A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fricz Tamás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fricz Tamás. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. április 3., péntek
Demonstráció!
Tömegmegmozdulás lesz holnapután Budapesten. A Civil Összefogás Fórum - amely március 27-én alakult 124 civilszervezet részvételével, s a belépők száma napról napra növekszik - gigademonstrációt szervez vasárnap délután két órára a Hősök terére. A cél az előrehozott választások követelése.
2009. április 3., 14:06
Olyan mély a politikai, gazdasági és erkölcsi válság Magyarországon, hogy a civilek, az állampolgárok nem hallgathatnak. Nem várhatják meg, hogy rájuk dőljön a ház - s ezért ki kell lépniük az "úgyis a fejünk felett döntenek el mindent" Kádár-kori mentalitásából. A már hetedik éve regnáló balliberális kormány totális csődbe vitte az országot, s képtelen a helyzet orvoslására, tehetetlenül vergődik. Ezért a civileknek meg kell szerveződniük, ki kell fejteniük véleményüket a mai helyzetről, a lehetséges kiútról. Az átfogó válság leküzdése nem képzelhető a civilek, a polgárok segítsége, kezdeményezései és támogatása nélkül. Ám az is tény, hogy most a legégetőbb, mindent megelőző feladat a politikai és immáron kormányválság megoldása. Ezért minden más kérdés - elszegényedés, szociális válság, nyomor, munkanélküliség, társadalmi feszültségek, atomizáció - megoldása azzal kezdődhet el, ha a parlament feloszlik, és előre hozott választás révén a hosszú agónia után végre társadalmi felhatalmazással és bizalomháttérrel rendelkező kormány kezdheti meg a munkáját.
Szégyenletes, ahogy a mai kormány a végső pusztulásig ragaszkodik a hatalomhoz. Szánalmas volt az elmúlt napok vergődése, ahogy a szocialisták - s ne feledjük, a szabad demokraták - vásári komédiába illően adták-vették a miniszterelnöki neveket: 18 név fordult meg és tűnt el a süllyesztőben. Ez világcsúcs, de nem válik a két baloldali párt dicsőségére. A "végső megoldás" pedig, Bajnai Gordon személye egészen meghökkentő, hiszen a vállalkozói múltja furcsa dolgokkal terhes, ezek közül is "kiemelkedik" a Hajdú-Bét-ügy, amelynek "eredménye" több száz család elszegényedése és kilenc családfő öngyilkossága.
És azért is nevetséges, mert Bajnai, a levitézlett kabinet tagjaként részese a kiábrándító kormányzati teljesítménynek, amelyet az elmúlt években tapasztaltunk. Ő lenne a megoldás? Ezt lenne a változás szele? Engem ez a váltás leginkább a Rákosi-Gerő cserére emlékeztet. 1956 nyarán már benne volt a levegőben, hogy a rettegett vezér talán távozik - mondta is a pesti vicc, hogy Rákosi talán nem is cseresznye, hanem meg(g)y -, persze nem önszántából, s nem is demokratikus választás révén, hanem természetesen moszkvai ukáz alapján. Ugye kísértetiesen hasonlít Rákosi távozása Gyurcsány lelépéséhez? Hisz minden jel arra mutat, hogy menetelének legfőbb oka: üzleti körök Brüsszelben világossá tették neki, már nem bíznak benne, új kormányfő kell.
1956-ban Rákosi után jött a megváltó: Gerő Ernő... És 2009-ben is jönne az új megváltó: Gyurcsány helyett Bajnai. Nem vicces ez, elvtársak? Csak egyet nem kellene elfelejteni: Gerő színre lépése után nem sokkal következett be október 23-a. A többit tudjuk.
A szocialisták és szabad demokraták szánalmas, mutyizós kamarillapolitikát folytatnak, tíz-húsz ember akarja eldönteni, hogy ki legyen a kormányfő, és milyen kormánya legyen az országnak. A konstruktív bizalmatlansági indítvány mint megoldási módozat már eleve felvet alkotmányos aggályokat is, és ahogy az államfő is világossá tette, a legkevésbé demokratikus megoldás, csak időhúzásnak jó. Persze az elnök megkapta a magáét a baloldaltól, mert nem a szájuk íze szerint beszélt. A két baloldali párt néhány nap alatt képes volt nevetségessé tenni a miniszterelnöki pozíciót és támadni az államelnöki intézményt. Ezzel a demokrácia maradék tekintélyét is igyekeznek szétrombolni. Ezért szükséges, hogy az emberek hatalmas demonstrációval is kifejezésre juttassák: ebből elég volt! A parlament oszlassa fel magát, és jöjjenek az előre hozott választások.
A kormány permanensen figyelmen kívül hagyja az emberek véleményét, és a rajta kívül álló körökét is. Pedig ma már előre hozott választásokat szeretnének a hazai és külföldi pénzügyi szervezetek, neves gazdasági szakemberek, ezt hangoztatja egyre több baloldali közéleti ember, ezt kérik az egyházak, ezt javasolja a Fitch Rating hitelminősítő intézet, és így tovább. De a legfontosabb: a friss felmérések alapján a megkérdezettek elsöprő többsége, lassan a kétharmada (!) ugyanezt akarja. Nyugodtan mondhatjuk: ez ma már egyértelműen társadalmi akarat. Ha még ezek után sem adják be a derekukat a szocialista és szabad demokrata urak és elvtársak, akkor valójában mitől más Magyarország, mint egy szűk elit által diktatórikusan, az emberek és mindenki akarata ellenére fogva tartott banánköztársaság?
Itt az ideje a paradigmaváltásnak! A rendszerváltás óta eltelt időben a civil társadalom teljes egészében kimaradt a demokráciából, érdekérvényesítő képessége, a döntésekben való részvétele gyakorlatilag nulla. Zárt elitdemokrácia alakult ki az elmúlt húsz évben, amit fel kell törni. El kell kezdeni a második rendszerváltást, amely megteremti a társadalom aktív részvételén alapuló demokráciát. Ez az egyedüli garancia arra, hogy a diktatórikus kormányzati törekvések végleg háttérbe szoruljanak.
Ennek első és látványos lépése lenne az előre hozott választás kikényszerítése.
(Fricz Tamás, Magyar Hírlap)
Tömegmegmozdulás lesz holnapután Budapesten. A Civil Összefogás Fórum - amely március 27-én alakult 124 civilszervezet részvételével, s a belépők száma napról napra növekszik - gigademonstrációt szervez vasárnap délután két órára a Hősök terére. A cél az előrehozott választások követelése.
2009. április 3., 14:06
Olyan mély a politikai, gazdasági és erkölcsi válság Magyarországon, hogy a civilek, az állampolgárok nem hallgathatnak. Nem várhatják meg, hogy rájuk dőljön a ház - s ezért ki kell lépniük az "úgyis a fejünk felett döntenek el mindent" Kádár-kori mentalitásából. A már hetedik éve regnáló balliberális kormány totális csődbe vitte az országot, s képtelen a helyzet orvoslására, tehetetlenül vergődik. Ezért a civileknek meg kell szerveződniük, ki kell fejteniük véleményüket a mai helyzetről, a lehetséges kiútról. Az átfogó válság leküzdése nem képzelhető a civilek, a polgárok segítsége, kezdeményezései és támogatása nélkül. Ám az is tény, hogy most a legégetőbb, mindent megelőző feladat a politikai és immáron kormányválság megoldása. Ezért minden más kérdés - elszegényedés, szociális válság, nyomor, munkanélküliség, társadalmi feszültségek, atomizáció - megoldása azzal kezdődhet el, ha a parlament feloszlik, és előre hozott választás révén a hosszú agónia után végre társadalmi felhatalmazással és bizalomháttérrel rendelkező kormány kezdheti meg a munkáját.
Szégyenletes, ahogy a mai kormány a végső pusztulásig ragaszkodik a hatalomhoz. Szánalmas volt az elmúlt napok vergődése, ahogy a szocialisták - s ne feledjük, a szabad demokraták - vásári komédiába illően adták-vették a miniszterelnöki neveket: 18 név fordult meg és tűnt el a süllyesztőben. Ez világcsúcs, de nem válik a két baloldali párt dicsőségére. A "végső megoldás" pedig, Bajnai Gordon személye egészen meghökkentő, hiszen a vállalkozói múltja furcsa dolgokkal terhes, ezek közül is "kiemelkedik" a Hajdú-Bét-ügy, amelynek "eredménye" több száz család elszegényedése és kilenc családfő öngyilkossága.
És azért is nevetséges, mert Bajnai, a levitézlett kabinet tagjaként részese a kiábrándító kormányzati teljesítménynek, amelyet az elmúlt években tapasztaltunk. Ő lenne a megoldás? Ezt lenne a változás szele? Engem ez a váltás leginkább a Rákosi-Gerő cserére emlékeztet. 1956 nyarán már benne volt a levegőben, hogy a rettegett vezér talán távozik - mondta is a pesti vicc, hogy Rákosi talán nem is cseresznye, hanem meg(g)y -, persze nem önszántából, s nem is demokratikus választás révén, hanem természetesen moszkvai ukáz alapján. Ugye kísértetiesen hasonlít Rákosi távozása Gyurcsány lelépéséhez? Hisz minden jel arra mutat, hogy menetelének legfőbb oka: üzleti körök Brüsszelben világossá tették neki, már nem bíznak benne, új kormányfő kell.
1956-ban Rákosi után jött a megváltó: Gerő Ernő... És 2009-ben is jönne az új megváltó: Gyurcsány helyett Bajnai. Nem vicces ez, elvtársak? Csak egyet nem kellene elfelejteni: Gerő színre lépése után nem sokkal következett be október 23-a. A többit tudjuk.
A szocialisták és szabad demokraták szánalmas, mutyizós kamarillapolitikát folytatnak, tíz-húsz ember akarja eldönteni, hogy ki legyen a kormányfő, és milyen kormánya legyen az országnak. A konstruktív bizalmatlansági indítvány mint megoldási módozat már eleve felvet alkotmányos aggályokat is, és ahogy az államfő is világossá tette, a legkevésbé demokratikus megoldás, csak időhúzásnak jó. Persze az elnök megkapta a magáét a baloldaltól, mert nem a szájuk íze szerint beszélt. A két baloldali párt néhány nap alatt képes volt nevetségessé tenni a miniszterelnöki pozíciót és támadni az államelnöki intézményt. Ezzel a demokrácia maradék tekintélyét is igyekeznek szétrombolni. Ezért szükséges, hogy az emberek hatalmas demonstrációval is kifejezésre juttassák: ebből elég volt! A parlament oszlassa fel magát, és jöjjenek az előre hozott választások.
A kormány permanensen figyelmen kívül hagyja az emberek véleményét, és a rajta kívül álló körökét is. Pedig ma már előre hozott választásokat szeretnének a hazai és külföldi pénzügyi szervezetek, neves gazdasági szakemberek, ezt hangoztatja egyre több baloldali közéleti ember, ezt kérik az egyházak, ezt javasolja a Fitch Rating hitelminősítő intézet, és így tovább. De a legfontosabb: a friss felmérések alapján a megkérdezettek elsöprő többsége, lassan a kétharmada (!) ugyanezt akarja. Nyugodtan mondhatjuk: ez ma már egyértelműen társadalmi akarat. Ha még ezek után sem adják be a derekukat a szocialista és szabad demokrata urak és elvtársak, akkor valójában mitől más Magyarország, mint egy szűk elit által diktatórikusan, az emberek és mindenki akarata ellenére fogva tartott banánköztársaság?
Itt az ideje a paradigmaváltásnak! A rendszerváltás óta eltelt időben a civil társadalom teljes egészében kimaradt a demokráciából, érdekérvényesítő képessége, a döntésekben való részvétele gyakorlatilag nulla. Zárt elitdemokrácia alakult ki az elmúlt húsz évben, amit fel kell törni. El kell kezdeni a második rendszerváltást, amely megteremti a társadalom aktív részvételén alapuló demokráciát. Ez az egyedüli garancia arra, hogy a diktatórikus kormányzati törekvések végleg háttérbe szoruljanak.
Ennek első és látványos lépése lenne az előre hozott választás kikényszerítése.
(Fricz Tamás, Magyar Hírlap)
2009. március 22., vasárnap
Fricz Tamás, Bogár László: „Ha másképp nem megy, utcára az előre hozott választásokért!”
Ha másképp nem megy, akkor az utcáról kell kikényszeríteni az előre hozott választásokat – jelentette ki Fricz Tamás az MNO-nak. A valódi ellenzék és a magyar társadalom nem hagyhatja újra, hogy a bukott kormányzó elit ismét egymás között döntse el, hogy mi legyen Magyarországgal – tette hozzá a politológus. A kérdés az: diktatúra vagy demokrácia. Kiszelly Zoltán úgy látja: az „új kezdet” illúziójával házal Gyurcsány.
Ez a mostani lépés tökéletesen beleillik Gyurcsány eddigi politikájába, az ő és az MSZP egyetlen célja, hogy elkerüljék az előre hozott választásokat – jelentette ki az MNO-nak Fricz Tamás. A politológus kiemelte, hogy ez a húzás lélektanilag is hatást kíván gyakorolni a közvéleményre, Gyurcsány az „új kezdet” illúzióját adná el ezzel. Ebben az a veszély is benne rejlik – folytatja a politológus –, hogy a korábban éppen a már nemzetközileg is politikai kalandornak számító Gyurcsány miatt szétszéledt szocialista tábor újra összejön, a korábbi elfordulók visszatalálnak a párthoz.
Kiss Péter, Bokros Lakos, Bajnai Gordon jöhet számításba mint lehetséges jelölt – teszi hozzá Fricz Tamás, aki arra is felhívja a figyelmet: várható volt, hogy Gyurcsány magától mond le, s nem várja meg, amíg „elkergetik”. Így akar „morálisan megemelkedni”, olyan látszatot kelteni, mint aki az „ország üdvéért mindenre képes”.
Fricz Tamás állítja, hogy az ellenzéknek, a Fidesznek és a társadalomnak immár nem szabad hagynia, hogy a morálisan elhasználódott MSZP és Gyurcsány újra a társadalom kizárásával, kamarillapolitikával egymás között mutyizzák le, mi legyen az országgal. A politológus emlékeztetett: Őszöd óta az MSZP és köre mindig kiállt Gyurcsány mellett, nincsen morális alapjuk ahhoz, hogy egymás között rendezzék el Magyarország ügyeit.
Amikor a kormányfő lemond, lemond a kormány is, egy normális demokráciában ilyenkor előre hozott választások következnek – jelentette ki Fricz Tamás. Diktatúrára utal, ha a minden szempontból bukott kormányzó elit nem képes önként távozni a hatalomból, és továbbra is egymás között osztozkodnak a pozíciókon.
Ha másképp nem megy – folytatja a politológus –, akkor a társadalomnak ki kell vonulnia az utcára, hogy kikényszeríthessék az előre hozott választásokat. A tét nem kevesebb, mint annak eldöntése: diktatúrát vagy demokráciát akarunk-e Magyarországon.
Szintén az „új kezdet” szándékát emlegette Kiszelly Zoltán is az MNO-nak. Mint a politológus mondta, a program lehetne az euró bevezetése vagy a Reformszövetség programjának a minimuma. Szerinte olyan jelöltet keresne az MSZP kormányfőnek, aki „teljesít bizonyos” kívánságokat, viszonylag könnyen ellenőrizhető, irányítható.c
Fricz Tamás politologus
(mno.hu)
Bogár László: Újabb elnyomó diktatúrát szabadítanak ránk!
Pontos stratégia mentén történik minden, Gyurcsány már útjában áll azoknak a globális erőknek, amelyek a jelenleginél is nagyobb fokozatba akarják állítani az erőforrás-szivattyúkat – állítja Bogár László, aki szerint csak egy szemfényvesztő trükköt láthattunk. A professzor szerint a Reformszövetség programját akarják helyzetbe hozni, ebben a játékban Bokros Lajos is csak egy statiszta. Azonnal óriási tömegben kellene az utcára vonulni és tiltakozni a most kibontakozó oligarchikus mutyizás ellen, az előre hozott választások mellett – állítja Bogár.
Semmiképpen nem szabad pozitív jelentőséget tulajdonítani Gyurcsány szombati lépésének – állítja Bogár László az MNO-nak. Könnyen lehetséges, hogy ez a bejelentés még elsődleges szinten is szemfényvesztő trükk, „meglehetősen abszurd, hogy Gyurcsány személy szerint vállalta a kezdeményezést” – mondja Bogár, hiszen szerinte ha ezek után sem tudnak a pártok megegyezni egy új kormányfőről, „Gyurcsány széttárhatja a karját, azt mondva: én vagyok az egyetlen megoldás.
A professzor szerint „nem tört meg a jég”, és szerinte a polgári oldal nem hiheti, hogy győzött, vagy hogy ez egy „önmagában jó lépés”. Sőt az is megtörténhet – állítja Bogár – hogy a magyar nemzet számára most jön az igazi fekete leves. „Nem arról van szó, hogy Gyurcsány Ferenc megtört”. Bogár úgy látja, hogy a globalitás erőinek és lokális kiszolgálóinak van egy pontos stratégiája annak érdekében, hogy a magyar társadalom ne legyen képes felszabadulni a jelenlegi, gátlástalan kifosztás alól. A cél nem más, mint a minden eddiginél durvább szivattyúk üzembe állítása, „ám az kétségtelen, hogy ennek most már, legalább is a jelenlegi státusában útjában állt Gyurcsány Ferenc” s ezért most egy pontosan megtervezett „trükkel úgy alakítják át az egész folyamatot, hogy szabad utat engedjenek annak a személynek és struktúrának, törekvésnek”, ami minden eddiginél jobban képes a társadalom további globális kifosztására.
Teljesen bizonyos, hogy olyan személyt keresnek, aki kíméletlenül végigviszi a Reformszövetség által elkészített programot – fogalmazott Bogár felvetésünkre, aki szerint egy, a kegyetlen megszorításokat előterjesztő grémiumot támogató figurában gondolkodhat-e a kormányzó elit. Bogár szerint a Reformszövetség a lokális kifosztók olyan közös konstrukciója, amelyben benne van maga Gyurcsány is. A Reformszövetség létrehozásának célja, hogy „egy intézményt alkossanak” annak a törekvésnek a szolgálatába, hogy „legyen egy nagy tekintélyű külső erő, amire Gyurcsány mutogathat”. A nagy tekintélyű tudósok, uralmi struktúrák nyomása alatt még nekem is meg kell hajolnom – nagyjából ezt próbálhatja meg ebben a dimenzióban közvetíteni Gyurcsány Bogár szerint. Azt próbálja meg elhitetni a társadalommal, hogy „nem én vagyok aki akarja ezeket a brutális reformokat” – folytatja a professzor.
Maga a Reformszövetség is egy cinikusan és pontos tervek szerint létrehozott konstrukció – állítja Bogár, amely szerinte nem hogy szembemenne Gyurcsánnyal, de a kollaboráns oligarchia „közösen létrehozott gyermeke”.
Bokros, a statiszta?
Bokros Lajos szerepére utalva Bogár úgy fogalmazott, hogy „ő egy olyan statiszta, akire lehet mutogatni, hogy az ő koncepciója ellenében a Reformszövetség programja sokkal emberségesebb. Lehet rá mutogatni, hogy ő az a kihallgató tiszt, aki össze-vissza rugdos, mi viszont kedvesen cigarettával kínálunk”. A Reformszövetség környékéről „elővarázsolt” kormányfő-jelölttel majd mindezt nemzet-mentésként tudják bemutatni, mint ami majd segít az országon – véli Bogár László.
Matematikailag valószínűsíthető, hogy az MDF és az SZDSZ teljes támogatásával áll az ügy mögé. Az MDF-SZDSZ-MSZP tandemnek elvileg többsége van a parlamentben; az országra rászabadíthatnak egy olyan újabb elnyomó diktatúrát, ami „a Bokrosnál mégis csak egy sokkal emberségesebb rendszer, ami mögött ott az értelmiség és az egymással szemben álló pártokat is összehozza”. Gyurcsány ezen lépésével a Reformszövetség és az általuk támogatott új kormányfő diadalmasan bevonulhat a parlamentbe. Bogár szerint Gyurcsány, ha ezt keresztül tudja vinni akkor győzött, a magyar társadalom azonban veszített.
Készen áll a nemzetellenes nagykoalíció
Jelentősen felgyorsulhatnak a negatív folyamatok – állítja a közgazdászprofesszor arra a felvetésünkre, hogy ezzel a lépéssel jelentősen gyorsulhat a társadalom lepusztítása és a nemzetállam további züllesztése. A „Reformszövetség nevében az MSZP-SZDSZ-MDF nemzetellenes nagykoalíció készen áll egy olyan embert a kormányfői székbe ültetni, aki könyörtelenül véghezviszi a teljes kifosztáshoz szükséges intézkedéseket”.
Bogár szerint Gyurcsány két legyet üt egy csapásra: bebetonozza magát MSZP-elnökként, és megvalósul az általa és a globális főhatalom összeállított nemzet és életellenes program. Teljes evidencia, hogy az egyetlen lehetőség az előre hozott választások megtartása, Bogár szerint minden eszközzel emellett kell kiállni. Azonnal óriási tömegben kellene az utcára vonulni és tiltakozni a most kibontakozó oligarchikus mutyizás ellen.
(mno.hu)
Ha másképp nem megy, akkor az utcáról kell kikényszeríteni az előre hozott választásokat – jelentette ki Fricz Tamás az MNO-nak. A valódi ellenzék és a magyar társadalom nem hagyhatja újra, hogy a bukott kormányzó elit ismét egymás között döntse el, hogy mi legyen Magyarországgal – tette hozzá a politológus. A kérdés az: diktatúra vagy demokrácia. Kiszelly Zoltán úgy látja: az „új kezdet” illúziójával házal Gyurcsány.
Ez a mostani lépés tökéletesen beleillik Gyurcsány eddigi politikájába, az ő és az MSZP egyetlen célja, hogy elkerüljék az előre hozott választásokat – jelentette ki az MNO-nak Fricz Tamás. A politológus kiemelte, hogy ez a húzás lélektanilag is hatást kíván gyakorolni a közvéleményre, Gyurcsány az „új kezdet” illúzióját adná el ezzel. Ebben az a veszély is benne rejlik – folytatja a politológus –, hogy a korábban éppen a már nemzetközileg is politikai kalandornak számító Gyurcsány miatt szétszéledt szocialista tábor újra összejön, a korábbi elfordulók visszatalálnak a párthoz.
Kiss Péter, Bokros Lakos, Bajnai Gordon jöhet számításba mint lehetséges jelölt – teszi hozzá Fricz Tamás, aki arra is felhívja a figyelmet: várható volt, hogy Gyurcsány magától mond le, s nem várja meg, amíg „elkergetik”. Így akar „morálisan megemelkedni”, olyan látszatot kelteni, mint aki az „ország üdvéért mindenre képes”.
Fricz Tamás állítja, hogy az ellenzéknek, a Fidesznek és a társadalomnak immár nem szabad hagynia, hogy a morálisan elhasználódott MSZP és Gyurcsány újra a társadalom kizárásával, kamarillapolitikával egymás között mutyizzák le, mi legyen az országgal. A politológus emlékeztetett: Őszöd óta az MSZP és köre mindig kiállt Gyurcsány mellett, nincsen morális alapjuk ahhoz, hogy egymás között rendezzék el Magyarország ügyeit.
Amikor a kormányfő lemond, lemond a kormány is, egy normális demokráciában ilyenkor előre hozott választások következnek – jelentette ki Fricz Tamás. Diktatúrára utal, ha a minden szempontból bukott kormányzó elit nem képes önként távozni a hatalomból, és továbbra is egymás között osztozkodnak a pozíciókon.
Ha másképp nem megy – folytatja a politológus –, akkor a társadalomnak ki kell vonulnia az utcára, hogy kikényszeríthessék az előre hozott választásokat. A tét nem kevesebb, mint annak eldöntése: diktatúrát vagy demokráciát akarunk-e Magyarországon.
Szintén az „új kezdet” szándékát emlegette Kiszelly Zoltán is az MNO-nak. Mint a politológus mondta, a program lehetne az euró bevezetése vagy a Reformszövetség programjának a minimuma. Szerinte olyan jelöltet keresne az MSZP kormányfőnek, aki „teljesít bizonyos” kívánságokat, viszonylag könnyen ellenőrizhető, irányítható.c
Fricz Tamás politologus
(mno.hu)
Bogár László: Újabb elnyomó diktatúrát szabadítanak ránk!
Pontos stratégia mentén történik minden, Gyurcsány már útjában áll azoknak a globális erőknek, amelyek a jelenleginél is nagyobb fokozatba akarják állítani az erőforrás-szivattyúkat – állítja Bogár László, aki szerint csak egy szemfényvesztő trükköt láthattunk. A professzor szerint a Reformszövetség programját akarják helyzetbe hozni, ebben a játékban Bokros Lajos is csak egy statiszta. Azonnal óriási tömegben kellene az utcára vonulni és tiltakozni a most kibontakozó oligarchikus mutyizás ellen, az előre hozott választások mellett – állítja Bogár.
Semmiképpen nem szabad pozitív jelentőséget tulajdonítani Gyurcsány szombati lépésének – állítja Bogár László az MNO-nak. Könnyen lehetséges, hogy ez a bejelentés még elsődleges szinten is szemfényvesztő trükk, „meglehetősen abszurd, hogy Gyurcsány személy szerint vállalta a kezdeményezést” – mondja Bogár, hiszen szerinte ha ezek után sem tudnak a pártok megegyezni egy új kormányfőről, „Gyurcsány széttárhatja a karját, azt mondva: én vagyok az egyetlen megoldás.
A professzor szerint „nem tört meg a jég”, és szerinte a polgári oldal nem hiheti, hogy győzött, vagy hogy ez egy „önmagában jó lépés”. Sőt az is megtörténhet – állítja Bogár – hogy a magyar nemzet számára most jön az igazi fekete leves. „Nem arról van szó, hogy Gyurcsány Ferenc megtört”. Bogár úgy látja, hogy a globalitás erőinek és lokális kiszolgálóinak van egy pontos stratégiája annak érdekében, hogy a magyar társadalom ne legyen képes felszabadulni a jelenlegi, gátlástalan kifosztás alól. A cél nem más, mint a minden eddiginél durvább szivattyúk üzembe állítása, „ám az kétségtelen, hogy ennek most már, legalább is a jelenlegi státusában útjában állt Gyurcsány Ferenc” s ezért most egy pontosan megtervezett „trükkel úgy alakítják át az egész folyamatot, hogy szabad utat engedjenek annak a személynek és struktúrának, törekvésnek”, ami minden eddiginél jobban képes a társadalom további globális kifosztására.
Teljesen bizonyos, hogy olyan személyt keresnek, aki kíméletlenül végigviszi a Reformszövetség által elkészített programot – fogalmazott Bogár felvetésünkre, aki szerint egy, a kegyetlen megszorításokat előterjesztő grémiumot támogató figurában gondolkodhat-e a kormányzó elit. Bogár szerint a Reformszövetség a lokális kifosztók olyan közös konstrukciója, amelyben benne van maga Gyurcsány is. A Reformszövetség létrehozásának célja, hogy „egy intézményt alkossanak” annak a törekvésnek a szolgálatába, hogy „legyen egy nagy tekintélyű külső erő, amire Gyurcsány mutogathat”. A nagy tekintélyű tudósok, uralmi struktúrák nyomása alatt még nekem is meg kell hajolnom – nagyjából ezt próbálhatja meg ebben a dimenzióban közvetíteni Gyurcsány Bogár szerint. Azt próbálja meg elhitetni a társadalommal, hogy „nem én vagyok aki akarja ezeket a brutális reformokat” – folytatja a professzor.
Maga a Reformszövetség is egy cinikusan és pontos tervek szerint létrehozott konstrukció – állítja Bogár, amely szerinte nem hogy szembemenne Gyurcsánnyal, de a kollaboráns oligarchia „közösen létrehozott gyermeke”.
Bokros, a statiszta?
Bokros Lajos szerepére utalva Bogár úgy fogalmazott, hogy „ő egy olyan statiszta, akire lehet mutogatni, hogy az ő koncepciója ellenében a Reformszövetség programja sokkal emberségesebb. Lehet rá mutogatni, hogy ő az a kihallgató tiszt, aki össze-vissza rugdos, mi viszont kedvesen cigarettával kínálunk”. A Reformszövetség környékéről „elővarázsolt” kormányfő-jelölttel majd mindezt nemzet-mentésként tudják bemutatni, mint ami majd segít az országon – véli Bogár László.
Matematikailag valószínűsíthető, hogy az MDF és az SZDSZ teljes támogatásával áll az ügy mögé. Az MDF-SZDSZ-MSZP tandemnek elvileg többsége van a parlamentben; az országra rászabadíthatnak egy olyan újabb elnyomó diktatúrát, ami „a Bokrosnál mégis csak egy sokkal emberségesebb rendszer, ami mögött ott az értelmiség és az egymással szemben álló pártokat is összehozza”. Gyurcsány ezen lépésével a Reformszövetség és az általuk támogatott új kormányfő diadalmasan bevonulhat a parlamentbe. Bogár szerint Gyurcsány, ha ezt keresztül tudja vinni akkor győzött, a magyar társadalom azonban veszített.
Készen áll a nemzetellenes nagykoalíció
Jelentősen felgyorsulhatnak a negatív folyamatok – állítja a közgazdászprofesszor arra a felvetésünkre, hogy ezzel a lépéssel jelentősen gyorsulhat a társadalom lepusztítása és a nemzetállam további züllesztése. A „Reformszövetség nevében az MSZP-SZDSZ-MDF nemzetellenes nagykoalíció készen áll egy olyan embert a kormányfői székbe ültetni, aki könyörtelenül véghezviszi a teljes kifosztáshoz szükséges intézkedéseket”.
Bogár szerint Gyurcsány két legyet üt egy csapásra: bebetonozza magát MSZP-elnökként, és megvalósul az általa és a globális főhatalom összeállított nemzet és életellenes program. Teljes evidencia, hogy az egyetlen lehetőség az előre hozott választások megtartása, Bogár szerint minden eszközzel emellett kell kiállni. Azonnal óriási tömegben kellene az utcára vonulni és tiltakozni a most kibontakozó oligarchikus mutyizás ellen.
(mno.hu)
2009. március 20., péntek
Makoveczék szerveződnek: új alkotmány, kétharmados jobboldali többség
2009.03.19. 23:17
Egyelőre titkolózás övezi, néhány érdekelt mégis nyíltan beszél róla, hogy 25-30 civil szervezet közelíti álláspontját nemzeti kérdésekben Makovecz Imre antropozófus, építész kezdeményezésére. Az építészguru körébe meghívottak között egyebek mellett olyan szervezetek is szerepelnek, mint a házigazda elnökletével működő Magyarországért Egyesület, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Polgári Körök Országos Szövetsége, a Hende Csaba féle Szövetség a Nemzetért Alapítvány, az Élőlánc Magyarországért, a MAGOSZ, az állítólag 50 ezer tagot számláló Munkástanácsok Országos Szövetsége; de hivatalos a Fidesz civil kapcsolatokért felelős egyik koordinátora és Fritz Tamás politológus is.
A platform célkitűzései között első helyen szerepel az Alkotmány módosítása és az ehhez szükséges kétharmados jobboldali többség hatalomba segítése.
„Egyelőre nem mondhatok semmit, de egy hónapon belül biztos kialakul a dolog. Isten áldja.” – hárította el megkeresésünket Makovecz Imre megannyi szakmai díj méltó birtokosa, akit egy ideje komolyan nyugtalanít a nemzethalál gondolata. Az organikus építészet hazai doenje, aki régóta ünnepelt sztár a jobboldali megmozdulásokon, most úgy érzi, egy akolba kell terelnie a sokfejű nemzeti kezdeményezéseket, hogy egységes erőt tudjanak felmutatni. Céljaik között szerepel többek között az előrehozott választások elérése, hogy aztán egy „nemzeti érdeket képviselő, lehetőleg kétharmados többség” vegye át a stafétát Gyurcsányéktól. Ha ez megvan, akkor már csak a „nemzet hosszú távú érdekeit megfogalmazó, képviselő, a mindenkori kormányra kontrollt gyakorló társadalmi erőt” kell létrehozni és nem utolsó sorban fenntartani. E civil tömb közjogi szerepét alkotmányosan is bebiztosítanák abban az új alaptörvényben, mellyel az általuk kommunista örökségnek titulált mostanit váltanák ki.
Az építészguru körébe meghívottak között egyebek mellett olyan szervezetek is szerepelnek, mint a házigazda elnökletével működő Magyarországért Egyesület, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Polgári Körök Országos Szövetsége, a Hende Csaba féle Szövetség a Nemzetért Alapítvány, az Élőlánc Magyarországért, a MAGOSZ, az állítólag 50 ezer tagot számláló Munkástanácsok Országos Szövetsége; de hivatalos a Fidesz civil kapcsolatokért felelős egyik koordinátora és Fritz Tamás politológus is. Közülük többen a „nem kívánok nyilatkozni” formulával vették elejét lapunk puhatolózásainak, és akadtak olyanok is, akik névtelenséget kérve nemes egyszerűséggel komolytalan értelmiségi párbeszédnek titulálták a körvonalazódó törekvéseket.
Nem így Bencze Izabella a Független Jogász Fórumtól, aki egykor a szovjet csapatkivonások vezető jogásza volt, és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál vezérigazgató-helyetteskedett az Orbán kormány idején. Szerinte a nemzeti gondolkodású civil oldal egymásra találásáról van szó, amire az elmúlt 60 évben azért nem volt komoly esély, mert a regnáló kormányok olyan virtuális teret hoztak létre, amelyben nem a természetes emberi erők és értékek játszanak szerepet, hanem bizonyos hatalmak által manipulált viszonyok. A független jogászok fóruma már dolgozik is egy új alkotmánytervezeten, mondván: Európában már csak nálunk van kommunista alkotmány. Olyan alaptörvény kell – vallja Bencze Ilona –, amely a demokratikus jogok közvetlen gyakorlására nem csak a jelenleg is rendelkezésünkre álló eszközöket biztosítja (népszavazás, népi kezdeményezés, sztrájk, egyesülési jog, tüntetés), hanem olyanokat is mint, a közvetlen elnökválasztás, a képviselők visszahívásának lehetősége vagy a parlament feloszlatása.
Igen ám, csakhogy kétharmados többség nélkül lőttek az álmoknak, ezért elsődlegesen mégiscsak az a cél, hogy a nemzeti oldal minimum ennyivel legyen jelen a következő országgyűlésben. Ez jelentené a valódi rendszerváltáshoz szükséges kezdeti lépéseket Kelemen András szerint is. A Nemzeti Fórum képviselője és a Makovecz Imre nevével fémjelzett Magyarországért Egyesület alelnöke szerint azonnal orvosolni kell azt a lehetetlen helyzetet, hogy jogszabályi akadálya van a kormány azonnali leváltásának. Mint mondja, közvetlenül a rendszerváltás után, Antall Józsefék idejében volt létjogosultsága ennek a szabályozásnak, de mára antidemokratikus helyzetet eredményezett. Kötelességünk rajta változtatni – mondja a képviselő –, az Alkotmány nem szentírás, és még a preambuluma is rögzíti, hogy ideiglenes. Hogy milyen irányba vinnék a népi demokrácia ügyét a „nemzeti” jogászok, arra elegendő támpont a közeljövőben megjelenő A történelmi Alkotmány című könyv, melyet az a Zétényi Zsolt ügyvéd szerkeszt, aki a Szentkorona közjogi szerepéről megjelent írásai mellett újabban náci háborús bűnökkel vádolt magyar aggastyánok jogi képviseletében jeleskedik. Mint Kelemen András lapunknak elmondta, a kétkamarás parlament ügyében is egyetértés látszik kibontakozni a tömörülés résztvevői között. A „felsőház” a pártpolitikát ellensúlyozná a benne foglalt civil szervezetekkel, egyházakkal, nemzetiségekkel és szakszervezetekkel.
atv.hu
2009.03.19. 23:17
Egyelőre titkolózás övezi, néhány érdekelt mégis nyíltan beszél róla, hogy 25-30 civil szervezet közelíti álláspontját nemzeti kérdésekben Makovecz Imre antropozófus, építész kezdeményezésére. Az építészguru körébe meghívottak között egyebek mellett olyan szervezetek is szerepelnek, mint a házigazda elnökletével működő Magyarországért Egyesület, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Polgári Körök Országos Szövetsége, a Hende Csaba féle Szövetség a Nemzetért Alapítvány, az Élőlánc Magyarországért, a MAGOSZ, az állítólag 50 ezer tagot számláló Munkástanácsok Országos Szövetsége; de hivatalos a Fidesz civil kapcsolatokért felelős egyik koordinátora és Fritz Tamás politológus is.
A platform célkitűzései között első helyen szerepel az Alkotmány módosítása és az ehhez szükséges kétharmados jobboldali többség hatalomba segítése.
„Egyelőre nem mondhatok semmit, de egy hónapon belül biztos kialakul a dolog. Isten áldja.” – hárította el megkeresésünket Makovecz Imre megannyi szakmai díj méltó birtokosa, akit egy ideje komolyan nyugtalanít a nemzethalál gondolata. Az organikus építészet hazai doenje, aki régóta ünnepelt sztár a jobboldali megmozdulásokon, most úgy érzi, egy akolba kell terelnie a sokfejű nemzeti kezdeményezéseket, hogy egységes erőt tudjanak felmutatni. Céljaik között szerepel többek között az előrehozott választások elérése, hogy aztán egy „nemzeti érdeket képviselő, lehetőleg kétharmados többség” vegye át a stafétát Gyurcsányéktól. Ha ez megvan, akkor már csak a „nemzet hosszú távú érdekeit megfogalmazó, képviselő, a mindenkori kormányra kontrollt gyakorló társadalmi erőt” kell létrehozni és nem utolsó sorban fenntartani. E civil tömb közjogi szerepét alkotmányosan is bebiztosítanák abban az új alaptörvényben, mellyel az általuk kommunista örökségnek titulált mostanit váltanák ki.
Az építészguru körébe meghívottak között egyebek mellett olyan szervezetek is szerepelnek, mint a házigazda elnökletével működő Magyarországért Egyesület, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Polgári Körök Országos Szövetsége, a Hende Csaba féle Szövetség a Nemzetért Alapítvány, az Élőlánc Magyarországért, a MAGOSZ, az állítólag 50 ezer tagot számláló Munkástanácsok Országos Szövetsége; de hivatalos a Fidesz civil kapcsolatokért felelős egyik koordinátora és Fritz Tamás politológus is. Közülük többen a „nem kívánok nyilatkozni” formulával vették elejét lapunk puhatolózásainak, és akadtak olyanok is, akik névtelenséget kérve nemes egyszerűséggel komolytalan értelmiségi párbeszédnek titulálták a körvonalazódó törekvéseket.
Nem így Bencze Izabella a Független Jogász Fórumtól, aki egykor a szovjet csapatkivonások vezető jogásza volt, és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál vezérigazgató-helyetteskedett az Orbán kormány idején. Szerinte a nemzeti gondolkodású civil oldal egymásra találásáról van szó, amire az elmúlt 60 évben azért nem volt komoly esély, mert a regnáló kormányok olyan virtuális teret hoztak létre, amelyben nem a természetes emberi erők és értékek játszanak szerepet, hanem bizonyos hatalmak által manipulált viszonyok. A független jogászok fóruma már dolgozik is egy új alkotmánytervezeten, mondván: Európában már csak nálunk van kommunista alkotmány. Olyan alaptörvény kell – vallja Bencze Ilona –, amely a demokratikus jogok közvetlen gyakorlására nem csak a jelenleg is rendelkezésünkre álló eszközöket biztosítja (népszavazás, népi kezdeményezés, sztrájk, egyesülési jog, tüntetés), hanem olyanokat is mint, a közvetlen elnökválasztás, a képviselők visszahívásának lehetősége vagy a parlament feloszlatása.
Igen ám, csakhogy kétharmados többség nélkül lőttek az álmoknak, ezért elsődlegesen mégiscsak az a cél, hogy a nemzeti oldal minimum ennyivel legyen jelen a következő országgyűlésben. Ez jelentené a valódi rendszerváltáshoz szükséges kezdeti lépéseket Kelemen András szerint is. A Nemzeti Fórum képviselője és a Makovecz Imre nevével fémjelzett Magyarországért Egyesület alelnöke szerint azonnal orvosolni kell azt a lehetetlen helyzetet, hogy jogszabályi akadálya van a kormány azonnali leváltásának. Mint mondja, közvetlenül a rendszerváltás után, Antall Józsefék idejében volt létjogosultsága ennek a szabályozásnak, de mára antidemokratikus helyzetet eredményezett. Kötelességünk rajta változtatni – mondja a képviselő –, az Alkotmány nem szentírás, és még a preambuluma is rögzíti, hogy ideiglenes. Hogy milyen irányba vinnék a népi demokrácia ügyét a „nemzeti” jogászok, arra elegendő támpont a közeljövőben megjelenő A történelmi Alkotmány című könyv, melyet az a Zétényi Zsolt ügyvéd szerkeszt, aki a Szentkorona közjogi szerepéről megjelent írásai mellett újabban náci háborús bűnökkel vádolt magyar aggastyánok jogi képviseletében jeleskedik. Mint Kelemen András lapunknak elmondta, a kétkamarás parlament ügyében is egyetértés látszik kibontakozni a tömörülés résztvevői között. A „felsőház” a pártpolitikát ellensúlyozná a benne foglalt civil szervezetekkel, egyházakkal, nemzetiségekkel és szakszervezetekkel.
atv.hu
2009. március 6., péntek
Anti-antimagyar
Mottó: A tények rasszista dolgok.
(Marx után szabadon)
Az úgynevezett liberális értelmiség jeleseinek – Konrád György, Nádas Péter, Esterházy Péter, Tamás Gáspár Miklós – mondom: lépjenek fel a leghatározottabban a rasszizmus és a gyűlöletkeltés legújabb fajtája, a "magyarozás" ellen! Ezt tán nem is kéne kérnem, hiszen ez a kör mindig is gyorsan és hevesen reagált minden rasszista megnyilvánulásra. S most, hogy éppen a többséget alkotó magyarságot érik méltatlan és megalapozatlan támadások, nem lehet kérdés, hogy ezt most is meg kell tenniük.
A közelmúltban megszaporodtak a magyarságot agresszivitással, gyűlöletkeltéssel vádoló nyilatkozatok. A sikkasztással meggyanúsított Kolompár Orbán OCÖ-elnök azt mondta az eltűnt pénzről, tán az volt a baj, hogy a cégénél magyar embereket alkalmazott. Lefordítva: a magyar ember ab ovo sikkasztós fajta. Mohácsi Viktória szabad demokrata EP-képviselő a tévében állította, Marian Cozma azért vált gyilkosság áldozatává, mert vélhetően provokált, "cigányozott". E logika mentén: ha a cigányok brutálisan megölnek valakit, az csak azért történhet, mert az illető rasszista. Bravó! Ugyanott Bíró András, aki pedig korábban többször figyelemre méltó árnyaltsággal beszélt a cigányság sajátos kultúrájáról és szokásairól, totálisan elragadtatta magát: arról beszélt, hogy a cigányokkal szemben etnikai gyűlölettől fűtött, szervezett tisztogatás zajlik. Vagyis – itt a magyar Ku Klux Klan. Ez az állítás involválja, hogy ha eztán baja esik egy cigány embernek, a háttérben biztos a gonosz magyarok állnak. S végül a tatárszentgyörgyi áldozatok temetésén Iványi Gábor metodista lelkész arról beszélt: Magyarországnak ötszáz éves bűneiért kell bocsánatot kérnie, mert a cigányokat nem fogadta be a mai napig.
Hamis, felületes, dedós ez a szöveg, Iványi úr, s nevetséges, hogy Európa egyik legbefogadóbb, másoknál egy cseppel sem előítéletesebb népének kell állandóan bocsánatot kérnie szlovákoktól, franciáktól, zsidóktól, szerbektől, bantu négerektől, cigányoktól, amazonasi őserdők őslakóitól és az óceániai szigetvilág törzseitől. Nem durva tréfa ez, uraim, a többségi magyarokkal szemben? Mivel érdemelték, érdemeltük ki a folyamatos megaláztatást, degradálást, lealacsonyítást?
Egy szó mint száz: eljött az ideje, hogy újra összeálljon a charta, és balliberális értelmiségiek látványos tüntetést szervezzenek ismét a Kossuth térre – a magyarság védelmében, a "magyarozás" ellen! Hisz tudom én, hogy együtt dobog a szívük minden magyarral. Hiszek hát abban, hogy, mint minden más etnikum, nemzet, nemzetiség elleni támadás esetén, most sem fognak hallgatni.
Különös az, ami Magyarországon, Európa közepén történik: hogy az államalkotó többség válik rasszista támadások tárgyává a nyilvánosság előtt, s e támadásoknak nincs semmiféle következményük! Ez egy újabb hungarikum: egy ország többségével packáznak és szórakoznak, gúnyolják és megvetik a magyarokat, akik kiszolgáltatottakká válnak a saját hazájukban. Ez nagy bravúrja azoknak, akik mindezt megcsinálják a többségi magyarsággal, ez világszenzáció! Mert hallottunk már az északír katolikusok elnyomásáról, a baszkok, katalánok hátrányos helyzetéről, a kisebbségben élő csecsenek, albánok, bosnyákok, kurdok stb. elnyomásáról, sőt hallottunk arról is, hogy Európa szinte minden országában keserves körülmények között élnek a cigányok. De mindenütt – sajnos a mennyiségi szemlélet "természeténél" fogva – a többség nyomta, nyomja el a kisebbséget, eléggé el nem ítélhető módon.
Ám mindez nálunk, a világon egyedülállóként fordítva van: a többség válik a kisebbség általi megaláztatás tárgyává.
Fricz Tamás politológus
Mottó: A tények rasszista dolgok.
(Marx után szabadon)
Az úgynevezett liberális értelmiség jeleseinek – Konrád György, Nádas Péter, Esterházy Péter, Tamás Gáspár Miklós – mondom: lépjenek fel a leghatározottabban a rasszizmus és a gyűlöletkeltés legújabb fajtája, a "magyarozás" ellen! Ezt tán nem is kéne kérnem, hiszen ez a kör mindig is gyorsan és hevesen reagált minden rasszista megnyilvánulásra. S most, hogy éppen a többséget alkotó magyarságot érik méltatlan és megalapozatlan támadások, nem lehet kérdés, hogy ezt most is meg kell tenniük.
A közelmúltban megszaporodtak a magyarságot agresszivitással, gyűlöletkeltéssel vádoló nyilatkozatok. A sikkasztással meggyanúsított Kolompár Orbán OCÖ-elnök azt mondta az eltűnt pénzről, tán az volt a baj, hogy a cégénél magyar embereket alkalmazott. Lefordítva: a magyar ember ab ovo sikkasztós fajta. Mohácsi Viktória szabad demokrata EP-képviselő a tévében állította, Marian Cozma azért vált gyilkosság áldozatává, mert vélhetően provokált, "cigányozott". E logika mentén: ha a cigányok brutálisan megölnek valakit, az csak azért történhet, mert az illető rasszista. Bravó! Ugyanott Bíró András, aki pedig korábban többször figyelemre méltó árnyaltsággal beszélt a cigányság sajátos kultúrájáról és szokásairól, totálisan elragadtatta magát: arról beszélt, hogy a cigányokkal szemben etnikai gyűlölettől fűtött, szervezett tisztogatás zajlik. Vagyis – itt a magyar Ku Klux Klan. Ez az állítás involválja, hogy ha eztán baja esik egy cigány embernek, a háttérben biztos a gonosz magyarok állnak. S végül a tatárszentgyörgyi áldozatok temetésén Iványi Gábor metodista lelkész arról beszélt: Magyarországnak ötszáz éves bűneiért kell bocsánatot kérnie, mert a cigányokat nem fogadta be a mai napig.
Hamis, felületes, dedós ez a szöveg, Iványi úr, s nevetséges, hogy Európa egyik legbefogadóbb, másoknál egy cseppel sem előítéletesebb népének kell állandóan bocsánatot kérnie szlovákoktól, franciáktól, zsidóktól, szerbektől, bantu négerektől, cigányoktól, amazonasi őserdők őslakóitól és az óceániai szigetvilág törzseitől. Nem durva tréfa ez, uraim, a többségi magyarokkal szemben? Mivel érdemelték, érdemeltük ki a folyamatos megaláztatást, degradálást, lealacsonyítást?
Egy szó mint száz: eljött az ideje, hogy újra összeálljon a charta, és balliberális értelmiségiek látványos tüntetést szervezzenek ismét a Kossuth térre – a magyarság védelmében, a "magyarozás" ellen! Hisz tudom én, hogy együtt dobog a szívük minden magyarral. Hiszek hát abban, hogy, mint minden más etnikum, nemzet, nemzetiség elleni támadás esetén, most sem fognak hallgatni.
Különös az, ami Magyarországon, Európa közepén történik: hogy az államalkotó többség válik rasszista támadások tárgyává a nyilvánosság előtt, s e támadásoknak nincs semmiféle következményük! Ez egy újabb hungarikum: egy ország többségével packáznak és szórakoznak, gúnyolják és megvetik a magyarokat, akik kiszolgáltatottakká válnak a saját hazájukban. Ez nagy bravúrja azoknak, akik mindezt megcsinálják a többségi magyarsággal, ez világszenzáció! Mert hallottunk már az északír katolikusok elnyomásáról, a baszkok, katalánok hátrányos helyzetéről, a kisebbségben élő csecsenek, albánok, bosnyákok, kurdok stb. elnyomásáról, sőt hallottunk arról is, hogy Európa szinte minden országában keserves körülmények között élnek a cigányok. De mindenütt – sajnos a mennyiségi szemlélet "természeténél" fogva – a többség nyomta, nyomja el a kisebbséget, eléggé el nem ítélhető módon.
Ám mindez nálunk, a világon egyedülállóként fordítva van: a többség válik a kisebbség általi megaláztatás tárgyává.
Fricz Tamás politológus
2009. február 27., péntek
Régi-újak hitbizománya
Hát megtörtént…
2009. február 23-án, hétfőn megtörtént az, amire húsz évvel az úgynevezett "rendszerváltás" után nem gondoltunk volna.
A szocialista párti képviselők hahotáztak, amikor Navracsics Tibor a parlament önfeloszlatása okán úgy érvelt, hogy az erre irányuló népi kezdeményezés mögött ott áll a budakalászi polgári körök által elindított országos aláírásgyűjtés. A civil, állampolgári összefogás. A szocialisták tehát húsz évvel a rendszerváltás után ismét szemberöhögték a népet, mint tették a jogelőd MSZMP jelesei a diktatúra idején. Hát, ezért nem volt érdemes rendszert váltanunk! Ha váltottunk egyáltalán…
A hétfői eseménnyel máris a mai brutális politikai válság legfőbb okához jutottunk el: hogy húsz év után sem vált általánossá a baloldali politikai elitben a demokratikus normakövetés természetes rendje. Mert a rendszerváltás nem járt együtt a pártállami, kádári elit háttérbe szorulásával. Az Antall-kormánynak se ereje, se szándéka nem volt az elitcserére, s az Orbán-kormány se volt elég következetes a nélkülözhetetlen személyi átalakulás végigvitelében. Így szinte változatlan összetételben felszínen maradt a diktatúra politikai arisztokráciája, s ezzel együtt megmaradt egy politikai magatartásmód.
Ez a magát átmentő garnitúra a demokrácia intézményeit a kádári magatartásmóddal töltötte meg. S miután már 1994-ben visszakerültek a kormányzati hatalomba, hogy 2002-től aztán tartósan meg is szerezzék maguknak, egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon: a demokrácia cégére alatt egészen más történik, mint amit a cégér sugallna. A posztkommunista elit a mai Magyarországon ismét hálózatot, networköt képez, átjárva a politikai, gazdasági, önkormányzati, kulturális, média- és titkosszolgálati szférákat. A modern networkkutatások pedig feketén-fehéren bizonyítják, hogy az egyes társadalmi rendszerek működését, tartalmát és jellegét is leginkább a hálózatok határozzák meg. Ergo ha a pártállami elit és annak hálózatai ragadták meg újra tartósan a hatalmat, és irányítják az országot – márpedig ez így van –, akkor lehet, hogy az intézmények státusa, jogállása megváltozott ugyan, de a valóságos működésmódjuk nem.
Sok példát lehetne hozni a pártállami magatartásmód továbbélésére, de a legveszélyesebb a megszerzett hatalom mindenáron való megtartásának igénye. Olyan országokban, ahol a demokratikus normák érvényesülnek, a Gyurcsány-kormánynak természetesen régen távoznia kellett volna – mégpedig önszántából. Vagy rögtön az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor vagy a brutális rendőri attakok után, de legkésőbb a tavaly márciusi népszavazás után, az SZDSZ koalícióbontása, a parlamenti többség elvesztése miatt is. Ám tavaly ősszel Lendvai Ildikó arról beszélt, hogy ha nem lesz elfogadott költségvetés, akkor az előző évi büdzsével dolgoznak tovább, és maradnak kormányon.
A pénzügyi és gazdasági világválság sem rendítette meg a miniszterelnököt és embereit. Nem zavarja őket, hogy kisebbségi kormány ilyen helyzetben képtelen hatékony válságkezelésre. Az sem probléma számukra, hogy már-már államcsőd alakult ki Magyarországon. S fel sem vetődött bennük, hogy hétfőn, február 23-án alávessék magukat az állampolgárok akaratának, s hozzájáruljanak a parlament önfeloszlatásához – ezzel pedig egy új, erős társadalmi felhatalmazással bíró, többséggel rendelkező, cselekvőképes kormány létrejöttéhez. Inkább kinevették a fideszes frakcióvezetőt, amikor a népi akaratra "mert" hivatkozni. Őrizzük meg emlékünkben sokáig e képet!
E példákból is a hozott pártállami, kádári mentalitás tűnik ki: hogy a szocialisták, akárcsak a diktatúrában, most is a hatalom természetes birtoklóinak tartják magukat. A hatalomgyakorlás számukra privilégium, amelyet holmi zavaró ellenzék, vagy ne adj' isten maga a nép nem veszélyeztethet. A népet lesajnálják: ugyan, szerencsétleneknek mi közük a "nagyok" dolgához? Fogják be a szájukat, húzódjanak kis odúikba vissza, örüljenek, hogy nincs szemkilövetés. A parlamenti ellenzéket hatalommániával vádolják, majd felszólítják, hogy segítse a kormány céljainak megvalósítását; ha nem, gáncsoskodónak, a megbékélés akadályának állítják be. Ez volt a módszer, amellyel annak idején a különféle társadalmi szervezeteket belekényszerítették a Hazafias Népfrontba.
A politikai válság legmélyebb oka végül is az, hogy a kormányzati hatalmat tartósan a posztkommunista hálózat birtokolja, és diktatórikus, pártállami módon gyakorolja. A demokrácia intézményi köntösébe bújtatott, prolongált Kádár-rendszer él tovább. A nyers, naturális poszt-kádárizmus.
Tehát mégis rendszerváltás kell.
Fricz Tamás, politológus
Hát megtörtént…
2009. február 23-án, hétfőn megtörtént az, amire húsz évvel az úgynevezett "rendszerváltás" után nem gondoltunk volna.
A szocialista párti képviselők hahotáztak, amikor Navracsics Tibor a parlament önfeloszlatása okán úgy érvelt, hogy az erre irányuló népi kezdeményezés mögött ott áll a budakalászi polgári körök által elindított országos aláírásgyűjtés. A civil, állampolgári összefogás. A szocialisták tehát húsz évvel a rendszerváltás után ismét szemberöhögték a népet, mint tették a jogelőd MSZMP jelesei a diktatúra idején. Hát, ezért nem volt érdemes rendszert váltanunk! Ha váltottunk egyáltalán…
A hétfői eseménnyel máris a mai brutális politikai válság legfőbb okához jutottunk el: hogy húsz év után sem vált általánossá a baloldali politikai elitben a demokratikus normakövetés természetes rendje. Mert a rendszerváltás nem járt együtt a pártállami, kádári elit háttérbe szorulásával. Az Antall-kormánynak se ereje, se szándéka nem volt az elitcserére, s az Orbán-kormány se volt elég következetes a nélkülözhetetlen személyi átalakulás végigvitelében. Így szinte változatlan összetételben felszínen maradt a diktatúra politikai arisztokráciája, s ezzel együtt megmaradt egy politikai magatartásmód.
Ez a magát átmentő garnitúra a demokrácia intézményeit a kádári magatartásmóddal töltötte meg. S miután már 1994-ben visszakerültek a kormányzati hatalomba, hogy 2002-től aztán tartósan meg is szerezzék maguknak, egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon: a demokrácia cégére alatt egészen más történik, mint amit a cégér sugallna. A posztkommunista elit a mai Magyarországon ismét hálózatot, networköt képez, átjárva a politikai, gazdasági, önkormányzati, kulturális, média- és titkosszolgálati szférákat. A modern networkkutatások pedig feketén-fehéren bizonyítják, hogy az egyes társadalmi rendszerek működését, tartalmát és jellegét is leginkább a hálózatok határozzák meg. Ergo ha a pártállami elit és annak hálózatai ragadták meg újra tartósan a hatalmat, és irányítják az országot – márpedig ez így van –, akkor lehet, hogy az intézmények státusa, jogállása megváltozott ugyan, de a valóságos működésmódjuk nem.
Sok példát lehetne hozni a pártállami magatartásmód továbbélésére, de a legveszélyesebb a megszerzett hatalom mindenáron való megtartásának igénye. Olyan országokban, ahol a demokratikus normák érvényesülnek, a Gyurcsány-kormánynak természetesen régen távoznia kellett volna – mégpedig önszántából. Vagy rögtön az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor vagy a brutális rendőri attakok után, de legkésőbb a tavaly márciusi népszavazás után, az SZDSZ koalícióbontása, a parlamenti többség elvesztése miatt is. Ám tavaly ősszel Lendvai Ildikó arról beszélt, hogy ha nem lesz elfogadott költségvetés, akkor az előző évi büdzsével dolgoznak tovább, és maradnak kormányon.
A pénzügyi és gazdasági világválság sem rendítette meg a miniszterelnököt és embereit. Nem zavarja őket, hogy kisebbségi kormány ilyen helyzetben képtelen hatékony válságkezelésre. Az sem probléma számukra, hogy már-már államcsőd alakult ki Magyarországon. S fel sem vetődött bennük, hogy hétfőn, február 23-án alávessék magukat az állampolgárok akaratának, s hozzájáruljanak a parlament önfeloszlatásához – ezzel pedig egy új, erős társadalmi felhatalmazással bíró, többséggel rendelkező, cselekvőképes kormány létrejöttéhez. Inkább kinevették a fideszes frakcióvezetőt, amikor a népi akaratra "mert" hivatkozni. Őrizzük meg emlékünkben sokáig e képet!
E példákból is a hozott pártállami, kádári mentalitás tűnik ki: hogy a szocialisták, akárcsak a diktatúrában, most is a hatalom természetes birtoklóinak tartják magukat. A hatalomgyakorlás számukra privilégium, amelyet holmi zavaró ellenzék, vagy ne adj' isten maga a nép nem veszélyeztethet. A népet lesajnálják: ugyan, szerencsétleneknek mi közük a "nagyok" dolgához? Fogják be a szájukat, húzódjanak kis odúikba vissza, örüljenek, hogy nincs szemkilövetés. A parlamenti ellenzéket hatalommániával vádolják, majd felszólítják, hogy segítse a kormány céljainak megvalósítását; ha nem, gáncsoskodónak, a megbékélés akadályának állítják be. Ez volt a módszer, amellyel annak idején a különféle társadalmi szervezeteket belekényszerítették a Hazafias Népfrontba.
A politikai válság legmélyebb oka végül is az, hogy a kormányzati hatalmat tartósan a posztkommunista hálózat birtokolja, és diktatórikus, pártállami módon gyakorolja. A demokrácia intézményi köntösébe bújtatott, prolongált Kádár-rendszer él tovább. A nyers, naturális poszt-kádárizmus.
Tehát mégis rendszerváltás kell.
Fricz Tamás, politológus
2009. február 22., vasárnap
Program hétfőre: oszolj!
A hetedik évét taposó és a politikai életben megkerülhetetlenné vált polgárikör-mozgalom legfontosabb funkciója ma, hogy tevékenységével járuljon hozzá a valódi rendszerváltás kibontakozásához Magyarországon. Annál is inkább, mert húsz év után pontosan látjuk: a dolgok lényegét tekintve nem zajlott le a rendszerváltás. Ebből kiindulva fontos lenne, hogy a polgári köröket három alapvető tulajdonság jellemezze: az autonómia, a kritikai szellem és a közéleti kezdeményezés.
Először az autonómiáról. Szögezzük le: az egyik legnagyobb baj az elmúlt húsz évvel az, hogy nem erősödött meg a demokráciák alapját jelentő, a demokráciákat működtető szféra, a civil társadalom, amely önálló, független, magabízó személyek és közösségek, polgáremberek sokasága. A civil társadalmat alkotó polgár jellemzője, hogy nem kiszolgáltatott sem egzisztenciálisan, sem politikai szempontból, erre a biztos alapra támaszkodva részt vesz a helyi és az országos közéletben, megfogalmazza véleményét, érdekei érvényesítésére másokkal közösen lép fel a mindenkori politikai hatalommal szemben. Ehhez persze arra van szükség, hogy ne függjön semmilyen politikai hatalmi intézménytől, pártoktól és politikai szervezetektől.
Politológiai alapszabály, hogy az államot és a civil társadalmat külön kell választani egymástól, ez az alapja a demokráciáknak. S éppen ebből fakadóan a logikát meg kell fordítani: az államtól független civilszervezetek, polgári körök azok, amelyek önállóan megfogalmazzák értékrendjüket, elvárásaikat a politikai erőkkel szemben, s ezen értékrend mentén csatlakoznak egyik vagy másik párthoz és segítik annak politikai törekvéseit - akár ellenzékben van a párt, akár kormányon. Meggyőződésem, hogy az ilyen értelemben autonóm civil és polgári körök csak használnak a pártoknak, mert új szempontokat és támpontokat adhatnak nekik, amelyek révén azok erős társadalmi támogatásra tehetnek szert. Egy valóságos demokrácia alulról, a civil társadalom felől építkezik, így jöttek létre annak idején a nyugati és atlanti demokráciák Európában és Amerikában. Ahhoz, hogy a demokrácia egészséges civil talapzata létrejöjjön végre Magyarországon, nem a politikai pártok köldökzsinórján függő szervezetek kellenek, hanem az autonóm civil közösségek. Fordítva nem megy: agyonirányított, túlvezetett szerveződések hatékony segítséget nem tudnak nyújtani a még oly nemes politikai célok eléréséhez sem.
A második fontos jellemző a kritikai szellem - aminek az alapja persze az autonómia megléte. Ha a civilszervezetek, polgári körök már pontosan megfogalmazták, hogy milyen Magyarországot szeretnének, s milyen mélyreható változásoknak kell elindulniuk hazánkban, akkor ezeket számon kell kérniük attól a kormánytól is, amelyik végre a "kedvükre való" lesz. A hatalom kritikája a polgári és civil lét alapsajátossága. Ha lejátszódik a várva várt fordulat a kormányzásban - lehetőleg előre hozott választásokkal -, akkor utána is hangsúlyosan meg kell őrizni a kritikai szellemet az új, a Fidesz-kormánnyal szemben is. Az azonos célok érvényesüléséért azzal tudnak a legtöbbet tenni, hogy újra és újra figyelmeztetnek a közösen vallott értékekre.
S végül a harmadik fontos tulajdonság a közéleti kezdeményezés. A civil lét nélkülözhetetlen eleme az aktivitás, a közéleti jelenlét. A polgári körökből van már van annyi és vannak olyan szervezettek, hogy képesek hatékony kezdeményezésekre mind a helyi, mind az országos közéletben. Aktivitásuk a legtöbb esetben a helyi közélethez kapcsolódik, és ez így van rendjén. Ám amilyen időket élünk Magyarországon, most a helyi aktivitás mellett különös szerepük van az országosan összehangolt akcióknak is.
És éppen ezért tartom rendkívül örömtelinek, hogy a budakalászi polgári körök szövetsége országos aláírásgyűjtő mozgalmat indított, amely a parlament önfeloszlatását és az előre hozott választásokat célozza meg. Az akció nagyon sikeres volt, és elérte célját, a magyar parlament ugyanis napirendre veszi a témát, és a jövő hétfőn szavaz önfeloszlatása kérdésében. A civil világ felelőssége, hogy számon kérje az Országgyűléstől az önfeloszlatását, s egyúttal egy feledésre méltó, elkeserítő, válságos korszak megszüntetését, egy új, nemzeti kormány létrejöttét. S ha - ne adja az ég, de mégis megtörténhet - céljainkat most még nem sikerül elérnünk, és a parlament hétfőn nem oszlatja fel önmagát, önmagában e mozgalom megléte is nagy indíttatást adhat a továbbiakhoz. Erre az erőre bizton lehet építeni a jövőben egy polgári társadalom felépítésében.
(Fricz Tamás, Magyar Hírlap)
2009. február 6., péntek
Draskovicsnak annyi
Mesterházi Attila, a szocialisták egyik megmondóembere a közszolgálati tévében kijelentette: a miskolci rendőrkapitány óriási vétséget követett el, mert kimondta a tényeket.
Nem kell megrökönyödni ezen. A magyarázatot megkaphattuk egy nappal korábban Donáth László evangélikus lelkésztől, szocialista képviselőtől: azt mondta, hogy a politika nem az igazságról szól… (Bánk bánnal mondva: Hogy úgy van!) Persze, már lassan három éve tudjuk, hogy a tények egyáltalán nem "makacs dolgok", azokat az emberek előtt titkolni kell, hogy általuk meg ne zavarodjanak. (Amint például Veres János a 2006-os kampányban elhallgatta a magyar gazdaság első negyedéves adatait.) Vagyis a balos teória szerint a legveszedelmesebb, ami a politikában és a közéletben megjelenhet, az nem más, mint a tények és a valóság. Tudjuk, persze, "Valóság nevű nagybátyánk" (lásd: Bereményi–Cseh) elutazott. Kár. Ha véletlenül levél jön tőle – egyre ritkábban –, akkor "sírva és nevetve olvassuk jellegzetes keze írását". De egyre ritkábban jön levél.
Térjünk vissza Miskolcra! A rendőrkapitány ominózus kijelentése után (hogy az elmúlt két hónapban a városban az összes utcai rablást kizárólag roma származású ember követte el) az SZDSZ Gusztos Pétere rögvest felszólította az igazságügy-minisztert, hogy intézkedjen, Draskovics Tibor erre azonnal "szalutált", utasította az országos rendőrfőkapitányt, mire Bencze rendőrfőnök is "szalutált", s "azonnalosan" (rendőri kifejezés a szép emlékű Gergényitől) intézkedett. De jött a váratlan fordulat: a város szocialista polgármestere és szocialista képviselői is kiálltak a kapitány mellett, mondván, jól végzi a munkáját, s kijelentése nem rasszista, hanem tényszerű. Lakatos Attila cigányvajda még rá is fejelt, neki semmi baja az elhangzottakkal, mert azok tények, s ő sajnálja, hogy társai nevéhez fűződnek szégyenteljes cselekmények. Egy balos politikus név nélkül megjegyezte: ne Pestről ítéljék meg, hogy milyen súlyos problémákkal néz szembe Miskolc, milyen szörnyű állapotban van ott a közbiztonság.
Tudjuk a végeredményt: a váratlan ellenállástól Draskovics "berezelt", visszavonta parancsát, majd máris nyilatkozott – ugyanolyan magabiztosan, mint korábban. Rinocéroszbőrért nem kell a szomszédba mennie.
Tudják, mi az igazi baj ezzel a Draskovics-keringővel? Az, hogy ez már meggyökerezett jelenség. Riasztó. Azt az állapotot mutatja, amikor az emberi kommunikáció elveszti értelmét, jelentőségét. A kommunikációban már csak az számít Magyarországon, hogy "mondd magabiztosan, határozottan, s elhiszik neked" – még akkor is, ha tegnap az ellenkezőjét mondtad.
Ez már olyan, mint amikor a szavannán az oroszlán elordítja magát, s ettől az összes állat megijed. Lefordítom: Magyarországon már csak az erőviszonyok számítanak. Ha erősebb kutya vagy… – szóval, akkor érvényesíted az akaratodat, és kész. A többi már nem számít.
A történtekkor Draskovics még nem hallhatta Barack Obamát – amikor napvilágra került, hogy kinevezendő pénzügyminisztere korábban százhúszezer dollár adót "elfelejtett" befizetni az államkasszába, s az új elnöknek már a harmadik jelöltjéről derült ki hasonló vétség –, aki azt mondta a világ nyilvánossága előtt: ez bizony hiba volt, ezt "elcsesztem". Nem szűk körben, párttársai, barátai társaságában mondta, s nem azt, hogy "elkúrtuk". Hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt. S azt, hogy elcsesztem. Ordító a különbség a két mentalitás között.
Draskovics esete persze más. Obama nem tudhatott jelöltjei vétségeiről, Draskovics Tibor viszont tudatosan tette meg lépését az SZDSZ nyomására. A kézi vezérlés remek példáját megmutatva. Durván beavatkozott a rendőrség dolgába. Majd – nyilvánvalóan kényszer hatására – visszavonta döntését. Kétszer csinált magából majmot. Marad a rögzült kép: antidemokratikus döntési mechanizmusról és erőszakos vezetői magatartásról árulkodik. Nincs mentség az igazságügy-miniszter számára! Ha demokráciában élnénk, távoznia kellene hivatalából.
És ne feledjük: az eset kapcsán újólag kiderült, hogy az SZDSZ-nek – amelynek támogatottsága a szerénynél is szerényebb egy százalék körül mozog – különös privilégiumai vannak ebben az országban. Ha rámutat valakire, ha ráüti a bélyeget, hogy az rasszista, mindenki megrezzen, s az egyébként "kőkemény" Draskovics is alázatosan szalutál, nyusziként cselekszik, megsértve akár egy szervezet szuverenitását. Hát nem arról beszélt Gyurcsány 2006 őszén – amikor brutálisan szétverték az embereket az utcán –, hogy a kormány részéről senki nem irányította, mert nem irányíthatja közvetlenül a rendőrséget? (Igaz, a tévészékház ostromának az éjszakáján egy kereskedelmi tévének elböccentette, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot a rendőrfőnökkel…) Lám, Draskovicsnak megengedett kézi vezérléssel irányítani, ha az a tét, hogy a szocialista kormány megfeleljen a szabad demokraták "political correct" (értsd: a valóságot elhazudó) elvárásainak.
Milyen országban élünk?
Fricz Tamás, politológus
Mesterházi Attila, a szocialisták egyik megmondóembere a közszolgálati tévében kijelentette: a miskolci rendőrkapitány óriási vétséget követett el, mert kimondta a tényeket.
Nem kell megrökönyödni ezen. A magyarázatot megkaphattuk egy nappal korábban Donáth László evangélikus lelkésztől, szocialista képviselőtől: azt mondta, hogy a politika nem az igazságról szól… (Bánk bánnal mondva: Hogy úgy van!) Persze, már lassan három éve tudjuk, hogy a tények egyáltalán nem "makacs dolgok", azokat az emberek előtt titkolni kell, hogy általuk meg ne zavarodjanak. (Amint például Veres János a 2006-os kampányban elhallgatta a magyar gazdaság első negyedéves adatait.) Vagyis a balos teória szerint a legveszedelmesebb, ami a politikában és a közéletben megjelenhet, az nem más, mint a tények és a valóság. Tudjuk, persze, "Valóság nevű nagybátyánk" (lásd: Bereményi–Cseh) elutazott. Kár. Ha véletlenül levél jön tőle – egyre ritkábban –, akkor "sírva és nevetve olvassuk jellegzetes keze írását". De egyre ritkábban jön levél.
Térjünk vissza Miskolcra! A rendőrkapitány ominózus kijelentése után (hogy az elmúlt két hónapban a városban az összes utcai rablást kizárólag roma származású ember követte el) az SZDSZ Gusztos Pétere rögvest felszólította az igazságügy-minisztert, hogy intézkedjen, Draskovics Tibor erre azonnal "szalutált", utasította az országos rendőrfőkapitányt, mire Bencze rendőrfőnök is "szalutált", s "azonnalosan" (rendőri kifejezés a szép emlékű Gergényitől) intézkedett. De jött a váratlan fordulat: a város szocialista polgármestere és szocialista képviselői is kiálltak a kapitány mellett, mondván, jól végzi a munkáját, s kijelentése nem rasszista, hanem tényszerű. Lakatos Attila cigányvajda még rá is fejelt, neki semmi baja az elhangzottakkal, mert azok tények, s ő sajnálja, hogy társai nevéhez fűződnek szégyenteljes cselekmények. Egy balos politikus név nélkül megjegyezte: ne Pestről ítéljék meg, hogy milyen súlyos problémákkal néz szembe Miskolc, milyen szörnyű állapotban van ott a közbiztonság.
Tudjuk a végeredményt: a váratlan ellenállástól Draskovics "berezelt", visszavonta parancsát, majd máris nyilatkozott – ugyanolyan magabiztosan, mint korábban. Rinocéroszbőrért nem kell a szomszédba mennie.
Tudják, mi az igazi baj ezzel a Draskovics-keringővel? Az, hogy ez már meggyökerezett jelenség. Riasztó. Azt az állapotot mutatja, amikor az emberi kommunikáció elveszti értelmét, jelentőségét. A kommunikációban már csak az számít Magyarországon, hogy "mondd magabiztosan, határozottan, s elhiszik neked" – még akkor is, ha tegnap az ellenkezőjét mondtad.
Ez már olyan, mint amikor a szavannán az oroszlán elordítja magát, s ettől az összes állat megijed. Lefordítom: Magyarországon már csak az erőviszonyok számítanak. Ha erősebb kutya vagy… – szóval, akkor érvényesíted az akaratodat, és kész. A többi már nem számít.
A történtekkor Draskovics még nem hallhatta Barack Obamát – amikor napvilágra került, hogy kinevezendő pénzügyminisztere korábban százhúszezer dollár adót "elfelejtett" befizetni az államkasszába, s az új elnöknek már a harmadik jelöltjéről derült ki hasonló vétség –, aki azt mondta a világ nyilvánossága előtt: ez bizony hiba volt, ezt "elcsesztem". Nem szűk körben, párttársai, barátai társaságában mondta, s nem azt, hogy "elkúrtuk". Hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt. S azt, hogy elcsesztem. Ordító a különbség a két mentalitás között.
Draskovics esete persze más. Obama nem tudhatott jelöltjei vétségeiről, Draskovics Tibor viszont tudatosan tette meg lépését az SZDSZ nyomására. A kézi vezérlés remek példáját megmutatva. Durván beavatkozott a rendőrség dolgába. Majd – nyilvánvalóan kényszer hatására – visszavonta döntését. Kétszer csinált magából majmot. Marad a rögzült kép: antidemokratikus döntési mechanizmusról és erőszakos vezetői magatartásról árulkodik. Nincs mentség az igazságügy-miniszter számára! Ha demokráciában élnénk, távoznia kellene hivatalából.
És ne feledjük: az eset kapcsán újólag kiderült, hogy az SZDSZ-nek – amelynek támogatottsága a szerénynél is szerényebb egy százalék körül mozog – különös privilégiumai vannak ebben az országban. Ha rámutat valakire, ha ráüti a bélyeget, hogy az rasszista, mindenki megrezzen, s az egyébként "kőkemény" Draskovics is alázatosan szalutál, nyusziként cselekszik, megsértve akár egy szervezet szuverenitását. Hát nem arról beszélt Gyurcsány 2006 őszén – amikor brutálisan szétverték az embereket az utcán –, hogy a kormány részéről senki nem irányította, mert nem irányíthatja közvetlenül a rendőrséget? (Igaz, a tévészékház ostromának az éjszakáján egy kereskedelmi tévének elböccentette, hogy folyamatosan tartja a kapcsolatot a rendőrfőnökkel…) Lám, Draskovicsnak megengedett kézi vezérléssel irányítani, ha az a tét, hogy a szocialista kormány megfeleljen a szabad demokraták "political correct" (értsd: a valóságot elhazudó) elvárásainak.
Milyen országban élünk?
Fricz Tamás, politológus
2009. január 21., szerda
Gyurcsányék az IMF kézi vezérlése alatt?
Fricz: Tapintható a posztkommunista mechanizmus
2009. január 21. 09:15
Lippai Roland
Az IMF már tavaly ősszel kivette a kormányzást Gyurcsányék kezéből – jelentette ki Fricz Tamás az MNO-nak. A politológus szerint a január végi rendkívüli ülés csak a „fogjunk össze gyerekek-féle cirkusz folytatása”. Könnyen beigazolódhat az a felvetés, hogy a Valutaalap beleavatkozik hazánk ügyeibe – veti fel Boros Bánk Levente. Ha az SZDSZ és az MDF nem akar kiesni a parlamentből, nincs más választása: dorombolnia kell a szocialistáknak.
A fogjunk össze gyerekek-féle cirkusz folytatódik a január 29-i rendkívüli üléssel – jelentette ki Fricz Tamás az MNO-nak, utalva az úgynevezett nemzeti, illetve gazdasági csúcsra is. A politológus állítja: semmilyen hatása, következménye nem lett a korábbi összejöveteleknek sem. A cél most is, mint korábban, a felelősség elkenése – teszi hozzá Fricz. Sólyom László államfőt idézve folytatja, amely szerint „az állam nem így működik”, hiszen Gyurcsány most olyan embereket hív be a parlamentbe, „akik nem odavalók”. Kormányzás helyett csupán PR- és kommunikációs trükköket láthatunk – mondja Fricz Tamás, aki szerint Gyurcsányék megpróbálják meglovagolni azt a természetesnek is nevezhető népigényt, hogy a bajban össze kell fogni. Ez igaz is – folytatja –, ám vannak olyan időszakok és politikai erők, amelyekkel egyszerűen nem lehet közösséget vállalni. A kisebbségi MSZP-s kormánynak egyszerűen fogalma sincs a kialakult helyzetről, nem tudja, hogy mit kellene tenni. A helyzetet súlyosbítja, hogy egy kézi vezérelt, önállótlan miniszterelnök áll az ország élén – állapítja meg a politológus.
Tollba mondják a feladatokat?
Fricz is arra hívja fel a figyelmet, hogy szinte pillanatok alatt változott a válsággal kapcsolatos kommunikáció az IMF vezérigazgatójának látogatása után. Ha az IMF így diktálhat, az a baj, ha pedig Gyurcsányék Stauss-Khan vizitje előtt is tudták, hogy súlyosabb a helyzet, mint korábban látszott, az jelent problémát. Bizonyos értelemben már megtörtént a kormányváltás tavaly ősszel – utalt a politológus arra az időpontra, amikor is az IMF „segítő kezet nyújtott”, s mint hozzáteszi, a Valutaalap diktál, „nagy vonalakban átvette a kormányzást Magyarországon”. Fricz szavai szerint nincs önálló kormányzat, az ország erősen alávetett szerepbe került, a posztkommunista megfelelési kényszer erősen kitapintható Gyurcsányék mechanizmusaiban.
A Fidesz új minőséget teremthet
Egyértelműen nemmel felelt a politológus arra a felvetésünkre, hogy vajon az SZDSZ és az MDF ellenzéki tényezőként működik-e. Szerinte a Fidesznek mint felelős ellenzéki erőnek az lenne a feladata, hogy a rendkívüli ülésen egyértelművé tegye: az EP-választással egy időben előrehozott választásra is szükség van, ugyanis a kialakult súlyos helyzetet csak egy erős felhatalmazású, legitim és parlamenti többséget élvező kormány képes megfelelően kezelni. Márciusban beérik a civilek vetése, vagyis közeleg a népszavazás a parlament feloszlatásáról – emlékeztet Fricz Tamás –, ha a Fidesz erőteljes nyomása találkozna ezzel a népi kezdeményezéssel, amely egy új minőséget teremtene, és lehetőséget adna a valódi, érdemi változásra – tette hozzá a politológus.
Susmus a spanyolfal mögött
Nem lehet tudni, hogy egészen pontosan mi történt az IMF-vezér magyarországi látogatása során és után – fogalmazott Boros Bánk Levente az MNO-nak. A politológus is úgy látja, hogy „néhány óra múlva” megindult a válságkommunikáció Gyurcsányék részéről. „Lehetséges, hogy Gyurcsány olyan utasításokat kapott, amelyeknek mindenképpen meg kell felelnie” – teszi hozzá, s mint Boros Bánk felveti, könnyen igaz lehet az a „vád”, hogy az IMF beavatkozik a magyar belpolitikába, illetve a gazdaságba is. Köztudott: napok óta azt hallani, hogy megbukott az idei költségvetés. Ennek előzményére emlékeztet a politológus is: mint mondja, már tavaly decemberben is látszott, hogy az idei büdzsé nem állja a sarat. Ez egy technikai költségvetés volt – állítja Boros Bánk, és akár annak ellenére is erőltethették az elfogadását, hogy tudták, tarthatatlanok a számok. Mindez pusztán Gyurcsány politikai túléléséről szólt – teszi hozzá. Mint a politológus mondja, „újra kísértenek a 2006–2007-es év” kommunikációs szólamai, amelyek szerint „el kell magyarázni az embereknek a reformokat”, holott nincs sem idő, sem pedig anyagi forrás a valós, az alrendszereket mélyen érintő átalakításokra. Hiszen a tényleges reformok költségigényesek, és egyetlen év alatt kivitelezhetetlenek, így nem adnak rövid távú választ a válságra, viszont a „reformok” leple alatt áfanöveléssel és a családi pótlék megkurtításával kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedésekre sort keríthet a kormány, miközben mélyreható átalakításokat ismét nem hajt végre, azaz ismét megtéveszti a választókat – fejtette ki a politológus.
A rendkívüli ülésnappal kapcsolatban úgy vélekedik Boros Bánk, hogy ismét az „összefogást” hangsúlyozzák azzal együtt, hogy „nehéz a helyzet”. Az úgynevezett Nemzeti Csúcson is másokkal mondatta ki Gyurcsány a kellemetlen intézkedések szükségességét – emlékeztet az elemző. A kommunikáció várhatóan az lesz – ahogy a múltban is –, hogy az ellenzéknek nincsenek javaslatai, így csak azt lehet tenni, amit a kormány szükségesnek lát – teszi hozzá Boros Bánk. A kisebbségi kormány és a szocialisták „át akarnak evickélni az idei esztendőn”, abban reménykednek, hogy picit csillapul a pénzügyi és gazdasági válság dühe. Úgy tűnhet, hogy nem készülnek 2010 után kormányzásra, feltűnő, hogy az IMF-hitel is csak erre a ciklusra szól. A visszafizetés terhét így meghagyják a következő kormány, jobb esetben egy polgári kormányzat nehéz feladatának – fogalmaz Boros Bánk.
SZDSZ–MDF: nem az erő, hanem a feszültség vetheti szét
Nem sok esélye van a jelenlegi állás szerint annak, hogy az SZDSZ bent lesz a következő országgyűlésben, és az MDF-nek is szűkösek a lehetőségei. Mivel a szocialistáknak szüksége van támogatókra a parlamentben, így nem elképzelhetetlen akár egy MSZP–SZDSZ közös lista is. A kis pártoknak vagy külső támogatás, vagy a népszerűségük növelése a járható út – teszi mindehhez hozzá az elemző. Boros Bánk megjegyzi: mivel mindkét kis pártot „belső feszültségek, illetve a programok hiánya” jellemzi, a népszerűségnövelés esélye minimális. Kénytelenek lesznek a szocialisták kegyeit keresni, mivel a konfrontációk miatt az „MSZP a lovak közé dobhatja a gyeplőt”, az előrehozott választások kiírása pedig sem az SZDSZ-nek, sem az MDF-nek nem áll érdekében. Inkább támogatni fogják a kisebbségi kormányt, mint hogy szembemenjenek vele.
Fricz: Tapintható a posztkommunista mechanizmus
2009. január 21. 09:15
Lippai Roland
Az IMF már tavaly ősszel kivette a kormányzást Gyurcsányék kezéből – jelentette ki Fricz Tamás az MNO-nak. A politológus szerint a január végi rendkívüli ülés csak a „fogjunk össze gyerekek-féle cirkusz folytatása”. Könnyen beigazolódhat az a felvetés, hogy a Valutaalap beleavatkozik hazánk ügyeibe – veti fel Boros Bánk Levente. Ha az SZDSZ és az MDF nem akar kiesni a parlamentből, nincs más választása: dorombolnia kell a szocialistáknak.
A fogjunk össze gyerekek-féle cirkusz folytatódik a január 29-i rendkívüli üléssel – jelentette ki Fricz Tamás az MNO-nak, utalva az úgynevezett nemzeti, illetve gazdasági csúcsra is. A politológus állítja: semmilyen hatása, következménye nem lett a korábbi összejöveteleknek sem. A cél most is, mint korábban, a felelősség elkenése – teszi hozzá Fricz. Sólyom László államfőt idézve folytatja, amely szerint „az állam nem így működik”, hiszen Gyurcsány most olyan embereket hív be a parlamentbe, „akik nem odavalók”. Kormányzás helyett csupán PR- és kommunikációs trükköket láthatunk – mondja Fricz Tamás, aki szerint Gyurcsányék megpróbálják meglovagolni azt a természetesnek is nevezhető népigényt, hogy a bajban össze kell fogni. Ez igaz is – folytatja –, ám vannak olyan időszakok és politikai erők, amelyekkel egyszerűen nem lehet közösséget vállalni. A kisebbségi MSZP-s kormánynak egyszerűen fogalma sincs a kialakult helyzetről, nem tudja, hogy mit kellene tenni. A helyzetet súlyosbítja, hogy egy kézi vezérelt, önállótlan miniszterelnök áll az ország élén – állapítja meg a politológus.
Tollba mondják a feladatokat?
Fricz is arra hívja fel a figyelmet, hogy szinte pillanatok alatt változott a válsággal kapcsolatos kommunikáció az IMF vezérigazgatójának látogatása után. Ha az IMF így diktálhat, az a baj, ha pedig Gyurcsányék Stauss-Khan vizitje előtt is tudták, hogy súlyosabb a helyzet, mint korábban látszott, az jelent problémát. Bizonyos értelemben már megtörtént a kormányváltás tavaly ősszel – utalt a politológus arra az időpontra, amikor is az IMF „segítő kezet nyújtott”, s mint hozzáteszi, a Valutaalap diktál, „nagy vonalakban átvette a kormányzást Magyarországon”. Fricz szavai szerint nincs önálló kormányzat, az ország erősen alávetett szerepbe került, a posztkommunista megfelelési kényszer erősen kitapintható Gyurcsányék mechanizmusaiban.
A Fidesz új minőséget teremthet
Egyértelműen nemmel felelt a politológus arra a felvetésünkre, hogy vajon az SZDSZ és az MDF ellenzéki tényezőként működik-e. Szerinte a Fidesznek mint felelős ellenzéki erőnek az lenne a feladata, hogy a rendkívüli ülésen egyértelművé tegye: az EP-választással egy időben előrehozott választásra is szükség van, ugyanis a kialakult súlyos helyzetet csak egy erős felhatalmazású, legitim és parlamenti többséget élvező kormány képes megfelelően kezelni. Márciusban beérik a civilek vetése, vagyis közeleg a népszavazás a parlament feloszlatásáról – emlékeztet Fricz Tamás –, ha a Fidesz erőteljes nyomása találkozna ezzel a népi kezdeményezéssel, amely egy új minőséget teremtene, és lehetőséget adna a valódi, érdemi változásra – tette hozzá a politológus.
Susmus a spanyolfal mögött
Nem lehet tudni, hogy egészen pontosan mi történt az IMF-vezér magyarországi látogatása során és után – fogalmazott Boros Bánk Levente az MNO-nak. A politológus is úgy látja, hogy „néhány óra múlva” megindult a válságkommunikáció Gyurcsányék részéről. „Lehetséges, hogy Gyurcsány olyan utasításokat kapott, amelyeknek mindenképpen meg kell felelnie” – teszi hozzá, s mint Boros Bánk felveti, könnyen igaz lehet az a „vád”, hogy az IMF beavatkozik a magyar belpolitikába, illetve a gazdaságba is. Köztudott: napok óta azt hallani, hogy megbukott az idei költségvetés. Ennek előzményére emlékeztet a politológus is: mint mondja, már tavaly decemberben is látszott, hogy az idei büdzsé nem állja a sarat. Ez egy technikai költségvetés volt – állítja Boros Bánk, és akár annak ellenére is erőltethették az elfogadását, hogy tudták, tarthatatlanok a számok. Mindez pusztán Gyurcsány politikai túléléséről szólt – teszi hozzá. Mint a politológus mondja, „újra kísértenek a 2006–2007-es év” kommunikációs szólamai, amelyek szerint „el kell magyarázni az embereknek a reformokat”, holott nincs sem idő, sem pedig anyagi forrás a valós, az alrendszereket mélyen érintő átalakításokra. Hiszen a tényleges reformok költségigényesek, és egyetlen év alatt kivitelezhetetlenek, így nem adnak rövid távú választ a válságra, viszont a „reformok” leple alatt áfanöveléssel és a családi pótlék megkurtításával kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedésekre sort keríthet a kormány, miközben mélyreható átalakításokat ismét nem hajt végre, azaz ismét megtéveszti a választókat – fejtette ki a politológus.
A rendkívüli ülésnappal kapcsolatban úgy vélekedik Boros Bánk, hogy ismét az „összefogást” hangsúlyozzák azzal együtt, hogy „nehéz a helyzet”. Az úgynevezett Nemzeti Csúcson is másokkal mondatta ki Gyurcsány a kellemetlen intézkedések szükségességét – emlékeztet az elemző. A kommunikáció várhatóan az lesz – ahogy a múltban is –, hogy az ellenzéknek nincsenek javaslatai, így csak azt lehet tenni, amit a kormány szükségesnek lát – teszi hozzá Boros Bánk. A kisebbségi kormány és a szocialisták „át akarnak evickélni az idei esztendőn”, abban reménykednek, hogy picit csillapul a pénzügyi és gazdasági válság dühe. Úgy tűnhet, hogy nem készülnek 2010 után kormányzásra, feltűnő, hogy az IMF-hitel is csak erre a ciklusra szól. A visszafizetés terhét így meghagyják a következő kormány, jobb esetben egy polgári kormányzat nehéz feladatának – fogalmaz Boros Bánk.
SZDSZ–MDF: nem az erő, hanem a feszültség vetheti szét
Nem sok esélye van a jelenlegi állás szerint annak, hogy az SZDSZ bent lesz a következő országgyűlésben, és az MDF-nek is szűkösek a lehetőségei. Mivel a szocialistáknak szüksége van támogatókra a parlamentben, így nem elképzelhetetlen akár egy MSZP–SZDSZ közös lista is. A kis pártoknak vagy külső támogatás, vagy a népszerűségük növelése a járható út – teszi mindehhez hozzá az elemző. Boros Bánk megjegyzi: mivel mindkét kis pártot „belső feszültségek, illetve a programok hiánya” jellemzi, a népszerűségnövelés esélye minimális. Kénytelenek lesznek a szocialisták kegyeit keresni, mivel a konfrontációk miatt az „MSZP a lovak közé dobhatja a gyeplőt”, az előrehozott választások kiírása pedig sem az SZDSZ-nek, sem az MDF-nek nem áll érdekében. Inkább támogatni fogják a kisebbségi kormányt, mint hogy szembemenjenek vele.
2008. november 28., péntek
Gyurcsány úr, hátrább az agarakkal!
Miniszterelnök úr, ne akarja megfélemlíteni az újságírókat, ha igazi kérdéseket tesznek fel! Ön ugyanis ezt nem teheti meg. Ha mégis megteszi, akkor ön antidemokrata, sőt, az alapvető állampolgári jogot, a sajtószabadság jogát sérti meg.
Utoljára frissítve: 2008. november 28., 08:45
A minap a közszolgálati televízió reggeli műsorában ön gyalázatosan viselkedett Apáti-Tóth Katával szemben. Amikor a riporter az elmaradt reformokról kérdezte önt, személyeskedő hangnemben úgy replikázott: ha majd az újságíró hölgy is segít a reformok megvalósításában, akkor aztán lesznek reformok.
Lárifári! Sőt mondhatnám: teringettét! Ezzel ön, miniszterelnök úr, nem tett mást, mint nem is olyan finoman felszólította a riportert: "zárkózzon fel" végre pártunkhoz és államunkhoz (kádáriasan: partunkhoz és allamunkhoz), mely töretlenül halad előre a szocialista kapitalizmus útján. Ha pedig nem zárkózik fel, akkor majd megnézheti magát - ugye, miniszterelnök úr?
De önnek nem volt elég a burkolt támadásból. Ön azt is mondta később a riporternek, hogy amit éppen kérdez, az nem más, mint zsurnalizmus. Vagyis: szakmailag szólta le a riportert, mert önnek nagyon nem tetszett, hogy nem átallott normális interjút készíteni - illetve törekedett erre, de ehhez riportalany is kellett volna.
S tovább megyek: a kérdésre, hogy mikorra tervezik bevezetni az eurót, azt mondta, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint hogy erre "ilyen egyszerűen" válaszolni lehetne. Hát igen: "csak" Veres pénzügyminiszter többször beszélt konkrét dátumról, mint ahogyan a szomszédos államokban is konkrét dátumokról beszéltek, ráadásul azt be is tartották, illetve közel állnak ahhoz, hogy betartsák. (Lásd: Szlovénia, Szlovákia.) De önnek ez a kérdés "túl bonyolult", csak azért, mert nem tetszett önnek a riporter hozzáállása, s ezért láthatóan e kérdésnél is tudatosan belekötött a hölgybe. S végül még arra is képes volt, hogy a végén figyelmeztesse: egyszer már feltette a kérdését, úgyhogy - nem kimondva, de - "szedje össze magát".
Azt a teremburáját, miniszterelnök úr! Hát mégis mire vetemedett ezen a reggelen? Csak nem arra, hogy megfélemlítsen egy világos és valós kérdéseket feltenni igyekvő újságírót - persze nem nyíltan és látványosan, mint ahogy azt egy afrikai diktátor tenné, hanem az ön érdekes, indirekt módszerével, amit azonban csak a nyeretlen kétévesek nem látnak át azonnal.
Ezt a trükköt ön már 2006-ban is bevetette, a Baló Györgynek adott interjúban. Akkor - néhány bátortalanul, de kérdésszerű kérdés után - azt kérdezte "finoman" Balótól: szerkesztő úr, ugye nagyon szép pénzt keres itt a közszolgálati televízióban, s önnek fontos ez a szép pénz.
Azt a rézfánfütyülő rézangyalát! Csak nem arról van szó, hogy ha önnel készítenek interjút az újságírók, akkor fogják be kritikai szájukat, hogy ne merjenek valódi kérdéseket feltenni, mert akkor aztán lesz nemulass?! Csak nem ez a cél, Gyurcsány miniszterelnök? Fel sem merem tételezni, hisz ön - mint öntől tudjuk - Magyarország megmentője.
Megjegyzem: Baló esetében "működött" a megfélemlítés, hisz nemrég láthattuk Baló önnel készített rendkívüli interjúját a közszolgálati tévében, amelyben Baló Megyeri Károlyra emlékeztetett, aki a szép emlékű, vidám és szocialista május elsejéken készített "interjúkat" Kádár elvtárssal. (Ami úgy zajlott - a fiatalabbak kedvéért -, hogy Megyeri feltette a kérdést: Kádár elvtárs, milyen gondolatok jutnak eszébe így május elsején, e szép napon? És Kádárnak jutott eszébe számtalan szebbnél szebb gondolat, míg állni látszék az idő, bár a szekér szaladt - bocsánat, Petőfi Sándor. A tizenöt perces monológ után pedig Megyeri megköszönte a "beszélgetést".) Nos, nekem ez jutott eszembe a Baló-Gyurcsány "beszélgetés" után.
Azt gondolja, Gyurcsány miniszterelnök, hogy a riporterek presszionálásával javítja a demokráciába vetett bizalmunkat széles e hazában? Nem, ezzel nem javítja, hanem súlyosan és mélyen megsérti a demokratikus játékszabályokat, s olyan mintát terjeszt, ami öles léptekkel vezet bennünket a Huxley-féle szép, új világba. Éppen ezért, nagy tisztelettel felkérem önt, ne akarja még burkoltan se megfélemlíteni az újságírókat, se Balót, se Apáti-Tóthot (Echo-tévés riportert azért nem is említek, mert mint tudjuk, az ön nyitottsága és szólásszabadság iránti nagyfokú elkötelezettsége nem engedi meg, hogy belépjen az Echo Tv ajtaján).
Örüljön annak, hogy az ön számára a legjobbkor jött egy válság, aminek körülményei között "nagyon jól kommunikál". Tegye össze a két kezét, s annak is nagyon örüljön, hogy úgy tűnik: az ellenzék is lemondott arról, hogy előre hozott választások legyenek jövő év júniusában. De azért még ne vegyen mindent biztosra. Vannak még állampolgárok, akik nem nyugodtak bele a mostani helyzetbe. De így vagy úgy: azért, mert három év után újra van egy közvélemény-kutatási eredmény, amely alapján némileg romlott a legnagyobb ellenzéki párt mutatója - bár még így is fölényesen vezet -, semmi sem jogosítja fel önt arra, miniszterelnök úr, hogy pökhendivé váljon. Mit is mondott Bástya elvtárs Virág elvtársnak? "Szerénység, Virág, szerénység!" Én is szóról szóra ezt javaslom önnek. Tudja: jöhet még kutyára dér (ezt persze ne szó szerint vegye).
Hát ennyit mára, Gyurcsány úr. Önről fel sem tételezem, hogy elolvassa ezt a cikket, pláne nem, hogy válaszolna rá, mondjuk a blogjában. Ön és a teljes baloldal, s annak szellemi holdudvara levegőnek tekinti a jobboldal minden megnyilvánulását. Gondolom, ezt a nemzeti összefogás érdekében teszik. A jobboldal semmibe vételével igyekeznek hozzájárulni a nagy nemzeti megbékéléshez.
Nem tudom mi lesz ennek a vége, Gyurcsány úr. Istenuccse, nem tudom!
(Fricz Tamás, Magyar Hírlap)
Miniszterelnök úr, ne akarja megfélemlíteni az újságírókat, ha igazi kérdéseket tesznek fel! Ön ugyanis ezt nem teheti meg. Ha mégis megteszi, akkor ön antidemokrata, sőt, az alapvető állampolgári jogot, a sajtószabadság jogát sérti meg.
Utoljára frissítve: 2008. november 28., 08:45
A minap a közszolgálati televízió reggeli műsorában ön gyalázatosan viselkedett Apáti-Tóth Katával szemben. Amikor a riporter az elmaradt reformokról kérdezte önt, személyeskedő hangnemben úgy replikázott: ha majd az újságíró hölgy is segít a reformok megvalósításában, akkor aztán lesznek reformok.
Lárifári! Sőt mondhatnám: teringettét! Ezzel ön, miniszterelnök úr, nem tett mást, mint nem is olyan finoman felszólította a riportert: "zárkózzon fel" végre pártunkhoz és államunkhoz (kádáriasan: partunkhoz és allamunkhoz), mely töretlenül halad előre a szocialista kapitalizmus útján. Ha pedig nem zárkózik fel, akkor majd megnézheti magát - ugye, miniszterelnök úr?
De önnek nem volt elég a burkolt támadásból. Ön azt is mondta később a riporternek, hogy amit éppen kérdez, az nem más, mint zsurnalizmus. Vagyis: szakmailag szólta le a riportert, mert önnek nagyon nem tetszett, hogy nem átallott normális interjút készíteni - illetve törekedett erre, de ehhez riportalany is kellett volna.
S tovább megyek: a kérdésre, hogy mikorra tervezik bevezetni az eurót, azt mondta, hogy ez sokkal bonyolultabb, mint hogy erre "ilyen egyszerűen" válaszolni lehetne. Hát igen: "csak" Veres pénzügyminiszter többször beszélt konkrét dátumról, mint ahogyan a szomszédos államokban is konkrét dátumokról beszéltek, ráadásul azt be is tartották, illetve közel állnak ahhoz, hogy betartsák. (Lásd: Szlovénia, Szlovákia.) De önnek ez a kérdés "túl bonyolult", csak azért, mert nem tetszett önnek a riporter hozzáállása, s ezért láthatóan e kérdésnél is tudatosan belekötött a hölgybe. S végül még arra is képes volt, hogy a végén figyelmeztesse: egyszer már feltette a kérdését, úgyhogy - nem kimondva, de - "szedje össze magát".
Azt a teremburáját, miniszterelnök úr! Hát mégis mire vetemedett ezen a reggelen? Csak nem arra, hogy megfélemlítsen egy világos és valós kérdéseket feltenni igyekvő újságírót - persze nem nyíltan és látványosan, mint ahogy azt egy afrikai diktátor tenné, hanem az ön érdekes, indirekt módszerével, amit azonban csak a nyeretlen kétévesek nem látnak át azonnal.
Ezt a trükköt ön már 2006-ban is bevetette, a Baló Györgynek adott interjúban. Akkor - néhány bátortalanul, de kérdésszerű kérdés után - azt kérdezte "finoman" Balótól: szerkesztő úr, ugye nagyon szép pénzt keres itt a közszolgálati televízióban, s önnek fontos ez a szép pénz.
Azt a rézfánfütyülő rézangyalát! Csak nem arról van szó, hogy ha önnel készítenek interjút az újságírók, akkor fogják be kritikai szájukat, hogy ne merjenek valódi kérdéseket feltenni, mert akkor aztán lesz nemulass?! Csak nem ez a cél, Gyurcsány miniszterelnök? Fel sem merem tételezni, hisz ön - mint öntől tudjuk - Magyarország megmentője.
Megjegyzem: Baló esetében "működött" a megfélemlítés, hisz nemrég láthattuk Baló önnel készített rendkívüli interjúját a közszolgálati tévében, amelyben Baló Megyeri Károlyra emlékeztetett, aki a szép emlékű, vidám és szocialista május elsejéken készített "interjúkat" Kádár elvtárssal. (Ami úgy zajlott - a fiatalabbak kedvéért -, hogy Megyeri feltette a kérdést: Kádár elvtárs, milyen gondolatok jutnak eszébe így május elsején, e szép napon? És Kádárnak jutott eszébe számtalan szebbnél szebb gondolat, míg állni látszék az idő, bár a szekér szaladt - bocsánat, Petőfi Sándor. A tizenöt perces monológ után pedig Megyeri megköszönte a "beszélgetést".) Nos, nekem ez jutott eszembe a Baló-Gyurcsány "beszélgetés" után.
Azt gondolja, Gyurcsány miniszterelnök, hogy a riporterek presszionálásával javítja a demokráciába vetett bizalmunkat széles e hazában? Nem, ezzel nem javítja, hanem súlyosan és mélyen megsérti a demokratikus játékszabályokat, s olyan mintát terjeszt, ami öles léptekkel vezet bennünket a Huxley-féle szép, új világba. Éppen ezért, nagy tisztelettel felkérem önt, ne akarja még burkoltan se megfélemlíteni az újságírókat, se Balót, se Apáti-Tóthot (Echo-tévés riportert azért nem is említek, mert mint tudjuk, az ön nyitottsága és szólásszabadság iránti nagyfokú elkötelezettsége nem engedi meg, hogy belépjen az Echo Tv ajtaján).
Örüljön annak, hogy az ön számára a legjobbkor jött egy válság, aminek körülményei között "nagyon jól kommunikál". Tegye össze a két kezét, s annak is nagyon örüljön, hogy úgy tűnik: az ellenzék is lemondott arról, hogy előre hozott választások legyenek jövő év júniusában. De azért még ne vegyen mindent biztosra. Vannak még állampolgárok, akik nem nyugodtak bele a mostani helyzetbe. De így vagy úgy: azért, mert három év után újra van egy közvélemény-kutatási eredmény, amely alapján némileg romlott a legnagyobb ellenzéki párt mutatója - bár még így is fölényesen vezet -, semmi sem jogosítja fel önt arra, miniszterelnök úr, hogy pökhendivé váljon. Mit is mondott Bástya elvtárs Virág elvtársnak? "Szerénység, Virág, szerénység!" Én is szóról szóra ezt javaslom önnek. Tudja: jöhet még kutyára dér (ezt persze ne szó szerint vegye).
Hát ennyit mára, Gyurcsány úr. Önről fel sem tételezem, hogy elolvassa ezt a cikket, pláne nem, hogy válaszolna rá, mondjuk a blogjában. Ön és a teljes baloldal, s annak szellemi holdudvara levegőnek tekinti a jobboldal minden megnyilvánulását. Gondolom, ezt a nemzeti összefogás érdekében teszik. A jobboldal semmibe vételével igyekeznek hozzájárulni a nagy nemzeti megbékéléshez.
Nem tudom mi lesz ennek a vége, Gyurcsány úr. Istenuccse, nem tudom!
(Fricz Tamás, Magyar Hírlap)
2008. október 24., péntek
Menetrend a hatalomváltáshoz
2008-10-24 06:52:38
Vannak időszakok, amikor időlegesen nem a hosszú távú koncepciókon kell gondolkodni, hanem azon, hogy hogyan lehet itt és most megmenteni egy országot, azért, hogy később legyen még értelme a jövőről gondolkodni.
Most ilyen helyzet van Magyarországon.
Ilyen helyzet van, mert míg a korábbi években saját kormányzási bűnei miatt Európa "beteg embere" lett, addig mára, a világgazdasági válság kitörése következtében, "Európa életveszélyben lévő emberévé" vált. És ez sajnos nem túlzás.
Márpedig ennek folytán e közvetlenül fenyegető veszély elhárítása lett a legfontosabb kérdés.
A megoldáshoz azt kell megnézni, hogy mi a bajok gyökere, mi okozza a legfontosabb hátráltató tényezőt, miért támadnak ránk már-már világméretű összehangoltsággal a nemzetközi pénzügyi körök. S ha ezt közelebbről megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a legfontosabb tényező egyszerű: nem bíznak Magyarországban, rossz a híre Magyarországnak, nem hisznek abban, hogy kilábalhatunk a bajból. Azaz nincs hitele az országnak, mégpedig a szó szoros és elvont értelmében egyaránt.
Ebből pedig világosan következik, hogy a megoldást nem a pénzügyi és hiteltechnikai vagy gazdasági lépések adják – miközben természetesen a közvetlen valutacsőd és államcsőd veszélyének elhárítására persze meg kell tenni ilyen lépéseket is.
Nem, a megoldás Magyarország hitelességének helyreállítása.
S mivel a bizalomhiány elsődleges oka a kormányfővel és a szocialista kormányzattal szembeni bizalmatlanság (lásd a "hazudós magyar miniszterelnök" elterjedt szóhasználatát), egyértelmű, hogy a bizalom helyreállításához nem gazdasági, hanem politikai változás kell. Mégpedig itt és most, ugyanis nincs időnk várni.
S itt nem csak a miniszterelnök minden szempontból alkalmatlan személyéről van szó, hanem az elhasználódott kisebbségi kormányról is, amelyről nem hiszik el Európában, de már Amerikában sem, hogy képes kezelni a rendkívül nagy és összetett gondokat: az Európában egyik legnagyobb államadósságot (a GDP 66 százaléka!), az egyik legnagyobb államháztartási hiányt, a régióban leggyatrább gazdasági növekedést, a nagy inflációt, a nagyfokú és növekvő munkanélküliséget. Nem hiszik el, s mint az állatvilágban, a gyengékre, sebezhetőkre rátámadnak.
Tehát elsődleges és mindennél fontosabb feladat az ország megmentéséhez, hogy Gyurcsány Ferenc távozzon, ám vele együtt a szocialista kormányzat is távozzon (szó sem lehet arról, hogy a szocialisták adjanak új jelöltet, hiszen a tartós bizalomhiány a szocialista kormányzat egészével szemben áll fenn itthon és külföldön is), s helyét egy átmeneti válságkormány vegye át.
Nagyon fontos azonban, hogy az elsősorban szakemberekből álló – véleményem szerint Kovács Árpád számvevőszéki elnök, esetleg Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke által vezetett – átmeneti kormányzat előzetes megállapodás alapján csak júniusig, az európai parlamenti választások napjáig működjön, mikor is szintén előzetes megállapodás alapján előre hozott választások következzenek. (Természetesen utána addig is ügyvezetőként irányítaná az országot, amíg az új kormány meg nem alakul, tehát kormányzási vákuum nem alakulna ki.) Itt kell hangsúlyoznom, hogy hozzám hasonló álláspontot foglal el Stumpf István és Tölgyessy Péter is, ők is az előre hozott választásban látják a végső és legjobb megoldást.
Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy az átmeneti, válságkezelő kormány megfelelő időpontban – körülbelül március táján – lemond, a parlament feloszlatja önmagát, s a köztársasági elnök kiírja a választásokat az EP-választás időpontjára – ez ráadásul költségmegtakarítás is, ami most nem mellékes szempont. (Ismét megnyugtatásul: a parlament önfeloszlatása nem azt jelenti, hogy a választásokig az ország parlament nélkül marad: az önmagát feloszlatott Országgyűlés természetesen addig "hivatalban" marad, amíg nem kerül sor a választásokra és nem alakul meg az új parlament.)
Feltehető a kérdés: ha van átmeneti válságkezelő kormány, akkor miért ne maradhatna akár egészen a 2010-es "rendes" választási időpontig?
A válasz egyértelmű: azért, mert egy átmeneti válságkezelő kormány nem hozhat hosszú távú gazdaságpolitikai döntéseket, nem kezdhet reformokba stb., minthogy arra nincs felhatalmazása. Valamint legalább annyira fontos, hogy végre olyan, valódi legitimációval rendelkező, az emberek bizalmát élvező kormány kezdje meg a munkáját, amelynek minden eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy átfogó gazdasági, társadalmi és politikai változásokat indítson el. Végre mondjuk már ki: a közvélemény-kutatások teljesen egybecsengő eredményei alapján az emberek már-már abszolút többségben az előre hozott választásokat tartják a legjobb megoldásnak. Mitől lenne demokrácia az, amelyik ezt a nyilvánvaló és nem hangulati, hanem tartós társadalmi elvárást egyszerűen semmibe veszi?
A legjobb persze az lett volna, ha minél hamarabb, már ebben az évben lejátszódnak az előre hozott választások, ám azt most figyelembe kell venni, hogy Magyarország az államcsőd peremére jutott, ezért ennek közvetlen elhárítása a legfontosabb feladat, amelyet itt és most egy átmeneti válságkormány oldhat meg – korlátozott időtartamú mandátummal. De júniusnál a választás már nem odázható tovább!
A kérdés persze ezután az: mindez hogyan érhető el, hogyan valósítható meg – itt és most?
A megoldás többféle is lehet, például az, hogy a legnagyobb ellenzéki párt válságtanácskozásra hívja össze a parlamenti politikai erőket – ezzel egyben átveszi a kezdeményezést –, s előáll egy politikai "válságcsomaggal", amelynek lényege, hogy hajlandó segítséget nyújtani egy olyan átmenti válságkormány létrejöttéhez és munkájához, amelynek időbeli mandátuma korlátozott, az EP-választásokig tart, s akkor egyben parlamenti választások is lesznek. Ehhez persze az MSZP beleegyezésére is szükség lenne, ami finoman szólva is kétséges, és akkor még nem mondtunk semmit…
De az MSZP nélkül is járható ez az út: a másik lehetőség az, hogy kizárólag az ellenzéki pártok ülnek le válságtanácskozásra. Megállapodhatnak abban, hogy a kisebbségi szocialista kormány, élén a teljesen lejáratódott Gyurcsánnyal, a vele szemben megmutatkozó hazai és a külföldi bizalmatlanság miatt képtelen kezelni a válságot s megmenteni a legrosszabbtól Magyarországot. Ha ebben egyezségre tudnának jutni, akkor már kézenfekvő a megoldás: konstruktív bizalmatlansági indítványt kell benyújtani a kormányfő ellen, és megnevezni ellenjelöltként Kovács Árpádot vagy Simor Andrást, s napokon belül feloldható lenne a mostani nyomasztó patthelyzet.
Ám úgy tűnik, hogy jelen pillanatban az SZDSZ és az MDF egyre inkább elhiszi a Gyurcsány-féle válságpropagandát – vagy el akarják hinni? –, ezért ez a megoldás is több mint kétséges.
Mi marad akkor? Egyetlen lehetőség: az állampolgárok Budakalászi Polgári Körök Szövetsége által elindított, egyre sikeresebben zajló aláírásgyűjtése, amellyel – a népi kezdeményezés eszközével – kényszerítik a parlamentet arra, hogy megtárgyalja saját feloszlatását. Minden jogi határidőt figyelembe véve e szavazást legkésőbb februárban le kell bonyolítani.
Több mint biztató, örömteli hír, hogy a Fidesz támogatja ezt az aláírásgyűjtési akciót.
Paradigmaváltásra van szükség Magyarországon, arra, hogy az állampolgárok közösségének akarata végre megjelenhessen a szélsőségesen elitista, "parlamentbe zárt" magyar politikai életben.
Fricz Tamás
magyarhirlap.hu
2008-10-24 06:52:38
Vannak időszakok, amikor időlegesen nem a hosszú távú koncepciókon kell gondolkodni, hanem azon, hogy hogyan lehet itt és most megmenteni egy országot, azért, hogy később legyen még értelme a jövőről gondolkodni.
Most ilyen helyzet van Magyarországon.
Ilyen helyzet van, mert míg a korábbi években saját kormányzási bűnei miatt Európa "beteg embere" lett, addig mára, a világgazdasági válság kitörése következtében, "Európa életveszélyben lévő emberévé" vált. És ez sajnos nem túlzás.
Márpedig ennek folytán e közvetlenül fenyegető veszély elhárítása lett a legfontosabb kérdés.
A megoldáshoz azt kell megnézni, hogy mi a bajok gyökere, mi okozza a legfontosabb hátráltató tényezőt, miért támadnak ránk már-már világméretű összehangoltsággal a nemzetközi pénzügyi körök. S ha ezt közelebbről megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a legfontosabb tényező egyszerű: nem bíznak Magyarországban, rossz a híre Magyarországnak, nem hisznek abban, hogy kilábalhatunk a bajból. Azaz nincs hitele az országnak, mégpedig a szó szoros és elvont értelmében egyaránt.
Ebből pedig világosan következik, hogy a megoldást nem a pénzügyi és hiteltechnikai vagy gazdasági lépések adják – miközben természetesen a közvetlen valutacsőd és államcsőd veszélyének elhárítására persze meg kell tenni ilyen lépéseket is.
Nem, a megoldás Magyarország hitelességének helyreállítása.
S mivel a bizalomhiány elsődleges oka a kormányfővel és a szocialista kormányzattal szembeni bizalmatlanság (lásd a "hazudós magyar miniszterelnök" elterjedt szóhasználatát), egyértelmű, hogy a bizalom helyreállításához nem gazdasági, hanem politikai változás kell. Mégpedig itt és most, ugyanis nincs időnk várni.
S itt nem csak a miniszterelnök minden szempontból alkalmatlan személyéről van szó, hanem az elhasználódott kisebbségi kormányról is, amelyről nem hiszik el Európában, de már Amerikában sem, hogy képes kezelni a rendkívül nagy és összetett gondokat: az Európában egyik legnagyobb államadósságot (a GDP 66 százaléka!), az egyik legnagyobb államháztartási hiányt, a régióban leggyatrább gazdasági növekedést, a nagy inflációt, a nagyfokú és növekvő munkanélküliséget. Nem hiszik el, s mint az állatvilágban, a gyengékre, sebezhetőkre rátámadnak.
Tehát elsődleges és mindennél fontosabb feladat az ország megmentéséhez, hogy Gyurcsány Ferenc távozzon, ám vele együtt a szocialista kormányzat is távozzon (szó sem lehet arról, hogy a szocialisták adjanak új jelöltet, hiszen a tartós bizalomhiány a szocialista kormányzat egészével szemben áll fenn itthon és külföldön is), s helyét egy átmeneti válságkormány vegye át.
Nagyon fontos azonban, hogy az elsősorban szakemberekből álló – véleményem szerint Kovács Árpád számvevőszéki elnök, esetleg Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke által vezetett – átmeneti kormányzat előzetes megállapodás alapján csak júniusig, az európai parlamenti választások napjáig működjön, mikor is szintén előzetes megállapodás alapján előre hozott választások következzenek. (Természetesen utána addig is ügyvezetőként irányítaná az országot, amíg az új kormány meg nem alakul, tehát kormányzási vákuum nem alakulna ki.) Itt kell hangsúlyoznom, hogy hozzám hasonló álláspontot foglal el Stumpf István és Tölgyessy Péter is, ők is az előre hozott választásban látják a végső és legjobb megoldást.
Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy az átmeneti, válságkezelő kormány megfelelő időpontban – körülbelül március táján – lemond, a parlament feloszlatja önmagát, s a köztársasági elnök kiírja a választásokat az EP-választás időpontjára – ez ráadásul költségmegtakarítás is, ami most nem mellékes szempont. (Ismét megnyugtatásul: a parlament önfeloszlatása nem azt jelenti, hogy a választásokig az ország parlament nélkül marad: az önmagát feloszlatott Országgyűlés természetesen addig "hivatalban" marad, amíg nem kerül sor a választásokra és nem alakul meg az új parlament.)
Feltehető a kérdés: ha van átmeneti válságkezelő kormány, akkor miért ne maradhatna akár egészen a 2010-es "rendes" választási időpontig?
A válasz egyértelmű: azért, mert egy átmeneti válságkezelő kormány nem hozhat hosszú távú gazdaságpolitikai döntéseket, nem kezdhet reformokba stb., minthogy arra nincs felhatalmazása. Valamint legalább annyira fontos, hogy végre olyan, valódi legitimációval rendelkező, az emberek bizalmát élvező kormány kezdje meg a munkáját, amelynek minden eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy átfogó gazdasági, társadalmi és politikai változásokat indítson el. Végre mondjuk már ki: a közvélemény-kutatások teljesen egybecsengő eredményei alapján az emberek már-már abszolút többségben az előre hozott választásokat tartják a legjobb megoldásnak. Mitől lenne demokrácia az, amelyik ezt a nyilvánvaló és nem hangulati, hanem tartós társadalmi elvárást egyszerűen semmibe veszi?
A legjobb persze az lett volna, ha minél hamarabb, már ebben az évben lejátszódnak az előre hozott választások, ám azt most figyelembe kell venni, hogy Magyarország az államcsőd peremére jutott, ezért ennek közvetlen elhárítása a legfontosabb feladat, amelyet itt és most egy átmeneti válságkormány oldhat meg – korlátozott időtartamú mandátummal. De júniusnál a választás már nem odázható tovább!
A kérdés persze ezután az: mindez hogyan érhető el, hogyan valósítható meg – itt és most?
A megoldás többféle is lehet, például az, hogy a legnagyobb ellenzéki párt válságtanácskozásra hívja össze a parlamenti politikai erőket – ezzel egyben átveszi a kezdeményezést –, s előáll egy politikai "válságcsomaggal", amelynek lényege, hogy hajlandó segítséget nyújtani egy olyan átmenti válságkormány létrejöttéhez és munkájához, amelynek időbeli mandátuma korlátozott, az EP-választásokig tart, s akkor egyben parlamenti választások is lesznek. Ehhez persze az MSZP beleegyezésére is szükség lenne, ami finoman szólva is kétséges, és akkor még nem mondtunk semmit…
De az MSZP nélkül is járható ez az út: a másik lehetőség az, hogy kizárólag az ellenzéki pártok ülnek le válságtanácskozásra. Megállapodhatnak abban, hogy a kisebbségi szocialista kormány, élén a teljesen lejáratódott Gyurcsánnyal, a vele szemben megmutatkozó hazai és a külföldi bizalmatlanság miatt képtelen kezelni a válságot s megmenteni a legrosszabbtól Magyarországot. Ha ebben egyezségre tudnának jutni, akkor már kézenfekvő a megoldás: konstruktív bizalmatlansági indítványt kell benyújtani a kormányfő ellen, és megnevezni ellenjelöltként Kovács Árpádot vagy Simor Andrást, s napokon belül feloldható lenne a mostani nyomasztó patthelyzet.
Ám úgy tűnik, hogy jelen pillanatban az SZDSZ és az MDF egyre inkább elhiszi a Gyurcsány-féle válságpropagandát – vagy el akarják hinni? –, ezért ez a megoldás is több mint kétséges.
Mi marad akkor? Egyetlen lehetőség: az állampolgárok Budakalászi Polgári Körök Szövetsége által elindított, egyre sikeresebben zajló aláírásgyűjtése, amellyel – a népi kezdeményezés eszközével – kényszerítik a parlamentet arra, hogy megtárgyalja saját feloszlatását. Minden jogi határidőt figyelembe véve e szavazást legkésőbb februárban le kell bonyolítani.
Több mint biztató, örömteli hír, hogy a Fidesz támogatja ezt az aláírásgyűjtési akciót.
Paradigmaváltásra van szükség Magyarországon, arra, hogy az állampolgárok közösségének akarata végre megjelenhessen a szélsőségesen elitista, "parlamentbe zárt" magyar politikai életben.
Fricz Tamás
magyarhirlap.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
