Bogár: A parazita SZDSZ felel a káoszért
Van belpolitikai tétje az EP-választásnak
2009. június 11. 08:00


Lippai Roland
A Jobbik az SZDSZ által képviselt pusztító liberalizmusra adott társadalmi immunreakció – állítja az MNO-nak Bogár László, a nemzeti radikális párt közel 15 százalékos EP-választási eredményét értékelve. Az MSZP-ről megjegyzi: elpusztul a parazita, de vége a gazdaállatnak is. Szavai szerint a Fidesznek rendívül erős mandátuma van, s döntően a „liberálisok” destruktív értékrendje eredményezte a káoszközeli állapotokat Magyarországon. Interjúnk.

– Vasárnap lezajlott Magyarország életében a második európai parlamenti választás, amelynek célja, hogy magyar képviselőket küldjön Brüsszelbe, lehetőség szerint a magyar érdekeket képviselve. Voltaképpen miről szól egy ilyen választás, s mi a tétje ennek? A kiküldött képviselőknek van lehetőségük feladatuk hatékony ellátására?
– E választás az Európai Parlamentről, annak összetételéről, illetve arról szól, hogy a nemzetek által delegált képviselők mit és hogyan tudnak tenni részben Európa – mint közösség – fejlődése, részben pedig teljesen természetesen a saját nemzeti hasznuk előmozdítása érdekében. Ez az alapvető cél 1979, vagyis amióta közvetlenül választják meg e politikusokat. Azonban szembesülni kell azzal is: jelentős mértékben a belpolitikáról is szól ez a választás. Ez az elmúlt 30 év alatt végig így volt. Minél inkább belpolitikai tétje van – vagyis lakmuszpapírként jelzi a belpolitikai konfliktusok intenzitását –, annál nagyobb a részvétel is. Ha csak kizárólag Európáról szól – mint például Szlovákia esetében –, nagyon alacsony részvételi aránnyal kell beérnie a politikusoknak.

– Európa nem érdekli az embereket?
– Az európai ügyek iránti érdeklődés általában is, de a frissen csatlakozott országokban még inkább alacsony. Hogy ennek mi az oka, pontosan beazonosítani nagyon nehéz. Oka lehet az informálatlanság, illetve a motiváció hiánya is. Vagy éppen ellenkezőleg: az emberek nagyjából tisztában vannak a folyamatokkal, ám lesújtó véleménnyel vannak azokról, s nem értik azt sem, hogy nekik mi közük van az európai procedúrákhoz. Ebből a szempontból az Európai Uniónak már évtizedek óta szembe kell néznie az időnként felbukkanó válságokkal. Emlékezzünk, az unió polgárai népszavazáson hiúsítottak meg nagy erejű szerződéseket, majd nagyon visszatetsző módon rövid idő után újra szavaztattak, láthatóan annak érdekében, hogy mindenáron keresztülvigyék egy szűk elit akaratát. Az EU nincsen jó állapotban, s nemcsak a válság miatt, hanem azért is, mert az utóbbi évtizedekben a legtöbb gazdasági, társadalmi kérdésben egyre nehezebben találja a megoldásokat. Emellett egyre nehezebben tudja elfogadtatni a tömegekkel azt is, hogy mindez az ő érdekében történik. A térségben kiemelkedően magas magyar részvételi arány azt mutatja: komoly belpolitikai tétje volt a választásnak. Ez a választás alapvetően nem Európáról, hanem belpolitikáról szól, Magyarországon pedig különösen így van ez.

– Ezzel a 14 képviselőt felmutató nagy arányú győzelemmel milyen lehetőségei vannak a Fidesznek Brüsszelben, és milyenek itthon?
– Viszonylag mérsékeltnek érzem a lehetőségeket, ám ez korántsem a Fidesz hibája. Az elmúlt öt év tanulsága szerint jól látszik, hogy a Fidesz képviselői eddig és a jövőben is mindent megtettek és megtesznek majd annak érdekében, hogy a nemzeti érdekeket képviseljék. De magának az Európai Parlamentnek az uralmi rendben elfoglalt helye is olyan, hogy inkább konzultatív testületként működik. A jelentősége jobbára abban áll, hogy bizonyos nagy kérdésekben oppozíciós álláspontot lehet elfoglalni, vagyis ha valamilyen nagy felháborodást kiváltó folyamat indulna el, akkor van mód annak megakadályozására. A parlament pozitív szerepet játszik ekkor; ilyen volt, amikor az 1990-es években létre akarták hozni a multinacionális vállalatok világméretű „alkotmányát”, ami azt jelentette volna, hogy a globális vállalatoknak olyan – abszolút – többletjogaik lettek volna a lokalitások felett, amelyek az eddigieknél is kiszolgáltatottabb helyzetbe hozták volna őket. Ez egy világméretű egyezségrendszer lett volna, s noha az OECD már elfogadta, az Európai Unió ezt megakadályozta.

A tervet az Európai Parlament éles viták után visszautasította, mint olyan kísérletet, amely Európán belül, de különösen annak keleti régiójában különösen romboló hatást fejtett volna ki. Ez bizonyítja, hogy az EP képes megállítani pusztító folyamatokat, de maga képtelen olyan átalakulásoknak az élére állni, amelyekre pedig égető szükség lenne.

A tematizáció általában nem a leglényegesebb kérdésekkel foglalkozik, nem a legfontosabb társadalmi-gazdasági problémákat hozza előtérbe, hanem sokkal inkább a liberális tematizáció közhelyeit. A kérdések, amelyeket többnyire a liberális pártok vetnek fel – emberi jogok, kisebbségek jogai – fontosak, de az esetek többségében mégis kiderül, hogy a valamilyen értelemben deviáns kisebbségek jogait védik túldimenzionáltan és ezzel a többségi társadalom működési mechanizmusait akadályozzák, gátolják, roncsolják. És nem lehet nem észrevenni, hogy gazdasági értelemben is a neoliberális gazdaságfilozófia az uralkodó. Vegyesnek érzem az általános teljesítményt, s kétségtelen, a pártcsaládhoz tartozás fegyelmező ereje is akadály a nemzeti érdekek érvényesítésében.

– Alig hatvanezer szavazatot kapott az SZDSZ, úgy tűnik, hogy most megmutatkozott valódi társadalmi „támogatottságuk”. Végük van, vagy képesek ezt is túlélni?
– Ha figyelembe vesszük a rendszerváltás körüli támogatottságukat, akkor valóban egy megrendítő folyamatot látunk. Ebben a magyar társadalom azon felismerése érlelődik, hogy az SZDSZ politikai pártnak látszik, de nem az, hanem a globális hatalomgazdaság birodalmi rendszerének, érdekeinek a közvetlen, esszenciális képviselője. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ez egy párt, bár inkább birodalmi helytartó, akkor a rendszerváltás történetének a legszélsőségesebb pártja ez, mert abszolút és kizárólag vegytiszta módon képviseli a globális hatalom érdekeit. Az SZDSZ elitje is így fogalmaz; az egyik főemberük mondta nem is olyan régen: lehet, hogy 1-2 százalékon állunk, de az SZDSZ büszke lehet arra, hogy az egész rendszerváltás az SZDSZ forgatókönyve alapján ment végbe. Lehet, hogy ezt ő elhiszi és valóban büszke is rá, de ott téved nagyot, hogy a magyar társadalomnak erről teljesen más a véleménye. A nemzet 99 százaléka társadalmi, gazdasági és kulturális értelemben rendkívül pusztítónak véli a birodalmi érdekek gátlástalan, cinikus és kollaboráns kiszolgálását. Azt, amit az SZDSZ művel. Erről a lepusztulási lejtőről nagyon nehéz lesz visszafordulni. Ez pedig döntően és alapvetően az SZDSZ-nek köszönhető.

Milliók önpusztítása

– Sok minden köthető e pár százalékos párthoz: drogliberalizáció, a közoktatás átalakítása – fennáll a veszélye, hogy ezek eredménye a felelősséget nem vállaló és csak a maga érdekei mentén cselekvő individualista egyén lehet. Küzdenek az azonos neműek jogainak kiszélesítéséért a család tönkretétele mellett. Lehetne sorolni. Mi a történelmi bűne az SZDSZ-nek?
– Minden birodalmi helytartónak kettős feladata van. Az egyik, hogy a birodalmi szivattyúk zavartalanul működhessenek. Ennek kitűnően eleget is tett. Ugyan nem SZDSZ-es színekben, de az értékválasztás mentén az SZDSZ emberei minden pártban és kormányban jelen voltak, s így követték a liberalizáció, a dereguláció, a privatizáció parancsát. Másik feladatuk, hogy féken tartsák a kifosztott bennszülöttet. Ennek egyik legcélszerűbb formája, ha szétroncsolják az emberek agyát és a lelkét. Ha képtelenné válnak az önmagukhoz való reflexív viszony kialakítására, ha nem érzékelik a tényleges helyzetet, akkor bármit meg lehet velük tenni egy bizonyos ponton túl. Ma már több millióan vannak ebben az országban, akik lelkesen és önként pusztítják önmagukat szimbolikus és fizikai értelemben is. Ennek pedig az SZDSZ és az általa képviselt pusztító és destruktív értékrend az oka. Ha ugyanis ez az önreflexiós viszony egészségesen működik, akkor a fegyelmezés eszköze a nyers erőszak lehet csak, amely gyakran nem is olyan hatásos. Sokkal olcsóbb és energiatakarékosabb az oktatáson, a kultúrán és a médián keresztül elindítani és végigvinni a pusztító folyamatokat. Ez a szétroncsolt, magányos individuum nem tudja elhelyezni magát a világban, végzetes tévedésekben él, és élen jár az önpusztító létmód fenntartásában.

Veszélyben az elemi szintű biztonság

– A Jobbik 14,77 százalékot ért ez az EP-választásokon. Noha sokan próbálják meg ezt úgy értékelni, hogy előretörnek a baloldal által szélsőségesnek nevezett erők – és mellé rendkívüli módon rettegnek is –, lassan tényszerűen kijelentik, hogy ez a közel félmillió ember radikális nézeteket valló, megtévedt szavazó. Ami nyilvánvalóan nem igaz. Nem lehetséges, hogy az emberek inkább kiábrándultak, elfordultak a politikától, megunták a sehová nem vezető vitákat, erre válaszul a Jobbik meg rátapintott például a közbiztonság égetően fontos kérdésére és kimondott addig kimondhatatlan dolgokat? Az emberek pedig azt mondták: szeretnénk ide egy rendőrőrsöt, mert a gyerekem nem tud elmenni iskolába, félek este kimenni a házam elé.
– Robbanásszerű eseménnyel állunk szemben. Kiderült, hogy a korább mérések – amelyek 1-2 százalékra tették a Jobbik támogatottságát – tévesek. Ez a félmillió ember nem a semmiből jött elő. Ez a megrendítő változás annak a következménye, hogy a kifosztás anyagi és erkölcsi vonatkozásai egyre több és nagyobb társadalmi csoportnál már a legvégső fiziológiás határokat ostromolja. E csoportok pedig erre értelemszerűen hisztérikusan reagálnak. Legalább egymillió olyan emberről van szó, akik végveszélybe kerültek az anyagi – bedőlő lakáshitelek, vészesen romló közbiztonság – és lelki bizonytalanságok miatt. E csoportok szemében a parlamenti pártok már gyanakvást keltenek, s megjelent a szociális „radikalizmus”. Összeérnek a gazdasági és a rendészeti dimenziók, ezek a választók pedig ezekben a kérdésekben is biztonságot akarnak. Nem elég, vélik felháborodottan, hogy anyagilag rosszabb helyzetben vannak, mint két-három évtizede, de még az elemi szintű biztonságuk is vészesen megromlott. Ezek az emberek kétszeresen is csalódottak: csalódtak a rendszerváltás rendszerében, ami jólétet és biztonságot ígért. Az anyagi aspektus romlását még elviselnék valahogy, ám az elemi biztonság megroppanása már éles reakciókat vált ki belőlük. Már a múlt században is a kétségbeesett társadalmi csoportok immunreakciója volt ez a pusztító liberális folyamatokra.

A liberálisok a tűzzel játszanak, amikor gátlástalan cinizmussal mégis a végtelenségig vitték, viszik ezeket a folyamatokat. A Jobbik a magyar társadalom pusztító liberális tendenciákra adott immunválasza. Ez akár olyan brutális is lehet, mint amilyen maga az SZDSZ és az általa kifejtett tevékenysége, nemzetpusztító munkája.

– Látványosan szenvednek a szocialisták, amióta az SZDSZ tavaly kilépett a koalícióból. Imbolyognak mint a hajó, amely tőkesúly nélkül próbál célt érni. Hogy mi a céljuk a csak nekik és az IMF-nek tetsző számok elérése mellett, nem tudni, nem látunk sem gazdasági, sem társadalmi víziót, csak megszorító politikát. Mi történt az MSZP-vel?
– Az MSZP valószínűsíthető széthullása „halmazati büntetés” azoknak a kollaboráns szocialista politikai oligarchiáknak, amelyek készségesen szolgáltatták ki pártjukat a globális birodalomnak. Az SZDSZ egyfajta globalo-parazitaként egyszerűen gazdaállatként használta az MSZP-t. Így most nemcsak az élősködő pusztul el, hanem az általa végzetesen legyengített gazdaállat is. Növekszik a veszélye annak, hogy az SZDSZ-parazita maradványai más gazdaállatot próbálnak keresni, és ezt logikailag valószínűleg a Fideszben próbálják megtalálni. A magyar társadalom létérdeke, hogy ezt minden lehetséges eszközzel megakadályozza.

Bogár: Az önvédelem minden eszköze megengedett!
Új alku híján megsemmisülhet Magyarország?
2009. február 24. 08:19


Lippai Roland
Az élet veszélyeztetésének van egy olyan pontja, amikor a jogos önvédelem minden eszköze megengedhető – jelentette ki Bogár László az MNO-nak. A professzor úgy látja, a magyar nemzet végveszélyben van, a Reformszövetség pedig teljesen behódol a globális tőkének és helyi kollaboránsainak, amikor a nemzet történelmének legsötétebb fordulópontjához érkezett. A nemzetállam totális szétverése, a kamat- és profitszivattyú magasabb fokozatba kapcsolása és zűrös társadalmi helyzet jellemzi mindennapjainkat. Bogár szerint a pénzhatalom élősködő struktúrája kivégzés helyett életben tartja a gazdaállatot, hogy hozzájusson a pénzéhez. Interjúnkban úgy fogalmaz: a következő kormánynak új alkut kell kötnie ezzel a hatalommal, mert a jelenlegi végzetesen rossz, s Magyarország megsemmisüléséhez vezet.

– A Reformszövetség az elmúlt héten számos olyan javaslattal állt elő a magyar gazdaság helyzetének „megoldása" érdekében, amely nagyban korrelál a Gyurcsány által a parlament tavaszi ülésszakának első ülésén előadott szöveggel; elég erősen érződik a neoliberalizmus szaga is a javaslatokon. Adott esetben a többi intézkedés mellett úgy is meg lehetne spórolni vagy ezermilliárd forintot, hogy az állami kiadásokat a jelenlegi szinten befagyasztanák négy évre, állítják a Reformszövetségben. Lehetett-e valakinek akárcsak reménye is arra, hogy a Reformszövetség valamelyest társadalombarátabb megoldási javaslatokkal áll elő? Ha ezek a javaslatok megvalósulnak, az egyszerű ember megkérdezheti: akkor dögöljünk meg?
– A Reformszövetség összetételét vizsgálva azt látjuk, hogy a kezdeményezők a legnagyobb tőkestruktúrák. Hiszen a Reformszövetség egyik vezéralakja az ország leggazdagabb embere – tehát ebből a szempontból semmilyen illúziónk nem lehet, hiszen a leghatalmasabb tőkestruktúrák a saját érdekeiket próbálják meg érvényesíteni, így ez történik ebben a folyamatban is. Ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának is, emlékezhetünk a régi mondásra, s most is az a szlogen, hogy ami „jó nekünk, a legnagyobb tőkestruktúráknak, az jó Magyarországnak is”. Ahogy ez nem volt igaz a GM esetében sem, úgy Magyarországgal kapcsolatban sem az.

Bibó szavaival élve, ha egy társadalom a hazugságok zsákutcájába beleszorul, akkor ez az elit erkölcsi és értelmi lezülléséhez vezet. E romláshoz a jelenlegi uralkodó elit egésze asszisztál, ugyanis ritkán szokott előfordulni, hogy az Akadémia jelenlegi és volt elnökei, s a mainstream világban elismert kutatók, illetve olyan személyek, akik jobb és baloldali kormányban is tisztséget viseltek, egy ilyen folyamatban egyszerre szerepet vállaljanak. Ez a nemzettel szembeni „nagykoalíció” azért is igazán megrendítő, mert ez azt jelezi: a magyar értelmiségi elit ezen az értelmi-erkölcsi lepusztulási lejtőn rendkívül mélyre jutott.

Az elitnek tízezer év óta az a feladata, hogy védje meg és gyarapítsa a felelősségükre bízott nemzettestet, észben és erényben dús legyen. Vagyis ismerje fel a valós viszonyokat, legyen érvényes tudása arról a világról, amelyben élünk. Legyen erkölcsi tartása, bátorsága és becsületessége ahhoz, hogy az adott közösség alapvető stratégiai érdekeit érvényesítse. Jelenleg ennek pontosan a fordítottjával állunk szemben. Ez az elit a Reformszövetségben most teljes mértékben behódol a magyar társadalom számára az elmúlt húsz évben óriási pusztulást – így a jelenlegi válságot is – hozó globális tőkének és helyi képviselőinek, tehát magára hagyja nemzetét történelmének egyik veszélyes és kritikus fordulópontján.

– Ez a konkrét javaslatokban hogyan érhető tetten?
– Radikális kísérlet történik a nemzetállam maradékénak is a szétverésére, hiszen a globális tőkestruktúráknak a nemzetállam van a leginkább az útjában. A „liberalizálj, deregulálj és privatizálj” parancsa az elmúlt húsz év során azt célozta meg, hogy minél rövidebb idő alatt szétverjék a nemzetállamot. Az persze mulatságos, hogy a jelenleg bajban lévő globális tőke érdekes módon mégis az általa elpusztításra ítélt államtól – vagyis ezen keresztül mindannyiunktól – várja a segítséget. Erre mondja Joseph Stiglitz: amikor nyereség áll elő, az magántulajdon és privatizálni, a veszteséget pedig államosítani kell, s áthárítani a kifosztott többségre. A nemzetállam szétverésére irányuló törekvés pontosan tetten érhető, nagyon nehéz szavakkal minősíteni azt a felelőtlenséget és cinizmust, amellyel ebben a helyzetben nem hogy megerősítenék a nemzetállamot, hanem inkább annak szétverésével gondolják el a kiutat ebből a válságból. Ami persze az elemi logika szintjén is képtelenség.

– Megy a bűvészkedés a jövedelmi átalakításokkal kapcsolatban is.
– Csak egyetlen fontos mozzanatot emeljünk ki. Azt mondják, hogy a munkára rakódó terheket akarják mérsékelni. Nagy különbség van azonban a havi bruttó 70 ezer forintot keresők személyi jövedelemadójának, illetve a tőkét (például a multikat) terhelő járulékok csökkentése között, ám ez elmosódik a javaslatban. A legnagyobb szabású beavatkozás az, hogy a kormány 5 százalékpontos javaslatával szemben a Reformszövetség 10 százalékpontos csökkentést javasolt a tőkét terhelő nyugdíj- és egészségügyi járulékban. Ez azonban közvetlenül reálbércsökkenést eredményez, ugyanis amit a tőke fizet be a nyugdíj és az egészségügyi számlára, az a reálbér része. A félrevezetett munkavállaló erről nem tud semmit, emiatt nem is tud tiltakozni. Úgy adják el neki, mintha itt a tőke terheit csökkentenék, ami őt egyáltalán nem érinti. Ez látszólag igaz is, de a tőke ezt közvetlenül fizeti be az államnak: főként ebből lesz nyugdíj és egészségügyi ellátás. Ha ezt 10 százalékponttal csökkentik, akkor ennyivel csökkentik a reálbért is. Igaz, ezt nem kapná kézhez a dolgozó egyébként sem, hanem a leendő nyugdíjára és egészségügyi ellátásra menne, de mégis csak őt szolgálná.

Ezért javasoltuk korábban a nagybruttó bért. Vagyis az egész összeget, a munkáltatói járulékkal együtt kapja meg a munkavállaló, hogy lássa, ő fizeti be ebből az állam részére a nyugdíjra és az egészségügyre szánt pénzeket. Akkor nem lehetne eljátszani ezt a trükköt, amit most művelnek, mert akkor a munkavállaló látná, hogy ezt a nagybruttó bérét akarják most 10 százalékkal csökkenteni. Rövid időn belül – mivel most ezek a pénzek majd nem érkeznek be – a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás radikális lerontása következik be, akár 3000 forintos vizitdíjjal is számolhatunk, mondjuk 5 éven belül. Ezzel az eszközzel évente akár ezermilliárdos összeget szivattyúzhatnak át a munkavállalóktól a tőketulajdonosok felé.

– Egyre több hang szól arról, hogy államcsőd fenyegeti Magyarországot. Van ennek reális lehetősége? Mit is jelent ez, illetve ha fizetésképtelenné válik egy ország? Az IMF-hitellel valamennyire sikerült kibélelni a magyar állami kasszát, hogy tudjuk fizetni a korábban felvett hitelek kamatait, ám ha ez a pénz elfogy, mi történik?
– A társadalom-lélektan régóta ismeri az önteljesítő jóslat fogalmát. Eszerint ha valamiről nagyon sokat beszélünk és szinte már realitásként benne van a közbeszédben, akkor – bármilyen különösen hangozzék is – ettől rohamosan növekszik a valószínűsége annak, hogy az adott esemény bekövetkezik. Ezen a téren egy kis kijózanodást javasolnék. Az a hisztéria, ami láthatólag mesterségesen is gerjesztett, növeli a valószínűségét annak, hogy bekövetkezhet a csőd.

Azért gondolom ezt, mert Londonban máris vannak olyan brókerkörök, akik szeptemberre 550 forintos euróra fogadnak. Most megveszik 300 forintért, 550-ért eladják, így a nyereség igen tetemes. Ez meglehetősen erős motiváció ahhoz, hogy mindent megtegyenek a számukra kedvező folyamatok érdekében. Jellemző a világunkra, hogy megengedi ilyen pusztító erők működését, vagyis hogy lehet fogadni arra, hogy bedől a magyar állam, függetlenül attól, hogy ennek milyen iszonyatos szenvedés lesz a következménye. Ez is jelzi, a világ egésze megérett a pusztulásra; egy olyan létmód, ahol teljesen elfogadott és bevett dolog, hogy ilyen embertelen folyamatokat lehet cinikusan elősegíteni és azokhoz asszisztálni, az megérdemli a sorsát. Itt nem kell összeesküvés-elmélet, hogy feltételezzük: ezek az erők igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy ez a csőd bekövetkezzen. Ha meg akarjuk védeni magunkat, akkor ezt is tudatosítani kellene. Beszélni lehet és kell is róla, de nem ilyen hisztérikusan. Mert így mi magunk járulunk hozzá önmagunk kivégzéséhez.

A magyar állam valójában már közel két évtizede csődben van, mert kötelezettségeinek állománya sokszorosan meghaladja vagyonának teljes összegét. Ennek a megrendítő ténynek a felszínre kerülése azonban eddig nem állt érdekében a minket függésben tartó globális pénzhatalmi rendszernek. Technikailag viszont az államcsőd azért kizárt, mert éppen azt célozza az IMF-hitel, hogy ez ne történjen meg. Maga a csőd az a pillanat, amikor az állam bejelenti, hogy fizetésképtelen, vagyis nem tudja a törlesztéseket, a kamatokat fizetni, nem tud eleget tenni az adósságtörlesztési kötelezettségeinek. Ez egyelőre nem áll fenn; egyrészt a gigantikus hitel, másrészt az MNB elégséges devizatartalékai miatt. Most még minden feltétel adott ahhoz, hogy fizessük a törlesztéseket. Igaz, ez a hitel része annak a pénzhatalmi mozgásnak, ami a védelmi pénzek szedéséhez hasonlítható. Egyrészt ráijesztenek az országra, hogy bedől, majd jönnek a „verőlegények” és azt mondják, ha fizetsz védelmi díjat, akkor megkegyelmezünk neked. Ez egy sötét és szemfényvesztő pénzhatalmi játszma. Ám ennek a hitelnek és a mögötte álló struktúráknak nem az a célja, hogy kivégezze Magyarországot, hanem a további kizsigerelésére játszik, és ehhez életben kell tartania minket. Ez egy élősködő rendszer, amelyik életben tartja a gazdaállatot, s minimális mértékben visszaenged az elrabolt erőforrásokból is. Természetesen kamatra adja azt is.

Egyébként minden jel azt mutatja: hosszú távon ezek az adósságok visszafizethetetlenek, hiszen gyorsabban növekednek, mint ahogy törleszteni lehet azokat. Valójában már vissza is fizettük e kölcsönöket, többszörösen is, és most már egy végtelenített kamatszivattyúként működik az egész.

– Milyen lehetőségei lesznek majd ebben a helyzetben egy új kormánynak?
– Ebben a logikában az új kormánynak semmilyen mozgástere nincsen. Egyetlen lehetősége – ha nem akar féléven belül katasztrofális, polgárháborús körülmények között megbukni –, hogy azonnal tárgyalást kezdeményez ezekkel a pénzhatalmi erőkkel. Vagyis ha volt washingtoni konszenzus – ami éppen most bukik meg –, legyen egy „budapesti konszenzus” is, amelyik az mondja, hogy újra kell tárgyalni a korábbi megállapodásokat, mert ez egy végzetesen rossz alku, ami Magyarország teljes megsemmisüléséhez vezet.

– Ám ezek a struktúrák, vagy hatalmi pénzcentrumok nem arról híresek, hogy „új alkukat” kötnének, főleg ha ekkora pénzekről van szó, s ráadásul úgyis hozzájutnak a pénzükhöz.
– Kétségtelen, hogy egyelőre nem mutatnak erre hajlandóságot. De Argentína esetében sem voltak rá hajlandók, amíg a pusztító következmények nem tették számukra is világossá, hogy nekik is lehet jó üzlet, ha mégis csak tárgyalásokba bocsátkoznak. Ha nem tárgyalnak és továbbra is ilyen erővel szívják ki az erőforrásokat, akkor ezek az országok összeomlanak, így teljesen elveszíthetik a biztos lehetőséget, amit részben az adósságszolgálat, részben pedig az itt tevékenykedő multik profitja jelent. Üzleti ajánlatot lehetne nekik tenni, hiszen a két szivattyún keresztül általuk kiszívott, jelenleg körülbelül évi 15 milliárd dollárt teljesen elveszíthetik, ha az ország összeomlik, anarchiába süllyed.

– Ha a következő kormány ilyen nehéz helyzetbe kerülhet, akkor adott esetben a nem is olyan régen alakult Magyar Nemzetstratégia Egyesület mit tehet hozzá ennek a súlyos társadalmi-gazdasági helyzetnek a megoldásához? Megjelent egy kötet is, amelyben tanulmányok foglalkoznak a magyar társadalom gazdasági-társadalmi-lelki problémáival. Nyilván a „motorok” még nem indulhattak be igazán, de mégis, milyen feladatokat szánnak maguknak, hogyan s miképpen tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar társadalom megálljon azon a lejtőn, amin halad?
– Mi azokat az értelmiségieket próbáltuk együttműködésre kérni ebben a szerveződésben, akik komolyan, becsületesen és lelkiismeretesen próbálnak szembenézni az ország helyzetével, ellentétben azokkal, akiket már a Reformszövetség kapcsán megemlítettem. Úgy érezzük: a magyar társadalom régóta zajló lepusztulását éppen ennek az elitnek az erkölcsi és értelmi állapota okozta, okozza. Mi először ezt szeretnénk megállítani, majd felszínre hozni a törekvéseit a magyar értelmiség azon részének, amely átérzi ezt a felelősséget. Megmutatni: igenis még van ész és erény, van használható tudás, s használható erkölcsi erő ahhoz, hogy megfordítsuk az ország haladási irányát. Alapvető célunk, hogy kendőzetlen nyíltsággal elbeszélhetővé tegyük azt, amiben élünk, ezt követően pedig a szó szoros értelmében mindenkit párbeszédre hívunk. Mert például az államcsőd vagy a mindent elsöprő válság nem tesz majd különbséget jobb- és baloldali ember között. Fel kell ismerni azt is, hogy a hamis törésvonalak – amelyek eddig eredményesen állították szembe egymással az egyaránt kifosztott két tömböt – fenntartása most már életveszélyes.

Tehát először az elbeszélés, majd a megbeszélhetőség elősegítése a cél, hogy újra egyesüljön a nemzet. A többségnek fel kell ismernie, miféle erők és milyen irányba próbálják lökni, s közösen szembe kell fordulnia ezekkel az erőkkel. Meg kell védenie magát, majd meg kell próbálnia gyarapítani a nemzet anyagi és szimbolikus forrásait is.

– Nem túlságosan optimista alapállás ez? Az elbeszélhetőséggel általában az a probléma: ha valaki a mainstreamtől eltérő gondolatokat mond ki és olyan fogalmakat használ, az tőkeellenes vagy éppen rasszista, de lehet múltba forduló is a vádak szerint. S mivel folyamatosan nyomás alatt állnak az Ön által említett értelmiségiek, így a megbeszélhetőség lehetősége is kizártnak tűnik. Akkor hogyan lépünk közösen a megoldások felé?
– Én is belátom, hogy ez ma szinte véghezvihetetlen feladatnak látszik, akár naivnak és utópisztikusnak is tűnhet, de én erre azt mondom: ennél csak az gondolkodik naivabban vagy utópisztikusabban, aki azt hiszi, az elbeszélhetőség és a megbeszélhetőség nélkül is van kiút ebből a válságörvényből. A megbélyegzés a hatalom részéről mindig is természetes. Legutóbb rám is leninista bélyeget sütöttek, máskor meg fasisztának neveznek. Azt hiszem, csak egyetlen alku létezik minden becsületesen élni akaró ember számára, vagyis az az alku, amit önmagával, önmaga becsületével köt. A nemzetstratégia-szövetséghez csatlakozott értelmiségiek pontosan ezt szeretnék vállalni, még ha tudatában is vannak az elképesztő nehézségeknek. De azt hiszem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol nem lehet nem cselekedni. Nem az a kérdés, hogy „mi mennyire reménytelen”.

Az élet veszélyeztetésének van egy olyan pontja, ahol a jogos önvédelem minden eszköze megengedhető. A magyar nemzet végveszélyben van, és bármilyen eszköz felhasználható a túlélés érdekében.

Az őszödi beszéd kiütötte Magyarországot

Bogár: Erősödnek a létromboló karakterek

Szelekciós előnnyé válik a normaszegés a társadalomban, ezt a negatív folyamatot Gyurcsány őszödi beszéde, annak arcpirító tálalása csak erősíti. Éppen két éve, hogy nyilvánosságra került a hazugságbeszéd, amelynek következménye: a napjainkig tartó politikai-társadalmi válság. Kézzelfogható eredmények Gyurcsány hatalomban maradása mellett a kilőtt szemek, megalázott, véresre vert demonstrálók, az intenzív, több szinten is zajló társadalmi ellenállás. Interjú-összefoglalónk az őszödi beszéd következményeiről.

• Hazugságbeszéd: tüntetések az évfordulón Budapesten

Nem a Megegyezés című esszénél, hanem az őszödi beszédnél kellene keresni Gyurcsány mostani gyengülésének gyökereit – állapítja meg Mráz Ágoston Sámuel az MNO-nak adott interjújában. A Nézőpont Intézet kutatásvezetője szerint politikailag ugyan nem, ám kommunikációs szempontból Gyurcsány megbukott, szinte állandó jelzőjévé vált a hazugság. Nem tudja visszaszerezni saját hitelét a miniszterelnök – tette hozzá a szakértő. Megjegyezte: Gyurcsány nagyon sokat dolgozott azért, hogy egyelőre ne legyen alternatívája. Bővebben.

Bogár: Szelekciós előnnyé válik a normaszegés

Az őszödi beszéd, illetve az arra adott cinikus válasz tovább taszította Magyarországot a lepusztulás lejtőjén. Bogár László lapunknak kifejtette: az az emberi közösség, amely hosszú időn keresztül beszorul egy olyan rendszerbe, ahol nem lehet kimondani a valóságos összefüggéseket, a hazugság struktúráját örökíti tovább a nemzedékekben. A normaszegés szelekciós előnnyé változik – jelentette ki a közgazdász. Úgy véli, hogy maga a rendszerváltás rendszere is folyamatos süllyedést, erkölcsi-értelmi züllést hozott, ám Gyurcsány hazugságbeszéde felgyorsította a folyamatokat.

Végzetes lejtőre kerül az a társadalom, ahol a normaszegés válik normává; Bogár szerint ennek a jele az egyre szaporodó lincselések, tanárverések, illetve súlyos balesetek is. A magyar társadalom végzetesen téved, ha azt hiszi, hogy rendészeti eszközökkel elejét lehet venni az anarchiának. Bővebben.

Válságpálya, demokráciadeficit és autófényezés

Az MSZP-frakció egzisztenciális félelmek miatt nem meri elmozdítani a machiavellista Gyurcsányt a miniszterelnöki székből – mondta el lapunknak Kiszelly Zoltán politológus. Szerinte a polarizáltság az oka, hogy a miniszterelnök meg tudta őrizni a bársonyszékét az őszödi beszéd kiszivárgásakor. Nem fogalmazódik meg kritika a saját tábor vezetőjével szemben az egység megőrzése érdekében, így az – ahogy Gyurcsány is – a helyén maradhat. Úgy tűnik – Kiszelly szavai szerint –, hogy a kormányfő meg egy ideig vasmacska marad az MSZP nyakán, hiszen egyelőre nincsen hozzá fogható médiaképes, a modern politizáláshoz értő politikus. Persze, ha egy joviális, a Kádár-korszak „biztonságát" sugárzó személyre lesz szükség, akkor még Kiss Péter is számításba jöhet. Bővebben.

Az őszödi beszéd léte, és az azóta eltelt két év tartós válságpályára állította Magyarországot – fogalmazott az MNO-nak Fricz Tamás. A politológus lapunknak adott interjújában úgy vélekedett: egy jól működő demokráciában elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen súlyú politikai botrány kipattanása után – mint amilyen az őszödi hazugságbeszéd is – kormány és annak feje a hatalomban maradjon. Úgy véli, az eltelt időszak azt is megmutatta: a szocialisták képtelenek voltak elsajátítani a demokratikus értékrendet és működési elveket; egypártrendszerben gondolkodnak, amelyben nekik „jár" a hatalom minden körülmények között.

A kiszivárgott beszéd fontos kérdéseket – többek között az emberi jogi szempontokat is – az Európai Unió elé vitt. Ebben az ügyben az EU csődöt mondott – jelentette ki Fricz. Bővebben.

Tényleg elkúrták

Elkúrtuk – summázta egészen addig elhazudott kormányzati teljesítményüket Gyurcsány 2006. május 26-án elmondott titkos beszédében. Nem árt néhány mondat erejéig felidézni a miniszterelnök éppen két esztendővel ezelőtt nyilvánosságra került szavait. Eszerint „Nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni… Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz…" – e szavakkal indult a voltaképpen napjainkig húzódó politikai válság, amelynek Gyurcsány Ferenc azonnal véget vethetett volna, ha a beszéd nyilvánosságra kerülése után feláll a miniszterelnöki székéből. Ehelyett a baráti sajtót végig haknizva arról beszélt az országnak, hogy voltaképpen ő az, aki „drámai monológjában" leszámolt az egész addig fennálló hazugságok sokaságával.

A baloldali-liberális értelmiség a „szenvedélyes igazságbeszéd" fogalompárral sietett a miniszterelnök segítségére.

Gyurcsány minden későbbi törekvése – és vele együtt az MSZP–SZDSZ-összefogásnak is – arra irányult, hogy a hazugság stigmáját, a kormányzati sikertelenséget (amely mind politikai-gazdasági, mind a társadalmi térben megjelent és napjainkra rendkívüli módon fel is erősödött) szétkenje a teljes politikai eliten, visszanyúlva egészen a rendszerváltás időszakáig.

A következmények ismertek: széles körű, intenzív társadalmi tiltakozás bontakozott ki, nemcsak a parlament előtt, hanem országosan is. A számos demonstráció közül itt elég kiemelni a Kossuth téren zajló (amíg a hatalom engedte) folyamatos tüntetéseket (civilek és a Fidesz is nyomást gyakorolt a kormányra), illetve a Magyar Televízió székházánál történteket.

A legmegrázóbb eseménye az állami terrornak az volt, október 23-án a Fidesz nagygyűlése után a rendőrség addig elképzelhetetlen brutalitással lépett fel a békés polgárok ellen a Belvárosban. Igaz, a gumibotokból, a szadista erőszakból már adtak némi ízelítőt szeptember végén is.

Az októberi lovasroham, a kardlapozás, a gumilövedékes-puskás embervadászat képei, videói szerencsére az interneten minden mennyiségben elérhetők, nem lehet letagadni semmit (a HírTV video-összeállítását itt nézheti meg) Szemeket lőttek ki, csontokat törtek, fiatalokat bántalmaztak brutálisan az azonosító számok nélküli verőlegények. Felesleges részletezni, ami köztudott – a fogdákban, a rendőrőrsökön is gyakori volt, ahogy védekezésre képtelen embereket vertek véresre a rendőrök. A kártérítések folyamatban vannak, ám e pillanatig alig-alig történt komoly felelősségre vonás.

Egy szánalmas epizód a közelmúltból: az egyik rendőr, miután szembesült a számára kedvezőtlen ítélettel (persze nem letöltendő…) sírva hagyta el a tárgyalótermet.
Amikor rugdosni kellett, nem sírt.