Kutya világ
Torkos Matild
2010. január 29. 00:01
Magyar Nemzet
Ki vagy, te kutya? Letépem a fejed! – üvöltött rá a sokszor elítélt bűnöző egy nyilvános árverésen az adósok kilakoltatását radikális módszerekkel megakadályozni akaró civil szervezet vezetőjére. A konfliktus amiatt alakult ki az állítólagos agysorvadása miatt enyhített büntetésre érdemesült alvilági figura és az önkéntes érdekvédő között, mert a hírhedt bűnöző berángatta a Magyar Hírlap fotósát egy helyiségbe, ahol magukra zárva az ajtót, embereivel körülvéve arra kényszerítette a fotóriportert, hogy átadja neki fényképezőgépének memóriakártyáját, rajta a róla készül képekkel.
A koreai KDB Bank adósainak ingatlanjait az Árverező Ház verte dobra a minap úgynevezett liciteljárással. Különleges lelki alkat kell ahhoz, hogy valaki ilyen mocskosnak tekinthető üzleten akarjon gazdagodni. Nyilván vannak ilyenek, aligha akad közöttük oly vakmerő vállalkozó, aki rá merne licitálni a kigyúrt embereivel körülvett Tasnádi-félék ajánlatára. Hiába tiltották meg a téli kilakoltatást, az árverések folynak országszerte. Lakottan adják el az otthonokat – mondják az árverezők. El lehet képzelni, amint az effélék nyugalomban benn hagyják a lakókat a megvásárolt ingatlanokban, hogy ők majd csak tavasszal kérik meg udvariasan a kiköltözésre a volt tulajdonosokat.
Elég nagy pácba kerültek a szocialisták. Ők ugyanis azzal szerették volna nyitni a kampányt, hogy jól ráijesztenek a nyugdíjasokra. Mégpedig azzal, hogy mi mindent fog velük művelni a Fidesz svéd receptre, ha megnyeri a választást. A kampányforgatókönyvüket szinte naponta felülírja az élet. Hol rendőrségi hírekben, hol ügyészségi nyilatkozatokban, hol bírósági büntetőperekről szóló tudósításokban bukkannak fel az MSZP-hez köthető elkövetők kétes és bűncselekménygyanús ügyei. Az igazi szocialista kampánynyitó eseménnyé a botrányba fulladt ingatlanárverés vált, amit ingyen és bérmentve tartott meg helyettük az Árverező Ház a radikális érdekvédők, a maffiózók, a sajtó és a kihívott rendőrség közreműködésével. Abban a pár percben, amit az elektronikus média közzétett a skandalumról, tökéletes látlelet volt a jogfosztottságról, a társadalmi züllésről, az igazságszolgáltatás állapotáról, az ebek harmincadjára jutott országról.
Miközben Mesterházy Attiláék a Fidesztől akarják megvédeni a nyugdíjasszavazatokat, aközben egy idős asszony, akinek háza ugyancsak most került kalapács alá, azzal fenyegette meg a magyarok jogállamát, ezt a köztársaságnak nevezett kócerájt, hogy magára gyújtja a házát, ha nem hagyják békén. Nyolcmilliót érő háza felújítására akkor vett fel pár milliós devizaalapú hitelt, amikor a baloldali kormány cinkos hallgatása mellett rátukmálták az ilyen alacsony kamatozású kölcsönöket a polgárokra. Milyen ország az, ahol a forint árfolyamának kockázatát egyedül a hitelt felvevőknek kell viselniük? Ahol fel sem merül a kormányban, hogy a bankok is osztozzanak a veszteségen. A kormányfő Pilátusként mossa a kezeit, ugyanúgy, mint a wallisos Hajdú-Bét által tönkretett libatenyésztők esetében. Pedig a devizahitelek bedőlését végső soron a baloldali-liberális kormány gazdaságpolitikája okozta.
A botrány akkor érte el a tetőfokát, amikor az árverést szervező cég vezetőjének hívására kiérkező rendőrök intézkedni kezdtek. Nyilván nem ismerték fel Tasnádit, mert ő a vakuk kereszttüzében, testőrei kíséretében látványosan és háborítatlanul elvonult a tett – a kényszerítés és az életveszélyes fenyegetés – színhelyéről. A rendőrök pedig szépen akkurátusan igazoltatni kezdték Tasnádiék helyett a nyilvános árverés ellen tiltakozók mellett a közvéleményt tájékoztatni akaró fotósokat és újságírókat.
A rendőrök állítólag demonstrációra készülnek. Mi lenne, ha nem tudósítanánk róla, nem tennénk ki magunkat az igazoltatás vegzatúrájának? Ha szolidaritásból azt mondanánk: tudósítson a rendőrtüntetésről Tasnádi a honlapján, ha akar.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Torkos Matild. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Torkos Matild. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. január 29., péntek
2009. november 5., csütörtök
Megbélyegző aggodalom
Torkos Matild
2009. november 5. 00:01
Magyar Nemzet
Molnár Oszkár, az edelényi fideszes polgármester idén egy júniusi testületi ülésen a magzatuknak ártó roma asszonyokról tett kijelentése méretes közbotrányt okozott. Molnár azt mondta: „Előfordul ilyen sajnálatos bűncselekmény, magyar származásúaknál is, nyílt titok. A környező, cigányok által többségében lakott településeken, Szendrőládon és Lakon is előfordul, hogy a terhesség ideje alatt olyan gyógyszereket szednek be, hogy dupla családi pótlékot kapjanak. Előfordul, hogy a nő gumikalapáccsal veri a hasát azért, hogy nyomorék gyereket szüljön.”
A honatyát pellengérre állították: rasszista vádakkal illették, mondván, rágalommal illette az összes roma nőt, feljelentették, tüntettek is ellene, és felszólították, mondjon le országgyűlési képviselői mandátumáról. A minap kiderült: a szocialista Veresné Szabó Éva, szabolcsi országgyűlési képviselő szintén sommás véleményt mondott a magzatuknak ártó asszonyokról. Ráadásul Molnárnál egy évvel korábban, 2008 júniusában tette. Az MSZP-frakció lapjából, a Balközépből idézzük: „Az országunkban kialakult szociális segélyezési rendszer anomáliáiról beszélve egy különös módszert ismertetett Veresné. A magasabb segélyek érdekében ördögi eszközökre is képesek tudatlan és befolyásolt fiatal anyák.
Olyan gyógyszert is képesek beszedni, amelynek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra. […] néhány honatya elismerte, maga is hallott már hasonló esetről.” Fél évvel később, 2009. január végén a Szabolcs Online-on Szándékosan teszik fogyatékossá gyerekeiket Szabolcsban? címmel jelent meg egy cikk, amely szerint egyes anyák „közvetlenül a születés után nejlonzacskót húznak az újszülöttek fejére, hogy azok oxigénhiányos állapot következtében értelmi fogyatékosok legyenek. A szülők célja a gyermek élete végéig járó magasabb családi pótlék megszerzése.” Veresné Szabó Évához hasonlóan a szabolcsi lapnak is sikerült politikailag korrektnek maradnia.
A szerző nem utalt arra, hogy cigány anyák művelnék ezt a kegyetlenséget. Ugyanakkor a cikkhez hozzászólók már megnevezik azokat a falvakat, a hol a szóbeszéd szerint előfordultak hasonló esetek – a cigányok között. Moldova György, a baloldali író is beszámol új riportkötetében arról, hogy Miskolcon többször hallotta, hogy „ütögetik a terhes asszonyok hasát, abban a reményben, hogy idióta születik, aki után magasabb támogatás jár”. Az író úr se ma szállt le a falvédőről, ő sem árulta el, hogy roma asszonyokról terjesztik a gyalázatot. Nos, ha az edelényi polgármester kijelentésének alapja is ugyanolyan terjengő szóbeszéd volt, mint amelynek tavaly nyáron hitelt adott Veresné honanya, a baloldali érzelmű író és egy internetes lap is, akkor Molnár Oszkárral szemben egyetlen kritika fogalmazódhat meg. Mégpedig az, hogy képtelen beletanulni a furmányos „politikailag korrekt” közbeszédbe. Képtelen lehámozni nyers, szókimondó a vasúti restiben elhangzó hírekről a politikusi megszólalásokban vállalhatatlan, a rasszizmus megbélyegzésének veszélyét rejtő információkat. Nem tud, vagy nem akar „újbeszélni”.
Nem elég, ha Molnár azt mondja, hogy ezeket a kegyetlenségeket magyar származásúak is elkövették, Molnárnak meg kell tanulnia, ha nem akar rasszista bélyeget a homlokára, hogy ki sem ejtheti a száján, hogy terhes roma asszonyok is elkövették. Ehelyett dodonai módon – megfelelő metakommunikációs eszközöket igénybe véve – úgy kell fogalmaznia, hogy „ördögi eszközökre is képes, tudatlan és befolyásolt fiatal anyák” tették ezt. És akkor majd Nyakó István se mondhatja azt, hogy míg Veresné szavaiban csupán „az aggodalom és a segítő szándék dominált”, addig Molnáréban a megbélyegző rasszizmus. A lényegről azonban nem beszél a politikai elit. Arról, hogy az anyaméhben kifejlődő magzatot védi a törvény. Négy egymástól független forrás állítja, hogy Szabolcsban és Borsodban brutális kegyetlenséggel követnek el bűncselekményeket a magzatok, az újszülöttek és a gyermekek ellen haszonszerzési céllal. A politikusok megbélyegző aggodalma, avagy segítő szándéka mellett az ügyészségnek tényleg nincs itt semmi dolga?
Torkos Matild
2009. november 5. 00:01
Magyar Nemzet
Molnár Oszkár, az edelényi fideszes polgármester idén egy júniusi testületi ülésen a magzatuknak ártó roma asszonyokról tett kijelentése méretes közbotrányt okozott. Molnár azt mondta: „Előfordul ilyen sajnálatos bűncselekmény, magyar származásúaknál is, nyílt titok. A környező, cigányok által többségében lakott településeken, Szendrőládon és Lakon is előfordul, hogy a terhesség ideje alatt olyan gyógyszereket szednek be, hogy dupla családi pótlékot kapjanak. Előfordul, hogy a nő gumikalapáccsal veri a hasát azért, hogy nyomorék gyereket szüljön.”
A honatyát pellengérre állították: rasszista vádakkal illették, mondván, rágalommal illette az összes roma nőt, feljelentették, tüntettek is ellene, és felszólították, mondjon le országgyűlési képviselői mandátumáról. A minap kiderült: a szocialista Veresné Szabó Éva, szabolcsi országgyűlési képviselő szintén sommás véleményt mondott a magzatuknak ártó asszonyokról. Ráadásul Molnárnál egy évvel korábban, 2008 júniusában tette. Az MSZP-frakció lapjából, a Balközépből idézzük: „Az országunkban kialakult szociális segélyezési rendszer anomáliáiról beszélve egy különös módszert ismertetett Veresné. A magasabb segélyek érdekében ördögi eszközökre is képesek tudatlan és befolyásolt fiatal anyák.
Olyan gyógyszert is képesek beszedni, amelynek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra. […] néhány honatya elismerte, maga is hallott már hasonló esetről.” Fél évvel később, 2009. január végén a Szabolcs Online-on Szándékosan teszik fogyatékossá gyerekeiket Szabolcsban? címmel jelent meg egy cikk, amely szerint egyes anyák „közvetlenül a születés után nejlonzacskót húznak az újszülöttek fejére, hogy azok oxigénhiányos állapot következtében értelmi fogyatékosok legyenek. A szülők célja a gyermek élete végéig járó magasabb családi pótlék megszerzése.” Veresné Szabó Évához hasonlóan a szabolcsi lapnak is sikerült politikailag korrektnek maradnia.
A szerző nem utalt arra, hogy cigány anyák művelnék ezt a kegyetlenséget. Ugyanakkor a cikkhez hozzászólók már megnevezik azokat a falvakat, a hol a szóbeszéd szerint előfordultak hasonló esetek – a cigányok között. Moldova György, a baloldali író is beszámol új riportkötetében arról, hogy Miskolcon többször hallotta, hogy „ütögetik a terhes asszonyok hasát, abban a reményben, hogy idióta születik, aki után magasabb támogatás jár”. Az író úr se ma szállt le a falvédőről, ő sem árulta el, hogy roma asszonyokról terjesztik a gyalázatot. Nos, ha az edelényi polgármester kijelentésének alapja is ugyanolyan terjengő szóbeszéd volt, mint amelynek tavaly nyáron hitelt adott Veresné honanya, a baloldali érzelmű író és egy internetes lap is, akkor Molnár Oszkárral szemben egyetlen kritika fogalmazódhat meg. Mégpedig az, hogy képtelen beletanulni a furmányos „politikailag korrekt” közbeszédbe. Képtelen lehámozni nyers, szókimondó a vasúti restiben elhangzó hírekről a politikusi megszólalásokban vállalhatatlan, a rasszizmus megbélyegzésének veszélyét rejtő információkat. Nem tud, vagy nem akar „újbeszélni”.
Nem elég, ha Molnár azt mondja, hogy ezeket a kegyetlenségeket magyar származásúak is elkövették, Molnárnak meg kell tanulnia, ha nem akar rasszista bélyeget a homlokára, hogy ki sem ejtheti a száján, hogy terhes roma asszonyok is elkövették. Ehelyett dodonai módon – megfelelő metakommunikációs eszközöket igénybe véve – úgy kell fogalmaznia, hogy „ördögi eszközökre is képes, tudatlan és befolyásolt fiatal anyák” tették ezt. És akkor majd Nyakó István se mondhatja azt, hogy míg Veresné szavaiban csupán „az aggodalom és a segítő szándék dominált”, addig Molnáréban a megbélyegző rasszizmus. A lényegről azonban nem beszél a politikai elit. Arról, hogy az anyaméhben kifejlődő magzatot védi a törvény. Négy egymástól független forrás állítja, hogy Szabolcsban és Borsodban brutális kegyetlenséggel követnek el bűncselekményeket a magzatok, az újszülöttek és a gyermekek ellen haszonszerzési céllal. A politikusok megbélyegző aggodalma, avagy segítő szándéka mellett az ügyészségnek tényleg nincs itt semmi dolga?
2009. szeptember 22., kedd
Őrület
Torkos Matild
2009. szeptember 22. 00:01
Magyar Nemzet
„Ez őrület” – válaszolta Mesterházy Attila, a szocialista párt parlamenti frakciójának vezetője arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Orbán Viktor nyilatkozatáról, mely szerint ha a Fidesz kormányra kerül, azonnal visszavonja a 2010-es költségvetést. Mesterházy szerint ez teljes káoszt okozna az országban.
Mesterházyék „takarékos, a realitásokkal számoló” költségvetést ígérnek nekünk. Eközben a Gyurcsány Ferenc által a kormányzati posztokra ültetett marionettfigurák – a pislogó dublőrrel, gágogó Gordonnal az élen – teljes gőzzel azon dolgoznak, hogy a megszorító, lakosságnyomorító intézkedések bevezetésével kielégítsék a valutaalap reformigényét, ezzel párhuzamosan a választásokig nyert időtartam alatt minél több olyan szerződést üssenek nyélbe, ami a gazdasági klientúrájuk érdekeit szolgálja.
Például a minden részletében gyanús sukorói szerencsejátékbarlang-bizniszt, hogy csak hatalmas kártérítéssel lehessen majd felbontani a szerződést. A leszakadt térségek felzárkóztatására szánt uniós forrásokat az utolsó rendelkezésükre álló percig igyekeznek a kebelbarát cégekhez csatornáztatni, az sem zavarja őket, ha a pénzből éppen egy szocialista képviselő magáncége épít szállodát. Most éppen gőzerővel szeretnének dobra verni néhány, a Molnár Lajos és Horváth Ágnes nevével fémjelzett reformőrület jegyében kiürített egészségügyi intézményt.
Az egészségügyi rendszerünk összeomlott. Kórházigazgatók fenyegetik a kormányt éhségsztrájkkal, ha nem kapják meg a működésükhöz feltétlenül szükséges állami forrást. Nemrég egy ötvenhárom éves férfi halt meg csak azért, mert ahelyett, hogy a kivizsgálására és a gyógyítására összpontosíthattak volna az orvosok, olyan „szakmai szabályokat” írt elő számukra az egészségügyi kormányzat, amely állandósult káoszhoz, naponta bekövetkező értelmetlen tragédiákhoz vezet. A vérző gyomorral egyik kórházból a másikba küldött beteg értelmetlen haláláért gyanítom, hogy a működési rendet kimunkáló kormányzati szervek a felelősek, amelyek végrehajtották a lelketlen politikai akaratot, de ugyanakkor hibásak az orvosi esküjüket a „szakmai szabályok” mögé helyező orvosok is.
Őrület – tényleg az. Hogy Mesterházy káoszt vizionál, mert Orbán nem tekinti végrehajthatónak a Bajnai-féle bábkormány erkölcstelen költségvetési törvényét. Amely tovább nehezítené a legrászorultabbak – a gyermekes családok, a nyugdíjasok, a betegek, a fogyatékkal élők – életét. Most talán rend van, béke és nyugalom? Amikor betegek kóvályognak a kórházak között, remélve, hogy valahol a szakmai szabályok megengedik, hogy meggyógyítsák őket. Családokat lakoltatnak ki az otthonaikból, mert a kormány tétlenül és cinkos módon nézte, hogy vetetik fel velük a kockázatos hiteleket. Fegyveres rablások érik a pénzszállító autókat, talán azért, mert a nemzetbiztonsági szervek akkor szoktak felhagyni veszélyes elemek ellenőrzésével, amikor a muníció beszerzésére indulnak. Ha „véletlenül” egy-egy szocialista politikus szervezett bűnözésre adja a fejét, s tömlöcbe zárják, továbbra is utalgatják a számlájára a havi fizetést. Az elvtársak ma így segítik a lebukottakat.
A közvélemény-kutatási eredmények szerint – hacsak valami durva, kiszámíthatatlan politikai katasztrófa, például egy aljas eszközökkel kirobbantott polgárháború, nem történik – a jobboldal vezető pártszövetsége megnyeri a következő választást. A potenciális miniszterelnök-jelölt pedig kijelentette, új költségvetési törvényt nyújt be.
Vajon ennek tudatában miért kínlódnak a jövő évi büdzsével Mesterházyék? Miért nem húznak el inkább, Bajnaival az élen? Őrület, ahogy fölöslegesen csak kapirgálnak, kapirgálnak…
Torkos Matild
2009. szeptember 22. 00:01
Magyar Nemzet
„Ez őrület” – válaszolta Mesterházy Attila, a szocialista párt parlamenti frakciójának vezetője arra a kérdésre, hogy mi a véleménye Orbán Viktor nyilatkozatáról, mely szerint ha a Fidesz kormányra kerül, azonnal visszavonja a 2010-es költségvetést. Mesterházy szerint ez teljes káoszt okozna az országban.
Mesterházyék „takarékos, a realitásokkal számoló” költségvetést ígérnek nekünk. Eközben a Gyurcsány Ferenc által a kormányzati posztokra ültetett marionettfigurák – a pislogó dublőrrel, gágogó Gordonnal az élen – teljes gőzzel azon dolgoznak, hogy a megszorító, lakosságnyomorító intézkedések bevezetésével kielégítsék a valutaalap reformigényét, ezzel párhuzamosan a választásokig nyert időtartam alatt minél több olyan szerződést üssenek nyélbe, ami a gazdasági klientúrájuk érdekeit szolgálja.
Például a minden részletében gyanús sukorói szerencsejátékbarlang-bizniszt, hogy csak hatalmas kártérítéssel lehessen majd felbontani a szerződést. A leszakadt térségek felzárkóztatására szánt uniós forrásokat az utolsó rendelkezésükre álló percig igyekeznek a kebelbarát cégekhez csatornáztatni, az sem zavarja őket, ha a pénzből éppen egy szocialista képviselő magáncége épít szállodát. Most éppen gőzerővel szeretnének dobra verni néhány, a Molnár Lajos és Horváth Ágnes nevével fémjelzett reformőrület jegyében kiürített egészségügyi intézményt.
Az egészségügyi rendszerünk összeomlott. Kórházigazgatók fenyegetik a kormányt éhségsztrájkkal, ha nem kapják meg a működésükhöz feltétlenül szükséges állami forrást. Nemrég egy ötvenhárom éves férfi halt meg csak azért, mert ahelyett, hogy a kivizsgálására és a gyógyítására összpontosíthattak volna az orvosok, olyan „szakmai szabályokat” írt elő számukra az egészségügyi kormányzat, amely állandósult káoszhoz, naponta bekövetkező értelmetlen tragédiákhoz vezet. A vérző gyomorral egyik kórházból a másikba küldött beteg értelmetlen haláláért gyanítom, hogy a működési rendet kimunkáló kormányzati szervek a felelősek, amelyek végrehajtották a lelketlen politikai akaratot, de ugyanakkor hibásak az orvosi esküjüket a „szakmai szabályok” mögé helyező orvosok is.
Őrület – tényleg az. Hogy Mesterházy káoszt vizionál, mert Orbán nem tekinti végrehajthatónak a Bajnai-féle bábkormány erkölcstelen költségvetési törvényét. Amely tovább nehezítené a legrászorultabbak – a gyermekes családok, a nyugdíjasok, a betegek, a fogyatékkal élők – életét. Most talán rend van, béke és nyugalom? Amikor betegek kóvályognak a kórházak között, remélve, hogy valahol a szakmai szabályok megengedik, hogy meggyógyítsák őket. Családokat lakoltatnak ki az otthonaikból, mert a kormány tétlenül és cinkos módon nézte, hogy vetetik fel velük a kockázatos hiteleket. Fegyveres rablások érik a pénzszállító autókat, talán azért, mert a nemzetbiztonsági szervek akkor szoktak felhagyni veszélyes elemek ellenőrzésével, amikor a muníció beszerzésére indulnak. Ha „véletlenül” egy-egy szocialista politikus szervezett bűnözésre adja a fejét, s tömlöcbe zárják, továbbra is utalgatják a számlájára a havi fizetést. Az elvtársak ma így segítik a lebukottakat.
A közvélemény-kutatási eredmények szerint – hacsak valami durva, kiszámíthatatlan politikai katasztrófa, például egy aljas eszközökkel kirobbantott polgárháború, nem történik – a jobboldal vezető pártszövetsége megnyeri a következő választást. A potenciális miniszterelnök-jelölt pedig kijelentette, új költségvetési törvényt nyújt be.
Vajon ennek tudatában miért kínlódnak a jövő évi büdzsével Mesterházyék? Miért nem húznak el inkább, Bajnaival az élen? Őrület, ahogy fölöslegesen csak kapirgálnak, kapirgálnak…
2009. szeptember 6., vasárnap
Pislogó cinizmus
Még egy kemény telet át kell vészelnie a magyar népnek, hogy végre megszabaduljon ettől az országrontó politikai hatalomtól. Nem lesz könnyű. Ezreket, tízezreket fenyeget a kilakoltatás réme. Vannak, akik a rájuk tukmált devizaalapú hiteleik törlesztőrészleteit nem bírják fizetni, vannak, akik a felhalmozott rezsitartozásaik miatt kerültek reménytelen helyzetbe. Az önkormányzatok eddig is igyekeztek az önhibájukon kívül bajba jutott családokon segíteni, miközben sok más kötelező feladat ellátása mellett biztonságosan működtették az oktatási és egészségügyi intézményeiket is, gondoskodtak a szemétszállításról, az úthálózatuk karbantartásáról.
Függetlenül attól, hogy a baloldali pártok vagy a jobboldaliak adják az önkormányzatok vezetőit, évről évre egyre kevesebb központi normatív támogatás mellett is, összességében a társadalom megelégedésére végzik a munkájukat. Bizonyára azért van ez így, mert sokkal közvetlenebbül érvényesül a társadalmi kontroll, sokkal gyakrabban kell szembenéznie a választópolgárokkal a települések elöljáróinak.
Bajnai Gordon elődje, Gyurcsány Ferenc konfrontatív, erőszakos megszorító politikáját szolgai hűséggel követi, még akkor is, ha nem olyan élesen rajzolódik ki egy-egy nadrágszíj-húzogató kormányzati intézkedés pofátlansága, mert pislogó szemmel, sunyin adja elő a kormányfő lényegében ugyanannak a kormányprogramnak megfelelő intézkedéseket, amelyet végrehajtva Gyurcsány - talán, mert maga is szégyellte "szociáldemokrataként", csak arrogáns, pökhendi stílusban volt képes bejelenteni az újabbnál újabb megszorításokat.
Most éppen azt igyekeznek letolni a polgárok torkán, hogy 120 milliárd forintot az önkormányzatokon keresztül vonnak el tőlük. Azt mondják, hogy az elvonásnak megfelelően majd csökkentik a kötelező feladataik számát. De egy szocialista politikus sincs, aki konkrétan meg merné nevezni azt a feladatot, aminek ellátásától mentesítenék az önkormányzatokat. Ugyanis ehhez módosítani kellene az önkormányzati törvényt, amihez kétharmados többségre lenne szükségük az Országgyűlésben.
A valutaalap diktátumának megfelelően a szocialistáktól megszokott fűnyíróelv alapján egyszerűen elvesznek 120 milliárdot az önkormányzatoktól. Ugyanazzal a pökhendi, alkotmánysértő csuklómozdulattal, mint ahogy a Horn-kormány idején eladták a külföldi befektetőknek az önkormányzati tulajdonú gázszolgáltatókat, hogy a lakosságnak a multik busás profitját is meg kelljen fizetniük a gázárban.
De ez még nem elég. Elvégre jövőre választások lesznek, ezért célszerű rászabadítani a túlnyomórészt ellenzéki irányítású önkormányzatok vezetőire az elkeseredett, elszegényedett lakosságot, a százezreket, akiket az otthonuk elvesztésének réme fenyeget. Ezért hozták meg sunyi módon, pofátlan cinizmussal azt a kormányzati döntést, hogy az önkormányzatok elővásárlási jogukkal élhetnek, és megvehetik a banktól a törlesztőrészleteiket fizetni képtelen emberek lakását.
Ez a huszonkettes csapdája. Ha egy település nem képes biztosítani az önrészt a Magyar Fejlesztési Banktól igényelhető hitelhez, azért váltja majd ki a rászorultak utálatát, ha mégis sikerülne is valahonnan előteremteni a súlyos milliókat, milliárdokat, akkor is ellenszenv fogja övezni a települések vezetőit, hiszen az adósok bérlők lesznek a korábbi saját tulajdonú ingatlanjaikban. Igaz, legalább fedél marad a fejük felett.
Végül gondoljunk bele abba is, hogy az egész kialakult helyzetért az elmúlt hét év kormányzati politikája a felelős, mert eltávolították a pénzügyi felügyelet éléről Szász Károlyt, hogy kontroll nélkül hagyták a kockázatos devizahiteleket az emberekre tukmáló bankokat, hogy a jegybank monetáris tanácsára rászabadították Gyurcsány embereit, hogy a forint árfolyam-politikájával is a külföldi spekuláns tőkeérdekeket kiszolgáló kormányzati politika érvényesülhessen.
(Torkos Matild, Magyar Nemzet)
Még egy kemény telet át kell vészelnie a magyar népnek, hogy végre megszabaduljon ettől az országrontó politikai hatalomtól. Nem lesz könnyű. Ezreket, tízezreket fenyeget a kilakoltatás réme. Vannak, akik a rájuk tukmált devizaalapú hiteleik törlesztőrészleteit nem bírják fizetni, vannak, akik a felhalmozott rezsitartozásaik miatt kerültek reménytelen helyzetbe. Az önkormányzatok eddig is igyekeztek az önhibájukon kívül bajba jutott családokon segíteni, miközben sok más kötelező feladat ellátása mellett biztonságosan működtették az oktatási és egészségügyi intézményeiket is, gondoskodtak a szemétszállításról, az úthálózatuk karbantartásáról.
Függetlenül attól, hogy a baloldali pártok vagy a jobboldaliak adják az önkormányzatok vezetőit, évről évre egyre kevesebb központi normatív támogatás mellett is, összességében a társadalom megelégedésére végzik a munkájukat. Bizonyára azért van ez így, mert sokkal közvetlenebbül érvényesül a társadalmi kontroll, sokkal gyakrabban kell szembenéznie a választópolgárokkal a települések elöljáróinak.
Bajnai Gordon elődje, Gyurcsány Ferenc konfrontatív, erőszakos megszorító politikáját szolgai hűséggel követi, még akkor is, ha nem olyan élesen rajzolódik ki egy-egy nadrágszíj-húzogató kormányzati intézkedés pofátlansága, mert pislogó szemmel, sunyin adja elő a kormányfő lényegében ugyanannak a kormányprogramnak megfelelő intézkedéseket, amelyet végrehajtva Gyurcsány - talán, mert maga is szégyellte "szociáldemokrataként", csak arrogáns, pökhendi stílusban volt képes bejelenteni az újabbnál újabb megszorításokat.
Most éppen azt igyekeznek letolni a polgárok torkán, hogy 120 milliárd forintot az önkormányzatokon keresztül vonnak el tőlük. Azt mondják, hogy az elvonásnak megfelelően majd csökkentik a kötelező feladataik számát. De egy szocialista politikus sincs, aki konkrétan meg merné nevezni azt a feladatot, aminek ellátásától mentesítenék az önkormányzatokat. Ugyanis ehhez módosítani kellene az önkormányzati törvényt, amihez kétharmados többségre lenne szükségük az Országgyűlésben.
A valutaalap diktátumának megfelelően a szocialistáktól megszokott fűnyíróelv alapján egyszerűen elvesznek 120 milliárdot az önkormányzatoktól. Ugyanazzal a pökhendi, alkotmánysértő csuklómozdulattal, mint ahogy a Horn-kormány idején eladták a külföldi befektetőknek az önkormányzati tulajdonú gázszolgáltatókat, hogy a lakosságnak a multik busás profitját is meg kelljen fizetniük a gázárban.
De ez még nem elég. Elvégre jövőre választások lesznek, ezért célszerű rászabadítani a túlnyomórészt ellenzéki irányítású önkormányzatok vezetőire az elkeseredett, elszegényedett lakosságot, a százezreket, akiket az otthonuk elvesztésének réme fenyeget. Ezért hozták meg sunyi módon, pofátlan cinizmussal azt a kormányzati döntést, hogy az önkormányzatok elővásárlási jogukkal élhetnek, és megvehetik a banktól a törlesztőrészleteiket fizetni képtelen emberek lakását.
Ez a huszonkettes csapdája. Ha egy település nem képes biztosítani az önrészt a Magyar Fejlesztési Banktól igényelhető hitelhez, azért váltja majd ki a rászorultak utálatát, ha mégis sikerülne is valahonnan előteremteni a súlyos milliókat, milliárdokat, akkor is ellenszenv fogja övezni a települések vezetőit, hiszen az adósok bérlők lesznek a korábbi saját tulajdonú ingatlanjaikban. Igaz, legalább fedél marad a fejük felett.
Végül gondoljunk bele abba is, hogy az egész kialakult helyzetért az elmúlt hét év kormányzati politikája a felelős, mert eltávolították a pénzügyi felügyelet éléről Szász Károlyt, hogy kontroll nélkül hagyták a kockázatos devizahiteleket az emberekre tukmáló bankokat, hogy a jegybank monetáris tanácsára rászabadították Gyurcsány embereit, hogy a forint árfolyam-politikájával is a külföldi spekuláns tőkeérdekeket kiszolgáló kormányzati politika érvényesülhessen.
(Torkos Matild, Magyar Nemzet)
2009. július 11., szombat
Vicc
Torkos Matild
2009. július 11. 00:01
Magyar Nemzet
Üzenem a miniszterelnök úrnak is, hogy érdemek szerint döntsön, ne politikai kapcsolatok alapján. Szégyen lenne ennek az országnak, ha olyan képviselőnk lenne az Európai Bizottságban, aki sem nyelveket nem beszél, sem a szakmájához nem ért – hívta fel Bajnai Gordon figyelmét a jelenleg MDF-es színekben politizáló Bokros Lajos a köztévé reggeli műsorában. A román mellett angolul, spanyolul, portugálul, oroszul és németül is beszélő „értelmiségi nehézsúlyú” közgazdász virágnyelvből is perfekt, újságírói kérdésre úgy tett, mint ha cáfolná, hogy az EU-biztosi pozícióra nyomuló Veres Jánosra célzott volna. Lehetséges, persze, hogy Bokros saját magát vizionálta a biztosi székbe. Amúgy Veres németül beszél és alapfokon angolul is elboldogul, közgazdaságból még doktorált is. Ugyanúgy, mint Bokros. Nem az a baj vele, hogy nem ért a szakmájához.
De ha már a „konzervszocialista” politikus úgy vetette fel a kérdést, hogy mi lenne szégyen „ennek az országnak”, akkor valljuk meg, már az is szégyen volt, hogy 2004-ben Kovács Lászlót delegálták az unió bizottságába. Emlékeztetőül, Kovács azért kapta a csekély horderejű adóügyi biztosi posztot, mert csúfosan leszerepelt az energiaügyi biztosi meghallgatásán. Ez a pozíció stratégiai fontosságú lett volna hazánk számára. De ez cseppet sem érdekelte a csupán zsákmányszerzésre koncentráló szocialista kormányt, hitbizományuknak tekintették akkor is és most is az EU-biztosi széket. Kovács aztán, ahogy várható volt, nem is kiváló szakmai tevékenységével hívta fel magára a figyelmet, hanem zűrös magánéletével. Ilyen szaftos, az alsógatya fotóját sem nélkülöző bulvárbotrányba politikus még nem keveredett Magyarországon.
Nehéz lenne tehát überelni a Bajnai-kormánynak elődje mutatványát, ám nem kizárt, hogy Veres jelölésével mégis sikerül. A volt pénzügyminiszter, aki a keleti gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztosi székbe ejtőernyőzött a Gyurcsány-kormány bukása után, közhírré tette, hogy elvállalná a EU-biztosi jelölést. A reálszférához kötődő biztosi pozícióra jelölhetünk majd, ezt is tőle tudtuk meg. Talán úgy véli, ez testhez álló feladat a számára. Veres legalább olyan színes egyéniség lesz az uniót irányító politikai elit színpadán, mint magyar elődje volt. Csak ő sokkal hevesebb vérmérsékletű. Kovácsról lepergett az alsógatyás botrány is. Veres nehezen tűri a múltját, az üzleti ügyeit firtató sajtót. Láthattuk, a Hír Tv kamerája például ugyanazt a hatást váltja ki belőle, mint a bikaviadalon a torreádor kezében a vörös posztó a bikából. Veres is fejjel támad az őt felingerlő kamerára.
De legalább nem kell majd Budapestig szaladnia Almunia biztosnak, ha véletlenül nem tud eligazodni a volt pénzügyminiszter által manipulált, „trükkök százaival” összeállított pénzügyi adatsorok között, amelyekről olyan ékesszólóan számolt be Gyurcsány annak idején Őszödön. És amivel átverték az uniót.
Normális körülmények között Veres itthon se tölthetett volna be miniszteri posztot. Még a 90-es évek elején egy résztulajdonában álló cég csalással igényelt vissza áfát. Amikor ezzel szembesítették, azzal védekezett, hogy az állam már visszakapta azt az 55 milliót, amit a hamis számlák alapján igényeltek vissza. Csakhogy nem önként fizették vissza az államtól elcsalt pénzt, az APEH-nak felszámolási eljárást kellett indítania a behajtása végett. A magyarok már megszokták, hogy az ilyen erkölcsi minőségű emberek, ha megfelelő politikai kapcsolatokkal bírnak, mifelénk könnyebben kicsúsznak a bűnüldözés karmai közül, mint mások. Ha pedig beletartoznak a politikai felvilág maffiaszerűen szervezett hálójába, akár még állami vezetőkké is válhatnak. De tényleg muszáj Európa színpadára is felállítanunk őket?
Tény: annak ellenére, hogy a szocialisták csúfosan elvesztették az EP-választást, a legitimitási gondokkal küzdő Bajnai-kormány jelölhet képviselőt a EU-bizottságba, akár egy kiszolgált pártobsitost is. Veres János jelölése viccnek is rossz lenne.
Torkos Matild
2009. július 11. 00:01
Magyar Nemzet
Üzenem a miniszterelnök úrnak is, hogy érdemek szerint döntsön, ne politikai kapcsolatok alapján. Szégyen lenne ennek az országnak, ha olyan képviselőnk lenne az Európai Bizottságban, aki sem nyelveket nem beszél, sem a szakmájához nem ért – hívta fel Bajnai Gordon figyelmét a jelenleg MDF-es színekben politizáló Bokros Lajos a köztévé reggeli műsorában. A román mellett angolul, spanyolul, portugálul, oroszul és németül is beszélő „értelmiségi nehézsúlyú” közgazdász virágnyelvből is perfekt, újságírói kérdésre úgy tett, mint ha cáfolná, hogy az EU-biztosi pozícióra nyomuló Veres Jánosra célzott volna. Lehetséges, persze, hogy Bokros saját magát vizionálta a biztosi székbe. Amúgy Veres németül beszél és alapfokon angolul is elboldogul, közgazdaságból még doktorált is. Ugyanúgy, mint Bokros. Nem az a baj vele, hogy nem ért a szakmájához.
De ha már a „konzervszocialista” politikus úgy vetette fel a kérdést, hogy mi lenne szégyen „ennek az országnak”, akkor valljuk meg, már az is szégyen volt, hogy 2004-ben Kovács Lászlót delegálták az unió bizottságába. Emlékeztetőül, Kovács azért kapta a csekély horderejű adóügyi biztosi posztot, mert csúfosan leszerepelt az energiaügyi biztosi meghallgatásán. Ez a pozíció stratégiai fontosságú lett volna hazánk számára. De ez cseppet sem érdekelte a csupán zsákmányszerzésre koncentráló szocialista kormányt, hitbizományuknak tekintették akkor is és most is az EU-biztosi széket. Kovács aztán, ahogy várható volt, nem is kiváló szakmai tevékenységével hívta fel magára a figyelmet, hanem zűrös magánéletével. Ilyen szaftos, az alsógatya fotóját sem nélkülöző bulvárbotrányba politikus még nem keveredett Magyarországon.
Nehéz lenne tehát überelni a Bajnai-kormánynak elődje mutatványát, ám nem kizárt, hogy Veres jelölésével mégis sikerül. A volt pénzügyminiszter, aki a keleti gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztosi székbe ejtőernyőzött a Gyurcsány-kormány bukása után, közhírré tette, hogy elvállalná a EU-biztosi jelölést. A reálszférához kötődő biztosi pozícióra jelölhetünk majd, ezt is tőle tudtuk meg. Talán úgy véli, ez testhez álló feladat a számára. Veres legalább olyan színes egyéniség lesz az uniót irányító politikai elit színpadán, mint magyar elődje volt. Csak ő sokkal hevesebb vérmérsékletű. Kovácsról lepergett az alsógatyás botrány is. Veres nehezen tűri a múltját, az üzleti ügyeit firtató sajtót. Láthattuk, a Hír Tv kamerája például ugyanazt a hatást váltja ki belőle, mint a bikaviadalon a torreádor kezében a vörös posztó a bikából. Veres is fejjel támad az őt felingerlő kamerára.
De legalább nem kell majd Budapestig szaladnia Almunia biztosnak, ha véletlenül nem tud eligazodni a volt pénzügyminiszter által manipulált, „trükkök százaival” összeállított pénzügyi adatsorok között, amelyekről olyan ékesszólóan számolt be Gyurcsány annak idején Őszödön. És amivel átverték az uniót.
Normális körülmények között Veres itthon se tölthetett volna be miniszteri posztot. Még a 90-es évek elején egy résztulajdonában álló cég csalással igényelt vissza áfát. Amikor ezzel szembesítették, azzal védekezett, hogy az állam már visszakapta azt az 55 milliót, amit a hamis számlák alapján igényeltek vissza. Csakhogy nem önként fizették vissza az államtól elcsalt pénzt, az APEH-nak felszámolási eljárást kellett indítania a behajtása végett. A magyarok már megszokták, hogy az ilyen erkölcsi minőségű emberek, ha megfelelő politikai kapcsolatokkal bírnak, mifelénk könnyebben kicsúsznak a bűnüldözés karmai közül, mint mások. Ha pedig beletartoznak a politikai felvilág maffiaszerűen szervezett hálójába, akár még állami vezetőkké is válhatnak. De tényleg muszáj Európa színpadára is felállítanunk őket?
Tény: annak ellenére, hogy a szocialisták csúfosan elvesztették az EP-választást, a legitimitási gondokkal küzdő Bajnai-kormány jelölhet képviselőt a EU-bizottságba, akár egy kiszolgált pártobsitost is. Veres János jelölése viccnek is rossz lenne.
2009. június 10., szerda
Simor alkalmatlan
Torkos Matild
2009. június 10. 00:01
Magyar Nemzet
Simor András nem akarja érteni, hogy miért támadják őt a Cipruson bejegyzett cége miatt. Öröm az ürömben, hogy legalább felismerte: a személyét ért támadások a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hitelességét is veszélyeztetik. Hétfőn a parlamentben Szijjártó Péter, a Fidesz képviselője számon kérte rajta a ciprusi cégügyét. Ugyanazért, amiért az MNB elnökét az utóbbi időben a sajtó is kereszttűz alatt tartja: mert vagyonnyilatkozatából kiszerénykedett kilencszázmillió forintot, s mert az adóparadicsomokban létrehozott cégek valódi célja a hazai adó befizetésének elkerülése lehet.
Simor először azon sajnálkozott a T. Házban, hogy kétéves működése alatt először a ciprusi cége miatt kellett az Országgyűlés elé állnia. Amiben még igaza is van, hiszen a parlamenti képviselők már rég nekiszegezhették volna a nemzetgazdaságunkat legsúlyosabban érintő kérdéseket is. Annál is inkább, mert a „nincs árfolyamcélunk” típusú nyilatkozataival a spekuláns pénzügyi befektetőket idevonzó Simor elmagyarázhatta volna, milyen célt, milyen érdeket szolgál valójában az MNB kamatpolitikája. Az elmúlt időszakban számos alkalommal bizonyította – havi majd nyolcmilliós jövedelemmel és kilencszázmilliós tőkével a háta mögött – azt is, hogy olyan érzéketlen, mint egy fatuskó, ha megszorítócsomagokkal a nehéz körülmények között élő milliók kontójára kell lefaragni a büdzsé kiadási oldalát. Mint ahogy az is hidegen hagyja, hogy éppen az általuk erőltetett kamatpolitika miatt váltak százezrek a devizahitelt rájuk tukmáló kereskedelmi bankok könnyű prédájává. A jegybankelnök egyelőre tehát csak a ciprusi offshore cég miatt állt a szőnyeg szélén. Nem sok, de ez is valami.
Egyébként Szijjártónak igaza van. A magyar jegybankelnöktől elvárható, hogy adózzon Magyarországon, és szavatolja a pénzügyi rendszer tekintélyét. Ezzel szemben Simor András védekezése kétségbeejtő volt. Azt válaszolta, hogy a ciprusi pénzt ő külföldön kereste meg, és ott is fektette be. A Népszavának adott interjúban pedig még azzal is megfejelte ezt, hogy a tartósan magas magyar jegybanki alapkamat miatt – éppen a vádakat elkerülendő – bízta külföldi vagyonkezelőre a pénzét.
Nincs azzal semmi baj, nem tiltja törvény, hogy magyar állampolgár külföldön vagy itthon keresett pénzét külföldön fektesse be. Azt sem tiltja semmi, hogy akár Cipruson pénzügyi tanácsadó cégeket tartson fenn. Sőt azt se, hogy külhoni befektetők forgassák a pénzét. Csak ezzel egy időben nem kell elfogadni a jegybankelnöki felkérést.
Simor András még most is azzal próbál védekezni, hogy ő a törvény szerint adott számot vagyoni helyzetéről. A szerencsétlen még mindig nem érti, és azt mondogatja, hogy mindenről a törvényhozó testület tehet, s hogy a kérdező felelőssége, hogy mit kérdez. És a cége könyv szerinti értékét nem kérdezték, csak a tulajdoni arányát.
Simor egyértelműen bebizonyította, hogy mind erkölcsileg, mind szakmai szempontból tökéletesen alkalmatlan a jegybank elnöki posztjára. Alkalmatlan, mert képtelen megérteni azt az igen egyszerű törvényhozói szándékot is, hogy köztisztviselőként azért kötelező vagyonnyilatkozatot tennie, hogy vagyoni helyzete, gazdagodása átlátható, ellenőrizhető legyen. És ha ezt sem érti, vajon hogyan foghatná fel azt a kárt és keserűséget, amit a devizahitelt felvett embereknek okozott az MNB kamatpolitikája?
Torkos Matild
2009. június 10. 00:01
Magyar Nemzet
Simor András nem akarja érteni, hogy miért támadják őt a Cipruson bejegyzett cége miatt. Öröm az ürömben, hogy legalább felismerte: a személyét ért támadások a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hitelességét is veszélyeztetik. Hétfőn a parlamentben Szijjártó Péter, a Fidesz képviselője számon kérte rajta a ciprusi cégügyét. Ugyanazért, amiért az MNB elnökét az utóbbi időben a sajtó is kereszttűz alatt tartja: mert vagyonnyilatkozatából kiszerénykedett kilencszázmillió forintot, s mert az adóparadicsomokban létrehozott cégek valódi célja a hazai adó befizetésének elkerülése lehet.
Simor először azon sajnálkozott a T. Házban, hogy kétéves működése alatt először a ciprusi cége miatt kellett az Országgyűlés elé állnia. Amiben még igaza is van, hiszen a parlamenti képviselők már rég nekiszegezhették volna a nemzetgazdaságunkat legsúlyosabban érintő kérdéseket is. Annál is inkább, mert a „nincs árfolyamcélunk” típusú nyilatkozataival a spekuláns pénzügyi befektetőket idevonzó Simor elmagyarázhatta volna, milyen célt, milyen érdeket szolgál valójában az MNB kamatpolitikája. Az elmúlt időszakban számos alkalommal bizonyította – havi majd nyolcmilliós jövedelemmel és kilencszázmilliós tőkével a háta mögött – azt is, hogy olyan érzéketlen, mint egy fatuskó, ha megszorítócsomagokkal a nehéz körülmények között élő milliók kontójára kell lefaragni a büdzsé kiadási oldalát. Mint ahogy az is hidegen hagyja, hogy éppen az általuk erőltetett kamatpolitika miatt váltak százezrek a devizahitelt rájuk tukmáló kereskedelmi bankok könnyű prédájává. A jegybankelnök egyelőre tehát csak a ciprusi offshore cég miatt állt a szőnyeg szélén. Nem sok, de ez is valami.
Egyébként Szijjártónak igaza van. A magyar jegybankelnöktől elvárható, hogy adózzon Magyarországon, és szavatolja a pénzügyi rendszer tekintélyét. Ezzel szemben Simor András védekezése kétségbeejtő volt. Azt válaszolta, hogy a ciprusi pénzt ő külföldön kereste meg, és ott is fektette be. A Népszavának adott interjúban pedig még azzal is megfejelte ezt, hogy a tartósan magas magyar jegybanki alapkamat miatt – éppen a vádakat elkerülendő – bízta külföldi vagyonkezelőre a pénzét.
Nincs azzal semmi baj, nem tiltja törvény, hogy magyar állampolgár külföldön vagy itthon keresett pénzét külföldön fektesse be. Azt sem tiltja semmi, hogy akár Cipruson pénzügyi tanácsadó cégeket tartson fenn. Sőt azt se, hogy külhoni befektetők forgassák a pénzét. Csak ezzel egy időben nem kell elfogadni a jegybankelnöki felkérést.
Simor András még most is azzal próbál védekezni, hogy ő a törvény szerint adott számot vagyoni helyzetéről. A szerencsétlen még mindig nem érti, és azt mondogatja, hogy mindenről a törvényhozó testület tehet, s hogy a kérdező felelőssége, hogy mit kérdez. És a cége könyv szerinti értékét nem kérdezték, csak a tulajdoni arányát.
Simor egyértelműen bebizonyította, hogy mind erkölcsileg, mind szakmai szempontból tökéletesen alkalmatlan a jegybank elnöki posztjára. Alkalmatlan, mert képtelen megérteni azt az igen egyszerű törvényhozói szándékot is, hogy köztisztviselőként azért kötelező vagyonnyilatkozatot tennie, hogy vagyoni helyzete, gazdagodása átlátható, ellenőrizhető legyen. És ha ezt sem érti, vajon hogyan foghatná fel azt a kárt és keserűséget, amit a devizahitelt felvett embereknek okozott az MNB kamatpolitikája?
2009. május 15., péntek
A gusztustalan gesztus
Torkos Matild
2009. május 15. 00:01
Magyar Nemzet
Demszky Gábor főpolgármester, az úgynevezett demokratikus ellenzék legendás alakja, tegnap gesztust akart gyakorolni azzal, hogy átadja az ülés vezetését az egyik főpolgármester-helyettesnek, és így nem ő esketi fel a kommunista titkosszolgálat volt tisztjét, Kivágó Iván Györgynét a Fővárosi Önkormányzat képviselőjévé.
Demszky Gábor főpolgármester, az úgynevezett demokratikus ellenzék legendás alakja, tegnap gesztust akart gyakorolni azzal, hogy átadja az ülés vezetését az egyik főpolgármester-helyettesnek, és így nem ő esketi fel a kommunista titkosszolgálat volt tisztjét, Kivágó Iván Györgynét a Fővárosi Önkormányzat képviselőjévé.
Nem tudjuk, vajon kik felé akart gesztust gyakorolni Demszky. Talán a sikkasztás gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő szocialista Hunvald György felé, vagy az SZDSZ-es bűntársai felé, akiket bűnszervezetben közösen elkövetett vesztegetéssel gyanúsított meg az ügyészség? Vagy talán a szavazói felé, akik már négyszer választották meg főpolgármesterré? Két éve még nem volt ennyire finnyás. Külsős bizottsági tagként akkor már egyszer feleskette a volt kémelhárítót.
Demszky gesztust gyakorol. Ő most nem esketi fel Kivágónét. Ám ez a finnyásság egy kávészünetnyi ideig tart, mert ezután mégiscsak elfogadja Kivágóné „undorító” szavazatát a költségvetéshez. Demszky elégedetten és bátran dől hátra. Megingott főpolgármesteri széke ismét stabil. Demszky máskor is, ha nem a hatalma függ tőle, jó hírére igyekszik jól vigyázni. Tavaly például egy ártatlanul ügynökgyanúba kevert olimpiai bajnokot alázott porig, amikor a nyilvánosság útján felszólította, hogy ne vegye át tőle a díszpolgári címét. Amit a közgyűlés ítélt oda. Demszky nem akart nyilvánosan kezet fogni a besúgással – utóbb kiderül, ártatlanul – meggyanúsítottal.
Demszky a volt szigorúan titkos állományú tiszttel, Medgyessy Péterrel vagy a volt KISZ KB-s Gyurcsány Ferenccel mindig szívesen parolázott. Hogy miért éppen Kivágóné közgyűlési képviselősége nem tetszett neki, nem tudjuk, talán elfáradt. „Emberileg nem érzem jól magam ebben a helyzetben” – panaszkodott a főpolgármester. Szerinte őt is megfigyelhette Kivágóné mint kémelhárító, hiszen annak idején külföldi vendégek is érkeztek turistaként a demokratikus ellenzék tagjaihoz, így hozzá is.
Az, hogy ciklusokon át a helyi SZDSZ-esek támogatásával lehetett és lehet egy kerület alpolgármestere a volt kémelhárító, ma sem zavarja a főpolgármestert. Most se a politikusi pálya elhagyására szólította fel a volt titkosrendőrt, mint ahogyan azt korábban Kis János a D–209-es Medgyessyvel szemben megtette. Demszky is tudja, hogy a diktatúra idején aláaknázott nyugati határszakaszon nem az illegális bevándorlás megakadályozása volt Kivágónéék feladata, hanem a kommunista diktatúrából menekülők feltartóztatása, akár lelövésük árán is.
Demszky Gábor azt mondja, emberileg nem érzi jól magát ebben a helyzetben. Értjük. Mi is meglehetősen rosszul éreztük magunkat, amikor az SZDSZ-esek szavazataikkal hatalomban tartották például Medgyessyt.
Tegnap Kivágóné szavazatával együtt – név szerinti szavazással – a rendőrkordonokkal és a karhatalmi erőkkel védett városházán végül elfogadták a költségvetést. A díszterembe az ablakokon át az Internacionálé és a Párttal a néppel egy az utunk kezdetű mozgalmi nóták hangjai szűrődtek be, kicsit megforrósítva a múltat idéző hangulatot. Végül is annak a fővárosnak a büdzséjéről szavaztak, ahol még nemrég is díszpolgár volt Sztálin.
Kivágóné, ha tartja szavát, ma le is mond. Küldetését beteljesítette, van költségvetés. Az elvtársak üzenete célba ért. A hálózat él és virul, és ott vannak minden poszton. Ha kell, beépülnek a létminimum alatt élők egyesületébe is. Vagy az önkormányzatok vezetésébe, sőt akár kormányfői posztot is vállalnak. Az SZDSZ pedig jól teszi, ha olyan ellenzéki politikát folytat, ami nekik is tetszik.
Na, ez tényleg gusztustalan…
Torkos Matild
2009. május 15. 00:01
Magyar Nemzet
Demszky Gábor főpolgármester, az úgynevezett demokratikus ellenzék legendás alakja, tegnap gesztust akart gyakorolni azzal, hogy átadja az ülés vezetését az egyik főpolgármester-helyettesnek, és így nem ő esketi fel a kommunista titkosszolgálat volt tisztjét, Kivágó Iván Györgynét a Fővárosi Önkormányzat képviselőjévé.
Demszky Gábor főpolgármester, az úgynevezett demokratikus ellenzék legendás alakja, tegnap gesztust akart gyakorolni azzal, hogy átadja az ülés vezetését az egyik főpolgármester-helyettesnek, és így nem ő esketi fel a kommunista titkosszolgálat volt tisztjét, Kivágó Iván Györgynét a Fővárosi Önkormányzat képviselőjévé.
Nem tudjuk, vajon kik felé akart gesztust gyakorolni Demszky. Talán a sikkasztás gyanúja miatt előzetes letartóztatásban lévő szocialista Hunvald György felé, vagy az SZDSZ-es bűntársai felé, akiket bűnszervezetben közösen elkövetett vesztegetéssel gyanúsított meg az ügyészség? Vagy talán a szavazói felé, akik már négyszer választották meg főpolgármesterré? Két éve még nem volt ennyire finnyás. Külsős bizottsági tagként akkor már egyszer feleskette a volt kémelhárítót.
Demszky gesztust gyakorol. Ő most nem esketi fel Kivágónét. Ám ez a finnyásság egy kávészünetnyi ideig tart, mert ezután mégiscsak elfogadja Kivágóné „undorító” szavazatát a költségvetéshez. Demszky elégedetten és bátran dől hátra. Megingott főpolgármesteri széke ismét stabil. Demszky máskor is, ha nem a hatalma függ tőle, jó hírére igyekszik jól vigyázni. Tavaly például egy ártatlanul ügynökgyanúba kevert olimpiai bajnokot alázott porig, amikor a nyilvánosság útján felszólította, hogy ne vegye át tőle a díszpolgári címét. Amit a közgyűlés ítélt oda. Demszky nem akart nyilvánosan kezet fogni a besúgással – utóbb kiderül, ártatlanul – meggyanúsítottal.
Demszky a volt szigorúan titkos állományú tiszttel, Medgyessy Péterrel vagy a volt KISZ KB-s Gyurcsány Ferenccel mindig szívesen parolázott. Hogy miért éppen Kivágóné közgyűlési képviselősége nem tetszett neki, nem tudjuk, talán elfáradt. „Emberileg nem érzem jól magam ebben a helyzetben” – panaszkodott a főpolgármester. Szerinte őt is megfigyelhette Kivágóné mint kémelhárító, hiszen annak idején külföldi vendégek is érkeztek turistaként a demokratikus ellenzék tagjaihoz, így hozzá is.
Az, hogy ciklusokon át a helyi SZDSZ-esek támogatásával lehetett és lehet egy kerület alpolgármestere a volt kémelhárító, ma sem zavarja a főpolgármestert. Most se a politikusi pálya elhagyására szólította fel a volt titkosrendőrt, mint ahogyan azt korábban Kis János a D–209-es Medgyessyvel szemben megtette. Demszky is tudja, hogy a diktatúra idején aláaknázott nyugati határszakaszon nem az illegális bevándorlás megakadályozása volt Kivágónéék feladata, hanem a kommunista diktatúrából menekülők feltartóztatása, akár lelövésük árán is.
Demszky Gábor azt mondja, emberileg nem érzi jól magát ebben a helyzetben. Értjük. Mi is meglehetősen rosszul éreztük magunkat, amikor az SZDSZ-esek szavazataikkal hatalomban tartották például Medgyessyt.
Tegnap Kivágóné szavazatával együtt – név szerinti szavazással – a rendőrkordonokkal és a karhatalmi erőkkel védett városházán végül elfogadták a költségvetést. A díszterembe az ablakokon át az Internacionálé és a Párttal a néppel egy az utunk kezdetű mozgalmi nóták hangjai szűrődtek be, kicsit megforrósítva a múltat idéző hangulatot. Végül is annak a fővárosnak a büdzséjéről szavaztak, ahol még nemrég is díszpolgár volt Sztálin.
Kivágóné, ha tartja szavát, ma le is mond. Küldetését beteljesítette, van költségvetés. Az elvtársak üzenete célba ért. A hálózat él és virul, és ott vannak minden poszton. Ha kell, beépülnek a létminimum alatt élők egyesületébe is. Vagy az önkormányzatok vezetésébe, sőt akár kormányfői posztot is vállalnak. Az SZDSZ pedig jól teszi, ha olyan ellenzéki politikát folytat, ami nekik is tetszik.
Na, ez tényleg gusztustalan…
2009. május 2., szombat
Szolidaritás
Torkos Matild
2009. május 2. 00:01
Magyar Nemzet
A szocialisták és a szabad demokraták bújtatott koalíciója által támogatott átmeneti kormány vezetője, Bajnai Gordon is kilátogatott tegnap az MSZP városligeti majálisára, és szólt az egybegyűltekhez. A baloldalinak mondott kormány feje beszédében a szolidaritásra hivatkozva áldozatot és lemondást, a megszorítások megértését kérte az emberektől. A szolidaritást Bajnai Gordon azoktól az idős emberektől várja, akiktől elveszik a tizenharmadik havi nyugdíjat, azoktól a dolgozóktól reméli, akiktől megvonják a tizenharmadik havi bért.
A Bajnai-kormány által képviselt baloldali álruhában tetszelgő elit azoktól várja el az együttérzést és az újabb terhek felvállalását, akik már felélték minden tartalékukat, akik már ma is csak egyik hónapról a másikra vegetálnak. Azoktól a kisgyermekes anyukáktól várják az áldozatot, azokat küldenék vissza dolgozni, akiknek a gyermekének nem tudják biztosítani a bölcsődei férőhelyet, de ráadásul a munkát sem. Magyarországon ma a dolgozni vágyók tíz százaléka nem kap munkát, és a gazdasági világválság miatt további tízezrek válhatnak nagyon hamar munkanélkülivé.
A kormány címszó alatt működő Bajnai és társai a legújabb megszorítócsomagból is jól látszik, hogy a válság kellős közepén is csupán a tőke érdekeit képviselik. Az adóátrendező javaslatcsomagból tisztán kimutatható, hogy Bajnai javaslatai leginkább a pénzügyi spekulánsoknak kedveznek, mintsem azoknak a bérből és fizetésből élő dolgozók tömegeinek, akiknek a bizalmát – megtévesztéssel, hazugságokkal – sikerült megszerezniük a szocialistáknak. Úgy tűnik, közeleg az igazság órája, már egyre kevesebben dőlnek be nekik. A városligeti majálison, amelyen a hagyományoknak megfelelően a baloldali szavazók szokták sörrel és virslivel a munkát ünnepelni, az MSZP vezetőinek ismét szembesülniük kellett azzal, hogy a saját táborukban is egyre többen látnak át a szitán, egyre kevesebben bíznak már bennük. Bajnai Gordon beszéde alatt többen hazugnak és tolvajnak nevezték a szocialistákat.
Nem lehet csodálkozni azon, ha már május elsejét sem tudják békében megünnepelni. Bőven adtak rá okot, hogy el kelljen viselniük az elkeseredett emberek ünneprontó megnyilvánulásait. Hiszen ebben a válsággal agyongyötört kis országban nem is olyan nagyon régem még kétmilliárdos sikerdíjat kaszálhatott egy betéti társaság a MÁV Cargo privatizációján. Az időnként hazafiságról hablatyoló Gyurcsány Ferenc kormánya nem szégyellte egy budai villa áráért, potom kétszázmillió forintért orosz kézre átjátszani a nemzeti légitársaságot. Az MVM-nél meg merték tenni azt is, hogy gyanús körülmények között offshore cégek számláira milliárdokat utalgassanak át, hogy olyan szerződést kössenek a pártállami múmia Kapolyi Lászlóval, amilyet épelméjű közgazdász soha meg nem kötne. A héten újabb – a szocialistákhoz köthető – bűncselekmények gyanúja miatt indított nyomozást a rendőrség. Négy állami cég privatizációja kapcsán elkövetett hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomoz a recsegve-ropogva beindult igazságszolgáltatás gépezete. Az „ismeretlen tettesek” ellen indított nyomozás a Bábolnai Élelmiszeripari Rt., a Mol Rt., a Földhitel és Jelzálogbank, valamint a lóversenyfogadást szervező kft. privatizációjára terjed ki, amelynek során 2004 és 2007 között tizenötmilliárd forint kár érte az államot. Most 2009-et írunk, ezért joggal merül fel a kérdés, vajon mit csinált ez alatt az idő alatt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, ha csupán az Állami Számvevőszék ellenőrzéséről szóló jelentés lendítette mozgásba a bűnüldözést. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kritikus sajtó ezekről a kétes és gyanús ügyekről már az elkövetésük idején is részletesen beszámolt, érthetetlen, hogy mire vártak eddig. Talán csupán a Gyurcsány-kormány bukására? Okkal gyanítható, hogy az előző kormányt is felelősség terheli a vagyonvesztésért. Vélhetőleg ezért ismeretlenek a tettesek a hűtlen kezeléssel elkövetett bűncselekményben.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány elhibázott kormányzati politikája miatt nem csupán milliárdokban, hanem ezermilliárdokban mérhető a kár, amely a magyar államot érte, ez a most beharangozott eljárás sokkal inkább tűnik szemfényvesztésnek, figyelemelterelésnek, mintsem a megtisztulási folyamat kezdetének. Ezt támasztja alá az is, hogy amikor az ÁPV Rt. utódszervezetét, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t megkeresték, hogy vajon indítanak-e belső vizsgálatot amiatt, hogy jogelődjük elengedte a vagyonát felélő Bábolna állami hiteleit a kamatokkal együtt, azt válaszolták, nem szeretnék minősíteni az elődszervezet vagy vezetőinek munkáját. Vagyis eszük ágában sincs a nemzet vagyonát ma is kezelő állami szervezetnél a nyomozás idejére felfüggeszteni az érintett, például a Bábolna ügyében „ismeretlen tettesként” közreműködő vezetőket.
Minek is bíbelődnének potom tízmilliárddal, amikor alig telik el úgy egy hét, hogy ne derüljön fény szocialista politikusokhoz, holdudvari bizalmi menedzsereikhez köthető bűncselekmények gyanújára. Ráadásul a milliárdos károkozásokról szóló híreken már amúgy sem tudnak már őszintén felháborodni botrányokról szóló hírekbe belefásult emberek, csupán legyintenek rá. Pár évvel ezelőtt sikerágazatnak nevezték a privatizációt, amelynek keretében nyolcvanmilliárdért adták az FHB-t az utolsó olyan többségi állami tulajdonban lévő bankot, amely devizaalapú lakásvásárlási hiteleket nyújtott. Ebben az esetben a hűtlen kezelés kárértéke a bedőlő hitelek és emberi sorsok miatt felbecsülhetetlen. És Bajnai szolidaritást kér. Nem a pénzemberektől, hanem a kiszolgáltatott millióktól.
Torkos Matild
2009. május 2. 00:01
Magyar Nemzet
A szocialisták és a szabad demokraták bújtatott koalíciója által támogatott átmeneti kormány vezetője, Bajnai Gordon is kilátogatott tegnap az MSZP városligeti majálisára, és szólt az egybegyűltekhez. A baloldalinak mondott kormány feje beszédében a szolidaritásra hivatkozva áldozatot és lemondást, a megszorítások megértését kérte az emberektől. A szolidaritást Bajnai Gordon azoktól az idős emberektől várja, akiktől elveszik a tizenharmadik havi nyugdíjat, azoktól a dolgozóktól reméli, akiktől megvonják a tizenharmadik havi bért.
A Bajnai-kormány által képviselt baloldali álruhában tetszelgő elit azoktól várja el az együttérzést és az újabb terhek felvállalását, akik már felélték minden tartalékukat, akik már ma is csak egyik hónapról a másikra vegetálnak. Azoktól a kisgyermekes anyukáktól várják az áldozatot, azokat küldenék vissza dolgozni, akiknek a gyermekének nem tudják biztosítani a bölcsődei férőhelyet, de ráadásul a munkát sem. Magyarországon ma a dolgozni vágyók tíz százaléka nem kap munkát, és a gazdasági világválság miatt további tízezrek válhatnak nagyon hamar munkanélkülivé.
A kormány címszó alatt működő Bajnai és társai a legújabb megszorítócsomagból is jól látszik, hogy a válság kellős közepén is csupán a tőke érdekeit képviselik. Az adóátrendező javaslatcsomagból tisztán kimutatható, hogy Bajnai javaslatai leginkább a pénzügyi spekulánsoknak kedveznek, mintsem azoknak a bérből és fizetésből élő dolgozók tömegeinek, akiknek a bizalmát – megtévesztéssel, hazugságokkal – sikerült megszerezniük a szocialistáknak. Úgy tűnik, közeleg az igazság órája, már egyre kevesebben dőlnek be nekik. A városligeti majálison, amelyen a hagyományoknak megfelelően a baloldali szavazók szokták sörrel és virslivel a munkát ünnepelni, az MSZP vezetőinek ismét szembesülniük kellett azzal, hogy a saját táborukban is egyre többen látnak át a szitán, egyre kevesebben bíznak már bennük. Bajnai Gordon beszéde alatt többen hazugnak és tolvajnak nevezték a szocialistákat.
Nem lehet csodálkozni azon, ha már május elsejét sem tudják békében megünnepelni. Bőven adtak rá okot, hogy el kelljen viselniük az elkeseredett emberek ünneprontó megnyilvánulásait. Hiszen ebben a válsággal agyongyötört kis országban nem is olyan nagyon régem még kétmilliárdos sikerdíjat kaszálhatott egy betéti társaság a MÁV Cargo privatizációján. Az időnként hazafiságról hablatyoló Gyurcsány Ferenc kormánya nem szégyellte egy budai villa áráért, potom kétszázmillió forintért orosz kézre átjátszani a nemzeti légitársaságot. Az MVM-nél meg merték tenni azt is, hogy gyanús körülmények között offshore cégek számláira milliárdokat utalgassanak át, hogy olyan szerződést kössenek a pártállami múmia Kapolyi Lászlóval, amilyet épelméjű közgazdász soha meg nem kötne. A héten újabb – a szocialistákhoz köthető – bűncselekmények gyanúja miatt indított nyomozást a rendőrség. Négy állami cég privatizációja kapcsán elkövetett hűtlen kezelés gyanúja miatt nyomoz a recsegve-ropogva beindult igazságszolgáltatás gépezete. Az „ismeretlen tettesek” ellen indított nyomozás a Bábolnai Élelmiszeripari Rt., a Mol Rt., a Földhitel és Jelzálogbank, valamint a lóversenyfogadást szervező kft. privatizációjára terjed ki, amelynek során 2004 és 2007 között tizenötmilliárd forint kár érte az államot. Most 2009-et írunk, ezért joggal merül fel a kérdés, vajon mit csinált ez alatt az idő alatt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, ha csupán az Állami Számvevőszék ellenőrzéséről szóló jelentés lendítette mozgásba a bűnüldözést. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kritikus sajtó ezekről a kétes és gyanús ügyekről már az elkövetésük idején is részletesen beszámolt, érthetetlen, hogy mire vártak eddig. Talán csupán a Gyurcsány-kormány bukására? Okkal gyanítható, hogy az előző kormányt is felelősség terheli a vagyonvesztésért. Vélhetőleg ezért ismeretlenek a tettesek a hűtlen kezeléssel elkövetett bűncselekményben.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány elhibázott kormányzati politikája miatt nem csupán milliárdokban, hanem ezermilliárdokban mérhető a kár, amely a magyar államot érte, ez a most beharangozott eljárás sokkal inkább tűnik szemfényvesztésnek, figyelemelterelésnek, mintsem a megtisztulási folyamat kezdetének. Ezt támasztja alá az is, hogy amikor az ÁPV Rt. utódszervezetét, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t megkeresték, hogy vajon indítanak-e belső vizsgálatot amiatt, hogy jogelődjük elengedte a vagyonát felélő Bábolna állami hiteleit a kamatokkal együtt, azt válaszolták, nem szeretnék minősíteni az elődszervezet vagy vezetőinek munkáját. Vagyis eszük ágában sincs a nemzet vagyonát ma is kezelő állami szervezetnél a nyomozás idejére felfüggeszteni az érintett, például a Bábolna ügyében „ismeretlen tettesként” közreműködő vezetőket.
Minek is bíbelődnének potom tízmilliárddal, amikor alig telik el úgy egy hét, hogy ne derüljön fény szocialista politikusokhoz, holdudvari bizalmi menedzsereikhez köthető bűncselekmények gyanújára. Ráadásul a milliárdos károkozásokról szóló híreken már amúgy sem tudnak már őszintén felháborodni botrányokról szóló hírekbe belefásult emberek, csupán legyintenek rá. Pár évvel ezelőtt sikerágazatnak nevezték a privatizációt, amelynek keretében nyolcvanmilliárdért adták az FHB-t az utolsó olyan többségi állami tulajdonban lévő bankot, amely devizaalapú lakásvásárlási hiteleket nyújtott. Ebben az esetben a hűtlen kezelés kárértéke a bedőlő hitelek és emberi sorsok miatt felbecsülhetetlen. És Bajnai szolidaritást kér. Nem a pénzemberektől, hanem a kiszolgáltatott millióktól.
2009. április 25., szombat
Rablóból pandúr…
Torkos Matild
2009. április 25. 00:01
Magyar Nemzet
Rablóból lesz a legjobb pandúr a magyar szólásmondás szerint. Bár ezt a tapasztalati tudást talán mégsem a kormányalakításnál kellett volna kamatoztatni. A társadalom fejlődésének köszönhetően ma már olyan időket élünk, hogy a rablókat, még a legendás viszkist is inkább tömlöcbe dugják, mint a bűnüldözésben alkalmazzák.
Kunos Péter volt bankjának sikerült a legkisebb kockázattal kihelyeznie a kilencvenes évek közepén az E-hiteleket, a konstrukciót azonban bűnösnek ítélték, Kunost pedig lecsukták. Pedig szakértelme alapján akár kormányfő is válhatott volna belőle. Ha például hagyják, hogy elévüljön az ügye, vagy másként ítélik meg. Az eredeti tőkefelhalmozás éveiben az új jogszabályok dzsungelében nehéz volt eligazodni, ha valakit be akartak csukni, sokszor politikai megrendelésre, azt be is csukták. Ha valakit pedig ki akartak menteni az eljárásból, azt ki is mentették. Ha túl nagy figyelem irányult egy-egy ügyre, akkor sok évig húzták-vonták az eljárást, és végül enyhe ítélettel zárták. Így járt például a derék Princz Gábor is, ha nem így történt volna, ma jegybankelnököt vagy pénzügyminisztert tisztelhetnénk benne.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása volt az az időpont, amikor egy gyanús és elévült gazdasági ügyekkel terhelt üzletember lett Magyarországon a végrehajtó hatalom feje. Ezt követően mint kés a vajban ment át az állami megrendelések segítségével milliárdossá vált Kóka János vagy éppen Bajnai Gordon miniszteri kinevezése. Közös ismérvük: az adóparadicsomok előnyeit mindketten jól ismerték és alkalmazták. Amikor politikai kuriózumként önmagát bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta Gyurcsány, egyetlen cél lebegett a szeme előtt. Az, hogy a stafétát Bajnai kezébe adhassa.
Bajnai Gordon kormányfő, Oszkó Péter pénzügyminiszter és Simor András jegybankelnök a gazdasági szférában eltöltött idejük alatt a jogi kiskapukat kihasználták, és nem volt bennük szemernyi erkölcsi gátlás sem, hogy nemet mondjanak.
Emlékezzünk csak: pár évvel ezelőtt Gyurcsány magából kikelve rivallt rá egy nagyvállalkozóra, aki azzal fenyegetőzött, hogy cégei székhelyét áthelyezi Szlovákiába az elviselhetetlen adóterhek miatt. – El lehet menni ebből az országból – harsogta Gyurcsány, és lapunk vezércikkben szögezte le, hogy felháborodása jogos volt.
Éppen ezért furcsa, hogy pont ő mindent megtett azért, hogy utódja Bajnai legyen. Bajnai, aki tényleg „elment az országból”, többek között Ciprus adózási előnyeit használta ki a Wallis Rt. vezérigazgatójaként.
Oszkó pedig korábban üzletszerűen ösztönözte a vállalkozókat, hogy minél kevesebb adót fizessenek offshore cégek segítségével. Simor talán az egyetlen olyan jegybankelnök a világon, aki egyik cégét Cipruson jegyeztette be, hogy kevesebbet kelljen adóznia hazájában.
Nehéz elképzelni az adóparadicsomok előnyét korábban kihasználó volt cégvezetőket, amint kormányfőként vagy miniszterként az adókímélő megoldások lehetőségét igyekeznek kiiktatni törvényeinkből. A szerepcsere a színészeknél sem jár együtt a jellem megváltozásával. Nehéz elhinni, hogy Bajnai, aki cégvezetőként busás adóparadicsomi hasznot termelt, most hálátlanul kárt okoz majd a Wallis tulajdonosainak.
Félreértések elkerülése végett szögezzük le: a magyar tulajdonú cégek túlnyomó többsége nem azért adózik kizárólag a magyar államnak, mert olyan ostobák vezetik őket, akik nem ismerik – Oszkó úr segítsége nélkül is – az adóparadicsomi lehetőségeket, hanem talán mert jelent számukra valamit az igazságos közteherviselés társadalmi normája, vagy hazaárulásnak tartanák, ha máshova adóznának. A szocialista kormány pedig vagyonosodási vizsgálatokkal hálálja meg, hogy nem hallgattak Oszkó tanácsaira.
Miniszterelnöki aspiránsként Bajnai azt mondta: a hazát akarja szolgálni. Antallnak vagy éppen Hornnak ehhez nem kellett ciprusi kitérő.
Torkos Matild
2009. április 25. 00:01
Magyar Nemzet
Rablóból lesz a legjobb pandúr a magyar szólásmondás szerint. Bár ezt a tapasztalati tudást talán mégsem a kormányalakításnál kellett volna kamatoztatni. A társadalom fejlődésének köszönhetően ma már olyan időket élünk, hogy a rablókat, még a legendás viszkist is inkább tömlöcbe dugják, mint a bűnüldözésben alkalmazzák.
Kunos Péter volt bankjának sikerült a legkisebb kockázattal kihelyeznie a kilencvenes évek közepén az E-hiteleket, a konstrukciót azonban bűnösnek ítélték, Kunost pedig lecsukták. Pedig szakértelme alapján akár kormányfő is válhatott volna belőle. Ha például hagyják, hogy elévüljön az ügye, vagy másként ítélik meg. Az eredeti tőkefelhalmozás éveiben az új jogszabályok dzsungelében nehéz volt eligazodni, ha valakit be akartak csukni, sokszor politikai megrendelésre, azt be is csukták. Ha valakit pedig ki akartak menteni az eljárásból, azt ki is mentették. Ha túl nagy figyelem irányult egy-egy ügyre, akkor sok évig húzták-vonták az eljárást, és végül enyhe ítélettel zárták. Így járt például a derék Princz Gábor is, ha nem így történt volna, ma jegybankelnököt vagy pénzügyminisztert tisztelhetnénk benne.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása volt az az időpont, amikor egy gyanús és elévült gazdasági ügyekkel terhelt üzletember lett Magyarországon a végrehajtó hatalom feje. Ezt követően mint kés a vajban ment át az állami megrendelések segítségével milliárdossá vált Kóka János vagy éppen Bajnai Gordon miniszteri kinevezése. Közös ismérvük: az adóparadicsomok előnyeit mindketten jól ismerték és alkalmazták. Amikor politikai kuriózumként önmagát bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta Gyurcsány, egyetlen cél lebegett a szeme előtt. Az, hogy a stafétát Bajnai kezébe adhassa.
Bajnai Gordon kormányfő, Oszkó Péter pénzügyminiszter és Simor András jegybankelnök a gazdasági szférában eltöltött idejük alatt a jogi kiskapukat kihasználták, és nem volt bennük szemernyi erkölcsi gátlás sem, hogy nemet mondjanak.
Emlékezzünk csak: pár évvel ezelőtt Gyurcsány magából kikelve rivallt rá egy nagyvállalkozóra, aki azzal fenyegetőzött, hogy cégei székhelyét áthelyezi Szlovákiába az elviselhetetlen adóterhek miatt. – El lehet menni ebből az országból – harsogta Gyurcsány, és lapunk vezércikkben szögezte le, hogy felháborodása jogos volt.
Éppen ezért furcsa, hogy pont ő mindent megtett azért, hogy utódja Bajnai legyen. Bajnai, aki tényleg „elment az országból”, többek között Ciprus adózási előnyeit használta ki a Wallis Rt. vezérigazgatójaként.
Oszkó pedig korábban üzletszerűen ösztönözte a vállalkozókat, hogy minél kevesebb adót fizessenek offshore cégek segítségével. Simor talán az egyetlen olyan jegybankelnök a világon, aki egyik cégét Cipruson jegyeztette be, hogy kevesebbet kelljen adóznia hazájában.
Nehéz elképzelni az adóparadicsomok előnyét korábban kihasználó volt cégvezetőket, amint kormányfőként vagy miniszterként az adókímélő megoldások lehetőségét igyekeznek kiiktatni törvényeinkből. A szerepcsere a színészeknél sem jár együtt a jellem megváltozásával. Nehéz elhinni, hogy Bajnai, aki cégvezetőként busás adóparadicsomi hasznot termelt, most hálátlanul kárt okoz majd a Wallis tulajdonosainak.
Félreértések elkerülése végett szögezzük le: a magyar tulajdonú cégek túlnyomó többsége nem azért adózik kizárólag a magyar államnak, mert olyan ostobák vezetik őket, akik nem ismerik – Oszkó úr segítsége nélkül is – az adóparadicsomi lehetőségeket, hanem talán mert jelent számukra valamit az igazságos közteherviselés társadalmi normája, vagy hazaárulásnak tartanák, ha máshova adóznának. A szocialista kormány pedig vagyonosodási vizsgálatokkal hálálja meg, hogy nem hallgattak Oszkó tanácsaira.
Miniszterelnöki aspiránsként Bajnai azt mondta: a hazát akarja szolgálni. Antallnak vagy éppen Hornnak ehhez nem kellett ciprusi kitérő.
2009. április 20., hétfő
Torkos Matild: A válságkezelő
2009. április 20. 08:56
MNO
Torkos Matild: Bajnai megszorításokat tartalmazó csomagja a gyermekeket nevelő családokra, a nyugdíjasokra, a betegekre, a bérből és fizetésből élőkre rakja a legtöbb terhet. A tehetősektől, a gazdagoktól csupán szolidaritást, átmenetileg egy kicsivel több adóbefizetést vár. Ez nem egy baloldali párt programja. Ez egy nyers kizsákmányoló program, amely a magyar polgárok túlnyomó többségének sérti az alapvető érdekeit. Ez egy népnyúzó program. Pontosan olyan, amilyet egy olyan ember vállal, aki már egyszer megmutatta, milyen érzéketlen tud lenni a kétkezi dolgozókkal, a becsapott és tönkretett libatenyésztőkkel, ha megbízói gazdasági érdekei úgy kívánják.
(Magyar Nemzet, 2009. április 20.)
Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fóru
2009. április 20. 08:56
MNO
Torkos Matild: Bajnai megszorításokat tartalmazó csomagja a gyermekeket nevelő családokra, a nyugdíjasokra, a betegekre, a bérből és fizetésből élőkre rakja a legtöbb terhet. A tehetősektől, a gazdagoktól csupán szolidaritást, átmenetileg egy kicsivel több adóbefizetést vár. Ez nem egy baloldali párt programja. Ez egy nyers kizsákmányoló program, amely a magyar polgárok túlnyomó többségének sérti az alapvető érdekeit. Ez egy népnyúzó program. Pontosan olyan, amilyet egy olyan ember vállal, aki már egyszer megmutatta, milyen érzéketlen tud lenni a kétkezi dolgozókkal, a becsapott és tönkretett libatenyésztőkkel, ha megbízói gazdasági érdekei úgy kívánják.
(Magyar Nemzet, 2009. április 20.)
Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fóru
2009. március 27., péntek
Destruktív bizalmatlanság
Torkos Matild
2009. március 27. 00:01
Magyar Nemzet
Szombaton, amikor Gyurcsány Ferenc az MSZP tisztújító kongresszusán bejelentette, hogy elhárítja az akadályt a változások elől, amikor hosszasan beszélt lemondási szándékáról, feltámadt a remény, hogy a kormányfő lemond. A szó legszorosabb értelmében. Később derült ki, mit is jelentenek valójában Gyurcsány dodonai mondatai. Hogy lényegében csupán kilátásba helyezte távozását, ha a szocialisták találnak helyette valakit a kényelmetlenné vált szerepkörre. Valakit, akit majd a konstruktív bizalmatlansági indítvány jogintézményét alkalmazva választanak meg pofozózsáknak, bűnbaknak, IMF-végrehajtónak, csupa hálátlan feladatra.
Szombaton még azt hihettük, hogy a trükkök százainak eszköztárát jól ismerő Gyurcsány részletesen kidolgozott stratégiai tervet hajt végre. Nem feltételeztük, hogy a szocialisták tisztújító kongresszusán egy hámozott lufi mutatványa elegendő ahhoz, hogy Gyurcsány megőrizze meggyengült pártelnöki hatalmát. Hogy le is mond, meg nem is. Hogy tekintélyes válságmenedzser-utód képét vetíti az elvtársak elé, akinek a kormánya mögé majd széles körű támogatást szereznek, aztán öt nap múlva kiderült: a szombati bejelentés mögött nincs semmi, a kormányfőcserére nincs stratégiai terv, nincs valódi jelölt, az egész egy nagy átverés volt. Gyurcsány célja csupán a pártelnöki hatalom megtartása volt.
Az új, az SZDSZ által is támogatott kormányfőnek a szocialisták legutóbbi programját kellene végrehajtania, amely nem anynyira dermesztő, mint a Reformszövetségé, miközben az SZDSZ ez utóbbi, keményebb megszorításokkal járót támogatja. Az „MDF-es” Bokros Lajos elvállalná a miniszterelnökséget, népnyúzó programja is van, de Dávid Ibolyán és hűbéresein kívül senki nem támogatja.
Gyurcsány bűvészpalástja alól – mint Eötvös bohóc köpönyege rejtekéből az egyre kisebb zeneszerszámok – egymás után kerülnek elő az újabbnál újabb kormányfőjelöltek: szocialista történész, liberális bankár, tőzsdeguru, smaragd fokozatú Amway-ügynök… Az, hogy a keményvonalas kommunista Biszku Béla családi köréig eljutottak kormányfőt keresve, azt bizonyítja, hogy már nem finnyásak a szocialisták. Az SZDSZ-nek eddig csak Surányi György bankár tetszett a kínálatból, de ő nem vállalja. A liberálisoktól tegnap hiába vártuk egész nap a katarzist, a Gyurcsánytól való megszabadulásunk örömhírét.
A nemzetközi pénzügyi válság kellős közepén, a csőd szélére juttatott országban ma tényleg nincs annyi becsületes, józan ítélőképességét megőrző szocialista és szabad demokrata képviselő az Országgyűlésben, amennyi ahhoz kellene, hogy véget vessenek az agóniának. De ha már ennyire ragaszkodnak a hatalomhoz, a még egy esztendő alatt megszerezhető konchoz, akkor legalább gondoskodjanak a működőképes felelős kormányról. Ha az SZDSZ ennyire fél a demokratikus választásoktól, a megmérettetéstől, akkor ne finnyáskodjon. A közös mutyik emléke még nem kophatott meg annyira, hogy ne segítsen volt koalíciós partnerének. Végül is közös erővel csikarták ki a választóktól a felhatalmazást a kormányzásra 2006-ban. Az MDF is nyújtson bátran segítséget a „szakértői” kormány létrehozásában. Dávid Ibolya is kapjon végre egy tárcát! Nőjön végre össze a színfalak előtt is az, ami a háttérben már hosszú évek óta összetartozik! Teremtsenek többséget a kormánynak a parlamentben. De vállalják majd a döntésekért a politikai és a jogi felelősséget is. Vagy adjanak zöld utat az előre hozott demokratikus választásoknak! Ha terhes már nagyon a kormányzati felelősség, ne cipeljék tovább! Adják vissza a döntés jogát a magyar népnek! Legalább a választási kampányban kiderül végre, van-e válságkezelő programja a Fidesznek. Ne csigázzák tovább az emberek kíváncsiságát! Derüljön ki végre az igazság!
Torkos Matild
2009. március 27. 00:01
Magyar Nemzet
Szombaton, amikor Gyurcsány Ferenc az MSZP tisztújító kongresszusán bejelentette, hogy elhárítja az akadályt a változások elől, amikor hosszasan beszélt lemondási szándékáról, feltámadt a remény, hogy a kormányfő lemond. A szó legszorosabb értelmében. Később derült ki, mit is jelentenek valójában Gyurcsány dodonai mondatai. Hogy lényegében csupán kilátásba helyezte távozását, ha a szocialisták találnak helyette valakit a kényelmetlenné vált szerepkörre. Valakit, akit majd a konstruktív bizalmatlansági indítvány jogintézményét alkalmazva választanak meg pofozózsáknak, bűnbaknak, IMF-végrehajtónak, csupa hálátlan feladatra.
Szombaton még azt hihettük, hogy a trükkök százainak eszköztárát jól ismerő Gyurcsány részletesen kidolgozott stratégiai tervet hajt végre. Nem feltételeztük, hogy a szocialisták tisztújító kongresszusán egy hámozott lufi mutatványa elegendő ahhoz, hogy Gyurcsány megőrizze meggyengült pártelnöki hatalmát. Hogy le is mond, meg nem is. Hogy tekintélyes válságmenedzser-utód képét vetíti az elvtársak elé, akinek a kormánya mögé majd széles körű támogatást szereznek, aztán öt nap múlva kiderült: a szombati bejelentés mögött nincs semmi, a kormányfőcserére nincs stratégiai terv, nincs valódi jelölt, az egész egy nagy átverés volt. Gyurcsány célja csupán a pártelnöki hatalom megtartása volt.
Az új, az SZDSZ által is támogatott kormányfőnek a szocialisták legutóbbi programját kellene végrehajtania, amely nem anynyira dermesztő, mint a Reformszövetségé, miközben az SZDSZ ez utóbbi, keményebb megszorításokkal járót támogatja. Az „MDF-es” Bokros Lajos elvállalná a miniszterelnökséget, népnyúzó programja is van, de Dávid Ibolyán és hűbéresein kívül senki nem támogatja.
Gyurcsány bűvészpalástja alól – mint Eötvös bohóc köpönyege rejtekéből az egyre kisebb zeneszerszámok – egymás után kerülnek elő az újabbnál újabb kormányfőjelöltek: szocialista történész, liberális bankár, tőzsdeguru, smaragd fokozatú Amway-ügynök… Az, hogy a keményvonalas kommunista Biszku Béla családi köréig eljutottak kormányfőt keresve, azt bizonyítja, hogy már nem finnyásak a szocialisták. Az SZDSZ-nek eddig csak Surányi György bankár tetszett a kínálatból, de ő nem vállalja. A liberálisoktól tegnap hiába vártuk egész nap a katarzist, a Gyurcsánytól való megszabadulásunk örömhírét.
A nemzetközi pénzügyi válság kellős közepén, a csőd szélére juttatott országban ma tényleg nincs annyi becsületes, józan ítélőképességét megőrző szocialista és szabad demokrata képviselő az Országgyűlésben, amennyi ahhoz kellene, hogy véget vessenek az agóniának. De ha már ennyire ragaszkodnak a hatalomhoz, a még egy esztendő alatt megszerezhető konchoz, akkor legalább gondoskodjanak a működőképes felelős kormányról. Ha az SZDSZ ennyire fél a demokratikus választásoktól, a megmérettetéstől, akkor ne finnyáskodjon. A közös mutyik emléke még nem kophatott meg annyira, hogy ne segítsen volt koalíciós partnerének. Végül is közös erővel csikarták ki a választóktól a felhatalmazást a kormányzásra 2006-ban. Az MDF is nyújtson bátran segítséget a „szakértői” kormány létrehozásában. Dávid Ibolya is kapjon végre egy tárcát! Nőjön végre össze a színfalak előtt is az, ami a háttérben már hosszú évek óta összetartozik! Teremtsenek többséget a kormánynak a parlamentben. De vállalják majd a döntésekért a politikai és a jogi felelősséget is. Vagy adjanak zöld utat az előre hozott demokratikus választásoknak! Ha terhes már nagyon a kormányzati felelősség, ne cipeljék tovább! Adják vissza a döntés jogát a magyar népnek! Legalább a választási kampányban kiderül végre, van-e válságkezelő programja a Fidesznek. Ne csigázzák tovább az emberek kíváncsiságát! Derüljön ki végre az igazság!
2009. március 18., szerda
A demokrácia cumija
Álláspont
Ha a véleményszabadságot következmények nélkül sárba tiporhatja a regnáló politikai hatalom erőszakszervezete egy országban, akkor abban az országban megszűnt a demokrácia.
A Gyurcsány-rezsimnek sikerült elérnie, hogy az idei március 15-ét a "csendes többség" otthon, a falak között ünnepelje. A Szent István-bazilika oldalánál elhelyezett, majd megtalált Molotov-koktélok híre nem maradt hatástalan, sokan, tartva az utcai erőszaktól, inkább lemondtak a közös ünneplésről. Gyurcsány és társai most is elérték a céljukat: néhány sztálinista-kádárista-gyurcsányista matrónán és néhány alkotmányunk által súlyosan megfertőzött kormányellenes tüntetőn kívül, az általuk celebrált állami megemlékezésre szinte senki sem volt kíváncsi.
Elképesztő készültség volt vasárnap a fővárosban. Az utcára vezényelt rendőrök sorfalaival Budapest olyan képet festett, mintha egy harmadik világbeli rendőrdiktatúra fővárosa lett volna, ahol a félelemtől remegő diktátor hatalmát csupán a nagy létszámú fegyveres testület biztosítja. Gyurcsány egyébként már a saját irányításuk alatt álló rendőrségben sem bízik. Elhatalmasodhatott rajta a pánik, hiszen egy – a gazdasági törvény alapján működő – magánhadsereget, az In-Kal Security Kft.-t is igénybe vett, amely – első a biztonság felkiáltással – a cumisüvegeket és a sálakat is kitiltotta a Nemzeti Múzeum előtti térről.
A cumisüveg kitiltására pszichoanalitikus megközelítéssel sem találunk magyarázatot. A rend éber őreit minősíti, hogy olyan elvetemültséget feltételeznek bárkiről, hogy babakocsis csecsemőkkel felszerelkezve indulnak el cumisüvegbe rejtett robbanóeleggyel merényletet végrehajtani március 15-én. Ez tényleg kollektív elmebaj. Vagy tényleg elképzelhető, hogy a fasiszta-kommunista anyatejen nevelgetett furfangos bömbölő csecsemők megnövesztették a körmüket és a fogukat, hogy a műveleti területeken megdöntsék a tőkét, vagy legalábbis a cumisüveget? Később kiderült, hogy csak azért kobozták el a biztonságiak a veszélyes tárgyakat, hogy ha valaki bombamerénylet hírével akarta volna megzavarni a műsort, akkor nyugodtan cáfolhatták volna: ugyan ez csak vaklárma… És ezért a munkáért még fizetnek is. Nem is keveset. Többek között az cumisüvegtől megfosztott csecsemő szüleinek adójából.
Gyurcsány nyilvános szereplése most is a Kossuth térre csábított néhány vehemensebb állampolgárt, akik a kordonok mögül a nagy távolság miatt csak hangosan kiabálva tudták eljuttatni az üzenetüket a miniszterelnöknek: "Gyurcsány takarodj!" Ez kétségtelenül nem felemelő üzenet, de vajon mit várhat a sintér egy ketrec mögé zárt kóbor kutyától? Két másik tüntető meg kifeszített egy transzparenst az "ünnepi esemény szellemiségével" – állítólag "össze nem egyeztethető" tartalommal: "Felelős kormányt Buda-Pesten!" A gyurcsányi ünnepet megzavarókat kiemelték a tucatnyi emberből álló tömegből, és előállították őket. Később kiderült, hogy a cumisüveg mellett a közbiztonságra már az üres, sajtolt papírból készített tojástartó és a Sztálin élete című kötet is veszélyes.
A miniszterelnöknek bekiabáló két fiatalembert egyébként a Gyorskocsi utcában meztelenre vetkőztették, és egy gumikesztyűs rendőr "alaposan megvizsgálta" őket. Volt, akinek a pontos munka érdekében háromszor is le kellett guggolnia, majd fel kellett emelnie a talpát és mozgatni kellett a lábujjait…
Úgy hírlik, hogy a néhány rendezvényről hazafelé indulóknak rendőrsorfal állta útját, és nemhogy biztosították volna eltávozásukat, hanem éppen akadályozták. Éles konfliktus alakult ki, amely tettlegességig fajult.
El kellene dönteni végre: a véleményszabadság alkotmányos jog-e, avagy csupán írott malaszt? Hogy demokráciában élünk-e, avagy csupán rendőrállamban?
Torkos Matild
Álláspont
Ha a véleményszabadságot következmények nélkül sárba tiporhatja a regnáló politikai hatalom erőszakszervezete egy országban, akkor abban az országban megszűnt a demokrácia.
A Gyurcsány-rezsimnek sikerült elérnie, hogy az idei március 15-ét a "csendes többség" otthon, a falak között ünnepelje. A Szent István-bazilika oldalánál elhelyezett, majd megtalált Molotov-koktélok híre nem maradt hatástalan, sokan, tartva az utcai erőszaktól, inkább lemondtak a közös ünneplésről. Gyurcsány és társai most is elérték a céljukat: néhány sztálinista-kádárista-gyurcsányista matrónán és néhány alkotmányunk által súlyosan megfertőzött kormányellenes tüntetőn kívül, az általuk celebrált állami megemlékezésre szinte senki sem volt kíváncsi.
Elképesztő készültség volt vasárnap a fővárosban. Az utcára vezényelt rendőrök sorfalaival Budapest olyan képet festett, mintha egy harmadik világbeli rendőrdiktatúra fővárosa lett volna, ahol a félelemtől remegő diktátor hatalmát csupán a nagy létszámú fegyveres testület biztosítja. Gyurcsány egyébként már a saját irányításuk alatt álló rendőrségben sem bízik. Elhatalmasodhatott rajta a pánik, hiszen egy – a gazdasági törvény alapján működő – magánhadsereget, az In-Kal Security Kft.-t is igénybe vett, amely – első a biztonság felkiáltással – a cumisüvegeket és a sálakat is kitiltotta a Nemzeti Múzeum előtti térről.
A cumisüveg kitiltására pszichoanalitikus megközelítéssel sem találunk magyarázatot. A rend éber őreit minősíti, hogy olyan elvetemültséget feltételeznek bárkiről, hogy babakocsis csecsemőkkel felszerelkezve indulnak el cumisüvegbe rejtett robbanóeleggyel merényletet végrehajtani március 15-én. Ez tényleg kollektív elmebaj. Vagy tényleg elképzelhető, hogy a fasiszta-kommunista anyatejen nevelgetett furfangos bömbölő csecsemők megnövesztették a körmüket és a fogukat, hogy a műveleti területeken megdöntsék a tőkét, vagy legalábbis a cumisüveget? Később kiderült, hogy csak azért kobozták el a biztonságiak a veszélyes tárgyakat, hogy ha valaki bombamerénylet hírével akarta volna megzavarni a műsort, akkor nyugodtan cáfolhatták volna: ugyan ez csak vaklárma… És ezért a munkáért még fizetnek is. Nem is keveset. Többek között az cumisüvegtől megfosztott csecsemő szüleinek adójából.
Gyurcsány nyilvános szereplése most is a Kossuth térre csábított néhány vehemensebb állampolgárt, akik a kordonok mögül a nagy távolság miatt csak hangosan kiabálva tudták eljuttatni az üzenetüket a miniszterelnöknek: "Gyurcsány takarodj!" Ez kétségtelenül nem felemelő üzenet, de vajon mit várhat a sintér egy ketrec mögé zárt kóbor kutyától? Két másik tüntető meg kifeszített egy transzparenst az "ünnepi esemény szellemiségével" – állítólag "össze nem egyeztethető" tartalommal: "Felelős kormányt Buda-Pesten!" A gyurcsányi ünnepet megzavarókat kiemelték a tucatnyi emberből álló tömegből, és előállították őket. Később kiderült, hogy a cumisüveg mellett a közbiztonságra már az üres, sajtolt papírból készített tojástartó és a Sztálin élete című kötet is veszélyes.
A miniszterelnöknek bekiabáló két fiatalembert egyébként a Gyorskocsi utcában meztelenre vetkőztették, és egy gumikesztyűs rendőr "alaposan megvizsgálta" őket. Volt, akinek a pontos munka érdekében háromszor is le kellett guggolnia, majd fel kellett emelnie a talpát és mozgatni kellett a lábujjait…
Úgy hírlik, hogy a néhány rendezvényről hazafelé indulóknak rendőrsorfal állta útját, és nemhogy biztosították volna eltávozásukat, hanem éppen akadályozták. Éles konfliktus alakult ki, amely tettlegességig fajult.
El kellene dönteni végre: a véleményszabadság alkotmányos jog-e, avagy csupán írott malaszt? Hogy demokráciában élünk-e, avagy csupán rendőrállamban?
Torkos Matild
2009. február 23., hétfő
Hess!
Gyurcsány Ferenc mondta, miután, bejelentette legújabb válságcsomagját: "A magyar főrendek 1741-es, Mária Teréziának tett nyilatkozatukban a pozsonyi országgyűlésen életüket és vérüket ajánlották fel, a nyugdíjasok most ennél is többet tettek, azt mondták, felajánlják életüket és vérüket, és ha kell, akkor zabot is fognak hozni." Vagyis amíg a nemesek annak idején "csak" az életüket ajánlották fel a királynőnek, addig a nyugdíjasok anyagi áldozatot is hoznak a király… hm… Gyurcsányért.
Hogy miért éppen a zab jutott eszébe a kormányfőnek? Talán mert ő is jól tudja: a nyugdíjasok zabosak. A történet szépséghibája, hogy a nagypapák önkéntes felajánlásáról a kormányfő egyik embere, Korózs Lajos szociális államtitkár mint az idősügyi tanács titkára tájékoztatta a közt, azt állítván: a nyugdíjasszervezetek egybehangzóan támogatták a 65 évre való korhatáremelést, de a 13. havi nyugdíj jövőjéről és a nyugdíjszámítás módjának változtatásáról még egyeztetnének.
Úgy tűnik, már megint az őszödi szindrómával állunk szemben, vagyis nem állapodtak meg semmiben – az pedig, hogy a már nyugdíjba vonultak miként vélekednek a korhatár felemeléséről, érdektelen. Arról a nyugdíj előtt állókkal, az egyre zabosabb adófizető polgárokkal illene egyeztetni – legalábbis egy demokráciában.
"Épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani" – e lesújtó szavakkal summázta véleményét Békesi László, a szocialista Horn-kormány egykori pénzügyminisztere a legújabb Gyurcsány-programról. Békesi szerint nyilvánvaló butaság, hogy amikor a csőd már a nyakunkon van, a válságcsomag a következő kormányciklusokra szóló intézkedéseket tartalmaz: értékalapú ingatlanadó 2014-től, nyugdíjkorhatár-emelés 2016-tól.
A maszatoló adóátrendezésből álló program, amelyet két hónappal a költségvetés elfogadása után ötölt ki a kormányfő, és amelyet az adóév kellős közepén akar bevezetni, liberális közgazdászok szerint se jó semmire, az állami kiadást nem csökkenti, a gazdaságot nem élénkíti; és nem ez a legsürgetőbb, most inkább az államcsőd elkerülésére kellene sürgős intézkedéseket tenni – ezt mondták egybehangzóan egy minapi konferencián. Ehhez teszik hozzá ellenzéki oldalról: már megint a gyermekeket nevelő családok terheit növelné a kormány.
Csak reménykedhetünk, hogy legkésőbb 2010-ben demokratikus választások lesznek Magyarországon, és meg sem fordul Gyurcsány fejében, hogy a világválság elmélyülésére való tekintettel – vagy még rosszabb esetben "váratlanul" kirobbanó etnikai zavargások okán – rendkívüli állapotot hirdettessen ki a köztársasági elnökkel, és erre hivatkozva elhalasszák a választást. Nem lehet kizárni ezt a lehetőséget sem, hiszen ha nem lenne ott ez a forgatókönyv Gyurcsány titkos tervei között, akkor miért is kellene most az IMF-nek tetsző, ám csupán 2014-ben, avagy 2016-ban bevezetendő reformcsomagokat megszavaztatni ezzel az Országgyűléssel.
Az SZDSZ által csütörtökön megrendezett liberális gazdasági konferencián mindenki egyetértett abban, hogy Gyurcsány válságprogramja túl későn jött, és túl kevés. Ráadásul még ha lenne is valamiféle pozitív hatása a gazdasági folyamatokra, ma már szinte képtelenség véghezvinni. Ennek legfőbb okát Csaba László professzor fogalmazta meg egy rádióműsorban: "Ha valakinek 49 programja volt, és mindegyik élt két hetet, akkor annak nincs hitele." A legfőbb gondunk tehát az, hogy hiteltelenné vált a kormányfő és vele együtt a kormány is. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi pénzügyeket jól ismerő Soros György szerint "a világ pénzügyi rendszere lényegében széthullott, és nem remélhető megoldás a közeljövőben a válságra". Gyurcsány eközben biztos abban, hogy a szocialista és a kilóra megvett kóbor szavazatok segítségével elfogadják a parlamentben a "válságcsomagját", mert hogy szerinte legalábbis "Londontól Brüsszelig" elismerik a javaslat pozitívumait. Nagy kár, hogy csak Budapesten nem értékelik megfelelően a kormányfő legújabb ötletrohamait. Az államadósság külső finanszírozásában "a két lábon járó kockázati felár" Gyurcsány még mindig azt szajkózza: "a kormányváltás nem oldaná meg a válságot". Kérdés, akad-e még valaki Gyurcsány vazallusain kívül széles e hazában, akit érdekel, mit gondol a társadalmi támogatottságát és a befektetők bizalmát elveszített miniszterelnök a kormányzásról, a válságból kivezető utakról vagy éppen a szerinte "ordas eszmékkel szövetkező" ellenzékről.
Ma tüntetés lesz az önfeloszlató szavazás idején a Parlament előtt. Mindenki, aki zabos, vihetne egy marék zabot, odaszórva a műveleti térre, tán ki lehetne csalogatni a vörös vércséket az Országház padlásteréből meg az ülésteremből is. És csak annyit kellene a tömegnek kiáltania, hogy: hess!
Torkos Matild, főmunkatárs
Gyurcsány Ferenc mondta, miután, bejelentette legújabb válságcsomagját: "A magyar főrendek 1741-es, Mária Teréziának tett nyilatkozatukban a pozsonyi országgyűlésen életüket és vérüket ajánlották fel, a nyugdíjasok most ennél is többet tettek, azt mondták, felajánlják életüket és vérüket, és ha kell, akkor zabot is fognak hozni." Vagyis amíg a nemesek annak idején "csak" az életüket ajánlották fel a királynőnek, addig a nyugdíjasok anyagi áldozatot is hoznak a király… hm… Gyurcsányért.
Hogy miért éppen a zab jutott eszébe a kormányfőnek? Talán mert ő is jól tudja: a nyugdíjasok zabosak. A történet szépséghibája, hogy a nagypapák önkéntes felajánlásáról a kormányfő egyik embere, Korózs Lajos szociális államtitkár mint az idősügyi tanács titkára tájékoztatta a közt, azt állítván: a nyugdíjasszervezetek egybehangzóan támogatták a 65 évre való korhatáremelést, de a 13. havi nyugdíj jövőjéről és a nyugdíjszámítás módjának változtatásáról még egyeztetnének.
Úgy tűnik, már megint az őszödi szindrómával állunk szemben, vagyis nem állapodtak meg semmiben – az pedig, hogy a már nyugdíjba vonultak miként vélekednek a korhatár felemeléséről, érdektelen. Arról a nyugdíj előtt állókkal, az egyre zabosabb adófizető polgárokkal illene egyeztetni – legalábbis egy demokráciában.
"Épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani" – e lesújtó szavakkal summázta véleményét Békesi László, a szocialista Horn-kormány egykori pénzügyminisztere a legújabb Gyurcsány-programról. Békesi szerint nyilvánvaló butaság, hogy amikor a csőd már a nyakunkon van, a válságcsomag a következő kormányciklusokra szóló intézkedéseket tartalmaz: értékalapú ingatlanadó 2014-től, nyugdíjkorhatár-emelés 2016-tól.
A maszatoló adóátrendezésből álló program, amelyet két hónappal a költségvetés elfogadása után ötölt ki a kormányfő, és amelyet az adóév kellős közepén akar bevezetni, liberális közgazdászok szerint se jó semmire, az állami kiadást nem csökkenti, a gazdaságot nem élénkíti; és nem ez a legsürgetőbb, most inkább az államcsőd elkerülésére kellene sürgős intézkedéseket tenni – ezt mondták egybehangzóan egy minapi konferencián. Ehhez teszik hozzá ellenzéki oldalról: már megint a gyermekeket nevelő családok terheit növelné a kormány.
Csak reménykedhetünk, hogy legkésőbb 2010-ben demokratikus választások lesznek Magyarországon, és meg sem fordul Gyurcsány fejében, hogy a világválság elmélyülésére való tekintettel – vagy még rosszabb esetben "váratlanul" kirobbanó etnikai zavargások okán – rendkívüli állapotot hirdettessen ki a köztársasági elnökkel, és erre hivatkozva elhalasszák a választást. Nem lehet kizárni ezt a lehetőséget sem, hiszen ha nem lenne ott ez a forgatókönyv Gyurcsány titkos tervei között, akkor miért is kellene most az IMF-nek tetsző, ám csupán 2014-ben, avagy 2016-ban bevezetendő reformcsomagokat megszavaztatni ezzel az Országgyűléssel.
Az SZDSZ által csütörtökön megrendezett liberális gazdasági konferencián mindenki egyetértett abban, hogy Gyurcsány válságprogramja túl későn jött, és túl kevés. Ráadásul még ha lenne is valamiféle pozitív hatása a gazdasági folyamatokra, ma már szinte képtelenség véghezvinni. Ennek legfőbb okát Csaba László professzor fogalmazta meg egy rádióműsorban: "Ha valakinek 49 programja volt, és mindegyik élt két hetet, akkor annak nincs hitele." A legfőbb gondunk tehát az, hogy hiteltelenné vált a kormányfő és vele együtt a kormány is. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi pénzügyeket jól ismerő Soros György szerint "a világ pénzügyi rendszere lényegében széthullott, és nem remélhető megoldás a közeljövőben a válságra". Gyurcsány eközben biztos abban, hogy a szocialista és a kilóra megvett kóbor szavazatok segítségével elfogadják a parlamentben a "válságcsomagját", mert hogy szerinte legalábbis "Londontól Brüsszelig" elismerik a javaslat pozitívumait. Nagy kár, hogy csak Budapesten nem értékelik megfelelően a kormányfő legújabb ötletrohamait. Az államadósság külső finanszírozásában "a két lábon járó kockázati felár" Gyurcsány még mindig azt szajkózza: "a kormányváltás nem oldaná meg a válságot". Kérdés, akad-e még valaki Gyurcsány vazallusain kívül széles e hazában, akit érdekel, mit gondol a társadalmi támogatottságát és a befektetők bizalmát elveszített miniszterelnök a kormányzásról, a válságból kivezető utakról vagy éppen a szerinte "ordas eszmékkel szövetkező" ellenzékről.
Ma tüntetés lesz az önfeloszlató szavazás idején a Parlament előtt. Mindenki, aki zabos, vihetne egy marék zabot, odaszórva a műveleti térre, tán ki lehetne csalogatni a vörös vércséket az Országház padlásteréből meg az ülésteremből is. És csak annyit kellene a tömegnek kiáltania, hogy: hess!
Torkos Matild, főmunkatárs
2008. november 1., szombat
Totkos Matild: Védett férfiak
2008-11-01 06:37:42
"B… meg, Zuschlag, már megint mi van a k…va pályázataiddal" – kiabált át egy szépen megterített asztal felett Gyurcsány Ferenc az ajtónál várakozó Zuschlag Jánosnak, amikor Arató Gergely lobbizott az érdekében – legalábbis ezt mesélte el tegnap Lados István a Zuschlag-ügy másodrendű vádlottja. Zuschlag személyi titkáraként Lados közelről ismerte a képviselő közpénzgyűjtögető módszereit. Lados tegnapi vallomása is azt erősíti, hogy a büntetőeljárásban eljáró ügyészség számára Gyurcsány Ferenc vagy érinthetetlen, minden gyanú felett álló makulátlan férfiú, vagy pedig tanúkénti meghallgatása során minden kételyt eloszlatott a személyes felelősségével kapcsolatban. De azt sem lehet kizárni, hogy az eljáró ügyészek kezét kötötte gúzsba valaki, mondván: kőkeményen fiúk, de csak Zuschlagig, és ne tovább.
Az álpályázatokkal kicsalt támogatásokról szóló szerződéseket igaz, hogy felelős miniszterként Gyurcsány jegyezte ellen, ám ez csupán annyit jelent kezdetleges jogállamunkban, hogy az okirattal a pénztárhoz lehet fáradni, de később a miniszter felelősségét firtatni nem ildomos. Büntetőjogi felelősséget felvetni pedig fölösleges botorság, ha Gyurcsányról van szó.
Pedig Zuschlag nem tipikus bűnöző, aki befészkelte magát a makulátlan hírű szocialista pártba, hogy összefonódjon a befolyásos politikusokkal közpénzek tízmillióinak elsíbolása érdekében. Tény: Zuschlag a civil egyesületeknek szánt közpénzek egy részét a szocialista párt holdudvarába csatornáztatta át, még ha jócskán meg is kurtította magáncéljai érdekében. Mikor tudta volna megmutatni az egzotikus Zanzibárt ifjú hitvesének, ha nem akkor, amikor ellenőrzés nélkül ömlött a pénz a sportminiszter Gyurcsány tárcájától. Zuschlagnak is ki kellett pihennie valamikor az erkölcsromboló szocialista párti politizálás fáradalmait. Zuschlag szervesen illeszkedett a szocialista pártként ismert szervezethez. "Elvtárs, segítsd a lebukottakat" – adták ki a parancsot még az illegalitásban harcoló elvtársak. És eleinte őt sem hagyták elveszni. A holokausztot érintő viccelődése után nem véletlenül kezdeményezett tárgyalásokat a milliós apanázsról, amit képviselői mandátumáról való lemondásáért kért. Vagy amikor lebukott a közpénzek elsíbolásával, százötvenmilliót követelt azért, hogy a kár megtérítésével a rá váró büntetési tételt le tudja szorítani. Zuschlag azzal kérkedett, hogy Szilvásy György titokminiszter figyelmeztette őt, hogy lehallgatják, sőt azt is állította egy alkalommal, hogy olvasta a róla szóló lehallgatási jegyzőkönyveket. Emiatt a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomozott, majd elvarrta ezeket a szálakat oly módon, hogy "a beszerzett bizonyítékok alapján bűncselekmény elkövetését nem lehet megállapítani, és nem igazolható, hogy Zuschlagot a titkosszolgálat, illetve egy azt felügyelő személy tájékoztatta az ellene folytatott adatgyűjtésről". Úgy tűnik tehát, hogy a balhét Zuschlagnak és a kis halaknak számító szocialista barátainak kell elvinniük. Gyurcsány mellett Szilvásy is a védett férfiak közé tartozik.
magyarhirlap.hu
2008-11-01 06:37:42
"B… meg, Zuschlag, már megint mi van a k…va pályázataiddal" – kiabált át egy szépen megterített asztal felett Gyurcsány Ferenc az ajtónál várakozó Zuschlag Jánosnak, amikor Arató Gergely lobbizott az érdekében – legalábbis ezt mesélte el tegnap Lados István a Zuschlag-ügy másodrendű vádlottja. Zuschlag személyi titkáraként Lados közelről ismerte a képviselő közpénzgyűjtögető módszereit. Lados tegnapi vallomása is azt erősíti, hogy a büntetőeljárásban eljáró ügyészség számára Gyurcsány Ferenc vagy érinthetetlen, minden gyanú felett álló makulátlan férfiú, vagy pedig tanúkénti meghallgatása során minden kételyt eloszlatott a személyes felelősségével kapcsolatban. De azt sem lehet kizárni, hogy az eljáró ügyészek kezét kötötte gúzsba valaki, mondván: kőkeményen fiúk, de csak Zuschlagig, és ne tovább.
Az álpályázatokkal kicsalt támogatásokról szóló szerződéseket igaz, hogy felelős miniszterként Gyurcsány jegyezte ellen, ám ez csupán annyit jelent kezdetleges jogállamunkban, hogy az okirattal a pénztárhoz lehet fáradni, de később a miniszter felelősségét firtatni nem ildomos. Büntetőjogi felelősséget felvetni pedig fölösleges botorság, ha Gyurcsányról van szó.
Pedig Zuschlag nem tipikus bűnöző, aki befészkelte magát a makulátlan hírű szocialista pártba, hogy összefonódjon a befolyásos politikusokkal közpénzek tízmillióinak elsíbolása érdekében. Tény: Zuschlag a civil egyesületeknek szánt közpénzek egy részét a szocialista párt holdudvarába csatornáztatta át, még ha jócskán meg is kurtította magáncéljai érdekében. Mikor tudta volna megmutatni az egzotikus Zanzibárt ifjú hitvesének, ha nem akkor, amikor ellenőrzés nélkül ömlött a pénz a sportminiszter Gyurcsány tárcájától. Zuschlagnak is ki kellett pihennie valamikor az erkölcsromboló szocialista párti politizálás fáradalmait. Zuschlag szervesen illeszkedett a szocialista pártként ismert szervezethez. "Elvtárs, segítsd a lebukottakat" – adták ki a parancsot még az illegalitásban harcoló elvtársak. És eleinte őt sem hagyták elveszni. A holokausztot érintő viccelődése után nem véletlenül kezdeményezett tárgyalásokat a milliós apanázsról, amit képviselői mandátumáról való lemondásáért kért. Vagy amikor lebukott a közpénzek elsíbolásával, százötvenmilliót követelt azért, hogy a kár megtérítésével a rá váró büntetési tételt le tudja szorítani. Zuschlag azzal kérkedett, hogy Szilvásy György titokminiszter figyelmeztette őt, hogy lehallgatják, sőt azt is állította egy alkalommal, hogy olvasta a róla szóló lehallgatási jegyzőkönyveket. Emiatt a Központi Nyomozó Főügyészség is nyomozott, majd elvarrta ezeket a szálakat oly módon, hogy "a beszerzett bizonyítékok alapján bűncselekmény elkövetését nem lehet megállapítani, és nem igazolható, hogy Zuschlagot a titkosszolgálat, illetve egy azt felügyelő személy tájékoztatta az ellene folytatott adatgyűjtésről". Úgy tűnik tehát, hogy a balhét Zuschlagnak és a kis halaknak számító szocialista barátainak kell elvinniük. Gyurcsány mellett Szilvásy is a védett férfiak közé tartozik.
magyarhirlap.hu
2008. október 24., péntek
Torkos M.: Hol válság van, ott válság van
2008-10-24 06:49:52
1956 októberében a hazugságokból lett elegük az embereknek. Ezért tört ki 23-án a forradalom. Ötven évvel később, 2006-ban is a hazugság miatti felháborodás küldte az utcára az embereket. Gyurcsány Ferenc kiszivárogtatott balatonőszödi hazugságbeszéde váltotta ki az emberek felháborodását, azonban a békés kormányfőbuktatás célját nem sikerült elérniük a tüntetőknek, a politikai tüntetés zavargásokba torkollt. És ma sem tudjuk, mi történt valójában, ma sem tudjuk, kiket terhel a felelősség azért, hogy 2006. október 23-án a legnagyobb ellenzéki párt békés ünnepi megemlékezésén részt vevő, onnan hazainduló tömeg ellen kardlapozó lovas rendőrök könnygázgránátokat, gumilövedékeket vetettek be, hogy mindenkit, akit értek, válogatás nélkül viperákkal ütlegeltek, rendőrbakancsokkal rugdaltak.
Az elmúlt két évben a törvényes hatalommal visszaélő rendőrök túlnyomó többsége rendre megússza a felelősségre vonást.
A feszültség azóta sem csökkent a Gyurcsány-kormány meg a baloldal politikáját elutasító tömegek között. Még akkor sem, ha az elégedetlen társadalom túlnyomó többsége elutasítja a szélsőséges radikális jobboldal által javasolt erőszakos megoldási módszereket a szocialista kormány megdöntésére. Amíg van remény a demokratikus választásokra, amíg ki lehet harcolni a népszavazás megrendezésének jogát, addig a magyar nép a békés megoldások mellett teszi le a voksát.
Sajnálatos tény, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP, megtapasztalván a magyar nép végtelen türelmét, visszaél ezzel a helyzettel. Félő, hogy ez a türelem előbb-utóbb fásultsággá alakul. És egy fásulttá vált társadalmat nehéz lesz felrázni, közös erőfeszítésekre késztetni, hogy az egyre mélyebb gazdasági válságból kilábalhasson hazánk. És nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy a válság miatt munkahelyüket, megélhetésüket elveszítő emberek előbb-utóbb elvesztik türelmüket. Ha az emberek túlnyomó többsége által megvetett, hazánkat csak egy "kurva országnak" tartó Gyurcsányt nem szedik ki azonnal a kormányfői székből, ha megengedik neki a szocialisták, hogy a kilátástalan nyomor szélére sodorja önző, pártpolitikai céljait mindenek elébe helyező politikájával a magyar családok tömegeit, akkor megnő a veszélye annak, hogy békésen már nem leszünk képesek elrendezni közös dolgainkat. Kirobbanhat egy olyan, a teljes politikai elitet elsöprő felkelés, amelyet nem jeleznek majd nekik az érdekükben tevékenykedő titkosszolgálatok, és amelynek leverésére nem lesz elegendő a zsoldos őrző-védő cégekkel megerősített karhatalmi erejük.
Gyurcsány Ferenc pontosan tudja, hogy azért a válságért, amely most Magyarországot sújtja, csak részben okolható a világgazdasági válság. Ha 2004 őszétől a 2006-os választásokig kormánya nem követi el mindazokat a "böszmeségeket", amelyekről ő Őszödön beszélt. Ha az egyensúlyteremtés érdekében tett kiigazító gazdaságpolitikai döntések mellett megfelelő súlyt helyezett volna gazdaságunk élénkítésére, a munkahelyteremtő beruházások támogatására, a kis- és közepes vállalatok életben tartására, ha visszaszorította volna a társadalmi békét veszélyeztető, politikai alapú korrupciót, ha nem hagyta volna, hogy államadósságunk megduplázódjon, akkor ma könnyebben tudnánk ellenállni a nemzetközi pénzügyi válság hatásainak.
Gyurcsány Ferenc pontosan tudja, hogy a magyar gazdaság azért is van ilyen állapotban, amilyenben van, mert mindenki, aki teheti, túlélésre játszik.
A külföldi befektetők sem bíznak gazdaságpolitikájában, ezért finanszírozzák egyre magasabb kamatszinten a költségvetés hiányát. Ezért került végletes adósságcsapdába az ország, miközben a hazai bankrendszer – a kamatszivattyú működésének köszönhetően – százmilliárdos nyereségeket könyvelhetett el.
És Gyurcsány, ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a magyar néptől és lemondott volna, amikor az elmúlt hetekben szembesült kormányfői tevékenysége "gyümölcsével", végső elkeseredettségében Putyint hívta telefonon.
Kádár '56-ban a tankok végett fordult Moszkvához, Gyurcsány 2008-ban a bankok miatt tárcsázta Putyint.
Pákh Tibor tegnap a Corvin közben emlékeztetett rá, hogy 1956 leverésével el nem évülő bűncselekményeket követtek el Moszkva és csatlósai. Pákh idézte a nemzetközi jognak azokat a törvényi helyeit, többek között a genfi egyezmény vonatkozó passzusait, melyek alapján a sértő fél jóvátételt köteles fizetni az okozott károkért. Moszkvától senki sem kért elégtételt az 1956-ban történtek miatt – hívta fel a figyelmet Pákh Tibor.
Nem valószínű, hogy Gyurcsány a múlt héten a nemzetközi jog alapján kártérítésre szólította fel Putyint.
Arra, hogy 1956-ban a megszálló szovjet tankokkal szemben nem tudta kivívni a szabadságot a felkelő magyar nép, nem kell magyarázatot keresni.
Arra, hogy demokratikus viszonyok között nem vagyunk képesek megszabadulni a hitelét, a nép megbecsülését elveszítő szocialista kormánytól, nem lehet magyarázatot találni.
Amíg erre a gondra nem találunk demokratikus megoldást, addig nem fogjuk tudni október 23-át békésen ünnepelni.
magyarhirlap.hu
2008-10-24 06:49:52
1956 októberében a hazugságokból lett elegük az embereknek. Ezért tört ki 23-án a forradalom. Ötven évvel később, 2006-ban is a hazugság miatti felháborodás küldte az utcára az embereket. Gyurcsány Ferenc kiszivárogtatott balatonőszödi hazugságbeszéde váltotta ki az emberek felháborodását, azonban a békés kormányfőbuktatás célját nem sikerült elérniük a tüntetőknek, a politikai tüntetés zavargásokba torkollt. És ma sem tudjuk, mi történt valójában, ma sem tudjuk, kiket terhel a felelősség azért, hogy 2006. október 23-án a legnagyobb ellenzéki párt békés ünnepi megemlékezésén részt vevő, onnan hazainduló tömeg ellen kardlapozó lovas rendőrök könnygázgránátokat, gumilövedékeket vetettek be, hogy mindenkit, akit értek, válogatás nélkül viperákkal ütlegeltek, rendőrbakancsokkal rugdaltak.
Az elmúlt két évben a törvényes hatalommal visszaélő rendőrök túlnyomó többsége rendre megússza a felelősségre vonást.
A feszültség azóta sem csökkent a Gyurcsány-kormány meg a baloldal politikáját elutasító tömegek között. Még akkor sem, ha az elégedetlen társadalom túlnyomó többsége elutasítja a szélsőséges radikális jobboldal által javasolt erőszakos megoldási módszereket a szocialista kormány megdöntésére. Amíg van remény a demokratikus választásokra, amíg ki lehet harcolni a népszavazás megrendezésének jogát, addig a magyar nép a békés megoldások mellett teszi le a voksát.
Sajnálatos tény, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP, megtapasztalván a magyar nép végtelen türelmét, visszaél ezzel a helyzettel. Félő, hogy ez a türelem előbb-utóbb fásultsággá alakul. És egy fásulttá vált társadalmat nehéz lesz felrázni, közös erőfeszítésekre késztetni, hogy az egyre mélyebb gazdasági válságból kilábalhasson hazánk. És nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy a válság miatt munkahelyüket, megélhetésüket elveszítő emberek előbb-utóbb elvesztik türelmüket. Ha az emberek túlnyomó többsége által megvetett, hazánkat csak egy "kurva országnak" tartó Gyurcsányt nem szedik ki azonnal a kormányfői székből, ha megengedik neki a szocialisták, hogy a kilátástalan nyomor szélére sodorja önző, pártpolitikai céljait mindenek elébe helyező politikájával a magyar családok tömegeit, akkor megnő a veszélye annak, hogy békésen már nem leszünk képesek elrendezni közös dolgainkat. Kirobbanhat egy olyan, a teljes politikai elitet elsöprő felkelés, amelyet nem jeleznek majd nekik az érdekükben tevékenykedő titkosszolgálatok, és amelynek leverésére nem lesz elegendő a zsoldos őrző-védő cégekkel megerősített karhatalmi erejük.
Gyurcsány Ferenc pontosan tudja, hogy azért a válságért, amely most Magyarországot sújtja, csak részben okolható a világgazdasági válság. Ha 2004 őszétől a 2006-os választásokig kormánya nem követi el mindazokat a "böszmeségeket", amelyekről ő Őszödön beszélt. Ha az egyensúlyteremtés érdekében tett kiigazító gazdaságpolitikai döntések mellett megfelelő súlyt helyezett volna gazdaságunk élénkítésére, a munkahelyteremtő beruházások támogatására, a kis- és közepes vállalatok életben tartására, ha visszaszorította volna a társadalmi békét veszélyeztető, politikai alapú korrupciót, ha nem hagyta volna, hogy államadósságunk megduplázódjon, akkor ma könnyebben tudnánk ellenállni a nemzetközi pénzügyi válság hatásainak.
Gyurcsány Ferenc pontosan tudja, hogy a magyar gazdaság azért is van ilyen állapotban, amilyenben van, mert mindenki, aki teheti, túlélésre játszik.
A külföldi befektetők sem bíznak gazdaságpolitikájában, ezért finanszírozzák egyre magasabb kamatszinten a költségvetés hiányát. Ezért került végletes adósságcsapdába az ország, miközben a hazai bankrendszer – a kamatszivattyú működésének köszönhetően – százmilliárdos nyereségeket könyvelhetett el.
És Gyurcsány, ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a magyar néptől és lemondott volna, amikor az elmúlt hetekben szembesült kormányfői tevékenysége "gyümölcsével", végső elkeseredettségében Putyint hívta telefonon.
Kádár '56-ban a tankok végett fordult Moszkvához, Gyurcsány 2008-ban a bankok miatt tárcsázta Putyint.
Pákh Tibor tegnap a Corvin közben emlékeztetett rá, hogy 1956 leverésével el nem évülő bűncselekményeket követtek el Moszkva és csatlósai. Pákh idézte a nemzetközi jognak azokat a törvényi helyeit, többek között a genfi egyezmény vonatkozó passzusait, melyek alapján a sértő fél jóvátételt köteles fizetni az okozott károkért. Moszkvától senki sem kért elégtételt az 1956-ban történtek miatt – hívta fel a figyelmet Pákh Tibor.
Nem valószínű, hogy Gyurcsány a múlt héten a nemzetközi jog alapján kártérítésre szólította fel Putyint.
Arra, hogy 1956-ban a megszálló szovjet tankokkal szemben nem tudta kivívni a szabadságot a felkelő magyar nép, nem kell magyarázatot keresni.
Arra, hogy demokratikus viszonyok között nem vagyunk képesek megszabadulni a hitelét, a nép megbecsülését elveszítő szocialista kormánytól, nem lehet magyarázatot találni.
Amíg erre a gondra nem találunk demokratikus megoldást, addig nem fogjuk tudni október 23-át békésen ünnepelni.
magyarhirlap.hu
2008. október 20., hétfő
Torkos M.: Csúcsra járatott politikai elit?
2008-10-20 06:20:53
Még szerencse, hogy kiváló mesterek építették fel nekünk a Magyar Tudományos Akadémiát, és ennek tudható be, hogy még akkor se szakadt le szégyenében a díszterem mennyezete, amikor szombaton kíméletlen szigorával Dávid Ibolya világmegváltó válságkezelő csomagját ismertette.
Most, hogy a Korda György-rajongó szépkorúak nevében Schmuck Andorék kivonták az MDF-frakcióból Vas nevű emberüket, az örökösöknek oly kedves "haláladó" eltörlése helyett az MDF elnöke azzal állt elő, hogy elvenné a 13. havi nyugdíjukat. A parasztok padlásának lesöprése vélhetően csak azért nem szerepel a "normális" Magyarországnak szánt MDF-es intézkedéscsomagban, mert most éppen egy – köztörvényes bűncselekménnyel vádolt – újdonsült kisgazda politikus mentette meg Dávid pártjának parlamenti frakcióját a feloszlástól.
Dávid most is nagyon elegáns volt, a válságnak és az államcsődnek a nyoma sem látszott az öltözékén, csak az arckifejezésén tükröződött a hitelválság és – teszem hozzá – a politikai hitelesség drámai válsága. Hiába, ama nyolcvanmillió állami apanázsról, amit ezzel a "normális" polgári megoldással sikerült megtartani a deficites költségvetési helyzetben is, Dávidék nem tudtak lemondani. Az MDF elnöke ötletekben gazdag. Azonnal felfüggesztené a vállalkozók támogatását, korlátozná a szociális kiadásokat is, sőt megmondta azt is, hogy a képviselők és a kormánytagok mire költsék a bérük felét. Magyar részvényekre!
Gondolom, Ibolya asszony javaslata örömmel töltötte el a magyar oligarchák szívét. Talán ha Ibolya asszony OTP-papírokba öli fizetése felét, Csányi "elnök úr" is megbocsát. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – ha jól láttam – majd elalélt a gyönyörűségtől az MDF elnökét hallgatván. Pedig már korábban is, mintha hájjal kenegették volna ama MDF–MSZP-s közös javaslattal, amely lebontja majd az SZDSZ költségvetési plafonra vonatkozó tervét.
Így, a begyűrűző gazdasági világválság kellős közepén, a szív és az ész azt diktálná, hogy a bimbódzó nemzeti összefogás jeleire tekintettel a nemzeti csúcsértekezlet eredményeit méltassam. Képtelen vagyok rá.
Nem tehetek róla, ha visszatetszést kelt bennem, ha a bérből és fizetésből élőket elvileg képviselni hivatott szakszervezeti vezetők többségének nyámnyila, gyáva, kollaboráns tartalmú nyilatkozatait kell hallgatnunk.
Szinte egy sem volt köztük, aki nyíltan és keményen megmondta volna, hogy nem a bérből és fizetésből élők tehetnek arról, hogy az elmúlt húsz évben a politikai elit elkótyavetyélte a nemzet közös vagyonát. Hogy tömegével tették utcára a dolgozókat, akik kimaradtak a privatizáció jóságából. Akiknek csak annyi jut ma is osztályrészül, hogy a fizetésükből levont adójából az ország nyakán élősködő siserahad elég jól megél bármilyen hatalmas válság idején is. És ráadásul az ország gigantikus adósságának – csaknem 16 ezer milliárd forintnak – egyre drágább kamatát is valahogy mindig velük fizettetik meg.
A tények iránti hűség okán meg kell jegyeznem, hogy a Munkástanácsokat képviselő szakszervezeti vezető felvetette: az adósságok átütemezését ebben a helyzetben meg kellene kísérelni, hogy egy kicsit fellélegezhessen az ország. Ezt mindenki úgy eleresztette a füle mellett, mintha el sem hangzott volna.
Nagy sikert könyveltek el kormányzati berkekben a milliárdos nagyvállalkozók és a gyáriparosok képviselői. Ők, úgy tűnt, már nem akarnak növekedni, nem akarnak munkahelyeket teremteni az adófizető alattvalóknak, a bérrabszolgasorba taszított kétkezi munkásoknak. És annál, amit már elértek a top 100-as lista tagjai, nem akarnak versenyképesebbek sem lenni. Ők nem akarják az adó csökkentését! Ők a Gyurcsány–Dávid-féle virtuális koalíció által javasolt megszorító válságkezelést akarják. Nem csoda: a bankbetéteik rendben vannak, Gyurcsány teljes mértékben garanciát vállalt értük a kormánya nevében. A tankok, akarom mondani, a bankok is jól vannak. Amíg az ország elveszítette a közösségi (állami tulajdonú) vagyonát, és az eladósodottság miatt csődveszélybe sodródott, addig évi százmilliárdos nagyságrendű nyereségre tettek szert, ám a magyarok kormánya első intézkedésével mégis a bankok érdekében cselekedett. Majd úgy döntött, a válság terhét a nép nyakába varrja. És ehhez a galád politikához akarja kikényszeríteni – az őket kritika nélkül kiszolgáló közvélemény-formáló médiakommandójuk kommunikációs propagandája segítségével – a teljes magyar politikai és értelmiségi elit támogatását. Ez nem fog menni.
Tényleg csoda, hogy nem szakad rájuk az Akadémia plafonja. Hogy van az, hogy közteherviselés címén mindig ugyanazokat az adózó polgárokat találják meg, akikről már tucatnyi bőrt lehúztak, akiknek nincs lehetőségük adóparadicsomokba menekülni? Ha ekkora bajban van az ország, miért nem mutat példát "hazaffyas" alapon az a pár ezer magyar honfitárs, azok, akik az "eredeti tőkefelhalmozás" éveiben milliárdos tőkés urainkká váltak. Ők miért nem raknak vissza a közösbe, vagyonuk mértékének megfelelően, egy keveset? Ha ezt láthatnánk teszem azt az adócsökkentést ellenző Demján és Futó urak részéről, akkor mindenki berakná a közösbe, ami erejéből telik, akár a nagymamától örökölt aranyláncot is.
Szinte máris restellem, hogy képtelen vagyok lezárni ezt a gondolatsort is anélkül, hogy ne hangsúlyozzam Gyurcsány Ferenc felelősségét. Sajnálatos, hogy kormányfőnk mindannak a rossz politikának a megtestesítője, ami a szakadék szélére sodorta hazánkat: az átmentett és állami banki hitel segítségével milliárdossá gazdagított nómenklatúrának, az elcsalt valódi rendszerváltozás elcsalásának, a felelős politikus garnitúrának, amely eladósította az országot, a mutyizó privatizációnak, és 2006 ősze óta a lopakodó – rendőrterrorra építő – diktatúrának. Neki tényleg nincs semmi erkölcsi alapja ahhoz, hogy bármilyen áldozatot kérjen a magyar néptől.
magyarhirlap.hu
2008-10-20 06:20:53
Még szerencse, hogy kiváló mesterek építették fel nekünk a Magyar Tudományos Akadémiát, és ennek tudható be, hogy még akkor se szakadt le szégyenében a díszterem mennyezete, amikor szombaton kíméletlen szigorával Dávid Ibolya világmegváltó válságkezelő csomagját ismertette.
Most, hogy a Korda György-rajongó szépkorúak nevében Schmuck Andorék kivonták az MDF-frakcióból Vas nevű emberüket, az örökösöknek oly kedves "haláladó" eltörlése helyett az MDF elnöke azzal állt elő, hogy elvenné a 13. havi nyugdíjukat. A parasztok padlásának lesöprése vélhetően csak azért nem szerepel a "normális" Magyarországnak szánt MDF-es intézkedéscsomagban, mert most éppen egy – köztörvényes bűncselekménnyel vádolt – újdonsült kisgazda politikus mentette meg Dávid pártjának parlamenti frakcióját a feloszlástól.
Dávid most is nagyon elegáns volt, a válságnak és az államcsődnek a nyoma sem látszott az öltözékén, csak az arckifejezésén tükröződött a hitelválság és – teszem hozzá – a politikai hitelesség drámai válsága. Hiába, ama nyolcvanmillió állami apanázsról, amit ezzel a "normális" polgári megoldással sikerült megtartani a deficites költségvetési helyzetben is, Dávidék nem tudtak lemondani. Az MDF elnöke ötletekben gazdag. Azonnal felfüggesztené a vállalkozók támogatását, korlátozná a szociális kiadásokat is, sőt megmondta azt is, hogy a képviselők és a kormánytagok mire költsék a bérük felét. Magyar részvényekre!
Gondolom, Ibolya asszony javaslata örömmel töltötte el a magyar oligarchák szívét. Talán ha Ibolya asszony OTP-papírokba öli fizetése felét, Csányi "elnök úr" is megbocsát. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – ha jól láttam – majd elalélt a gyönyörűségtől az MDF elnökét hallgatván. Pedig már korábban is, mintha hájjal kenegették volna ama MDF–MSZP-s közös javaslattal, amely lebontja majd az SZDSZ költségvetési plafonra vonatkozó tervét.
Így, a begyűrűző gazdasági világválság kellős közepén, a szív és az ész azt diktálná, hogy a bimbódzó nemzeti összefogás jeleire tekintettel a nemzeti csúcsértekezlet eredményeit méltassam. Képtelen vagyok rá.
Nem tehetek róla, ha visszatetszést kelt bennem, ha a bérből és fizetésből élőket elvileg képviselni hivatott szakszervezeti vezetők többségének nyámnyila, gyáva, kollaboráns tartalmú nyilatkozatait kell hallgatnunk.
Szinte egy sem volt köztük, aki nyíltan és keményen megmondta volna, hogy nem a bérből és fizetésből élők tehetnek arról, hogy az elmúlt húsz évben a politikai elit elkótyavetyélte a nemzet közös vagyonát. Hogy tömegével tették utcára a dolgozókat, akik kimaradtak a privatizáció jóságából. Akiknek csak annyi jut ma is osztályrészül, hogy a fizetésükből levont adójából az ország nyakán élősködő siserahad elég jól megél bármilyen hatalmas válság idején is. És ráadásul az ország gigantikus adósságának – csaknem 16 ezer milliárd forintnak – egyre drágább kamatát is valahogy mindig velük fizettetik meg.
A tények iránti hűség okán meg kell jegyeznem, hogy a Munkástanácsokat képviselő szakszervezeti vezető felvetette: az adósságok átütemezését ebben a helyzetben meg kellene kísérelni, hogy egy kicsit fellélegezhessen az ország. Ezt mindenki úgy eleresztette a füle mellett, mintha el sem hangzott volna.
Nagy sikert könyveltek el kormányzati berkekben a milliárdos nagyvállalkozók és a gyáriparosok képviselői. Ők, úgy tűnt, már nem akarnak növekedni, nem akarnak munkahelyeket teremteni az adófizető alattvalóknak, a bérrabszolgasorba taszított kétkezi munkásoknak. És annál, amit már elértek a top 100-as lista tagjai, nem akarnak versenyképesebbek sem lenni. Ők nem akarják az adó csökkentését! Ők a Gyurcsány–Dávid-féle virtuális koalíció által javasolt megszorító válságkezelést akarják. Nem csoda: a bankbetéteik rendben vannak, Gyurcsány teljes mértékben garanciát vállalt értük a kormánya nevében. A tankok, akarom mondani, a bankok is jól vannak. Amíg az ország elveszítette a közösségi (állami tulajdonú) vagyonát, és az eladósodottság miatt csődveszélybe sodródott, addig évi százmilliárdos nagyságrendű nyereségre tettek szert, ám a magyarok kormánya első intézkedésével mégis a bankok érdekében cselekedett. Majd úgy döntött, a válság terhét a nép nyakába varrja. És ehhez a galád politikához akarja kikényszeríteni – az őket kritika nélkül kiszolgáló közvélemény-formáló médiakommandójuk kommunikációs propagandája segítségével – a teljes magyar politikai és értelmiségi elit támogatását. Ez nem fog menni.
Tényleg csoda, hogy nem szakad rájuk az Akadémia plafonja. Hogy van az, hogy közteherviselés címén mindig ugyanazokat az adózó polgárokat találják meg, akikről már tucatnyi bőrt lehúztak, akiknek nincs lehetőségük adóparadicsomokba menekülni? Ha ekkora bajban van az ország, miért nem mutat példát "hazaffyas" alapon az a pár ezer magyar honfitárs, azok, akik az "eredeti tőkefelhalmozás" éveiben milliárdos tőkés urainkká váltak. Ők miért nem raknak vissza a közösbe, vagyonuk mértékének megfelelően, egy keveset? Ha ezt láthatnánk teszem azt az adócsökkentést ellenző Demján és Futó urak részéről, akkor mindenki berakná a közösbe, ami erejéből telik, akár a nagymamától örökölt aranyláncot is.
Szinte máris restellem, hogy képtelen vagyok lezárni ezt a gondolatsort is anélkül, hogy ne hangsúlyozzam Gyurcsány Ferenc felelősségét. Sajnálatos, hogy kormányfőnk mindannak a rossz politikának a megtestesítője, ami a szakadék szélére sodorta hazánkat: az átmentett és állami banki hitel segítségével milliárdossá gazdagított nómenklatúrának, az elcsalt valódi rendszerváltozás elcsalásának, a felelős politikus garnitúrának, amely eladósította az országot, a mutyizó privatizációnak, és 2006 ősze óta a lopakodó – rendőrterrorra építő – diktatúrának. Neki tényleg nincs semmi erkölcsi alapja ahhoz, hogy bármilyen áldozatot kérjen a magyar néptől.
magyarhirlap.hu
2008. szeptember 18., csütörtök
Torkos Matild: Az őszödi beszéd
2008-09-18 06:31:34
Két évvel ezelőtt, 2006. szeptember 17-én hozták nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc kiszivárogtatott balatonőszödi beszédét, amit a választások után, május 26-án rögzítettek az MSZP parlamenti frakciójának ülésén.
Ezen a verőfényes őszi napon – tizenhat évvel a rendszerváltozás után – a magyar társadalomnak, amely azt hitte, működőképes parlamenti demokráciában él, azzal kellett szembesülnie, hogy a látszólag demokratikus választásokat megnyerő Gyurcsány pártja parlamenti frakcióját azzal szembesíti, hogy a politikai hatalom megtartása érdekében, az ország érdekeire fittyet hányva, elvesztegettek másfél évet, és a rendelkezésükre álló kormányzati hatalmat csupán arra használták, hogy megnyerjék a 2006-os választást. Ennek érdekében elcsalták, elhazudták az ellenzék és az ország választópolgárai előtt a valós gazdasági adatokat, eltitkolták, milyen mértékben billent ki egyensúlyából a központi költségvetés.
Drámai hatást váltott ki, amikor az ország népe meghallgathatta a kormányfő zárt ajtók mögötti, kocsmaszleng alatti színvonalon előadott beszédét. "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi"– ismerte be a koalíciós pártok által elkövetett közös bűnt a kormányfő.
Azt, hogy a hatalom megtartása érdekében csak a választási kampányra koncentráltak, és elfuserált kormányzati politikájuk miatt elodázták a valóban szükséges kiigazítás megkezdését, az államháztartási reformintézkedések bevezetését. A Brüsszel felé vállalt szigorú konvergenciaprogram végrehajtásának szinte összes terhét a bérből és fizetésből élőkre igyekezett áthárítani a kormány – egészen a márciusi népszavazásig.
Emlékeztetőül: 2006. szeptember 16-án már szerte az országban tömegdemonstrációk kezdődtek a leszakadó rétegekre, a családokra és a nyugdíjasokra legnagyobb terhet rakó – a konvergenciaprogramból következő – nadrágszíj-húzogató kormányzati politika miatt. És szeptember 17-én robbant ki a botrány, amikor az emberek megtudták: azért van szükség ilyen durva sokkterápiára, mert ez az ára annak, hogy Gyurcsányék kormányzás helyett csak kampányoltak és hazudoztak.
Hogy kiderült sokadszorra, a kommunisták bármire képesek a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Néhány nap múlva a sok ember, közöttük vétlen, talán szocialista szavazó járókelő is a saját bőrén tapasztalhatta, milyen brutális rendőri erőszakot képes bevetni saját népe ellen a posztkommunista párt a hatalom megtartásáért.
Gazsó Ferenc baloldali szociológus mondta a botrány kirobbanását követően: "Gyurcsány Ferenc szavainak eredményeképp megsérült a parlamenti demokrácia tekintélye, a miniszterelnök elvesztette erkölcsi hitelét."
Gazsó szavai ma is érvényesek, ezt bizonyítja, hogy ismét gyülekeznek a Kossuth nevét viselő "műveleti területen" azok, akiknek még jelent valamit a parlamenti demokrácia, és akik úgy gondolják, egy hitelét vesztett ember nem lehet Magyarország miniszterelnöke.
magyarhirlap.hu
2008-09-18 06:31:34
Két évvel ezelőtt, 2006. szeptember 17-én hozták nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc kiszivárogtatott balatonőszödi beszédét, amit a választások után, május 26-án rögzítettek az MSZP parlamenti frakciójának ülésén.
Ezen a verőfényes őszi napon – tizenhat évvel a rendszerváltozás után – a magyar társadalomnak, amely azt hitte, működőképes parlamenti demokráciában él, azzal kellett szembesülnie, hogy a látszólag demokratikus választásokat megnyerő Gyurcsány pártja parlamenti frakcióját azzal szembesíti, hogy a politikai hatalom megtartása érdekében, az ország érdekeire fittyet hányva, elvesztegettek másfél évet, és a rendelkezésükre álló kormányzati hatalmat csupán arra használták, hogy megnyerjék a 2006-os választást. Ennek érdekében elcsalták, elhazudták az ellenzék és az ország választópolgárai előtt a valós gazdasági adatokat, eltitkolták, milyen mértékben billent ki egyensúlyából a központi költségvetés.
Drámai hatást váltott ki, amikor az ország népe meghallgathatta a kormányfő zárt ajtók mögötti, kocsmaszleng alatti színvonalon előadott beszédét. "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi"– ismerte be a koalíciós pártok által elkövetett közös bűnt a kormányfő.
Azt, hogy a hatalom megtartása érdekében csak a választási kampányra koncentráltak, és elfuserált kormányzati politikájuk miatt elodázták a valóban szükséges kiigazítás megkezdését, az államháztartási reformintézkedések bevezetését. A Brüsszel felé vállalt szigorú konvergenciaprogram végrehajtásának szinte összes terhét a bérből és fizetésből élőkre igyekezett áthárítani a kormány – egészen a márciusi népszavazásig.
Emlékeztetőül: 2006. szeptember 16-án már szerte az országban tömegdemonstrációk kezdődtek a leszakadó rétegekre, a családokra és a nyugdíjasokra legnagyobb terhet rakó – a konvergenciaprogramból következő – nadrágszíj-húzogató kormányzati politika miatt. És szeptember 17-én robbant ki a botrány, amikor az emberek megtudták: azért van szükség ilyen durva sokkterápiára, mert ez az ára annak, hogy Gyurcsányék kormányzás helyett csak kampányoltak és hazudoztak.
Hogy kiderült sokadszorra, a kommunisták bármire képesek a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Néhány nap múlva a sok ember, közöttük vétlen, talán szocialista szavazó járókelő is a saját bőrén tapasztalhatta, milyen brutális rendőri erőszakot képes bevetni saját népe ellen a posztkommunista párt a hatalom megtartásáért.
Gazsó Ferenc baloldali szociológus mondta a botrány kirobbanását követően: "Gyurcsány Ferenc szavainak eredményeképp megsérült a parlamenti demokrácia tekintélye, a miniszterelnök elvesztette erkölcsi hitelét."
Gazsó szavai ma is érvényesek, ezt bizonyítja, hogy ismét gyülekeznek a Kossuth nevét viselő "műveleti területen" azok, akiknek még jelent valamit a parlamenti demokrácia, és akik úgy gondolják, egy hitelét vesztett ember nem lehet Magyarország miniszterelnöke.
magyarhirlap.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
