Egy dal az éhes proletárnak
A gazdaságról magyarul


Az MSZP miniszterelnök-jelölő nagygyűlésén, miután nagy többséggel megválasztották a párt miniszterelnök-jelöltjének Bajnai Gordont, elénekelték az Internacionálét. Nem tudom pontosan, mi indította erre a párttagokat, a lelkiismeret furdalás-e, vagy a cinizmus. Jelöltjük, Bajnai Gordon a zavaros körülmények között meggazdagodottak képviselője. Amire készül, az pedig átlagemberek eddigieknél is kegyetlenebb megsarcolása, és a tőlük elvett pénzek átcsatornázása a pénzvilág, a nagytőke és a velük érdekszövetségben lévő szűk hazai újgazdag réteg zsebébe. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Bajnai csomagja a szegények, a proletárok még mélyebbre taszítását és a középosztály lezüllesztését, "proletarizálódását" jelenti. Ezért nagyon is indokolt az internacionálé felhívása: a "fel-fel te éhes proletár"! Csak hát kissé abszurd, hogy azok buzdítják fellépésre az éhes proletárokat, akik eddig is elszegényítették, és a jövőben még jobban el akarják szegényíteni őket! Igaz, az egész helyzet abszurd. Magyarország ma erkölcsileg és anyagilag egyaránt lezüllesztett, versenyképtelen gazdaságú ország, amelyben a legfontosabb érték, a humán erőforrás, az ember tudása egyre jobban kopik, egészsége pedig romlik. Most beruházások kellenének ebbe az erőforrásba a jövő érdekében, azaz költeni kellene az oktatásra és az egészségügyre is. Ráadásul fogyatkozik is ez az erőforrás, mert alacsony a születések és magas a halálozások száma.

Éppen ezért a családoktól nem elvenni kellene, hanem támogatni őket. Az eddig sem túlzottan kiváló anyagi körülmények között élő nyugdíjasokat sem kellene még tovább nyomorgatni, hiszen már most is nagyon alacsony a magyarok várható élettartama. Mindez azonban nem érdekli az uralkodó MSZP-t és a vele összekacsintó SZDSZ-t. Számukra csak az a fontos, hogy gondolkodás nélkül kiszolgálják azt az érdekkört, amely hatalomban tartja őket. Közben pedig hadd pusztuljon a lakosság, és kerüljön a maradék nemzeti vagyon is idegen kézbe! Ez az országvesztő út nem folytatható. Bajnai nem lehet Magyarország miniszterelnöke, és emberellenes csomagja nem valósítható meg. Akkor sem, ha ezt Veres János és Simor András a kormány nevében megígérte az EU pénzügyi biztosának, Joachim Almuniának és az IMF elnökének, Dominique Strauss Kahnnak. Magyarországnak nem idegen parancsokat végrehajtó vezetőkre van szüksége! Eljött annak az ideje, hogy a civil társadalom elszámoltassa azokat, akik - immáron hét éve - irányítják az országot, s ezalatt gazdasági és morális káoszba taszították. Valamint idegen érdekeket szolgáltak, miközben saját maguk is hatalmas vagyonokat halmoztak fel. Nézzük csak elkövetett bűneiket, a kókai hazugságokat a dübörgő gazdaságról, a tönkretett libatenyésztő gazdák tragédiáját, a baráti köröknek átadott állami vagyonelemeket, az uniós támogatások hálózati tagokhoz juttatását, a privatizációkból befolyt összegek eltüntetését, a kormányzati negyed építése miatti óriási pocsékolást, a felesleges presztízsberuházásokat, amelyek során jelentős költségvetési pénzek kerültek baráti- üzlettársi zsebekbe, és az összes többit, az állami pénzek gondtalan kezelését és pocsékolását. Ha ezeket mind összegyűjtjük, máris fény derülhet arra, hogy miért nőtt meg az államháztartás hiánya, továbbá, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások miért nem jutnak levegőhöz hét éve. Ebből pedig az is következik, hogy elvenni nem azoktól - közalkalmazottaktól, családoktól és nyugdíjasoktól - kell, akiktől Bajnai el akar venni, hanem azoktól, akik hozzá nem értő, pocsékoló és korrupt magatartásukkal a jelenlegi válsághelyzetet előidézték. Közéjük sorolhatjuk az állami cégek sok milliót kereső vezetőit is, akik képtelenek a rájuk bízott vállalatokat jól irányítani. Helyette évente kérik a költségvetési támogatást, ami aztán úgy folyik el, hogy a cég működése közben jottányit sem javul. És míg az emberek zsebéből újabb sok százmilliárdot akarnak kivenni Bajnaiék, a külföldi tőkének adott kedvezmények ennél nagyobb összeget tesznek ki évente. Becslések szerint 1200-1300 milliárd forint az az adó, amelyet nem fizet be a külföldi tőke, és ami ha befolyna az állami költségvetésbe, attól jelentősen javulna a büdzsé helyzete.

Ha tehát a problémák valós okait megvizsgáljuk, akkor azonnal látható, hogy a Bajnai-féle megszorítás indokolatlan. A problémát megoldani ezzel a módszerrel nem lehet. A Bajnai-program primitív pénzbehajtás a nagytőke érdekében. Ezért a valódi betegséget és annak okozóit kell meghatározni, s ezután alkalmazni a megfelelő gyógymódot. Ez a gyógymód pedig csak a válság érdemi kezelése lehet, mégpedig szakmailag és erkölcsileg hiteles emberek által. A hiányzó pénzeket azoknak kell a költségvetésbe befizetniük, akik a betegséget okozták, akik pocsékoltak, és még most is tovább pocsékolnak. Az egész rendszert kell átalakítani, újratervezni, mégpedig a nemzet iránt elkötelezett szakemberek segítségével. Ezek között pedig nyilvánvalóan nem lehet olyan, aki bármilyen módon felelős az ország válságba taszításáért.

A megtisztuláshoz előre hozott választásra van szükség. Ezt követően pedig az első legfontosabb feladat - társadalmi támogatással - a bűnösök elszámoltatása és a nemzetépítő stratégia kidolgozása lesz. És akkor, ahogyan az Internacionálé mondja, jöhetnek a győzelem napjai. Győzelem a nemzetellenes, neoliberális uralkodó körök felett. És akkor - megszorítások nélkül is - ki tud kerülni az ország a gazdasági és a morális válságból.

Csath: Új privatizáció jöhetne az államosítás után
A kormány nem tud mit kezdeni a munkanélküliséggel
2009. január 27. 06:05


Lippai Roland
A jelenlegi kommunikációból és Gyurcsány akciózásából könnyen kiolvasható, hogy a kormány az eddigieknél is brutálisabb megszorításokra készülhet. Gyakorlatilag semmit nem tudnak kezdeni az egyre növekvő munkanélküliséggel, a leépítések bejelentésén kívül mást szinte nem is tesznek. Csath Magdolna közgazdászprofesszor állítja: a részleges államosítás – ahogy Nyugat-Európában is történik – gyógyír lehet a bajokra. Amikor a válság kidühöngte magát, akkor jöhetne egy új privatizáció. Magyar embereknek, tisztességesen. Interjúnk.

– Minden bizonnyal lehetetlen elérni a teljes foglalkoztatottságot, ám minden kormányzatnak kutya kötelessége erre törekedni. Elnézve a magyar állapotokat, vajon kijelenthető, hogy az efféle törekvés megvan a több mint hatodik éve regnáló baloldali kormányban?
– Különösen válsághelyzetekben fontos a munkanélküliség elleni fellépés. Gazdasági válságok idején a kormánynak három kiemelten fontos feladata van. Az első mindenképpen az, hogy megakadályozza a munkanélküliség növekedését. Ezzel összefügg a másik két lépés is: egyrészt meg kell akadályozni a szegények számának növekedését, illetve az olló kinyílását a szegények és a gazdagok között, a harmadik feladat pedig, hogy a kormány saját magán kezdje el a takarékoskodást. Mint látjuk, Magyarországon a munkanélküliség folyamatosan növekszik, ennek pedig alapvetően az az oka, hogy évek óta megszorításokkal „dolgozik” a kormány. Ugyan nem annak nevezték, de a konvergenciaprogram is vaskos megszorítás volt. Ennek hatására a gazdasági növekedés erőteljesen lassult, 2008 végére pedig meg is állt. Az idei költségvetésben a kormány egyszázalékos gazdaságszűküléssel számolt, pedig tudni lehetett, hogy a megszorítások miatt a gazdaság zsugorodása jelentősen nagyobb lesz. Erre egyébként az elemzők rá is mutattak, figyelmeztetve a kormányt, hogy a GDP akár 3-4 százalékkal is visszaeshet. A vicc az, hogy most a miniszterelnök, akinek irányításával a rossz költségvetést áterőltette a kormány a parlamenten, túltesz az elemzőkön is, sőt az EU-vezetést is megcáfolva nagyon nagy gazdasági visszaesésről beszél. Valószínűleg azért, mert tökéletesen elkötelezett az eddigieknél is durvább megszorítások mellett, amelyek pedig egyértelműen tovább rontják a gazdaság esélyeit. Ennek következménye a növekvő munkanélküliség lesz.

Hiszen mit is jelent a gazdaság szűkülése? Azt, hogy megszűnnek, csődbe mennek cégek, amelyek sorra teszik az utcára az embereket. Az idei munkanélküliségi szám a költségvetésben még 8 százalék alatt volt, ugyanakkor én nemzetközi elemzésekben már a 9 százalékos előrejelzéssel is találkoztam. Mindebből látszik: a magát baloldalinak nevező kisebbségi kormány egyáltalán nem tartja fontos feladatának, hogy csökkentse a munkanélküliséget. Megszorításokkal nem lehet dinamizálni a gazdaságot. A kormánynak rossz az értékrendje is: nem azt tartja a legfontosabb feladatának, hogy megmaradjon az emberek munkahelye, s hogy megélhetési biztonságban legyenek a családok.

– De mire támaszkodhatnánk? Mi az, amire építhetnénk még?
– Az erőforrásaink korlátozottak, ám a legfontosabb esetünkben is az ember, vagy ahogy a szakma mondja, a humánerőforrás s annak megóvása. Az embert kell középpontba állítani. Annak az embernek, amelyik – súlyosabb esetben tartósan – munkanélküli lesz, elkopik a tudása. Emiatt pedig romlik a későbbi elhelyezkedési esélye is.

– Szinte rohan a világ, ezért elvárás a folyamatos tanulás és a készségek fejlesztése, a szinten tartás már nem biztos, hogy elég.
– Ez így van, és éppen ezért nagyon nagy kár, ha az emberek kiesnek a munkából, és még nagyobb, ha ez azzal jár együtt, hogy lehetőséget sem kapnak arra, hogy tudásukat felfrissítsék. Ugyanis amíg a gépek akkor kopnak, ha használják azokat, az ember tudása éppen akkor kopik el, ha nem használja. Jó, ha tudjuk: Dániában ha valaki elveszti az állását, akkor automatikusan, állami finanszírozással átképzésre megy. Éppen annak érdekében, hogy könnyebben találjon új munkahelyet. Nem elhanyagolható az sem, hogy ha valaki tanul, akkor a közérzete is jobb, mentálisan is kedvezőbb helyzetbe kerül, mint ha nem lenne mivel eltöltenie az idejét.

– Úgy is mondhatnánk: van miért felkelnie reggel.
– Olyan feladata van, amivel emberileg is tud fejlődni, hiszen ennek része a tanulás, a tudás megszerzése is. A kormány nálunk ezzel sem törődik. A tavaly decemberben elfogadott költségvetésben is látszott, hogy a kormány a felnőttképzésre szánt pénzből is elvett. Az oktatás, a továbbképzés is sínyli a válságot, illetve a megszorító politikát. Éppen onnan szívják el a forrásokat, ahová pénzt kellene pumpálni a krízis hatékonyabb kezelése érdekében. Sőt ezzel lehetne könnyíteni a válság utáni helyzetet, az újraindulást is. A kormány mindent nagyon rosszul csinál ezen a területen is.

– A bajokat tetézi az is, hogy a kormányzati, miniszteri kommunikáció mintha arról szólna, hogy nem a kilábalás lehetőségeit veszik sorra, hanem folyamatosan jelenthetik be, hol és mikor várhatók a további, akár tízezres leépítések.
– Nagyon meglepő és elkeserítő, amit hallunk. Bajnai Gordon gazdasági miniszternek nem az lenne a dolga, hogy azt jelentgesse be, hol, melyik cég ment tönkre, s hogy mennyi ember került az utcára. A szociális tárca vezetőjétől sem azt várják az emberek, hogy arról beszéljen, mennyi pénzt von el a kormány a szociális területtől.

– Bajnainak például a cégek megmentésének lehetőségeit kellene felvázolnia.
– Ez lenne a feladata. Érdemes lenne odafigyelni a nyugat-európai gyógymódokra. Mit is csinálnak a franciák vagy a britek? Ha csődközelbe kerül egy cég – a briteknél ez inkább a bankokra, a franciáknál a termelő vállalatokra is igaz –, akkor azt mondja az állam, hogy nem probléma, ha növekszik a költségvetés hiánya, mert ez a kisebb baj. A nagyobb: ha tönkremennek a cégek és a vállalkozások, amelyek ekkor utcára tesznek nagyon sok embert. Tehát beszáll a körforgásba, de nem államosít százszázalékosan, de anyagilag „részt vesz” ezekben a cégekben annak érdekében, hogy ne növekedjen a munkanélküliség. Ezt Magyarországon is meg lehetne tenni. Igaz, hogy rövid távon költségvetési kiadásnövekedéssel járna, és a hiányt is növelné, de hatalmas hasznot hajtana hosszú távon a cégek, az ipari kultúrák és persze a munkahelyek megmentése. Egyébként még az sem biztos, hogy a költségvetés hiányát ezek a lépések jelentősen növelnék. Ugyanis ha máshol abbahagyná a pocsékolást a kormány – a miniszterelnöknek és Veresnek új autó vásárlása, felesleges tanulmányok írattatása, gazdaságtalan, pocsékoló infrastrukturális nagyberuházások és még lehetne sorolni –, akkor lehet, hogy a költségvetési hiány növekedése is elkerülhető lenne.

– Amit mond, mind nagyon szépen hangzik, de azért ne feledkezzünk el az SZDSZ-ről, amely eleve a radikális államtalanításban találta meg önmagát, plusz az állami kiadások egyre nagyobb mértékű lefaragásában. Vagyis bukik a „mentőakció".
– Sajnos az MSZP sem gondolkodik másképpen, ám kétségtelen, hogy az SZDSZ alapértékei között szerepel az a tézis, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból. Ám ebben sem következetesek, hiszen ha komolyan vennék saját véleményüket, akkor az SZDSZ-frakciónak a Hankook gumigyár előtt kellene tüntetnie. A cégnek adott ingyen állami pénz ugyanis kemény állami beavatkozás volt a gazdaságba.

– Milliárddokkal lettek kibélelve.
– Ez is azt bizonyítja, hogy nem következetesek, még a látszatra sem adnak. Ha egy magyar céget kellene megsegíteni, azonnal „kiabálnának”, de a külföldi cégeket még a válság idején is hihetetlen mértékben támogatják a magyar adóforintokból. Nem azt mondom, hogy általában mindent államosítani kell, de krízis idején a legfontosabb a munkahelyek megőrzése. Vagyis ha az állam részben vagy egészében átveszi a súlyos helyzetbe került cégeket, akkor megmaradnak a munkahelyek. Ez pedig azért is kifizetődő lehet, mert valószínű, hogy a válság idején bajba került cégek többségét kellő szakértelemmel rendbe lehet hozni. Nem biztos, hogy a vállalat azért zár be, mert tényleg nincsen kereslet a termékeire, hiszen lehet, hogy emögött politika áll. Nyugat-Európában megfigyelhető most egy pozitív értelemben vett nacionalista szellemiség, amikor is a politikusok halkan megsúgják a hazai cégeiknek: zárják be a külföldi leányvállalatot, és vigyék haza a munkát, hogy otthon legyen minél több munkahely. Ezen esetekben különösen indokolt lenne az állami beavatkozás a cég továbbműködtetése érdekében.

– Később mit lehetne kezdeni ezekkel a cégekkel?
– El lehetne adni utána az állami részesedéseket. Itt lenne a lehetőség arra, hogy amit a rendszerváltáskor nagyon elrontottak – vagyis hogy a magyar gyárak többsége külföldi kézbe került –, most helyrehozzák. Jöhetne egy újabb privatizáció, tisztességes körülmények között. Részesedéshez juthatnának magyar emberek, kisvállalkozások, vagyis növekedhetne a magyar kézben lévő cégek aránya. Ehhez egy másfajta értékrend lenne szükséges, megtoldva a jövőről gondolkodás képességével.

– Ezzel a kormánnyal van lehetőség arra, hogy a magyar gazdaság talpra álljon?
– A gondolkodó, elemző szakember, aki látja a folyamatokat, pártállásra való tekintet nélkül láthatja, hogy ez a kormány reménytelenül a teljes csőd felé vezeti az országot, miközben cinikusan tovább költekezik, és tömi a barátai zsebét.

Csath Magdolna: Miről is szól valójában az IMF-fel kötött megállapodás?
2009-01-08 10:24 barikád.hu


A parlamentben és a sajtóban is sokszor elhangzott, hogy egy jelentős hitelfelvétel nem egy szűk kör – a kormány – magánügye, hanem nemzeti ügy. Az új hitelt ugyanis – éppen úgy, mint a korábbiakat – nekünk mindannyiunknak kell majd visszafizetnünk. A kormány azonban, az ellenzék ismétlődő kérésére sem avatta be sem az ellenzéket, sem pedig az állampolgárokat az IMF–fel kötött megállapodás részleteibe.
Sőt, mintha tudatosan összemosott volna dolgokat: először, a válságra hivatkozva vetette fel a további megszorítások, bér–, nyugdíj– és családi pótlék befagyasztások szükségességét, majd később ezeket, mint az IMF–fel kötött hitel-megállapodás feltételeit emlegette. Azonban a mai napig nem ismertek a megállapodás további részletei.

Közben már mintha az ellenzék is felhagyott volna azzal, hogy teljes képet kapjon a helyzetről. Pedig nem kellene! A megállapodások legfontosabb dokumentumai ugyanis megtalálhatók az IMF honlapján. A dokumentumok közül a legérdekesebbek a 2008. novemberi országtanulmány (IMF Country Report No 08/361, 39. oldal) és az ezt kiegészítő „szándéklevél” (Attachment I. Hungary: Letter of Intent, 15 oldal), valamint az ezeket kiegészítő elemzések. (Request for Stand–By Arrangement – Informational Annex, és Hungary – Assessment of the Risks to the Fund and the Fund’s Liquidity Position. 18. oldal.)
A szándéklevél egyébként külön dokumentumként is elérhető az IMF honlapján.

Figyelemre méltó továbbá a Washingtonban, november 6–án tartott sajtótájékoztató anyaga is. Foglaljuk most röviden össze az említett dokumentumok lényegét!

A sajtótájékoztató főbb gondolatai:

A sajtó munkatársainak az információt Anne–Marie Gulde, az IMF magyarországi misszióvezetője és James Morsink, az IMF európai osztályának részlegvezetője foglalta össze a következők szerint:

Magyarország egyike azoknak a feltörekvő országoknak, amelyeket elsőként ért el a globális pénzügyi válság. A válság kezelésére az IMF 12,3 milliárd euro–t hagyott jóvá.

A válságot kezelő program, nagyon helyesen, a pénzügyi– és a bankszektort kívánja megsegíteni. Szükség lesz továbbá a közszféra jelentős csökkentésére, ezen a területen a kiadások visszafogására azért, hogy Magyarország rövidtávú finanszírozása megoldható legyen. Ez egyben nagyobb teret nyit majd a magántevékenységnek a közszféra területén.

A program másik pillére a bankok megsegítése. Ezzel biztosítani lehet, hogy a bankok tőkéje magas szinten marad.

Az ország komoly válsága miatt az IMF–en kívül a nemzetközi közösség is belép a programba, amelynek keretében az Európai Unió és a Világbank is hitelt ad Magyarországnak. De tárgyalások vannak további pénzintézetekkel, például az EIB–vel (Európai Beruházási Bank) és az EBRD–vel (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) is. A probléma valóban nagy, de ezzel a pénzügyi támogatással elérhető, hogy a befektetők bizalma visszatérjen.

Ennek támogatására a kormány fontos lépéseket tesz: befagyasztja a béreket, megvonja a 13–dik havi fizetést a közszférában, ami gyakorlatilag fizetéscsökkentést jelent. A 13-dik havi nyugdíj összegét befagyasztja a 80000 forintos szinten, valamint teljesen megvonja azoktól, akik idő előtt mentek nyugdíjba. Ezen túl ahol csak lehet, további megszorításokat vezet be. Mindezek a megszorítások a nemzeti jövedelem kb. 2 %–át teszik ki ebben és a jövő évben.

Cél továbbá az is, hogy a jelenlegi 5.75 % körüli infláció 2009 végére 4 %–ra csökkenjen.

Már a sajtótájékoztató is sok érdekes, új információt tartalmaz. Elsősorban arra érdemes felfigyelni, hogy utalás történik a közszféra területén elvárt privatizációra, ami, mások mellett, az oktatás és az egészségügy területén megvalósítandó privatizációt jelentheti. Megdöbbentő továbbá az, hogy gyakorlatilag az embereket érintő megszorításokkal a nemzeti jövedelem 2 %–nak megfelelő megtakarítást vár el az IMF. Ez körülbelül 600 mrd forint. Érdekes módon éppen ennyi pénzt javasolt az IMF a bankok megtámogatására!

Most térjünk át a „szándéklevél” főbb gondolatainak ismertetésére! Dátuma 2008. november 4.
Címzettje Dominique Strauss–Kahn, az IMF vezérigazgatója.

A szándéklevél aláírói: Veres János pénzügyminiszter és Simor András MNB elnök. Nézzük, mit kértek és mit ígértek az IMF–nek!

Idézetek a levélből: „a pénzügyi válság kezelésére a kormány és az MNB programot dolgozott ki. Ennek pénzügyi támogatására kéri, hogy az IMF nyújtson készenléti hitelt egy 17 hónapos időtartamra, 12,5 mrd euro értékben. Ez és a további 6,5 mrd euro EU–s segítség azt mutatja majd, hogy a nemzetközi közösség támogatja a magyar kormány politikáját.

Fő céljaink a bankok megerősítése, a kormány finanszírozási szükségleteinek csökkentése, a pénzpiac likviditásának megőrzése és a befektetők bizalmának visszaszerzése.

A program teljesítését folyamatosan mérjük. Az IMF negyedévente ellenőrzi a program végrehajtását. Az első ellenőrzés 2009. február 15–ig, a második május 16–ig fog megtörténni. A kormány úgy gondolja, hogy a tervezett megszorítások elegendők lesznek a célok eléréséhez. De ha nem, akkor kész újabb megszorításokra a célok elérése érdekében.

A 2009–es év nagyon bizonytalan. Csökkenni fog a tőkebeáramlás, és romlanak a hitelfelvételi lehetőségek. A megszorítások miatt csökkenni fog a hazai kereslet, a külpiaci recesszió miatt pedig az export fog visszaesni.

2009–ben összességében 20 milliárd euro külső finanszírozási forrásra lesz szükség, amelyet biztosítani fog az IMF, az EU és a Világbank együttes támogatása.

A 2009. évi költségvetést módosítja a kormány, tovább csökkentve a kiadásokat. 2009–ben adócsökkentés nem lesz, és olyan adórendszer változás sem, amely csökkentené az állami bevételeket.

A megtakarításokat a kiadási oldalon kell elérni. 2008–hoz mérve 2009–re a kormány kiadásait 2 %–kal kell csökkenteni. Ezt bérbefagyasztással, a 13. havi fizetés eltörlésével a közszférában, a megtakarított 13. havi nyugdíjakkal, a szociális kiadások csökkentésével és valamennyi minisztérium kiadásainak mérséklésével lehet elérni. Viszont nem lesz megtakarítás az EU programokhoz szükséges önrészek biztosításánál.

A kormány 2010–ben is – ahogy arról az IMF–fel megállapodott – folytatni fogja a költségvetési kiadások csökkentését, hogy ezzel is visszanyerje a beruházók bizalmát. Ez újabb konvergencia programot jelent majd.

A kormány mindent megtesz a bankrendszer stabilitásának megőrzéséért is. Ennek keretében megoldást keres a lakosság eladósodásának kezelésére is. Az IMF–fel együtt kidolgozott, csak a bankok egy részére kiterjedő bank megmentő csomag készen áll a felmerülő problémák kezelésére.”

A levélrészletekből nyilvánvaló, hogy már jóval a megállapodás előtt megindultak a kormány és az IMF közötti egyeztetések, amelyekben a két fél között teljes volt az egyetértés abban, hogy a pénzvilág biztonságát minden áron és minden feltételek mellett biztosítani kell. A legmegdöbbentőbb azonban az, hogy jóval azelőtt, hogy ezekről a témákról a parlament szavazhatott volna – hiszen a szavazás ezekről a témákról december 15–én volt – a kormány nevében a pénzügyminiszter és az MNB elnök már beígérte az IMF–nek a bér és nyugdíjcsökkentő megszorításokat, tovább azt, hogy adócsökkentés és adórendszer átalakítás nem lesz.

Megígérte továbbá azt is, hogy bár mindenhol lesz megszorítás, az EU–s projektek továbbviteléhez szükséges önrészt a kormány biztosítani fogja. Ez pedig arra utal, hogy azok a nagy – többnyire infrastrukturális beruházások – folytatódhatnak, amelyek nyertesei elsősorban a külföldi nagyvállalatok.

A hazai kis– és közepes cégek, amelyek viszont munkahelyeket teremthetnének, és dinamizálhatnák a gazdaságot, semmire nem számíthatnak.

Mindezeket az ígéreteket a kormány az ellenzékkel és a társadalommal való egyeztetés nélkül, érdemi parlamenti vita nélkül november 4–én tette az IMF–nek.

A parlament elé pedig szavazásra a már beígért ügyek több, mint egy hónappal később, december 15–én kerültek. Ezek szerint a parlamenti vita színjátéknak tekinthető!

A szándéklevél alapján készült el az a tanulmány, amelyben a hitel feltételeit az IMF rögzítette. (IMF Country Report No. 08/361, 2008. november).

Ebben olvasható, hogy a kormány és az IMF közötti előzetes tárgyalások 2008. október 13–30 között zajlottak. A tárgyalásokon, többek között, Bajnai Gordon, Veres János, Simor András és pénzintézeti vezetők vettek részt.

A terjedelmes anyag tökéletes összhangban van a pénzügyminiszter és a bankelnök által aláírt szándéklevéllel azt érzékeltetve, hogy a szándéklevél tartalmát előzetesen egyeztették.

Ezen túl a tanulmány elemzi a magyar gazdaság helyzetét és a várható kilátásokat. Az elemzéseknél azonban egy szóval sem utal arra, hogy az ország bajba kerülése elsősorban a rossz kormánypolitikának, a pocsékolásnak és a korrupciónak köszönhető. Ehelyett ugyanazt mondja, mint a kormány: nevezetesen, hogy elsősorban a külső válság miatt került a gazdaság bajba. Ez is az összejátszás árulkodó jele.

Emeljünk ki néhány gondolatot az elemzésből!

„Az állandóság az EU–hoz csatlakozott 10 ország közül nálunk a legmagasabb. 2007 végén a GDP 66 %–a volt. A költségvetési hiány 2002 és 2006 között átlagosan magasabb volt, mint a nemzeti jövedelem – a GDP - 8 %-a. Azt a kérdést azonban nem teszi fel, hogy ennek mi lehetett az oka. Pedig indokolt lett volna feltenni, ugyanis 2002 és 2006 között még nem volt külső válság, ezért a hiányt nyilvánvalóan a kormány rossz munkája okozta. Az összes külső adósság 2007 végére elérte a nemzeti jövedelem 97 %–át. 2009–re ez az érték 115,8 %–ra fog nőni, az államadósság pedig eléri a nemzeti jövedelem 70,1 %–át.

Ezzel egyidőben a gazdaság 2009–ben zsugorodni fog. Csökkennek a beruházások és 2009–ben drámaian, 3,9 %–kal csökken majd a fogyasztás. A gazdaság összehúzódása miatt 2009–ben a munkanélküliség 8,5 % lesz. 2009–ben csökken és drágább lesz a cégek rendelkezésére álló hitel.

Gyengülhet továbbá a forint, ami növeli az ország adósságterheit. Ezeket azonban változatlanul törleszteni kell. A pénzügyi célok elérése érdekében szükség van a jelentős megszorításokra, amelyek között a tanulmány felsorolja pontosan azokat – bérbefagyasztás – stb. –, amelyeket a szándéklevél tartalmaz. Ugyancsak megerősíti, hogy adócsökkentésről nem lehet szó. Sőt, semmilyen más gazdaságösztönzésre sem lesz lehetőség. Az IMF folyamatosan elemzi a helyzetet, és szükség esetén újabb megszorításokra tesz javaslatot.

Az általános megszorítás csak két tételt nem érinthet: az EU–s projektek önrészét és az adósságtörlesztést. 2010–re az ország adóssága – figyelembe véve az IMF-es és a többi hitelt is – rendkívül magas lesz. Azonban az IMF nem tart attól, hogy Magyarország ne fizetné szabályosan és rendszeresen a tartozását, hiszen mindig is ezt tette. Különben is megvan rá a politikai akarat, mivel a kormány biztosította a megfelelő számú ellenzéki támogatást is. Azonban ennek ellenére a politikai kockázat nem jelentéktelen, vagyis a megkötött megállapodás az IMF számára is jelentős kockázattal járhat. Ennek ellenére a tanulmány befejező mondata az, hogy a kormánnyal egyeztetett programban bízik az IMF szakértői stábja, és ezért a 17 hónapra szóló igényelt hitelt megítéli a kormány számára.”

A már a szándéklevélben is említett módon az IMF folyamatos ellenőrzés alatt tartja az országot, amelynek keretében az MNB–t is átvilágítja.

Az országtanulmányból világossá válik, hogy Magyarországot az IMF gyámság alá helyezte, és csődbiztosként jár el velünk szemben.

Az is egyértelmű, hogy a pénzügyi csomag legfontosabb célja a pénzvilág bevételeinek folyamatos és bármilyen áron – akár a gazdaság jelentős recesszióba taszítása, és az emberek életszínvonalának drámai lerontása árán is – történő biztosítása.

Ezt a csomagot, - az anyagokból egyértelműen kiolvasható módon -, a kormány az IMF-fel együtt, a nemzet és az ellenzék háta mögött, teljes szándékazonossággal dolgozta ki. Ezt bizonyítja az is, hogy a hitelt 2010 március végéig lehet felhasználni. Azaz eddig lehet tovább eladósítani az országot, azután pedig a visszafizetés terheit esetleg másokra hagyni.

Az természetesen érdekes kérdés, hogy az ellenzék, illetve a mögötte lévő szakértői gárda miért nem keresett rá a tárgyalások anyagaira az IMF honlapján, illetve, hogy a mai napig miért nem beszél sokkal határozottabban az IMF megállapodás várható negatív hatásairól? Miért nem tájékoztatja az embereket a megállapodás további, még nem ismert részleteiről?

Ez azért is nagyon indokolt lenne, mert az ország eladósodottsága 2010–re elviselhetetlen méretet ölt. Az IMF további anyagai pedig arra utalnak, hogy „bármilyen helyzetbe is kerüljön az ország, az IMF elvárja, hogy a mindenkori kormány tudja majd a kötelességét, és akár újabb megszorításokkal is biztosítsa a hitelek visszafizetését, csökkentve ezzel az IMF kockázatát és védve az IMF pénzét”. (Idézet az IMF anyagból).

De hogyan lesz ez megvalósítható a leépülő, összeszűkülő gazdasággal, az oktatásból és az egészségügyből kivont pénzek miatt elkopó tudású és egészségű emberekkel? Miből és mivel fogunk így fizetni az IMF–nek? Esetleg a maradék állami és családi vagyonnal? A földdel, vízzel, középületekkel, családi házakkal?

Nem kellene erről mégiscsak egyeztetni a társadalommal?

Csath Magdolna
közgazdász


barikád.hu

Csath Magdolna: A munkanélküliség réme
2008-12-06 07:42:48

Egy héten belül több cég is leállította vagy korlátozta termelését. Egymást érik az elbocsátások. Többségük azoknál a cégeknél történik, amelyek a szakképzett, de mégis olcsó, ráadásul békés munkaerő miatt települtek hozzánk azzal a céllal, hogy az olcsó termelőhelyről az igényesebb piacokra exportálva tetemes profitot érjenek el. Gondban vannak e cégek hazai beszállítói is, az exportlehetőségek csökkenésével ugyanis a beszállítások iránti igény is mérséklődik.

Ezek a most tömeges elbocsátásokat végrehajtó cégek, mint például a Suzuki is, gyakorlatilag a rendszerváltás óta működnek nálunk. Jelentős adókedvezményekben és egyéb állami támogatásokban részesültek, és hatalmas összegeket vittek ki az országból. Nem lenne-e indokolt azt kérni tőlük, hogy most, amikor az országban válság van, járuljanak hozzá ők is a mielőbbi kilábaláshoz például úgy, hogy időszakosan lemondanak a még mindig élvezett előnyökről? Szerintem ez elvárható lenne, és így bizonyíthatnák, hogy nemcsak a kedvező adottságok gyors kihasználása céljából jöttek Magyarországra, hanem némi felelősséget is éreznek az ország iránt, amelynek erőforrásait: munkaerejét, vizét és levegőjét használva hosszú évekig sikeresen működhettek. Ezt diktálnák az üzleti etika játékszabályai is.

A nemzetközi kutatások szerint a társadalmi felelősség és az üzleti etika területén élenjáró cégek egyben versenyképesebbek is, mivel jó képet alakítanak ki magukról a piacon, és ezzel több vásárlót és jobb munkaerőt szerezhetnek. Ennek a viselkedésnek azonban egyelőre nyoma sincs nálunk. Sőt! Éppen ellenkezőleg! A kormány további támogatást kíván nyújtani a nálunk működő külföldi cégeknek, ami piacellenes és abszurd cselekedet. A bajok okát a támogatás nem fogja megszüntetni. Az ok ugyanis a válság és az abból következő keresletcsökkenés. A kormány támogatása viszont nem tud keresletet bővíteni, csupán a cégek anyagi helyzetének javulásához tud hozzájárulni. De miért kellene éppen most, amikor a kormány mindenkitől elvesz, mindenkitől áldozatvállalást kér, a külföldi cégeknek újabb támogatást adni ahelyett, hogy tőlük is áldozatvállalást kérne a kormány?

Ne feledjük, az a pénz, amelyet a külföldi cégeknek ad a kormány, felhasználható lenne az életszínvonal-csökkenés megállítására és ezen keresztül a hazai kis- és közepes vállalatok helyzetének javítására! A külföldi cégeknek nyújtott támogatás viszont csupán az ő pénzügyi helyzetüket fogja javítani, de a magyar gazdaság válságból való kilábalásához nem járul hozzá.

Egyébként már a válság előtt is a nálunk működő külföldi cégeknek juttatott állami támogatások összege, nemzetközi elemzések szerint, a nemzeti jövedelem 0,9 százaléka volt. Ez az érték máshol maximum 0,4 százalékot ért el. Tehát már az eddigi támogatás is messze magasabb, mint más országokban, csaknem annyi, amennyit az ország kutatás-fejlesztésre költ. Az EU-s támogatások döntő hányadát is ez a vállalati kör élvezi. A hazai kis- és közepes cégek pedig csupán három százalékhoz jutnak hozzá.

Ezek után mi indokolja a támogatások felfüggesztése helyett a növelésüket?

A magyar gazdaság már recesszióban van. A harmadik negyedévben a másodikhoz viszonyítva a bruttó hazai termék 0,4 százalékkal csökkent. Az ipari termelés szeptemberben 0,7 százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző év szeptemberében. A fizetési mérleg hiánya a második negyedévben 8,8 százalék volt, ami a nemzeti jövedelem 5,5 százaléka. Ez azt mutatja, hogy csökken a külföldi termelőtőke-behozatal és növekszik a profitkivitel. Egy nemzetközi bank szakértői szerint a magyar gazdaság szűkülése még csak elkezdődött, a súlyosabb gondok 2009-ben jelentkeznek. Ezért a munkanélküliség növekedése 2009 végéig is eltarthat. A gazdasági növekedés, szerencsés esetben, 2010–11-ben indulhat be, de az is elképzelhető, hogy csak később.

Figyelembe véve az elemzők előrejelzését, nem a gazdaság hazai szeletét, vagyis a hazai piacra termelő kis- és közepes vállalkozásokat, a kisközösségeket, a gazdákat kellene inkább helyzetbe hozni azért, hogy a növekedés mielőbb beindulhasson?

A nemzetközi válság miatt exportpiacaik szűkülésével küzdő külföldi cégek nem hoznak létre Magyarországon új munkahelyeket akkor sem, ha támogatást kapnak. Sokkal inkább az várható, hogy további munkahelyeket szüntetnek meg. A hazai vállalkozások viszont képesek lennének munkahelyteremtésre, ha a kormány javítaná a gazdasági környezetüket, például jelentős bürokráciacsökkentéssel, több pályázati és közbeszerzési lehetőséggel és az uniós pályázati pénzekhez való hozzáférés esélyeinek javításával.

A kormány legfontosabb dolga ma a munkahelyek megőrzése lenne. Ehelyett például Bajnai Gordon gazdasági és fejlesztési miniszter újabban leginkább az elbocsátások bejelentésével és nem a munkahelyek megőrzése érdekében tett intézkedéseivel hívja fel magára a figyelmet. Ma az ország gazdasága egy lefelé menő spirál mentén mozog. Ezt megfordítani régi módszerekkel, például megszorításokkal és a külföldi cégek támogatásával, nem lehetséges. Munkahelyeket teremtő, az életminőséget javító megoldásokra van szükség. Ilyenek vannak. Az emberek, a kis cégek tele vannak ötletekkel. A kreatív energiákat azonban a kormány visszafojtja azzal, hogy az emberektől és a kis cégektől egyre többet vesz el. Így pedig nem lehet kijönni a válságból, nem lehet beindítani a gazdasági növekedést. De ha nem indul be a növekedés, akkor miből és ki fizeti majd vissza a régi hiteleket és az új IMF-es hitelt?

magyarhirlap.hu

A fejlődő világ gyarmatává válhat Magyarország
Csath Magdolna: A pénzügyi krízis csak előre hozta a csődközeli állapotot
2008. november 7. 10:15


Lippai Roland
A nemzetközi pénzvilág érdekeit tartják szem előtt a magyar társadalom érdekei helyett Gyurcsányék Csath Magdolna szerint. A közgazdászprofesszor úgy látja: a kormány totálisan elhibázott gazdaságpolitikája, az Európai Unió szelektív vaksága, a nagy külföldi cégek elvtelen támogatása és a hazai – főleg kis- és közepes – cégek víz alá nyomása az oka Magyarország jelenlegi válságának. Mindezt a pénzügyi válság csak siettette, nem előidézte. Magyarországot már nem a fejlett országok között tartják számon, hiszen már ott tartunk, hogy India telepíti ide „piszkos üzemeit”, amelyeknek általában gyarmatokon találnak helyet. Leírtak minket. Interjúnk.

– Megtörtént, amire senki sem gondolt az elmúlt években: Magyarország az IMF-től kért és kapott egy óriási hitelcsomagot, azt pedig mindenki tudja, hogy „ingyenhitel” nincsen. Mik lehetnek az okai annak, hogy az Európai Unióban eddig példátlan módon ilyen típusú mentőövre szorult rá hazánk?
– Magyarország jelenlegi siralmas helyzetéért egyértelműen az elmúlt 3-4 év elhibázott gazdaságpolitikája a felelős: ez az oka annak, hogy egyáltalán felmerülhetett az IMF, a Világbank, illetve az Európai Unió mentőcsomagjának gondolata. Magyarországon 2001–2004 között még átlagosan 4 százalékos volt a gazdasági növekedés, míg a rossz döntések sorozatának eredményeként 2007-ben már csak 1,3 százalékkal nőtt a gazdaság teljesítménye, idén pedig már egy százalék alatt lesz. A költségvetési tervezet ki tudja már, hányadik javítgatása pedig már a szakmai hozzáértés teljes hiányára, a kapkodásra is rámutat. Jövőre pedig a magyar gazdaság bővülése szóba sem jön: nemcsak megáll a fejlődés, hanem beindul a leépülés is. Jelenleg 1 százalékos összehúzódásról beszél a kormány, de a tervezett megszorítások miatt ez biztosan nagyobb lesz. A lejtmenet gyorsulása világosan látható.
– Miből áll ez az elhibázott gazdaságpolitika?
– Megnövekedett a költségvetési hiány, emellett újra jelentős növekedésnek indult az államadósság összege is. Tudjuk, hogy egy család költségvetésében is akkor kezd növekedni a deficit, ha kevesebb a bevétel a vártnál, a kiadások szintje pedig emelkedik. Súlyosabb a helyzet, ha a kettő együtt történik. Szembe kell nézni azzal, hogy mi az, ami a bevételi oldalon hiányzik. Eszerint hiányoznak azok az adóbefizetések, amelyeknek normális piaci körülmények között az itt működő külföldi cégektől kellene befolyniuk a magyar költségvetésbe.

– Most a multinacionális cégekről beszélünk?
– Alapvetően róluk, azokról a cégekről, amelyek egyébként Magyarországon az export nagy részét adják. Ám e vállalatok döntő többsége adókedvezményt élvez. Még olyan is van, amely közvetlen állami támogatást kap, ennek költségei pedig már a kiadási oldalon jelennek meg. A multik adóbefizetései mellett hiányoznak még azoknak a kis- és közepes vállalkozásoknak (kkv) az adóbefizetései is, amelyek az európai uniós csatlakozás óta tönkrementek. Tudomásul kell venni azt is: a csatlakozás óta nagyon sok cég dobta be a törülközőt.

– Nagyságrendileg mennyi ilyen becsődölt cégről lehet szó?
– Nem tudok számot mondani, ám az azért érzékelhető, hogy folyamatosan csökken a kis- és közepes vállalkozások száma Magyarországon. Én érdeklődtem a KSH-nál: nem tudtak erre vonatkozó adatokat szolgáltatni. Úgy látom, ez a negatív tendencia is csak fokozódni fog. Emellett gondnak látom azt is: amióta beléptünk az EU-ba, a magyar kormány a források nagy részét az úgynevezett nagy projektekre összpontosítja. Olyan infrastrukturális beruházásokra gondolok, amelyek jók lehetnek egy adott régiónak – például egy autópálya esetében –, de nem volt szükség minden ilyen nagy beruházásra. Kiváltképpen, hogy egyébként sem volt valami erős a magyar gazdaság. Az építkezés ára meg többszöröse annak, mint amibe a hasonló beruházások kerülnek más országokban. Miről van szó? Elhibázott célok drágán valósulnak meg, egyszóval gőzerővel megy a kormányzati pazarlás. Ez pedig sokszorosan csapolja a magyar büdzsé kiadási oldalát, hiszen ezeknek a beruházásoknak egy része uniós támogatást is élvez, ehhez pedig minden esetben szükség van önrészre is.

– És ezek a pénzek nem is nagyon maradnak az országban.
– Mivel a beruházók többsége külföldi cég, így az Európai Unió és a magyar kormány által e projektekbe invesztált pénz nagy része a megtermelt profitokon keresztül egyszerűen kimegy az országból. Persze az építmények, a beruházások produktumai itt maradnak, ám ha ezekkel a pénzekkel a magyar kkv-kat támogatták volna, akkor a források is az országban maradtak volna. Sőt még adóbevétel is keletkezhet ebben az esetben. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a magyar cégek esetleg fenntartható fejlődést lehetővé tevő ipari és szolgáltatási tevékenységeket valósíthattak volna meg, amely tevékenységek, például válságok idején – mint most is –, stabilizálhatnák a gazdaságot.

– És mi a helyzet a korrupcióval? Aggasztóak a magyar vonatkozású hírek.
– A Transparency International legutolsó jelentése szerint Magyarország a korrupciós listán 2007-től az idei esztendőre 8 helyet esett vissza. Egyes számítások szerint évi kétszázmilliárd forintba is belekerül a magyar állampolgároknak a korrupció. Csak úgy tudok fogalmazni: amit el lehetett rontani, ez a kormány el is rontotta.
– Hogyan kellene felhasználni a pénzeket?
– Manapság azok az országok képesek jól fejlődni, azokat nem érinti keményen a válság, amely országok tudással versenyeznek, vagyis különleges iparágakat fejlesztenek ki. Azok pedig, amelyek egyszerű termékeket gyártanak, lemaradnak. Az autógyártás például már nem tekinthető „high-tech” területnek.

– Gondolom, a gumigyártás sem az...
– Így van, az sem az. De továbbmegyek: a szórakoztató elektronika sem, tehát a televízió meg a különféle híradástechnikai eszközök gyártása sem számít annak. Ezek ma már nem tekinthetők újszerű termékeknek, így nem lehet velük jelentősebb többletértéket termelni. Ennek ellenére többségében pontosan ilyen gyárak működnek Magyarországon... És nemcsak arról van szó, hogy korábban ilyen cégek települtek ide, hanem jelenleg is ilyen cégeket támogat a kormány. Elég csak a két gumigyárra gondolni, vagy éppen a Mercedes-beruházásra. Utóbbi cégnek az éves bevétele meghaladja az egyéves magyar nemzeti jövedelem szintjét. Hogyan jöhet az szóba, hogy Magyarország adókedvezményt, illetve támogatást ad egy ilyen volumenű vállalatnak? A pontos számokkal még most sem vagyunk tisztában, nem nyilvánosak az adatok. Többek között ez vezetett el a költségvetési hiány növekedéséhez, majd a folyamatos hitelfelvételekkel pedig az államadósság duzzadásához is. A bevezetett konvergenciaprogram pedig tovább „ütötte” a gazdaságot, magával hozva a további teljesítménycsökkenést. Vagyis ha nincs pénzügyi válság, a magyar gazdaság előbb-utóbb akkor is kutyaszorítóba kerül, akkor is beáll a csődközeli állapot. Kimondottan jól jött a magyar kormánynak a globális krízis.

– Erre hivatkozva keményen neki lehet menni a közszolgáltatásoknak, a szociális juttatásoknak is.
– Nem tudom bizonyítani, de az a gyanúm: ez a kormányzat már jó ideje szeretett volna nekirontani a közszolgáltatásoknak. Emlékezzünk, hogy mit műveltek az egészségügyi rendszerben, Horváth Ágnessel az élen. De a Magyar Bálint vezette oktatási „reform” sorsa is intő jel: az sem állt le, csak átalakulva folytatódik. Az egész történet a privatizációról, a nemzeti vagyon még megmaradt elemeinek megszerzéséről szólt.

– A privatizáció, az egészségügyi rendszer profitalapokra helyezése az SZDSZ vesszőparipája.
– Nincs még egy olyan ország, ahol megeshet az, ami az egri kórház ügyében történik, vagyis hogy ilyen erőszakosan, tisztességtelenül meg lehet kaparintani egy vagyontárgyat. Hiszen itt is egy vagyontárgyról, a kórházról, illetve a működtetéséből származó profitról és a megkapható állami pénzekről van szó. Úgy gondolom, a korábbi koalíció, majd a kisebbségi kormány már korábban is a most bejelentett intézkedések mellett volt, csak nem mertek még nyíltan szembemenni a társadalommal. Ráadásul az ideológiai alapállásuk is hazugság; azt hirdetik, hogy kormányuk baloldali. Semmi közük nincsen a baloldali értékekhez. Ennek az értékrendnek a világon szinte mindenütt a munkaerő védelme, a dolgozók tisztességes munkakörülményeinek biztosítása a célja. Magyarországon a munkavállalókkal bármit meg lehet tenni. Dolgoznak hétvégén, ünnepekkor, ha gyermek születik, semmi sem számít. Sem ez, sem a globális nagytőke támogatása nem baloldali mentalitás. A kis- és közepes cégeket, a középosztályt kellene megerősíteni, illetve fellépni a szegénység ellen. Tehát a „baloldali látszat” fenntartása is közrejátszhatott abban, hogy direkt módon nem mentek neki a közszolgáltatásoknak. Most viszont, a válságra hivatkozva, kényszerhelyzetről beszélnek, és erre hivatkozva teszik meg azokat a lépéseket, amelyekre mindig is készültek.

– A kormány próbálja bagatellizálni ezt az egész hitelfelvételt, játszik a kamatszámokkal, holott a hitelt vissza kell fizetni, és ilyen összegeknél a legminimálisabb kamatteher is hatalmas erőfeszítéseket igényel a társadalomtól. Ez pedig mindig egy spirálhoz vezet, ráadásul szinte sosem lehet az ilyen hiteleket „rövid idő” alatt visszafizetni. Milyen üzenete van a fejlett világ felé annak, hogy Európa közepén sor kerülhet egy ilyen generációkat eladósító aktusra? Azt mondják Gyurcsányék, vésztartalékról van szó, ám senki nem lehet olyan naiv, hogy ne tudja: úgyis hozzányúlnak, ha másért nem, a fennálló hiteltartozások finanszírozásáért.
– Így van... És ehhez még hozzátenném: tudjuk, hogy Magyarország nem tartozik a fejlett országok közé. Hazánk ma már kevésbé fejlett, mint amikor belépett az EU-ba, és alacsonyabb szinten van a rendszerváltás idején meglévő állapothoz képest is. Folyamatosan visszafelé megy az ország, erre az egyik legjobb példa, hogy a fejlődő országok – mint például India is – gumigyárat hoznak Magyarországra. Az ilyen piszkos, környezetszennyező, rosszul fizető munkákat, mint korábban említettem, általában a gyarmatokra „száműzik”.

– Akkor ez egy súlyos jelzés a fejlettségünket illetően?
– Attól tartok, hogy Magyarországot az Európai Unióban is leírták. Nagy gond, hogy az EU szeme előtt történik mindaz, ami itt az utóbbi években végbemegy. Az unió szégyellheti magát, hiszen mivel minden adathoz hozzáférnek, pontosan láthatták, milyen folyamatok jellemzik Magyarországot, láthatták, hogy a kormány mennyire rossz gazdaságpolitikát folytat, miközben pazarol is. Őket valószínűleg csak az érdekelte, hogy a hazánkban működő uniós cégek ne találkozzanak semmilyen olyan tényezővel, ami a profitjuk növelésének útjában állna. Az EU-ban is politikusok dolgoznak, őket is a gazdasági érdekkörök mozgatják. Csak a költségvetési hiány leszorítása érdekelte őket, holott a versenyképességi mutatók – kormányzati hitelesség, minőség, átláthatóság és a korrupció mértéke – tekintetében évente figyelhető meg a lecsúszás, a legnagyobb hanyatlás pedig éppen a mostani kormányzás utóbbi három évében következett be. Az utóbbi három évben 15 hellyel esett vissza Magyarország a vezetés színvonala tekintetében a nemzetközi versenyképességi listán, ennek pedig jeleznie kellett volna Brüsszel felé: ezt az országot nagyon rosszul vezetik. Nem lehet véletlen, hogy az IMF mindig akkor tűnik fel, amikor az MSZP és az SZDSZ próbálja meg kormányozni az országot. Rossz gazdaságpolitika, aztán megszorítások, majd jön a hitelfelvétel és az IMF. Mikor volt ilyen legutoljára? A Bokros–Surányi-korszakban. Tudjuk, mivel járt a ténykedésük.

– Az IMF-féle megoldás az egyetlen?
– Nem. De másféle megoldás szóba sem került. Aki pedig más véleményen volt, azt nem hallgatták meg. Elhihető, hogy ennyire rossz szakemberek? De vajon az IMF miért éppen arra az időszakra tette lehetővé a pénz elérését, amely alatt, ha nem lesz előbb változás, ez a kormány van hatalmon? Szerintem még az is elképzelhető, hogy ez a kormány a nemzetközi pénzvilág érdekeit szolgálja ki. Vagyis nem a magyar érdekeket képviselik. Egy probléma esetén mindig több megoldás is szóba jöhet. A mostani kormány azonnal hitelért kilincselt. Baj esetén minimum az ellenzékkel kell tárgyalni, de jelen esetben társadalmi párbeszédre lett volna szükség, hiszen egy egész ország, sőt generációk sorsáról van szó. Erre zárt ajtók mögött eldöntötték, hogy mi legyen a „terápia”. Az IMF csak egy volt a lehetőségek között, hiszen lehetett volna több pénzt kérni a banki alapoktól is. Nagyon úgy néz ki, minden előre le volt már tárgyalva. Az utóbbi időszak már csak arról szólt: rá kell vezetni az információk, a tervezett intézkedések csepegtetésével a magyar társadalmat a várható megszorítások elfogadására. Mindennek megtetőzéseként pedig még a Gyurcsány-kormányt ki is kell kiáltani az ország „megmentőjének”. Ekkora cinizmust nehéz elviselni.

Csath: Fordítva ül a lovon a magyar kormány
Gazdaságélénkítő intézkedésekre van szükség
2008. október 22. 08:01


Forrai Mária Melinda
„A kormány elképzelése arról, hogyan kell kilábalni a válságból, abszolút irracionális” – jelentette ki az MNO-nak Csath Magdolna közgazdász. Bár a pénzügyi válság miatt számos ország kiadáscsökkentő intézkedéseket tervez, lényeges különbség, hogy a hangsúlyt a gazdaság élénkítésére helyezik, és kiemelt figyelmet fordítanak a fejlesztésekre. A magyar kormány viszont „fordítva ül a lóra”: a gazdaság azon szereplőitől készül elvonni a pénzt, akik fellendülésben a legfontosabb szerepet játszhatnák: a vállalkozásoktól és a munkavállalóktól.

„A megszorítás egyébként növelni fogja az ország eladósodottságát” – jelentette ki lapunknak Csath Magdolna. Ha csökkenteni akarjuk a költségvetési hiányt vagy több adót kell kivetni, vagy vissza kell fogni a kiadásokat. A gazdasági növekedés emiatt még inkább csökkenni fog.

Ez azt jelenti, hogy számos cég kényszerül bezárni a kapuit, amely elbocsátásokhoz, növekvő munkanélküliséghez vezet. Ez ugyancsak csökkenti a bevételt, hiszen egyfelől kevesebb cég, másfelől kevesebb munkavállaló fog adót fizetni. A bevételkiesést pedig innentől csak egyféleképpen lehet ellensúlyozni: újabb hitelek felvételével. Az ország tehát könnyen belekerülhet az adósságcsapdába.

A közgazdász úgy látja: érdemes lenne Németország példáját követni, ahol a pénzügyi válság miatt éppen az a döntés született, hogy a költségvetési hiány csökkentését fel kell függeszteni, fontosabb ugyanis, hogy ne legyen gazdasági recesszió.

A német pénzügyminiszter a múlt héten jelentette be, hogy 2009-ben csak mintegy 0,9 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Ennek oka, hogy az ország legfontosabb felvevő piaca az Egyesült Államok, ahonnan a válság kiindult. A németeknek tehát az amerikai gazdaság miatt vannak nehézségei. Magyarország legfőbb felvevő piaca éppen Németország, így hozzájuk kellene igazodnunk, és az ő példájuk lenne számunkra is megszívlelendő – mutat rá a szakember.

A kis cégek oldhatják fel az apátiát

„Egészen más út kell ahhoz, hogy az országot sikeresen kiemeljük a válságból” – hangsúlyozta Csath. Pénzt kell pumpálni a gazdaságba, ehhez több eszköz áll rendelkezésre. Az adócsökkentés mellett azokat a cégeket kell támogatni, amelyekben van növekedési lehetőség: ezek pedig a kis-és középvállalkozások, amelyeket nem érinti olyan súlyosan a válság, mint a nagy nemzetközi cégeket –emelte ki a szakember. Hozzátette: csak a kisvállalkozások oldhatják fel a teljes gazdasági apátiát.

A közgazdász arra is kitért, hogy még közgazdasági szempontokat elemezve sem mindegy, hogyan érzik magukat az emberek egy államban. Az utóbbi évek sorozatos megszorító intézkedései, a növekvő munkanélküliség és a csökkenő reálbérek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma Magyarországon egyszerűen nem érzik jól magukat az itt élő, dolgozó emberek. Márpedig aki nem érzi jól magát, nem is tud értelmesen dolgozni, nem tudja megfelelően kiaknázni sem a képességét, sem a lehetőségeit.