Amikor a becsületes emberek rabszolgasorban sínylődnek… A hatalmat átszövi a korrupció és az árulás…A vidéket bűnöző hordák tartják rettegésben…Aki nem hódol be, arra terror vár…A sötét erők uralma végtelennek tűnik…
Ám ekkor feltűnik az Új Erő, hogy visszaadja a Reményt és elhozza a Szebb Jövőt!

2009 01.17 Magyar Gárda Demonstráció



A szerző véleménye:
Dr Morvai Krisztina, Vona Gábor, Kiss Róbert felszólalásával több ezer fős demonstrációt tartott a Magyar Gárda, a Jobbik, és sok szimpatizáns az egész országból, a Kossuth téren a Parlament előtt. A részt vevő Esze Tamás Zászlóalj gárdistái filmre vették az eseményeket. Jó volt ennyi igaz magyart egyben látni

Elég volt a kettős mércéből! - szimpátiatüntetés a Magyar Gárda Egyesület mellett (beszédek, képgaléria)

A Kossuth téren 400 gárdista és mintegy 1000 szimpatizáns jelenlétében lezajlott a „Kettős mérce elleni tiltakozás” címmel szervezett Gárda demonstráció. Az apropó az Egyesület elleni első fokon született bírósági ítélet, valamint a Gárdát érő folyamatos negatív megkülönböztetés. A rendőrség a tüntetés területét körbekordonozta, de a beígért motozás elmaradt. A bíróság ugyan nevetséges érveléssel megtiltotta a vonulást, de az esemény végeztével a több száz gárdista menetoszloppal vonult ki a kordonok közül.
A rendezvényen felszólalt Kiss Róbert országos főkapitány, Dr. Morvai Krisztina és Vona Gábor.
A beszédek között Szebeni Szilvia, a Romantikus Erőszak énekesnője csillogtatta meg egyedülálló hangját. Az alábbiakban egészében közöljük a rendezvényen elhangzott beszédeket.

Elsőként Kiss Róbert, a Magyar Gárda Mozgalom országos főkapitánya lépett az emelvényre:

Adjon az Isten!

Gárdisták, bajtársak, magyarok!

Örülök, hogy ma itt állunk. Nem a demonstráció apropója miatt, hisz egy egészséges demokráciában alapja nem lehetne. De adott helyzetben örülök, hogy itt, a Parlament épülete előtt gyűltünk össze, hiszen pár hónapja ezen a helyen a Magyar Gárda kenyeret osztott.

Akkor nem kaptunk sajtónyilvánosságot, mivel igen sokan osztoztak velünk a drága magyar kenyéren. Most biztos vagyok benne, hogy a szabad sajtó ontja majd a bakancsaink fotóit. (lsd. a lencsevégre kapott fotóst képgalériánk végén - a szerk.) Gárdisták, mutassuk marcona arcunkat, villantsuk szarvainkat, villantsuk elő patáinkat a bakancsból, hisz az ördög maga állította fel gyülekezetét a Parlament épülete előtt. Mint tudjuk, Magyarország nem mér rossz kocsmáros módjára hamis mércével. Mindenki egyenlő. Sőt, egyesek még talán egyenlőbbek is a többinél. Nincs intézményesítve a kettős mérce. Tehát ha a Magyar Gárda kulturáltan demonstrál, szamuráj kardok nélkül, kapátlanul-kaszátlanul, az törvényellenes, félelemkeltő, aki az ellenkezőjét cselekszi, az megfélemlített védekezővé válik. És ez így természetes, hisz Magyarországon nem mérnek kettős mércével.

Ha formaruhában a legmélyebb tisztelettel koszorúzunk, az félelmet kelt. Igen, félelmet kelt a múltatlan, hazátlan tömegekben. Ha mi megemlékezünk népünkért, hazánkért elhunyt őseinkre, az félelmetes, ha a megemlékezésünkkel egy időben, a helyszín közvetlen szomszédságába ellendemonstrációt szerveznek, az önvédelem. De mi elfogadjuk, hisz Magyarországon nem mérnek kettős mércével.

A Magyar Gárda Egyesületet hosszas huzavona után első fokon feloszlatták. Mert félelmet kelt. A Mozgalmat is feloszlatnák, ha lehetne. Mert az is félelmet kelt. 2006 őszén a kardlapozás, viperás megtorlás, gumilövedékes nyomorítás nem keltett félelmet. Fel sem oszlatják az „igazságosztók” csapatait. Nem, mert Magyarországon nincs kettős mérce.

A Magyar Gárda alapítványának bejegyzését visszautasította a tisztelt Bíróság. Igaz, hogy tevékenységi köre pusztán karitatív tevékenységekre korlátozódik, de ugye feloszlatták az Egyesületet. És hátha több alapítvány is lesz. Márpedig az félelemkeltő. A politikai elit köreiből kikerülő alapítványok természetesen nem ijesztőek. Nem ijesztő semmiféle állami támogatás sem. Nincs is mitől megijedni, hisz Magyarországon nincs kettős mérce.

Vannak demonstrációk, ahol szükségtelen a kordonozás, szükségtelen a motozás, szükségtelen az igazoltatás a demonstrációra való belépés előtt. És vannak demonstrációk, mint a mostani is, ahol kordonokkal „védik” a rendezvényt. Mert veszélyes. Nagyon. És ezt is elfogadjuk, hisz Magyarországon nincs kettős mérce, csak veszélyességi faktor, műveleti terület.

Gusztos Péter úr papírra vetett aggodalmai mindnyájunk Draskovicsához jogos aggódás. Idézem: „Tisztelt Miniszter Úr! Itt és most, a szemünk előtt cserélik az utcaköveket és Molotov-koktélokat puskákra.” És itt nem kell bizonyítani fotókkal, hogy Gárda-egyenruhás alak Molotovot hajít, vagy kockakövet túr, mert ez tény. Mert azt mondták. És kész. Ha a Magyar Gárda azt mondja, rossz a vidék közbiztonsága, az rasszista megnyilvánulás. Az nem lényeg, hogy még sok ezer ember vallja ugyanezt. Ez hátrányos megkülönböztetés. Nem tévedés, nem félremagyarázás, hisz Magyarországon nincs kettős mérce.

Ha a melegek az utcán felvonulnak, az bátor kimutatása a véleménynek. Út az elfogadtatás felé. Ha a heterók ezt ellenzik, és hangot adnak a véleményüknek, az csak a csőcselék rongálási vágya. Mert Magyarországon nincs kettős mérce.

Vannak tolvajok, rablók szabadlábon. Hiszen a bűvös húszezres értékhatár alatt nem minősülnek annak. Ha a dolgozó állampolgár nem fizet be az adóhivatalnak 2000 forintot, megtalálják a módját, hogy behajtsák rajta. De Magyarországon nincs kettős mérce...

A Horák Nóri gyilkosai is szabadlábon vannak. Pedig a legsúlyosabb vétség terheli a fekete lelküket. De szabadlábon, köztünk sétálnak. A magyarok, akiket utcára vitt az elégedetlenségük, ők előzetesben éjszakáztak a tüntetésekkor. Ők bűnözők. Kérdezem én: Magyarországon nincs kettős mérce?

Odáig jutottunk, hogy Őszöd az őszinteség színterévé avanzsált? A kurvaországozós szégyenünk csak őszinte volt, és felháborodott? Mi, akik valóban képesek volnánk arra, hogy vérünket adjuk nemzetünkért, hogy életünkkel váltsuk meg szabadságunkat, minket csőcselékké degradálnak? Milyen világot élünk? Hát meddig még??? Ki kell végre mondani:

Elég volt! Egyenlő elbírálást akarunk! Elég volt abból, hogy nekünk mindent dupla aljú mércével mérnek. Elég volt abból, hogy kisebbségben éljünk. Sajnos eljött az idő, amikor nekünk kell egyenlő jogokat kérnünk, egyenlő bánásmódot követelnünk magunknak. Mert változnak az idők, változik a tettek súlya. Ne engedjük, hogy gyerekeink is ezért emeljenek szót a majdan regnáló hatalomnak. Fogjunk össze mind, és teremtsük meg a következő nemzedéknek azt, ami alanyi jogon jár mindenkinek: az egyenlő elbírálást és a kettős mérce használaton kívül helyezését. És ez ne függjön sem a politika színeitől, sem a vallási, etnikai hovatartozástól, sem formaruha viseletétől.

Hát Adjon az Isten!



Vona Gábor: Nem gázai jövőt képzelünk el a gyermekeinknek!

Adjon az Isten!

Köszöntök mindenkit, aki ma itt van velünk.

A 2007 decemberében elindult ügyészségi kereset következményeképpen 2008. december 16-án a Fővárosi Bíróság első fokon feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Az indoklás szerint a Gárda egyenruhája és felvonulásai félelmet ébresztenek. Egyelőre nem hallottam róla, hogy a bennem félelmet ébresztő In-Kal Security, az Országos Cigány Önkormányzat, a Kendermag Egyesület, a szcientológia egyház vagy a Mazsihisz ellen az ügyészség vizsgálódna. Természetesen fellebbezünk, és hajlandóak vagyunk akár nemzetközi szintig is elvinni az ügyet, de nem erről szeretnék beszélni, mert a per maga másodlagos. Hiszen mit is jelent a bírósági ítélet a Gárda számára? Voltaképpen semmit. Eddig is útjában voltunk a jelenlegi politikai garnitúra nemzet- és országpusztító terveinek, hát ezután még inkább ott leszünk. A kisujjunkat levágták, de a szívünk ettől csak még inkább megerősödött.

A Gárda születése óta a kormány, a titkosszolgálatok és a titkos háttérhatalom támadásai között él. És mi hálával tartozunk azért, hogy ilyen nehéz, szinte lehetetlen feltételeket teremtettek a munkánkhoz, mert ezzel bennünket akaratlanul is, de még jobbra, még többre ösztönöztek. Gondoljuk csak meg, ha a Gárda ilyen bődületes ellenszélben ennyi mindenre képes, mi lesz, ha ez az ország újra azoké lesz, akiket jog szerint illet? Mi jön majd, ha Magyarország újra a magyaroké lesz? A kutyákra dér, az biztos. Mert eljön a nap, amikor mindenkinek felelnie kell a tetteiért. Amikor nem a tévében, hanem majd a szegedi Csillagban hangzik fel a szókapcsolat: Gyurcsány, csomag! (Vona Gábor beszéde a galéria után folytatódik. - a szerk.)

Képgaléria
(a cinikusra vett képaláírásokért mindenkitől elnézést kérünk. Csupán elképzeltük, mit érezhet a képek láttán Gyurcsány, Draskovics vagy akár Gusztos "úr" - a szerk.)

Képgaléria megtekintéséhez kattintson a képre!

fotók:
Magyar Gárda Mozgalom - Sajtóosztály
Gyimesi Edit - barikád.hu

Ezért a félreértések elkerülése végett azt mondom: nem azért jöttünk ma össze, hogy temessünk, hanem hogy ünnepeljünk. Mert a Magyar Gárda él és virul. Ugyan szíve szerint a Gárda sírját ásná az egész magyar politikai garnitúra, de az a gödör nem a miénk, hanem az övék lesz. Hogy is tartja a mondás? Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Vagy mondhatnánk úgy is, hogy a Gárda megtámadásával nagy fába vágták a fejszéjüket. Nem látták, hogy a Gárda nem egy mesterséges szervezet, hanem a magyar társadalom édes gyermeke. A Gárda nem felszámolható, eltaposható tárgy, hanem legyőzhetetlen eszme és testvéri lelkiség. A Gárda az új idők hírnöke. Az ébredő magyarság. A szebb jövő. És hogyan is tudná legyőzni a múlt a jövőt?

Felmerül a kérdés, hogy az országgyűlésben tespedők köre, akiket most az egyszerűség kedvéért hívjunk csak négy mancsnak, miért gyűlöli ennyire a Gárdát? A Gárdát, amely velük ellentétben az elmúlt másfél évben nem lőtt agyon senkit egy iskolában, nem rabolt bankot, nem tüntetett el uniós pénzeket, nem hazudott a nap minden szakában, nem hamisított kopogtatócédulákat, nem sértett meg semmilyen jogszabályt. A válasz nagyon egyszerű. A Gárda tisztasága olyan tükörként működik, amely tükörben a magyar politikusok megpillantották saját ocsmányságukat. Ahelyett, hogy magukba szálltak volna, inkább úgy döntöttek, szétverik a tükröt.

Persze, nem is várhattuk a lelkiismeret szavát azoktól, akiknek nincs is lelkiismeretük. Akik az elmúlt húsz évben lelkiismeret furdalás nélkül privatizálták el a nemzeti vagyont, akik tönkretették a mezőgazdaságot, a magyar vállalkozásokat, akik ránk szabadították a gátlástalan multinacionális tőkét, akik kiárusították a magyar oktatást, az egészségügyet, a közlekedést, mindent. Innen üzenjük nekik: sok mindent tönkretettetek már, de most elég! Vegyétek le a Gárdáról a koszos mancsaitokat! Mind a négyet!

Bennünket akar egy Gusztos, egy Lendvai, egy Draskovics, egy Veres, egy Demszky vagy egy Gyurcsány elsöpörni? Mennyire nevetségesek. Egyre inkább hasonlít a magyar parlament a norvég országgyűlésre. Mindkettő Oslóban van. És ezek még azt hiszik, hogy egy bírósági ítélettől megremeg a térdünk? Jól vésse mindenki az eszébe! A Gárda Mozgalom feloszlathatatlan. És az alapítók köre is az. A Magyar Gárda Egyesületet ugyan jogilag meg lehet szüntetni, de az alapítókat nem egy bejegyző bírósági papiros köti össze, és nem egy feloszlató bírósági papiros fogja őket szétszakítani. Mert bennünket, alapítókat, az egyesület tagjait ugyanaz köt össze, mint benneteket. A közös hit, a közös erő és a közös akarat. Döntsön akárhogyan is a bíróság másod- vagy harmadfokon, mi alapítók együtt maradunk, és ha kell, egy másik egyesület vagy akár egy asztaltársaság formájában, de folytatjuk, amit eddig. Segítjük, támogatjuk a Magyar Gárdát, amit mi álmodtuk meg, ami olyan, mint a saját gyermekünk. Nem hagyjuk cserben. Ha a Gárda süllyedő hajó lenne, akkor se mennénk egy tapodtat sem el. Akkor miért is menekülnénk egy lendülettel sikló vitorlásról?

A Gárda példamutatása magához vonzotta a társadalom jobbik felét. Nem szabad megállnunk. Mert feladat van bőven. Nem sorolom el őket, hiszen itt mindenki tudja, mikre gondolok. De egyet kérdést hagy emeljek ki. Ki fogja megvédeni a magyar földet? Ki? Hiszen a parlamentben mindenki csak kussol. Egyesek azt suttogják, hogy azért, mert pont a földre fáj a hitelező IMF foga. És ki merne az IMF-fel ujjat húzni? Ha ez igaz, akkor jó, ha az illető valutaalapos urak két dolgot megjegyeznek. Egyrészt, nem fogjuk visszafizetni azt a hitelt, mert azt nem mi vettük fel. Hajtsák be azon, aki a magyar emberek felhatalmazása nélkül, annak ellenében azt felvette. Táncoltassák meg egy kicsit, az úgyis nagyon megy neki. A másik dolog, amelyet Strauss-Kahn úr figyelmébe ajánlunk, hogy akinek a magyar földre fáj a foga, annak a mi testünkön keresztül vezet az útja. A magyar földet a Gárda oroszlánjai fogják őrizni. Eddig csak néztük, ahogy szétlopják az országunkat. Már semmink nem maradt, csak a föld. Az a talpalatnyi föld, amelyből születtünk, és amelybe visszatérünk a halálunk után. Amelyért az őseink a vérüket adták, amelyet a nagyszüleink és szüleink műveltek. A mi szent földünkkel ne spekuláljon senki. Nem adjuk el senkinek, bárkinek is fáj rá a foga. Nem, nem soha!

A Gárda már eddig is nagyon sokat tett le az asztalra. Rávilágította a figyelmet a cigánybűnözésre, a cigány-magyar együttélés rettenetes helyzetére, amelyet mindenki igyekezett a szőnyeg alá söpörni. Látván az oktatásban és a kultúrában zajló neoliberális terrorizmust, a gárdisták segédkeztek az Atilla Király Népfőiskola beindításában és működtetésében. A Gárda a biztonság és a nemzettudat kérdésében példát mutatott. Ezt folytatni kell tovább. De emellett a jövő két nagy feladata vár ránk. Meg kell védeni a magyar földet és a magyar gazdaságot újjá kell szervezni. Alulról és a multinacionális tőke nélkül. A magyar termelőt és a magyar fogyasztót össze kell kapcsolni közvetlenül. Piacokra lesz szükség. És a Gárdára itt is elengedhetetlen szükség lesz.

Nem leszünk senki kapzsiságának a rabszolgái a saját hazánkban! Nem fogjuk tovább tétlenül nézni, ahogy megtapossák a becsületünket és a büszkeségünket! Mert olyan sokat szenvedett már a mi népünk, olyan sok könnycseppet, verejtéket és vért hullattunk már ezért az országért, hogy nem fogjuk feladni a küzdelmet az őseinkért, magunkért és az utódainkért. Nem gázai jövőt képzelünk el a gyermekeinknek! Nem. Mi egészen mást kérünk nekik, és aki kér, annak megadja az Isten, amit megérdemel. Mi pedig nem kérünk mást, csak hogy Adjon az Isten!

(Elhangzott 2009. január 17-én a budapesti Kossuth téren, a Magyar Gárda Egyesület melletti szimpátiatüntetésen)

barikád.hu

Ezren tiltakoztak a Magyar Gárda betiltása ellen a Kossuth téren

Szombaton nagygyűlést szervez a Gárda a Kossuth téren!

Ezen a héten szombaton, január 17-én 14:00-tól a Kossuth téren szimpátia-tüntetést szervez a Gárda. A tüntetés apropója a Magyar Gárda Egyesület elleni per első fokon született feloszlató ítélete. A rendezvényen a hírek szerint több száz gárdista is jelen lesz, de minden jóérzésű magyar embert várnak a szervezők. A rendezvényen felszólal Dr. Morvai Krisztina, büntetőjogász, Vona Gábor, a Magyar Gárda Egyesület elnöke és Kiss Róbert, a Magyar Gárda országos főkapitánya.

December 16-án ugyan a Fővárosi Bíróság első fokon - tehát nem jogerősen - feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet, de a közvélemény szépen-lassan ráébredt, hogy ennek a nagy csinnadrattával véghezvitt kormányzati "eredménynek" a Gárda valós működésére semmilyen érdemi hatása nincs. Sőt, időközben a megzavarodott hatalom már azt sem tudja, hogy most egyáltalán másodfokú tárgyalás lesz, vagy az egész per újra visszakerül az első fokra.

Mindenesetre nem higgye senki, hogy ha a Magyar Gárda Egyesületet feloszlatják, akkor a jelenlegi politikai vezetés azzal megelégszik. Nem, nekik a Gárda kell. Mindent meg fognak tenni az Egyesület feloszlatása után, hogy végigvigyék tervüket.

Ezért különösen fontos, hogy a szombati szimpátia-tüntetésre lehetőség szerint minél több civil támogató, pártoló, szimpatizáns jöjjön el, hogy a jelen lévők közösen demonstrálhassák: a magyar társadalom a Gárda oldalán van.

"...A magyar nép ébredése visszafordíthatatlan folyamat..." - negyedszer avatott a Magyar Gárda
2008-10-25 23:00 barikád.hu



Negyedszer avatott ma délután gárdistákat a Magyar Gárda Mozgalom a budapesti Hősök terén. A több száz avatandó között kadétok és oroszlánkölykök is voltak. A Magyar Gárda legifjabb tagja a mai naptól egy egy esztendős gyermek, aki anyukája karjában hallgatta végig az eskü szövegét.

Délután háromkor a Szilaj Dobcsoport ütemes dobolásba kezdett. A jelre az Andrássy úton várakozó gárdisták megindultak a Hősök tere felé. Rengett a föld a több száz láb dobogása alatt. Egyszerre koppantak a bakancsok, egyszerre dobbantak a szívek. A több ezres közönség egyetlen visszafojtott, várakozó sóhaj volt, míg fel nem tűntek az első, történelmi zászlókat tartó gárdisták a Dózsa György úton.
A 64 vármegye zászlainak bevonulását a kilenc Gárda-szakasz folyamatos érkezése követte árpádsávos pajzsok alatt.

Az egybegyűlt gárdistákat és szimpatizánsokat Volner János, a Magyar Gárda Mozgalom Pest megyei vitéz Oszlányi Kornél századának parancsnoka köszöntötte. A tömeget egy perces néma főhajtásra kérte az 52 évvel ezelőtti Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékére.

A himnusz után ifj. Hegedűs Loránt református lelkész mondta el igei köszöntőjét. Beszédében bírálta saját egyházát, amiért vezetői „evangélium és egyházellenesnek” minősítették a Gárdát, amelyre ő a Jóisten áldását kérte.

A lelkész urat Kiss Róbert, országos főkapitány követte a színpadon.

Beszéde teljes egészében itt olvasható:

Adjon az Isten!

Gárdisták, avatandók, pártolók, szimpatizánsok,velünk ünneplők!

Elsősorban engedjék meg, hogy magyarázatot adjak a mai, részben fehér inges megjelenésünkre.

Sajnos úgy tűnik, a gépezet, mely arra hivatott, hogy a nemzeti oldalt szétzilálja, ismét utolért minket.

Újabb próbálkozásuk eredményét láthatják a mai napon: a … varroda, aki szerződésben vállalta a formaruhák levarrását, a harmadik határidőt sem tartotta. Természetesen a fehérvári színjátékon résztvevők számára juttatott formaruhákat. Ezért majd a törvény előtt fog felelni.

Mi, a Magyar Gárda Mozgalom felesküdött gárdistái önként, szolidaritásból levesszük formaruhánkat, hogy avatandó testvéreinknek segítő kezet nyújtsunk ily módon is megerősítve összetartozásunkat. Megvásárolt, megfélemlített, megvezetett civilek bohóckodnak a formaruhánkban, ócska, harmadrangú színjáték részeként használják azt. Mi nem az egyenruhára tettünk esküt, mi fehér ingben is ugyanúgy tesszük a dolgunkat. NEM a formaruha teszi a gárdistát. Belőlük a formaruha sem csinál gárdistát. Megőrizzük a Magyar Gárda becsületét, és tudjuk, eljön az az idő, amikor a formaruhát, csak azok fogják viselni, akik nem ejtettek szégyenfoltot rajta.

Ezúton köszönjük a szakadár társulatnak ezt a jellemtelen közjátékot, mert mi ettől erősebbek lettünk. Minden pofon csak szorosabbá teszi a mi szövetségünket. Egyre inkább tudatosul bennünk, minden sunyi vagdalkozásuk újabb bizonyítéka annak, hogy jó úton járunk, hogy összefogásunk egyre fenyegetőbb nemzetünk megrontói számára.

Mozgalmunk ismét mérföldkőhöz érkezett.

Újabb 400 társunk tesz esküt a mai napon arra, hogy nem, csakazértsem hagyja, hogy nemzetünket, történelmünket sárba tiporják, népünk fejét a porba hajtsák! Újra lelkesedést ad nekünk a tudat, hogy nem dolgoztunk hiába az elmúlt egy évben. Mert bárki bármit is tesz, kijelenthetjük: a Magyar Gárda Mozgalom él, erősödik, és kiáll az igazság mellett. Nekünk egy hazánk van, egy Istenünk és egy eskünk. Azt soha meg nem szegjük, társainknak hátat nem fordítunk.

Az utóbbi időben ugyan voltak ezirányú próbálkozások. Az a csapat, aki ma itt áll, egy letisztult, egyenes, kőkemény gerince a mindenkori Magyar Gárda Mozgalomnak. Mi mind tudjuk, hogy együtt erősek vagyunk, és továbbvisszük a Magyar Gárda Mozgalom üzenetét: életünk árán is megvédjük nemzetünket.

A legnagyobb tisztelettel szeretném megköszönni Wittner Máriának, Dr. Für Lajosnak, Dr. Hegedűs Lórántnak, hogy kezüket óvón teszik Mozgalmunk vállára. Köszönjük, hogy ilyen nagyszerű emberek állnak az igazság pártjára.

Köszönjük a Magyar Gárda Egyesületnek is, hogy ellenállnak a támadásoknak, hogy igaz ügyüknek tekintik a Magyar Gárda Mozgalom küzdelmét, hogy magánemberként is erősítenek minket hitünkben.

Emlékezzünk vissza, hogyan született a Magyar Gárda! Emlékezzünk rá, milyen erők hívták életre! Emlékezzünk, milyen helyzetben van és volt az ország!

A Magyar Gárda erői, felismerve a Nemzettől fakadó elvárásokat és azt, hogy szükségszerű továbblépnie onnét, ahol most toporog, a magyar hagyományoknak és a szakszerűségnek megfelelve kialakította szervezeti rendszerét és állandó programjait. A Magyar Gárda a magyarság gerince, mely már nem görnyedt, hanem egyenes. Egyenes és a fejet fenntartja, de nem lenéz, hanem fentről néz lefelé. Mégpedig azért, hogy felemelje azokat, akik még mindig szolgamód hajlongnak az őket kizsákmányolók előtt. A hatalom birtokosai azok, akik megvetik, vagy épp félik az általuk lenézetteket. Mi azonban adni szeretnénk az alattuk lévőknek, de nemcsak anyagilag, hanem lelkileg és szellemileg is. Tekintetünk észreveszi a bajokat és ezért felemeljük a nemzet fejét.
Hogy gondolatok töltsék meg azt és ne hírek. Valós tények és ne fizetett vélemények. Hogy ne a bizonytalan jövőben keresse a boldogulást és ne a múltba révedjen, hanem a jelenben találja meg önmagát. Hogy ne szolgalelkű kiszolgálója legyen másoknak, hanem hogy öntudatos, önérzetes magyar polgár lehessen. Ehhez kíván a Magyar Gárda segítséget adni mindazoknak, akik az Összkárpáti Érdeket helyezik előtérbe, melynek csak nyertese lehet a magyarság és az itt élő népek. A széthúzásnak az ára a névleges függetlenség, a lelkek és az ész rabsága. Ideológia helyett egyéni gondolatokat, fogyasztók helyett személyiségeket, távoli szép jövő helyett magyar jelent!

Gárdisták!

Az elmúlt egy év kemény munkáról szólt. A Magyar Gárda Mozgalom ott volt, ahol a nép bajban volt. Ti ezt jól tudjátok, hisz a kevéske szabadidőtöket áldoztátok-áldoztuk fel, a napi munka utáni pár óra pihenést, családdal való törődést. Néha kicsit elfáradtunk, de a hitünk töretlen maradt. Az eskünk szent. Mi soha, de soha azt meg nem szegtük, és nem is fogjuk. Mi arra esküdtünk, hogy a nemzetünk érdekeit fogjuk szolgálni. Alázattal, kötelességtudóan szegődtünk szolgájául nemzetünknek. És bár sokan akasztották belénk karmaikat, nem adtuk fel, mindig volt egy-egy társunk, aki a bajban kezet nyújtott.

Ez a Magyar Gárda Mozgalom legnagyobb fegyvere. Gárdisták, ez a legnagyobb kincsünk-fegyverünk, ez a testvériesség, amely összeköt minket, kioldhatatlan kötelékkel. Mert bár sokan hiszik, hogy csak formaruhánkban vagyunk Gárdisták, néhányan azt is, hogy pusztán a formaruha viselete Gárdistát farag az emberből, ezúton is üzenjük nekik: minket nem csak a ruha kötelez, és nem csak erről ismerjük fel egymást: mi testvérként, barátként, családként működünk. Ezt a köteléket nem oldja semmilyen próbálkozás: sem az önkéntes önépítés, sem az irigység, sem a politika, sem pedig az aljasság. Mi egyek vagyunk, egy az utunk.

A Gárda történelmet írt. Részesei vagyunk mindannyian. Tatárszentgyörgy óta a média is kezdi feszegetni a kényes kérdéseket, Galgagyörk miatt magánemberként idézik be az életmentő gárdistáinkat, mindent megpróbálnak, hátha sikerül megfélemlíteni, szétverni minket.

Mi azonban töretlen hittel és erővel folytatjuk megkezdett utunkat: vért adunk, árvíznél segítünk, kenyeret osztunk a Parlament előtt, adományokat juttatunk a rászorulóknak, fejet hajtunk nemzetünk nagyjai előtt, talán kis lépésekben, de határozottan haladunk előre. Hisz erre esküdtünk, hogy legjobb tudásunk szerint nemzetünket segítjük, ezt a maroknyi megtört, megalázott, de egyenes gerincű népet.

Avatandók!

Hamarosan esküt tesztek a Szent Koronára. Szentelt zászlók alatt álltok. Isten áldása van, volt és lesz munkánkon. Ezért kérek mindenkit, amíg az esküt mondja, érezze át minden szavát. Itt nem mondatok fognak elhangzani, nem szavak szép egymásutánban, hanem hitet tesztek. Lelketek minden ereje, tenni akarásotok minden cseppje benne lesz ebben az esküben, ez meghatározza egész további életeteket. Mert Gárdistának lenni embert próbáló feladat. Emellett helyt kell állni férjként, feleségként, apaként, anyaként, társként is. De láthatjátok, több mint 1000 társunknak ez sikerült. Most, hogy közel 2000 főt számlál a Magyar Gárda Mozgalom, könnyebb lesz. Eredményesebbek leszünk. Magasra tettük a mércét, nagyobb lépésekben kívánunk előre haladni.

A Magyar Gárda Mozgalom vezetése egy új munkacsoportot hívott életre, melynek célja, hogy olyan jogszabályi és gyakorlati változásokat érjen el, melyek révén hatékonyan fel lehet venni a harcot a bűnözéssel szemben. Ennek érdekében szükség van a büntető törvénykönyv jelentős átdolgozására és szigorítására, valamint arra is, hogy a büntetésüket töltők számára olyan börtönprogramot dolgozzanak ki, melynek megvalósítása egyrészt segít dolgos, a társadalomba visszailleszkedni képes embereket faragni az elítéltekből, másrészt a börtönök vonzáskörzetében létesített nagy munkaigényű mezőgazdasági kultúrákban történő munka révén csökkenti a fogvatartás költségeit.

A Magyar Gárda Mozgalom több, színvonalas rendezvényt kíván szervezni országszerte, céljaink tiszták és világosak, szeretnénk, ha a következő nemzedék megtanulhatna méltósággal emlékezni hőseinkre, tiszta történelmet tanulhatna, megismerné múltunkat, régen elfeledett szokásainkat.

Szeretnénk, ha mindinkább emberközelivé válna a Magyar Gárda, szeretnénk, ha végre mindenki elfogadná a tényt: a magyar nép ébredése visszafordíthatatlan folyamat, igenis jogunk van szabad emberként élni a saját, szabad hazánkban, küzdeni fogunk az objektív hírközlésért, nem akarjuk, hogy érdekektől vezérelt szócsövek ferdítsenek. Nem hallgathatják el tovább a Magyar Gárda aktivitását, míg a sajtó 4-5 rendezvényt említ, addig jelentem: a Magyar Gárda Mozgalom országszerte több száz rendezvényt, karitatív megmozdulást, tiltakozó felvonulást tudhat maga mögött.

A sajtó Magyar Gárda Mozgalommal összefüggésben „balhékat” említ.

A Magyar Gárda Mozgalom SOHA, SEHOL nem „balhézott”. A Magyar Gárda Mozgalom mindig méltóságteljesen emlékezett, fegyelmezetten demonstrált, sőt, több esetben is segített a rendfenntartásban. Ezt az utat kívánjuk járni a jövőben is, tiszta céljaink, emberségünk, egyenességünk, méltóságunk és hitünk tesz minket igazi gárdistává. Ez mindig megkülönböztet majd minket a színlelt, egyperces hírnév vonzotta önépítőktől.

Isten áldása legyen gárdistáinkon, adjon nekünk töretlen hitet, tisztánlátást és erőt a munkánkhoz, hisz napjainkban nagyobb szükség van ránk, mint valaha.

Idéznék egy mondatot, az 56-ok avatásáról: „Tegyük végre Magyarországot azzá ami, Egy Istennel, Egy Hazával!”

Hát Adjon az Isten… szebb jövőt… mindannyiunknak!

Wittner Mária, a Gárda zászlóanyája, és a frissen megalakult fővédnöki testület hölgytagja (Wittner Mária, Für Lajos és id. Hegedűs Lóránt alkotják a Magyar Gárda három fős védnöki testületét – a szerk.) felszólította Gyurcsány Ferencet és a közélet szereplőit, nyilatkozatban valljanak arról, hogy nem tagjai egyetlen, hazánk ellen tevékenykedő érdekcsoportnak sem, és tudatosan nem ártanak Magyarországnak.

id. Hegedűs Lóránt, református püspök és Für Lajos is egyaránt kiemelték, mennyire nagy szükség van a Magyar Gárdára ezekben a nehéz, „földomlásos” időkben, hisz a Gárdának kell világítani és utat mutatni a szellemi, erkölcsi és gazdasági sötétségben.

Erdélyi József színművész Petőfi Sándor Élet vagy halál című versével fokozta az emelkedett hangulatot.

Petőfi Sándor: Élet vagy halál!

A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.

Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.

Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.

S most a hála!... vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.

Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog...
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.

Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?

Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!

A buzdító, petőfi-i útmutatás után a négyszáz új avatandó esküt tett a Szent Koronára, annak másolata előtt, melyet ismét a Szent Korona Lovagrend tagjai bocsátottak a résztvevők rendelkezésére. Az eskütétel nem volt mentes megható pillanatoktól. A 6-7 éves oroszlánkölykök mellett esküt tett egy nyolcvan éven felüli bácsi is, aki egykor Horthy Miklós katonája volt, ezért az avatást a Horthy-hadsereg tüzérségi egyenruhájában állta végig. Elmondása szerint fél évvel ezelőtt jelentkezett a Magyar Gárda soraiba, s alig várta a mai napot. Az avatásra saját készítésű sapkában érkezett.

Az eskütételt Vona Gábor beszéde követte:

Adjon az Isten! Gárdista testvéreim!

Sorsfordító idők jönnek. A gazdasági világválság szele a változást hozza a nagyvilágba és hazánkba is. A szemünk láttára fog összeomlani rövidesen a neoliberális világuralom. De ne legyen illúziónk, ahogy eddig, úgy most is megpróbálják majd átmenekíteni magukat. Odakint és itthon is. Ezért nagyon fontos, hogy ne engedjünk semmiféle bomlasztásnak, semmiféle megosztásnak. Mert nem engedheti meg ez a nemzet, hogy 1990-hez hasonlóan ismét a feje felett döntsenek. Hogy a fontos pillanatokban ne legyen a népnek képviselete. Ezért fontos, hogy a Magyar Gárda ne térjen le arról az útról, az egység és a céltudatosság útjáról, amelyen 2007. augusztus 25-én elindult. Ez a nemzet már nem akar több csalódást, több megosztottságot, nem akar sem felelőtlen kalandorokat, sem önjelölt hőscincéreket. Egységet és tisztességet akar. És ez a mai nap, a Gárda 4. országos avatása a bizonyíték: hogy a Magyar Gárdát nem lehet szétverni.

Vannak olyan dolgok az életben, amelyeket akárhányszor él is át az ember, nem tudja megszokni, nem tud közömbös és szenvtelen lenni. Ez már a 4. avatás, a Magyar Gárdának három gyönyörű ünnepben volt része. De most, hogy itt állok megint, most hogy látom és érzem a belőletek áradó hitet, erőt és akaratot, hogy látom a szemeiteket, olyan mintha először látnám, mintha először élném át. Nem lehet betelni, és nem lehet elmondani azt a boldogságot, amit azoknak a szíve érez, aki lát Benneteket, mint ahogy nem lehet betelni és elmondani azt a büszkeséget sem, amely ilyenkor egy gárdistának megadatik. Nemzetünk történelmének mostani gyalázatos éveiről az utókor bizonyára nem sok mindent őriz majd meg, és jól is teszi, hiszen méltatlan éveket hagytunk magunk mögött. De egy biztos, ti már beírtátok magatokat a magyar történelembe, vörös-ezüst betűkkel, és örökre. Megadtátok azt a lehetőséget a magyar nemzetnek, hogy újra higgyen, hogy újra örüljön, hogy újra büszke legyen valamire. És ezt Ti adtátok meg, Ti vagytok nemzetünk utolsó reménysugarai, nem más.

Mert szükség van a reményre, és szükség van Rátok. Ki szeretne egy olyan országot magának és a gyermekeinek, amelyben – bár a mi hazánkról van szó – mi csak másodrangú szolgák vagyunk? Ki szeretne olyan országot, amelyben a föld, amelyért annyi magyar vért ontottak, csak úgy, fillérekért vándorolna spekulánsok kezére? Ki szeretne olyan országot, ahol nap, mint nap lehet lábtörlőnek használni a magyarság jelképeit – a Szent Koronát, a Turult vagy az Árpád-sávokat? Ki szeretne olyan országot, amelyet ugyan Magyarországnak hívnak, de mindene idegenek tulajdonává lett? Ki szeretne olyan országot, ahol egy kecske és egy kacsa közös gyermeke, McDonald tömi tele műanyaggal a népet? Ki szeretne olyan országot, ahol Peresz Simonok ütik bele mindenbe az orrukat? Ki szeretne olyan országot, amelynek az egyik része nemsokára lakatlan lesz, a másik meg lakatos? Ki szeretne ilyen országot? Mert mi nem.

Kínzóan hosszú évek alatt, kínzóan sokakban, kínzóan sokszor merült fel a kétely: hát mi lennénk a hős Atillának utódai? A mi apánk lett volna Árpád fejedelem? Bennünk folyna Szent László király vére? Nekünk lenne ősünk Bocskai István? Mi lennénk az az utókor, amelyért Rákóczi, Kossuth és Pongrácz Gergely fegyvert fogott? És a kínzó nemek hosszú sora, hosszú évek után most újra az a válasz: igen. Mi vagyunk. A mi ereinkben folyik tovább az ő dicső vérük. Ezért hála minden magyarnak, aki nem menekült el a sorsa elől, aki mert rálépni a világ legszűkebb ösvényére, amely a miénk, magyaroké.

Dönthettetek volna másképp. Hiszen annyira sok minden ellene szól a választásnak. A mai világ, a mai politikai és gazdasági helyzet, a szörnyű ellenségesség, amely a médiából árad és ki tudja még hány kisördög súgja a füleitekbe szüntelen: ne tedd, hagyd az egészet, hiszen semmi értelme. De Ti mégis itt álltok, tiszta tekintettel és bátor szívvel. Jöhet akárhány kisördög, szegfűvel, ibolyával, naranccsal vagy akár szabad madárnak mondott rút keselyű képében: rajtatok nem fognak sem hazugságaik, sem gyűlölködésük. Ti már döntöttetek, nem csak a dicsőséget akarjátok, mert azt könnyű akarni, hanem vállaljátok az oda vezető utat, a szenvedést és a küzdelmet is.

Talán ismeritek a két bajtárs történetét, a történetet, amely rólatok szól. Történt egyszer, hogy a tábort, amelyben a katonák aludtak az éj leple alatt az ellenség hirtelen támadása érte. Nem volt mit tenni, menekülni kellett. A nagy zavarodásban a két bajtárs elveszítette egymást. Az egyiknek sikerült elmenekülnie, és visszanézve csak azt látta, amint bajtársát halálos lövés éri. Amikor megérkezett a másik táborba, azonnal engedélyt kért a parancsnokától, hogy visszamehessen barátjáért, de az azt mondta: „Nincs értelme hősködni, a bajtársa halott. Megtiltom, hogy visszamenjen érte.” A katona azonban megszegte a parancsot és visszament. Néhány óra múlva megérkezett, karjában a bajtársa holttestével, és testén egy halálos sebesüléssel. A parancsnok azonnal ráförmedt: „Hát nem megmondtam, hogy ne menjen oda vissza. Látja, mit történt! A társa halott, maga pedig szintén meg fog halni. Megérte?” A katona csak annyit mondott: „Igen, parancsnok úr, megérte. Mert amikor visszamentem, még élt, és azt suttogta nekem: tudtam, testvérem, tudtam, hogy visszajössz értem.”

Hát ez az a kötelék, amely össze kell és össze fog kötni Benneteket. Amelyet senki és semmi nem tud majd széttépni, sem kívülről, sem belülről. Ahogy eddig, úgy ezután is, próbálják majd újra és újra, ezért legyetek éberek. Hol acsarkodva, hol mézes szavakkal, de majd jönnek újabb és újabb tomlantosok, kolompárok és más hamis próféták. Egy céljuk lesz csak, hogy eltakarítsák mocskos terveik utolsó akadályát, hogy lerombolják a magyar életerő utolsó bástyáját, benneteket, a Magyar Gárdát. De ne feledjétek! Ebben az elmagányosodó világban, Ti, gárdisták, soha többé nem vagytok egyedül. Mindannyiotoknak száz és száz bajtársa van, aki felsegít, ha elesnél, aki számít rád, ha elesne, aki melléd áll, ha egyedül kevés volnál, aki nem elvenni Tőled, hanem adni akar. Mert ha mi, magyarok itt ezen a szent földön, a mi földünkön segítünk egymáson, ha adunk egymásnak, akkor az ég is adni fog nekünk. Nem többet, de nem is kevesebbet, mint amit megérdemlünk. Adni fog egy hazát, és adni fog egy nemzetet!

Adjon az Isten!

A Magyar Gárda Egyesület és a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökének köszöntő szavai után Kiss Róbert főkapitány oklevelet nyújtott át vitéz Tóth Károlynak, akit a Veszprém megyei állomány örökös, tiszteletbeli kapitányának választott.

A Szózat és a Székely himnusz közös eléneklésével zárult a hivatalos ünnepség, majd a gárdisták a Szilaj Dobcsoport ütemeire elhagyták a Hősök terét. A közönség folyamatosan tapsolt és éltette a Gárdát.

Egyszer csak a nézők soraiból kivált egy fiatal lány. Kipirult arccal kutatta a fekete-fehér sorokat. Aztán a fegyelmezett oszlopból kilépett egy hölgy és boldogan rohant oda a lányhoz. Könnyezve szorították egymást. "Anya, olyan büszke vagyok Rád." – szólt meghatottan a fiatal hölgy.
Ők megtették az első lépést a szebb jövő felé...!

barikád.hu KÉPEK ITT katt ide

"Isten irgalmazzon Nektek, mert mi nem fogunk!" - Megemlékezés Olaszliszkán (Képgalériával és videóval!)
2008. Október 20.

Szögi Lajos emlékműveSzögi Lajos emlékműveBrutális meggyilkolásának második évfordulóján Olaszliszkán emlékezett Szögi Lajos, tiszavasvári tanárra a Magyar Gárda Mozgalom, a Nemzeti Őrsereg és a borsodi Jobbik. A rendezvény este 6 órakor kezdődött. A helyszínre nagy erőkkel vonult ki a rendőrség. A falu határában minden autót átvizsgáltak, s az ellenőrzés után lehetett behajtani a megemlékezés helyszínére.

Kisebb létszámban, de annál hangosabban voltak jelen a helyi cigányok, akik bekiabálásokkal provokálták a gárdistákat és az Őrsereg tagjait.

A békés demonstráció a lincselés helyszínén állított emlékműnél koszorúzással kezdődött. Először a Magyar Gárda és a Jobbik képviselői helyezték el koszorúikat, majd a Nemzeti Őrsereg rótta le kegyeletét Szögi Lajos emléke előtt.

Az emlékműtől a szemközti magántelekre vonultak a demonstrálók, ahol Egyed Zsolt, a Magyar Gárda borsodi kapitányának beszéde nyitotta a felszólalások sorát. A kapitány hangsúlyozta, hogy a 21. században középkori módszerekkel elkövetett bestiális gyilkosságokra középkori válaszokat kell adnunk. Hangsúlyozta, hogy a cigányságot segíteni kell a társadalomba való beilleszkedésben, mégpedig úgy, hogy a segély elvonásával ösztönözzük őket a munkakeresésre; a családi pótlék megnyirbálásával kiszakíthatjuk őket a „megélhetési szülés” örökös körforgásából; a csendőrség intézményének helyreállításával a bűncselekmények elkövetésétől tántoríthatjuk el őket. Azokat, akik pedig végképp nem tudnak a bűnöző életmóddal szakítani, a halálbüntetés visszaállításával kell a jó útra terelni.

Egyed Zsoltot Volner János, a Magyar Gárda Pest megyei századparancsnoka követte a mikrofonnál. Beszéde teljes terjedelmében itt olvasható:

Adjon az Isten!

Volner János vagyok, a Magyar Gárda századparancsnoka. Köszöntöm a Magyar Gárda felsorakozott alakulatait és a mai megemlékezésünk résztvevőit. Olaszliszkán vagyunk, egy olyan településen, amelynek neve elválaszthatatlanul egybemosódott egy tisztességes magyar család tragédiájával, egy köztiszteletben álló, a társadalom felemelkedéséért dolgozó édesapa, Szögi Lajos bestiális kegyetlenséggel elkövetett meggyilkolásával.

Idézzük fel röviden, mi történt itt Olaszliszkán két évvel ezelőtt. Szögi Lajost, egy enyhe kimenetelű közúti baleset segíteni szándékozó, vétlen résztvevőjét emberi mivoltukból kivetkőzött cigányok tömege megfosztotta az életétől. Szögi tanár urat annyian ütötték-rúgták, amennyien csak hozzáférhettek. Az egyik elkövető - mint az a meghallgatási jegyzőkönyvekből kiderült - még az áldozat fejét is le akarta vágni egy baltával. Szögi Lajos csoportos kivégzését testközelből, tehetetlenül nézték végig gyermekei. Emesét megerőszakolással, agyonveréssel fenyegették a vértől megrészegült emberállatok. Az édesapa utolsó erejét megfeszítve lenyomta az autó távirányítójának gombját, hogy a gyermekeit biztonságban tudja, mert szülői szeretete, féltése még agóniájában is meghaladta támadói erejét. Ezeket a szavakat kimondani is nehéz, az eseményeket még felidézni is fájdalmas. Amikor az első szűkszavú, hivatalos kommentárok nyomán elképzeltük, mi történt itt Olaszliszkán két évvel ezelőtt, mindannyian beleborzongtunk...
Kérem Önöket, egy perces néma főhajtással adózzunk a meggyilkolt édesapa, Szögi Lajos emlékének!
(...)
Köszönöm. Bár az ellenoldalon állók szeretnék másképp láttatni, a Magyar Gárdát alapvetően két, mélyen gyökerező emberi érzés hozta létre: a felelősségérzet és a szeretet. Felelősségérzet az ország, a nemzet sorsa iránt és az a tenni akarásban megnyilvánuló szeretet, amelyet irántuk érzünk. Felelősségünk súlya megköveteli tőlünk, hogy itt és most, magyar emberekhez méltó módon, nyíltan beszéljünk arról, mi áll az egyre gyakoribbá váló hasonló esetek hátterében, kik a háttérben álló felelősei a kialakult és egyre elviselhetetlenebb helyzetnek, milyen kiutat mutathatunk - ha már más nem teszi meg helyettünk...

A magyar népet szerte e hazában a szemforgató eufémizmussal "megélhetésinek" nevezett bűnözési hullám sújtja. A jelenlegi parlamenti pártok a kényelmes politikai váltógazdálkodás jegyében kiegyeztek a főbb sorskérdésekben, így például abban sem folyik vita köztük, hogy bevezessék-e az általuk oly sokszor emlegetett "zéró toleranciát" a bűnözési hullám megfékezésére. Nem. Szerintük erre csak a szlovák rendszámú autók tulajdonosaival szemben van szükség. Szerintük tanuljunk meg együtt élni a bűnnel, viseljünk, tűrjünk halálunkig és lehetőleg a gyermekeinket is ebben a birkaszellemben neveljük. Teljes egyetértéssel nyakunkba szabadították a megélhetési bűnözők tömegeit, amikor a lopás szabálysértési értékhatárát 20 ezer forintra emelve gyakorlatilag büntetlenséget garantáltak az ezen felbátorodó, szociális okokból a jelenlegi jogrendszer alapján gyakorlatilag büntethetetlen tolvajoknak. Pedig 20 ezer forint nem kevés pénz. 20 ezer forint az olaszliszkához hasonló településeken maga az Élet.

Ne áltassuk magunkat egy percig sem, ez nem csak Gyurcsány bűne, de még csak nem is azé az MSZP-frakcióé, amely a folyamatosan végighazudott évek után is töretlenül kitart mellette. Nem is csak a magát liberálisnak hazudó SZDSZ-é, vagy a kormányé. Ez a helyzet az összes jelenlegi parlamenti párt együttes bűne. A magát jobboldalinak, nemzetinek és konzervatívnak hazudó Fidesz ugyanolyan cinkos közönnyel nézi a bűnözők dúlását, mint az SZDSZ és ugyanúgy nem tesz semmit ellene. A parlamentben ülők jelenleg azzal kívánják a magyar polgárok biztonságérzetét javítani, hogy kidolgozzák és megszavazzák az úgynevezett Gárdatörvényt, hogy a Magyar Gárda ne mutathassa fel rendezett sorokban vonulva a magyar összefogás erejét a meggyötört és egyre elkeseredettebb lakosságnak. A Magyar Gárda tevékenységét szükségesnek látják törvényi erővel, vagy - mint az a közelmúltban az NBH honlapján és a gyakorlatban is bebizonyosodott - nemzetbiztonsági eszközökkel korlátozni. Mert erre, a nemzeti összefogás, a nemzeti önvédelem szétverésére még ilyen válságos gazdasági helyzetben is van pénz. A bűnözési hullám visszaszorításáért még csak vita sem folyik. Mindez nem érdekes, legalábbis számukra nem az. Hiszen ők csak magukat képviselik, minket nem. Hozzájuk nem ér el a bűnözéstől sújtott magyar milliók jajkiáltása, őket nem érdekli, hogy a vidék Magyarországa fogcsikorgatva nézi végig, hogy a becsületesen dolgozó magyarok helyett egyre gyakrabban olyanok aratnak, akik életükben még soha nem vetettek.

Mivel a parlamentben jelenleg ülő politikusok nem tesznek semmit, a saját kezünkbe kell venni a sorsunk. A Magyar Gárda Mozgalom vezetése egy új munkacsoportot hívott életre, melynek célja, hogy olyan jogszabályi és gyakorlati változásokat érjen el, melyek révén hatékonyan fel lehet venni a harcot a bűnözéssel szemben. Ennek érdekében szükség van a büntető törvénykönyv jelentős átdolgozására és szigorítására, valamint arra is, hogy a büntetésüket töltők számára olyan börtönprogramot dolgozzanak ki, melynek megvalósítása egyrészt segít dolgos, a társadalomba visszailleszkedni képes embereket faragni az elítéltekből, másrészt a börtönök vonzáskörzetében létesített nagy munkaigényű mezőgazdasági kultúrákban történű munka révén csökkenti a fogvatartás költségeit.

A Magyar Gárda Mozgalom gárdistáiból és pártolóiból e cél érdekében egy rendkívül színvonalas, büntetőjogi kodifikációval főállásban foglalkozó szakemberekből, volt ügyészekből és rendőrökből álló munkacsoport állt fel és kezdte meg működését. Álljon itt néhány példa, amelyek megvilágítják a készülő törvénymódosítások szellemiségét és irányát:

- A megélhetési bűnözés visszaszorításának és a jelenleg bűnözésből, elsősorban kisebb értékű lopásokból élő elkövetők munkára való ösztönzésének érdekében indítványozzuk, hogy a lopásnak és más, vagyon elleni bűncselekményeknek a törvényi elbírálása jelentősen változzék meg, ezek szabálysértési alakzatait töröljék el és az ilyen cselekményeket értékhatártól függetlenül, bűncselekményként büntessék.

- A sikeres amerikai joggyakorlat példájának megfelelően indítványozzuk, hogy a bűncselekmény elkövetése miatt harmadszor is jogerősen elítélt elkövetőnél a büntetési tétel végrehajtandó, életfogytiglani szabadságvesztés legyen.

- A büntetőeljárások eredményességének és tisztaságának megőrzésének érdekében indítványozzuk, hogy azokat, akik a tanúkat erőszakkal, fenyegetéssel, vesztegetéssel, vagy bármilyen más módon megkísérlik tanuvallomásuk visszavonására, vagy megváltoztatására bírni, a törvény legalább 10 éves szabadságvesztéssel sújtsa.

- A magyar közélet megtisztításának érdekében javasoljuk, hogy a megvesztegetésen ért köztisztviselőket legalább 5 éves végrehajtandó börtönbüntetéssel sújtsák, a felderítés eredményességét pedig a megvesztegetést felfedők anyagi ösztönzésével fokozzák.
Részletesen kidolgozott javaslatainkat természetesen el fogjuk juttatni az összes parlamenti párthoz. Azok elutasítása, vagy figyelmen kívül hagyása esetén a Magyar Gárda Mozgalom ügydöntő népszavazást kezdeményez, a szükséges számú aláírást az 1700 gárdista és hasonló számú pártoló tag mellett reményeink szerint más, nemzeti szervezetek is segítenek majd összegyűjteni. Örömmel jelentem be önöknek, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatását már magunk mögött tudhatjuk!

Figyelmüket megköszönve, beszédemet Szögi Lajos tanár úr gyilkosainak címzett mondatommal zárom:Isten irgalmazzon nektek, mert mi nem fogunk!!!

Utolsóként Szegedi Csanád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országos alelnöke lépett az emelvényre.

Először köszönetét fejezte ki a több száz emlékezőnek, hogy a sötét, őszi napon megjelentek, mert ez azt bizonyítja számára, hogy az ún. magyar virtus él még. Dilemmájának adott hangot, vajon szabad-e a Szögi Lajos emlékének adózva egyúttal a cigánybűnözésről beszélni. Aztán arra jutott, hogy nem csak szabad, hanem kötelező újra és újra felhívni a közvélemény figyelmét a cigánybűnözésre. De most már tovább kell lépni: nem csak beszélni kell erről a súlyos problémáról, hanem a megoldást is fel kell vázolni. A Jobbiknak kell az élére állni a megoldás keresésének, ugyanis egyetlen párt sem hajlandó foglalkozni a cigánybűnözéssel és annak össztársadalmi hatásával.

A cigánybűnözés karanténjából csak összefogással lehet kitörni. Mégpedig az állam, a társadalom, hiteles cigányvezetők és a média képviselőinek összefogásával. – hangsúlyozta Szegedi.
Első lépésként az államnak a világgazdasági helyzetre hivatkozva be kell szüntetni a segélyek nyakló nélküli folyósítását. Ha valaki nem a mélyszegénység miatt kapja a támogatást, hanem etnikai alapon, az zsákutcába vezet. A jelen állapotokat tehát fel kell számolni.

Másodszor: a közbeszédből ki kell irtani a „megélhetési bűnözés” kifejezést, mert ez hazugság. A tisztességes vidéki emberek a jövedelmüket kiskert művelésével, állattartással egészítik ki, nem lopással, rablással, gyilkossággal, nem a bűnözés útjára lépve próbálnak boldogulni.

Harmadszor: a rendőrségnek vissza kell állítani a jogait, hogy hathatósan léphessenek fel a bűnözőkkel szemben.
A magyar embereknek elegük van abból, hogy a pénzükből, befizetett adóforintjaikból állami felügyelettel, állami koordinációval cigánytenyészet működik Magyarországon.

A társadalom is csak úgy tud 1-ről a 2-re lépni, ha komolyan foglalkozik a cigánybűnözés kérdésével. – folytatta Szegedi Csanád. Hangsúlyozta, hogy a magyar társadalom 100 évvel ezelőtt sem vette komolyan a nemzetiségi kérdést, amelynek Trianon lett a vége. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha nem lépünk hamarosan valamit a cigányügyben, 30-40 év múlva itt, a csonkaországon belül is területvesztésre kényszerülünk, s kisebbségben leszünk. Hiszen a statisztikák szerint a 8 éven aluli gyermekek 55 %-a cigány származású, Borsodban 50 szülésből már csak 7 magyar gyermek születik...

Meg kell magunkat szervezni. Ezért van szükség a Magyar Gárdára, a Nemzeti Őrseregre, s hasonló önvédelmi mozgalmakra. Természetesen nem kell mindenkinek gárdistává válnia, de támogatnunk kell egymást a küzdelemben. – kérte a Jobbik alelnöke.

A cigányvezetőkről szólva Szegedi kijelentette, hogy a cigányság vezérei között is vannak józanul gondolkodók, mint Lakatos Attila borsodi cigányvajda, akik felismerik, hogy cigánybűnözés igenis létezik. Velük kell együttműködni a megoldás keresésében.

Kolompárokkal és Horváth Aladárokkal nem lehet mit kezdeni, mert nekik a rasszistázás üzlet. A cigánybűnözésből nagyon jól megélnek, erre bizonyíték a Kolompár által elsikkasztott több tízmillió forint.
Szegedi felkérte a jelenlegi cigányvezéreket, fékezzék meg sajátjaikat, mert ha mi fékezzük meg őket, abban nem lesz köszönet.

Szegedi Csanád a médiát felszólította arra, hogy ne a gárdisták bakancsainak fényképezgetésével próbáljanak hangulatot kelteni, hanem a valós problémák bemutatásával foglalkozzanak.

Az alelnök hangsúlyozta: fel kell végre fogni, hogy Magyarországon háború zajlik. Egyelőre még nem fegyverekkel, hanem hitelekkel, agyatlan Győzike-showkkal, szimbólumaink, történelmünk nevetségessé tételével támadnak bennünket.

A világválság kapcsán a new york-i tőzsdecápák rájöttek, hogy a részvényeket nem lehet megenni, a tőzsdét nem lehet elraktározni, így a közeljövő legfőbb kérdése az lesz, kinek van tiszta élelmiszere, tiszta vize, termőföldje. Magyarország eddig is célország volt, de a szerepünk hamarosan felértékelődik.

A beszédek után a Magyar Gárda jelenlévő 200 és a Nemzeti Őrsereg 50 tagja a falubeliekkel együtt fáklyákkal vonult végig Olaszliszkán. A rendezvényen atrocitás, rendbontás nem történt.

Képgaléria és videó az alábbi linken: http://www.barikad.hu/node/19099

forrás: barikád.hu

A főkapitány meghívója az október 25-i, ünnepélyes eskütételre

Adjon az Isten! Kapitányok!

Október 25-én, szombaton 15 órától a Magyar Gárda Mozgalom avatandóinak ünnepélyes eskütételére kerül sor a Hősök terén.

Mindannyian jelen lehettünk az előző avatásokon, akár avatott gárdistaként, akár újoncként, átélhettük a pillanat nagyszerűségét a Hősök terén.

Ezennel meghívjuk mind a húsz megye gárdistáit, avatandóit, hogy vegyenek részt az ünnepélyes eskütételen, egységesen, erőt mutatva. Egy az utunk, eskünk kötelez.

Az avatáson a már megszokott, hagyományos ünnepi beszédekre kerül sor, az eskütétel a Szent Korona tökéletes mására történik. Szeretnénk, ha az avatandó gárdisták is megérezhetnék, hogy ez az eskü több a szónál, ez kötelék, mely egy életre összeköt bennünket, nemzetünk őrzőit.

Szebb jövőt!

Kiss Róbert
gárdista
a Magyar Gárda Mozgalom országos főkapitánya

(magyargarda.hu)