk a rendszeres szociális segély mellett esetleg a lakhatási támogatást is.

- Van arra kormányzati, politikai forgatókönyv, hogy a válság hogyan és hol támad majd leginkább?

- A legnagyobb kockázat a gazdasági válság időszakában a munkahelyek elvesztése. A másik a piacaink elvesztésének rémképe. Azért beszéltem tíz nappal ezelőtt Putyin miniszterelnök úrral, hogy látom, tudom, hogy az Európai Unió minden bizonnyal recesszióba süllyed. Akkor hogyan tudjuk megőrizni az Európai Unión kívüli, például orosz piacainkat? Oroszországgal megnégyszereződött az elmúlt öt évben a kereskedelmi forgalmunk. Tízezrek munkahelye függ attól, hogy ott megveszik-e a magyar árut. Egyébként bíztató tárgyalás volt. Azt is tervezzük, hogy ezerötszáz kis- és közepes vállalatot látogatunk meg egyesével. Megkérdezzük: mit tudunk segíteni abban, hogy külföldön találjanak maguknak piacot. Adócsökkentés helyett most fontosabb a piacteremtés és a beruházás. Még gyorsabban fogunk szerződéseket kötni és építeni, építeni, építeni, mert ezzel lehet munkát adni az embereknek. Ha pedig enyhül a pénzügyi nyomás, talán a jegybanki alapkamat csökkentése is elindulhat, fellendülhet az export, versenyképesebb lesz itthon a hazai termelők áruja.

- Ön 2006-ban is a reformok keresztülvitelével vívódott. Az akkori helyzet most ismét előállt. Van különbség?

- Két éve, a választás után is az volt a parancs, hogy alakítsuk át az országot. Korábban nem tettük. Mi sem az SZDSZ-szel, de mások sem 1998 és 2002 között. A pakkból rám eső felelősséget vállalom. Jó lenne, ha végre más is megtenné.

- Ettől még a kérdés fennáll, miért ért minket ilyen erővel a válság?

- Ennek szerintem négy oka van. Az első, hogy nagyon alacsony a lakossági megtakarítás. Ennek egyik magyarázata az a felelőtlen otthonteremtési politika, amit a Fidesz vezetett be 2000-ben. A másik ok: a magyar költségvetésben 2001 és 2006 között olyan kötelezettségeket vállalt a kormány, amilyenek hosszú távon fenntarthatatlanok voltak. Ebben van felelőssége a szocialista-liberális koalíciónak is, de a Fidesznek is. A harmadik a 2006-ban elindított reformok jelentős részét a legnagyobb ellenzéki párt rövidlátó politikájával meggátolta, megakadályozta. Ma előrébb lennénk, ha a Fidesz az energiáit nem a reformok megfúrására, tüntetésekre és gyalázkodásra, hanem értelmes párbeszédre fordította volna. Végül: a magyar vállalatok és a magyar lakosság hihetetlen mértékben adósodott el devizában az elmúlt három évben.

- Az ellenzék ezt egyszerűbben fogalmazza: ön a válság oka.

- Azt mondta Orbán elnök úr a tőzsdén, hogy azért ilyen gyenge a forint - akkor éppen 280 forint körül mozgott a nemzeti valuta -, mert a piacok nem bíznak Gyurcsányban. Akkor, gondolom, ez azt jelenti, hogy ma, amikor 260 alatt van a forint, ez azt jelenti, hogy a piacok bíznak Gyurcsányban. Ez a példa jól mutatja, micsoda hányaveti logika ez.

- De azt is mondják, hogy ön miatt ilyen magas a jegybanki alapkamat...

- 2000-ben Magyarországon az irányadó kamatláb 8 százalékkal volt magasabb, mint a Cseh Köztársaságé. Ki volt akkor a miniszterelnök? Ez akkor azt jelenti, hogy 2000-ben a pokolba kívánták volna a piacok az akkori miniszterelnököt? Gyermekded, sőt silány gondolkodás ez.

- Így utólag, volt értelme a nemzeti csúcsnak? Konkrét megállapodások még nem születtek.

- A nemzeti csúcsot követően három ötpárti tárgyalás volt már. Ez az eredmény. Az ellenzék vezetője ha akarja, ha nem, meg kell hallania az együttműködés parancsát. Ebben a helyzetben az együttműködés miniszterelnöke vagyok. A Fidesz elnöke pedig a pártoskodás vezére. Mindenki eldöntheti, melyik utat követi.
Horváth István, Németh Péter

Cenzúrázott a Magyar Televízió: „tiltott” film az ostromról
2008. október 31. 06:10


Udvardy Zoltán
Történelmi dokumentum értékű, az ostromlott épületben és a tüntetők sorai között készült felvételek, a felelősség és a közszolgálatiság kérdését boncolgató televíziós vezetők: Csillag István Ostrom alatt című filmje megkerülhetetlen dokumentuma lenne a 2006. szeptember 18-án történteknek. A Magyar Televízió vezetése az ostrom kétéves évfordulóján az utolsó percben a filmet az adásból kivette. Csillag csütörtökön sajtóvetítésen mutatta be munkáját.

1956 óta először jelent meg ilyen brutalitással az erőszak – így jellemzi Csillag István dokumentumfilmjében a 2006. szeptember 18-án kezdődő, a következő nap hajnaláig tartó tévéostromot Rudi Zoltán, aki a televízió elnöke volt az ostrom perceiben. Az, hogy Rudi nem az 1956 előtti, a forradalmat kirobbantó korszakot, vagy a forradalom vérbe fojtását látja „burtálisnak”, épp olyan jellemző, mint a kétszer ötven perces dokumentumfilm bármely szereplőjének hozzáállása: sokan csőcseléknek nevezik az ostromlókat, és a televízió alkalmazottai közül gyakorlatilag senki nem lát ok-okozati összefüggést Gyurcsány beszéde és a történtek között.

Nem, vagy csak igen nehezen értelmezhető tehát, hogy miért vette ki az utolsó percben adásból a Magyar Televízió azt a dokumentumfilmet, melyet Csillag István készített a 2006. szeptember 18-án történtekről, de tény, hogy az eredetileg az ostrom második évfordulóján vetíteni szándékozott alkotást az utolsó percben a pártállami időkre emlékeztető módszerekkel egyszerűen kicenzúrázták. Helyette egy sebtében megvágott, harmincperces összeállítás került adásba, melyen pusztán az ostromról készített felvételek szerepeltek.

Holott a százperces műben az égvilágon szinte mindenki megszólal, aki az adott napon az épületben számításba jöhet: a vágótól a híradó felelős szerkesztőjén át Az Este című műsor aznapi felelős szerkesztőjéig, s a tévé korabeli elnökéig. A legfurcsább megállapítást talán mégis Kozák Márton, az MTV kurátora teszi, aki a köztévé kapcsán arról beszél: a magyar politikai élet egyik szereplője sem legális forrásból szerez pénzeket. Az SZDSZ szerinte azért nem áll elő az erre vonatkozó információival, mert nem öngyilkosok gyülekezete.

Tüntetés már számos alkalommal volt a tévé előtt, de rohamra nem számítottunk – emlékszik az eseményekre A. Nagy Mária vágó. Kert Attila, akit hírigazgatóként hívott föl az aznapi felelős szerkesztő, Bende Balázs, a 2008-ban készült dokumentumfilm forgatása idején is határozottan állította azt, ami aznapi döntéseinek is az alapját képezte: „képtelenség” és a hatályos törvényekkel ellentétes lett volna felolvasni a tüntetők követeléseit.

Kert épp úgy, mint Baló György, azzal érvel, hogy a közszolgálati funkcióba mindez nem fér bele, a közszolgálatiság nem erről szól. Vita legfeljebb arról volt, hogy a történtekről egyáltalán adjanak-e vagy sem képsorokat; erről beszélt aznap Sipos Pál kulturális szerkesztő Rangos Katalinnal. Baló György beismeri: szándékosan tompította a helyzetet, amikor az aznapi Az Este rendkívüli különkiadását elkészítették.

Rudi Zoltán elmondja: mind a rendőrfőkapitánnyal, mind Gyurcsány Ferenccel, mind a történtek után lemondását felajánló Petrétei Józseffel beszélt telefonon az ostromlott épületből; mindenki megnyugtatta hogy „perceken belül” erősítés érkezik, ám egy idő múlva már a biztonságiak vezetője is az épület elhagyását javasolta neki, mint biztonságos megoldást. Megemlékezik arról is, hogy az épületben interjúalanyként tartózkodó Navracsics Tibor, Juhász Ferenc és Török Zsolt vele együtt bujkálásra kényszerült.

Pótolhatatlan dokumentumok is szerepelnek a „betiltott” filmben, látható például, ahogy az egyik sérült rendőrt társai az aulába viszik és a földre fektetik, illetve számos felvétel szerepel az ostromlott bejáratról – az épület belseje irányából. Jó minőségű az a felvétel is, melyen a tüntetők átadják a követeléseiket tartalmazó petíciót Kert Attilának.

A film nemcsak az aznapi műsorújságban szerepelt, de előzetest is adott le róla a televízió. Csillaggal a tervezett adás kezdete előtt hat órával közölték, hogy a filmet mégsem sugározza a közszolgálati televízió. Indoklásként az hangzott el, hogy az alkotó filmje „nem éri el az MTV színvonalát”. (Csillag rendezte a rendszerváltás egyik szimbolikus alkotását, a Dunaszauruszt is – a szerk.)

A betiltott film ellenére a média igen csekély érdeklődését felkeltő sajtóvetítést követő beszélgetés során Csillag az MNO-nak elmondta: a rendszerváltás után a pártok súlyos hibákat követtek el, amikor a mindaddig magas kulturális nívót képviselő magyar köztévét és általában a közszolgálatiságot hatalmi tényezőnek tekintették. Igencsak kérdéses, hogy a hatalmi harc megérte-e, nyert-e bárki az agyonpolitizált tévén, s a színvonalat tekintve ezen a hatalmas zuhanáson – fejtette ki a rendező.

Gyurcsány elegáns ajándéka

Utoljára frissítve: 2008. október 30., 14:56


Elegánsnak tartja a miniszterelnök, hogy csak a 2010-es választási kampány végéig tudják felhasználni azt a mintegy 25 milliárd dolláros hitelt, amelyet szerdán több forrásból is biztosítottak Magyarországnak.

* * *

Az összesen mintegy 25 milliárd dolláros hitelcsomagot Magyarország 2010. március végéig hívhatja le; az esetleges törlesztő részleteket pedig az azt követő 3-5 évben kell fizetni.

Az itthoni politikai berendezkedésre lefordítva a határidőket ez azt jelenti, hogy az országgyűlési választási kampányig van mód elkölteni a magyar önkormányzati rendszer kétéves működési költségeinek megfelelő összeget, a törlesztés pedig kizárólag a 2010-es választások után megalakuló kormányra hárul.

* * *

A szocialista politikus beszélt a hitel lehívásának határidejéről is. "Arra az időszakra csináltunk mi alapvetően programot, ami a választásig tart. Ugye, ha most valaki ezt a 17 hónapot összerakja, az látja, hogy ez 2010 tavasza. Azt hiszem, hogy ez így elegáns, így van rendben" - fogalmazott.

inforadio.hu: Gyurcsány elegánsnak tartja, hogy a következő kormány nyögi majd a hitelt

Ez nem siker, ez szégyen

Az, hogy az Európai Unió szégyenpadjára kerültünk, az minden, csak nem siker - szögezte le Pokorni Zoltán csütörtökön.

A Fidesz alelnöke felhívta a figyelmet, Gyurcsány Ferenc a felelős azért, hogy a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő szerződés miatt Pakisztánnal, Ukrajnával kerülünk egy csoportba. Gyurcsány Ferenc felelős azért is, folytatta a politikus, hogy ilyen hatalmas államadósságot halmozott fel Magyarország.

Pokorni aláhúzta, hogy az IMF-hitel nagysága, és maga az a tény, hogy a valutaalaphoz fordultunk, arra utal, hogy jóval nagyobb a baj az államháztartás finanszírozásában, mint amennyire ezt bevallották. Hozzátette: ennek csak egy magyarázata lehet, mégpedig az, hogy a kormány egy küszöbönálló államcsődöt kívánt elkerülni ezzel a "kétségbeesett és valóban szégyenteljes" lépéssel. Miközben Európa több országa képes arra, hogy a válságban gazdasága élénkítése érdekében kamatot csökkentsen, Magyarország kamatot emel. Az állam és a kormány a saját gyengesége miatt önmagával foglalkozik, és tovább rontja a magyar gazdaság állapotát. Ez nem siker, ez szégyen - fogalmazott a Fidesz képviselője.

Kitért arra, hogy Tukacs István, a miniszterelnök adóügyi megbízottja egy rádióműsorban azt állította, az IMF-től felvett hitelnek nincs forintban kifejezhető ára. Évi 15 milliárd forint a rendelkezésre állási díj, ami évente 400 darab mentőautó ára, teljes felszereléssel - mondta erre Pokorni Zoltán.

Pokorni emlékeztetett, hogy kétségbeesett lépéseit úgy teszi meg a kormány, hogy semmilyen módon nem tájékoztatja a parlamentet. "Mind a mai napig semmiféle írásos anyagot nem kaptak sem a pártok, sem a szakbizottságok; amit tudunk, azt Gyurcsány Ferenc szóbeli, egymásnak gyakran ellentmondó nyilatkozatai alapján tudjuk. Szeretnénk, ha valaki végre ismertetné az IMF-fel kötendő szerződés szövegét" - mondta el a politikus, aki arról is beszélt, hogy a kormány által tervezett megszorítások közel kétmillió embert érintenek; nyugdíjast, tanárt, szociális munkást, orvost.
(fidesz.hu

A hazugságok folytatódnak

Lendvai Ildikóék fütyülnek a népszerűségre. Nem az ő unokáik fizetik vissza a hiteleket… (Fotó: Hegedüs Róbert)

Déjà vu
2008-10-30 06:18:10

Gyurcsány Ferenc biztat minket. Tartsunk ki. Csak még egy kis idő. Egy-másfél év. Aztán összeszedjük magunkat, és minden jóra fordul. Lám, milyen ügyesen fölvettünk egy újabb hatalmas összegű hitelt – mert még nem volt elég tartozásunk. Most éppen húszmilliárd eurót. (Foglaljuk netán imába az IMF nevét?)

Ezt az összeget 2010-ig lehívhatjuk, de három-öt év alatt vissza kell fizetni kamatostul. Tudják, ez mit jelent az öt-hat százalékos kamat mellett? Azt, hogy ingünket és gatyánkat. Minimum. Gazdasági föllendülést nem remélhetünk, ha ő marad kormányfő, az euró bevezetése pedig egyre távolabb tolódik. De szerinte most húzzuk még egy kicsit szorosabbra a nadrágszíjat, és reménykedjünk, bízzunk benne. De miért bízzunk benne, könyörgök, miért? Miért pont őbenne? Talán mert olyan szépen tud Kölcseyt idézni a blogjában? Pedig inkább a kettős állampolgárság megadása elleni gyalázatos kampánya idején kellett volna saját magának idéznie, hogy „a haza minden előtt”. De mitől fordulna jóra bármi is, amíg ő marad? S miért kellene nekünk most, éppen most elhinnünk, hogy még másfél év, és aztán sínen vagyunk? Hiszen mi már ott voltunk, csak közben ez a kormány fölszedette a síneket. Konkrétan és jelképesen is.

Gyurcsány most mégis diadalmaskodik. Leküzdöttük magunkat Pakisztán, Fehéroroszország, az összeomlott bankrendszerű Izland és Ukrajna társaságába. Labilitási versenyben elsők lennénk az újonnan csatlakozott uniós országok között. Minden egyébben utolsók vagyunk. De Gyurcsány mégis büszke. Eredményekről beszél, habókosan, mint egy megszállott. Tegnap fasisztázta az ellenzéket, a nemzeti csúcsnak nevezett porhintés előtt rótta a gyanús tiszteletköröket, de jót ne várjunk a holnaptól. Csak egy talpalatnyi szilárd talajt érezzen a lába alatt, elkezdi újból a vádaskodást. Szellemi fogdmegjei egyetemi tanárokra uszulnak, antiszemitáznak, mint akiknek elment az eszük. Jó szórakozás ez a cirkusszá züllesztett politikai-közéleti porondon. Addig sem az ország tragikus állapotáról esik szó.

Egy törzsi harcokra edzett afrikai országban talán megfelelne a kormányfő stílusa. Itt, ebben a hazában európai stílusú miniszterelnököt szeretnénk látni. Aki, ha csődbe vitt egy országot, akkor le tudja utána vonni a konzekvenciát. S ha lejárt az ideje, akkor veszi a kalapját. De nem azért, hogy újabb nyulakat húzzon elő cilinderéből. Torkig vagyunk a mutatványokkal. Torkig vagyunk a nadrágszíj-összehúzásról szóló dajkamesékkel. Hogy már csak egy-két év. Mást sem hallottunk a Kádár-rendszer alkonyán, mint hogy türelem, csak még néhány év, és minden bajunk megoldódik. Ez volt az állandó szlogen a Kádár-rendszer utolsó másfél-két évtizedében, nagyjából az új gazdasági mechanizmus visszafogása óta: hogy kicsit összébb kell húzni a nadrágszíjat, most még rossz nekünk, de majd! S most megint ezt kell hallanunk? Nem lehet a „majd”-ban leélni évtizedeket. Miért kellene elhinnünk, hogy az a politikus, aki a csődig navigálta az országot, részben gazdasági koncepciótlansága, részben korrupt párttársai, barátai és eszmetársai miatt, aki a törzsi gyűlölködés magvait hintette el minden megszólalásával, most majd kivezet minket a sűrű, sötét erdőből? De főként azt nem tudom, hogy miért bízzunk abban, aki ártott nekünk? Ha így teszünk, akkor tízmillió pszichopata országa leszünk. Akik nem tudom, hogyan fogják visszafizetni a milliárdokat.

Körmendy Zsuzsanna
mno.hu

Bayer Zsolt: Recept
2008-10-30 06:27:50

Végy egy gátlástalan gazembert. Anélkül nem fog menni.

Adj hozzá ízlés szerint cinizmust, s éppen hatszor annyi hazugságot. S ígérj és ígértess. Választás előtt foglaltasd törvénybe a parlamenttel az adócsökkentési programot. Mondd el naponta, hogy az ország és a költségvetés és a gazdaság rendben van, s hogy minden ellenkező híresztelés az ellenzék hazugsága és aknamunkája csupán.

Így majd meg fogod nyerni a választásokat.
Ha megnyerted, híveid szűk körében ismerd és ismertesd el, hogy minden hazugság volt. Hivatkozz trükkök százaira s a nyugati világ pénzbőségére, amely nélkül már régen összeomlott volna minden. Így szétteríted a felelősséget, és mocskos bűntársaiddá teszed híveidet. Mert híveid gyávák és gerinctelenek amúgy is. Ha beismerő vallomásod szándékod ellenére nyilvánosságra kerül, ne ess kétségbe.

Utcai zavargások, tüntetések törnek ki? Követelik, hogy takarodj, mert mocskos, hazug, gátlástalan disznó vagy, aki az ellenkezőjét teszi annak, amit ígért? Nincsen semmi baj! Lövess közéjük. Vezényeld az utcára a hozzád hasonlóan gátlástalan, egyenruhába bújtatott vadállatokat, és veresd véresre a fél országot. A börtönökben alázd meg őket – jegyezzék meg egy életre, ki az úr a háznál. Közben tárd szét a kezed, s mondd cinikusan, hogy az igazságszolgáltatás teszi a dolgát. Mivel a népek nem kedvelik a kuka- meg autógyújtogatást, hát szervezd meg, hogy akkor is legyen kuka- meg autógyújtogatás, ha véletlenül nem lenne magától. Ehhez mindenképpen szükség van egy hozzád fogható gazemberre, azt tedd meg titkosszolgálatokért felelős miniszternek. S ne állj meg itt, félúton, megfelelő időközökben lövess bele a rendőrség székházába, miegyéb…

Közben havonta eszelj ki valami hangzatos nevű programot. Ezt nagyszabású sajtótájékoztatókon jelentsd be. Nem, egyáltalán nem számít, hogy már a sajtótájékoztatón tudod, hogy blöff és hazugság az egész, s hogy egyetlen programodból és ígéretedből sem lesz soha semmi. Ne félj attól, hogy a nép majd számon kéri. Nem fogja. A nép a végzet arra ítélt állata, mely minden rendnek malmán húzni fog… S tőled amúgy sem vár mást. Te már nyíltan vállalhatod, hogy egy hazudozó rohadék vagy. Így, programról programra egyensúlyozva töltsd a napokat. Majd csak történik valami. S ha történik, légy ügyes.

Például, ha kitör a nemzetközi válság. A válság nagy ajándék, ne feledd! Mindjárt hozzájuthatsz például egy halom pénzhez. Az IMF ad. Ezzel ismét nyersz néhány hetet, hónapot, s közben meg a most születő generációt is eladósíthatod egy életre, ami felettébb hasznos foglalatosság, mert így majd könnyebb lesz utódaidnak befogni a most születő generációk pofáját. Így készül a hatalom tortája.

Persze az is előfordulhat, hogy egy szép napon mégsem bírják tovább, és földhöz vágják a tortádat. Akkor csak arra kell ügyelned, hogy elsőként elmenekülhess, és biztonságos távolból közölhesd: te mindig mondtad, hogy ez egy kezelhetetlen, szélsőséges nép…

Vegül is, ennyit megér. S nagyon kicsi a valószínűsége, hogy egyszer tényleg szétverik a pofádat. Pedig megérdemelnéd, de nagyon.

magyarhirlap.hu

Kondorosi-Brown Róbert
Az MSZP mondja meg, milyen Fidesz kell


Még a kilencvenes évek elején keltett nevetséget, hogy az állami televízióban egy – állítólag körömletépő – ávós főtiszt gyermeke mondta meg: milyen MDF-et szeretne. Az ávóscsemete természetesen nem az MDF-nek, hanem egy másik pártnak volt a tagja.

Korábban is tagja volt eme csemete (az) egy Pártnak, akár akkoriban is megmondhatta volna, milyen legyen a rendszerváltó szervezet. Sokkal könnyebb úgy pártállami politikát folytatni, majd ezt a pártállamot – legalábbis látszatra – lebontani, ha maga az állampárt mondja meg, milyen legyen az ellenzéke.

Ez az üdítő állampárti gyakorlat máig fennmaradt.

Egy rokonszenves fiatalember, bizonyos Nyakó István a hétvégén buzgón részletezte, milyen Fideszt szeretne. Mondani sem kell, Nyakó elvtárs nem a Fidesznek, hanem egy másik pártnak a tagja. Ő kívülről mondja meg, milyen legyen az ellenfél. Tudniillik a demokrácia is szebb akkor, ha az állampárt, legalábbis annak utóda rajzolja meg, milyenné alakítsa önmagát az egykori rendszerváltó erő.

Lássuk Nyakó elvtárs intelmeit.

”Az MSZP azt várja, hogy a Fidesz megszavazza a közpénzügyi törvény önkormányzatokra vonatkozó passzusait.” „Magyar” Szocialista Párt? Akkor megtanulhatna magyarul a szóvivője. „Azt várja, hogy a Fidesz szavazza meg…” Az igekötőt máshová kellett volna biggyesztenie; igaz, akkor a parancsoló jelleg még jobban kidomborodott volna.

Az enyhén zavaros mondat is világossá teszi: a Fidesznek nem a szavazóit kell képviselnie a parlamentben, hanem az MSZP-t. Ez egyébként szellemileg is könnyebb: nem kell gondolkozni, mi lenne jó a választóknak: majd Párt megmondja. Mint mindig.

”A szocialista politikus szerint eljött az ideje, hogy a Fidesz végre a parlamentben is együttműködő legyen, és a mostani világgazdasági helyzethez méltó felelősséggel álljon a törvényalkotói munkához is.”

Ki legyen együttműködő? Nem az MSZP. Hanem a Fidesz. Ne vitatkozzon az a Fidesz. Nem azért van a parlament, hogy vitatkozzanak benne. Az együttműködés kedvéért állították fel azt a sokktornyú palotát.

És! ”Méltó felelősséggel” – fogalmazott Nyakó. Ő, aki méltó felelősséggel szolgálja évek óta az „Elkúrtuk, nem kicsit, nagyon” politikát.

”A legnagyobb ellenzéki párt remélhetőleg belátta, hogy a jelenlegi helyzetben a pártérdekeknél fontosabb az ország és lakóinak érdeke" - mondta Nyakó.

Az a nehézfejű legnagyobb ellenzéki párt – tehetnénk hozzá.

Hát lássa már be, hogy mi az ország érdeke! Nyilvánvalóan az, amit a Párt mond! Mint mindig.

”Hozzátette: az MSZP továbbra is tartja magát az egyoldalú tűzszünethez, és csak olyan témákban tart sajtótájékoztatót, amelyek az ország javát és a nemzeti összefogás erősítését szolgálják.”

Mint mindig! – mondhatjuk megint. A nagy országérdek-szolgálók csak ötszörösen adósították el az államot az utóbbi hat évben, holott hatszorosan is eladósíthatták volna. „Hozzátette: ennek biztató jele, hogy Orbán Viktor csatlakozott Gyurcsány Ferenc javaslataihoz, és a miniszterelnök után ő is kérte a német kancellár és a francia elnök támogatását, hogy az Európai Központi Bank valamennyi uniós tagállamra terjessze ki a pénzügyi biztonságot szolgáló intézkedéseit.”

Nyakó bácsi tehát egy piros pontot is beírt Orbán nebulónak, sőt a buksiját is megsimogatta.

”Mint mondta, a szocialisták azt remélik, hogy Orbán Viktor azokban az ügyekben is együttműködési készséget mutat majd, melyekben érdemi befolyása lehet, és amelyekkel a Fidesz itthon, közvetlenül is tehet az országért.”

Azaz ne kérdezgesse a Fidesz, ki volt az a „Gyurcsányi”, akit 2002 nyarán a bankbotrány két szereplője emlegetett, hogy a „sz...r papírok” ügyét simítsa el. Ne feszegesse a Fidesz Gy. F. elévült adóbűnügyét. És ne kérdezze meg, hogy Gy. F. bocsánatot kért-e már attól a zsidó családtól, amelyiknek a nyilasok által is, majd a szocialisták által is elvett házában lakik. És ne emlékeztesse Gy.-F.-et arra, hogy „végighazudták az elmúlt másfél-két évet”, és hogy a szabad demokratákkal együtt 2002 és 2006 között tönkretették az országot. Ne vonja felelősségre a Fidesz Gy. F.-et azért, mert 2006. augusztus 20-án hagyta, hogy vihar oltsa ki a tűzijáték több nézőjének életét. Ne sürgesse a Fidesz a felelősségre vonását azoknak, akik 2006. október 23-án viperával és gumilövedékkel okoztak súlyos sérüléseket alapvető emberi jogaikat gyakorló európai uniós állampolgároknak.

Mindezek - és egyebek - fölött hunyjon szemet a Fidesz.

Ez a méltó felelősség.

”Nyakó István szerint sikeres volt a baloldal és kormány törekvése, hogy a pártok öncélú viaskodását végre váltsa fel az ország hosszú távú érdekét szolgáló nemzeti összefogás.”

Összefogás… Méghozzá nemzeti.

A Hazafias Népfront megalakítói is ezt sürgették egykoron. Húszmilliárd dolláros adóssághegy, Bős-Nagymaros, gazdasági elmaradottság, fokozódó népességfogyás lett a következménye.

”A nemzeti csúcs sikere, a gazdasági élet vezetői és a parlamenti pártok többsége által ott felmutatott széleskörű együttműködési készség után végre a Fidesz is csatlakozni látszik a közös nemzeti törekvésekhez” – kanyarított jól ívelt, populista vörös farkat bornírt nyilatkozata végére Nyakó elvtárs.

”Széleskörű együttműködés”… „Csatlakozni”… „Közös nemzeti törekvések”… „Megbonthatatlan barátság”… „Dicsőséges Vörös Hadsereg”… „Hős felszabadítók”… „Szocialista brigádmozgalom”… „A munkaverseny győztese”… „A nemzeti csúcs sikere”… „Szombati műszak”… „Együttes erőfeszítés”… „Párt- és állami vezetők”… „Felmutatott széleskörű”… „A gazdasági élet vezetői”… „Szoros elvtársi, baráti”… „A parlamenti pártok többsége”… „Vállhoz a vállt”… „Együttműködési készség”… „Széleskörű”… „Közös”… „Szoros”… „Hősi”… „Társi”… „Elv-”… „Csatl-”… „Szoc-”… „Dics-”…

Kikért fáj leginkább Gyurcsány szíve?


Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint majdnem teljesen biztos, hogy lesz parlamenti többsége a költségvetés elfogadásának, amely tartalmazza a napokban bejelentett intézkedéseket.
A miniszterelnök erről a Magyar Televíziónak adott interjújában elmondta: véleménye szerint a megszorítások mindenkit érintenek, de nem egyformán. Mint mondta, legrosszabbul a menedzserek és a tulajdonosok járnak, majd a sorban a közalkalmazottak és a piacon dolgozók következnek. Szerinte több tízezer munkahely fog megszűnni. Mint mondta, "értük fáj leginkább a szívem." Hozzátette: a legkevésbé azok érzik meg a válságot, akiket a szociális rendszer véd. Ezzel összefüggésben azt mondta, nem kurtítják meg a gyermekekkel kapcsolatos támogatásokat, hanem növelni fogják és nem vágják vissza a lakhatási támogatást sem.

Gyurcsány Ferenc arra a kérdésre, hogy a Világbank, az Európai Unió és az IMF vezetői reformokat, köztük a nyugdíjrendszer átalakítását szorgalmazták, azt válaszolta, nem lát azonnali és sürgető kényszert a reformokra. Nem szeretném, ha Magyarországon az IMF vagy a Világbank csinálna politikát. Azt nekünk kell - szögezte le a kormányfő.

Az elmúlt 8 évtized legnagyobb gazdasági válságában a rossz hitelek kiváltására használná a magyar kormány a Valutaalap pénzét - legalábbis erről beszélt Gyurcsány Ferenc kormányfő. Az IMF hitellel nem növeljük Magyarország hitelállományát, hanem garanciát képeztünk arra, hogyha bajban lennénk, legyen hova fordulnunk - mondta a közszolgálati televízió esti műsorában Gyurcsány. A miniszterelnök hozzátette, hogy a készenléti hitel felhasználásáról Magyarország dönt, a Nemzetközi Valutaalap nem szól bele a kormány és a parlament döntéseibe.

xxx

A Fidesz szerint Gyurcsány Ferenc szégyenpadra ültette az országot a Nemzetközi Valutaalaptól kért hitellel: Magyarország az egyetlen olyan uniós tagállam, amely arra kényszerül, hogy az IMF-től hitelt vegyen fel. Szijártó Péter szóvivő Gyurcsány Ferenc tévéinterjújára reagálva azt mondta: a kormány a megszorításokkal brutális támadást intéz a nyugdíjasok és a közszférában dolgozók ellen: 2 millió kiszolgáltatott ember közvetlen kárvallottja lesz azoknak a megszorító intézkedéseknek, amelyekről kiderült, hogy nem az IMF erőltette Magyarországra, hanem a kormány saját ötletei.

Az SZDSZ nem tartja elegendőnek a kormányfő által ismertetett intézkedéscsomagot, úgy véli: nem lehet megkerülni az államháztartás reformját. A KDNP szóvivője szerint Gyurcsány Ferenc hiénák karmaiba löki Magyarországot, még unokáinkat is eladósítja, és arcátlan, hogy ezt hazafias tettnek tünteti fel. Az MDF elnöke bocsánatkérést várt volna a miniszterelnöktől a tévéinterjúban, amiért ilyen nehéz helyzetbe került az ország.
Fotó: OrientPress Hírügynökség

Nyílt levél Vidorné Szabó Györgyi és Béki Gabriella részére!
2008. Október 29.

Tisztelt Hölgyeim!

Október 28-án a Népszavában megjelent egy cikk, melyben Önök "vérlázítónak és mélységesen felháborítónak" tartották, hogy a Magyar Gárda soraiba fogad 18. életévüket be nem töltött fiatalokat is. Először is tisztázni szeretném: a Magyar Gárda tagja csak 18. életévét betöltött személy lehet. A 14-18 évesek kadéttá, a náluk fiatalabbak pedig oroszlánkölyökké lettek avatva a Hősök terén megrendezett ünnepségen, mindkét esetben szülői beleegyezéssel. Persze aggodalmukat nem csodálom, hiszen a magyar mondavilág ismerete, népdalaink éneklése, a kézművesség válfajainak szakképzett (gárdista) pedagógusok felügyelete mellett történő gyakorlása meglehetősen kis eséllyel eredményez majd szociálliberális szavazókat.

Látványos kéztördelésük és kilátásba helyezett gyermekvédelmi vizsgálódásuk azonban rögtön fel is vet néhány érdekes kérdést: hol voltak Önök a gyermekek iránt érzett, nagyra nőtt aggodalmukkal például akkor, amikor Nyírmihálydiban fertőző májgyulladás járvány ütötte fel a fejét, mert a falu jó pár cigány családjánál még pottyantós vécé sem volt, ezért gyermek és felnőtt ott végezte a dolgát, ahol a szükség éppen rájött? Az ilyen szellemi és fizikai fertőt miért nem tartották Önök említésre sem méltónak? Hiszen tudtommal Önök nem csupán tagjai, de egyenesen vezetői az országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának, kedves hölgyeim! Akkor miért nem hágott Önökben ilyen magasra a buzgalom? Befolyásukat felhasználva miért nem beszéltek erről, miért nem tettek az áldatlan helyzet ellen? Úgy érzik talán, hogy a tisztességesen, munkából élő magyar emberek gyermekei nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint azok, akik vécével először az iskolában találkoznak, ha egyáltalán eljutnak oda? Ne tegyék magukat nevetségessé!

Nézzenek szembe a valósággal, még akkor is, ha nem tetszik, amit látnak. Sétáljanak egyet a VIII. kerületben, vagy valamelyik borsodi falucskában. És ne fussanak el, mint azt Vidorné Szabó Györgyi tette ez év februárjában, amikor lakossági fórumon választói kérdőre vonták. Azok, akik ott laknak, szintén nem futhatnak el, pedig higgyék el, nem kérdésekkel üldözik őket, mint a gyorsléptű képviselő asszonyt. Együtt kell élniük a problémákkal és a problémás emberekkel, főleg azért, mert Önök nem tesznek értük az égvilágon semmit. Nem a Magyar Gárda honmentő, magyarvédő tevékenysége okozza a bajt, hanem az Önök jól fizetett semmittevése, vagy éppen ártó ténykedése.

Mivel a Népszava cikkében megszólaltatottak oly nagy kínnal, mégis hiábavalóan kerestek történelmi kapcsolatot a nyilasok és a Magyar Gárda között, idézzük fel a valós történelmet egy percre. Vajon Vidorné Szabó Györgyi MSZMP-tagként ugyanilyen hevesen ellenezte-e a katonás rendben vonuló úttörőcsapatok működését, a honvédelmi napokon gyerekek által eldobott gyakorló kézigránátokkal és légpuskás céllövészettel együtt? Vajon akkor úgy vélte-e, hogy az ilyesmi torzítja a gyermekek ártatlan lelkét? Vagy ugyanilyen hevesen és felháborodottan tiltakozott-e a nagyon is valós fegyverarzenállal rendelkező munkásőrség ellen, amelynek fő célja bevallottan nem a magyarság, hanem a Párt hatalmának megvédése volt? Ugye, hogy már maga a felvetése is megmosolyogtató?

Ha mindenképpen a gyermekek veszélyeztetése ellen akarnak valamit tenni, akkor talán nézzenek szét az SZDSZ táján. Tudják, ott, ahol immár hagyományosnak mondható módon szép számmal gyűlnek össze a melegek és a pedofilok - nyilván nem véletlenül. Béki Gabriellának nem is kellett volna messzire mennie, elég lett volna az is, ha XVIII. kerületi képviselőként átugrik SZDSZ-es párttársához, a XIX. kerületi polgármesterhez, Lévay Leventéhez, a jogerősen elítélt pedofilhoz és legalább a mostanit idéző mély felháborodással kérdőre vonja őt. De akkor valamiért nem hallottuk az Ön nevét, mint ahogyan Vidorné Szabó Györgyiét sem. Legalább elhatárolódhattak volna, ha már olyan nagy gyakorlattal szólítanak fel erre másokat. De nem, Önök akkor csendben voltak, mert hát mit lehet mondani egy pedofil SZDSZ-esre? Azt semmiképpen, hogy meglepő... Inkább az volt a meglepő, milyen gyorsan és csendben eldugták a közvélemény elől az SZDSZ másik lebukott pedofilját, a siófoki képviselőjelöltjüket, Bertalan Attilát. Mert az igazság Önöknek mindig fájdalmas és titkolnivaló. Mert Önöknek, a "nagy jogvédőknek" mindig van valami tagadni- és szégyellnivalójuk. Például liberális barátjuk, a Magyar Emberi Jogvédő Központ és a Martin Luther King Egyesület volt prominense, Ill Márton, aki homoszexuális vonzódását olyannyira nem tudta leküzdeni, hogy az esetről készült felvételek tanúbizonysága szerint hősies jogvédő tevékenységéért cserébe szexuális aberrációra igyekezett rávenni a "megmentett" színes bőrű fiatalembereket.

Szóval söprögessenek csak a saját házuk táján tisztelt hölgyeim, bőven van mit! És higgyék el: egy jóérzésű magyar ember nem a Magyar Gárdától félti a gyermekeit, hanem az SZDSZ-es cukros bácsiktól. Kérdezzék csak meg őket!

Magyar Gárda Mozgalom
Országos Sajtóiroda

Dr. Nagy Levente a hatalom nagy október 23-i átveréséről (videókkal)
2008-10-29 10:30 barikád.hu



Dr. Nagy Levente kunhegyesi fogorvos (ő volt az egyik orvos Magyarországon, aki nem volt hajlandó vizitdíjat szedni a pácienseitől) a nemzeti "kész átverésre" hívta fel szerkesztőségünk figyelmét, amelyet október 23-án hajtottak végre a Magyar Futam szervezői.

Idén, 2008 október 23-án nem történt különösebb kormányellenes esemény.

Arról viszont nagyon kevesen tudnak, hogy történt egy hatalmas átverés. Akiket átvertek, mélyen hallgatnak az egészről, aki tudta miről van szó, az meg könnyesre röhögte magát...

Az ötlet, amiről írok egyszer már bevált, amikor a hídlezáráskor néhány telefonáló átverte a rendőröket. A lényeg az volt, hogy telefonon többen elkezdtek értekezni, hogy Győrből hamarosan megérkezik "az a vonat", amin kétszáz bőrfejű érkezik Budapestre, a tüntetőket támogatni.
A pályaudvarra kirohant két szakasz beöltözött rendőr, a beérkező szerelvényt kétoldalról körűlvették. A vonattal persze egy szál bőrfejű sem érkezett, azok, akik ezt a komédiát eljátszották, tisztában voltak azzal, hogy lehallgatják a telefonjaikat! Az átverés sikerült.

Mielőtt a lényeget leírnám, elmondok egy történetet, milyen kaliberű ember ez a gyurcsány ferenc.
Miniszterelnökként Debrecenbe látogatott. Érkezésekor félreverték a harangot, mert már akkor is gyűlölték ezt az embernek látszó ...t.
A polgármesteri hivatal körbe volt kordonozva, rengeteg beöltözött rendőr volt az utcákon. Természetesen néhány száz tüntető is volt a főutcán, akik igen idegesek voltak.

A megbeszélt időre nem érkezett meg gyurcsány, tolódott a program, a rendőrök egyre ingerültebbekké váltak. Aztán az egyik rendőr kiállt a Piac utca közepére, leállította az arra haladó villamost a Polgármesteri Hivatal előtt. Az utca túloldalán várakozó dühös tömeg nem láthatta meg, ami ezután történt. A villamos takarásába bevágódott a miniszteri Audi a kísérő autókkal, gyurcsány kipattant a kocsiból, odasietett Kósa Lajos polgármesterhez, kezet fogott vele, és pár másodperc múlva besietett a hivatalba. Annyi időt töltött el az épület előtt, amíg néhány vágóképet készítettek róla az ujságírók, aztán, mint a patkány, bekotródott.
Igen, így viselkedett Magyarország miniszterelnöke a saját népe között, már akkor is, néhány éve!

A dühös tömeg kint várakozott és folyamatosan skandált, amit odabent tisztán lehetett hallani. Az emberek elfoglalták az új pozíciókat, ahonnan megdobálhatták a vendéget.

A miniszterelnök távozása ismét büszke államférfihoz illő volt.
Villamost megállítani ekkor már nem volt értelme, mert a tömeg már új helyet foglalt el. Most, tehát azonos időben kinyíltak a polgármesteri hivatal kapui és a Piac, valamint a Kossuth utca felé néző kijáratokon egyszerre menekült ki kétszer három kocsi. Mindegyiket megdobálták!
Azt senki nem tudta, melyikben bújtatták el gyurcsány ferencet!
Tehát ennyire gyáva, pitiáner alak az ország első embere !

Az október 23-ai átverés nagyjából ezen tényeknek az ismeretében született! A Magyar Futam résztvevői elhatározták, hogy a nemzeti ünnep alkalmából felautókáznak a fővárosba. Aztán eszükbe jutott, hogy lehallgatják a telefonjaikat, és ebből a hátrányból valami pozitívat kellene kihozni! Ezért vad telefonálásba kezdtek egymás között. Úgy csináltak, minha nagyon sok kocsijuk tartana Pest felé... Arra is tettek célzást, hogy meg kellene zavarni a miniszterelnök beszédét az Operaházban...

... és az eredmény nem maradt el. Az Operaház környékén minden utcát, a sétálóutcáktól a legszűkebb átjárókig, minden megközelítési lehetőséget négytonnás betontömbökkel torlaszoltak el a rendőrök. Úgy dolgoztak, mint a hangyák...
Olyan lett a környék, mint Irakban, Afganisztánban, vagy a gázai övezetben... De nem hasonlított egy elvileg demokratikus országhoz.


Ahogy közelítettek az ország különböző részéből a Magyar Futamos autók Budapest irányába, úgy lett úrrá a pánik a rendőrökön! Az Andrássy úton lehetett csak az Operához eljutni, itt hagytak egy bejáratot, majd pár száz méterre ezzel szemben egy menekülési kijáratot! Itt négy-négy betontömböt daruztak az úttestre, közöttük csak akkora rést hagytak, hogy egy személykocsi éppen átférhessen közöttük!

Mire a vidéki autók a Hősök terére érkeztek, a pánik odáig fajult, hogy a betonkockák közötti résekbe már rendőrkocsit állítottak. Erre azért volt szükség, ha esetleg valaki erőszakkal be akar jutni az elzárt területre, hiába töri át a rácsot, beleszáguld a mobilakadályt képező rendőrautóba!

A rendőrök főnöke annyira idióta volt, hogy a mobilakadályt képező rendőrt úgy ültették bele a csíkos járőrautóba, hogy ha valaki nekihajtana, a sofőrt találja telibe. Ilyen "véletlenek" az MTV-ostrománál is gyakran előfordultak.
Tökéletesen olyanná vált a helyzet, mint a háborús övezetekben, ahol az öngyilkos merénylők ellen kell védekezni!
Ha az ember nem látja a felvételt, el sem hiszi, hogy ilyen létezhet hazánkban!


A futamosok Pestre érve az előre megtervezett igazi programjukat hajtották végre, nagy mosolygások közepette.
Esze ágában sem volt senkinek sem áttörni a kordonokat, vagy belebombázni a betonakadályokba!

A felvételeken látszik, mennyire fél a hatalom a nemzettől, milyen szinten bepánikolnak, ha csak megsejtik, hogy néhány magyar ember szervezetten megindul ellenük!
Az átverés tökéletesre sikerült, lehet gratulálni a Magyar Futamosoknak, az ötletük zseniális volt!

Ezt a taktikát máskor is lehet alkalmazni, komoly emberi erőt és technikát lehet lekötni ezzel a módszerrel!
A felvételeket végignézve és a pánikot látva csak mosolyogni tud az ember...

Egyrészt látszik, hogy ez a kormány nem véletlenül érdemli ki a II. Patkánykormány nevet, mert ahhoz méltóan viselkedik! (Elődjük, az I. Patkánykormány Trianon idején létezett.)
Másrészt nevetséges, hogy egy diktatúra végrehajtó szervezetét ilyen szinten át tudja verni néhány dörzsölt hazafi!
Mindenesetre nagyon jól csinálták, minden gratulációt megérdemelnek a Magyar Futam ravasz tagjai!

Dr. Nagy Levente
Kunhegyes

Bogár László: Nemzetstratégiai tabuk
2008-10-29 06:10:45

A magyar társadalom súlyos és mélyülő válsága újabb veszélyes szakaszába érkezett. Eddig "csak" a globalitás okozta, évtizedek óta tartó "lokális" válság jelentett kihívást, most viszont már a globalitás gigantikus válságörvényléseinek közvetlen hatásai is tovább roncsolják maradék tartalékainkat. Aligha véletlen, hogy a hatás-ellenhatás logikája alapján számos műhelyben kezdődtek el olyan nemzetstratégia felépítésére irányuló munkálkodások, amelyek megpróbálják legalább értelmezni a kialakulóban lévő helyzetet. Az alábbiakban arra tennék kísérletet, hogy ráirányítsam a figyelmet néhány olyan kérdésre, amelyek a nemzetstratégia kidolgozásában módfelett kényes összefüggésekre irányítják rá a figyelmet. Azokról a kimondatlan kérdésekről, kételyekről, dilemmákról szeretnék szólni, amelyeknek tisztázatlanul maradása eleve kudarcra ítélheti szépreményű próbálkozásainkat. Mielőtt tehát elhamarkodottan azt hinnénk, készen állunk arra, hogy az igazat és csakis az igazat fogalmazzuk meg készülő nemzetstratégiáinkban, töprengjünk el kicsit néhány dolgon.

Az egyik első kérdés mindjárt abból a sajátosságból ered, hogy a feladatainkat gyakran orvosi nyelven fogalmazzuk meg, azt mondjuk, diagnózist és terápiát kell készítenünk. Mint minden, ez is önleleplező, hiszen ezzel egyben azt is elismerjük, hogy a magyar társadalmat betegként értelmezzük. Valószínűleg az is, hiszen csak a beteg állat válik ennyire képtelenné a két elemi hajtóerő, az önfenntartás és a létfenntartás mozgásba hozására. De már ebből is súlyos kérdések adódnak. Legelőször is például az, hogy mi a teendőnk akkor, ha a kíméletlen diagnózis végzetes, gyógyíthatatlan kórt ír le. Ki közölje és kivel ebben az esetben a megsemmisítő erejű hírt, és mindebből milyen következtetés adódik.

Vagy olyan összefüggéseket tár fel a diagnózis, illetve olyan terápiát kénytelen javasolni, amit a minket fogva tartó véleményhatalmak gyűlöletbeszédnek nyilvánítottak, rasszizmusként, netán fasizmusként büntetőjogilag is szankcionálnak. És mi a teendő, ha a diagnózis alapján olyan terápia az egyetlen követendő-követhető megoldás, amely nem "evolutív", hanem "revolutív", tehát a fennálló rendszerrel való radikális szakítást fogalmazza meg, annak minden következményével együtt? Tehát akkor, ha világossá válik, hogy nincs "békés, demokratikus, alkotmányos stb." megoldás a magyar nemzet mint közösség végzetes betegségének a gyógyítására. Sőt esetleg éppen azt diagnosztizáljuk, hogy a liberális demokrácia maga a betegség vagy legalábbis annak legsúlyosabb tünete.

És egyáltalán ki az a rejtélyes "mi", aki itt most többes szám első személyben nemzetstratégiát készül alkotni? A hétköznapokban ez a "mi" általában jobboldalnak, polgári oldalnak, keresztény oldalnak, népi oldalnak, nemzeti oldalnak, konzervatív oldalnak szokta magát nevezni, és úgy tesz, mintha ezek a fogalmak egymás természetes szinonimái lennének. Ez azonban tragikus tévedés. Ezek a fogalmak nemcsak hogy nem egymás szinonimái, de mély és rejtett tektonikai árkok választják el őket egymástól. E hatalmas erejű történetfilozófiai törésvonalakat az alábbiakkal lehetne szemléltetni. Vannak közöttünk számosan, akik úgy vélik, hogy csak a három-négyezer évvel ezelőtti szakrális talapzathoz (őshagyományhoz) való visszatérés jelenthet kiutat mostani mély létválságunkból. Mások úgy gondolják, hogy azért a 800 és 1300 közötti szakrális univerzalitás kereszténysége is lehet alkalmas léttalapzat. És akadnak olyanok is, akik még a felvilágosodás hagyományát is megfelelő kiindulópontnak tartják, sőt ezen belül is kialakultak már szakaszok. Márpedig bárhogyan is gondolkodjunk minderről, egyáltalán nem mindegy, hogy lelki, erkölcsi, szellemi értékrendünk melyik hagyományt fogadja el saját általános és egyetemes léte, és egyedi-empirikus élete tartópilléreként. És egy pillanatra se higgyük, hogy ezek csupa elvont kérdések, mert a jelenlegi globális pénzügyi örvénylésekre adott nagyon is gyakorlati operatív válaszok mögött ezek a lemeztektonikai értékválasztások húzódnak meg, bármennyire is tagadni igyekeznek azt az ezeket képviselő neves közbeszélők. A jakobinus, a bolsevik és a jelenleg uralkodó neoliberális "globálnyik" valójában ugyanazt a pusztító világerőt testesíti meg, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy a "mi" oldalunk képes-e egyáltalán egységes válaszra, és ha igen, azt melyik hagyomány talapzatán állva hozza meg.

A magyar nemzet két legjelentősebb, a hagyományos talapzatához való visszatérésre tett kísérlete tudniillik éppen azért bukott meg, mert 1848-ban a jakobinus, 1956-ban a bolsevik destruktív létkaraktere sajátította ki, és fordította visszájára ezeket a kísérleteket. Az ezt a két kísérletet ma is övező hazugság, amelyet ugyanaz a globális véleményhatalom tart fenn, amely most arra készül, hogy a sorrendben harmadik és történelmileg döntő jelentőségű forradalmunkat a neoliberális "globálnyik" segítségével sajátítsa ki és hamisítsa meg, végzetes lehet a nemzet számára.

E végzet elkerülésének reményében kellene tehát kíméletlen nyíltsággal szembenézni nemzetstratégiai építkezésünk legkényesebb kérdéseivel is.

magyarhirlap.hu

Mindig van lejebb

Mottó :
"Így szól a plébános a vasárnapi gyülekezethez : a mai mise elmarad, mert ezúttal valami fontosat akarok mondani ..."

Sok gondolkodó embert foglalkoztat régóta a kérdés, meddig lehet még ezt a lelki és anyagi rombolást következmények nélkül tovább csinálni ? 2006 nyara óta ( "Nem kell félni, nem fog fájni !" ) találgatjuk, vajon hol húzódik a magyar társadalom tűréshatára, de azóta sem lettünk sokkal okosabbak. Ma sem tudjuk, hogy a kilátástalanság, a reményvesztettség és a tömeges nyomor mikor fordul át abba a kritikus fázisba, amikor az esetleges cselekmények súlya már eltörpül a látszólagos status quo "nyugalmának" húsbavágó következményeitől. A folyamatokat figyelve ugyanis - épeszű ember számára - aligha lehet kétséges, hogy a permanens kormányzati megszorításoktól kivérzett ország régen felélte utolsó tartalékait, és falhoz préselve "várja" az újabb megpróbáltatásokat. Elképesztő társadalmi csőd felé tartunk ( és itt nem a nemzetközi pénzpiaci válságra gondolok ! ), amely tény rég felülírta azokat a hiú reményeket, miszerint súlyosabb következmények nélkül túl lehet élni - vagy Bajnai elvtárs szavait idézve : ki lehet bekkelni a gyurcsányi pusztítást. De csodák sajnos ( vagy szerencsére ) nincsenek, a fájdalmas következmények a nemzetközi krach-tól teljesen függetlenül is bekövetkeztek volna. Talán egy kicsivel később, esetleg másként - ám mindenképpen. És a válogatott megszorításoknak egyenlőre se vége sem hossza. ( Talán csak most "kezdődik" igazán ? ) Már-már kuriózikus világcsoda, hogy Magyarországon MÉG MINDIG VAN MIBŐL (?) elvenni, igaz : a balliberális megmondóemberek már jóideje azt szajkózzák, hogy lehetőségeinket meghaladó mértékben "túlfogyasztottunk", és "jobban élünk" mint lehetett volna ...
Ha nem tudod megakadályozni, állj az élére !

Ez a válság olyan, mint egy falat kenyér a dilettáns szocialistáknak. Mindenkinél hangosabban harsoghatják hogy nagy a baj ( hogyne lenne, hiszen hosszú évek óta ők "kormányoznak" ), nemzeti csúccsal és gondterhelt pofával hülyíthetik a magyart, miközben ügyesen összemossák a szezont a fazonnal. Míg az agymosottak serege a nemzetközi bankvilág aktív anyázásával van elfoglalva ( joggal ), addig senki sem foglalkozik igazából azzal, vajon miért éppen mi vagyunk az egyik leggyengébb láncszem a válsággal terhelt globális világban ? Pedig világosan el kellene mondani az embereknek, hogy az egyidőben egymásra talált kétfajta krízis nem ugyanaz, bár kétségtelenűl hasonlóak és erősítik egymást. ( Talán Krizsó elvtársnő - egy ritka, őszinte pillanatában elrebeghetné egyszer ... ) Nem is csoda, hogy a többszörösen bukott miniszterelnök mindenáron parlamenti konszenzust akar kierőszakolni a válság brutális kezelésére - ám mégsem szabad megfeledkeznünk arról, valójában kinek is köszönhetjük legújabb nyomorúságunkat. Résen kell lenni, hiszen a súlyos helyzet kezelésének igénye sem írhatja felül az alkotmányos kereteket, nem teritheti szét az erkölcsi és politikai felelősséget és nem feledtetheti a regnáló döntéshozók történelmi kudarcát.

Ugyanis a parlamenti patkó pártjai közül csak a Fidesz-KDNP-nek van veszíteni valója, a többieknek aligha. Sem a - kizárólag - hatalmtechnikai filozófiával ( máról-holnapra ) gondolkodni képes, alapvetően a recesszióra szocializálódott MSZP, sem az egyszázalékosra zsugorodott neoliberális csürhe ( SZDSZ ) vagy a hipermegszorítási-lázban vibráló MDF nincs abban a helyzetben, hogy esélyesnek tekintse magát a következő parlamenti választásokon. Jelen helyzetben Gyurcsány Ferenc csak egy szerény politikai kármentésben bízhat, bár helyzete ( az ő szempontjából ) sajnos még most sem reménytelen. Ennek legfontosabb eleme nyilvánvalóan az, hogy a brutális intézkedések mögé egyfajta parlamentális egységet demonstráljon ( aki ebben a krízisben nem áll a kormány mellé az minimum a nép és a haza ellensége, hazaáruló fasiszta csürhe ), és megszerezze hozzá a Fidesz - legalább hallgatólagos - beleegyezését az "átmeneti" intézkedésekhez. Ha fideszes delegáció ( a javíthatatlanul kompromisszumkész Varga Mihály vezetésével ) mégis belesétál ebbe a primitív, átlátszó kommunikációs csapdába - megérdemli a sorsát, következésképp könnyen elbukhatja a következő választásokat.

A bajok orvoslása fontos, ám a kormánnyal való bármilyen aktív együttműködés azt sugallhatja, hogy ebben a helyzetben "a Fidesz sem tudna mást tenni", nopláne egyetért a nemzetvesztő terápiával. Ergó a bölcs szocialista vezető válhat az "egységet megteremtő" felelős államférfivé, aki bár ismét véres áldozatokat kér a néptől - egyben megvédi őket a nagyobb bajoktól. Gyurcsány Ferenc a válságban méginkább számíthat a vörösagyú szavazóbázis ismételt összezárására, miközben az ellenzék szavazótábora tovább tömbösödhet. Ennyi szavazói átstruktúrálódás akár még ahhoz is elegendő lehet, hogy megfordítsa a választói trendeket. A Századvég-Forsense legfrisebb felmérése ugyanis kimutatta, hogy az MSZP-szavazók száma szeptember óta tovább emelkedett ( 18,00 % a teljes, 37,00 % a biztos pártválasztók között ! ), miközben a két politikai oldal közti különbség csökkent. Ha ez a felmérés hiteles ( és miért ne lenne az ? ), akkor 2010-ig ebből még bármi lehet.
Abszurdisztán és az ő népe

Amúgy téved aki úgy gondolja, hogy a közalkalmazottak és a nyugdíjasok várható megsarcolása komoly szavazatvesztéssel járhat a vörös karámban. A műbaloldal újabb válságkezelése - bármennyire is furcsa vagy meglepő, inkább erősíti a szellemi köteléket, ( rossz értelemben véve ) elvtársaink ismét lázban égnek a (pót)cselekvés-vágytól. Abszurdisztánban valószínűleg ez így evidens, különben már rég jobboldali
( és nem aktuális, sokadik válságát "kezelő" ) kormánya lenne ennek a szerencsétlen országnak. Már-már szinte "vicces", hogy az egyik oldal komolyabb politikai következmények nélkül szinte bármit megtehet ( utána választóitól majd mindig "bűnbocsánatot" nyer ), addig a másik legkisebb hibája vagy tévedése is ( szinte automatikus ) választási vereség(ek)hez vezet. Jó példa erre a kormányközeli nyugdíjas "érdekvédő szervezetek" mai reagálása, akik néhány hónappal ezelőtt még vért hörögve nyüszítettek a "nyugdíjak befagyasztása" ellen, mára egyetértően, teljes mellszélességgel kiálltak a kormány, a 13. havi nyugdíjakat érzéketlenűl megfaragó tervezete mellett ...
A fentieket figyelembe véve tehát azt tanácsolom, a valódi ellenzék óvakodjon a gyurcsány-kormány bármilyen formában megtestesülő, verbális vagy gyakorlati legitimálásától.

Sajnos a gödör elég mély ahhoz ( és napról-napra mélyebb lesz ), hogy a magyarországi jobboldal hip-hop benne találja magát. Márpedig ha ez bekövetkezik
( ebben a média-ellenszélben semmi sem lehetetlen ), onnan sokáig csak lefelé vezet majd az út. Akárcsak mindig, amikor az elvtársak maguk kezdik válságmenedzselni az általuk okozott bajokat. Ez biztos garancia a "sikerre".

Mindig van lejebb ...

Minek ide Gyurcsány?
Seszták Ágnes
2008. október 28. 00:01


Magyar Nemzet
Elég csak belenézni a reggeli csatornák üzenőfalaiba, hogy megfészkeljen a gyanú a fejekben, itt nem tudják, hány az óra. A tudálékos tévénéző még mindig ott tart, Orbán klottgatyában ment be a Parlamentbe, és most milliárdos, milyen alapon akarja elszámoltatni Gyurcsány Ferencet a vagyonáról?

Az euró/forint árfolyam lassan átlépi a 300 forintos határt, amikor ezt Orbán Viktor egyik beszédében mint reális lehetőséget vetette fel, hiénaként vicsorgott a balmédia, mondván, hogy hülyeségekkel riogat. Gréczy Zsolt miniszterelnöki főtanácsadó acsarog, hogy Orbán a fasizmust sepri a szőnyeg alá. És mondd csak, kis barátom, ti ott mit sepertetek az ország szőnyege alá? A nyolcvanötmilliárd dolláros adósságot, a dágványt, amit az unokáid sem tudnak eltakarítani? Csaknem kétmillió forint a fejenkénti adóssága minden magyar állampolgárnak: ezt soha, senki nem fogja kifizetni, már hullani fog a göröngy a koporsónkra, amikor még a kamatok tizede sem lesz kiegyenlítve. Átok ül ezen az országon, az átok neve: rövidlátás, kapzsiság, szűkkeblűség, megosztottság és éjfekete tudatlanság.

Október 23-án, mint a vadlibák, az ország egyik fele Ausztriába húzott vásárolni, a másik fele a Tescóban meg az Ázsia Centerben tette tiszteletét az ünnep örömére. A televíziós reklámok, ugye, ki vannak fizetve, azokat nem lehet csak úgy bevonni, ezért hát ezerszeres THM-mel kínálgatják a hiteleket, ott táncol a kalapos inas a bank és biztosítónál, valamint stipi-stopi idiótáék szaladnak kedvenc bankjukba, becsszó, bizisten!

Közben meg ég a ház. Néhány nappal ezelőtt Gyurcsány valami olyasmit mondott, hogy készenlétben van a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kisegítő hitelcsomagja, de csak azért tárgyalunk róla, hogy ne fogadjuk el. Ez a badarság persze azt jelentette, de még mennyire, hogy elfogadjuk, és de még mennyire rá vagyunk szorulva. Gyurcsány Ferencről csak annyit: a nemzetközi pénzvilág mára kifacsarta és elhajította. A le nem jegyzett állampapírok világosan közlik: nem óhajtják tovább finanszírozni ezt a kormányt. Szóval igaz, ami igaz, Gyurcsány Ferenc a megkerülhetetlen probléma, bármennyire is szereti őt Gréczy Zsolt meg az MSZP nyugdíjasklubja, akiket október 23-án jobb híján zavartak ki a koszorúzásokra, mert nem volt tömeg. Aki járni tudott, ment. Az IMF hitelének nagy ára lesz. (Megfelezik a 13. havi nyugdíjat, elveszik a közszolgák plusz egyhavi bérét.) Nem beszélve arról, hogy nézzünk már körül, milyen társaságba keveredtünk: Ukrajna, Fehéroroszország, Izland, Pakisztán és Dél-Korea. Nyújtsa fel a kezét, aki lát ezek közt uniós országot. Vagy látja Szlovákiát, Szlovéniát, Romániát?

Amennyiben jön az IMF-hitel, az nem Gyurcsányt segíti ki, nem is a családok „érdekeit” fogja védeni, ahogy azt a miniszterelnök kenetesen felvezette, hanem azt főképp az Európai Unió félelme motiválja: ha Magyarország csődbe megy, magával rántja az osztrák és német bankokat is. Ezt pedig az unió nem engedheti meg magának, mint ahogyan azt sem, hogy egy elfuserált diktátorfióka garázdálkodjon tovább Európa közepén, belelövetve saját állampolgáraiba. Az IMF nem lesz szívbajos, Gyurcsány és kormánya mint végrehajtó lakájok szerepelnek ebben a játszmában. Az IMF kormány nélkül is elkormányoz: diktátumai, direktívái és kikötései sok keserves pillanatot okoztak már a magyar nemzetnek.

Gyurcsányék úgy tesznek, mintha semmi nem történne, intézkednek, tárgyalnak, fontoskodnak, sürgölődnek. Még mindig dedósnak és kiscsoportosnak nézve bennünket. Még mindig az a legfontosabb, hogy ki jön ki jól a válságból? Meg hogy az Orbán vissza ne jöjjön, igaz, Gréczy? Miközben a csőd itt áll az ajtóban.

Stumpf: Gyurcsány tudja, hogy az MSZP az elkövetkező években nem nyerhet választást


A korábbi kancellária miniszter politológus az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta: a miniszterelnök a népszavazás óta veszteségminimalizálásra és saját pártbeli pozíciójának bebetonozására törekszik.

Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta: nem tartja teljesen kizártnak, hogy Magyarország belépjen az eurózónába. Előfordult már, hogy az Európai Unió számos ponton felfüggesztette a hagyományos szabályokat, például a négy alapelv érvényesülését az újonnan csatlakozott országokban.

A rövidtávú válságkezelés szempontjából Stumpf István szerint nagy előrelépés lenne, ha megszületne egy olyan két-hároméves terv, amelynek teljesítése után Magyarország bevezethetné az eurót. Ennek társadalmi-gazdasági következményeit azonban még nem gondolták végig.

Átalakulóban van az Európai Unió, a közösséget a globális válság sem fogja érintetlenül hagyni. A globális világrendben új szerkezetet, stratégiát, filozófiát kell kialakítani, amelynek tartópilléreit ma még keresik a szereplők.

Stumpf István a választásokat latolgatva elmondta: Gyurcsány Ferenc a március 9-i népszavazás óta veszteségminimalizálást folytat, és, bár sosem fogja bevallani, magában már lemondott arról, hogy a szocialisták megnyerik a következő parlamenti választásokat.

A következőkben nagyon alacsony lesz a gazdasági növekedés, és a stratégia, amit 2006-ban kigondolt, nem működik. Éppen ezért olyan erős, baloldali pártot próbál kialakítani, amely nélküle nem tud nagyobb ügyekben előre jutni.

A kormányfő előremenekülésként akár az előrehozott választást is elfogadhatja, ha úgy látja: kárt okoz, hogy a megszorító intézkedésekből fakadó szociális feszültségek miatt a felelősség csak rá és a pártjára hárul, aminek hatására súlyos történelmi összeomlás következhet be.

Ma azonban úgy tűnik, hogy a miniszterelnök 2010-ig kormányozni akar, és azt gondolja, hogy részben az Nemzetközi Valutaalap segítségével, részben a gazdaság beindításával akár szorossá is tudja tenni a választások végeredményét - mondta Stumpf István.

Századvég-Forsense Fidesz-MSZP 58:37


A kormány munkáját és az ellenzék munkáját is pozitívan megítélők aránya két hónapja kiegyenlített képet mutat. A felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a pártválasztásukban bizonytalanok háromnegyede alkot negatív véleményt az ellenzék és 61 százalék a kormány tevékenységéről.

Nem nőtt tovább a két nagy párt közötti különbség

Szeptemberhez viszonyítva októberben a pártválasztás trendjei nem mutatnak jelentős változást. A részvételi hajlandóság enyhén emelkedett, jelenleg a megkérdezettek 62 százaléka mondja biztosra, hogy elmenne szavazni, ha a hétvégén országgyűlési választásokat rendeznének. A pártot választók aránya nem változott, a megkérdezettek fele nevezett meg pártot a pártválasztásra vonatkozó kérdésre. Az egyetlen jelentősebbnek mondható eltérés a múlt hónaphoz képest, hogy 4 százalékponttal csökkent a bizonytalan pártpreferenciájúak tábora, így most a megkérdezettek 21 százaléka nem tudja, kire szavazna most vasárnap. Ugyanakkor kismértékben nőtt a pártpreferenciájukat eltitkolók és a mindenképp távolmaradók aránya (22% illetve 7%) is.

Az októberi adatok szerint a pártpreferenciákban a nyár folyamán tapasztalt ingadozás nem folytatódott. A két nagy párt támogatottsága közötti különbség 10 százalékponton állandósult, mind a Fidesz (28%), mind az MSZP támogatóinak aránya (18%) a teljes lakosságon belül egy százalékponttal haladja meg a szeptemberi eredményeket. Az SZDSZ támogatottsága sem változott (1%), ugyanakkor MDF tábora – feltehetőleg az MDF körüli viharok hatására – az előző havi 3 százalékhoz képest a liberális párt támogatottságának szintjére csökkent.

Enyhén növekedett a biztos szavazó és pártot is választó személyek tábora. Jelenleg a megkérdezettek 41 százaléka sorolható ebbe a csoportba (+2 %). A biztos szavazó pártot választók között mindkét nagy párt támogatóinak aránya emelkedett. Míg a Fideszre 58 százalék, addig az MSZP-re 37 százalék voksolna.

A háttérváltozók esetében javul a szocialisták megítélése

Míg a pártpreferenciákban nem tapasztalni jelentős változást, addig a politikai attitűdökre vonatkozó kérdések közül több is azt mutatja, hogy a két politikai oldal közti különbség csökkent. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a feloldása a bizonytalan és ismeretlen pártválasztásúak véleményének változásában keresendő. Kérdés, hogy elsődlegesen a pénzügyi válság hatására megnövekedett stabilitás iránti vágy az ok, vagy esetleg más, pl. a kisebbségi kormányzás megítélésének változása. Talán ennél is fontosabb kérdés, hogy ez a változás tartósnak bizonyul-e, és a későbbiekben megjelenik-e a tényleges pártpreferenciákban is.

A kormány munkáját és az ellenzék tevékenységét is pozitívan megítélők aránya immár két hónapja kiegyenlített képet mutat. Jelenlegi felmérésünk egyik legfontosabb megállapítása, hogy a pártválasztásukban bizonytalanok háromnegyede alkot negatív véleményt az ellenzék tevékenységéről. Ezzel párhuzamosan a kormány tevékenységét kevesebben, 61 százalék ítéli meg negatívan.

A kormányváltás szükségességének megítélésében jelentősebb változást tapasztalni szeptemberhez képest. Míg a múlt hónapban 12 százalékponttal nagyobb volt a kormányváltást támogatók tábora a kormány megtartása mellett kiállókénál, addig októberre ez a különbség elolvadt (40% illetve 39%). A bizonytalan pártválasztásúak esetében számottevő változás történt, hiszen míg körükben, szeptemberben a kormányváltás támogatói voltak egyértelmű többségben, addig egy hónappal később már 43 százalékuk látná szívesebben, ha a jelenlegi kormány folytatná munkáját, s csak 23 százalék szeretne kormányváltást. Ez minden bizonnyal a pénzügyi és gazdasági válságra vezethető vissza, hiszen ebben a szituációban az emberek stabilitásra vágynak, és tartanak egy esetleges előrehozott választástól és az abban rejlő kockázatoktól.

Ha öt opció közül választhatják ki a megkérdezettek, hogy az ország jelenlegi gondjaira szerintük mi volna a legjobb megoldás (MSZP vagy Fidesz kormány, a jelenlegi vezetővel vagy nélküle, s ötödik opcióként pedig egy, a jelenlegi pártoktól független új politikai erő hatalomra kerülése), akkor a múlt havi eredményekhez képest növekedett azok részaránya, akik akár Gyurcsány Ferenccel, akár nélküle, MSZP-kormányt szeretnének hatalmon látni (31%). Ugyanakkor a Fidesz számára kedvező opciók valamelyikét választók aránya gyakorlatilag nem változott (25%). Továbbra is igen jelentős azok tábora, akik a jelenlegi pártoktól független harmadik erőt látnának szívesen kormányon (32%).

A jelenlegi politikai helyzet öt lehetséges megoldása közül jelenleg is az előrehozott választások támogatói tábora a legnagyobb (41%). Az SZDSZ visszatérése a koalícióba – Gyurcsánnyal vagy nélküle – népszerűbb opció (összesen 24%), mint az MSZP kisebbségi kormányzását jelentő két lehetőség együttesen (19%).

Immár a megkérdezettek több mint fele (52%) van azon a véleményen, hogy az MSZP valószínűleg vagy biztosan képes lenne 2010-ig önállóan kormányozni, ami 4 százalékpontos emelkedést jelent. Ezzel ellentétes véleménnyel 35 százalék rendelkezik, ami 5 százalékpontos csökkenést jelent szeptemberhez képest.

Pártok támogatottsága* (százalékban)

2008. október




Összes megkérdezett


Biztos szavazók


Biztos szavazó pártválasztók

MSZP


18 (+1)


24 (+4)


37 (+7)

Fidesz


28 (+1)


38 (+1)


58 (+2)

SZDSZ


1 (0)


1 (0)


2 (0)

MDF


1 (–2)


1 (–3)


1 (–5)

Egyéb pártok


2 (0)


1 (–2)


2 (–3)

NT/NV


50 (0)


35 (0)












*kerekített adatok. A kerekítés szabályai miatt az oszlopok összege nem feltétlenül adja ki 100%-ot.

A kutatás módszertana

A Századvég és a Forsense közös választáskutatási programjában közvélemény-kutatást végzett 2008. október 8. és 21. között, melynek során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdezett meg CATI módszerrel aktuális politikai, közéleti kérdésekről. A mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált, a válaszadók meghatározása több-szempontú rétegzett véletlen kiválasztással történt, a mintavételből fakadó hibák iteratív súlyozás segítségével kerültek korrigálásra. A minta összetétele a legfontosabb szocio-demográfiai tényezők szerint (nem, kor, régió, lakóhely településtípusa, iskolai végzettség) megfelel a felnőtt magyar lakosság arányainak. Az itt közölt adatok nagy valószínűséggel legfeljebb ±3,1 százalékponttal térhetnek el a mintavételből fakadóan attól az eredménytől, amit az ország összes felnőtt lakosának megkérdezése eredményezett volna.

"...A magyar nép ébredése visszafordíthatatlan folyamat..." - negyedszer avatott a Magyar Gárda
2008-10-25 23:00 barikád.hu



Negyedszer avatott ma délután gárdistákat a Magyar Gárda Mozgalom a budapesti Hősök terén. A több száz avatandó között kadétok és oroszlánkölykök is voltak. A Magyar Gárda legifjabb tagja a mai naptól egy egy esztendős gyermek, aki anyukája karjában hallgatta végig az eskü szövegét.

Délután háromkor a Szilaj Dobcsoport ütemes dobolásba kezdett. A jelre az Andrássy úton várakozó gárdisták megindultak a Hősök tere felé. Rengett a föld a több száz láb dobogása alatt. Egyszerre koppantak a bakancsok, egyszerre dobbantak a szívek. A több ezres közönség egyetlen visszafojtott, várakozó sóhaj volt, míg fel nem tűntek az első, történelmi zászlókat tartó gárdisták a Dózsa György úton.
A 64 vármegye zászlainak bevonulását a kilenc Gárda-szakasz folyamatos érkezése követte árpádsávos pajzsok alatt.

Az egybegyűlt gárdistákat és szimpatizánsokat Volner János, a Magyar Gárda Mozgalom Pest megyei vitéz Oszlányi Kornél századának parancsnoka köszöntötte. A tömeget egy perces néma főhajtásra kérte az 52 évvel ezelőtti Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékére.

A himnusz után ifj. Hegedűs Loránt református lelkész mondta el igei köszöntőjét. Beszédében bírálta saját egyházát, amiért vezetői „evangélium és egyházellenesnek” minősítették a Gárdát, amelyre ő a Jóisten áldását kérte.

A lelkész urat Kiss Róbert, országos főkapitány követte a színpadon.

Beszéde teljes egészében itt olvasható:

Adjon az Isten!

Gárdisták, avatandók, pártolók, szimpatizánsok,velünk ünneplők!

Elsősorban engedjék meg, hogy magyarázatot adjak a mai, részben fehér inges megjelenésünkre.

Sajnos úgy tűnik, a gépezet, mely arra hivatott, hogy a nemzeti oldalt szétzilálja, ismét utolért minket.

Újabb próbálkozásuk eredményét láthatják a mai napon: a … varroda, aki szerződésben vállalta a formaruhák levarrását, a harmadik határidőt sem tartotta. Természetesen a fehérvári színjátékon résztvevők számára juttatott formaruhákat. Ezért majd a törvény előtt fog felelni.

Mi, a Magyar Gárda Mozgalom felesküdött gárdistái önként, szolidaritásból levesszük formaruhánkat, hogy avatandó testvéreinknek segítő kezet nyújtsunk ily módon is megerősítve összetartozásunkat. Megvásárolt, megfélemlített, megvezetett civilek bohóckodnak a formaruhánkban, ócska, harmadrangú színjáték részeként használják azt. Mi nem az egyenruhára tettünk esküt, mi fehér ingben is ugyanúgy tesszük a dolgunkat. NEM a formaruha teszi a gárdistát. Belőlük a formaruha sem csinál gárdistát. Megőrizzük a Magyar Gárda becsületét, és tudjuk, eljön az az idő, amikor a formaruhát, csak azok fogják viselni, akik nem ejtettek szégyenfoltot rajta.

Ezúton köszönjük a szakadár társulatnak ezt a jellemtelen közjátékot, mert mi ettől erősebbek lettünk. Minden pofon csak szorosabbá teszi a mi szövetségünket. Egyre inkább tudatosul bennünk, minden sunyi vagdalkozásuk újabb bizonyítéka annak, hogy jó úton járunk, hogy összefogásunk egyre fenyegetőbb nemzetünk megrontói számára.

Mozgalmunk ismét mérföldkőhöz érkezett.

Újabb 400 társunk tesz esküt a mai napon arra, hogy nem, csakazértsem hagyja, hogy nemzetünket, történelmünket sárba tiporják, népünk fejét a porba hajtsák! Újra lelkesedést ad nekünk a tudat, hogy nem dolgoztunk hiába az elmúlt egy évben. Mert bárki bármit is tesz, kijelenthetjük: a Magyar Gárda Mozgalom él, erősödik, és kiáll az igazság mellett. Nekünk egy hazánk van, egy Istenünk és egy eskünk. Azt soha meg nem szegjük, társainknak hátat nem fordítunk.

Az utóbbi időben ugyan voltak ezirányú próbálkozások. Az a csapat, aki ma itt áll, egy letisztult, egyenes, kőkemény gerince a mindenkori Magyar Gárda Mozgalomnak. Mi mind tudjuk, hogy együtt erősek vagyunk, és továbbvisszük a Magyar Gárda Mozgalom üzenetét: életünk árán is megvédjük nemzetünket.

A legnagyobb tisztelettel szeretném megköszönni Wittner Máriának, Dr. Für Lajosnak, Dr. Hegedűs Lórántnak, hogy kezüket óvón teszik Mozgalmunk vállára. Köszönjük, hogy ilyen nagyszerű emberek állnak az igazság pártjára.

Köszönjük a Magyar Gárda Egyesületnek is, hogy ellenállnak a támadásoknak, hogy igaz ügyüknek tekintik a Magyar Gárda Mozgalom küzdelmét, hogy magánemberként is erősítenek minket hitünkben.

Emlékezzünk vissza, hogyan született a Magyar Gárda! Emlékezzünk rá, milyen erők hívták életre! Emlékezzünk, milyen helyzetben van és volt az ország!

A Magyar Gárda erői, felismerve a Nemzettől fakadó elvárásokat és azt, hogy szükségszerű továbblépnie onnét, ahol most toporog, a magyar hagyományoknak és a szakszerűségnek megfelelve kialakította szervezeti rendszerét és állandó programjait. A Magyar Gárda a magyarság gerince, mely már nem görnyedt, hanem egyenes. Egyenes és a fejet fenntartja, de nem lenéz, hanem fentről néz lefelé. Mégpedig azért, hogy felemelje azokat, akik még mindig szolgamód hajlongnak az őket kizsákmányolók előtt. A hatalom birtokosai azok, akik megvetik, vagy épp félik az általuk lenézetteket. Mi azonban adni szeretnénk az alattuk lévőknek, de nemcsak anyagilag, hanem lelkileg és szellemileg is. Tekintetünk észreveszi a bajokat és ezért felemeljük a nemzet fejét.
Hogy gondolatok töltsék meg azt és ne hírek. Valós tények és ne fizetett vélemények. Hogy ne a bizonytalan jövőben keresse a boldogulást és ne a múltba révedjen, hanem a jelenben találja meg önmagát. Hogy ne szolgalelkű kiszolgálója legyen másoknak, hanem hogy öntudatos, önérzetes magyar polgár lehessen. Ehhez kíván a Magyar Gárda segítséget adni mindazoknak, akik az Összkárpáti Érdeket helyezik előtérbe, melynek csak nyertese lehet a magyarság és az itt élő népek. A széthúzásnak az ára a névleges függetlenség, a lelkek és az ész rabsága. Ideológia helyett egyéni gondolatokat, fogyasztók helyett személyiségeket, távoli szép jövő helyett magyar jelent!

Gárdisták!

Az elmúlt egy év kemény munkáról szólt. A Magyar Gárda Mozgalom ott volt, ahol a nép bajban volt. Ti ezt jól tudjátok, hisz a kevéske szabadidőtöket áldoztátok-áldoztuk fel, a napi munka utáni pár óra pihenést, családdal való törődést. Néha kicsit elfáradtunk, de a hitünk töretlen maradt. Az eskünk szent. Mi soha, de soha azt meg nem szegtük, és nem is fogjuk. Mi arra esküdtünk, hogy a nemzetünk érdekeit fogjuk szolgálni. Alázattal, kötelességtudóan szegődtünk szolgájául nemzetünknek. És bár sokan akasztották belénk karmaikat, nem adtuk fel, mindig volt egy-egy társunk, aki a bajban kezet nyújtott.

Ez a Magyar Gárda Mozgalom legnagyobb fegyvere. Gárdisták, ez a legnagyobb kincsünk-fegyverünk, ez a testvériesség, amely összeköt minket, kioldhatatlan kötelékkel. Mert bár sokan hiszik, hogy csak formaruhánkban vagyunk Gárdisták, néhányan azt is, hogy pusztán a formaruha viselete Gárdistát farag az emberből, ezúton is üzenjük nekik: minket nem csak a ruha kötelez, és nem csak erről ismerjük fel egymást: mi testvérként, barátként, családként működünk. Ezt a köteléket nem oldja semmilyen próbálkozás: sem az önkéntes önépítés, sem az irigység, sem a politika, sem pedig az aljasság. Mi egyek vagyunk, egy az utunk.

A Gárda történelmet írt. Részesei vagyunk mindannyian. Tatárszentgyörgy óta a média is kezdi feszegetni a kényes kérdéseket, Galgagyörk miatt magánemberként idézik be az életmentő gárdistáinkat, mindent megpróbálnak, hátha sikerül megfélemlíteni, szétverni minket.

Mi azonban töretlen hittel és erővel folytatjuk megkezdett utunkat: vért adunk, árvíznél segítünk, kenyeret osztunk a Parlament előtt, adományokat juttatunk a rászorulóknak, fejet hajtunk nemzetünk nagyjai előtt, talán kis lépésekben, de határozottan haladunk előre. Hisz erre esküdtünk, hogy legjobb tudásunk szerint nemzetünket segítjük, ezt a maroknyi megtört, megalázott, de egyenes gerincű népet.

Avatandók!

Hamarosan esküt tesztek a Szent Koronára. Szentelt zászlók alatt álltok. Isten áldása van, volt és lesz munkánkon. Ezért kérek mindenkit, amíg az esküt mondja, érezze át minden szavát. Itt nem mondatok fognak elhangzani, nem szavak szép egymásutánban, hanem hitet tesztek. Lelketek minden ereje, tenni akarásotok minden cseppje benne lesz ebben az esküben, ez meghatározza egész további életeteket. Mert Gárdistának lenni embert próbáló feladat. Emellett helyt kell állni férjként, feleségként, apaként, anyaként, társként is. De láthatjátok, több mint 1000 társunknak ez sikerült. Most, hogy közel 2000 főt számlál a Magyar Gárda Mozgalom, könnyebb lesz. Eredményesebbek leszünk. Magasra tettük a mércét, nagyobb lépésekben kívánunk előre haladni.

A Magyar Gárda Mozgalom vezetése egy új munkacsoportot hívott életre, melynek célja, hogy olyan jogszabályi és gyakorlati változásokat érjen el, melyek révén hatékonyan fel lehet venni a harcot a bűnözéssel szemben. Ennek érdekében szükség van a büntető törvénykönyv jelentős átdolgozására és szigorítására, valamint arra is, hogy a büntetésüket töltők számára olyan börtönprogramot dolgozzanak ki, melynek megvalósítása egyrészt segít dolgos, a társadalomba visszailleszkedni képes embereket faragni az elítéltekből, másrészt a börtönök vonzáskörzetében létesített nagy munkaigényű mezőgazdasági kultúrákban történő munka révén csökkenti a fogvatartás költségeit.

A Magyar Gárda Mozgalom több, színvonalas rendezvényt kíván szervezni országszerte, céljaink tiszták és világosak, szeretnénk, ha a következő nemzedék megtanulhatna méltósággal emlékezni hőseinkre, tiszta történelmet tanulhatna, megismerné múltunkat, régen elfeledett szokásainkat.

Szeretnénk, ha mindinkább emberközelivé válna a Magyar Gárda, szeretnénk, ha végre mindenki elfogadná a tényt: a magyar nép ébredése visszafordíthatatlan folyamat, igenis jogunk van szabad emberként élni a saját, szabad hazánkban, küzdeni fogunk az objektív hírközlésért, nem akarjuk, hogy érdekektől vezérelt szócsövek ferdítsenek. Nem hallgathatják el tovább a Magyar Gárda aktivitását, míg a sajtó 4-5 rendezvényt említ, addig jelentem: a Magyar Gárda Mozgalom országszerte több száz rendezvényt, karitatív megmozdulást, tiltakozó felvonulást tudhat maga mögött.

A sajtó Magyar Gárda Mozgalommal összefüggésben „balhékat” említ.

A Magyar Gárda Mozgalom SOHA, SEHOL nem „balhézott”. A Magyar Gárda Mozgalom mindig méltóságteljesen emlékezett, fegyelmezetten demonstrált, sőt, több esetben is segített a rendfenntartásban. Ezt az utat kívánjuk járni a jövőben is, tiszta céljaink, emberségünk, egyenességünk, méltóságunk és hitünk tesz minket igazi gárdistává. Ez mindig megkülönböztet majd minket a színlelt, egyperces hírnév vonzotta önépítőktől.

Isten áldása legyen gárdistáinkon, adjon nekünk töretlen hitet, tisztánlátást és erőt a munkánkhoz, hisz napjainkban nagyobb szükség van ránk, mint valaha.

Idéznék egy mondatot, az 56-ok avatásáról: „Tegyük végre Magyarországot azzá ami, Egy Istennel, Egy Hazával!”

Hát Adjon az Isten… szebb jövőt… mindannyiunknak!

Wittner Mária, a Gárda zászlóanyája, és a frissen megalakult fővédnöki testület hölgytagja (Wittner Mária, Für Lajos és id. Hegedűs Lóránt alkotják a Magyar Gárda három fős védnöki testületét – a szerk.) felszólította Gyurcsány Ferencet és a közélet szereplőit, nyilatkozatban valljanak arról, hogy nem tagjai egyetlen, hazánk ellen tevékenykedő érdekcsoportnak sem, és tudatosan nem ártanak Magyarországnak.

id. Hegedűs Lóránt, református püspök és Für Lajos is egyaránt kiemelték, mennyire nagy szükség van a Magyar Gárdára ezekben a nehéz, „földomlásos” időkben, hisz a Gárdának kell világítani és utat mutatni a szellemi, erkölcsi és gazdasági sötétségben.

Erdélyi József színművész Petőfi Sándor Élet vagy halál című versével fokozta az emelkedett hangulatot.

Petőfi Sándor: Élet vagy halál!

A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.

Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.

Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.

S most a hála!... vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.

Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog...
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.

Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?

Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!

A buzdító, petőfi-i útmutatás után a négyszáz új avatandó esküt tett a Szent Koronára, annak másolata előtt, melyet ismét a Szent Korona Lovagrend tagjai bocsátottak a résztvevők rendelkezésére. Az eskütétel nem volt mentes megható pillanatoktól. A 6-7 éves oroszlánkölykök mellett esküt tett egy nyolcvan éven felüli bácsi is, aki egykor Horthy Miklós katonája volt, ezért az avatást a Horthy-hadsereg tüzérségi egyenruhájában állta végig. Elmondása szerint fél évvel ezelőtt jelentkezett a Magyar Gárda soraiba, s alig várta a mai napot. Az avatásra saját készítésű sapkában érkezett.

Az eskütételt Vona Gábor beszéde követte:

Adjon az Isten! Gárdista testvéreim!

Sorsfordító idők jönnek. A gazdasági világválság szele a változást hozza a nagyvilágba és hazánkba is. A szemünk láttára fog összeomlani rövidesen a neoliberális világuralom. De ne legyen illúziónk, ahogy eddig, úgy most is megpróbálják majd átmenekíteni magukat. Odakint és itthon is. Ezért nagyon fontos, hogy ne engedjünk semmiféle bomlasztásnak, semmiféle megosztásnak. Mert nem engedheti meg ez a nemzet, hogy 1990-hez hasonlóan ismét a feje felett döntsenek. Hogy a fontos pillanatokban ne legyen a népnek képviselete. Ezért fontos, hogy a Magyar Gárda ne térjen le arról az útról, az egység és a céltudatosság útjáról, amelyen 2007. augusztus 25-én elindult. Ez a nemzet már nem akar több csalódást, több megosztottságot, nem akar sem felelőtlen kalandorokat, sem önjelölt hőscincéreket. Egységet és tisztességet akar. És ez a mai nap, a Gárda 4. országos avatása a bizonyíték: hogy a Magyar Gárdát nem lehet szétverni.

Vannak olyan dolgok az életben, amelyeket akárhányszor él is át az ember, nem tudja megszokni, nem tud közömbös és szenvtelen lenni. Ez már a 4. avatás, a Magyar Gárdának három gyönyörű ünnepben volt része. De most, hogy itt állok megint, most hogy látom és érzem a belőletek áradó hitet, erőt és akaratot, hogy látom a szemeiteket, olyan mintha először látnám, mintha először élném át. Nem lehet betelni, és nem lehet elmondani azt a boldogságot, amit azoknak a szíve érez, aki lát Benneteket, mint ahogy nem lehet betelni és elmondani azt a büszkeséget sem, amely ilyenkor egy gárdistának megadatik. Nemzetünk történelmének mostani gyalázatos éveiről az utókor bizonyára nem sok mindent őriz majd meg, és jól is teszi, hiszen méltatlan éveket hagytunk magunk mögött. De egy biztos, ti már beírtátok magatokat a magyar történelembe, vörös-ezüst betűkkel, és örökre. Megadtátok azt a lehetőséget a magyar nemzetnek, hogy újra higgyen, hogy újra örüljön, hogy újra büszke legyen valamire. És ezt Ti adtátok meg, Ti vagytok nemzetünk utolsó reménysugarai, nem más.

Mert szükség van a reményre, és szükség van Rátok. Ki szeretne egy olyan országot magának és a gyermekeinek, amelyben – bár a mi hazánkról van szó – mi csak másodrangú szolgák vagyunk? Ki szeretne olyan országot, amelyben a föld, amelyért annyi magyar vért ontottak, csak úgy, fillérekért vándorolna spekulánsok kezére? Ki szeretne olyan országot, ahol nap, mint nap lehet lábtörlőnek használni a magyarság jelképeit – a Szent Koronát, a Turult vagy az Árpád-sávokat? Ki szeretne olyan országot, amelyet ugyan Magyarországnak hívnak, de mindene idegenek tulajdonává lett? Ki szeretne olyan országot, ahol egy kecske és egy kacsa közös gyermeke, McDonald tömi tele műanyaggal a népet? Ki szeretne olyan országot, ahol Peresz Simonok ütik bele mindenbe az orrukat? Ki szeretne olyan országot, amelynek az egyik része nemsokára lakatlan lesz, a másik meg lakatos? Ki szeretne ilyen országot? Mert mi nem.

Kínzóan hosszú évek alatt, kínzóan sokakban, kínzóan sokszor merült fel a kétely: hát mi lennénk a hős Atillának utódai? A mi apánk lett volna Árpád fejedelem? Bennünk folyna Szent László király vére? Nekünk lenne ősünk Bocskai István? Mi lennénk az az utókor, amelyért Rákóczi, Kossuth és Pongrácz Gergely fegyvert fogott? És a kínzó nemek hosszú sora, hosszú évek után most újra az a válasz: igen. Mi vagyunk. A mi ereinkben folyik tovább az ő dicső vérük. Ezért hála minden magyarnak, aki nem menekült el a sorsa elől, aki mert rálépni a világ legszűkebb ösvényére, amely a miénk, magyaroké.

Dönthettetek volna másképp. Hiszen annyira sok minden ellene szól a választásnak. A mai világ, a mai politikai és gazdasági helyzet, a szörnyű ellenségesség, amely a médiából árad és ki tudja még hány kisördög súgja a füleitekbe szüntelen: ne tedd, hagyd az egészet, hiszen semmi értelme. De Ti mégis itt álltok, tiszta tekintettel és bátor szívvel. Jöhet akárhány kisördög, szegfűvel, ibolyával, naranccsal vagy akár szabad madárnak mondott rút keselyű képében: rajtatok nem fognak sem hazugságaik, sem gyűlölködésük. Ti már döntöttetek, nem csak a dicsőséget akarjátok, mert azt könnyű akarni, hanem vállaljátok az oda vezető utat, a szenvedést és a küzdelmet is.

Talán ismeritek a két bajtárs történetét, a történetet, amely rólatok szól. Történt egyszer, hogy a tábort, amelyben a katonák aludtak az éj leple alatt az ellenség hirtelen támadása érte. Nem volt mit tenni, menekülni kellett. A nagy zavarodásban a két bajtárs elveszítette egymást. Az egyiknek sikerült elmenekülnie, és visszanézve csak azt látta, amint bajtársát halálos lövés éri. Amikor megérkezett a másik táborba, azonnal engedélyt kért a parancsnokától, hogy visszamehessen barátjáért, de az azt mondta: „Nincs értelme hősködni, a bajtársa halott. Megtiltom, hogy visszamenjen érte.” A katona azonban megszegte a parancsot és visszament. Néhány óra múlva megérkezett, karjában a bajtársa holttestével, és testén egy halálos sebesüléssel. A parancsnok azonnal ráförmedt: „Hát nem megmondtam, hogy ne menjen oda vissza. Látja, mit történt! A társa halott, maga pedig szintén meg fog halni. Megérte?” A katona csak annyit mondott: „Igen, parancsnok úr, megérte. Mert amikor visszamentem, még élt, és azt suttogta nekem: tudtam, testvérem, tudtam, hogy visszajössz értem.”

Hát ez az a kötelék, amely össze kell és össze fog kötni Benneteket. Amelyet senki és semmi nem tud majd széttépni, sem kívülről, sem belülről. Ahogy eddig, úgy ezután is, próbálják majd újra és újra, ezért legyetek éberek. Hol acsarkodva, hol mézes szavakkal, de majd jönnek újabb és újabb tomlantosok, kolompárok és más hamis próféták. Egy céljuk lesz csak, hogy eltakarítsák mocskos terveik utolsó akadályát, hogy lerombolják a magyar életerő utolsó bástyáját, benneteket, a Magyar Gárdát. De ne feledjétek! Ebben az elmagányosodó világban, Ti, gárdisták, soha többé nem vagytok egyedül. Mindannyiotoknak száz és száz bajtársa van, aki felsegít, ha elesnél, aki számít rád, ha elesne, aki melléd áll, ha egyedül kevés volnál, aki nem elvenni Tőled, hanem adni akar. Mert ha mi, magyarok itt ezen a szent földön, a mi földünkön segítünk egymáson, ha adunk egymásnak, akkor az ég is adni fog nekünk. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint amit megérdemlünk. Adni fog egy hazát, és adni fog egy nemzetet!

Adjon az Isten!

A Magyar Gárda Egyesület és a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökének köszöntő szavai után Kiss Róbert főkapitány oklevelet nyújtott át vitéz Tóth Károlynak, akit a Veszprém megyei állomány örökös, tiszteletbeli kapitányának választott.

A Szózat és a Székely himnusz közös eléneklésével zárult a hivatalos ünnepség, majd a gárdisták a Szilaj Dobcsoport ütemeire elhagyták a Hősök terét. A közönség folyamatosan tapsolt és éltette a Gárdát.

Egyszer csak a nézők soraiból kivált egy fiatal lány. Kipirult arccal kutatta a fekete-fehér sorokat. Aztán a fegyelmezett oszlopból kilépett egy hölgy és boldogan rohant oda a lányhoz. Könnyezve szorították egymást. "Anya, olyan büszke vagyok Rád." – szólt meghatottan a fiatal hölgy.
Ők megtették az első lépést a szebb jövő felé...!

barikád.hu KÉPEK ITT katt ide