Morvai Krisztina utolsó figyelmeztetése, nyílt levele az SZDSZ-nek

Kedves Szabad Demokraták!

A Szabad Demokraták Szövetsége egy egyszázalékos törpepárt, amely élet-halál uraként viselkedik Magyarországon. Most éppen úgy tűnik, rajtuk, azaz önökön múlik, hogy egy újabb helytartót ültetnek-e ránk miniszterelnökként a Hazánkat tönkretevő külföldi hatalmak. Ez tévedés – nem önökön múlik. Ez ugyanis a mi hazánk.

Mostantól mi határozzuk meg, hogy itt mi történik, és a magukfajták fognak igazodni! Az úgy van rendjén, hogy mi választhatunk – vezetőket és értékrendet. Mert Magyarország nem az SZDSZ-é. Magyarország a Magyaroké! Önök, kedves SZDSZ, félreismerték a magyar népet. Azt gondolták, hogy velünk mindent megtehetnek. Azért gondolták így, mert eddig nem mutattunk elég erőt. Ennek most vége. Mostantól erőt mutatunk, és el fogjuk kergetni önöket a hatalomból!

Önök MSZP-s pajtásaikkal együtt saját részükre leprivatizálták, lenyúlták a magyar nemzeti vagyont, a gyárainkat, üzemeinket, ingatlanjainkat. Haverjaikkal, klánjaikkal külföldi kézre juttatták azt, ami a miénk. Milliárdosok lettek a magyarok vérén, nyomorúságba döntötték a hazánkat és most további nadrágszíj-húzogatást követelnek a magunkfajtáktól. Most már ideje, hogy önök húzogassák a nadrágszíjukat. Milyen rendszer az, ahol a magukfajták a profitot privatizálják, a költségeket és a károkat viszont a magunkfajtákkal akarják fizettetni? Mégis, hogy képzelik ezt a végtelen pofátlanságot? A kárt önöknek kell viselniük, mert önök okozták. Adják vissza a magyaroktól fillérekért elprivatizált vagyont, hozzák haza off-shore cégeikből a tőlünk ellopott pénzt!

És felejtsék el azt, hogy önök fogják kijelölni Magyarország miniszterelnökét! Nem kell a gyilkos, csirkefogó Bajnai, akinek gyalázatos pénzéhsége miatt kilenc magyar ember lett öngyilkos, és félezer magyar család ment tönkre. Amit velük megcsinált „kicsiben”, azt most nagyban akarja véghezvinni az egész országgal. De mi nem fogjuk engedni! Elviselhetetlenné fogjuk tenni az ő életét is és az önökét is, ha nem takarodnak el önként a magyar közéletből. Felejtsék el azt is, hogy az eddigi kártevést büntetlenül megúszhatják. Ugyanúgy nem fogják megúszni, ahogy Bajnai sem ússza majd meg a libatenyésztőkkel szembeni gyalázatos tetteit és az EU-pénzek lenyúlását, haverok kezére játszását. Ennek most vége!

Itt az ideje, hogy mi határozzuk meg az önök sorsát, és ne önök a miénket. Önök Demszky Gábor személyében kitüntették az őrjöngő Gergényi főkapitányt, amikor MSZP-s szövetségeseikkel együtt voltak szívesek közénk lövetni és megtapostatni bennünket. Önök a magyar embereket leciánoznák, Kuncze Gábor által biztatva tömeges öngyilkosságra a magunkfajtákat. Folytatnák, amit gyilkos haverjuk, Bajnai elkezdett. Önök a magyarországi ciánista párt. Mi viszont anticiánista magyar emberek vagyunk, ezért fogunk végre megszabadulni önöktől. Ne mérgezzék tovább Magyarországot és a magyar nemzetet! Takarodjanak a magyar közéletből!

Most, első körben azt követeljük önöktől, hogy vonják vissza a miniszterelnök ránk kényszerítésének tervét, és ne akadályozzák a magyar nép akaratának kinyilvánítását, a szabad, előrehozott választásokat!

Megkérünk minden magunkfajta magyar embert, hogy ha SZDSZ-párti országgyűlési vagy helyi képviselővel vagy más szabad demokrata közéleti szereplővel találkozna utcán, közterületen, lakóházban vagy bárhol máshol, fejezze ki a leghatározottabban és félreérthetetlenül, hogy a magyar nép az SZDSZ-t megveti és a közéletből való azonnali eltűnésüket követeli. A pártot és eszméiket a történelem szemétdombjára szánjuk.

Budapest, 2009. március 30.

Morvai Krisztina és a magunkfajták

Morvai: adjuk 1%-unkat a Nemzeti Jogvédő Alapítványnak
2009.02.07. 01:21

Kedves Barátaim, Kedves „Magunkfajták”!
Ismét eljött az adóbevallás ideje, és én ismét arra bíztatlak Benneteket, hogy személyi jövedelemadótok egy százalékát a Nemzeti Jogvédő Alapítványnak ajánljátok fel. Hálás köszönetem minden jóérzésű honfitársamnak, akik már tavaly is ezt tették, nem is kevesen.

Tudjuk és látjuk, hogy a hazugságkormány csalással megszerzett hatalmát és embertelen rendszerét a „magunkfajták” folyamatos megfélemlítésével és megalázásával próbálja elérni. Meggyőződésem szerint ma Magyarországon egyetlen olyan szervezet van, amely e megfélemlítés és megalázás ellen intézményesen, s igen hatékonyan lép fel. Ez a szervezet a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és az általa működtetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat, a mára már közel hetven kiemelkedő szakismeretű, nemzeti érzelmű együttműködő ügyvéd kollégával, Zétényi Zsolt és Gaudi-Nagy Tamás vezetésével. Ők vannak ott a tüntetéseken, szállnak szembe a jogsértő rendőri intézkedésekkel, „hozzák ki” a fogdákból a jogellenesen bebörtönzötteket. Ők harcolnak a 2006 őszi áldozatoknak, s az azóta megvalósult újabb emberi jogi jogsértések áldozatainak nyújtott kártérítésekért, s ők védik a koncepciós eljárások alá vontakat. Részt vesznek a hazánk „gyarmatosításával” szembeni jogi harcban, például az egri kórházvédők oldalán, vagy az újonnan megalakult nemzeti vagyont védő munkacsoportban, ahol az igazságtalan privatizációs szerződések érvénytelenítésén s a nemzeti vagyon maradékát mentő törvény megalkotásán dolgoznak.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat megőrzéséért és megerősítéséért most személyesen is tehetsz valamit úgy, hogy az Neked semmibe sem kerül, csak az SZJA 1 %-áról rendelkező nyilatkozatba kell beírnod a Nemzeti Jogvédő Alapítvány nevét és az adószámát 18446081-1-05).

Látogass el a nemzeti jogvédők tevékenységét bemutató honlapjukra: www.nja.hu. Itt olvashatsz az Alapítvány és a Szolgálat működésének, eredményeinek részleteiről, a szervezetek támogatásának lehetséges formáiról. (...)

Hálásan köszönöm, hogy Te is hozzájárulsz a magyar emberek méltóságának és jogainak szakszerű, hatékony és jószívű védelméhez.
Hittel, reménnyel és szeretettel
Morvai Krisztina
(Barikád)

Morvai Krisztina karácsonyi gondolatai

2008-12-22 10:46 barikád.hu



Magyarország a Magyaroké! Ez az a jelszó, amely a legtömörebben fogalmazza meg a nemzeti radikalizmus és egyben a Jobbik értékrendjét és programját.
De mi köze ennek a jelszónak és ennek az értékrendnek ahhoz, hogy mit teszünk idén a Karácsonyfa alá kislányunknak, szüleinknek vagy a szomszéd Géza bácsinak?

Az összefüggés egyszerű, s mégis meglepően kevesen látják át: magyar emberként magyar vállalkozóktól, magyar gazdáktól, magyar árut kell vásárolnunk, mert - egyelőre - leginkább ezzel tudjuk fellendíteni a hazai gazdaságot, s támogatni honfitársainkat. A Karácsony jó alkalom arra, hogy tudatosan átgondoljuk, s ténylegesen meg is változtassuk vásárlási szokásainkat s elkezdjünk örülni annak, hogy végre van egy kis választási szabadságunk: a pénzünkkel szavazhatunk a külföldi nagytőke helyett a magyar kis és középvállalkozókra, a magyar parasztemberekre.

Jól emlékszem arra a napra, amikor egyszercsak végre eljött számomra a megvilágosulás s feltettem magamnak a kérdést: miért költöm a pénzemet magyar helyett külföldi árura, miért támogatom a multikat, a külföldieket, ahelyett, hogy az egyre nyomorúságosabb helyzetben lévő magyar termelőket, iparosokat, gazdákat, kereskedőket és családjaikat, valamint – a munkahelyek fennmaradása által – dolgozóikat és az ő családjukat támogatnám?

Előttem van a jelenet, hadd osszam meg Önökkel. Kórházi tartózkodásom utolsó napja volt, mégpedig egy olyan kórházban, ahol az orvosok és az ápolók nem fogadtak el pénzt a betegektől. Hálámat ajándékokkal akartam kifejezni. Kiszöktem egy édesség-ital és ajándékboltba, kezemben a listával, hogy kinek milyen értékben szeretnék vásárolni. Az üzlet szerencsére nem valamiféle külföldi cég tulajdona volt, hanem magyar családi vállalkozás. Idáig rendben is volt a dolog. A problémák ott kezdődtek, amikor a (férfi) főorvosoknak ösztönösen egy-egy márkás skót whisky-t kértem, a női orvosoknak Martinit, Baily’s-t vagy valami hasonló külföldi kontyalávalót, a nővérkéknek pedig egy-egy doboz Merci bonbont. Közel egy órába telt, mire szegény eladónő az utolsó díszcsomagoláson is elrendezte a masnit és a 10-12 ajándékot két nagyobb szatyorba helyezte. Ha hiszik, ha nem, ebben a pillanatban ért el a megvilágosodás nagy pillanata. „Bocsánatot kérek, de szeretném, ha az egészet előlről kezdenénk” – mondtam az eladónak, aki döbbent arckifejezéssel mérte fel a menekülési útvonalakat, mert meggyőződése lehetett, hogy megbolondultam, s esetleg benne is kárt teszek. Látta rajtam a kőkemény elszántságot.

„Felejtsük el az összes külföldi italt, és nézzük meg, milyen magyar boraik vannak”- mondtam szenvedélyes lelkesedéssel, abban a meggyőződésben, hogy most mérem az első csapást a globalizmusra és nyújtom a magam első mentőővét a magyar gazdaságnak. (Ezt viccnek szántam, de ha sok százezren elkezdenénk ugyanígy tenni, s „magyarul” vásárolni, akkor valóban érzékelhető és komoly lenne a hatás, amellett hogy a mi közérzetünk is jobb lenne, mert éreznénk, hogy hatni tudunk a magyarországi folyamatokra.) Nos, kiderült, amit persze sejtettem, hogy vannak nagyon komoly és értékes magyar borok, amelyek bőven felérnek egy whisky-vel vagy más szokványos külföldi itallal. Kedvenc pincészetemtől, a szekszárdi Takler-től is sikerült úgy válogatni, hogy a kétezer forintostól a tízezer forint feletti értékűig szinte mindenkinek tudtam bort ajándékozni. Lecseréltem a Merciket is, magyar csokoládéra. „Olyan már nem is létezik” – gondolhatja most a kedves Magunkfajta olvasó. Valóban, a hagyományos magyar cukor és csokoládégyárak túlnyomó többsége ugyanúgy külföldi kézre került, mint az egész ország…
(Hogy volt az a régi sláger: „mondd, miért hagytuk, hogy így legyen?” De ugye most már ki merjük mondani, hogy Magyarország a Magyaroké, és minden Magunkfajta a Jobbikra fog szavazni, legközelebb januárban a kilencedik kerületben, Szegedi Csanádra…)

Szóval valóban szinte kivétel nélkül minden ilyen gyár (is) külföldi kézen van szégyenünkre és szomorúságunkra. De eszembe jutott akkor és ott a mentő ötlet. Beugrott, hogy nemrégiben Szerencsen jártam előadást tartani, ahol megismerkedtem egy bátor magyar családdal, akik öntudatos magyarként és tősgyökeres szerencsiként nem tudták szó nélkül hagyni, hogy a legendás Szerencsi Csokoládégyár külföldieké lesz. Korunk szabadságharcosaiként létrehoztak egy családi vállalkozást, a Szerencsi Bonbon Kft-t, ahová „kimentettek” néhány hagyományos szerencsi terméket, mint például korosztályom gyerekkorának egyik kedvencét, a Melódia csokoládét. A Merci helyett tehát tíz-tíz darab Melódia került a díszcsomagolásba a nővérkéknek.

Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a kis magyar üzletben kevés vásárló volt (már amennyiben ez szerencsének mondható), ugyanis az ország apraja-nagyja a Tesco-ban, az Auchan-ban, az Aldiban és a többi külföldinél tologatja a kosarát, hogy aztán ők kitologassák kosaraikban országunkból a profitot, mi pedig addig tologassunk ki magunkkal, amíg a gyerekeinknek már nem lesz hazája…
Szóval, a kis magyar üzletben kevesen voltak, így aztán senki nem vert meg, mégcsak nem is üvöltözött velem, amiért megvilágosodásom kapcsán feltartottam a sort. Amikor kiléptem az üzletből, valami egészen valószínűtlen jó érzés volt a szívemben, úgy éreztem, hogy ez a „magyar üzletben magyar árut” vásárlás nagyon fontos „hazafias”, azaz „honleányi” cselekedet volt. Így aztán szokásommá vált és ezt a szokást szívből ajánlom minden kedves Magunkfajtának.

Aki - hozzám hasonlóan - utolsó percekre hagyja a karácsonyi vásárlást, már ki is próbálhatja, hogy tudatosan magyar kereskedőtől, magyar árut vesz, s ezzel nemcsak a megajándékozottnak, hanem a magyar vállalkozónak is jót tesz. Szívből ajánlom a multi bevásárlóközpontok helyett a karácsonyi piac-szerű kirakodó-vásárokat, ahol nagyon szép ajándéktárgyak kaphatók, s a szaloncukortól a csomagolópapírig mindent be lehet szerezni itt is, nemcsak a hatalmas külföldi üzletekben. Én a hétvégén a budapesti Batthyány téri karácsonyi kirakodóvásáron voltam, sajnos szinte vásárló-társak nélkül, csak a gyerekeimmel. Nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindent meg tudtam venni, lökdösődés, sorbanállás és bosszankodás nélkül. S közben beszélgetni is tudtam a (magyar) vállalkozókkal, kereskedőkkel, akik egyébként egészen szerda délig hívják és várják a vásárlókat. Hasonló kirakodóvásár minden nagyobb településen van, ahogy vannak (egyelőre még, s hassunk oda, hogy maradjanak is) kisebb, magyar tulajdonú üzletek. Kérem Önöket, hogy ezekbe térjünk be, s itt vegyük meg a Karácsonyfa alá, a Karácsonyfára, illetve a Karácsonyi asztalra valókat. Ha könyvet szeretnénk vásárolni, tudatosan kerüljük el azt a bizonyos két vagy három hatalmas könyv-kereskedő láncot, amelyik megfojtja, tönkreteszi a kicsiket, azaz munkanélkülieket csinál a magyar könyv-kiskereskedőkből. Válasszuk helyettük a magyar kisvállalkozók sokkal hangulatosabb üzleteit, ismerkedjünk össze a tulajdonossal vagy eladóval, s térjünk vissza oda a jövő évben is. Én a minap egy egészen apró, de nagyon hangulatos kis könyvesboltba tévedtem be Budapesten a Mester utca-Tinódi utca sarkánál, s azóta is csak ámulok, hogy milyen hatalmas a választék és milyen kényelmesen, jó hangulatban lehet ott nézelődni és vásárolni. Igenis maradtak még ilyen üzletek, szerte az országban, s a mi felelősségünk, hogy meg is maradjanak. (Alapvetően két dolgot tehetünk értük. Az egyik, hogy választópolgárként olyan erőt juttatunk a hatalomba, amely vallja és hírdeti, hogy Magyarország a Magyaroké, s ennek keretében a külföldiek helyett a magyar vállalkozók, magyar gazdák, magyar munkavállalók érdekeit védi. A másik, hogy tudatosan náluk, azaz a magyar kis és középvállalkozóknál vásárolunk s az ő termékeiket vesszük meg.)
Helyes és fontos, hogy ajándékaink „tartalmukat tekintve” is magyarok legyenek. Ezért ajánlottam már a jó magyar borokat, amelyeket bátran ajándékozhatunk bárkinek, szinte bármely értékben – kivéve mondjuk óvódás unokaöccsünket akinek vegyünk inkább Melódia csokit, vagy magyar mesekönyvet, verseskötetet, fajátékot. De vásárolhatunk fiataloknak és érettebb korúaknak egyaránt magyar zenéket, esetleg nemzeti (radikális) rockot, például Hungarica, Ismerős Arcok, Kárpátia, Kormorán vagy Szkitia CD-t.

A Budapest, Móricz Zsigmond körtér 16. szám alatti Turul Márkaboltban a divatos nemzeti radikális ruhadaraboktól a kisebb, de egyedi és különleges kisebb ajándéktárgyakig sok minden kapható. Egy ilyen üzletben akár egyszerre minden szerettünknek megvehetjük az ajándékot.

Fontos, hogy a karácsonyi étkezéseinkhez se külföldieket, multikat gazdagítsunk a bevásárlásainkkal. Lehet, hogy kényelmesebb a hatalmas bevásárlóközpont, de hangulatosabb, jobb minőségű árut kínál, s helyesebb választás egy jó piac. Szidhatjuk az országromboló rablóbandát, amiért tönkreteszik a magyar mezőgazdaságot, de addig is, amíg leváltjuk és messzire kergetjük őket, vásároljunk magyar zöldséget, gyümölcsöt, húst és más élelmiszert a magyar gazdáktól, magyar vállalkozóktól. Ennek kapcsán hívom fel a budapestiek figyelmét, hogy megnyílt a Mórakert Termelői Értékesítő Szövetkezet kiváló magyar zöldséget és gyümölcsöt árusító gyönyörű üzlete, a József körút 14. szám alatt. Ha itt vásárolunk, a Szövetkezet céljait is támogatjuk, amelyet így foglalnak össze: „Alapvető célunk, hogy a családi gazdaságok piaci, értékesítési biztonságot nyerjenek. Így kívánjuk biztosítani a lakosság helybentartását és a családi egzisztenciák kiépülését.” (www.morakert.hu)

Természetesen nem a vásárlás a Karácsonyra való felkészülés legfontosabb része. De – bármilyen furcsán is hangzik talán – tehetjük a lelki, spirituális felkészülés részévé azáltal, hogy a szeretteink megajándékozása kapcsán arra is gondolunk, hogyan tudnánk szeretetünket még jobban és esetleg még „kézzelfoghatóbban” kifejezni a többi honfitársunk és Magyarország iránt is. Ennek fontos eleme, hogy ellenállunk a kísértésnek s nem vagyunk hajlandóak a fogyasztói társadalom reklámok és más manipulációk által kézivezérelt marionett-bábjaként viselkedni, hanem önállóan gondolkodó, döntéseket hozó felnőttek vagyunk. S ennek keretében például magyar árut vásárolunk, magyar emberektől, s ily módon hatunk oda, a magunk módján, a magunk eszközeivel, hogy Magyarország megmaradjon és a miénk maradjon. Mert nekünk, Magunkfajtáknak csak ez az egy Hazánk van. Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten Áldja Önöket! Szívből kívánok Áldott, Szép Karácsonyt, s szeretetben, derűben és szabadságban gazdag Új Esztendőt. Találkozunk a Barikádon 2009-ben! (természetesen, ahogy ugye mindenki pontosan tudja, a www.barikad.hu ra gondolok….)

Sok szeretettel
Morvai Krisztina

barikád.hu

z Emberi Jogok Nemzetközi Napján
2008-12-10 08:54 barikád.hu



Kedves Magunkfajták! Kedves Dr. Bárándy Péter és Hajós András!

Amikor először megláttam a meghívót Kormos Valéria újságírónő könyvének bemutatójára, - amely december 11-én 15 órakor a Terror Házában lesz - megállt bennem az ütő. Már majdnem felkiáltottam: „Ég az arcom!”. A könyv ugyanis a 2006. őszi véres rendőrterror, ÁVH-s kínzások és koncepciós eljárások áldozatairól szól, s a művet nem más mutatja be, mint Dr. Bárándy Péter az MSZP-SZDSZ kormány nemrégi igazságügyi-minisztere és Hajós András, az RTL Klub magyargyűlölő, szélsőséges és kirekesztő Heti Hetesének sztárja.

Először arra gondoltam, hogy ez a választás a megvert, meggyötört, megkínzott áldozatok és az egész magyar nép szemen köpése, s egyben a népnyúzó MSZP és a szemkilövetőket aktívan támogató liberális-szocialista értelmiségi elit szalonképessé tételére irányuló kísérlet.

Aztán elővettem nagynénikém kedvenc, gyakran ismételgetett tanácsát: „nézzük a dolog jó oldalát!”

S rájöttem, hogy ez valószínűleg jó hír is lehet. Két befolyásos és gazdag ember most hírtelen, több, mint két év elteltével látványosan és határozottan a 2006. őszi tragédiával kapcsolatos igazságtétel ügye mellé áll. Általuk most már nyilván végérvényesen lehull a lepel a véreskezű diktátorokról s aljas kiszolgálóikról. A milliomos jótevők lévén rendeződik a súlyos sérültek és családjaik anyagi helyzete is, hiszen kétség nem fér hozzá, hogy a megvilágosodott két igen jómódú úriember, akiknek immár szívügye az igazságtétel és a jóvátétel nemcsak száját, hanem pénztárcáját is kinyitja az áldozatok érdekében. Minden vonatkozásban pótolják az eddigi mulasztásaikat, s a Magukfajták mulasztásait, amelyeket igazán szánnak-bánnak. Mára (bocsánat, csütörtökre) szívügyükké vált a diktatórikus kormány által jogaikban és méltóságukban megsértett emberek ügye! Harcolni fognak a kilőtt szeműekért, az egész életre munkaképtelenné tettekért, a meggyötörtekért s természetesen azért, hogy bántalmazóik, kínzóik s azok gyalázatos felbújtói - élükön persze, mindenki által tudottan a jelenlegi miniszterelnökkel - mielőbb börtönbe kerüljenek. Bárándy és Hajós urak új küldetést vállaltak. Azt mondják: „Eddig és ne tovább!!” A Heti Hetes a Magunkfajtákon való primitív röhögés helyett mostantól nyilván a Civil Jogász Bizottság meghallgatásairól készült megrázó erejű filmet fogja mutogatni, kiegészítve a Kormos Valéria könyvéből megismerhető történetekkel és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által képviselt ügyek ismertetésével. Hajós úr kihirdeti: „Gyerekek, primitív a show, álljunk le! S amíg nincs igazságtétel a 2006. őszi vérengzések ügyében hogyan merünk mi pimaszul röhögni? És hogy merünk állandóan úgy beszélni az elnyomás és a nyomor, Magyarország gyarmattá tétele ellen tiltakozókról, mint randalírozó, veszedelmes csőcselékről? Nem vagyunk mi nagyon-nagyon pofátlanok, gyerekek?” Majd pedig megteszi nyilvános felhívását a szerény teljesítményért hatalmas pénzeket szakító Heti Hetes-es kartásaihoz (chartásaihoz), hogy csatlakozzanak hozzá, s egyhavi jövedelmükkel támogassák 2006. őszének súlyos sérültjeit és családjaikat. A Bárándy ügyvédi iroda pedig teljes erőbedobással fog harcolni az áldozatoknak nyújtandó peren kívüli kártérítésekért, s Bárándy ügyvéd úr latba veti minden szakmai tekintélyét a felelősök megbüntetése és az áldozatok azonnali és teljes kártalanítása mellett. S persze annak érdekében, hogy a további hasonló tragédiák elkerülhetőek legyenek, a Bárándy ügyvédi iroda minden munkatársa ott tüsténtkedik majd velünk a politikai rendezvények, tüntetések során – lelkesen jelentkezve a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szervezésében rendszeresen jelenlévő önkéntes jogász kollégák sorába -, portyáinkon ellenőrizendő, hogy mit is csinálnak a rendőrök az utcákon, s mi történik az előállítottakkal a fogdákban. A Bárándy ügyvédi iroda profilja új elemmel egészül ki: a nemzeti jogvédelemmel, az emberi jogaikat gyakorló magyarok vélemény-nyilvánítási szabadságának, gyülekezési jogának, egyesülési jogának kemény, következetes, szakszerű védelmével. Új korszak kezdődik a nemzeti jogvédelemben.

Bárándy ügyvéd úr – s őt követve hamarosan nyilván a többi MSZP és SZDSZ kötődésű jogászkollégánk is - komoly és meggyőző érvekkel sújt majd le azokra, akik 2006. ősze óta is nem kiteljesíteni – az Alkotmánnyal összhangban: védeni és biztosítani – hanem folyamatosan korlátozni, nyírbálni kívánják a magyar emberek szabadságjogait, azaz a véleménynyilvánítási szabadságot, a gyülekezési és az egyesülési jogot. Csütörtöktől Bárándy úr és körei mély megvetéssel tekintenek majd azokra, akik a népnyúzó, országromboló kormány és a szemkilövető SZDSZ ellen tüntetőket nem szabadságjogaikat gyakorló állampolgárokként, hanem megfegyelmezendő, randalírozó csőcselékként kezelik. Ha egy rendőri vezető olyasmit mond mostantól, hogy „Ezentúl nem feloszlatni fogjuk a tüntetőket, hanem körbezárni és egyenként igazoltatni”, számíthat Bárándy úr felháborodott kritikájára, s arra, hogy a hősies, kompromisszumot nem ismerő újdonsült jogvédő az Alkotmányt s az Európai Emberi Jogi Egyezményt dolgos kezében fenyegetően lóbálva majd felvilágosítja, hogy a tüntető emberek nem bűnözők, nem banditák, hanem jogaikat gyakorló állampolgárok. Megalázó csapást mér azokra, akik olyanok még most is, amilyen ő volt csütörtökig. Nem veszi könnyen a magyar emberek megalázását, emberi méltóságuk, emberi jogaik sárba taposását! Ennek vége, mert csütörtökön színrelép Bárándy dr. s nyomában sorra követői, a többi szocialista és liberális emberi jogi élharcos. Paradicsom lesz ez a hazugságkormány ellen, az igazságért tüntető Magunkfajtáknak, bárki megláthatja! Szakmai érvek sokaságával bombázza majd a volt miniszter azokat a diktatúrára sóvárgó, az emberi jogokat zsigerből gyűlölő, vagy csak a sajátjai számára kisajátító értelmiségieket, akik állandóan azon mesterkednek, hogyan lehetne gyűlöletbeszéd-törvényekkel befogni a Magunkfajták száját. Leáldozott a napjuk azoknak, akik a gyülekezési törvény szigorításával kívánják elérni, hogy a népnyúzók elleni látható és hatékony fellépés minden formáját betiltsák, s az egyesülési jogot pedig vonják meg a csúnya magyarkodóktól, amilyen például a Magyar Gárda. Na, az ilyenek mostantól reszkethetnek, mert komoly szakmai ellenfelük akadt, a magyar emberek szabadságjogaiért s a tüntetők jogainak sárbatiprása ellen a tűzvonalba lépő Bárándy ügyvéd úr személyében. Mostantól, a történelemformáló csütörtöktől - hála Bárándy úr hiteles, határozott fellépésének- nagyon szégyellhetik majd magukat azok, akik „szélsőséges eszmék nevében utcára vonulóknak” titulálják a 2006. szeptemberben Gyurcsány lemondását követelőket vagy a 2006 október 23-án az ötvenedik évfordulón Budapest közterein emlékezni vágyókat. Hol van már a tavalyi hó, amikor a mi Saulból lett Pálunk, Bárándy Péter még ilyen interjút adott a HVG-nek:

hvg.hu: Van, aki a magyar rendőrség 2006. szeptemberi és októberi, a jogvédők által kifogásolt fellépését is az irányítás összezavarodásával, a vezetés elbizonytalanodásával hozza összefüggésbe.

B. P: Ehhez kétség sem fér. De az is igaz, hogy a magyar rendőrség sem volt felkészülve a zavargásokra, mert nem szerzett ezen a téren tapasztalatot. Nyugat-Európában már negyven évvel ezelőtt, 1968-ban megtanulták a rendfenntartó erők, hogyan kell kezelni a spontán tüntetéseket, a szélsőséges eszmék nevében utcára vonuló tömegeket. A rendőrnek tudnia kell, hogy a politika mögötte áll, egyértelmű felhatalmazása van az utcai rendbontások megfékezésére, azaz a kormánypártok és az ellenzék egyaránt helyeslik a fellépését. Ha az ellenkezője történik, akkor a rendőrség elbizonytalanodik, és ezért nem lehet neki szemrehányást tenni. (2008. május 14. HVG)

Hol van az már, amikor a megvert emberek hősies jogvédője, Bárándy úr ezen interjú utolsó mondatában azt állította, hogy a FIDESZ-nek is úgy kellett volna támogatnia és ünnepelnie a rendőri brutalitást, ahogy tették a kormánypártok. S pláne hol van az már, amikor úgy gondolkodott a mi emberi jogi harcostársunk, a Nemzet Jogvédője, hogy a rendőrségnek a 2006. őszi vérengzésekért „nem lehet szemrehányást tenni”.

Hát miért is ne lehetne Saulból Szent Pál? Emlékszem, ezt kérdezte Horn Gyula kapcsán a nemzet csalogánya, Lendvai Ildikó, aki egykori főcenzorként a lehető leghitelesebben szónokolhat nekünk magyaroknak a demokráciáról és az emberi jogokról. Hát persze hogy lehet, csak ahhoz úgy kell tenni, ahogy Saul tett: meg kell bánni az elkövetett bűnöket és meg kell követni az érintett embereket. S elkerülhetetlen a személyes jóvátétel is. A szó mellett a tettek.

Nyilvánvalóan pontosan erre készülődik Hajós úr és Bárándy úr. Csütörtökön lesz a Nagy Bejelentés. Bocsánatkérés a végig nem gondolt kijelentésekért, elhatárolódás a rossz barátoktól/elvtársaktól. Mély, megrázó vallomások arról, hogyan és miért váltak megtévesztetté, s hogy világosodtak meg arról: nem tűrhetik a magyar emberek méltóságának és emberi jogainak megtaposását. S a bocsánatkérést, az elhatárolódást a mai anyagias világban mi sem tehetné nyomatékosabbá, mint egy komoly összeg felajánlása az áldozatoknak és családjaiknak. Szép szavakból ők már kaptak eleget, mostmár az életminőségüket javító komolyabb pénzösszegekre lenne szükség. Elő a bukszát Kedves Bárándy úr, Kedves Hajós úr!

Megkérem Hajós és Bárándy urakat, hogy – ahogy azt bizonyára tervezik is - nyilvánosan határolódjanak el az MSZP-től és az SZDSZ-től, attól a két kormánypárttól, amelyik felelőse volt a 2006. évi vérengzéseknek, s amely pártok a mai napig nem mondták ki az igazságot, nem kértek bocsánatot az áldozatoktól. S persze határolódjanak el az őket támogató úgynevezett értelmiségtől is, akik bocsánatos bűnnek tekintik a szemkilövést. Csütörtökön a Nagy Bejelentés kapcsán hangsúlyozzák az emberek és a sajtó nyilvánossága előtt, hogy a szabadságjogokat szentnek és sérthetetlennek tartják egy demokráciában, s vallják, hogy a véleménynyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog és az egyesülési jog csak végső esetben a lehető legkisebb mértékben, alkotmányosan elfogadható célhoz szorosan kötötten korlátozható. Határolódjanak el nyilvánosan azoktól, akik a szabadságjogok gyakorlóit sértegetni merik, veszélyes embereknek állítják be, s akik a magyar emberek emberi jogait nem védeni és biztosítani, hanem folyamatosan korlátozni kívánják. Követeljék a nyilvánosság előtt annak kivizsgálását, hogyan rendelhettek el azon a bizonyos véres őszön - amelyről szól a könyv, amit bemutatnak - magyar bírók 30 napos előzetes letartóztatást igen nagy számú ártatlan emberrel szemben , kik voltak azok az ügyészek és bírók, akik felelősek ártatlan emberek fogságba vetéséért és ott-tartásáért, követeljék a velük szembeni vizsgálatot, fegyelmi, büntetőjogi és polgári jogi felelősségre vonást. S végül, de nem utolsósorban ajánljanak fel mindketten egy-egy komoly összeget a 2006. őszi áldozatokat tömörítő Közhatalom Jogsértettjei Egyesületnek. (Ezt persze nyilván tervezték is, nem akarom úgy feltűntetni, mintha ez az én ötletem lenne.) A dolog súlyára tekintettel javaslom, hogy a felajánlott összeg legyen mindkettőjük esetében egy-egy havi jövedelmük. Így jut is és - bőségesen- marad is.

Kedves Magunkfajták, ez a csütörtöki nap fordulópont lesz az emberi jogok magyarországi történetében. Amit Kossuthék elkezdtek, azt most Bárándy és Hajós kiteljesítik. Zöld utat kapnak a polgári és politikai szabadságjogok, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés szabadsága. De ez még csak a kezdet! Most még csak a polgári és politikai szabadságjogokért szállnak síkra s csak egy szocialista-liberális jogász és egy szocialista-liberális művész. De hamarosan következik az emberi jogok másik nagy csoportja, a szociális-gazdasági-, kulturális jogok, s képviseletükben a többi szocialista és liberális vezető értelmiségi. Kedvenc Heti Hetes sztárjaink, Gálvölgyi, Hernádi Judit, Kern András hatalmas tacepaókkal vonulnak majd Budapest valamelyik főútvonalán: A MAGYAR FÖLD MARADJON MAGYAR KÉZBEN! IGAZSÁGOT A GAZDÁKNAK! LE A MULTIKKAL, HOZZÁK HELYZETBE A MAGYAR KIS ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÓKAT! MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ!

A Bárándy ügyvédi iroda fizetett hirdetést ad közre azoknak a munkásembereknek címezve, akik szakszervezetet szándékoznak alapítani a multikkal szembeni dolgozói érdekérvényesítéshez. Ingyenes jogi segítséget és jogi képviseletet ajánl fel nekik.

Csütörtökön új korszak hajnalára ébredünk. Vége a magyarok elnyomásának, az emberi méltóság, az emberi jogok sárbataposásának.

Tehát ne feledjék, Kedves Magunkfajták: 2008. december 11. csütörtök 15 óra. S egy kellemes meglepetés: a sorsfordító rendezvényt on-line is követhetik ezen a címen: www.xxiszazadintezet.hu

Mire Önök ezt a levelet olvassák, már csak egyet kell aludni! Addig adják tovább a nagy hírt a Magunkfajtáknak, jöjjenek össze egymással a nagy alkalomból, nézzék közösen a közvetítést, fogadjanak egymással kisebb nagyobb tétekben: mekkora összeget ajánl fel az áldozatoknak Bárándy és mekkorát Hajós? Aki jobban megközelíti a valós összeget, azt lepjék meg valami szép, magyaros ajándékkal, mondjuk egy üveg magyar vörösborral. Nekem a szekszárdi Takler pincészet a kedvencem, vörösboraik szerintem világszínvonalúak – de erről, s arról, hogy miért vásároljunk karácsonyi ajándékba és a karácsonyi ünnepi asztalra magyar árut, majd jövő szerdán.

Addig is Isten áldja Önöket, s ne feledjék: visszavesszük Magyarországot, mert nekünk, Magunkfajtáknak csak ez az egy hazánk van.

Sok szeretettel
Morvai Krisztina

barikád.hu

Kedves Magunkfajták!

Bocsánatukat kérem, amiért néhányhetes alkotói válság miatt elhanyagoltam rovatomat. Ma, Megyesi Gusztáv az Élet és Irodalom újságírója személyében végre homlokon csókolt a múzsa, s arcátlan cikkére reagálva megírtam az alábbi levelet. Folyamatos dilemma számomra, hogy érzem a keresztényi szeretet, a megbocsátás és a baráti hang szükségességét, ugyanakkor azt is érzem, hogy a Magunkfajták lúzersége mára már elviselhetetlenné vált, s ilyenkor a kemény hangnemre, a határozott ellenállásra voksolok. Kiváncsi vagyok az Önök véleményére!

Szeretettel gondolok a Kedves Olvasókra, s igyekszem - immár magunk mögött hagyva a rettenetesen fárasztó , de sikeres és fontos országjárást - szerdánként ismét jelentkezni.

Tisztelt Élet és Irodalom Szerkesztősége!

Érdeklődéssel olvastam Megyesi Gusztáv elvtársuk cikkét (Élet és Irodalom, 2008. november 7), amelyben az egri kórházvédőket tolvaj bűnözőknek beállítva sopánkodott azon, hogy a Magunkfajták hogy merészelnek fellépni a Magukfajták zavartalan országrombolása, a nemzeti vagyont fillérekért összeharácsoló rablásai ellen. Megyesi elvtárs -összhangban a Magukfajták többségével - igen rossznéven veszi, hogy mi magyarok nem vesszük szó nélkül tudomásul, hogy gyarmati sorra ítéltek bennünket, s nem úgy reagálunk az Önök szeretett főnökének, Simon Peresznek Magyarország felvásárlásáról szóló tájékoztatójára, hogy azt mondtuk volna: Shalom, Shalom, jöjjön csak bátran és szolgálja ki magát. Kedves Magukfajták, az Önök arcátlansága nem ismer határokat. S persze a mi gyávaságunk és lúzerségünk sem, ezt is tegyük hozzá. Ha bennünk a Maguk ötven évnyi kommunizmusa után maradt volna egy szemernyi is az ősi magyar virtusból, akkor az ún "rendszerváltás" után a Magukfajták nem csomagolták volna ki legendás bőröndjeiket, amik állítólag készenlétben álltak. Nem. Bőröndöstül távoztak volna, de izibe! Önként költöztek volna ki a lopott rózsadombi villáikból, s KISZ és párttitkárjaik nem tehették volna rá mocskos kezeiket a magyar nép vagyonára, gyárainkra, üzemeinkre, kórházainkra....És maga, Megyesi, nem írhatna úgy a magyar orvosokról és ápolókról, akiket a Magukfajták kitettek a munkahelyükről, mintha tolvajok, bűnözők lennének. Szép lenne, ha legalább egy ici-pici igaz lenne abból az állítólagos félelemből, amit a Magukfajták éreznek az itt tomboló állítólagos ÁNTISZEMITIZMUS, fasizmus stb miatt. Akkor nem ragadtatnák magukat ilyen pofátlanságra, mint ez a mostani cikk, s mint az a napi rendszerességű gyalázat, amit megengednek maguknak. A Magukfajták ezzel szemben láthatóan egyáltalán nem félnek, mi több, zavartalanul tolvajozzák le a Magunkfajtákat, akik elég lúzerek vagyunk ahhoz, hogy ezt szó nélkül tűrjük. De meddig, Kedves Megyesi elvtárs, Kedves Szerkesztőség, Kedves Magukfajták?

Nem tűrünk a végtelenségig. Nem és nem! A Magunkfajtáknak ugyanis, Tisztelt Megyesi Elvtárs, Tisztelt Szerksztőség, Tisztelt Magukfajták - csak ez az egy hazája van. Magyarország. Ez a mi Hazánk, mi itt vagyunk itthon és mi itt itthon vagyunk. Visszavesszük a Hazánkat azoktól, akik túszul ejtették!
Szívélyes üdvözlettel

Morvai Krisztina

barikád.hu

"Nem hagyhatjuk, hogy mi, magunkfajták vesztesek legyünk a saját hazánkban"


Úgy tűnik, 2008. november 1. az új egri várvédőkkel és mozgalmukkal együtt a magyar büszkeség elestének napja. Ezt azonban nem tűrhetjük el, nem hagyhatjuk, hogy mi, magunkfajták ismét, oly sokadszorra vesztesek legyünk a saját hazánkban - írja közleményében Morvai Krisztina.


Magyarország a mi hazánk. Mi vagyunk itt itthon, és mi itt itthon vagyunk. Itt az ideje, hogy az egri kórházvédőkkel való szolidaritás alkalmából is felemeljük a fejünket, és visszavegyük megtaposott emberi méltóságunkat és nemzeti önrendelkezésünket. Elég volt hazánk gyarmatosításából, elég volt a nemzeti vagyon kiárusításából, elég volt abból, hogy a hasznot privatizálják előlünk, a veszteséget viszont államosítják - hogy azt a kisemberek állják. Elég volt!

November elsején 600 egri egészségügyi dolgozónak, köztük 120 orvosnak szűnik meg a közalkalmazotti jogviszonya. A nyakukra ültetett gazdáik parancsa szerint be sem léphetnek a kórház területére. A betegek ellátatlanul maradnak, és meghalhatnak. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik. Mint ahogyan hazudik az is, aki azt állítja, hogy magánkézben a
helye a nemzeti vagyonnak. Erre a hazugságra ment rá Magyarország. Vegyük vissza a hazugságoktól!

Szolidaritást kell vállalnunk az egri kórházvédőkkel, mert ők azt tették, amit mindannyiunknak tennünk kellett volna, egészen a rendszerváltozás óta. Meg akarták védeni a nemzeti vagyont, és meg akarták védeni a munkahelyüket. Meg akarták védeni a magunkfajta emberek érdekeit azoktól, akik "emberi érdekben", tehát nem csak pénzben és profitban képesek gondolkodni. Akiknek nemhogy az emberi méltó élet, de maga az élet sem számít, ha a profit a tét.

Úgy kellett volna bekeményítenünk és kitartanunk minden nemzeti vagyontárgy, minden gyár, üzem, kórház, posta, iskola, minden egyes munkahely védelmében, ahogy tették az egriek. És ilyen keményen kell megvédenünk termőföldünket, vizeinket is.Az egri kórházvédők a mi élő lelkiismeretünk. Gyurcsány Ferenc már belátta, hogy "elrontották"... Hát velünk is ez történt, mi is elrontottuk. Ott, hogy nem védtük meg, ami a miénk, s hogy hagytuk, hogy megalázzanak, szolgákká tegyenek bennünket a saját hazánkban. Odáig jutottunk, hogy az általunk fizetett rendőrség bűnözőként kezeli azokat, akik gyülekezési és véleménynyilvánítási jogukat gyakorolják, és tiltakoznak a gyarmatosítás, Magyarország kirablása, a folyamatos hazudozás és égbekiáltó igazságtalanságok ellen. A november 1-jei határidő eljött, és az eddigi módszerek, úgy tűnik,csődöt mondtak. Az ellenállás eddigi formái nem váltak be, ezért az ellenállás új, keményebb formáit kell választanunk.

Ezért felhívom az összes magyar szakszervezetet, hogy hirdessenek végre országos tiltakozó akciót, összehangolt, országos sztrájkot, szervezzék meg a munkavállalók összehangolt, országos ellenállású mozgalmát, tiltakozásként amiatt, hogy az embertelen gazdasági és politikai rendszer összeomlásának árát a munkavállalókkal kívánják megfizettetni, tiltakozásként amiatt, hogy az IMF-fel kötött szégyenteljes megállapodással Magyarország totális függőségbe és csődbe került.

Köszönjük meg az egri kórházvédők erejét, példamutatását, s csatlakozzunk hozzájuk a nemzeti vagyon és munkahelyek megvédése, Magyarország függetlenségének visszanyerése érdekében.

Mert nekünk csak ez az egy hazánk van.

Morvai Krisztina
a Jobbik EP-listavezetője

Villámtüntetés: Morvai, Vona+ hazafiak tüntettek az ellopott egri kórházért, országos sztrájkra hívott Morvai
2008-11-01. 01:22

Morvai Krisztina és Vona Gábor országjárásuk kaposvári állomásán péntek este bejelentették: az egri kórházvédőkkel szolidaritást vállalva tegnap 23 órától a Markhot Ferenc Kórház elé vonulnak spontán tüntetésre, ahova hívnak minden hazafit! A Nemzeti Jogvédő Alapítvány munkatársai is úton vannak (voltak és oda is értek) már a hevesi megyeszékhelyre. Alább Morvai közleménye, amelyben országos sztrájkra hív a kórházért, előbb röviden az éjjeli villámtüntetésről.

00:53 - Morvai Krisztina lépett a mikrofonhoz. Ellenállásra szólította fel a tüntetőket, s a gátlástalan privatizáció veszélyeire hívta fel a figyelmet.

00:45 - megérkezett Morvai Krisztina és Vona Gábor. Hatalmas taps fogadta őket.

00:40 - kb. 300 ember gyűlt össze a Minaretnél. A tüntetők soraiban jelen van Zagyva György Gyula, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke is.

Felhívás az egri kórházvédőkkel való szolidaritásra

Úgy tűnik, 2008. november 1. az új egri várvédőkkel és mozgalmukkal együtt a magyar büszkeség elestének napja. Ezt azonban nem tűrhetjük el, nem hagyhatjuk, hogy mi, magunkfajták ismét, oly' sokadszorra vesztesek legyünk a saját hazánkban.

Magyarország a mi hazánk. Mi vagyunk itt itthon, és mi itt itthon vagyunk. Itt az ideje, hogy az egri kórházvédőkkel való szolidaritás alkalmából is felemeljük a fejünket, és visszavegyük megtaposott emberi méltóságunkat és nemzeti önrendelkezésünket. Elég volt hazánk gyarmatosításából, elég volt a nemzeti vagyon kiárusításából, elég volt abból, hogy a hasznot privatizálják előlünk, a veszteséget viszont államosítják - hogy azt a kisemberek állják. Elég volt!

November elsején 600 egri egészségügyi dolgozónak, köztük 120 orvosnak szűnik meg a közalkalmazotti jogviszonya. A nyakukra ültetett gazdáik parancsa szerint be sem léphetnek a kórház területére. A betegek ellátatlanul maradnak, és meghalhatnak. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik. Mint ahogyan hazudik az is, aki azt állítja, hogy magánkézben a helye a nemzeti vagyonnak. Erre a hazugságra ment rá Magyarország. Vegyük vissza a hazugságoktól!

Szolidaritást kell vállalnunk az egri kórházvédőkkel, mert ők azt tették, amit mindannyiunknak tennünk kellett volna, egészen a rendszerváltozás óta. Meg akarták védeni a nemzeti vagyont, és meg akarták védeni a munkahelyüket. Meg akarták védeni a magunkfajta emberek érdekeit azoktól, akik "emberi érdekben", tehát nem csak pénzben és profitban képesek gondolkodni. Akiknek nemhogy az emberi méltó élet, de maga az élet sem számít, ha a profit a tét.

Úgy kellett volna bekeményítenünk és kitartanunk minden nemzeti vagyontárgy, minden gyár, üzem, kórház, posta, iskola, minden egyes munkahely védelmében, ahogy tették az egriek. És ilyen keményen kell megvédenünk termőföldünket, vizeinket is.

Az egri kórházvédők a mi élő lelkiismeretünk. Gyurcsány Ferenc már belátta, hogy "elrontották"... Hát velünk is ez történt, mi is elrontottuk. Ott, hogy nem védtük meg, ami a miénk, s hogy hagytuk, hogy megalázzanak, szolgákká tegyenek bennünket a saját hazánkban.

Odáig jutottunk, hogy az általunk fizetett rendőrség bűnözőként kezeli azokat, akik gyülekezési és véleménynyilvánítási jogukat gyakorolják, és tiltakoznak a gyarmatosítás, Magyarország kirablása, a folyamatos hazudozás és égbekiáltó igazságtalanságok ellen.

A november 1-jei határidő eljött, és az eddigi módszerek, úgy tűnik, csődöt mondtak. Az ellenállás eddigi formái nem váltak be, ezért az ellenállás új, keményebb formáit kell választanunk.

Ezért felhívom az összes magyar szakszervezetet, hogy hirdessenek végre országos tiltakozó akciót, összehangolt, országos sztrájkot, szervezzék meg a munkavállalók összehangolt, országos ellenállású mozgalmát, tiltakozásként amiatt, hogy az embertelen gazdasági és politikai rendszer összeomlásának árát a munkavállalókkal kívánják megfizettetni, tiltakozásként amiatt, hogy az IMF-fel kötött szégyenteljes megállapodással Magyarország totális függőségbe és csődbe került.

Köszönjük meg az egri kórházvédők erejét, példamutatását, s csatlakozzunk hozzájuk a nemzeti vagyon és munkahelyek megvédése, Magyarország függetlenségének visszanyerése érdekében.

Mert nekünk csak ez az egy hazánk van.

Morvai Krisztina
a Jobbik EP-listavezetője

(Kuruc.info)

Október 23-án 15 órára a Deák térre hív a Jobbik és a Magyar Gárda

Az 1956-os forradalmat felelevenítő és a 2006-os rendőrterrorról is megemlékező nagygyűlésre hív a Jobbik és a Magyar Gárda. A két mozgalom hagyományosan közös ünnepségére a budapesti Deák téren kerül sor október 23-án (csütörtök) 15 órától.

Az aktuálpolitikai kérdésekre is választ adó megemlékezésen felszólal:
- dr. Morvai Krisztina jogvédő, a Jobbik EP-listavezetője
- Murányi Levente '56-os szabadságharcos és elítélt, a Jobbik alelnöke és a Magyar Gárda alapítója
- Nick Griffin, a Brit Nemzeti Párt (BNP) elnöke
- Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke

A rendezvényt gárdisták biztosítják.

Jobbik Magyarországért Mozgalom
Magyar Gárda Mozgalom

Morvai: Lidérces álmomban börtönre ítéltek egy '56-os hőst
2008-10-12. 03:07

Kedves Magunkfajták!

Volt egy szörnyű álmom. Valóságos lidércálom. Magyarországon játszódott 2008-ban. Majdnem húsz évvel azután, hogy a megszálló szovjet csapatok kivonultak, s majdnem húsz évvel azután, hogy egy úgynevezett „rendszerváltás” kapcsán állítólag véget ért, összeomlott a kommunizmus. Az álom egy Kósa Gyula nevű emberről szólt. Nem volt még tíz éves, amikor személyesen tapasztalta meg a „felszabadító szovjet csapatok hőstetteit”.

Falujukban a hozzá hasonló korú gyerekek szeme láttára kergették, majd erőszakolták meg az asszonyokat, lányokat, s lőtték agyon a segítségükre siető férfiakat. Lelőtték a kutyákat is, akik viszont őket kergették – így múlt ki a tízesztendős Gyuszi házőrzője is. Összeloptak mindent, ami a kezük ügyébe került, volt, hogy éppen borotválkozó férfi kezéből szedték ki a borotvát zsákmányként.

Ezek a jelenetek még akkor is élénken éltek Kósa Gyulában, szörnyű álmom főszereplőjében, amikor 1956-ban a Széna téren a szabadságért harcolt. Kész volt az életét áldozni azért, ami több, mint harminc évvel később papírforma szerint megvalósult: „Magyarország független, demokratikus jogállam”. Bajtársaira lesújtott az „igazságszolgáltatás” – a diktatúrát kiszolgáló kegyetlen bírók diadalittasan mondták ki a szót: bűnös. S azt a szót is: halál¬. Ő külföldre ment a diktátorok bosszúja elől. Angliában élt, s csak két éve, azon az emlékezetes őszön, az őszödi hazugságbeszéd megismerésekor döntött úgy: hazajön. Úgy érezte, hogy szükség van rá. Vissza kell szerezni az országunkat. Ott volt minden tüntetésen, vitte a piros-fehér-zöld és Árpád-házi zászlót. Skandált, énekelt, s beszélgetett a többi magunkfajtával. Sőt, amikor csak mód volt rá, rendőröket is megszólított. Igyekezett meggyőzni őket: „Mondjátok, miért véditek ti ezt a szörnyű diktátort, miért nem akartok szabad országban, demokráciában élni?” Az ijesztő pajzsok, sisakok, sci-fibe illő védőöltözetek mögül gyakran emberi hangok válaszoltak Gyulának. Volt, aki azt mondta: „Miért csak kétezren vannak, miért nem kétszázezren, vagy még többen? Higgye el, akkor azt mondanánk, hogy szolgálják ki magukat, s mi is önök mellé állnánk”. Volt, hogy valahogy így szólt a válasz: „Ez a munkám, ebből élek, mit tegyek, valahogy el kell tartanom a gyerekeimet….”

A hazugságkormány léte s a velük rokonszenvező, szemkilövetés-párti liberális értelmiség szemtelenkedése sorra provokálta a demonstrációkat. Szeptember 20-án is bejelentett tiltakozó gyűlésre került sor. A résztvevők egyebek mellett a kommunizmus áldozataira kívántak emlékeztetni – s emlékeztetni azokat, akik olyan utódpártot éljeneznek, amelynek rezsimjéhez a világon százmillió halott vére tapad. Lidérces álmomban majd’ húsz évvel a kommunizmus vége után még egyhatalmas emlékmű dicsőítette azt a bizonyos felszabadító szovjet sereget, tetején a rosszemlékű ötágú csillaggal. S hogy hol volt az emlékmű? Nos, a Szabadságról elnevezett téren. Erről biztosan tudtam, hogy csak álmodok. A valóságban ilyesmi egészen biztosan nem fordulhat elő…

A demonstrálók cipőket hoztak magukkal, amelyeket jelképként el akartak helyezni az önkényuralmi emlékmű talapzatánál. Ezt nem tehették meg, mert bizarr álmomban a szörnyemlékművet a független, demokratikus jogállam állig beöltözött, felfegyverzett, sisakos-pajzsos rendőrei védelmezték a magyar emberek elől. Álmom főszereplője a maga 73 évével egy kis testmozgásba kezdett. 5-6 alkalommal lehajolt s a földről felemelt könnyű félcipőket, gumipapucsokat a diktatúra szakrális tere, a szörnyemlékmű irányába dobta. Nem találta el senkit és semmit, de ha netán’ eltalált volna, az sem kottyant volna meg sem a szörnyemlékműnek, sem az adóforintjainkból derekasan kistafírozott holdbéli rendőrlényeknek.

Lidérces álmomban azonban nem így látta ezt a HATALOM. Ők nem ismerték, így nem is tisztelhették azt a fogalmat: vélemény-nyilvánítás szabadsága. Az effélét vélhetően a galád imperialisták félrevezető cselekvésének tartották, amellyel a kizsákmányolásról terelik el a figyelmet.

Éppen ezért – az éberség jegyében – azonnal lesújtottak a 73 éves ellenségre. Speciális eljárásban bíróság elé állították, s megállapították, hogy csoportosan, társtettességben elkövetett hivatalos személy elleni erőszakban bűnös. Az indoklásból kiderült: dobálózásával elvonta a figyelmét a hősi emlékmű védelmét biztosító méghősebb vitézeknek, márpedig az ilyesmi - lássuk be - az imperialisták uszályába hajthatja népi demokráciánkat. A büntetés hasonló volt, mint az előző lidérces álmomban civil embereket az utcán összeverő, csontot törő, magukból kivetkőzött, Gyurcsány által csodált rendőrök esetében.
Egy év szabadságvesztés, négy évre felfüggesztve.

Gyula bátyánknak korára tekintettel egyenlőre nem kell leülnie a büntetést. A harmincas bírónő forradalmi öntudattal hirdette: pártfogó felügyelet alá helyezi a nép ellenségét. Így aztán havi rendszerességgel – négy éven át- beszámolhat majd egy öntudatos szociális munkásnak a brit-magyar kettős állampolgár, az 56-os szabadságharcos arról, hogyan igyekszik hasznos tagjává válni a társadalomnak. Álmomban nem kellett holmi jogszabályi alap – szőrszálhasogató jogászkodás – ahhoz, hogy az ítélet kiegészüljön a gyülekezési jog, mint állampolgári alapjog, alapvető emberi jog gyakorlásának megtiltásától: Kósa urat a bíróság eltiltotta az ötven fősnél nagyobb rendezvények látogatásától. (Szívből remélem, hogy ha a leprivatizált gyárakból multimiliárdossá vált kormány-vezetőink május elsején tribünjükről az előttük vonuló hálás dolgozók tömegeihez intéznek beszédet, akkor felmentést kapnak a hasonló büntetés alatt állók.)

Álmomban ott voltam az ítélethirdetésen és nem hittem a fülemnek. Újra csak azt éreztem ,amit az elmúlt években annyiszor: tehetetlenül kell néznem, ahogy tönkreteszik a Hazámat. Úgy éreztem, a húszfős hallgatóság és az immáron nem vádlott, hanem elítélt Kósa Gyula nem kulloghat ki lehajtott fejjel, vesztesen ebből a tárgyalóteremből. Nem taposhatnak állandóan földbe bennünket. Álmomban végigment az agyamon: a szigorú bírónő csak addig rendelkezik fegyelmezési, bírságolási joggal, amíg be nem rekesztik a tárgyalást. Attól kezdve semmi jogelleneset nem teszünk, ha elénekeljük a Himnuszt. Így tettünk. Az erkölcsi győzelem Kósa Gyuláé és az őt támogató, szabadságszerető, Hazájukat szerető embereké volt. Ezen a napon is, s míg világ világ marad, minden egyes napon.

Felébredtem s rájöttem, hogy bizarr álmom maga a valóság. Az Európai Unió tagállamában, Magyarországon, 2008-ban.

Isten óvja és vezesse Magyarországot, Isten Áldja a Magyarokat!

Szeretettel gondolok a Kedves Olvasókra!

Morvai Krisztina

(Barikád)

"A tetves cigánygyerek is üljön egy iskolapadba a magyarral" - Morvai-Mohácsi vita
2008-10-09 19:43 barikád.hu


Mivel cigánytelepről jött, sokat tud a diszkriminációról – vallja Mohácsi Viktória, SZDSZ-es képviselő, aki szerint a cigányok általában szükségből lopnak, a felelősség javarészt a kormányé, és érthetőbb lenne, ha a Gárda Gyurcsányt verné fejbe ahelyett, hogy a romákat nézné ki magának. Morvai Krisztina, a Jobbik politikusa még vizsgázott cigánybűnözésből, és állítja, nem lenne szabad mentesíteni őket a felelősség alól. A két jogvédő a Heti Válaszban vitatkozott.

Gergényi Péter volt budapesti főrendőr „ujjakat töretett el, szemeket lövetett ki”, erre Demszky kitüntette – kezdte a Heti Válaszban megjelent vitát Morvai Krisztina. Kuncze Gábor pedig az összevert Révész Máriuszon viccelődött. Lehet-e így SZDSZ-es az emberi jogok hiteles képviselője? – szegezte a kérdést az SZDSZ EP-képviselőjének. Mohácsi Viktóriának viszont nincs ideje követni az itthoni eseményeket, minden percében a romákat képviseli.

„A génjeimben van”

A roma társadalmon belül a nőket érintő diszkriminációról azt mondta: cigánytelepről jött, többet tud a kérdésről, mint vitapartnere. Szerinte nem diszkriminálják jobban a nőket, mint a fehérek a fehér nőket. De a romákat ugyanúgy be kell vonni persze a diszkrimináció elleni támogatásba. „Csak le ne nyúlják a pénzt a roma vezetők” – reagált Morvai Krisztina.

Mohácsi szerint a felelősség inkább a kormányé: a képviselő szerzett háromszázmillió eurót deszegregációra, de ez a pénz „láthatatlanul folyik szét”. A nemzeti fejlesztési tervben különben sem lehetnek kedvezményezettek a cigány önkormányzatok, civil szervezetek. A másik gond szerinte az előítélet: „Saját pártom képviselői sem hajlandók felszámolni a gettóiskolákat”, nem ültetik nem cigány gyerekek mellé a cigányokat a padba. „Lehet, hogy van néhány koszos cigánygyerek, de az, hogy valamelyikük mondjuk tetves, nem határozhatja meg az életesélyeit” – hát még társaikét, akiket az általánosítás miatt szintén érintenek a sztereotípiák . „Mint amikor cigánybűnözést emlegetnek.”

„Akkor most vigyáznod kell a pénztárcádra, mert a génjeimben van a lopás.” – mondta az SZDSZ-es képviselő, miután Morvai Krisztina megemlítette: ő még vizsgázott a cigánybűnözés témájából. „Ha én lennék az egyetlen kivétel, akkor sem szabadna így általánosítani” – egészítette ki Mohácsi. Morvai szerint ez nem genetikai kérdés. „Tény, hogy vannak elkövetési formák és bűncselekmény-típusok, amelyek esetében magasabb a cigány elkövetők aránya.”

Mohácsi szerint azonban ez nem cigány-, hanem megélhetési bűnözés. A Jobbik EP-listavezetője ezt nem tudja elfogadni: szerinte ez úgy hangzik, mintha meg kellene nekik bocsátani. Ez is büntetendő, a bűnözés ellen pedig küzdeni kell – reagált Mohácsi Viktória. De szerinte nem ugyanaz, ha egy politikus milliárdokat sikkaszt, és ha valaki ellopja a szomszéd tyúkját. Morvai Krisztina szerint az a közös a bűnözés-típusokban, hogy az állam védtelenül hagyja az áldozatot – a tyúktulajdonost sem védi meg.

„Jár nekik a segély”

Mohácsi szerint itt bukik meg a Jobbik politikája: nem cigánybűnözést kellene skandálnia a Gárdának, hiszen Gyurcsányra haragszanak – érthetőbb lenne, ha őt „vernék fejbe”. De kinéztek maguknak egy embercsoportot, és azon verik el a port. Nem védenek meg senkit, csak uszítanak. Morvai szerint azonban ők legalább a jelenlétükkel szolidaritást vállalnak azokkal, akik nem tudják, találnak-e még valamit a kertjükben, vagy elvágják-e a torkukat álmukban. Legyen a felelősség a cigányoké is – mondta. Ha számon tartjuk, hogy egy bűncselekmény áldozata cigány, akkor ne legyen lerasszistázva, aki számon tartja, hogy egy elkövető is az – érvelt.

A liberális politikus szerint „a cigány nem azért lop tyúkot, mert a tulajdonos fehér ember”. Szükségből lop, mindegy, kitől. Morvai azonban úgy gondolja, a liberális elit éppen hogy lenézi, másodrendűként kezeli a cigányságot, ha felteszi, hogy önhibáján kívül lop és felmenti őket a felelősség alól. Ez szerinte kettős mérce. Hiba amellett kardoskodni, hogy „jár nekik a segély, szokjanak csak rá”.

„Mi van, ha cigánynak születsz, tisztességesen élsz, és odaáll a rendőr a cigánybűnözésről magyarázni?" – vetette ellen Mohácsi. Szerinte sem kormányprogram, sem a gárda nem nevelheti át a cigányságot.

Morvai Krisztina az érintetteket kérdezné meg kampányában, nem a rózsadombiakat. De vitapartnere szerint a falusi cigány asszony nem fog tudni többet mondani annál, mint hogy legyen munka, fizetés, és „ne gyogyós iskolába kelljen járnia a gyereknek”. Veszélyesnek tartja Morvai azon kijelentését, hogy a politikusok az emberek akaratát képviselik. Hitler is ezt tette – mondta. Szerinte az emberek érdekeit kellene képviselniük.

Heti Válasz

Morvai Krisztina levele a tarkákhoz: cigány gyerekeket a zsidó iskolákba!
2008-10-05. 10:14

Kérem a Tarka Magyar mozgalomhoz csatlakozott Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet, hogy álljon élére a kezdeményezésnek. Hívjon fel minden egyes zsidó iskolát arra, hogy nyissák meg kapuikat a vidéki roma gyerekek előtt! Váljon tarkává a Lauder iskola, s sorra a többi is! Üljön minden zsidó gyermek mellett egy cigány gyermek, ismerkedjenek egymás kultúrájával, hagyományaival, szokásaival! Ne szerénykedjenek tovább fővárosi zsidó identitású honfitársaink, ne mondjanak le a sokszínűség, a tarkaság hétköznapi örömeiről a vidék nem tarka magyarjainak javára. Vegyék ki aktívabban részüket a tarkaság igazi örömeiből!



Kedves Magyar Tarka Aláírók!

Némi csalódottsággal értesültem róla, hogy mozgalmuk nem valamelyik kihalóban lévő magyar szarvasmarha fajta megmentésére irányul, mint ahogyan azt a „Tarka Magyar” elnevezés sugallja.

Vigasztal viszont, hogy olyan feladatot tűztek zászlajukra – a kirekesztés, a diszkrimináció elleni fellépést – amely jogászként mindig is szívügyem volt. Engedjék meg, hogy javaslatokat tegyek arra, mely területeket tekintse kiemelt fontosságúnak a Tarka Magyar mozgalom a diszkrimináció, az emberi jogok terén ma Magyarországon.

Mindenekelőtt rögzíteni szeretném, hogy elméleti és gyakorlati ismereteim tükrében ma Magyarországon a legsúlyosabb diszkrimináció és kirekesztés a MAGYAR EMBEREKET éri, ideértve a magyar gazdákat, a magyar vállalkozókat, a magyar munkavállalókat. Különösen súlyos kirekesztést élnek meg azok, akik büszkén vallják és vállalják a magyar nemzethez tartozásukat – a csonka Magyarország határain belül és az elszakított területeken egyaránt. Az úgynevezett „rendszerváltozás” óta csak és kizárólag a magyar nemzethez tartozás miatt ért diszkriminatív, kirekesztő, durva bántalmazás embereket, mégpedig nem csupán magánszemélyek, hanem a hatalom rendőrsége részéről, s tömeges mértékben. Semmilyen más nemzethez, nemzetiséghez, vagy etnikumhoz, valláshoz tartozó csoportot nem ért szervezett erőszak vagy diszkrimináció hazánkban a második világháború óta.

Annál kirívóbb kirekesztést, megfélemlítést, diszkriminatív alapú bántalmazást kellett viszont elszenvednie nemzeti érzelmű MAGYAR EMBEREK tömegeinek. Az 1956. évi magyar forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján például ezeket az embereket a nemzethez tartozásuk kifejezése miatt a rendőrök durván bántalmazták, mind szóban, mind tettekkel. A kirekesztés legdurvább formáit alkalmazva egyebek mellett „rohadt magyaroknak” szólították a megemlékezés résztvevőit, a magyar zászlót, a kokárdákat, jelképeket, a magyar népművészet jegyeit viselő tarsolyokat egyaránt „bűnjelnek” tekintették, s akik ilyesmit viseltek, azokat összeverték, megtaposták, nemzeti jelképnek minősülő tárgyaikat megrongálták, volt, hogy a Dunába dobálták. Olyan eset is volt, hogy egy békés emlékezőt a nála lévő magyar zászlóval fojtogattak, hosszú perceken át, egyértelműen megvalósítva ezzel az emberölés bűntettének kísérletét. Sem ezt a személyt, sem a többszáz további áldozatot, akiket a magyar nemzethez tartozás vállalása miatt ért kirekesztés, diszkrimináció és bántalmazás, mind a mai napig nem kártalanították s az elkövetők felelősségrevonása is elmaradt. Ez az emberi jogok tömeges és durva megsértését valósítja meg, ahogy erre a magyar állam figyelmét már két évvel ezelőtt felhívta az ENSZ egyik emberi jogi bizottsága, a kínzás elleni bizottság.

Sajnálatos módon a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitásokat megelőzően s azóta is rendszeresen előfordul, hogy a magyar nemzethez tartozást kifejező zászló vagy más jelkép birtokolása miatt előállítanak, őrizetbe vesznek, vagy más módon kirekesztően kezelnek magyar állampolgárokat a magyar rendőrök. Az ezzel összefüggő ügyeket legjobban a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat honlapjáról ismerhetik meg (www.nja.hu). Éppen ezért, a Tarka Magyar mozgalom színre lépésének napján arra kérem a magunkfajtákat, a nem tarka magyarokat, a jelző nélküli magyarokat, hogy emeljük fel a fejünket, nyerjük vissza öntudatunkat, védjük meg emberi jogainkat, s a magyargyűlölet, a mi kirekesztésünk elleni fellépés jeleként is használjunk minden lehetséges alkalommal magyar nemzeti jelképeket. Tegyünk házunkra, autónkra, táskánkra, ruhánkra magyar zászlót vagy más jelképet, s viseljük azt büszkén. Soha ne felejtsük el: ez mi HAZÁNK, mi itt itthon vagyunk és nem hagyhatjuk magunkat terrorizálni, megfélemlíteni, kirekeszteni. Tégy tehát a magyargyűlölet ellen, legyél büszke magyarságodra és ezt fejezd ki mától kezdve zászlóval, nemzeti jelképpel! Bíztass erre másokat is, kedves Magunkfajta, kedves jelző nélküli magyar, kedves nem tarka magyar!

Kérem a Kedves Tarka Magyarok haladéktalan és hatékony fellépését a magyar nemzethez tartozás miatti hatalmi erőszak és az emberi jogok durva, diszkriminációra alapuló megsértésével szemben. Bízom benne, hogy a Tarka Magyar mozgalom színrelépésével a magyargyűlölet és magyarüldözés, a diszkrimináció és kirekesztés e látványos megnyilvánulásai gyorsan megszűnnek. Bízom abban is, hogy a 2006. őszi tömeges, megfélemlítő, kirekesztő emberi jogi jogsértések ügyében - amelyeket elsősorban az MSZP-SZDSZ kormány és az általa irányított rendőrség követett el -, végre megtörténik a felelősségrevonás és az áldozatok irányában a kártérítés. Legyen ez a Tarka Magyarok által kitűzött első komoly cél. S mi pedig, a nem tarka magyarok, a jelző nélküli MAGYAROK ünnepeljük a kirekesztés elleni határozott fellépés kezdetét úgy, hogy nem tűrjük többet a magyargyűlöletet, annak súlyosan diszkriminativ, a magyar embereket megalázó, elszegényítő, Magyarországot pusztulásba vívő megnyilvánulásait.

Elég volt a magyar vállalkozókkal és a magyar gazdákkal szembeni súlyos, kirekesztő fellépésből, a multikkal és külföldiekkel szemben a magyarok hátrányos helyzetben tartásából, diszkriminációjából! Legyen vége a magyar vállalkozók és gazdák folyamatos megfélemlítő jellegű zaklatásának, amit eddig az adóhatóságok, munkaügyi hatóságok, köjál és más hivatalok gyakoroltak, súlyosan diszkriminálva a magyar embert a külföldivel, illetve a multicégekkel szemben, ahol a bevétel és a profit a többszöröse, az ellenőrzés a tört hányada, mint a magyaroknál. Elég volt abból, ahogy a magyar munkavállalókat diszkriminálják, kirekesztik az emberi élethez szükséges jövedelmekből, a nemzeti vagyonból, a munkavállalói jogokból, a szakszervezeti érdekvédelemből – miközben egy szűk, kivételezett réteg hatalmas profitra tesz szert és kifosztja az országot.

Munkára fel, Kedves Tarka Magyarok, tegyenek a kirekesztés, a diszkrimináció ellen!

Kérem azt is, hogy végre tegyék magukat igazán tarkává! Figyelem egyre gyakoribb vonulásaikat, s hiányolom, hogy kéz a kézben vonulna cigányember és nem cigányember. Miért nem fogják meg egymás kezét, Kedves Tarkák? Miért olyan fehér az egész tömeg? A rossznyelvek szerint azért, mert önök leginkább olyan kivételezett, gazdag, luxuskörülmények között élő emberek, akik romával még soha életükben nem találkoztak, legfeljebb egy méregdrága belvárosi étteremben cigányzenét hallgatva.

Olyan aljas rágalmak is elhangzanak, hogy önök nem is vegyülnének a magyar cigánysággal és az integrált oktatást például meghagyják a kiszolgáltatott falusi embereknek. Tegyenek a megalapozatlan rágalmak ellen, kedves tarkák! Mindenki, aki csatlakozott a Tarka Magyar mozgalomhoz, hívjon meg évente legalább egy hónapra egy sokgyerekes vidéki cigánycsaládot és lássa vendégül saját otthonában. Gyermekeit pedig a Rózsadombról vagy Lipótvárosból küldje el Dél-Somogyba, Borsodba, Szabolcsba és járassa ott iskolába, mondjuk egy tanéven át. Szűnjön meg a szegregáció! Tarkítsák az országot.

Kérem a Tarka Magyar mozgalomhoz csatlakozott Magyar Zsidó Kulturális Egyesületet, hogy álljon élére a kezdeményezésnek. Hívjon fel minden egyes zsidó iskolát arra, hogy nyissák meg kapuikat a vidéki roma gyerekek előtt! Váljon tarkává a Lauder iskola, s sorra többi is! Üljön minden zsidó gyermek mellett egy cigány gyermek, ismerkedjenek egymás kultúrájával, hagyományaival, szokásaival! Ne szerénykedjenek tovább fővárosi zsidó identitású honfitársaink, ne mondjanak le a sokszínűség, a tarkaság hétköznapi örömeiről a vidék nem tarka magyarjainak javára. Vegyék ki aktivabban részüket a tarkaság igazi örömeiből!

Remélem, jó tanácsaimat megfogadják, szívből kívánok sok sikert a Tarka Magyaroknak!

Szeretettel

Morvai Krisztina

Budapest, 2008. október 4.

Morvai Krisztina csalódott és tanácstalan! (videó)
2008. szeptember 25. 22:30
HunHír.Hu

Morvai Krisztina nem érti, s egyúttal nagyot is csalódott, hogy nem fogták meg egymás kezét a múlt szombati demonstrációjukon a chartások és a cigányok, s két külön úton járva vonultak. Tanácstalan abban a kérdésben is, miért nem hívják meg a chartások vendégségbe a cigányokat és miért nem barátkoznak össze a gyerekeik, miért nem viszik át iskolájukba a cigány gyerekeket. Morvai szorgalmazza a kérdéskör megnyugtató megoldását is a chartásoknál – derül ki abból a videóból, amelyet a jogásznő és Vona Gábor Jobbik-elnök országjárásának salgótarjáni állomásán készítettek.

Morvai Krisztina az Árpád-sávos zászló kimosásáról
2008-09-22 09:56 barikád.hu



Kedves Magyar Charta Aláírók, Kedves Chartás Kartársak!

Nagyon köszönöm, hogy a magunkfajtáktól rettegők a szombat délutáni megmozdulás során lemosták a vért az „Árpád sávos zászlóról”. Megkönnyebbültem. Eddig ugyanis, akárhány előadáson és tudományos értekezés olvasása során is bizonyosodtam meg arról, hogy az „Árpád sávos zászló” a magyar nemzet, a magyar történelem dicsőséges jelképe – én azért szorongtam. Féltem tőle, hogy megbánthatom az érzékeny lelkűeket, akik nem szeretik látni ezt a jelképet. Ezért aztán soha, semmilyen formában nem birtokoltam és másokat is igyekeztem lebeszélni róla. Most azonban megváltozott a helyzet. A zászlót kimosták. Bármi is tapadt eddig hozzá – most már tiszta. Köszönöm ezt a nemes gesztust Önöknek, Kedves Chartás Kartásak. Most már könnyű szívvel szereztem be egy Nagy-Magyarország térképet ábrázoló dísztárgyat, amelyen Árpád „sávos” csíkozás látható és tettem az autóm visszapillantó tükrére. Büszkén, hogy mindenki lássa. Az Önök tisztító akciója után immáron rendszeresen fogom meglepni magamat és barátaimat egy-egy ilyen ajándékkal, s lehet, hogy a soron következő Charta gyűlésen már „Árpád-sávos zászlóval” fogok vonulni. (Hallom, október 4-én lesz. Miért kell ilyen sokat várni szombathoz képest? Két héten át mit fog kezdeni ez az ország kirekesztés ellenes tüntetés nélkül?)

Nagyon köszönöm, hogy a sok vita után ilyen tiszta és világos helyzetet, tiszta zászlót teremtettek. A legjobbkor. Most omlik össze az a globális pénzügyi rendszer, amely tönkretette Magyarországot. Most kell észhez térnünk, s rájönnünk, milyen fontos a függetlenség, a nemzethez tartozás, a nemzeti önrendelkezési jog. S magyarságunk megélésében a jelképeknek komoly szerepük van. Köszönjük tehát, hogy ötletes performance-ukkal népszerűsítették az egyik legszebbet, legfontosabbat közülük.

Szívélyes üdvözlettel

Morvai Krisztina

Budapest, 2008. szeptember 21.

Morvai Krisztina: Vegyük vissza a hatalmat a szemkilövőktől
2008-09-23 14:06 barikád.hu



Ma, szeptember 23-án szomorú évfordulónk van – a 2006. évi önkényes előzetes letartóztatások és a koncepciós büntetőeljárások kezdete ez a nap. Ennek kapcsán szeretném áttekinteni a gyülekezési jog és a véleménynyilvánítási jog néhány aktuális és fontos kérdését.

Felhívom a nyilvánosság figyelmét, hogy a politikai és polgári jogok (vélemény-nyilvánítási szabadság, gyülekezési szabadság) 2002, de főként 2006 ősze óta folyó lábbal tiprása egy eszközcselekmény a végső cél, Magyarország kiszolgáltatott, nyomorúságos gyarmattá tételéhez. Éppen ezért minden felelősen gondolkodó állampolgár (párthovatartozástól függetlenül), minden politikus és a média kötelessége, hogy végre ne a diktatúra, hanem egy demokrácia szemléletmódjával közelítsen az emberi jogok gyakorlásának kérdéseihez. Jogászként és európai parlamenti képviselőjelöltként elemi erkölcsi, emberi és szakmai kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a közéleti személyiségek, a politikusok, a sajtó és minden tisztességes szándékú ember figyelmét a diktatúra, az emberi jogok sárba taposása és Magyarország további gyarmatosítása elleni sokkal határozottabb fellépés szükségességére. A következőket tartom szükségesnek áttekinteni:

1. Kivizsgálták-e a 2006 őszén a jogszabályok legdurvább megsértésével eljáró, az ötvenes évek módszereivel dolgozó bírók felelősségét?
2. 2006. őszének rövid kronológiája, a „randalírozó csőcselék” illetve „zavargások” retorika veszélyei, összefüggések a mai helyzettel.
3. Vélemény-nyilvánítási szabadság és gyülekezési jog nélkül nem lehet változást elérni. A tiltakozók, tüntetők démonizálása, kriminalizálása és megfélemlítése közvetlenül a vélemény-nyilvánítás jogának elfojtását, közvetve a jelenlegi társadalmi-gazdasági-politikai helyzet fenntartását, így Magyarország gyarmati sorba taszítását szolgálja. Az emberi jogok jelentősége egy európai demokráciában – a szemléletváltás szükségessége, a közéleti szereplők és a média felelőssége.
4. Feljelentés lelkiismereti és vallásszabadság megsértése, valamint hivatali eljárásban elkövetett bántalmazás miatt a 20-án, szombaton történt rendőrterror miatt.
5. Meddig érvényesül még a megrögzött szemkilövetők értékrendje, mikor jön el az idő, amikor a nemzeti vagyont elrabló, Magyarországot tönkretevő MSZP-SZDSZ bűnözőknek kell rettegniük a börtöntől és nem a gyülekezési jogukat gyakorlóknak a vegyi fegyverektől?

1.
Ma két éve volt az ún. „rendszerváltozás” utáni igazságszolgáltatás legsötétebb, legszégyenteljesebb napja. 2006. szeptember 23-án indultak el azok a koncepciós büntetőeljárások, amelyekben részben a Kossuth téri tüntetésről hazafelé tartó ellenzékieket, részben véletlenszerűen „levadászott” járókelőket állítottak bíróság elé. A megvadult állatok módjára viselkedő rendőrök által földrevitt, összevert embereket őrizetbe vették, a fogdán is folyamatosan – ÁVH-s módszerekkel – kínozták, majd három nap elteltével bíróság elé állították őket. Az érintett bírók – megszegve hivatásuk alapvető normáit és a vonatkozó jogszabályokat – tömegesen rendelték el a harminc napos előzetes letartóztatásokat. Egybehangzó beszámolók szerint a bírói meghallgatások 2-3 percig tartottak, bizonyítékokat nem lehetett előterjeszteni, a védelemhez való jog nem érvényesült. Az elrendelt közel 200 előzetes letartóztatás másodfokon az ügyek kilencven százalékában jogsértőnek bizonyult, de a bebörtönzöttek így is átlagosan két-két hetet töltöttek börtönben, embertelen testi és lelki szenvedések között.

Kérem a sajtó képviselőit, hogy szíveskedjenek feltárni és a nyilvánosság számára ismertetni, megtörtént-e az érintett, a koncepciós eljárásokat elindító, ártatlan emberek tömegét bebörtönző bírók felelősségrevonása? Indított-e kivizsgálást a bíróság vezetése illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács? Milyen eredménnyel, mit állapítottak meg? Hány bíróval szemben indult büntetőeljárás, hány egyéb formájú szankció került alkalmazásra? Van-e olyan az ártatlan embereket tömegesen börtönbe vető, a jogszabályokat semmibe vevő bírák között, aki jelenleg is bíróként dolgozik? Hol olvasható, elérhető-e például interneten a kivizsgálási eljárás eredménye? Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a bírói függetlenség Magyarország jelenlegi vészkorszakában megmaradjon, s a bírák ne legyenek utasíthatóak, aljas hatalmi céloknak alárendelhetők. Ennek alapfeltétele, hogy a törvényeket durván megsértő, az emberi jogok védelme helyett azokat semmibe vevő bírók felelősségrevonása ne maradjon el.

2.
A ma két esztendeje börtönbe vetett, koncepciós eljárás alá vont embereket a hatalom és az azt kiszolgáló média és „liberális értelmiség” „randalírozó csőcseléknek” nevezte. A kormánypártok és az őket szolgáló „értelmiség” és sajtó képviselői élenjártak e kifejezések alkalmazásában és a bebörtönzöttek, meggyalázottak bűnözőkkénti kezelésében. Ezeket az embereket, a gátlástalanul, hazug módon „csőcselékezőket” súlyos személyes felelősség terheli azért, hogy Magyarország EU-tagállam létére diktatúraként működik az emberi jogok tekintetében. Különösen nagy ezeknek az embereknek a bűne abban, hogy egy poszt-kommunista országban olyan szellemet teremtettek, amelyben az emberi jogok gyakorlása, így a hazug kormánnyal, az elnyomással, az ország kirablásával szembeni tüntetés nem természetes igényként és erkölcsi szükségszerűségként, hanem veszedelmes dologként került és kerül beállításra.

Sajnálatos módon 2006 szeptemberében az ellenzék sem lépett fel kellő határozottsággal a durva jogsértések leleplezése, a bebörtönzöttek kiszabadítása, a felelősségek tisztázása érdekében. Meggyőződésem szerint azoknak a közéleti személyiségeknek és sajtómunkásoknak, akik tudtak arról, hogy Magyarországon a sztálinista terror újraéledése valósult meg, s politikai foglyok tömegét kínozták a budapesti cellákban, sokkal határozottabban kellett volna fellépniük a terror leállítása, a foglyok kiszabadítása érdekében. Szükség lett volna a magyar és a nemzetközi közvélemény, az Európai Unió, az ENSZ, a világsajtó, az ittlévő nagykövetek azonnali tájékoztatására, s végső soron polgári engedetlenség, ellenállás megszervezésére. Drámai belegondolni, hogy ha ez megtörtént volna, nem került volna sor a 2006. október 23-i tragédiára, amelynek során egyebek mellett 14 ember szenvedett szemsérülést a fejre célzott gumilövedékektől, amikor a legnagyobb ellenzéki párt békés emlékező gyűlését brutális rendőrterrorral, könnygázzal, gumilövedékkel, lovasrendőri rohammal szakították félbe.

Szintén drámai belegondolni, hogy a „randalírozó csőcselék retorika” olyan mértékben eltorzította az emberek gondolkodását, hogy a Fidesz-gyűlés során a Deák tér irányából érkező segélykérésekre, melyek szerint „lövik az embereket” nem reagáltunk, biztosra véve, hogy ez csak „provokáció” lehet. Mindez jelzi, hogy mennyire vigyázni kell a közbeszédben a „randalírozó csőcselék”, „zavargások” és hasonló kifejezésekkel éppúgy, mint a „provokációra” történő állandó utalásokkal. Soha nem felejthetjük el, hogy 2006. október 23-án egyebek mellett a teljesen békés polgári közönség vált a hatalom szemében „randalírozó csőcselékké”. Saját bőrünkön tapasztalatuk meg, hogy ha a hatalmat és szócsöveit, a diktatúrát szolgáló médiát nem kötik fékek, akkor a célszemélyek változása folytán bárki, bármikor áldozatává válhat a mindenre elszánt szemkilövető pártoknak. Tényként kell leszögezni: a 2006. szeptember 19-21. közötti időszak főpróbája volt 2006. október 23-nak.

Azok, akik tudtak arról, hogy szinte kizárólag ártatlan emberekből álló tömeg szenved a budapesti börtönökben politikai fogolyként, és nem léptek fel kellő hatékonysággal az emberi jogok, a jogállamiság helyreállítása érdekében, felelősséggel tartoznak mulasztásukért és a 2006. október 23-án elszenvedett sérülésekért, megaláztatásokért. Én magam bedőltem a diktatúrának és a diktatúra médiájának. Elhittem, hogy 2006. szeptemberében valóban a „randalírozó csőcselék” tagjait zárták börtönbe, a „csendes többség védelme” és garázda cselekményeik megbüntetése érdekében. Soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy jogász létemre bedőltem Gusztos, Demszky és embertelen bandájuk hazudozásainak, és nem tettem semmit az emberi jogaikban és a szó szoros értelmében is megtaposott emberek védelme, valamint az október 23-i dráma megelőzése érdekében.

Itt jegyzem meg: Gusztos Péter az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának tagjaként részt vett a Bizottság – az egyik budapesti börtönbe – kihelyezett ülésén, amelynek célja az önkényes letartóztatások kivizsgálása lett volna. Gusztos – a jegyzőkönyvekből is megismerhető módon – pimasz, magyargyűlölő stílusában mindent megtett annak érdekében, hogy a kínzások, a jogsértések zavartalanul tovább folytatódhassanak és az általa – és szemkilövető törpepártja által – képviselt szűk gazdasági és hatalmi elit népnyúzó, gyarmatosító politikája zavartalanul folytatódhasson. Napnál világosabbnak kell lenni mindannyiunk számára, hogy az ellenzékhez tartozók – legyenek bár „fideszesek” vagy „radikálisok” – összeveretése, bebörtönzése, megkínzása, koncepciós eljárás alá vonása azt a célt szolgálja, hogy a megfélemlített emberek bénultan és némán tűrjék az ország kirablását, a nemzeti vagyon széthordását, a magyar föld, a magyar víz külföldi kézre adását. Gusztos Péter megnyilvánulásai a 2006. őszi események során olyanok voltak, hogy az ÁVH tisztjei igen elégedettek lettek volna vele. Rendkívül szomorú, hogy egy ilyen ember továbbra is országgyűlési képviselő lehet, fegyelmezheti és terrorizálhatja azokat, akik nem az általa képviselt szűk gazdasági és hatalmi elitet szolgálják, azokat, akik fellázadnak a magyar nép elnyomásával szemben – így tegnapi gyűlöletbeszédében például engem.

3.
Magyarország válaszút előtt áll. Amennyiben a jelenlegi úton haladunk tovább, menthetetlenül egy harmadik világbeli, kiszolgáltatott, megnyomorodott gyarmat sorsára jutunk. Iparunk, kereskedelmünk, szolgáltatásaink után a magyar termőföld, a magyar víz is külföldi kézre kerülhet. Az új EU-s mezőgazdasági támogatási rendszer (SPS rendszer) bevezetésével a kisebb földtulajdonosok lehetetlen helyzetbe kerülnek. A magyar kis- és középvállalkozások sorra mennek tönkre, mert nem bírják a versenyt az agyontámogatott külföldiekkel/multikkal, s mert a hatóságok bűnözőknek kezelik a magyar vállalkozókat. (Szemben azokkal, akik tényleg bűnözők, s akik viszont szabadon garázdálkodhatnak).

A magyar munkavállalók sokasága dolgozik szinte teljes munkajogi jogfosztottságban külföldi „gazdáinál”, például a multi kereskedelmi láncoknál. A közpénzeket, ideértve az EU-s pályázati pénzeket is, a szűk hatalmi/gazdasági elit „lenyúlja”, korrupcióval, pántlikázott pénzekkel és minden lehetséges eszközzel oda próbálnak hatni, hogy a nagy összegek saját magukat és baráti körüket gazdagítsák, ne Magyarországot. A vidék Magyarországa folyamatos rettegésben él a terménylopásoktól, színesfémtolvajoktól, erőszakos bűnözőktől, akikkel szemben a rendőrség nem lép fel, nem védi meg a polgárokat. A rendőri erők ehelyett mérgező gázokkal lődöznek a magyar emberek közé. A saját hazánkban.

E rövid kis körkép jelzi: ha nem akarunk végérvényesen gyarmattá válni, a magyar embereknek sokkal erőteljesebb ellenállást kell mutatniuk a fennálló hatalommal szemben. Ehhez nélkülözhetetlen az emberi jogok gyakorlása. Az Alkotmánnyal egyezően az államnak védenie és biztosítania kell a gyülekezési jog, a véleménynyilvánítási szabadság és a kapcsolódó jogok gyakorlását.

Biztosítani kell az Alkotmány és az irányadó nemzetközi egyezmények által adott kereteket ahhoz, hogy a magyar nép visszakapja önrendelkezési jogát, és képesek legyünk beleszólni saját sorsunk alakulásába. Véget kell vetni annak, hogy egy szűk gazdasági és hatalmi elit totális diktatúrát épít ki a hazánkban. Nem tartható tovább, hogy diktátoraink minket hibáztatnak azért, mert lovasrendőri rohamot vezényelnek közénk, szemen lőnek bennünket, illetve mérgező gázokkal támadnak ellenünk – a saját hazánkban. Ezeknek a mindenre elszánt, aljas diktátoroknak nem bársonyszékekben és hatalomban, hanem börtönben lenne a helyük!

Mindenki számára világossá kell tenni: az irányadó emberi jogi normák, jogszabályok alapján, ha egy tüntető tömeg egy csoportja jogellenesen, erőszakosan is lép fel, attól nem minősíthető az egész tüntetés jogellenesnek, és nem oszlatható fel. Ennél a véleménynyilvánítási jog és a gyülekezési jog sokkal fontosabb, és sokkal erőteljesebb védelmet élvez. A bármely okból „randalírozó” kisebb csoport még nem teszi az egész tüntető tömeget „randalírozóvá”, ez a megközelítés a kollektív bűnösségnek a sztálini diktatúrára jellemző felfogása.

A közéleti személyiségek, a média felelőssége, hogy világossá tegyék: demokráciában nem bűn, hanem erény, ha valaki él polgári és politikai jogaival, ha utcára megy, ha tüntet, ha tiltakozik az elnyomás, az ország kifosztása, a korrupció, a végtelen hatalmi arrogancia ellen. Nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, hogy fellépjünk az ellen, hogy Magyarország a XXI. század elején, az Európai Unió tagjaként véglegesen és visszavonhatatlanul diktatúrává és gyarmattá váljon. Be kell fejezni a tiltakozók, a Magyarországért felelősséget vállalók démonizálását, veszedelmes bűnözőkénti beállítását.

Ha ezer tüntető emberből húsz vagy harminc – bármely okból, akár azért, mert titkosszolgálati ügynök, akár másért – erőszakosan, jogellenesen viselkedik, akkor őket ki kell emelni, velük szemben el lehet járni, de a többi tüntető, tiltakozó számára az állam kötelessége továbbra is biztosítani a gyülekezés, a tiltakozás jogát. Ezek az emberek nem randalírozó csőcselék, hanem az országrombolás, a diktatúra, a gyarmatosítás ellen fellépő polgárok, akik Magyarországnak és Európának teljes jogú polgárai, nem pedig egy szűk elit szolgái, cselédei, akik szabadon terrorizálhatók, lőhetők, fenyegethetők a saját hazájukban. Ezúton kérem a sajtó felelősen gondolkodó munkatársait, az összes politikust és minden közéleti szereplőt, hogy fejezze be a „radikális” ellenzék folyamatos gyalázását, démonizálását és fenyegetését, s erőforrásait fordítsa az ország további kirablásának megakadályozására, az eddigi bűnök feltárására, az emberi jogok és a demokrácia kultúrájának kiépítésére. Ismétlem: a diktatúra és az elnyomás ellen minden tisztességes embernek nemcsak joga, de kötelessége is fellépni.

Véget kell vetni a folyamatos „fasisztázás”, „antiszemitázás”, „randalírozó csőcselékezés” szokásának, amelynek aljas szerepe van Magyarország életében: mintegy kikövezi azt az utat, amelyen egy vékony, gátlástalan réteg akadálytalanul végigsétálhat s kifoszthatja, gyarmattá teheti Magyarországot. Ebből elég volt!

4.
Szeptember 20-án este magam is megéltem a diktatúra újabb gaztettét, a mérgező, kirívó tüneteket okozó könnygázzal történő támadást. Mivel istentisztelet közben ért a rendőrök garázda támadása, lelkiismereti és vallásszabadság megsértésének bűntette miatt tettem feljelentést, valamint bántalmazás hivatalos eljárásban elnevezésű bűncselekmény miatt. Az utóbbi miatt azért, mert nemcsak a verés, hanem az egyébként minden eddiginél durvább vegyi fegyver bevetése is bántalmazásnak minősül. Kérem a sajtót, hogy kövesse az emiatt indult büntetőeljárást figyelemmel, és tegyen meg mindent annak érdekében is, hogy tisztázódjon: ki és milyen alapon, milyen minőségű vegyi fegyver bevetését rendelte el Magyarországon, az Európai Unió tagállamában, magyar emberekkel szemben.

5.
Itt az ideje rámutatni: a király meztelen. Magyarországon ma olyan emberek irányítják a közbeszédet, akiket súlyos, megbocsáthatatlan felelősség terhel Magyarország kirablásáért, megnyomorításáért, valamint az e célt szolgáló diktatúra kiépítéséért. Ezek az emberek kiabálnak, fenyegetőznek és újjáélesztik szellemi és politikai elődeik, az ötvenes évek magyar vezetőinek stílusát. Ezeknek az embereknek nincs helyük a hatalomban. Aki őket és az ő veszedelmes gondolataikat, az emberi jogokat egyre durvábban korlátozó, a nemzeti ellenállást egyre inkább büntető javaslataikat éljenzi, sőt akár hallgatólagosan támogatja, maga is erkölcsi felelősséget vállal azért, hogy Magyarország diktatúra és gyarmat lesz. Amennyiben nem vesszük vissza a hatalmat a szemkilövetőktől.

Budapest, 2008. szeptember 23.

Dr. Morvai Krisztina jogász
a Jobbik EP-képviselőjelöltje

Morvai: történelmi válaszút előtt áll most Magyarország



Nincs semmiféle fasisztaveszély Magyarországon, csak ezzel akarnak bennünket megvezetni, hogy ne a lényegről beszéljenek: arról, hogyan fogják elérni, hogy az embereknek reggelente legyen miért felkelniük – mondta Morvai Krisztina az Echo Tv Pörzsölő című műsorában. A jogvédő szerint, ha hagyjuk magunkat terrorizálni, gyarmati sorba taszítják az országot.

– Egy interjúban ön azt mondta, tulajdonképpen hálás Gyurcsány Ferencnek, mert hazafivá tette. Hogyan?

– 2006. október 23-án rádöbbentem, hogy tényleg magyar vagyok, és a magyarságomban sértenek meg, amikor egy nemzeti ünnepen közénk lőnek, könnygázzal dobálóznak, lovas rendőri rohamot indítanak a magyar emberek ellen.

– Óriási munkát végzett október 23. után. Mi következik most?

– Öntudatra kellene ébrednünk, és azt kellene mondanunk, hogy itthon vagyunk a saját hazánkban, és nem hagyjuk magunkat terrorizálni. Magyarország történelmi válaszút előtt áll: vagy tovább latin-amerikanizálódik, és egy harmadik világbeli, kiszolgáltatott gyarmat sorsára jut, vagy európai, független, demokratikus jogállam lesz. A pénz- és profitközpontú értékrendet akarják folyamatosan ránk kényszeríteni, ami Magyarországot gyarmati sorba taszítja. Ennek három nagy hulláma volt a legutóbbi időkben. Az első a szemkilövetések, letartóztatások, börtönbeli ávós kínzások, amelyeket el akarták hazudni. Ez nem jött be, mert voltak bátor emberek, akik kiálltak a nyilvánosság elé. Utána jogszabályokkal próbálkoztak. Megszavazták a neoliberális szellemet tükröző törvényeket, amelyeket aztán sikerült a magyar nép példás összefogásával elsöpörni a népszavazással. Új eszközhöz kellett nyúlniuk, ez az antifázás. Ez az antifasizmus, röviden antifa… Hatalmas hisztériát keltenek, hogy Magyarországon óriási fasisztaveszély van, besározzák, bemocskolják a világ előtt az egész magyarságot.

– És mintha ettől a jobboldal egy része is elbizonytalanodna.

– Két emberkép verseng egymással. Az egyik azt mondja, hogy az ember Isten teremtménye, minden embernek van vele született méltósága, van célja az életének, közösséghez tartozó lény. A másik emberképben, amit ránk akarnak kényszeríteni, az emberi méltóság fogalma tulajdonképpen értelmezhetetlen, nincs az embernek küldetése, a közösséghez tartozás pedig veszedelmes… Nincs semmiféle fasisztaveszély Magyarországon, csak ezzel akarnak bennünket megvezetni, hogy ne a lényegről beszéljenek: arról, hogyan fogják elérni, hogy az embereknek életcéljuk legyen.

– Lát esélyt felelősségre vonásra egy kormányváltás után, még akkor is, ha nincs erre az új kormányzat részéről akarat, esetleg civil kezdeményezésre?

– Igen. A bűnt felelősségre vonás és büntetés kell hogy kövesse, ez alól nincs kivétel. A rendszerváltozás utáni egyik első nagy dilemma az úgynevezett visszamenőleges igazságtétel kérdése volt. Zétényi Zsolt oldalán harcoltam azért, hogy felelősségre vonják azokat, akik a kommunizmus alatt súlyos bűnöket követtek el. Azóta is ott feszítenek lopott rózsadombi villáikban… Először picit elbizonytalanodtak, utána viszont hihetetlen módon elszemtelenedtek. Természetesnek veszik, hogy még mindig az ő kezükben a hatalom, és ha azt látják, hogy az emberek kimennek az utcára és tiltakoznak, akkor azt mondják: felbomlott a rend. És akkor az embereket börtönbe kell vetni, közéjük kell lőni, le kell őket fasisztázni. Valami nagyon nincs rendben. Éppen ezért fontos, hogy eljárást indítsanak azok ellen, akik ezt tették. Érezzék, hogy ezt nem lehet megúszni.