Czike László
Kiáltvány a magyarokhoz az államadósságról Rendszerváltás jelzáloggal
Senki, sohasem látta azt a levezetést, vagy bizonylati alátámasztást, amely hitelt érdemlően megmagyarázta, bizonyította volna: miből keletkezett a + 22 milliárd USD adósság, egyetlen év alatt – közvetlenül az első szabad választások előtt, 1990-ben? Hiszen 1973-1989. között mindössze 1 mrd USD kölcsönt vettünk fel, amelyet 12-szeresen vissza is fizettünk. Mit takar ez a 22 mrd USD, utólag előtalált „adósság", melyet azután a rendszerváltó Antall-kormány készségesen, teketória és verifikálás nélkül, maradéktalanul átvállalt, noha erre a tanúk szerint senki nem kötelezte? Egyáltalán: miféle demokrácia s független jogállam az, amelynek KORMÁNYA, „NEMZETI" BANKJA úgy és akkor vesz fel az országgyűlés megkérdezése nélkül bármekkora hiteleket, s vállal át illegitim elődjétől, bármekkora államadósságot, ahogy és amikor csak akar? Aztán eladja a nemzeti termelő tőkét, ugyanígy…
Kitalált államadósság
Becsapták a népet: valójában ez az „államadósság" soha nem is létezett. Kitaláció az egész, mint nagyjából minden globális elmélet és gyakorlat, ami ennek a hazug, nemzetáruló „reformkommunista" pénzelitnek a nevéhez fűződik. Az IMF-fel és a Világbankkal összefogva és összefonódva, szisztematikusan eladósították Magyarországot, hogy azután potom áron, mindenestül kiárusíthassák a nemzet évtizedek alatt felépített összes termelőerejét, vagyonát.
Ameddig Magyarországon is ez a külföldi, szupranacionális hódítókkal, jutalékért (rózsadombi-) paktumot kötött janicsár-klikk uralkodik, addig soha nem lesz itt – sem az olajfák alatt - sem béke, sem jólét.
A Rózsadombi Paktum
„Íme a PAKTUM, amelyről nem lehet beszélni.
Ez volt írásom kiinduló pontja.
Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt, saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyetértek vele: ezt mindenkinek meg kell ismernie."
Írását azzal kezdi, hogy 1989. március 15-én, amíg hazánk népe első szabad megemlékezését tartotta - egy budai villában titkos tárgyalás volt, melyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkos-rendőrség (a KGB) ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat (a Mossad) képviselője, a római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van.
A Paktum kötelező előírásai
Akkor most a Paktum, lényegében maradéktalanul megvalósult 20 pontja, lényegtelen rövidítésekkel:
1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása
2. A Szovjetúnió kárpótlása a hátrahagyott javakért
3. Barátságos viszony kiépítése a Szovjetúnióval
4. A szovjetellenes tevékenységek megakadályozása
5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetúnióval
6. A volt párttagok mentesítése minden büntetés alól
7. A volt karhatalmisták megvédése a megtorlástól
8. A kommunisták beépítése a választási pártokba
9. Az államvagyon átmentése a kommunisták kezébe
10. Az igazságszolgáltatás a kommunistáké marad
11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás megtorlása
12. A jobboldali pártok szervezésének akadályozása
13. A magyar határokon többé nem lehet változtatni
14. A magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel vagy szervezetekkel
15. A volt kommunista országok irányában csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot
16. Az 1956-os eseményeket a kommunizmus megjavítását célzó mozgalomnak kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik
17. A hadsereg létszámát egyharmadára csökkentik
18. A Szovjetúnió megőrzi a politikai befolyását, az USA pedig megerősítheti befolyását az üzleti életben.
19. Magyarország garantálja a nemzetiségek nyelvi, kulturális, politikai, gazdasági jogai gyakorlását
20. Magyarország kártalanítja a magyar zsidóságot a II. világháborúban elszenvedett veszteségeiért.
A fenti megalázó feltételek megfogalmazásukkor még köthették az aláírókat, de ma, a Szovjetúnió, Jugoszlávia és Csehszlovákia összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1989. március 15-én aláírták a fenti 20 pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vádtól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Viszont ha 1992-ben, a közép-és kelet-európai események után is érvényesnek tartják a Paktumot, akkor ez a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért a törvény előtt kell felelniük. Íme, a sokat emlegetett "Rózsadombi Paktum", mely mindeddig megakadályozta hazánk valódi politikai átalakulását, a magyar milliók emberi életnívójának megteremtését, mely népünk fejlődésének, jövőjének, demokratikus életének és jólétének alapfeltétele.
A titkos találkozó résztvevői
Antall József, múzeumigazgató, majd miniszterelnök
Horn Gyula, külügyminiszter, későbbi miniszterelnök
Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke
Paskai László, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek
Göncz Árpád, műfordító, későbbi köztársasági elnök
Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke
Boross Péter, belügyminiszter, majd miniszterelnök
Jóskabácsi, „szállásadó", a református egyháztól
A találkozón a reform-kommunista Németh-kormányt nem képviselte senki (ennyire nem volt perspektívája?)."
Meghasonlott ünneplés
Idézet „a Szittyakürt" 1992. márciusi-áprilisi számából: „Miközben a magyar nép ünnepelte szabadsága kivívását a pesti utcán, a rózsadombi tizenhárom megtárgyalta és aláírta Magyarország új rabszolgaságát, a magyar nép idegen igába hajtását." A résztvevő személyek felsorolása, és a 20 pont tökéletesen megegyezik. Folytatva az idézetet: „Itt van a titok. (…) Népünk elárulásával fizettek a jelenlegi tisztségeikért. Így születhetett meg az első kommunistákból szabadon választott magyar kormány, melynek a vezetői szolgai módon hajtják végre a rájuk erőltetett határozatokat. (…) Ez a rózsadombi egyezmény átmenti a kommunistákat, elpusztítja a magyar nemzetet. Ezért felelni fognak a történelemben, a magyar nemzet színe előtt a rózsadombi tizenhármak. Változnak az idők, változnak az emberek. Az aradi tizenhárom az életét áldozta, hogy a magyar nemzet éljen; a rózsadombi tizenhárom pedig azzal próbálta menteni önmagát, hogy feláldozta a magyar nemzetet."
A hamis jelzálogjogot érvényesítik
Az esztelenül, pánikszerűen véghezvitt – sietős volt, nehogy a nemzeti erők hirtelen, még időben felébredjenek! -, 18-20 éve folyamatosan zajló privatizáció rémdrámába illő „eredményeket" hozott. Teljes egészében eltűnt, multinacionális tulajdonná vált a komplett magyar ipar, a bel-és külkereskedelem, a közszolgáltatások döntő hányada – nagyjából minden, ami profittermelő működő tőke, illetve, ami mozdítható. Mivel hivatalosan összeállított állami vagyonleltár (átfogó vagyonértékelés) nem készült; ennek hiányában csupán visszatekintő, globális becslésekkel élhetünk. Az elmúlt 20 év alatt – a Világbank szakértői szerint - összességében mintegy 100 milliárd USD könyvi értékű állami vagyontárgyat privatizáltak, amelynek a piaci, üzleti értéke ennek akár többszöröse is lehetett. Antall József „rendszerváltó" miniszterelnököt állítólag megfenyegették, hogy amennyiben nem vállalja át a 22 Mrd USD adósság jogfolytonos szolgálatát, akkor a nemzetközi bankok minden hitelüket kivonják Magyarországról, és beszüntetik a gazdaság, az állami költségvetés folyamatos finanszírozását. Ez a barátságtalan lépés, persze, üres államkincstárral, valutatartalék nélkül megbéníthatta volna az ország teljes gazdasági életét. Ámbátor Schamschula György, aki előbb Antall személyes tanácsadója volt, s utóbb közlekedési miniszter lett – évekkel később megcáfolta ezt; szerinte Antallt senki nem kényszerítette az adósságszolgálat készséges átvállalására. Meglepő tény az is, hogy az a Soros György, akiről épp’ az ellenkezőjét „gondolnánk", azt javasolta Antallnak, kérje az adósság átütemezését… Ám Antall nem hallgatott rá, és lényegében egyszemélyi döntést hozott. A terve az volt, hogy az állami vagyonból elad annyit, amennyi az államadósság kiegyenlítését fedezi, és a többiből állami beruházásokat, szociális juttatásokat finanszíroz, sőt, valutatartalékot is képez.
Mindebből nem lett semmi.
A trójai faló
Antallnak jóelőre felállították a csapdát: a leköszönő reformkommunista garnitúra számára azért lehetett feltétlenül „szükséges" az induló adósság, még idejében bejelentett „előtalálása", mert enélkül az addig élvezett gazda(gság és a politikai hatalom örökre elúszott volna. De hogy ne ússzon el – és ez tökéletes összhangban áll a Rózsadombi Paktum posztulátumaival! -, a Németh Miklós által „előtalált" 22 Mrd USD „adósság" trójai falóul szolgált, visszafordíthatatlanul kényszerpályára terelte az egymásra épülő eseményeket, valóságos lavinát zúdított az amúgyis épp „padlót fogott" országra…
Mindenreképes Szélhámosok Pártja
Sándor András, 1997-ben meghalt író-zseni barátom, így nevezte az utódpártot: MSZP = Mindenreképes Szélhámosok Pártja. És, mint tudjuk, a kommunizmusban az a legszörnyűbb, ami utána jön. Meg aztán: a kommunista, ha egyszer a szájában, a fogai között tartja a prédát (koncot, vagyont, beosztást, hatalmat), hát sosem engedi el többé. Gondoljuk csak meg! A rendszerváltás előtti időpillanatban még nem volt „másunk", csak:
1. A 12-szeresen visszafizetett 1 Mrd USD adósságunk, pontosabban annak „hűlt helye", az MNB adósság-nyilvántartásaiban (lásd: Műhelytanulmányok), meg
2. A min. 100 Mrd USD értékű állami vagyonunk, meg
3. A „0" Mrd USD összegű valutatartalékunk.
Azután a következő időpillanatban már mozdult a kép, az „ajtón", vagyis a helyből hülyének nézett III. Köztársaság (tér) kapuján betolták a trójai falovat a Magyar Nemzeti Bankba, hasában a frissen előtalált 22 Mrd USD, külső államadóssággal. Ezután a helyzetünk már korántsem olyan rózsás, s az alábbiak szerint alakul:
1. Az külső államadósság „új" adata: 22 Mrd USD.
2. Az állami vagyont azonnal, gondolkodás és késlekedés nélkül ki kell árusítani, máskülönben az ország és a gazdaság finanszírozhatatlanná válik…
3. Hiányzik az álhitel fedezete, meg a valutatartalék…
Aki netán azt gondolja, hogy ez a teljesen logikus levezetés amúgy csak merő fantazmagória, annak a figyelmébe ajánlom a mostani reform-kommunista kormányunk bűvészmutatványait, amelyekkel félkézzel is úgy tüntetnek el a hitel-, kölcsön-, pályázati-, stb., külső és belső pénzpiacon felvett dollár-, euró-és forintmilliárdokat, mintha – munkásököl zuschlag, add ide a bukszád! - azok nem is léteztek volna, minden pénznek nyomban bottal üthetjük a nyomát… Nos, kedves olvasóm, tényleg azt hiszed, hogy nemlétező adósságot nehezebb teremteni, mint valódit ellopni? Pláne, a megvalósult rendszerváltást megelőző totális zűrzavarban? Amikor a Rózsadombi Paktum előírásainak egymásra épülő megvalósításához ez a 22 Mrd USD adósság úgy kellett, mint falat kenyér? Nem, kedves olvasóm, naív lehetsz, de ennyire azért nem…
Azt mondod - összeesküvés?
Igen, a Rózsadombi Paktum az volt.
Dicstelen…
Köztársaság helyett demokratikus királyságot!
Miként lehet egy állítólag szuverén és demokratikus nemzetállam bármikori vezetése olyannyira rövidlátó, ostoba, korrupt, felelőtlen és aljas, hogy 18 éven keresztül folyamatosan csak vágja-vágja, ész nélkül az aranytojást tojó tyúkjait, egyre csak kiárusítja a családi ezüstöt, és a „fűnyíró-elv" állandó, „következetes" alkalmazásával, bármi áron való érvényesítésével, szabályszerűen kiirt minden életet maga körül, ameddig a szem csak ellát, nehogy ennek a sokat szenvedett országnak jobb sorsra érdemes népe egyszer újra békében, nyugalomban élhessen? Hogyan merészelnek a – magukat elitnek nevező – nemzetveszejtők – naponta ott vigyorogni a tévék képernyőjén, és kórusban hazudni egyre hatalmasabbakat, mikor napnál világosabb, hogy egy tál lencséért eladták egész Magyarországot, és bűnszövetségben a kozmopolita szabadrablókkal, úgy, de úgy lepusztították hazánkat, hogy többé már ne nőjön fű a magyarok (és állataik) számára a szűkös Kárpát-medencében. Mindenekelőtt – szerintük végérvényesen – tönkretették az államformánkat; s közvetlenül a kommunista diktatúra leépítése után, bevezették az egész atlanti világban egyenszilárdságú liberál-bolsevik „köztársaság"-ot, amely az amerikai típusú szabadkőműves orwelli rémállam mintájára összetákolt Európai Únió uniformizált regionális mozaikkockája. Az országot, népét és vagyonát, nem szabad rábízni holmi hitetlen tahók, hiteltelen kozmopolita janicsárok kénye-kedvére, akiknek fixa ideája, hogy a manipulált amerikai szoftverrel ebül szerzett 51 %-ukkal akármikor letagadhatják még a csillagokat is az égről. Magyarország természetes vezetője a Szentkoronatan alapján választott szakrális király, aki az egy Isten kegyelmével megáldva, demokratikus királyság formájában vezeti az államot, tehát a Király a prezidenciális jogokkal felruházott államfő.
A népvagyon végkiárusítása
Az IMF-be és a Világbankba történt konspiratív (értsd: D 209) beléptetésünk (1982.) óta szüntelenül folyik a magyar népvagyon gátlástalan kiárusítása, amelynek előre megtervezett, kitervelt "végeredménye" szerint Magyarországon már csaknem minden – ipar, kereskedelem, piac, mezőgazdaság, állam, politika, költségvetés, kultúra, oktatás, egészségügy, honvédelem, stb. – közvetlenül a multik tulajdona, vagy közvetve, de a szupranácik ("szupranáci" = a Világállam feltétlen híve, fedett ügynöke) által 100 %-ban meghatározott. Az egykor 100-%-ban magyar nemzeti (társadalmi) tulajdont képező, mintegy 100 Mrd USD könyvi értékű működő tőke „eltűnt", és összességében maximum 20-25 Mrd USD „privatizációs" bevételt hozott, ami természetesen szinte azonnal beleolvadt az adott évi büdzsébe, pótlólagos fedezetül szolgálva a minden ésszerű hátáron túl költekező rémállam, nagyrészt improduktív költségeire. Megjegyzendő, hogy a szabadrabló privatizátorok valójában az egész magyar állami és fogyasztói piacot megvették, potom áron, hiszen a könyvi értéknél lényegében egy fillérrel sem fizettek többet, ám a megvásárolt portfolió piaci-üzleti ennek legalább a 2-3-szorosát érte, hiszen a lényeg az volt, hogy a nemzeti termelést kiszorítva, a magyar piacot elárasszák a saját termékeikkel, melyek árszínvonala néhány év leforgása alatt több tízszeresen meghaladta a korábbi (kiszorított) magyar termékek árszínvonalát. Vegyük mindehhez még azt is hozzá, hogy a forint/USD paritás is 18-20 év alatt leromlott az eredeti arány felére, miközben hosszú éveken át az eredeti paritás harmadát sem érte el. Így joggal állítható, hogy az elprivatizált nemzeti vagyon valós piaci értéke minimum 300 Mrd USD lehetett, mármint a jelenértékre diszkontált tőkehozadék (profit) tőkés vagyonértékelési módszerét alkalmazva. Egyszerűbben kifejezve: az elprivatizált tőke ma épp’ annyi profitot termel a már multinacionális tulajdonosok számára – mind kiviszik az országból! -, ami cca. 300 Mrd USD működő tőke érték hozadékának felel meg. A kamatrabszolgaság kialakulása és működtetése szempontjából teljesen mindegy, hogy a pénzben felvett bankhitel után fizetünk (uzsora-)kamatot, vagy a termelőtőke hozadékaként viszik ki az országból az ugyanolyan %-os mértékű profitot.
Uzsorakamat buborék-hitelekért
Ma Magyarországon lényegében már minden profittermelő portfolió a multinacionális társaságoké és bankhálózatoké, melyek a profitot szinte maradéktalanul kivonják az országból. A produktív vállalkozások, az állam (a költségvetés), sőt, már a magánemberek is csak úgy juthatnak hitelhez, ha azt a bankoktól veszik fel – uzsora-kamatos kamatra -, amelynek hasznát természetesen megint csak a bankok teszik zsebre. Azok a magánérdekeltségek tulajdonában lévő bankok, amelyek – vö. pl.: FED, az amerikai jegykibocsátó bank – a nekik kamatozó pénzt a semmiből teremtik, és amelyeknek az érthetetlen "konszolidálására" most készül, a nemzetek feletti bankárhatalommal a saját népe ellen szövetkező magyar állam, az IMF-től kapott 25 Mrd USD júdás-pénzből. Az ördög tehát most a saját farkába harapott: az állam az uzsorakamatra felvett új hitelekből is – a háttérhatalom parancsára - a népet kirabló, a profitot eltüntető bankokat támogatja, és mind az ellopott, eltüntetett csillagászati összegeket, mind az új, bankkonszolidáló hitelek adósságszolgálatát, újracsak velünk, kamatrabszolgákkal akarja megfizettetni. Mindezen hazaáruló cselekményeknek egyenes következménye, hogy Magyarországról 18 év óta - a hamis rendszerváltás óta - minden évben háromszor annyi pénzt vonnak ki kamat, profit, stb. formájában, mint amennyi pénz befektetés és egyéb címen bejön. Emellett Magyarország „ikerdeficites", ami azt jelenti, hogy mind az állami költségvetésünk, mind a fizetési mérlegünk minden évben deficittel, veszteséggel zár, és amely veszteségeinket ugyancsak a nemzetközi bankhálózat finanszírozza, az imént felvázolt képtelen uzsorakamat-mechanizmus alapján. Az már csak „a hab a tortán", hogy természetesen a vállalkozások és már a magyar lakosság is aránytalanul és mértéktelenül el van adósítva, ami azt is jelenti, hogy az egész magyar nemzetgazdaság, annak minden szereplője 20-30 %-os átlagos kamatteherrel dolgozik, termel és egzisztál, ami ugyanekkora „kővel teli hátizsákot" hendikepet, vagyis versenyhátrányt jelent a világgazdaság normálisabb országaival szemben. Ezek a megfizethetetlen kamatterhek, az összes (állami és egyéb) adósság szolgálata; mind a magyar nép vállait, hátát terheli, mint egy egyre súlyosbodó puttony, amelyet kötelező viselni, mert a Valutaalap és a Világbank így parancsolta.
A fiktív adósság valódi, fojtogató daganattá hízott
Az összesített nemzeti adósság – állam, bankok, vállalkozások, állampolgárok tartozásai, tőkeadósság, stb. – ma mintegy 240-260 Mrd USD-ra rúg, ami a kitalált (fiktív) rendszerváltáskori összeg 12-szeresét teszi ki. Ennyit arról, hogy vajon – most tisztán gazdasági értelemben! – a Kádár-rezsim volt-e hatékonyabb, vagy a mostani felvilágosult, liberális, demokratikus kapitalizmus? Csak az adósság tekintetében: 1 aránylik 250-hez…
Azt az egyet 12-szeresen megfizettük, ezt a 250-et unokáink sem fogják. De nem értik - mitől lettek csepürágók.
Nyilvánvaló, hogy amennyiben nincs az a 22 Mrd USD – visszamenőlegesen kitalált – államadósság, akkor nincs is „szükség" az egész ingyencirkuszra, nem államosították volna a kollektív társadalmi tulajdonunkat, hogy aztán áron alul értékesíthessék, válogatás nélkül, az egészet; nem lennénk most nincstelen földönfutók sőt, bérrabszolgák, változatlan minimálbéren bejelentett, a bankok kegyelemkenyerén élő kamatrabszolgák, s nem állnánk most itt tanácstalanul, a már repcével is bevetetlen magyar ugaron, miközben sunyi kirablóink térdig járnak a szintén elkommunizált úniós és világbanki pénzekben, melyek kamatait megint csak velünk, a magyar néppel akarják kifizettetni. Napnál is világosabb, hogy mindez nem történhetett volna meg a 22 Mrd USD összegű, nemlétező államadósság kitalálása nélkül. Vagyis – mivel nem létezett: ki kellett találni, további leigázásunk céljából. A nyilvánvaló hazugság nélkül tehát ma is vígan élhetnénk, mint Marci Hevesen.
Ugyanúgy, mint hogyha Antall József át nem vállalja…
A félrevezetést is, meg a fiktív adósság szolgálatát is.
Guruló dollárok „Brüsszelbe"
Gazdasági értelemben a most felvett/felveendő IMF-kölcsön – nem oszt, nem szoroz; már eddig is úgy el voltunk adósodva, hogy annál jobban nem is lehet. Ha egy ország hitelállománya már visszafizethetetlen nagyságúra nőtt – számoljunk egy kicsit! -, akkor a nagyságrend mellékes… Vegyük, úgy, hogy az ország készpénz-adóssága 100 Mrd USD. Ennyit nyugodt lélekkel mondhatunk; ezt még Járai Zsigmond is megerősítette, pedig hát őt még Baselben és Frankfurtban is „jegyzik", nemcsak Magyarországon. Nos, ennek éves kamata – mondjuk 10 %, azaz 10 Mrd USD. Miből lehetne ezt kifizetni? Adódik két elvi lehetőség: (1) Az állami portfolió éves hozadékából. (2) Az adófizetők befizetett adójából. Tekintve, hogy az első lehetőség nem áll meg, hisz’ a még állami portfolió összesen nem termel ilyen összegű profitot, marad a második. Mindig ezt csinálják! Alig folyik be az ÁFA-bevétel, azonnal utalják is át „Brüsszelbe"; alig folyik be az SZJA-bevétel, máris utalják el az adósságszolgálatra. A kamatfizetés aránya az állami költségvetésben egyre feljebb kúszik, majd lassanként eléri a 100 %-ot, s akkor be lehet majd csukni mind a parlament, mind a minisztériumok kapuját; igaza lesz Leninnek is, az SZDSZ-nek is, mert elhal, megszűnik a magyar állam. Becsődöl, összeomlik, ránk rogy, és akkortól egyáltalán nem lesz majd se nyugdíj, sem egészségügy, a szükség törvényt bont; öntörvényű népbiztosok, tanácsnokok, pártállami komisszárok, sőt, újjászületett szamuellyk, gerők grasszálnak majd Budapest utcáin és helyben agyonlövetik, akinek nem tetszik a képe, vagy megszegi a statáriumot, amely szerint nem szabad fényes nappal zsemlét enni a Nagykörúton. Ez nem rémlátomás, valódi veszély.
Törleszteni matematikai képtelenség
De hát nemcsak kamatot kell fizetni adósságszolgálat jogcímén, hanem törleszteni is kell. Igen ám, csakhogy ezt a mostani 25 Mrd USD hitelt 3 év alatt kell visszafizetni, ami azt jelenti, hogy jövőre kamatostul pl. minimum 10 Mrd USD-t kellene „visszafizetnünk", amely összeg inkább 28-30 Mrd USD, ha figyelembe vesszük a már meglévő, legalább 100 Mrd USD adósság kötelező szolgálatát is… Ámde, ha még azzal is számolunk, hogy a jövő év elején állítólag egyszerre jár le mintegy 31 Mrd USD hitelünk visszafizetési határideje, úgy könnyen beláthatjuk, hogy a helyzetünk még ennél is súlyosabb, hiszen ennek az „abszolválásához" már a valutatartalékot (17 Mrd USD) is részben igénybe kell vennünk, amellett, hogy a most felvett 25 Mrd USD kölcsön máris elúszott…
Lenullázták Magyarországot
Tovább megyek. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy hozzá nem értő, felelőtlen dilettánsok, alkalmasint színesfémtolvajok és kiszkorú börtöntöltelékek elkezelték közös pénzügyeinket, inkább arról, hogy tudatosan, bűnszövetségben egymással és a nemzetközi háttérhatalommal elintézték, hogy Magyarország soha ne állhasson lábra. Ha emlékeznek még rá, Orbán Viktor nemrég ezt nyilatkozta: „Nem tudják úgy tönkretenni az országot (értsd: a liberálbolsik), hogy ne lennénk képesek újjáépíteni." A Viktor, mindannyiunk megfonnyadt örök reménysége, immár jónéhányszor tévedett, de ekkorát még soha. Gyanítom – egy ideje -, ő sem hitte már, amit mond, de valamivel mégis doppingolnia kellett, hogy egyben tartsa magát.
A Gyurcsány duplája = Orbán semmije
Esélyeink hagyományos, „európéer technológiával" – nincsenek. Parlamentet játszani az ördöggel naív ostobaság.
Mert ami történt, ami történik, az mindenki képzeletét felülmúlta. Nemcsak a Viktorét, meg a szintén őszbe hajló tanácsadóiét, a savanya politológusokét - évek óta nincs komolyabb fizetésemelés -, hanem mindenkiét. Mert ez a Gyurcsány, ez nem akármilyen ellenfél, mint ahogy 4 éve egyfolytában mondom, de senki nem hallgat rám. Fletó dupla vagy semmit játszik, régóta sejteni lehetett. Belátta, hogy a 2010-es választást elveszíti, ezért hát eldöntötte, akkor ne nyerhessen senki. Elvette a Viktor kedvét a kormányzástól. Neki dupla, a Viktornak semmi. Ha már Orbán 2 éve elkövette azt a „súlyos hibát", hogy az őszödi istenkáromlásból nem vállalta magára az elmúlt 16 évi közös vakolás hazugságainak effektíve őreá eső részét – vagyis cserbenhagyta „baloldali" illuminált társait -, akkor most majd: „Kóstolj bele, Viktor, milyen is egy lenullázott országot kormányozni?" De valójában a gyurcsányi dupla a következőket jelenti: (1) Megmutatta Viktornak, minden riválisának, hogy az IMF és az EU hasonszőrű liberálbolsik irányítása alatt áll, akiket szintén csak a lé befolyási sebessége hoz tűzbe-lázba, más semmi. Ha a „lé" befolyik, a népek meg kussolnak, akkor Gyurcsány még akár a Putyinnal is lepaktálhat, őket nem izgatja. (2) Egy évvel a 2010-es választások előtt majd „hirtelen megjavul" a gazdasági helyzet, kiosztja a most szerzett zsozsó 10 %-át a nyugdíjasoknak és a kisebbségieknek – hisz’ visszafizetnie majd mindent úgyis a jónépnek kell! -, ezzel aztán meg is nyeri a választást, és pusztíthat, rombolhat serényen tovább. (3) Ha netán valami fatális szoftverhiba folytán mégsem nyerne, akkor a Viktor lesz kénytelen olyan megszorításokat bevezetni, amitől majd vért pisil az egész lakosság, és nem kell hozzá fél év, „úgy átlátják" a helyzetet, hogy meglincselik a Viktort, így visszaszáll a hatalom is azoknak a kezébe, akik kisebb zökkenőkkel ugyan, de 63 éve uralkodnak Magyarországon. (4) Ne felejtsük el, hogy a mostani IMF-hitelt Gyurcsány vette fel, Gyurcsány fogja elkölteni, és 2010-től esetleg a Viktornak kell majd kamatos-kamatostul visszafizetnie, ha még élünk. Ő már senkitől nem kap hitelhitelező-kamatfinanszírozó hitelt -, sőt, némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk: az egész arra megy ki, hogy soha többé ne is kerülhessen hitelkérelmezői helyzetbe. (5) Amint a „rendszerváltás" előtti és utáni államkölcsönöknek a magyar termelőtőke volt a titkos jelzálogfedezete – el is vették tőlünk, az egészet! -, úgy a mai IMF-hitelt sem hozomra-hozamra adták… A 25 Mrd USD hitel jelzálogfedezete elsősorban a magyar föld, a Magyar Haza, melyet a magyarság Istentől kapott, a Szent Korona közvetítésével. Másodsorban e szent földben nyugvó páratlan tisztaságú és értékű ivóvíz és gyógyvíz kincsünk, amelyre már nagyon fáj az atlantiak foga, hiszen saját ivóvizüket régen tönkretették, gyógyvizük pedig alig van. Harmadsorban pedig „a jelzálog"-ot olyan titkolt politikai előírások alkotják, amelyek könyörtelen és „következetes" végrehajtása – a hódítók reményei szerint - végleg megtöri a magyar nemzet ellenállását, gerincét. (A minap olvastam, José Manuel Barroso állítólag kijelentette: az európai kibontakozás súlyos akadálya „valamiféle magyar szakralitás".) Igazából ez Gyurcsány Ferenc valódi feladata. Aki egy a pokol földi főhadiszállásáról (Wall Street) dollárral távirányított, démonoktól megszállott tébolyult krampusz; olyan kézjeggyel, aláírással, mely a 666-os szám hű lenyomata. Aláírása minden „alvilági" típusjegyet hordoz.
A Világállam közös karámja
Mindenekelőtt a még virulens magyar vállalkozások életerejét, működőképességét, a magyarok (h)ősi küldetésbe vetett erős hitét akarják mindörökre megtörni, hogy bennünket is olyan konzumidióta, önálló akarat, kreativitás, hazaszeretet és Isten-hit nélküli tömegmasszává aljasítsanak, amilyenné Lucifer illuminált parancsára a világ valamennyi népét tették/teszik, hogy végül ellenállás nélkül terelhessék be az immár vezényszóra, engedelmesen bégető birkanyájat az EU után a Világállam közös karámjába.
A selfmade dauphin személyes tragédiája
A Viksi most már nagyon sajnálja, miért nem állt tucatnyi lehetősége közül legalább csak egyszer a nép élére, semhogy pofavizitre járkált volna a „csókosékhoz". Most csak néz, mint drótostót a kehes gebére, s az ernyedt, enervált, koordinálatlan Matolcsyval együtt motyogja: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Csökkenteni kéne a járulékokat, és akkor felvirulna a gazdaság. Legalábbis a fele kamatot ki tudnánk fizetni, és akkor csak a másik felét kellene még valahogy a Gyurcsányi haverjaitól összeszednünk. S akkor még egy Széchenyi vagy Deák terv – nem, Kossuth, az nem… -, és jöhetne újra az Ezüsthajó, meg a tűzijáték, a szakrális áldások, a kezet csókoló nénik, a szép állami misék meg orgonaversenyek; hej, ha újból dekázhatnék, teljes alcsúti díszben a tágas miniszterelnöki szobámban, s megvárathatnám az orosz vagy a kínai nagykövetet is… Hej, azok a szép, dús, magyar napok! Elmúltak - de kár, hogy velük odalett minden esélyem is…"
Hát így állunk, Magyarok – Viktorral vagy nélküle…
Fel kell kötni az alsót, ha nem akarunk kihalni, a Római Klub 30 éves mesterterve szerint. Helyre kell állítanunk a szakrális királyságot; szakrális árpádházi királlyal az élen – a Szentkoronatan ősi, történelmi útmutatásai alapján.
Talpra magyar, hí a haza.
Sehonnai bitang ember…
Vác, 2008. november idusán
Czike László
