Ki is az a Gyurcsány Ferenc?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a miniszterelnök-jelölti vitában hazugnak nevezte vitapartnerét, amiért az később beteljesülő dolgokra figyelmeztette a lakosságot?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a "köteles beszédet" és az Orbán-Nastase paktumot a 2002-es kampányban riogatásra, félelemmel való manipulációra használta fel?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki meghonosította Magyarországon a gyűlöletkampányt és a karaktergyilkos lejárató propagandát?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a választási kampányban elhazudta az ország valós pénzügyi helyzetét, és gazdasági miniszterével milliós nagyságrendben költött az adófizetők pénzéből arra, hogy nyugat-európai újságokban manipulatív óriásreklámok jelenjenek meg Magyarországról?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a választást követő napokban sarokba vágta a választási programját, és az új parlamenttel visszavonatta a már hatályban lévő adócsökkentési programot, miközben az ígéretektől merőben eltérő, és/vagy azokkal szöges ellentétben álló kormányprogramot nyújtott be?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki trükkök százaival (amelyekről nekünk nem kell tudni) hozta vissza a szarból a kormányzást?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki százmilliárdnyi ÁFA visszatartásával vállalkozók tízezreit tette végképp tönkre és visszafordíthatatlanná tette a körbetartozási spirált?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a választások előtt a Svábhegyi Gyerekkórház szobáiban meghatottan simogatta a beteg gyerekek buksiját, hogy azután (a "reform" jegyében) bezárassa az intézményt?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a szocialista választási kampány kidolgozásával és tanácsadással azt a drezdai-kör nevű csoportot bízta meg, amelynek a szlogenje: "Ha a népszerűségeden nem tudunk javítani, elérjük, hogy a riválisodat nálad is jobban utálják"?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki 2004-ben megpuccsolta az akkori kormányfőt, Medgyessy Pétert?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki hazudott reggel, délben meg este?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki elkúrta, nem kicsit, nagyon?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki majd beledöglött abba, hogy (minimum másfél évig) úgy kellett tennie, mintha kormányozna?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki nem hogy a helyes kormányzati politikát, de igazából még a harmadik helyes lépést sem tudja?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki kedve szerint beszélhet a "közszolgálati" televízióban, míg az ellenzék vezetője nem?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akit Merkellel, János Pál pápával, Bush-sal és Fico-val való találkozása után tartott sajtótájékoztatóján a partnerei korrigálni voltak kénytelenek, mert egyoldalúan meghazudtolta őket?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki ma fennen hangoztatja köztársaságpárti mivoltát, holott a rendszerváltás előtt a FIDESZ teljes ellehetetlenítését szorgalmazta?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a kormányzása alatt megduplázódott a magyar államadósság?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a kormánya(i) világbajnoki ezüstérmet szereztek az GDP arányos államháztartási hiány előidézésében?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki svájci Davosban azt találta nyilatkozni, hogy a magyar gazdáktól meg kellene vonni az uniós támogatásokat?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki akkora demokrata és hazafi, hogy esze ágában sincs teljesíteni a nyilvánvaló népakaratot és lemondás helyett húsz körömmel kapaszkodik a hatalomba, miközben éppen politikai riválisát vádolja féktelen hatalomvággyal?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki egy zsidó tulajdonostól elkobzott villában antifasisztáskodik?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki előszeretettel használ hitleri jelszavakat? (Egy ország, egy program, egy ember... Neue Ordnung)

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki antiszemitának és fasisztának nevezi politikai ellenfeleit, és a fasizmus alaptalan felemlegetésével sorozatosan lejáratja a világ előtt Magyarországot?

Maga az a Gyurcsány Ferenc (a máig titokzatos "nagyember"), akit Kulcsár Attila nevű bűntársa egyszerűen csak Gyurcsányinak hívott, aki ha baj van, végül minden kényes ügyet elsimít?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a minisztériumában (állítólag tudta és beleegyezése nélkül) alapítványi pénzek sorsáról döntöttek ifjú szocialista politikusok (Zuschlag, Mesterházy, Arató, Újhelyi), és a sokmilliónyi támogatással ma sem tudnak elszámolni?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a Zuschlag-ügyben tett ügyészségi vallomását (ígérete ellenére) a mai napig sem hozták nyilvánosságra?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki lényegében nulla befektetéssel (és hathatós anyósi segítséggel) privatizálta a MOTIM-ot, és más állami vállalatokat?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki miután privatizálta és az állammal felújítatta a balatonöszödi kormányüdülőt és a Szalai utcai képviselői klubot, azt ugyanolyan áron visszabéreltette az államtól?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akit eddig csak azért nem lehetett köztörvényes ügyei miatt rács mögé küldeni, mert:
1./ Mentelmi joga van,
2./ Az ügyészség sorozatosan megtagadja ügyében a nyomozást,
3./ Az elkövezett adócsalások és bűncselekmények időközben elévültek?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a kormánya agresszíven hozzálátott a tradicionális magyar társadalmi szerkezet, a család és a keresztény erkölcsi normák szétveréséhez, a drogosok, pedofilok, a nemi másságukat nyíltan vállalók elvtelen kormányzati bátorításával?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a feleségét (a Pápa elleni merényletben való családi érintettség okán) kitiltották a Vatikánból?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek az édes jó mamája aggódva figyeli a gázóra állását a pápai panellakásban, miközben telente csak a konyhát tudja fűteni?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a cégei olcsóbban kapják az áramot, mint bárki más?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki mindenki másnál jobban tudja, mit jelent reggel ötkor felkelni és hogyan lehet hatvanezer forintból (talán óránként?) megélni?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek az cégeinél sorozatosan megszegik a munkaügyi előírásokat, túllépik a törvényes munkaidőt, ahonnan a szakszervezeteket is kitiltották az üzem területéről?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a 2004-es népszavazási kampányban megtagadta a határon túli magyarokat, és 23 millió román beözönlésével riogatott?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a kormánya tanulmányt készíttetett távol-keleti bevándorlók millióinak a fogadásáról?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a kormánya nehezebben ad állampolgárságot egy határon túli magyarnak, mint egy egyéb bevándorlónak?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek az országát már majdnem teljesen felvásárolta az izraeli tőke?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a rendőrséget a hatalom ökleként, párt-milíciaként működteti?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki az adóhatóságot a másként gondolkodók, megfélemlítésére használja?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki szándékosan kelt terror-fenyegetettségi pánikot minden alkalommal, amikor el akarja terelni a figyelmet egy-egy ügyről vagy a kormányzati alkalmatlanságáról?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki az ellene tüntető tömegbe lövetett 2006. október 23-án miközben aznap legalább háromszor konzultált a legfőbb rendőrségi vezetőkkel?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki gátlástalanul zsarolja, és sakkban tartja saját párttársait azok viselt dolgai miatt?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki alkotmánysértően, a titkosszolgálatokat a szocialista párt gestapójaként felhasználva - megfigyelteti a szabadon választott önkormányzatokat?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, akinek a Keller Lászlóval fémjelzett kormánya - Kapolyi László közbeiktatásával - törvénytelenül megfigyeltette az ellenzék prominens képviselőit?

Maga az a Gyurcsány Ferenc, aki a "haladó baloldali" hagyományokat folytatva, ismételten tönkretette Magyarországot?

Pabeschitz Imre nyomán

Polgári Hírszemle

A baloldalra szavazok:

- mert szeretem hallgatni a milliárdosok szájából az Internacionálét.
- mert szeretem látni a kábszeres buzik felvonulását az Andrássy úton és elítélek minden szélsőséget.
- mert a komplett Terézvárosi és Erzsébetvárosi frakció előzetesben van.
- mert a volt pénzügyminiszter fiai védelmi pénzt szednek.
- mert szeretem, amikor szemeket lőnek ki állami ünnepségeken.
- mert jó, hogy az In-kal megmotoz, miközben a családommal sétálok a Múzeum kőrúton március 15.-én.
- mert rajtunk röhög Európa és elhatárolódik tőlünk már Románia és Bulgária is.
- mert szegény Soros Gyuri bácsit csak mi fogadjuk be, pedíg ő mindent megtett az egyetlen hazai tulajdonú OTP bank összeomlásáért .
- mert hiteles előttem (LI) Bajnai György (OFF-SHORE) Gordon, aki szerint úgy igazságos, hogy fájjon mindenkinek, csak nekik ne.
- mert Bajnai mindent megtett azért, hogy a libatenyésztők megkapják jogos követelésüket a hízlalt libák árát.
- mert Bajnai csak 8 cégét szüntette meg felszámolással, vagy végelszámolással

Továbbá:

- mert az állami nagyvállalatok vezetői megérdemelten kapják fizetésüket, PL: Nemzeti Vagyon Kezelő igazgatója havi 3,5 millió Ft m.bért, + évi 33,6 millió prémium, + 3-5 havi bért jutalmul,
MÁV Zrt vezérigazgatója havi 3,42 milló m.bért+ 32,8 millió éves prémium + 3-5 havi bért jutalmul,
Magyar Posta vezérigazgatója havi 2,54 millió m.bért + éves prémium 24,7 millió + 5 havi bért jutalmul, stb.

- mert végre vannak jogai szegény bodzaszedő roma honfitársaimnak és büntetlenül ölhetnek, rabolhatnak, sikkaszthatnak, hazudhatnak.
- mert valaki végre elítéli a csúnya agresszív Magyar Gárdát, akik eddig semmi törvénybe ütközőt nem tettek.
- mert a TV Székházat olyan jól adták el, hogy egy kanadai cég kereshetett rajta két milliárdot.
- mert a völgyhidat úgy építették méreg drágán, hogy nem is kellett volna az utat a magasba emelni.
- mert a M6-os úton sikerül alagutat építeni az alíg néhány méter magas löszfalba.
- mert a makói gázmezőket sikeresen eladták kanadai kitermelésre, csupán 12 % -ot kap hazánk belőle
- mert szeretem, amikor romlik a forint.
- mert tényleg nem emelték a gáz árát.
- mert hazudtak éjjel-nappal.
- mert tényleg nem vezették be a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.
(mert mindent elkövettek azért, hogy ne legyen vizitdíj..)
- mert a 4-es Metro 190 milliárd helyett 600-ból épül(?).
- mert a Baja Ferenc már rég nem utalhatott pénzt a Zsurki vodkagyárnak.
- mert a honvédelmi miniszter atomrészegen szónokolt a Grippenek átadásán.
- mert integráció címén végre vannak cigány osztálytársai a gyermekeinknek és mert a Lauder zsidó iskolában is vannak cigány diákok.
- mert végre van digitális tábla néhány iskolában, sőt, néhány iskolában még angol WC is van.
- mert az orvosaink már szerte Európában gyógyítanak, itthon pedig...
- mert dübörög a gazdaság és ugrik a pannon puma.
- mert olyan szabad országban élünk ahol bárkinek, még a volt miniszterelnöknek, Gyurcsány Ferencnek is lehet több mint 50 cégben érdekeltsége, tulajdona, és mellette nagylelkűen lemond miniszterelnöki fizetéséről.
- mert semminek nincs felelőse és szabad a rablás.
- mert a Közraktár utcai bálna épületet off-shore cég építheti.
- mert eladják külföldi cégeknek a közműveinket és kiárusítják a vízvagyont is.
- mert drága pénzen terveztek nekünk kormány negyedet, amiből semmi nem lett (hála Istennek) csak költségei vannak.
- mert bkv, máv, offshore STB, STB.

A börtönválogatott:

Andráska Gergely: A pécsi MSZP-s politikust befolyással üzérkedés okán egy év tíz hónap letöltendõ börtönbüntetésre ítélte 2,5 millió forint pályázati pénz felhasználásával összefüggésben a Pécsi Ítélõtábla.

Balázs Tamás: A vecsési MSZP elnököt a vecsési számlagyár ügyben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Fõvárosi Bíróság

Benedek Fülöp: Másfél év, három év próbaidõre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte hivatali visszaélés miatt

Bujnóczki Sándor: Féléves szabadságvesztés két évre felfüggesztve okirat hamisításért, társtettesként elkövetett csalásért és hivatali visszaélésért.

Csonka Gábor: Elfogta a rendõrség Csonka Gábort, Lendvai Ildikó volt kampányfõnökét, akit azért köröztek a hatóságok, mert nem vonult be a börtönbe, jogerõs büntetése letöltésére. Csonka Gábort a hivatalos megfogalmazás szerint vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés miatt ítélte jogerõsen három évre a bíróság, mert korábban ötmillió forint kenõpénzt vett át a szocialista párt Köztársaság téri székházában.

Deme Gábor: Az MSZP csepeli szervezetének tagját a Csepeli kettõsgyilkosság miatt elõzetes letartóztatásba helyezték, mert brutálisan meggyilkolta az iskola igazgatóját és egyik tanárát. Deme Gábor a kerületi önkormányzat pénzügyi bizottságának tagja, valamint a Csepel-sziget Általános és Szakképzõ Iskola elbocsátott gazdasági igazgatója.

Gulyás G. Gábor: Egy korábbi ingatlan-adásvételnél nem tájékoztatta megfelelõen a vevõt a lakás tulajdoni viszonyairól. Kiderült, az eladó nem a tulajdonos volt, és a vevõnek négy év után el kellett hagynia az ingatlant.Az ügyben a Fõvárosi Bíróság 2007-ben jogerõs ítéletben kötelezte Gulyás Gábort 5 millió 800 ezer forint kamatokkal növelt összegének és a perköltség megfizetésére, ami azóta se történt meg. Az ügyvédet nemrég kizárta so­raiból az ügyvédi kamara, mert megkárosította egy rokkantnyugdíjas ügyfelét. Az ügyészség elévülés miatt nem emelt vádat.

Gyarmati Mihály: Jogerõsen 800 ezer forintos pénzbüntetésre ítélte a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a kétrendbeli, hamis tanúzással vádolt Gyarmati Mihályt, az MSZP megyei irodavezetõjét.

Hagyó Miklós: BKV jogtalan kifizetések. Antal Attila és Balogh Zsolt korábbi BKV-s vezetők Hagyó ellen vallottak.

Hatvani Csaba: Felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés miatt gyanúsítottként hallgatta ki a Budapesti Nyomozó Ügyészség szerdán Hatvani Csabát (MSZP), Terézváros alpolgármesterét a kerékbilincselési botránnyal összefüggésben.

Hámori Csaba: Az Esztergomi Városi Bíróság nem jogerõsen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Hámori Csabát, az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség utolsó elsõtitkárát, az MSZP baloldali tömörülés platformjának volt alelnökét. Az MSZP politikusa társával együtt egy éjszakai vadászaton szándékosan emberre fogta vadászfegyverét még 2005 õszén.

Hering Gyula: Pécsi MSZP-s képviselõ. 1981-ben száz nyugatnémet márkát lopott anyjától, emiatt egy év börtönbüntetésre ítélték. Jó magaviselet miatt kilenc hónap elteltével szabadult.

Horváth Klára: Bábolna MSZP-s polgármestere ellen nyomozást rendelt el a Központi Nyomozó Főügyészség, mivel egy 85 hektáros állami földterületet a legalacsonyabb ajánlatot tevő IKR Zrt.-nek adott bérbe és ehhez vagyonkezelő hozzájárulását nem kérte ki.

Hunvald György: A hatóságok szerint társaival 2003 és 2004-ben áron alul játszottak ki értékes ingatlanokat egy vállalkozónak a kerületben. Az okozott kár elérheti az egymilliárd forintot. Hunvaldon kívül két hónapig még rács mögött marad az ingatlanpanama két SZDSZ-es gyanúsítottja - Kardos Péter és Gál György is.

Kabai Károly: Jogerõsen három év, hat hónap letöltendõ szabadságvesztésre ítélte Veres János pénzügyminiszter egykori üzlettársát, Kabai Károly nyírbogáti MSZP polgármester-jelöltet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság. Hét hónappal a jogerõs bírósági ítélet után az elmegyógyintézetbe szökött Kabait átszállították az egyik büntetés-végrehajtási intézetbe,

Kaszab Csaba: A korrupcióval gyanúsított egykori kõbányai MSZP-s alpolgármestert, vezetõ beosztású hivatalos személy által folytatólagosan, üzletszerûen elkövetett vesztegetés bûntettében bûnösnek mondta ki a Fõvárosi Bíróság és két év letöltendõ börtönre ítélte, illetve négy évre nem jogerõsen eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság több mint 4 millió forint megfizetésére is kötelezte a politikust.

Karakasev Anna: Jogerõre emelkedett a salgótarjáni MSZP korábbi frakcióvezetõjének büntetése, amelyet két és fél millió forint elsikkasztásért kapott a Nógrád Megyei Bíróságtól. Karakasev Annát korábban két évre felfüggesztett 10 hónapos börtönre ítélték, és százezer forint pénzbírságra

Katus Ferenc: Őrizetbe vette a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség Katus Ferencet, a Zuschlag-ügy egyik gyanúsítottját. A férfit kihallgatásra hívták be kedden a kecskeméti főügyészségre, ahol közölték vele, hogy az ellene szóló gyanú a bűnszervezetben való részvétel kitétellel súlyosbodott. Már nem engedték el, őrizetbe vették. Katus Ferenc az MSZP Megyei Közgyűlési képviselője, valamint a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Bizottságának tagja volt.

Kemecsei Árpád: Baráth Etele szocialista országgyûlési képviselõ kampányfõnökét, Kemecsei Árpádot hallgatta ki a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a Zuschlag-per mai tárgyalási napján; Kemecsei, akit egymillió forint pályázati pénz elcsalásával, és fiktív számlák felhasználásával vádoltak meg, bűnösnek mondta magát.

Kékesi Tibor: Várhatóan büntetőeljárást kezdeményeznek Kékesi Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő ellen. Összesen öt ügyben nyomoznak Terézvárosban, különböző ingatlanok gyanús eladása kapcsán. Az ügyben már gyanúsított az összes olyan MSZP-s és SZDSZ-es önkormányzati képviselő, akik a 2002-2006-os ciklusban megszavazták a gyanús üzleteket.

Kodela László: Jogerõsen 8,1 millió forint pénzbüntetésre ítélte a Fõvárosi Ítélõtábla Kodela Lászlót, a Miniszterelnöki Hivatal volt helyettes államtitkárát. Kodela a Kulcsár-ügyben követett el adócsalást, a hivatali befolyással való üzérkedés vádja alól azonban felmentették.

Kövecses Gábor: Vádat emelt a Fõvárosi Fõügyészség az MSZP vagyonvédelmi szekciójának korábbi vezetõje, Kövecses Gábor és hat bûntársa ellen több száz millió forintos csalás, sikkasztás, illetõleg köz- és magánokirat-hamisítás miatt.

Kulcsár Attila: A bíróság bûnösnek találta a brókerbotrány fõszereplõjét, Kulcsár Attilát, akire sikkasztás és okirat-hamisítás miatt 8 év szabadságvesztést és közel 230 millió forint vagyonelkobzást szabtak ki.

Lados István: A szegedi nyomozási bíró házi õrizetbe helyezte Lados Istvánt, a Zuschlag-ügy egyik gyanúsítottját Lados István az eljárás során önmagára nézve teljes körû beismerõ, társaira nézve terhelõ vallomást tett - tájékoztatta a távirati irodát Cseh Attila, a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettese.

Nyékes Béla: Csalással gyanúsítják az MSZP környezetvédelmi tagozatának elnökségi tagját. Nyékes Bélát a napokban elõzetes letartóztatásba helyezték. Nyékes Béla szocialista politikus ellen a Kiskunfélegyházi Takarékszövetkezet feljelentése alapján indult nyomozás, a kárérték mintegy 300 millió forint. Nyékesen kívül még három ember van elõzetes letartóztatásban.

Orbán István: Õrizetbe vétel után az ügyészség indítványozta Orbán István letartóztatását Négyrendbeli, költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által üzletszerûen elkövetett vesztegetés bûntettel gyanúsítják Orbán István MSZP-s önkormányzati képviselõt, a tatai olimpiai edzõtábor vezetõjét.

Pénzes Sándor: Egy év nyolc hónap, négy évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Veres János pénzügyminiszter lobbistáját, Pénzes Sándor kislétai polgármestert a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság adócsalás és közokirat-hamisítás miatt.

Pintér István: Az MSZP önkormányzati jelöltjét a Vas megyei bíróság öt- rendbeli hivatali befolyással való üzérkedésben bûnösnek találta és két év börtönre ítélte, amelynek végrehajtását öt évre felfüggesztette.

Rácz Péter: A Fővárosi Bíróság jogerősen másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre és egymillió forint pénzbüntetésre ítélte Rácz Pétert, a Magyar Úttörők Szövetségének vezetőjét. Rácz Péter 1999-ben (az Úttörőszövetség ügyvezető elnökeként) 14,2 millió forintért eladta a csillebérci úttörőtábor 94 millió forintot érő, mintegy kétszáz négyzetméteres össz-lakóterületű vadászházát. Ez a bíróság szerint különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés.

Szabados József: A vádhatóság kivárja, amíg az MSZP-s Szabados József országgyûlési képviselõnek megszûnik a mentelmi joga, azután már nincs akadálya, hogy Baktalórántháza volt alpolgármestere ellen újra megindítsák a jelentõs vagyoni kár okozásának gyanújával indított büntetõeljárást. Szabados megbízási szerzõdés nélkül vett fel több mint hatmillió forintot tanácsadásra, és még a társadalmi munkában készült temetõkerítést is kifizettette a településsel.

Szabó Gábor: A bonyhádi MSZP-s képviselõt egyrendbeli jelentõs kárt okozó csalás és egyrendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat hamisítás vétségében találták bûnösnek. Ezért a honatyát nyolc hónap szabadságvesztésre, valamint mellékbüntetésként százezer forint bírsággal sújtották. A szabadságvesztést két év próbaidõre felfüggesztették. Az ítélet 2006. március 20-án jogerõre emelkedett.

Szabó Loránd: Vádemelési javaslattal zárult a nyomozás a dél-dunántúli uniós pályázati ügyekben, három személyt - köztük Szabó Lorándot, Dombóvár volt szocialista polgármesterét - gyanúsítanak bûncselekmények elkövetésével.

Szarvas Attila: Az MSZP által támogatott mezõkovácsházai polgármestert jogerõsen egy év szabadságvesztésre ítélte a Békés Megyei Bíróság - egyebek mellett - gazdasági elõny jogosulatlan felhasználása és folytatólagosan elkövetett társadalombiztosítási csalás bûntette miatt. A volt polgármestert egyébként korábban magánokirat-hamisítás miatt a Nógrád Megyei Bíróság feltételesen egy év tíz hónap börtönbüntetésre ítélte

Tocsik Márta: A Legfelsõbb Bíróság három rendbeli magánokirat-hamisításban találta bûnösnek. Emiatt Tocsiknak négyszázezer forint pénzbüntetést kell kifizetnie.

Vadai Ágnes: Az államtitkár asszony éveken keresztül feketén dolgoztatott. A bíróságon paranormális jelenségeket produkált.

Vadász János: Lõfegyverrel visszaélés miatt felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte a Pesti Központi Kerületi bíróság elsõ fokon Vadász Jánost a Medgyessy-kabinet kormánymegbízottját.

Verók István: A hûtlen kezeléssel gyanúsított szocialista polgármester most is tagad, szerinte a hatodik kerületi ingatlanok eladásánál nem történtek visszaélések. A politikus nem tart attól, hogy az erzsébetvárosi szocialista polgármesterhez, Hunvald Györgyhöz hasonlóan elõzetes letartóztatásba kerül.

Walter Dezsõ: A Gyõri Ítélõtábla jogerõs ítélete szerint Walter Dezsõ volt soproni szocialista polgármester jó erkölcsbe ütközõ szerzõdést kötött saját családi vállalkozásával, ami törvénytelen. Ezért a Soprontól elprivatizált, több mint egyhektáros belterületi telekrõl kötött szerzõdés semmis, s a közvagyonból kikerült ingatlan tulajdonjoga visszaszáll a városra.

Weiszenberger László: Súlyosbították a vádat a volt kiskunhalasi MSZP-s képviselõ elleni büntetõügyben. A fiatalember ellen már hivatalos személy által elkövetett vesztegetés miatt folyik eljárás, mert az ügyészség szerint kistérségi megbízottként csúszópénzt kért és kapott egy vállalkozótól, hogy közbenjárjon pályázata sikeres elbírálásáért. A vádat egy titokban rögzített videofelvétel is alátámasztja.

Zusclág János: Alapítványi támogatások elsikkasztása, okirat hamisítás, adócsalás stb. Jelenleg elõzetes letartóztatásban.

Az MSZP miniszterelnök-jelöltjére Mesterházyra eddig a Zuschlag-perben mindenki rávallott, miként közvetlen főnökére, Gyurcsányra is.

Önkritika:

Karsai József (MSZP): Balatonőszöd óta jobban hazudunk.

Népszabadság: Romokban az MSZP, az SZDSZ-nek lassan pulzusa sincs. A népszerűtlenség és a szétesés fontos oka - a gyönge kormányzati teljesítmény mellett - a nyilvánosságra került korrupciós ügyek sorozata.

Szép Béla (MSZP): Komolyan hittem, hogy a megújulás és a megtisztulás ígérete az MSZP-ben beteljesül, de az országos listát megismerve láttam, ez nem következett be. Bebetonozták magukat azok, akiknek a leváltását követelték párton belül és kívül, lásd a MÁV, a BKV és az energiaszektort körüllengő botrányos ügyeket.

Szanyi Tibor (MSZP): Az MSZP-t tényleg megfertőzték a hatalombrókerek és a mutyilovagok.

Tóth Károly (MSZP): Tiszta szívből utálom a korrupciót, mert ráment az MSZP.

Békesi László: Az MSZP nem fog változni. Lehetetlen, alkalmatlan párt.

Szili Katalin (MSZP): Maszatolunk, és az ország azt látja rólunk, hogy szétkenünk minden felelősséget, és ezzel csak szappanozzuk magunk alatt a lejtőt.

Lendvai Ildikó (MSZP): Nem akarjuk az SZDSZ nyakába varrni a BKV által szimbolizált gondokat, ami eddig történt a fővárosban, az közös felelősség.

Desewffy Tibor (Demos): Az egész balliberális oldalon át kellene gondolniuk a szereplőknek, hogyan is jutottunk ide.

Bacher Iván: Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos művek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás.

Népszabadság: (A jobboldalt) a másik oldal segíti hatalomra. Gyávasággal, kulturálatlansággal és mindenekelőtt: a korrupcióval.

Steiner Pál (MSZP): A BKV-nál kitört anomáliák olyan mértékben váltak szimbolikussá, hogy már az MSZP hitelességét érintették.

Szili Katalin (MSZP): A szocialista párt azért veszítette el a szerethetőségét és a társadalom bizalmát, mert morálisan megkérdőjelezhető helyzetekbe került.

Hegyi Gyula (MSZP): Az MSZP ellen összehordott, általánosító korrupciós vádak egy része könnyen megcáfolható. Más esetekben sajnos jogos a vád.

Kérlek, szavazz Te is a baloldalra, ha tetszik, amit itt olvastál!

Lica/NH/fidesz.hu

Polgári Hírszemle

Letépem a fejedet! Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Álláspont
Amint arról mai címoldalunkon hírt adunk, Tasnádi Péter ajkait hagyta el tegnap a fenti kedves mondat. A címzett Éliás Ádám, a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségének vezetője, akivel a kilencvenes évek gengszterkirálya még azt is közölte tegnap, hogy kutya. Azonkívül Tasnádi Péter volt olyan szíves, és toronymagasságú embereinek fenyegető közelségében nemes egyszerűséggel kifosztotta lapunk fotósát.

Tasnádinak a tegnapi helyzetben egy dologhoz lett volna joga: morgolódni. Miután a vonatkozó jogszabály nem a felvétel készítésének tényére, hanem a közzétételére vonatkozik, még ahhoz sem lett volna joga, hogy szép szóval kérje meg fotósunkat, törölje az őt megörökítő képet (ezt mellesleg kollégánk nyilvánvalóan megtette volna). Nem, Tasnádi Péternek és rikoltozó nőismerősének mindez nem volt elég. Az ő magánmítoszuk a félelem légköre, így aztán meg kell értenünk, hogy emberi hangon nem kívánnak megszólítani senkit. Vadul kell beszélni, hadonászni és fenyegetőzni kell, testi kényszert alkalmazni, esetleg sósavat öntetni egy nekik nem tetsző rokon arcába, az ő köreikben ez a módi.

Gyomorfordító ez az egész.

Én csak azt nem értem, hogy miközben Tasnádi Péternek ugyebár előrehaladott agykárosodása van, annyi esze mégis maradt, hogy valakivel vagy valakikkel különszobában sefteljen egy árverésen. Miközben minden isteni és emberi értékítélet szerint régen a rács mögött kellene elmélkednie jóról és rosszról, szabadlábon jön-megy, intézkedik, levegőzik, fenyegetőzik.

Valamire azért mégis jó volt a gengszterválogatott öregfiúk szekciójának tegnapi bemutatója. Arra tudniillik, hogy fehéren-feketén megmutatkozzon, miféle országban élünk. Egy tökéletesen impotens, gatyába tojt országban élünk, ahol sem az árverezők, sem a meghívottak pisszenni sem mernek, ha a Tasnádi family erőbemutatót tart a helyszínen. És ahol mi magunk is úgy teszünk, mintha normális lenne, hogy néhány nem túl bonyolult, A Keresztapa-trilógián szocializálódott erőember szab irányt, utat, közízlést.

Hát nem hagyjuk. A Magyar Hírlap megvédi fotósát, és a magyar nyilvánossághoz fordul. Arra kérjük a jóindulatú embereket, hogy hozzánk hasonlóan mondjanak nemet a gengsztertempóra. És bízzunk abban, hogy – ha már a mostaniak a Tasnádi-félék barátai és üzletfelei – a következő kormány és a leendő belügyminiszter majd elintézi a sorsukat. Azt rebesgeti a pesti szél, hogy akadnak – finoman szólva is – ellenérdekelt erők. Hajrá, Magyarország!

Fotósunk kálváriájához tartozik továbbá, hogy a magyar újságíró-társadalom ezúttal jelesre vizsgázott tisztességből, szolidaritásból. A Magyar Nemzet, az Index és más médiumok fotósai habozás nélkül Zsolt kollégánk segítségére sietettek. Ismét bebizonyosodott, hogy a tisztességnek nincsen színe, ideológiája. Egyszerűen arról van szó, hogy a bűnözőktől mindenki undorodik, és valószínűleg az is megfordul ilyenkor az ember fejében, hogy holnap őt is leterítheti valamilyen izzadt úriember a lipótvárosi Corleone családból.

Még egy apróság. Fotósunk memóriakártyája még mindig a rablók kezén van. Mi úriemberek vagyunk: ha Tasnádi megkér bennünket, nem közöljük a képet. De azért azt a memóriakártyát mégis vissza kellene adni, mert lopni – a Neander-völgyi ember óta – nem szép dolog. Erre a címre kérjük: Magyar Hírlap szerkesztősége, Budapest 1145, Thököly út 105–107. Fehér port ne mellékeljenek, cserébe mi sem küldünk lófejet Tasnádi ágyába.
Szentesi Zöldi László

Indulatok útvesztőiben - Gréczytől Rónáig


Akármerre pillantunk a baloldali médiában, a legerősebb vonulatnak a közelgő "antidemokratikus fordulattól" való félelmet látjuk kirajzolódni. Sajátos módon még a józan hangot is úgy hallják, mint előítéleteik igazolását. Ez persze nem ritka, hallottunk mi már Barrabbást kiáltani...

Gréczy Zsolt a szokott módon megdolgozik a kormánytól kapott pénzéért. Blogjában – amelynek az MSZP-s Stop.hu ad otthont – ismét bebizonyította, hogy Orbánék a magyar történelem rákfenéi. Nem is az ő „gondolatait” másoltuk ide, hanem egy kommentelőét. Sokat mond ugyanis arról, hogy a magyar társadalomban milyen indulatok vannak:

„2010 a szégyen éve lesz a Szocialista Pártnak és eddigi vezetőinek. Elsősorban azért, mert a hatalommániás pszichopata Orbánt és vezényszóra bégető csürhéjét nem tudta a társadalommal érdemben megismertetni,....így 2010 -től a magyar történelem egyik legszégyenteljesebb 4 évét fogja az állampolgár végigszenvedni. (…)

2010 szégyen lesz az egész ország számára, hiszen néhány nap múlva Pécs lesz Európa kulturális fővárosa. A semmiben. Néhány házat átfestettek, néhány milliárdot elloptak. Más nem történt. Így vagyunk mi kulturális főváros. Ilyen a közkultúra húsz évvel a hatalomváltás után, ezt értük el.”

A derék kommentelő úgy osztogatja a többes szám első személyt, mintha „mi” csakugyan ott lettünk volna ezen bűnök elkövetésekor, például Pécsett. Mintha „mi” csesztünk volna el vagy hat évet Pécs életéből, felkészülés helyett sefteléssel. Mintha „mi” privatizáltunk volna.

És mindenért a Fideszt okolja a derék kommentelő, és lenézi meg gyűlöli azt a felét a magyar népnek, amelyik van olyan ostoba, hogy a kormányt hibáztatja a kormányzati politikáért.

És még mondja valaki, hogy Gréczy nem dolgozik meg a pénzéért.



* * *

Mészáros Tamás titokban már felismerte munkálkodásának eredményét – és undorodik tőle. Más olvasatban már készül az MSZP-buli utáni időkre:

„A demokrácia díszletei között előadott produkció valamennyi szereplője, betanítók és betanítottak együtt rontották le úgy a közéletet, hogy a magára valamit adó alkotó értelmiségi már nem talál vállalható politikai közösséget. Nem egyszerűen pártot vagy ideológiai tábort, de szellemiséget sem. Mert minden diszkreditálódott, és a fogalmak elvesztették jelentésüket. Az értékválasztásra vágyó intellektus hazátlannak érzi magát ott, ahol a konzervativizmus ugyanolyan tartalmatlan lózunggá vált, mint akár a liberalizmus vagy a baloldaliság – ott, ahol az eszmei csődök nyomán leomlottak a gátak a rasszista radikalizmus, a neonáci agresszió meg a legkülönfélébb „nemzeti” uszulók előtt.

A kultúra emberei nem egyszerűen csalódottak ebben a magukra hagyottságban, hanem ijedtek és elkeseredettek. Legfőképpen azért, mert érzik, hogy ha létezhetne, ha egyáltalán létrejöhetne az a bizonyos demokratikus ellensúly – amelyről az utóbbi időben sokan úgy beszélnek, mint valamiféle értelmiségi ultima ratióról a végveszélyben –, akkor a megteremtése éppenséggel az ő feladatuk volna. Csakhogy már nem hiszik, hogy van olyan kohéziós erő a társadalomban, amely összetarthatna egy ilyen mozgalmat. Keresnék a kapaszkodókat, mindenekelőtt a hiteles, irányító személyiségeket, de hiába: úgy a jobb-, mint a baloldal s nem utolsósorban a honi liberalizmus is ledarált mindenkit, aki az elmúlt évtizedekben a közelébe került.

Márpedig demokratikus ellensúlyra rég nem volt akkora szükség ebben az országban, mint most. Még a jobboldal legnagyobb pártjának józanabbjai is tudják már, hogy nemkülönben érdekeltek a saját szélsőségeseik elszigetelésében, mert – bárha jól titkolják – vannak történelmi ismereteik. Csakhogy eleddig olyan jól „kiküszöbölték” a konzervativizmust, és vezetőik olyan sikeresen átnevelték magukat liberálisból nemzeti radikálissá, hogy már semmi esélyük sincs egy belső nagytakarításra. A „saját” értelmiségük pedig beállt a politikai fősodorba, és már a kiböjtölt állami stallumokra kalkulál. Fordított helyzetben érzik magukat a balliberális oldalon: az utóbbi évek értelmiségi tisztségviselői védtelenül várják a selyemzsinórt. Nem bíznak senkiben, legkevésbé egymásban; a menekülés egyéni útvonalait keresik.

Tehát a kultúra csakugyan alkotó egyéniségei – azok, akiknek személyes teljesítménye elvitathatatlan, és ezért relatív függetlenséget élveznek – egyvalamit biztosan megértettek. Azt, hogy vállalniuk kell a társadalmi-politikai magányt, a szellemi egyedüllétet, a kényes izolációt. Nem örülnek ennek, de nincs más választásuk, ha meg akarják óvni emberi és szakmai minőségüket.

Ilyen elárvult és elárult művészekkel találkozom mostanában. Tartoznának ők valahová boldogan – ha volna még méltó helyük ebben az országban.”

Vajon kik üresítették ki azokat a bizonyos fogalmakat? Vajon miféle demokratikus ellensúlyt képeztek azok a médiumok, amelyek évek óta dédelgetik Mészáros Tamást? Miként létezhet, hogy a fél tucat médiumban sztárolt Mészárosnak csak önmaga nem gyanús?

Mészáros és társai lelki attitűdje hasonlatos Hitleréhez, aki a vereség közeledtével egyre jobban haragudott mindenkire - önmagát kivéve. A Mészárosoknak szent meggyőződése, hogy azért, ami ma Magyarországon van, kizárólag az ellenzék és a (szélső)jobboldal a felelős. Csak azt szeretnénk megérteni egyszer, miképpen lehetséges, hogy ennyire semmibe veszik a saját munkálkodásukat? Miért nem hisznek abban, hogy a saját műveik is hatnak?

Mészáros Tamás idézett sorai a 168 Órában jelentek meg.



* * *

Róna Péter pedig a Népszavában reflektál Bauer Tamás karácsonyi cikkére. Így teszi helyre Bauert és fals nézeteit:

„Az európai baloldal óriási folyama az ógörögöktől napjainkig tehát nem a tőke befogadásáról, vagy kitagadásáról, nem a nacionalizmus elűzéséről, hanem az egyénnek a közösséghez való erkölcsi kötődéséről szól. A liberalizmus sekély, legfeljebb kétszázötven éves patakocskája pedig a közösség szétverésére tett kísérlet története az önző egyén minél nagyobb fényesítése érdekében. Mert miről is szól a liberálisok és a szocialisták Bauer szerint büszkén vállalható elmúlt húsz éve? Hát a szövetkezetek szétveréséről, a közjavak kisajátításáról – hivatalos nevén a privatizációról –, a szegények támogatásának megvonásáról és az öngondoskodás nevében végrehajtott kiszorításról. A tőke - és csak a tőke - javára megvalósítható egyoldalú szerződésmódosításról, az uzsorakamat Európában egyedülálló jogszerű érvényesítéséről. A bírósági ellenőrzés nélküli kilakoltatásokról, a közlekedés, a környezet, az oktatás és az egészségügy tönkretételéről, a liberálisok által oly megvetett közösségi öntudat minden megnyilvánulásának megbélyegzéséről. A felzárkóztatás nevében végrehajtott kiszolgáltatottság megteremtéséről, a tényleges felzárkózás helyett a tőke játszóterének felajánlott és kiszolgáltatott ország felének nyomorba süllyesztéséről. Arról a züllésről, amelyet nem Marx és nem Lenin vagy Eduard Bernstein, hanem Adam Smith jósolt meg az akkor születő liberalizmus láttán. Mert Adam Smith, a nagy európai hagyomány őszinte hordozója és művelője tudott valamit, amit a magyar liberálisok nem tudnak: közösség nélkül nincs erkölcs és erkölcs nélkül nincs élet.”

A messzi Nyugatról hazatért Róna Péternek hisznek a baloldalon. Vajon mikor hallják meg végre, amit magyaráz nekik: hogy 2002 óta itt a legkevésbé sem szocialista kormányzás folyt?

Kíváncsian várjuk, mikor veszik észre a Népszava és Róna, hogy nem illenek össze…

Idill az utolsó előtti békés téli Budáról


1943. január, a budai hegyekben. Leesett az első síelésre, szánkázásra alkalmas hó. Nagy- és dédszüleink élvezik a téli örömöket a Normafánál. Vajon tudják-e a ródlizó gyerekek, hogy apjuk, bátyjuk éppen ezekben a napokban fagy bele a voronyezsi hóba?

Radnóti gyilkosai szocialisták voltak


Kivártuk az illendő időt, és most tesszük szóvá, amit a Radnóti-centenárium ünnepségei közben fölöslegesnek véltünk megbeszélni. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a költő kissé elveszett a politikai sajtó napi harcaiban (Népszava), viszont tisztelettel adózunk Csapody Tamás írásának (Népszabadság).
Május 5-én ünnepeltük Radnóti Miklós születésének 100. évfordulóját. Az antik formák modern művésze, aki különösen a háború éveiben simult bele a kortárs nemzetközi költészeti áramlatokba, csodálatos példáját adná a magyar-zsidó megbékélésnek – ha vágyna ilyesmire komolyan is valaki, a baloldalon.

Ő írta le ugyanis azokat a sorokat, amelyekben föloldódhatna az 1938–45-ös zsidóüldözések minden fájdalma, egyben mindenki megtalálhatná a megbékéléshez vezető egyetlen utat:

„Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen…”

A József Attila-i többsíkú poézis szép példája ez, nibelungizált alexandrinba oltva. Magában hordozza Garay Jánostól Tóth Árpádig és, mint említettük, József Attiláig a magyar költészetet, egyesítve a középkori német Minnesänger hangzással, s – mi már tudhatjuk – korának legmodernebb francia költőivel. Mert a szoros, kötött versformákba menekült a megtébolyult világ költészete akkor, amikor Radnótié is.

A több metszetű erkölcsi világlátást kellene megtanulnia minden fölnövő nemzedéknek, amelyik érti a magyart: „bűnösök vagyunk mi” – de ki az a „mi”? Mi, magyarok? Mi, zsidók? Mi, keresztények? Mi, Mózest (nem) követők? Mi, újpogányok? Megrendítő az élő lelkiismeretbe vetett hit a munkatáborban: „tudjuk, miben vétkeztünk…” – Szókratész áll előttünk, 1944-ben. S vajon tényleg tudjuk?

A József Attila-i versmodell hallik idézetünk harmadik sorában: nem arról van szó, hogy én, a költő bűntelen vagyok. Valahol, errefelé, élnek költők is bűntelen… Biztató jövőnkre nézvést, hogy a még el nem tompult lelkű gyermekek rezonálnak Radnótira.

* * *

Sajnos a centenáriumot besározta a kormánylap, az MSZP és az SZDSZ szolgálóleánya, a Népszava. Címlapon foglalkozott azzal, hogy Radnóti egyik gyilkosa, bizonyos Tálas András, akit 1947-ben, más bűnökért, népbíróság ítélt halálra és végeztek ki, szóval ez a Tálas az Új Köztemetőben díszparcellában, a többi ott nyugvóéval megegyező stílusú egyenfedlap alatt nyugszik. A Népszava mélyen felháborodott.

Mi ezzel a baj? Csak annyi, hogy egyfelől a cikk azt sugallja, hogy a népbíróságok korrekt ítéleteket hoztak, lám, itt van ez a Tálas, és az Új Köztemetőben „baj van” az áldozatokkal, azok tulajdonképpen egy gyanús társaság.

Ám ez még a kisebbik baj.

Csapody Tamás az április 25-ei Népszabadságban remekbe szabott írást közölt Radnóti utolsó, 1944-es munkaszolgálatáról, halálának körülményeiről és gyilkosairól. Cikkének forrása a kérdés vizsgálatáról szóló irodalom, kiemelten a BM Belső Reakció Elhárító Csoportfőnöksége által 1967–77 között lefolytatott titkos nyomozás, amely magát a gyilkosságot minden részletében földerítette.

Csapody cikkében világosan benne van, hogy Radnótit és 21 társát öt volt bori keretlegény lőtte közös sírba Abda határában, a Rábca gátjánál. Csapody nemcsak Tálasról, az ötök parancsnokáról írt, hanem a többi négy keretlegényről is. Korrektül:

„A két lovas kocsira felrakott beteg munkaszolgálatosok kíséretével, valamint leadásukkal Tálas András hadapród őrmesterrel együtt 5 magyar keretlegény volt megbízva. Az egyikük, a gyilkosságokban való részvételét elismerő büdszentmihályi születésű, a titkos nyomozás idején budapesti illetőségű, nyugdíjas szakmunkás, MSZMP-tag Bodor Sándor volt tizedes vallomása szerint Győrben számos helyen megkísérelték a beteg munkaszolgálatosok leadását, de túlzsúfoltságra hivatkozva egyik helyen sem vették át. Bodor elmondása szerint a győri átvétel elutasítása után tanakodtak, majd vitatkoztak, hogy mitévők legyenek. (…)

Bodor Sándor tizedes szerint a sírgödröt többen is ásták, így a gyilkosságban való részvételüket tagadó, zsákai születésű, kecskeméti illetőségű, az elkövetés idején 26 éves Kunos Sándor, a nyírpazonyi születésű, budapesti illetőségű, akkor 25 éves Malakuczi János és a Bodor Sándorral azonos faluban, Büdszentmihályon született, tiszavasvári illetőségű, akkor 30 éves Reszegi István. (…) A jelentésben aláhúzott sorok nyomatékosítják: egyértelműen megállapítottuk, hogy Radnóti Miklós költőt és 21 társát 1944. november 4-én, szombat délután 14-16 óra között gyilkolták meg. (…)

A demecseri születésű és ott is élő, a gyilkosságok idején 31 éves Tálas András hadapród őrmestert háborús bűncselekmények elkövetéséért Budapesten népbíróság elé állították. A mintegy 500 oldalas népbírósági perében nem esik szó az abdai kivégzésben játszott szerepéről. Ettől függetlenül ítélték halálra 1947-ben. A rákoskeresztúri Új Köztemető 298-as parcellájában temették el, ahol 1994 óta a márványfedeles, nemzeti címeres díszsírhelye változatlanul áll. A másik, a jelentés szerint minden kétséget kizáróan bizonyítottan gyilkos Bodor Sándor és a jelentés által "nem egyértelműen" bizonyíthatóan gyilkos Reszegi István, a két MSZMP-tag ügye pártvonalon folytatódott tovább. A két személlyel kapcsolatban a "Miniszterhelyettes Elvtárs" által jóváhagyott javaslat alapján jártak el, és végül a személyükkel kapcsolatban felmerült adatokról az illetékes pártbizottság első titkárát tájékoztatták.

A kivégzett Tálas András kivételével valamennyiük adatlapján az szerepel, hogy elkövetett cselekményüket háborús kegyetlenkedésnek minősítették, ami a jogszabály szerint tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés vagy halál, ha a bűntett halált okozott. Valamennyiük esetében a BM-parancsnoki döntés az volt, hogy meg kell szüntetni az eljárást, mert törvény szerinti büntethetőséget kizáró ok forog fenn. Az Abdai gyilkosok fedőnevű dosszié anyaga azonban arra enged következtetni, hogy a két MSZMP-tag esetében más jellegű megállapodás is született az állambiztonsági szolgálattal.”

Magyarán Radnóti gyilkosait utóbb azonosították, de csak az végezte bitón közülük, akit nem ezzel vádoltak. A „törvény szerinti büntethetőséget kizáró ok” kissé zavaros. Háborús bűncselekmény ugyanis nem évül el, erre ma is látunk számtalan példát. Ám Kádár János Magyarországán „elévült” Radnóti és 21 társa meggyilkolása.

Az iratok arra engednek következtetni, hogy az egykori keretlegények tudtak egymásról 1977-ben is – és az MSZMP-tagság védettséget adott. Mivel a négy élő gyilkosból kettő MSZMP-tag volt, a másik kettőt sem merték bántani.

A két MSZMP-tag tömeggyilkos múltja, utal rá Csapody, még 1977-ben is alkalmat adott arra, amit Sztálin és Hitler kezdtek el „pártépítés céljára” alkalmazni: besúgás vagy büntetés, e kettőből választhatott a két MSZMP-tag keretlegény.

Különös dolog az ízlés. A Népszavát Tálas András sírja zavarja, az utána következett évtizedek és az élve elfogott zsidógyilkosok büntetlensége szót sem érdemel.

A mai MSZP-ben számtalan vezető az MSZMP-ben is fontos tisztségeket viselt. Miért meglepő ebben „jogfolytonosságot” látni?

Üzenet Lendvai Ildikónak: dehogynem bánt a bácsi!

A Gyurcsány-korszakot legszívesebben elfeledtető, most Mesterházy jelöltsége kapcsán új korszakról hablatyoló szocialista vezetők sokáig csak abban versenyeztek, ki a nagyobb gyurcsányista.

Úgy képzelem, hogy a Fidesz nagyágyúi csináltattak egy bazi nagy bélyegzőt, amibe azt vésették "Gyurcsány-klón". Ha kijön valami szocialista személyzeti hír, az ellenzéki szuperokosok összegyűlnek egy villódzó képernyőkkel teli bunkerben. Aztán puff, csak rányomják a pecsétet az üres papírra, és már adják is ki az ellen közlemény.

Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt? Gyurcsány-klón.
Forgács Imre, az új belügyminiszter? Gyurcsány-klón.
MSZP országos lista? Tele van Gyurcsány-klónokkal.

Egyszerű eljárás? Az. De ezt az egyszerűséget maga az MSZP kínálta előzékenyen a Fidesznek, amely politikai pártként - minő borzalom - politikai eszközökkel él.

Mert hiába viccelődöt tegnap Lendvai Ildikó az Inforádiónak adott nyilatkozatában, hogy nem kell félni az országos listán negyedik helyezett Gyurcsány Ferenctől, merthogy ő nem mumus és "nem bánt a bácsi".

Az a helyzet, hogy de.

Miniszterelnökként nemcsak folyamatosan belegázolt magyarok millióinak nemzeti érzésébe a 23 millió románozástól a xenofób december ötödikei kampányig, az egyházak sértegetésétől a folyamatos és gyakran indokolatlan fasisztázásig. Hanem a jobboldalon bőven túlmutató körben gyűlöltette meg magát és pártját kormányzati dilettantizmusával, állandó ötletrohamaival, a rendőri erőszakkal kapcsolatos nyegleségével, az antifasizmus cinikus instrumentalizálásával.

És a Gyurcsány-korszakot legszívesebben elfeledtető, most Mesterházy jelöltsége kapcsán új korszakról hablatyoló szocialista vezetők sokáig csak abban versenyeztek, ki a nagyobb gyurcsányista. Annyiszor szavaztak bizalmat, annyiszor esküdtek hűséget, ahányszor csak megkívánta tőlük a Köztársaság Ferije.

Hogy aztán otthagyja őket a slamasztikában, s még ahhoz is gyáva, hogy szembenézzen a választók ítéletével. Ezen a helyen sok karcos dolgot írtam Szili Katalinról, s az általa hirdetett "megújulást" a magyar politika egyik nagy alapmítoszának tartom, de igaza van, amikor azt üzeni pártjának: tovább cipeljük azt, aki a mostani helyzetbe taszított minket.

Tévednek azok a megmaradt gyurcsánytálibok, akik ilyen és ehhez hasonló sorokból azt a következtetést vonják le, hogy lám, mennyire félnek a másik oldalon a volt miniszterelnöktől, s utóbbi legendás képességeivel még meg is fordíthatja a választást.

Egyszerűen arról van szó, hogy Gyurcsány előkelő listahelyezése rengeteg emberben ismét előállította az gyomorgörcsöt, ami az elmúlt öt évben állandóan ott feszült bennük. Ezt az idegességet a kiszámíthatatlan, saját percnyi érdekei miatt bármilyen nemzeti, társadalmi ügyet beáldozó politikai kalandor regnálása okozta. A demokrácia számára viszont jó hír, hogy ez az idegesség cselekvésre sarkall: magam is három, egy ideje már apátiába hullott ismerőssel beszéltem, akik Gyurcsány újbóli megjelenésének hírére úgy kapták fel a fejüket, mint veterán huszárló a trombitaszóra.

A fenti sorok nem valami zsigeri baloldal-ellenességből fakadnak, s aligha írnám le ezeket, mondjuk Mesterházy Attiláról. Lendvai Ildikót például valószínűleg minden ízében mást gondol a világról, mint én, de taktikus politikusnak tartom. Kiss Péter emlékeztet egyik kedvenc rajzfilmfigurámra, Szekeres Imre nagyszerű szónok, Újhelyi Istvánból még lehet valaki, Kovács László pedig a fiatalságomat hozza vissza: amióta az eszemet tudom, mindig láttam őt a tévé képernyőjén homlokráncolva magyarázni valamit.

S bár a felelősségük megvan abban, hogy Magyarország ide jutott, egyiküket sem hasonlítanám ahhoz a bizonyos politikai lézengő ritterhez. Aki pillanatnyilag a Magyarország nevű romhalmaz közepén üldögél, s azon gondolkozik, vajon kire tudná rátolni a felelősséget a kolosszális méretű elszúrásért.
(Ablonczy Bálint, hetivalasz.hu)

Öngól

Félelmetes, már-már természetfeletti képességet és gátlástalan aljasságot tulajdonítanak az ellenzéknek és a jobboldali sajtónak bizonyos hatalompárti tényezők: szerintük Gyurcsány Ferenc bukását ördögien kitervelt és végrehajtott gyűlöletoffenzívával érte el a Fidesz.

Tette ezt úgy, hogy divatos szóval karaktergyilkosságot elkövetve hazug, hiteltelen politikusként sikerült beállítania a megtévesztett, populista szólamaival elkábított társadalom nagy többsége előtt. Csupán arról az apróságról feledkeznek meg, hogy Gyurcsány a politikatörténetben egészen kivételes módon karakter-öngyilkosságot követett el Balatonőszödön és a 2006-os választás megnyerése utáni kormányzásával. A Fidesz csak a magas labdát ütötte le, keményen, kíméletlenül.

Orbán Viktor szentpétervári útjának, Putyin orosz kormányfővel folytatott tárgyalásának hazai utóélete annak a példázata, hogy egy negatív spirálba került politikai erő kezében miként válik bumeránggá a korábban az ellenfelet mindig megsebző fegyver. Itt ugyanis nem elsősorban az orosz-magyar kapcsolatok jövője, nemzeti érdekeink képviselete a nemzetközi porondon volt a fő eleme a konfliktusnak, hanem egy karaktergyilkossági kísérlet összeomlását, visszájára fordulását szemlélhette az érdeklődő közönség.

Az Orbán-Putyin-találkozó ténye igen fájdalmasan érintette a baloldalt, hiszen a körülményektől függetlenül országnak-világnak azt üzente, hogy a Kreml az MSZP minden látványos törleszkedése, a Fidesz korábbi nem éppen oroszbarát megnyilvánulásai ellenére partnerként tekint a tavasszal várhatóan kormányra kerülő magyar jobboldalra. Úgymond hazai pályán különösen kínos vereséget szenvedni, a gyurcsányi gépezet tehát azonnal akcióba lendült, s az első pillanatokban, kihasználva és félremagyarázva az orosz fél megfontoltságot tükröző szűkszavúságát, hatásosnak látszó ellencsapással válaszolt.

Innen érdemes a bukott kormányfő közéleti nyúlványaitól idéznünk néhány mondatot. Egyik bizalmasa például így írt a világhálón: "Gyurcsány Ferenc Moszkvába látogatott Vlagyimir Putyin miniszterelnök meghívására. Mindez három nappal azután történt, hogy Orbán Viktor összefutott az orosz kormányfővel egy rendezvényen. Ez utóbbiról csak a Fidesz elnöke számolt be, valami új alapokra helyezendő hablattyal. Fotó nincs. Az előbbit viszont fotóval dokumentálja Putyin hivatalos (!) miniszterelnöki honlapja. (...) Nyilván Putyin elmesélte neki [Gyurcsánynak - a szerk.] a kacagtató részleteket" - írta a szerző. Gyurcsány aztán másoknak is mesélhetett ezt-azt.

Rajongója, Debreczeni József a Népszabadságban A sánta kutyát már nem érik utol címmel foglalkozott a témával. Ebben az azóta a formálisan ellenzéki MDF képviselőjelöltjévé avanzsált közíró kerek perec megkérdőjelezte a találkozó tényét, azt állítva, hogy Orbán még személyes meghívót sem kapott az orosz hatalompárt kongresszusára, s nem egy vagy fél óráig tárgyalt négyszemközt a miniszterelnökkel, hanem csupán három és fél percig beszélt vele a folyosón. Az MSZP a parlamentben, a hozzá közel álló sajtó pedig publicisztikák özönében igyekezett meghazudtolni, nevetségessé tenni a találkozóról az itthoni nyilvánosságot tájékoztató ellenzéki vezetőt.

Aztán december 9-én a Népszabadság beszámolt arról, hogy Borisz Grizlov, az orosz duma elnöke levélben hívta meg Orbán Viktort a kongresszusra. A hideg zuhany azonban szombaton zúdult a baloldalra, amikor Alekszander Tolkacs, az állomáshelyét nemrég elfoglaló budapesti orosz nagykövet megerősítette, hogy Vlagyimir Putyin nem a folyosón futott össze Orbán Viktorral, hanem négyszemközt tárgyalt vele fél órán keresztül. Sakk, matt.

Debreczeni ezek után kénytelen volt bocsánatot kérni patologikus gyűlölete tárgyától, ám mindannyian tudjuk, hogy ő csak lelkes eszköz volt egy hazug politikus piszkos játszmájában. Az a valaki vezette a kezét, vezényelte a kórust, aki kényszeresen szeretné a hazugság, a hiteltelenség bélyegét rásütni ellenségként kezelt ellenfelére, akit minden igyekezete dacára sem sikerült eltávolítania a közéletből, még a 2006-os választások után sem. De ennek a történetnek az elemzése már legalább annyira a lélekbúvárok, mint a politológusok, elemzők asztala.

A nagy felsülés ellenére a gyűlöletkampány biztosan folytatódik, a karaktergyilkosok még a fedélzeten vannak, találnak majd új témát. Talán majd azzal jönnek, hogy Orbán valójában a putyini hatalomgyakorlási modellt kívánja meghonosítani Magyarországon a rettegett kétharmados többségével, leváltva a nyugati típusú demokráciát, parlamentáris berendezkedést. Különben is, nemrégiben a kommunista Kínában járt...

"Az egész történet félelmetes. Nem a hazugság. Nem a gátlástalanság. Hanem a bátorság. Hogy Orbán úgy gondolta: még - és már - ezt is megteheti" - Debreczeni József írt így idézett cikkében. Szombat óta ezek a mondatok is komoly jelentésváltozáson mentek keresztül, és már Gyurcsányt vádolják. Hiszen ez a történet, bár a végéről nézve nevetséges, egy kicsit azért félelmetes is. Nem is annyira a hazugság vagy a gátlástalanság, hanem a bátorság. A botor hit, hogy a Putyinhoz fűződő - alighanem valóban különleges - kapcsolata majd úgyis megvédi a lelepleződéstől. Hogy Gyurcsány úgy gondolta: ezt is megteheti. Ahogy megpróbált félretájékoztatni egykor az amerikai elnökkel folytatott tárgyalásáról is. Hát most tévedett. De a szocialisták ezért a kudarcért ezúttal tényleg nem okolhatják az ellenzéket. Az oroszok mosták fel velük a padlót. A Népszabadságban. A hazug ember a saját lábában bukott orra.
(Szerető Szabolcs, Magyar Nemzet)

Hazugságkormány volt, hazugságkampány lesz…


Szocialista Fejtő Ferenc-emlékkonferenciát (vagy mit) rendeztek Nagykanizsán, amelyen tömény hazugságokat mondogattak egymásnak – és a jelek szerint el is hiszik. Ez utóbbi a legelborzasztóbb; de lássuk a tényeket. Ámbátor meglehet, a hazudozás elemi lelki igényük ezeknek.

Most, nyolcévi kormányzás után ígéri a társadalmi felemelkedés lehetőségének javítását az MSZP. Ez a párt nyolc éve a „Jóléti rendszerváltás!” ígéretével győzött a választásokon.

Most korrekciót terveznek, mert most vették észre, hogy vannak „előjogok, indokolatlan kiváltságok és kiszolgáltatottságok". Mit tettek ezek ellen az elmúlt nyolc évben?

Most kezdenének el egy „negyedik utat kell keresni, ez ma a szociáldemokrácia igazi feladata”. Hát eddig mit kerestek? Nemrég számolta össze valamelyik orgánum, hogy Gyurcsány Ferenc 17 kormány- meg reform- meg tudj’ isten miféle programot hirdetett meg ötödfél éves kormányzása alatt. Igaz, egyet sem hajtott végre. Talán nem is azért hirdette meg egyiket sem. Történelmi szállóigévé nemesül folytonos felkiáltása a blogbejegyzései végén, hogy „Gyerünk, Barátaim, tegyük a dolgunkat!”

Gyurcsányt abból lehet talán leginkább megérteni, hogy eme felkiáltást ezerszer is elmondta, ámbár egyetlen dolgát sem végezte el, kivéve a saját vagyonának a gyarapítását.

A Gyurcsány-féle kormányzást szimbolikusan örökíti meg a fiának a Montessori iskolában megszerzett érettségije. Szinte minden létező szabályt megszegtek a Gyurcsány fiú sikeres érettségijéhez, majd amikor kipattant a dolog, az iskolát – hagyták létezni, minisztériumi segédlettel szabotálták el a dolog kivizsgálását és a jogszabályok érvényesítését. Ez a sztori (is) tökéletes allegóriája az ország utóbbi éveinek.

A tegnapi nagykanizsai okoskodás lényeges dologra világított rá. Vitányi Iván (bizonyára az MSZP örökifjú tagozatának nevében) összefoglalta a múltat s jövendőt. Talán átaludt pár évet, mert erre az évszázadra teszi a jelentős társadalmi változások megvalósulását, a jóléti állam kialakulását, a globalizáció megindulását. (Szólni kéne, hogy ez már egy másik század.)

A baj nem az apró tévesztés. A baj az, amit Vitányi megint elő mer adni. Egyfelől elismeri, hogy a 2002-es „Jóléti rendszerváltás!” kamu duma maradt, másfelől beismeri: ezek a szocialisták kommunisták ma is.

Miként lehet egyébként pirulás nélkül olyat állítani, hogy Gyurcsány Ferenc az egész politikára utalva mondta azt, hogy „hazudtunk”? Aki hallotta az őszödi beszédet, pontosan, tisztán és félreérthetetlenül hallhatta, hogy Gyurcsány a saját kormányzását minősítette hazugnak („majd beledöglöttem, hogy…”), továbbá a Veres Jani-féle „trükkök százai” voltak azok, amikről „nektek nem is kell tudnotok”… Nektek, kedves szocialisták!

És ti, kedves szocialisták nem kértétek ki magatoknak ezt a gyalázatot. És ti, kedves szocialisták, megválasztottátok miniszterelnöknek ezt a gazembert, és ti, kedves szocialisták, miután a nép 2006. október 1-jén kinyilvánította, hogy vége a bizalomnak, megerősítettétek tisztségében.

Ezért, kedves szocialisták, ti tettestársak vagytok, mind a 206-an (az SZDSZ-szel együtt), és most szeretnétek elhárítani magatoktól ezt az ocsmányságot, ezt az elmúlt negyedfél évet.

Az a helyzet, hogy normális, becsületes ember inkább szavaz bármelyik másik pártra, mint rátok, kedves szocialisták, mert ti lábbal tiportatok minden elemi erkölcsi normát.

Azonban Nagykanizsán (Fejtő szelleme, óh) kiderült, hogy ti nem megtévedt, félrelépett szerencsétlenek vagytok, ti megátalkodott gazfickók vagytok!

Minden erőtökkel – igazi kommunisták, afféle Apró Antalok módjára – a történtek után is elhitetitek magatokkal, hogy nektek kormányozni kell. Pedig nektek szőrcsuhában kellene bocsánatért esedeznetek mindazért, amit elkövettetek a magyar nép ellen. A fiatalok előtt sírva kellene a porban csúsznotok, amiért feléltétek a jövőjüket.

És hálásan meg kellene köszönnötök, ha valaki leköpne titeket, mert akkor legalább valamit levezekelnétek a töméntelen bűnötökből.

De ti, kedves szocialisták, az idő múlásával egyre inkább belehergelitek magatokat abba a kényszerképzetbe, hogy itt katasztrófa lesz, ha nem ti fogtok kormányozni. Holott, kedves szocialisták, az elmúlt hatvan évben kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy ennek az országnak csak jobb kormánya lehet annál, amit ti állítotok.

Mivel pedig lelketek mélyén tudjátok ti is, hogy egy ország fog könnyekre fakadni örömében, ha békésen meg lehet szabadulni végre tőletek, ezért ti, kedves szocialisták, remegve reménykedtek egy nagy balhéban, amire hivatkozva valahogyan elnapolhatnátok a biztos bukásotokat jelentő választást.

Már előre rettegtek mindentől, ami nem a ti vezetéstek alatt álló országban fog történni. Leginkább attól féltek, hogy mások is beleláthatnak országlásotok dokumentumaiba – és akkor ki fog derülni, hogy a BKV-botrányok csak ministránsfiúk stiklijei voltak ahhoz képest, amit ti kormányon megengedtetek magatoknak.

Aki nyomon követi a harcias sajtótokat, már régen látja, hogy hányan örülnének egy bármilyen alapokon álló szocialista puccsnak, a választások megakadályozásának, polgárháborúnak, bárminek – csak választás ne legyen.

Ekkora demokraták vagytok ti.

Aki pedig azt hinné, hogy a szocialisták választásellenes lelkülete szerző fantazmagóriája csupán, az szíveskedjék elolvasni Gyurcsány Ferenc régi blogbejegyzéseit, hemzsegnek benne a választásellenes kirohanások. Itt lejjebb belinkelek egyet – akinek bírja a gyomra, olvasson még Gyurcsányt, ezt a tónust találja mindegyik bejegyzésben.

Demokraták, felébredtetek?


A radikálisan kormánypárti Népszava és a radikálisan kormányellenes Magyar Hírlap azonos címmel jelentetett meg tegnap véleménycikket. Demokraták, ébresztő! - kiáltották, újabb Gyurcsány Ferenc-i fordulatot emelve a szállóigék közelébe. Vajon fölébrednek-e a megszólítottak?

A Magyar Hírlap vezércikke csokorba szedi az új szlogen kiagyalójának "eredményeit": a romos gazdaságot, az erkölcsi káoszt és a többit.

A Népszava publicistája pont fordítva látja a világot. Szerinte a Fidesz megijedt - pontosabban megint megijedt - Gyurcsány Ferenctől. Az ébresztőt fúvó Gyurcsányban látja a magyar demokrácia megmentőjét, mert a szegény demokráciát az ellenzéki Fidesz elpusztította. Csupán egyetlen, de parabolisztikus idézet a cikkből:

"A listák a jobboldali pártirodákban vannak. Bárkire ráküldhető az APEH, és ha az adóhivatal keres, akkor talál. És Magyarországon három évig is lehet valaki ítélet nélkül is előzetes letartóztatásban. Fidesz politikust még sose láttunk rabszíjon vezetni, szocialistát annál inkább. A Fidesz vezetők lophattak a közpénzből anélkül, hogy akár eljárás indult volna ellenük. Hol van Kaya Ibrahim?"

Tehát Magyarországot az ellenzéki Fidesz vezeti. A Fidesz parancsol az APEH-nak, a rendőrségnek, az ügyészségnek, az egész országnak.

A Fidesz dönti el, hogy Kaya Ibrahimot újabb nyolc (összesen vagy 14) éve nem keresi a rendőrség. (Muszáj kiegyenesítenünk a 168 Órában nyolc éve sulykolt ostobaságot: több mint tíz éve közismert, kicsoda Kaya Ibrahim, a Népszabadság riportban számolt be róla. De a 168 Órát nem azért finanszírozzák, hogy igazat írjon...)

A kérdés ezek után, kedves Népszava, a következő:

ha ezt az országot az ellenzék irányítja, akkor nem kellene sürgősen ellenzékbe vonulnia az MSZP-nek?

Hátha akkor végre rendet lehetne tenni.

Csak a szokásos: Gyurcsány embertelenül hazudik
Néző László jegyzete
2009. december 5. 09:03


Nézõ László
Rövid, ám annál jellemzőbb blogbejegyzést tett közzé pénteken Gyurcsány Ferenc „Az új vírusról” címmel. A nyúlfarknyi írás már-már a szocialista politika világában is világrekordnak számíthat: szinte egyetlen szava sem igaz. Habár ez ebben a gyurcsányi korban nem nagy újdonság.

December ötödike előestéjén adódhatott volna éppen más témája is Gyurcsánynak. Esetleg elmondhatta volna, mit gondol arról az öt évvel ezelőtti gyászos napról, milyen hazugságokat, ármányokat és cseleket találtak ki, hogy megakadályozzák a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazás sikerét. Kérhetett volna bocsánatot, hamut szórhatott volna a fejére, vagy éppen ellenkezőleg: kiállhatott volna akkori önmaga mellett, azt mondva, hogy igen kérem, amit akkor mondtam, ma is mondom, helyes döntés volt, lárifári, kuss a határon túliaknak.

De nem. Gyurcsány december ötödike előestéjén is hű marad önmagához: hazudik reggel és este. Ahogy szokott, ahogy megszokhattuk az elmúlt években. Az új vírusról írva egyetlen dolog jut eszébe: a Fidesz. „Hány embernek kell még meghalni ahhoz, hogy a magyar közélet valamennyi szereplője kikérje magának a Fidesz mára halált termő ármánykodását? Hány kétségbeesett édesapának kell még SMS-t írni fia halála után, hogy megkérdezzük a legnagyobb ellenzéki pártot: tudja, hogy emberi életeket sodor veszélybe azzal, hogy politikai befolyását az emberek elbizonytalanítására használja fel? (…) Tegyük világossá, aki világjárvány idején lebeszéli az embereket az oltásról, azt súlyos felelősség terheli. Sajnálom, de azt kell mondanom: H1N1 ügyben alávaló, embertelen politikát folytat a Fidesz” – írja.

Nos, nézzük csak: Gyurcsány tehát azt állítja, a Fidesz lebeszéli az embereket az oltásról, s így az ellenzéki párt közvetlenül felelős emberek haláláért, akik egyébként életben maradhattak volna, ha megkapják a védőoltást. Ez így ebben a formában nettó hazugság, hogy kedvenc házi ölebét, a másik nagy igazmondót idézzem. Hallotta valaki, hogy bárki fideszes mérvadó politikus azt mondta volna: hé, emberek, ha orvost láttok tűvel a kezében, szaladjatok sovány kutya vágtában előle? Nem. Olyannyira nem, hogy például Orbán Viktor saját magát és családját is beoltatta, amint erről hírt adott szinte az összes médium. Mikola István, s más fideszes orvosok is pedig egyenesen az oltás mellett kampányolnak.

Amit a Fidesz és a sajtó – nem csupán az ellenzéki – tett és tesz, nem más, mint ami a lényegük: ellenőrzik, ha kell, bírálják a kormányt, a hatalmon lévőket, az új vírus ügyében is. Mert amit a kormány és a hatalmon lévő szocialista párt tett vírus-ügyben, az bizony elég kétségbeejtő. „Ha nincs mit égetni, fegyvertelen a láng”: tetszettek volna meggyőző kommunikációval elhitetni a lakossággal, hogy nincs mitől félni, az oltóanyag hatásos, idejében rendelkezésre áll. Tetszettek volna nem spórolni (vagy nyerészkedni) néhány milliárdon, s akár ingyenesen beoltatni az embereket, mint teszik ezt más országokban. Sorolhatnánk a kormányzat hibáit a H1N1-ügyben napestig. Amit lehetett, elrontottak, ahogyan ezt már megszokhattuk...

Nehogy már ne kérdezhessünk rá, hogy miért is bénázták el a vakcina kiszállítását, miért is kerül éppen annyiba az oltóanyag, amennyibe kerül, miért alkalmaznak bizonyos helyeken törvénytelenül kétfajta árrést is, és hogy hogyan is van ez a titkosszolgálati kapcsolat a gyártó cég mögött? Ha a kormány a helyén lenne, mint ahogyan egyébként szinte semmilyen ügyben nincs, beszélhetne a Fidesz, amit akar, írhatnának az újságok, amit akarnak: a népek hosszú, tömött sorokban vonulnának a háziorvosokhoz, az oltópontokhoz.

Persze ez az egész nem itt kezdődött: ott kezdődött, hogy volt Magyarországnak egy miniszterelnöke, bizonyos Gyurcsány Ferenc, aki hazugsággal szerezte meg a hatalmát és lebukott. És ő maga és pártja, valamint kormánya és csatolt részeik azóta százszor hazudtak és lebuktak, s az emberek többsége már semmit sem hisz el, amit ők mondanak. Sőt az gondolják, mindennek az ellenkezője igaz. Oda a bizalom, ami nélkül pedig kormányozni nem csak nehéz, hanem lehetetlen.

Ha Gyurcsány naplóíró úr felelőst akar keresni, nem kell mást tenni, mint bevonulni a fürdőszobába, s tükörbe nézni. De hogy mit látna ott, s mit gondolna arról, amit lát, jobb, ha magában tartaná: ma már tökéletesen lényegtelen. A történelem bírósága – és sokak reménye szerint valami kézzel fogatóbb világi intézmény is – ítél majd felette.



Az új vírusról
H1N1 ügyben alávaló, embertelen politikát folytat a Fidesz
Mintha a H1N1 nem csak az emberi szervezetet, hanem a demokratikus Magyarország immunrendszerét is megtámadta volna.
Hány embernek kell még meghalni ahhoz, hogy a magyar közélet valamennyi szereplője kikérje magának a Fidesz mára halált termő ármánykodását? Hány kétségbeesett édesapának kell még SMS-t írni fia halála után, hogy megkérdezzük a legnagyobb ellenzéki pártot: tudja, hogy emberi életeket sodor veszélybe azzal, hogy politikai befolyását az emberek elbizonytalanítására használja fel?
Ugye emlékeztek? Hezitálás nélkül gyilkost kiáltott a Fidesz vezérkar és propaganda, amikor az egészségügyi reform indításának heteiben egy mentőben meghalt egy beteg. Nem javaslom, hogy mi most válaszként ugyanezt tegyük. De szükség van egyenes beszédre. Tegyük világossá, aki világjárvány idején lebeszéli az embereket az oltásról, azt súlyos felelősség terheli.
Sajnálom, de azt kell mondanom: H1N1 ügyben alávaló, embertelen politikát folytat a Fidesz.
És ezt Magyarország tűri…

Vannak itt még fasiszták?
Tompos Ádám jegyzete
2009. december 4. 05:55


Tompos Ádám
„…ha az antiszemitizmus nagy bűn, mert az, akkor az antiszemitizmussal való alaptalan vádaskodás ugyanakkora bűn, és ugyanolyan ítélet alá kell, hogy essék.”

(Csengey Dénes)

Jó, jó: egy picit másképp hangzott el a címbéli mondat 1992-ben. Nagy Feró előadóművész és köztársaságielnök-jelölt akkor azt kérdezte a Budapest Sportcsarnok hallgatóságától, hogy kommunisták tartózkodnak-e még a légtérben. Biztos voltak, sőt vannak azóta is, de az a kérdés, hogy vannak-e itt fasiszták, sokkal izgalmasabb. Ugye? Ennél is idegtépőbb, hogy ezt mi módon állapítsuk meg, majd ezt követően hogyan hozzuk a köz tudomására. Az is kérdés, hogy revelációnk micsoda. Vád? Értékítélet? Megbélyegzés? Tény? Vélemény?

Mindez csak azért lett érdekes, mert a szokásosnál nagyobb port vert fel a gój motorosok Bakács Tibor Settenkedő Gésa ellen indított pere. Nem sokkal később pedig Strasbourgban elmarasztalták Magyarországot, mivel állítólag sérült Karsai László történész szólásszabadsághoz való joga azzal, hogy megrótták, amiért antiszemitizmussal vádolta a magyarországi jobboldali sajtót. Mindez 2004-ben történt, Strasbourg azonban csak most döntött – megjegyzem, e csúszás nélkül aligha érdekelne ez az eset bárkit is. A sztárkutató és tehetségcsináló műsor egykori zsűritagja börtönbe vonult volna, ha elítélik a „Na mi van, gój motorosok, mi van, fasiszták?!” mondata miatt. Úgy ítéltetett ugyanis, hogy a „fasiszta” nem ténykérdés. Bakács védelmét Schiffer András látta el, aki „elfogadhatatlannak tartaná, hogy olyan bírói gyakorlat alakuljon ki, amely szerint a szélsőjobb cselekedeteit egyáltalán nem lehet minősíteni”. Utalt arra is, hogy a Fidesz „következmények nélkül” minősíthette kommunista bankárnak Andor Lászlót. Helyben vagyunk.

De csak akkor, ha egy kis időre elevezünk a jog felségvizeiről. Mert a jog ugyan nem tesz különbséget a jogtalan nácizás és méltatlan komcsizás megítélése között – bár ha Vajnai Attila kis piros csillagára gondolunk, láthatjuk, hogy még ez sem teljesen igaz –, a társadalom, a média, a köz viszont nagyon is másként ítél, példát még csak említeni is felesleges erre. Oka viszont (legalább) kettő is van a jelenségnek. Az egyik egy mondatban összefoglalható, mindenféle eszmetörténeti vesszőparipa nélkül, ez pedig a következő: „mindenkire fröccsent sár”. Vagyis az átkosban mindenki egyformán bűnös volt, mert mindenki tett egy téglát a szocializmus épülő bástyájába. „Az orvosok is bűnözők, akik az úgynevezett átkosban meggyógyítottak egy úgynevezett kommunistát?” Kivágó Iván Györgyné riposztja ez azokra a kérdésekre, amelyek állambiztonsági múltját firtatták. Tudjuk azonban jól, hogy az ilyesmit csak az veszi komolyan, aki még mindig „háromhatvanas” kenyérrel álmodik és negyven forintos kisfröccsön él. „Ugorgyunk.”

A másik ultima ratióhoz ismét elő kell szednünk a nemzet csótányának fentebb idézett kérdését. Vannak itt még kommunisták? Világos lesz a válasz, mint egy pofon: nincsenek. Demokraták, szakértők, szociáldemokraták, baloldaliak, azok igen, esetleg szocialisták, de kommunisták semmi esetre sem. Nem számít, hogy neomarxista folyóiratot szerkesztenek, a vörös csillagért kampányolnak, vagy Internacionálét dalolnak. Őket nem valami gőzös eszme hajtja, ők a higgadt ráció és a jeges értelem nevében szólnak és tesznek: a közjó beállításáig csak eszköz minden. Az sem érdekes, hogy a lekomcsizottak zöme vezető beosztásban volt a pártállam állampártjában. Ilyenkor szoktak jönni a damaszkuszi úttal, amiről elfelejtik, hogy azon egyszer szokás megfordulni, nem pedig sunyin körbenézve forgolódni.

Hát ezért tűnhet már-már következmények nélküli népszokásnak a komcsizás. Holott ugyanolyan fontos rámutatni mindkét jelenségre, és ugyanolyan joga van ehhez minden véleményformálónak. És akkor nézzük a címbéli kérdést ismét: igen, vannak. (Bár ha Tamás Pál álarcos elméletét vesszük, még ez sem áll meg a lábán.) Csak a ballib oldal úgy kezeli a tényt, mint a jereváni rádió a moszkvai Mercedes-osztogatást, ami ugye valójában szentpétervári Moszkvics-fosztogatás. Vagyis nem annyian, nem azok és nem azért, amennyit, akiket, és amiért vizionálni méltóztat a haladó (vagy milyen) értelmiség. A véleményét persze hangoztathatja, csak vagdalkozni: na ahhoz már nincs joga. Vagy ahogy Deák Ferenc – aki ugyan nem volt se médiaszociológus, se kommunikációs szakértő – mondta, hogy a sajtótörvény legyen csak ennyi: hazudni nem szabad.

Már ha egyáltalán muszáj (a sajtó-)törvényben szabályozni mindezt. Itt még mindenesetre nem tartunk, de tény, hogy a bírósági ítéletek és a jogi kukacoskodások elrettentő erejében inkább bízhatunk, mint a balliberális hangadók önmérsékletében. Mert ha egyszer tényleg rács mögé menne egy megélhetési farkaskiáltó, akkor indulna be az igazi jajveszékelés, sírás-rívás, na meg a fasisztázás. Úgyhogy ugyanott lennénk, ahol most vagyunk, azaz marad a visszafogottságban való méla bizalom. Meg a hit, hogy közel húsz év után végre mindenki megérti, mit is akart mondani Csengey Dénes. Magyarul, ne csináljunk semmit, mert azzal csak rontunk a helyzeten, úgyhogy gyorsan jelentsük is ki: ez a jegyzet is úgy felesleges, ahogy van. De nem! Idén, amikor átadták a Szabad Sajtó-díjakat, elhangzott egy remek mondat, miszerint: „A szólás szabadságának együtt kell járnia a szólás felelősségével és a szólás méltóságának megőrzésével.”

Ez a mondat a remény, hogy ha Csengeyre nem is, de a vídiakeménységű országgyűlési képviselőre, az ébredő demokratára, az Apró-villa csendes forradalmárára, az őszödi rétorra, a kötcsei remetére, a kecskeméti tanúra csak hallgat már a közírók, értelmiségiek és szakértők kedves kis csapata!

Igen, Gyurcsány Ferenc mint a vélemény- és sajtószabadság méltóságának védelmezője.

És még csoda, ha komcsizunk.

Memento 2006


Ma három éve avatták föl – különleges körülmények között – az „56-osok emlékművét”. A szobor nem lopta be magát a fővárosiak szívébe, noha esztétikailag izgalmas, kivitelezésében sincs elbarmolva (mint a közeli „homokóra”) és azóta is százezrek látják naponta. Mi hát a gond vele?

Abban minden képzőművész egyetért, hogy a Felvonulási téren három esztendeje leleplezett műalkotás a maga nemében jó. Ez a mű azonban rossz emlékeket is hordoz. Éppen felavatásának idején lövetett a kormány az 1956-os forradalmat békésen megünneplő budapestiekre, akik csupán haza szerettek volna térni az Astoriánál rendezett ünnepségről.

Az sem múlt el nyomtalanul, hogy az '56-osok kérését (kifogását?), miszerint a szobor nem hordoz semmilyen utalást sem az 1956-os forradalmárokra és szabadságharcosokra, az MSZP-kormány röviden lesöpörte az asztalról. A még élő forradalmárok nem is vállalnak közösséget a szoborral. Vajon van-e okuk "haragudni" rá?

A hely

Így köztéri alkotás evidens módon része a térnek. Ahol "az 56-osok emlékműve áll, az a hely Sztálin hírhedt szobrának a helye. Az a hely Magyarországon a tömeggyilkos diktatúra kitüntetett, szimbolikus pontja.

Az a hely a kommunizmus emberevő istenének budapesti apoteózisát hordozta.

Az anyag


A szobor vasból és acélból van.

Hogy is mondták Rákosiék? "A vas és acél országa leszünk"…

A kommunisták előszeretettel cseréltek nevet. A Generalisszimusz neve Dzsugasvili volt, fölvett neve: Sztálin. Jelentése: acél.

Fölvett neve volt az egyik (kanyargós életútú) moszkovitának: Vas Zoltán. Fölvett neve volt Kádár egyik főideológusának: Aczél György.

Az acél a kommunizmus anyaga. Szimbolikájában sem üzen mást: én vagyok a kommunizmus.

A forma

Hivatalos magyarázat szerint a szobor nem mást formáz, mint egy élt. A szobor lényege: él. A minden kettéhasító, az egyik felet a másiktól elválasztó, a jobbat a baltól elkülönítő, az egészet kettészelő él. Késél, pengeél, baltaél.

És még valami. A vizet kettéválasztó él: a hajóorr. A mélyből előbukkanó hajó orra szeli így a tengert. Keletről jön, s tart nyugatnak egy hajó, amelyről azt hittük, elsüllyedt. A Hajnal hajózik itt, az Aurora.



Az Élcsapat emlékműve

A szobor acélból van és Sztálin helyén áll. A szobor keletről halad nyugatnak, és felszántja a városi burkolatot. Hullámzani kezd az utca, ahogy fölbukkan a mélyből.

Még azt hiszed, csak rozsdás múlt.

De ő tudja, hogy nem az.

Az Él, az Élcsapat előbukkan a földalatti világból - és felszántja a várost, fel a polgári kereteket, pusztítani érkezik.

Emlékszel még, kik hitték, hiszik magukat élcsapatnak?

Gyurcsány Ferenc, miközben rendőrsége lőtt, leborult az emlékmű előtt. Ő tudta, miért.

Nyiri János 2009. október 19. 08:37
Az MSZP-ből nem jöhet új baloldaliság


Tölgyessy Péter – akié az egyik józan hang a mai magyar közéletben – arról beszélt az Inforádiónak, hogy a Fidesznek volna oka félni a saját kétharmados győzelmétől, mert az totális felelősséget is jelent majd, továbbá hogy a bölcs Fidesznek új egyensúlyi állapotot kellene teremtenie a magyar közéletben, hogy befejeződjék végre a hideg polgárháború, s hogy megtalálhassa jövőjét a baloldal is.

Sok igazság is van ebben a gondolatmenetben, főleg azért, mert a 2010-es választás le fogja ugyan váltani többé-kevésbé az egész politikai elitet (többé az SZDSZ-t, az MDF-et és az MSZP-t, kevésbé a Fideszt), de az „új Magyarországot”, a dolgok állása szerint a Jobbik fogja képviselni, és – esetleges csodaszerű események folytán – talán az LMP.

Ámde.

Tölgyessy is (persze sokan megnevezték már) kimondja a lényeget: a most uralgó baloldal „mitológiájában mélyen benne van, hogy egyedül csak ők tudják vezetni az országot”.

Erről van szó. Ezért kommunisták ők. Ezt nem lehet elégszer elmondani, ezt kellene kiabálni az utcasarkokon a következő hónapokban, hogy megértse valahára mind a nyolcmillió választó: amíg ezek ott lehetnek bárhol, bármilyen szinten Magyarország irányításában, addig itt nem lesz kilábalás.

A tények ismeretében tovább kell mennünk annál, amit Tölgyessy Péter kimondott. A fiatal MSZP-sek is kommunisták!

Fiatalnak nevezem azokat a szocialistákat, akik – bizonyára életkoruk miatt – nem vettek részt az MSZMP (vagy elődjei) működésében. Azonban – tények bizonyítják!!! – tökéletesen belenőttek abba a politikai szubkultúrába, amelyik 1918 óta tenyészik Magyarországon, és amely rendre kígyóként leveti bőrét, s új kültakaróval tündököl, ám belülről ugyanaz a hatalomra éhes önző bűnbanda, amelyet Trockij Vörös Hadserege óta kénytelen hátán hordani a Föld.

Hogy miért mondhatjuk ezt?

Tessék elolvasni mondjuk Nyakó István (szül. 1968), Török Zsolt (1971), Ujhelyi István (1975), Varga László (a Societas elnöke, 1979), Mesterházy Attila (1974), Arató Gergely (1968) megszólalásait, különösen a politikaiakat. Vagy meg lehet nézni a Horváth Csaba (1969) és Hagyó Miklós (1967) tevékeny részvételével lezajlott pusztulást a főváros rájuk bízott szegmenseiben.

Miből kellene azt gondolnunk, hogy ezek nem gázolnának térdig vérben, ha a nemzetközi helyzet lehetővé tenné? Nyakó István vagy visszamenőleg a „kis” Gál (hogy ki ne felejtsük, ő 1973-ban született) arroganciája, felsőbbrendűség-tudata messze lepipálná bármelyik SS-tiszt önbizalmát.

Az MSZP az elmúlt húsz évben kinevelt egy nemzedéket, amelyik Szamuely Tiborék szerves folytatása – csak éppen nem állt (eddig) módjukban lövetni, akasztatni. Egyébként ismerünk olyan szocialistát, aki büszke rá, hogy volt a családban 1919-es vörös terrorlegény.

Tölgyessynek van igazsága abban, hogy egy jövendő, boldogabb Magyarországban, amelyben a politika nem terjeszkedik túl a saját hatáskörén, kellene egy felelős, európai baloldal.

De az nem jöhet az MSZP-ből, egészen egyszerűen azért, mert nincsen benne.

S búcsúképpen még egy alak: Zuschlag János, született 1977-ben. Ő az igazi, az emblematikus ifjú szocialista.

A Nyakó-félék figyelmébe


Nyakó István ziláltnak tűnik, láthatóan reszketve tart az emberek, az önkormányzati vezetők véleményétől - olvasható Salgótartján polgármesterének közleményében. Székyné dr. Sztrémi Melinda közleményét az alábbiakban szó szerint olvashatják.

Nyakó István mielőtt nyilatkozik, egy nyugodt pillanatában átgondolhatná azt, hogy kormánypárti képviselőtársaival együtt mekkora felelősség terheli mindazért, hogy az MSZP lassan nyolc éves kormányzásának következtében katasztrofális helyzetbe jutottak a falvak, városok.

Nyakó István mielőtt sületlenségeket beszél, konzultálhatna azokkal a még két lábbal a földön járó salgótarjáni párttársaival, akik önként jelentkeztek nálam, Salgótarjánban, hogy szívesen részt vesznek a szombati budapesti demonstráción.

Nyakó István figyelmébe ajánlom, hogy a Kossuth téri rendezvény nem a pártpolitikáról, hanem az önkormányzatokról, tehát a magyar emberek egyre nehezebb életkörülményeiről fog szólni.

Ott ahol a szegénység egyre jobban terjed, huszadrendű kérdés ugyanis az, hogy szocialista vagy fideszes érzelmű szülők gyermeke éhezik-e, vagy fázik a fűtetlen iskolában, óvodában. Ott, ahol azért halnak meg a betegek a kórházi ágyakon, mert nincs elég nővér és orvos, akik segítenének rajtuk, nem a pártprogramokat bújják reggeltől estig. Ott, ahol élére állítanak minden egyes forintot, majd a hosszú téli estéken nem pártideológiákon lamentálnak, hanem a jobb időkre, munkára, megélhetésre várnak és vágynak.

Bajnai Gordon és a Nyakó-félék most készülnek újabb prés alá helyezni ezeket az embereket, azokat az önkormányzatokat, amelyek iskolák, óvodák, szociális intézmények, kórházak fenntartóiként az egyre súlyosabb helyzet ellenére megpróbálnak a felszínen maradni.

A Nyakó-féle szocialisták juttatták bajba az országunkat, tehát kikérem magamnak, hogy kioktassanak. Salgótarjántól közel 500 millió forintot készül elvenni Bajnai Gordon a szocialisták támogatásával. Ez ellen tiltakozunk. Ezért várok minden falváért, városáért és saját és gyermekei, családja sorsáért aggódó salgótarjánit és környékbelit szombat reggel a budapesti Kossuth térre induló buszainkra!

Nyakó István szerdán sajtótájékoztatón osztotta ki Salgótarján polgármesterének levelét, amelyben Székyné Sztrémi Melinda a képviselőket, bizottsági tagokat, alkalmazottakat hívja a demonstrációra. A levél azt is tartalmazza, hogy különjárati autóbuszt indítanak a tüntetés helyszínére.

Az MSZP szóvivője akkor azt mondta: ha a Fidesznek kampányrendezvénye van, akkor a saját, nem pedig Salgótarján költségvetéséből kellene fizetnie a fővárosi rendezvényre érkező buszokat.

A 168 Óra és a valóság


A friss 168 Óra 11. oldalán Bolgár (aki minden héten hősiesen leleplez néhány fideszes hazugságot; szocit vagy szadeszost soha), Miután kiforgatta Kövér László egyik félmondatát, azzal fejezi be, hogy „Csak olvasni kell. És nem elfelejteni.” Egyetértünk, csakhogy...

Egyfelől egyetértünk, jó dolog olvasni és hasznos a jó memória – másfelől azonban nem árt a valósággal is foglalkozni néhanap.



A friss 168 Óra vezércikkében Mészáros Tamás megint leleplezi Orbán Viktort, aki populista. A falrengető felismerést (amely cirka öt éve minden 168 Órában a legfőbb üzenet) most azzal színezi, hogy Orbán számonkéréssel fenyegetőzik, és hogy „elég néhány hónapig meghurcolni a gyanúsítottakat”.



Kíváncsian várjuk Bolgár reflexióját a jövő heti 168 Órában.



Kitérhetne a kiváló emlékezetű Bolgár a meghurcolásokra 2002–3-ból.



A Keller-államtitkárságra. A töméntelen értelmetlen rendőri feljelentésre, amelyben az a rendőrség nem talált alapot, amelynek országos főkapitányát harminc perccel a Medgyessy-kormány hivatalba lépése után iktatta be személyesen Lamperth Mónika személyesen.



Ecsetelhetné színesen Bolgár (ha már Mészáros nem teszi), hogy miként tettek tönkre életpályákat a derék MSZP–SZDSZ politikusai és a sajtójuk. Ha valóban jó Bolgár memóriája, akkor bőségesen találhat anyagot az 1990 utáni Magyarországról.



Ha nem teszi, az is üzenet. A 168 Óra, Bolgár, Mészáros és a valóság viszonyáról.

Miért lett fasiszta a Fidesz?


A választási kampány lelki terhe és a Gyurcsány–Bajnai-korszak mérlegkényszere, továbbá a „holnap is lesz nap” ijesztő perspektívájának eredőjeként a magyar baloldali sajtó ismét egyenruhát ölt.

Szellemi egyenruha ez, s mostanra szinte minden szerkesztőség és öntudatos baloldali közíró magára vette.

A uniform teljesítmény a következő, katonai zsargonban nevezhetjük akár M2010-es mintájú igaz baloldali eszmefuttatásnak. Éberebb balosok már hónapokkal ezelőtt beszerezték ez irányú ötleteiket, bambábbak csak nemrégiben kezdték.

A modell a következő:

1. A derék baloldali aggódik az ország jövőjéért.
2. A derék baloldali sajnálkozik, mert

A) hazánkat megrázta a válság;
B) a szocialisták nem tudták véghezvinni ígéretes (gyurcsányi, egészségügyi, oktatási stb.) reformjaikat, pedig akkor most jobban állnánk;
C) a mostani ellenzékkel lehetetlen együttműködni, pedig hazánk súlyos bajai megkívánnák a nemzeti egységet.

3. A derék baloldali vészjóslóan figyelmeztet, ugyanis

A) a neonáci beszéd eluralgott az országban;
B) az újfasiszták már szervezkednek;
C) az antiszemita férgek ellepik a jobboldali sajtót;
D) a szegény cigányokat rettegésben tartják gonosz újnyilasok.

4. Az igazi veszély azonban nem ez a sok baj, hanem ami mindezt tetézni fogja. Ugyanis:

JÖVŐRE GYŐZNI FOG A FIDESZ, ÉS KORMÁNYRA KERÜL!

A derék baloldali ezek után intenzíven félni kezd. Borzasztó víziók gyötrik:

- a Fidesz nem akar majd kiegyezni a baloldallal;
- a Fidesz politikai alapon fog embereket kinevezni, természetesen le a községi iskolaigazgatókig;
- a Fidesz megnöveli az államadósságot;
- a Fidesz számonkérést fog rendezni;
- a Fidesz együtt fog működni a szélsőjobb csürhével;
- a Fidesz magyarkodni fog;
- a Fidesz sorvasztja a parlamentarizmust;
- a Fidesz politikai alapon fog pénzt osztani a haveroknak;
- a Fidesz rontani fogja Magyarország nemzetközi megítélését;
- a Fidesz miatt esni fog a tőzsdeindex;
- a Fidesz elriasztja a befektetőket;
- és általában is a Fidesz miatt rossz dolgok fognak történni.

A derék baloldali esetleg elméláz még azon, hogy tehetséges fiú ez az Orbán, de sajnos 1993 (esetleg 94) óta egyre rosszabb irányba megy, és noha régen ő volt a jövő ígérete, ma már sajnos csak egy kis minidúcse, egy törpenapóleon.

Végeredményben megállapítja a derék baloldali közíró, hogy Magyarország előtt setét a jövő, mert nemsokára választások lesznek, és valószínűleg nem az MSZP (plusz SZDSZ) fog nyerni.

Erre a srófra hetente százával készülnek (javarészt közpénzből csurgatott honorért) az írások.

Történelmi ismeretek birtokában konstatálhatjuk: él és virul a hatvanéves bolsevik reflex, miszerint aki nincs velünk, az fasiszta reakciós.

Vajon miért van egyre inkább elegük az embereknek a mai magyar sajtóból?

Kiskunlacháza polgármesterének levele Bajnaihoz:
"Hány Olaszliszka kell még?"

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Kiskunlacháza polgármestereként és magyar nemzetiségű magyar állampolgárként fordulok Önhöz levelemmel. Levelem megírásához a düh, a végső kétségbeesés és a tehetetlenség érzése vezetett. Az érzés, hogy magyar emberként egyre inkább másodrendű állampolgárként kell élnem saját Hazámban, és a tudat, hogy mivel nem vagyok roma származású, és nem tartozom egyetlen meleg jogvédőszervezethez, vagy egyesülethez sem, nem kapok meghallgatást és védelmet. Magyarként én és honfitársaim csak megbélyegzést kapunk.

Magyarként nem hallok mást csak azt, hogy rasszisták, idegengyűlölők és kirekesztők vagyunk. Ezt hirdetik külföldön és hazánkban is. Ma Magyarországon intézményesült a magyarellenesség, s ennek élén az Ön kormánya áll. Sok milliónyi magyar honfitársam nevében teszem fel Önnek a kérdést: miniszterelnökként kiket képvisel Ön?
Kiskunlacháza az elmúlt évben számtalanszor szerepelt különféle médiumokban, s a község lakossága nem először emeli fel a szavát az egyre durvuló erőszakhullám ellen. Cserébe mit is kaptunk? Segítség helyett megbélyegzést.
Itt, Kiskunlacházán ebben az esztendőben a nehéz gazdasági helyzet ellenére 30 millió forintot költöttünk a közbiztonság javítására. Felújítottunk és átadtunk egy új, nyolc fős KMB-s csoport elhelyezésére szolgáló épületet, ennek egész éves rezsiköltségét finanszírozzuk.
Megkezdtük a térfigyelő kamerák kiépítését, éjszaka a polgárőreink mellett szolgálatot teljesítő rendőrök fizetését biztosítjuk, megkezdtük a romos ingatlanok felvásárlását, lehetőségeink szerint közmunkát biztosítunk az itt élő romáknak. Megerősítettük a mezőőrséget.
Felvettük a kapcsolatot és megállapodást kötöttünk helyi cigány szervezetekkel.
Az erőszak mégis folytatódik Kiskunlacházán. Az elmúlt hetekben egy kisgyermeket vertek meg úgy, hogy kórházba került. Egy élelmiszerüzlet tulajdonosát - aki rendszeresen hitelt ad cigány családoknak - vertek meg azért, mert kérte a tartozást, és erőszakkal fenyegették meg, ha feljelentést tesz. Fiatalkorú cigány gyerekek fizetés nélkül távoztak a benzinkútról, majd a rendőrség hosszas üldözés után kapta csak el Őket. Nemrég egy cigány ember kaszát szúrt egy magyar hátába, mert Ő számon merte kérni rajta erőszakos viselkedését, majd egy hölgyet vertek félholtra, mert nem adott gyógyszert nekik. Hány Olaszliszka kell még?
A rendőröket arra kötelezik, hogy a cigányok által lakott településrészeken rendszeresen járőrözzenek. Miránk akkor ki fog vigyázni? Egy magyar ember élete Önöknek nem ér annyit, mint egy cigány emberé? Mi is emberek vagyunk!
Kérdezem Öntől: mit kell még tennem, hogy községem polgárai ne félelemben, hanem biztonságban élhessenek? Ezek már nem „gyerekcsínyek”!
Bennünket agyonverhetnek, gyalázhatnak és mocskolhatnak büntetlenül, értünk sem Ön, sem kormányának egyetlen tagja nem emeli fel a szavát. Ön egyetlen cigány által meggyilkolt, vagy agyonvert magyar temetésére nem megy el, miközben a cigány áldozatok temetésén minden liberális jogvédő szervezet és kormányának tagjai is ott vannak. Kérdezem Öntől: ott lesz-e a Pesterzsébeten, a cigányok által halálra rugdosott magyar polgártársa temetésén?
Ön miért nem állt ki a nagy nyilvánosság elé és ítélte el ezt az embertelen gaztettet?
Tudja-e, hogy mi a valóság a mai Magyarországon, melynek Ön a miniszterelnöke?
Cigányok rugdosnak halálra embereket, láncfűrésszel fenyegetik a magyar gazdákat, mert azok meg akarják védeni a tolvajoktól a terményeiket. Magyar embereket tartanak egyes cigányok rabszolgasorban, gyerekeket vernek meg a mobiltelefonjukért, és hogy elvegyék a kis zsebpénzüket. Idős, munkában megőszült emberek rettegnek cigány tizenévesektől, akik kaszákkal támadnak azokra, akik szót emelnek az erőszak ellen, és akik orvosokat fenyegetnek meg, hogy kábító hatású gyógyszereket írjanak fel részükre.
Az Ön kormánya mindent megtett, hogy a Magyar Gárdát betiltsa, mondván, hogy félelmet kelt és gyűlöletet szít, de miért nem tiltja be a cigány szabadcsapatokat, akik felfegyverezve egész megyéket tartanak rettegésben, akik még a rendőrökre is rátámadhatnak büntetlenül?
Ami ma hazánkban folyik, arról az emberek már nem annak függvényében foglalnak állást, hogy jobb- vagy baloldalinak vallják magukat, mert az erőszak nem válogat. Minden becsületes magyar és cigány ember azt akarja, hogy végre rend legyen Magyarországon!
Magyarországon erős rendőrségre és szigorúbb büntető jogszabályokra és hatékony jogszolgáltatásra van szükség, hogy a nyugalom és társadalmi béke helyre álljon.
Ahol az igazságos törvénykezés és a többségi társadalom érdekei találkoznak.
Ez az Ön felelőssége.
Ön felesküdött a Magyar Köztársaság Alkotmányára.
Arra a törvényre, melynek 35. § (1) bekezdés a) pontja kimondja: „A Kormány védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező személyek jogait.”
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az Ön kormánya történelmet írt egy esetben.
Precedenst teremtettek, melynek Önök nem örülnek. A kiskunlacházi gyermekgyilkosság esetében az igazságügyi és rendészeti miniszter, valamint az országos rendőrfőkapitány együttes sajtótájékoztatóján etnikai alapon azonosították az elkövetőt.
Ott kijelentették - kormányának jelen lévő minisztere előtt és nevében -, hogy az elkövető nem cigány, hanem magyar származású volt. Ez azt jelenti, hogy a későbbiekben minden egyes bűncselekmény esetében az igazságszolgáltatás köteles az elkövető etnikumát megjelölni.
Engem és egyre több polgármester társamat, kik felemeljük a szavunkat az ártatlan emberek védelme érdekében, a sok igazságtalanság és a többségi társadalommal szembeni kirekesztő magatartás miatt, folyamatosan lerasszistáznak és véresszájúznak. Önök megbélyegzik azt, aki az igazságról beszél, és tenni akar azért, hogy egy-egy településen végre rend legyen.
De mi akkor sem adjuk fel! Egy európai társadalomban az őszinte beszéd a jövő építésének alapja. Gyökeresen át kell alakítani a szociális ellátórendszert, és érvényt kell szerezni az alapvető társadalmi normáknak. Ennek elvégzése az Ön feladata. Most már nem kérünk, hanem követelünk! Erősíteni kell a rendőrséget, nem szembefordítani a társadalommal.
Mi felesküdtünk arra, hogy megteszünk mindent községeink, városaink biztonsága érdekében. S ez az eskü kötelez bennünket, s kötelez a lelkiismeretünk is, még ha meghurcolnak is érte. Emberek milliói rettegnek a cigányság egy része általi állandó erőszaktól.
Az elmúlt hét esztendőben százmilliárdok mentek el különböző, a cigányság integrációját és felzárkóztatását elősegítő programokra. Hol van ez a pénz, és hol van ennek az eredménye? Miért nem az önkormányzatok kapták meg, akik ésszerűen és hatékonyan tudták volna felhasználni? Ehelyett ellopták azok, akik feleltek ezek elosztásáért.
Véleményem szerint a cigányság felzárkóztatását nem az segíti elő, ha kettőszáz cigány diplomás embert felvesz a közigazgatásba, hanem ha érvényt szerez annak, hogy a cigány családok a gyermekeiket rendszeresen járassák iskolába.
Mi, polgármesterek tesszük a dolgunkat. Kérem Önt, Ön is tegye a magáét, értünk és ne ellenünk, esküjéhez híven, hogy Magyarországon végre béke legyen!
Kiskunlacháza, 2009. szeptember 26.
Tisztelettel:
Dr. Répás József

Kiskunlacháza polgármestere

Megáll a döbbenetben a kés

Amíg sokaknak a zsíros kenyér pácolódik az uzsonnás zacskójában, addig mások „hátizsákban hordják” haza a fizetésüket és egyéb juttatásaikat.

Hiába, a „jó szakembereket” meg kell fizetni, az már egy más kérdés, hogy ha jól fizetett jó szakemberek ülnek a pozíciókban, akkor miért ment tönkre, miért nem tud megállni a saját lábán, hitelek nélkül az ország.

Történik mind ez egy baloldalinak nevezett kormányzás alatt, amit már valójában csak azért neveznek baloldalinak, hogy egyes politológusok és más „szakértők” össze ne keverjék mondanivalójukban az eddigi ismereteiket.

8 millió felett a 4-es metró projekt irányítójának havi fizetése, és szerinte ez nem sok, hasonló bonyolultságú feladatokért és felkészültségért. És lehet, hogy igaza van. Arról ugyanis nem ő tehet, hogy a teljes ország szempontjából jelentéktelen hasznú beruházásra megy el az adófizetők pénzének jelentős része.

Érdekes ebben a megközelítésben a miniszterelnöki fizetés is. Egy ország irányítójának fizetése, „nyilván arányosságban” a feladatokkal és a felkészültséggel, mintegy hatoda a 4-es metró projekt irányításának díjazásával. És úgy is végzik. Nyilván derogál a miniszterelnöknek felvenni, mondjuk, az egyes regionális vízművek vezetőinek fizetésével egy kategóriába eső javadalmazást, és ezért nem teszi, no meg talán azért is, mert nem a magyar népet, nemzetet tekinti legfőbb megbízójának (ez fordítva is igaz).

Az első döbbenet az aránytalanság, amely a munkás kezekre jutó bér és a vezetői, havi sokmilliós javadalmazások között áll fenn. Megszorítások vannak, a népnek. A vezetőknek nincsenek, sőt, tekintettel a nehezedő feladatokra még javul is az anyagi helyzetük. Javul az anyagi helyzetük azoknak, akik korlátlan mohósága előidézte a helyzetet.

A második döbbenet viszont a különböző területek vezetői javadalmazásai közötti aránytalanságban van. Ezek a számok jól mutatják a magyar állam és gazdaság működésében rejlő aránytalanságokat és kiegyensúlyozatlanságot. Mekkora a káosz lejjebb, ha így szembetűnik a csúcson. Gyorsan az az érzése támad az embernek, hogy csupán a fizetések rendbetételével, a különböző területeken osztott vezetői és más „fontos beosztások” javadalmazásának arányosításával, természetesen az egyéb „csapok” elzárásával, mind a magyar állam, mind a magyar gazdaság működésén rövid idő alatt, jelentősen lehetne változtatni.

Hozzák csak nyilvánosságra a teljes magyar állami, önkormányzati rendszer fizetéseit, elvégre csak a befizetett adókból, közpénzből vannak. Kívánatos lenne ezt, kiszélesíteni a magánszektor fontosabb szereplőire is. Egyrészt, mert az állam feladatainak jelentős része kiszervezésre került, másrészt a bankok és a multik vezetői a magyar emberek tömegeit érintő döntéseket hoznak. Lehet az üzleti titok miatt „sopánkodni”, de vannak ennél magasabb érdekek is, különösképpen így a szükségállapot határán. Ki kell szélesíteni a fizetések nyilvánosságát azokra az újságírókra és „szakértőkre” is, akik éveken keresztül fedezték a „semmit”.

Lendvai Ildikó, 2002 februárjában, egy beszédében üzent Orbán Viktornak, mely így szólt:

„Ugyanebből az okból idézem föl megint csak Bibó Istvánt:

"A demokráciában a nép előbb-utóbb tudatában lesz annak,
hogy vezetőinek hatalma csak az ő beleegyezésén nyugszik."

Ezt a tényt a ma kormányzók kedvéért teszem közzé, akik különben csak 2 hónap múlva vennék észre.”

Az idézet ma aktuálisabb, mint valaha, csak most már nem Orbán Viktornak szól.

egy olvasó