Van-e határa a bornírtságnak? – 1. rész: Bolgár György


A kormánypárti sajtó emblematikus figurái immár olyasfélén jelennek meg a médiában, mint a hivatásos uszítók anno, háborús időkben. Manapság talán Bolgár Györgyöt tekinthetjük a legnagyobbnak ebben a műfajban, jobbján-balján Gréczy Zsolt kormány-főtanácsadóval és Debreczeni Józseffel.

Szó szerinti idézet következik Bolgár Györgynek a rém objektív Népszavában november 20-án közölt publicisztikájából:

„Ehhez képest a Fidesz folyamatosan fúrja a külföldi tőkét, kurucosan ellenük igyekszik hangolni a magyar választót, és még emiatt is a kormánynak kell magyarázkodnia. A szokásos védekezési üzemmódban. Az új balliberális stratégiában tehát a Fidesz fegyverét kellene a Fidesz ellen fordítani. 1. A Fidesz hazudik, méghozzá gátlástalanul. 2. A hazugságokkal Magyarországot járatja le, olyan képet festve rólunk, amely alkalmas a külföldi beruházók elriasztására. 3. Az Apolló gumiabroncsgyártól a pécsi vízmű francia tulajdonosáig sokan kénytelenek távozni, de ebbe az ország rokkan bele. 4. Az ország infrastruktúrája, közlekedési hálózata ma sokkal alkalmasabb a beruházók fogadására, mint négy vagy nyolc éve. Versenyképesebbek vagyunk. 5. A baloldal által megerősített szociális háló még a példátlan világválság szorítását is túlélte, a társadalom nem roppant meg, alapjában nincs tehát szégyellni-, legföljebb sok javítanivaló.”

Mit üzen ez a pár sor?

1. A saját fegyverüket ellenük… tehát ha a Fidesz hazudik, gátlástalanul, akkor mi is hazudjunk, gátlástalanul. Ez vicces is lehetne, ám a tények ismeretében nem az. Ugyanis a Fidesz nem hazudik, de mert kínos dolgokat beszél, amiket nem hallgatunk szívesen, ezennel előállítjuk a saját felmentésünket, aztán mindent bele!

Ez a lelki átbillenés figyelhető meg az elmúlt nyolc hónap (cirka a Bajnai-kormány) balsajtóján. Ezek az emberek rettegnek valamitől, kimondhatjuk: a kormányváltástól. Nagyon fontos, hogy nem kifejezetten a Fidesz kormányra kerülésétől félnek, hanem minden más kormánytól, mint a mostani MSZP-s kormányzat. Azonnal nekiesnek mindenkinek, aki bírálni merészeli az MSZP-hatalmat, lett légyen az fideszes, jobbikos, SZDSZ-es, tudós, művész, sportoló, bárki.

Az igazság iránti olthatatlan vágy a napokban pontosan lemérhető lesz a Sláger (és valószínűleg a Danubius) frekvenciavesztett tulajdonosainak vádjaira adandó reakcióikon.

2. A fentiek fényében nyilvánvaló módon nem igaz Bolgár fixa ideája, hogy a Fidesz a „hazugságokkal Magyarországot járatja le, olyan képet festve rólunk, amely alkalmas a külföldi beruházók elriasztására.” Persze önmagát nem fogja kiszerkeszteni a 168 Órában közölt folytatásos félreértéseiben…

3. Az a helyzet, hogy kellene magyar kormány és magyar sajtó. Bolgár magyarul ír, de a magyarokat kizsákmányoló, kifosztó, innen extraprofitot kiszivattyúzó külföldiek érdekét valamiért mindig fontosabbnak tartja a magyarokénál. Lehet így is nézni a világot, de nem kell megsértődni, ha valaki figyelmezteti erre az embert.

4. Ha Bolgár szerint az ország infrastruktúrája ma jobb, mint volt négy vagy nyolc éve, akkor nem értem, miért nem hemzsegnek itt a külföldi befektetők? Mindenkit az ellenzék riaszt el a határon? Ez az egyetlen ország a világon, ahol a kormány semmiért sem felel, mindenről az ellenzék tehet.

És az miért nem számít a Bolgárok szemében, hogy a magyar falvak mind nagyobb hányada válik megközelíthetetlenné a felszámolt vasutak, a járhatatlanná romlott közutak (hihetetlen, de nemcsak autópályák kellenek!), a megritkult buszjáratok miatt.

„Versenyképesebbek vagyunk”. – Istenem, hol él ez az ember? Hát tessék ránézni bármelyik statisztikára! Rohamosan öregszik a társadalom, egyre több az analfabéta, egyre többen nem is hajlandók munkát vállalni, szétrohadt a szakképzés. Napi átlagban ötven képzett fiatal ment el innen az EU-tagságunk kezdete óta, mert itt képtelenség normális állást találni, és ez a folyamat erősödőben!

Az egyetemi oktatók panaszkodnak, hogy már a joghallgatók sem tudnak igazán olvasni, a diplomások kitörülhetik a f.-üket a papírjukkal.

Emlékszik még Bolgár, hogy a Peugeot–Citroen miért ment inkább Szlovákiába, mint Tatabányára? Mert a Csillag István-féle gazdasági tárca több mint egy év alatt sem volt képes megírni egy tízsoros nyilatkozatot a beruházás támogatásáról! Talán az ellenzék miatt sorolják Magyarországot a korrupciós listán olyan kedvezőtlenül?

Ki a versenyképes? Talán csak a melegturizmusban fejlődünk rendületlenül.

5. Aki itt látja a megerősített szociális hálót, hát az már tényleg nem normális. Ehhez akkora eszementség kell, amekkora Hitlernek volt 1945 tavaszán, amikor örvendezett azon a poénon, hogy milyen jó lesz, ha Berlin körül összeér a keleti és a nyugati front, mert akkor a katonákat az U-Bahnnal is át lehet majd csoportosítani.

Bolgár szerint „a társadalom nem roppant meg”.

Ha Bolgár megfordulna a magyar valóságban is, és nem csak a nevetséges betelefonálóival beszélgetne, akkor pontosan tudná, hogy a magyar társadalom elsöprő többségében momentán egyetlen dolog tartja a reményt: hogy

ENNEK A TÉBOLYNAK TAVASSZAL VÉGE LESZ.

Abban van igazsága Bolgárnak, hogy ez a várakozás közel sem jelent valami elsöprő Fidesz-győzelmet, de azt tudnia kell mindenkinek, hogy itt MSZP-kormány nyáron már nem lehet, mert akkor azok a százezrek, akik a tényleges munkájukkal még úgy-ahogy működtetik ezt az országot, biztosan föl fognak kelni.

Bolgár György végre beismerte!


A Népszava október 16-ai száma magyar sajtótörténet jeles darabja. Bolgár György: Gazemberek egy országban című írását archiválásra ajánljuk mindenkinek, akit érdekel, miként él és virul a mai Magyarországon a kommunista mentalitás. A választások közeledtével olvadoznak le a maszkok.

Mostanában már nem nagyon hallani, hogy a balliberális média 90:10 arányú fölényben van a jobboldalival szemben, annál inkább hallhatóak a baloldalhoz közeli sajtó jajkiáltásai.

Ezzel a felütéssel kezdi Bolgár György, akinek sokat kellene kutatnia a saját életművében ahhoz, hogy föllelje cikkét a balliberális média 90:10 arányú fölényéről. Ám ez szóra sem érdemes a továbbiakhoz képest.

Az aljas szoci gengsztereknek bizonyára ezzel a manőverrel is sötét, egyelőre átláthatatlan céljai vannak, írja, a magyar baloldali hatalomgyakorlók demokratikus puhaságával indokolva meg a szörnyű tényt: a helyzet azonban néhány hónappal a választások előtt mégis az, hogy a magyar médiában egyértelmű jobboldali fölény van.

Bolgár a továbbiakban azt fejtegeti, hogy A) a baloldali kormányzat és az MSZP hibája a jobboldali média megerősödése; B) ráadásul – akárhogy nézzük, a jobboldali média felfutása csakis a jobboldalt támogató nagytőkések jelentős befektetésével volt elképzelhető, nem lett volna hozzá elég a mindennapos gyalázkodás, mocskolódás, az emberekben lévő (például cigányellenes) előítéletek, indulatok szisztematikus gerjesztése, akármennyire népszerű is ez bizonyos körökben; s végeredményben C) a lappiacon is folyamatos a nyomulás. A Magyar Hírlapból uszító, szélsőjobboldali újságot kreáltak, és a folyamatos előretörés legújabb példája, hogy pillanatokon belül új hetilap indul, a hírek szerint fideszes alapítványi támogatással, Csoóri szellemi vezérletével. Az internetes piacról már ne is beszéljünk, ott már a kezdetektől a jobboldalé a vezető szerep.

Summázat, Bolgár szerint:

Az utolsó pillanatban vagyunk. Nem azért, mert lehet, hogy néhány hónap múlva a Fidesz kétharmados többséggel átveszi a hatalmat, hanem azért, mert stabil támasz híján a baloldali média nemhogy szép nem lehet, de okos sem, még ha kisebb csoda folytán baloldali kormányzat maradna is hatalmon. Márpedig média nélkül lehetetlen a baloldali és liberális gondolatok ébrentartása, megvitatása, alakítása, fejlődése, a társadalom egészséges szellemi élete.

A teljes szöveghez linket kínálunk Olvasónknak itt lent, s – mint említettük – tanácsoljuk is, hogy mentse el magának, mert ennél fényesebb bizonyíték nem kell.

Az apró fillentésekkel, csúsztatásokkal, elhallgatásokkal és ferdítésekkel nem foglalkozunk (pl. hogy nincs baloldali magántőke meg állami pénz a kormánypárti médiában stb.). A lényegre összpontosítunk, a fényes bizonyítékra:

Több kardinális beismerést is papírra vetett a balliberális média üdvöskéje. S mert baloldali lapban jajkiáltott, nyugodtan leszögezhetjük: a baloldali sajtó nevében szólalt fel.

Ezek után lássuk a beismeréseket

1. A balmédia nem életképes politikai támogatás nélkül. Kormányzati (s időnként rendőri) fellépést követelnek a mérvadók, a tekintélyes közírók, a megfellebbezhetetlen ítélkezők, akik már előre nyüszítenek a közpénzből esetleges kormányváltás után tovább nem zubogó támogatásért.

Megjegyzés: Bencsik Andrást igazolta az élet. Emlékeznek még, 1994-ben, amikor bezárta a Pesti Hírlapot, micsoda egyöntetű kioktatást kapott, hogy „a piac ítélkezett”? S ugyanezt megkapta az Új Magyarország is s még néhány (tőkeszegény) jobbos kezdeményezés, a bukásakor.

2. A cikkben Bolgár sem vitatja, hogy a jobboldal erős többségben van momentán a társadalomban. Most persze nem jut eszébe a „piac ítélete”, most a jobboldalt támogató nagytőkéseket látja a sajtópiaci viszonyok megváltozása mögött.

És itt a pillanat, hogy szóvá tegyük a velünk élő kommunizmust. A kommunista világlátás az, amelyik egyfelől vakon hisz a saját tévedhetetlen világértelmezésében, ha viszont „ők” kerülnek többségbe, azt valami rendellenes állapotnak fogja föl.

S ha tényleg jobboldali nagytőkések csinálják a jobbos sajtót? Akkor mi van, Bolgár elvtárs? Már megint a Rákosi elvtárs hiányzik? Az ő idejében bezzeg ilyen nem fordulhatott volna elő, ugye…

3. A végső konklúzió – nos, az a telivér kommunista magatartás: Az utolsó pillanatban vagyunk. – Te jó ég! Mi lesz itt? Háború? Földindulás?

Akit azzal ver a sorsa, hogy naponta végigolvassa a balos „pártsajtót”, az a Gyurcsány-kormány lemondása óta pontosan érzékeli, hogy napról napra olvad le a demokrata álarc erről a kommunista társaságról, amelyik most azon siránkozik, hogy elveszítette a médián keresztül gyakorolható befolyását a közgondolkodásra.

Hogy messzire ne menjünk, Bolgár György már évek óta nem írt egyetlen említésre méltó passzust sem a magyar gazdaság vagy társadalom valóságos problémáiról, kizárólag az MSZP–SZDSZ hatalmon maradásáért agitál.

Aki esetleg ki akarja választani a mai magyar sajtóban a kommunistákat, annak egyszerű próbát ajánlhatunk: akik megvédték Gyurcsány őszödi beszédét, helyeselték utána a kormányon maradását, valamint helyeselték az október 23-ai szemkilövéseket – nos, ők azok.

A kommunista öntudat

Hogy önértékelésük a régi, miszerint ők az „élcsapat”, az két momentumból véresen komoly kicsengéssel üzen.

Egyfelől Bolgár leszögezi: Márpedig média nélkül (azaz őnélkülük, Bolgár elvtársék nélkül) lehetetlen a baloldali és liberális gondolatok ébrentartása, megvitatása, alakítása, fejlődése, a társadalom egészséges szellemi élete.

Tehát Bolgár és elvtársai egészségesek, a többiek betegek. Ismerjük ezt a nézetrendszert. Felsőbbrendűségi tudatnak hívják. A felsőbbrendűek egészségesek, a többi beteg. Bizony, a Lenintől Hitlerig terjedő pusztító öntudat tárulkozik elénk. Ismerősök ők, akik tűzre vetik, ami avítt, és megalkotják az új, tökéletes kort. Százmilliónál jóval több halott szegélyezi ezt a szellemi utat.

A másik momentum szintén ijesztő. A jobboldali média felfutása csakis a jobboldalt támogató nagytőkések jelentős befektetésével volt elképzelhető, nem lett volna hozzá elég a mindennapos gyalázkodás, mocskolódás, az emberekben lévő (például cigányellenes) előítéletek, indulatok szisztematikus gerjesztése, akármennyire népszerű is ez bizonyos körökben.

Ez bizony implicite azt jelenti, hogy a jobboldali sajtóban jelen lévő nagytőke rasszista. Gondolom, valami kódolt antiszemitizmust is felismerni vél Bolgár, elvégre neki ehhez van szeme. Szép illusztráció a kommunista barát-ellenség gondolkodásmódra. Aki nincs velünk, nyilván antiszemita, fasiszta állat, miatta beteg Magyarország.

Mi lesz, ha megint lövetnek?

Akit azzal ver a sorsa, hogy naponta végigolvassa a balos „pártsajtót”, az a mind nyilvánvalóbb össznépi elutasítottságot immár a bőrén érző kormánypárti sajtóban egyre zaklatottabb idegességet észlel. Félelmük a demokratikus választásoktól hétről hétre erősödik. És ami ijesztő: ez a kommunista lelkület végeredményben arra trenírozza önmagát, hogy jobb volna, ha elmaradnának a jövő évi választások.

Ha valamely „véletlen” folytán úgy alakulna a 2010-es esztendő, hogy nem lehetne választást tartani, ezek a vöröshasú sajtópiranhák őszinte örömmel üdvözölnék és támogatnák a szerencsés fordulatot.








Az aljas szoci gengsztereknek bizonyára ezzel a manőverrel is sötét céljai vannak"
Gazemberek egy országban

Mostanában már nem nagyon hallani, hogy a balliberális média 90:10 arányú fölényben van a jobboldalival szemben, annál inkább hallhatóak a baloldalhoz közeli sajtó jajkiáltásai. A helyzet valóban óriásit változott a baloldali kormányzás hét és fél éve alatt. A gazember és tolvaj szocialisták erejüket és hatalmukat kihasználva elérték, hogy az ellenzék befolyása a sokszorosára növekedjék a nyilvánosságban, a kormánypártokat elvtelenül kiszolgáló orgánumok pedig fokozatosan, de gyorsan teret veszítsenek. Az aljas szoci gengsztereknek bizonyára ezzel a manőverrel is sötét, egyelőre átláthatatlan céljai vannak, a helyzet azonban néhány hónappal a választások előtt mégis az, hogy a magyar médiában egyértelmű jobboldali fölény van.
Lehetne ezt akár normálisnak is tekinteni, elvégre a közvélemény-kutatások is már régóta azt jelzik, hogy a magyar társadalom jobbra húz. Hogy azért-e, mert a jobboldal hangja látványosan fölerősödött, és így eredményesebben tudta meggyőzni a választópolgárokat, vagy épp fordítva, azért erősödhetett meg a jobbos média, mert megváltozott a közvélemény ország- és világszemlélete, ergo más tévéket, más rádiókat, más újságokat keresett magának, azt nem tudom. Mindenesetre fogadjuk el, hogy mindkét magyarázatban lehet valami. Azt azonban kötve hiszem, hogy a politikai inga kilengése a másik oldalra ilyen mértékben vinné el az olvasókat, nézőket is. Inkább arról van szó, hogy a balliberális oldal adottnak vette a nyolc-tíz évvel ezelőtti állapotokat, és úgy gondolta, hogy a fölény mennyiségi és minőségi értelemben is megvan, nincs vele semmi tennivaló, hagyjuk a többit a demokratikus és a piaci viszonyokra.

Ennek nyomán aztán a közszolgálati rádióban kitölthette hivatali idejét a politikailag végletesen elfogult elnök asszony, és az utána nagy nehezen megválasztott új elnökről (és rádiójáról) csak annyi biztos, hogy a szocialistákhoz nem áll közel. Ami – ne essék félreértés – nem baj, csupán jelzése annak, hogy milyen brutális kíméletlenséggel érvényesítették politikai érdekeiket a kormányon lévők, remélhetőleg példát adva ezzel is az utánuk jövőknek. A köztelevízióban például sikerült odáig eljutniuk, hogy már évek óta képtelenek elnököt választa(t)ni, az egy szál megmaradt vezetőt pedig annyira a markukban tartják, hogy nemrég megszüntette „az MSZP házimoziját” (egy jobbos hetilap szíves közlése), a szakmailag ugyan vitatható, viszont a kiegyensúlyozottságát évek óta kétségbeesetten bizonyítani kívánó reggeli műsort. Ugyancsak a szocialista terror évei alatt két velejéig jobboldali tévé is megjelent a színen, és ezzel sikerült totális defenzívába szorítani a baloldalt, amely az elektronikus médiában (mert a rádiózásban is hasonló a helyzet) teljesen átengedte a kezdeményező, hírcsináló szerepet az ellenzéknek. Ha igazak azok a feltételezések, hogy a Danubius és a Sláger rádió frekvenciáját megpályázók között valamilyen politikai háttéregyezség született, és az egyik rádió egy, a jobboldalhoz abszolút nyíltan kötődő céghez kerül, a másik pedig a baloldalhoz legföljebb igen lazán kapcsolódóhoz, akkor újabb példáját láthatjuk a brutális balos fölénynek.

Hová jutottunk? Oda, hogy egy ingyenesen terjesztett, óriási példányszámú újság címlapján azt hirdeti: „Kovács Ákos: Gazemberek!” Ebből az olvasó már sejtheti, kikről van szó, ismerve énekesünk politikai beállítottságát, de a képaláírásból még egyértelműbb, hiszen a zenész kifejtette, hogy olyan abnormális korban élünk, amikor egy ország vezetői tolvajok és gazemberek. Egy ország. Ügyes. Vajon melyik lehet az? Na ugye, megvan. El tudják önök képzelni, hogy a metróban terjesztett másik ingyenes újság címlapján valaki legazemberezze egy ország ellenzékének ilyen-olyan vezetőit? Ugye, nem? Mert az a másik hírújság tartja magát az el nem kötelezettséghez, a Helyi Téma viszont úgy férkőzött be a postaládákba, mint ártatlan, ma született helyi újság, hogy aztán harsogóan kormányellenes politikai lappá változzék. Mert ugyebár a lappiacon is folyamatos a nyomulás. A Magyar Hírlapból uszító, szélsőjobboldali újságot kreáltak, és a folyamatos előretörés legújabb példája, hogy pillanatokon belül új hetilap indul, a hírek szerint fideszes alapítványi támogatással, Csoóri szellemi vezérletével. Az internetes piacról már ne is beszéljünk, ott már a kezdetektől a jobboldalé a vezető szerep.

Rendben, ha van rá kereslet, miért ne? Bár a szélsőjobbos, újnyilas hőbörgésre már nem mondanám ugyanezt. A kérdésem csupán az: hogyan lehetséges, hogy hatalmi és nyilván megfelelő anyagi pozíciók birtokában is a balliberális oldal ennyire elhanyagolta saját szellemi hátterét? Naiv volt, amikor azt feltételezte, hogy a jobb minőségű, alaposabb, korrektebb, kiegyensúlyozottabb balliberális média stabilan megáll majd a lábán, ezért nem kell neki semmilyen segítség? Vagy ennél rosszabb történt, és mindenki, kormányban és az üzleti életben egyaránt csak a saját, rövid távú érdekeit nézte? Mert akárhogy nézzük, a jobboldali média felfutása csakis a jobboldalt támogató nagytőkések jelentős befektetésével volt elképzelhető, nem lett volna hozzá elég a mindennapos gyalázkodás, mocskolódás, az emberekben lévő (például cigányellenes) előítéletek, indulatok szisztematikus gerjesztése, akármennyire népszerű is ez bizonyos körökben. A baloldalon viszont ennek az anyagi közreműködésnek, szerepvállalásnak semmi nyoma, holott bizonyára vannak olyan milliárdosok, akik valamilyen részben a baloldali kormányzat jóindulatának is köszönhetik szerencséjüket.

Az utolsó pillanatban vagyunk. Nem azért, mert lehet, hogy néhány hónap múlva a Fidesz kétharmados többséggel átveszi a hatalmat, hanem azért, mert stabil támasz híján a baloldali média nemhogy szép nem lehet, de okos sem, még ha kisebb csoda folytán baloldali kormányzat maradna is hatalmon. Márpedig média nélkül lehetetlen a baloldali és liberális gondolatok ébrentartása, megvitatása, alakítása, fejlődése, a társadalom egészséges szellemi élete. Orbán Viktor tudta, hogy két vereség után mi kell a feltámadásához, a szocialisták és a liberálisok ellenben eddig mintha csak azt tudták volna, mi kell a lassú, fájdalmas, de biztos öngyilkossághoz. De a helyzet nemcsak azért veszélyes a baloldali média számára, mert pozíciói alaposan meggyengültek, hanem azért is, mert könnyen lehet, hogy az utolsó pillanatban esetleg megjelenő segélycsapatok ugyanazt várják el tőlük, mint a jobboldal vezérei: a feltétel nélküli, habzó szájú támogatást és a másik oldal gátlástalan szapulását. Elvégre ha ez bevált a Fidesznek, működhet itt is. Szeretném, ha nem ez lenne a megoldás.
Bolgár György

Nyílt levél: Levél Bolgár Györgynek



Civil kurázsi
Ez a legutóbbi „mű”, ez a végtelenül pofátlan szennyirat, ami most nálam kiverte a biztosítékot és annak válasza.


Drága Bolgár úr! Legutóbbi írásodban sikerült önmagadnak végleg megfonni a selyemzsinórt, bár az álmoskönyv szerint elmebeteget még akkor sem illik felkötni, ha egy szarházi alak.
A magyarság kezd ébredezni, remélem, ezért rettegsz a lelked mélyén, és ne hidd, hogy nincs rá okod. Úgy veszem észre, nem döbbentél még rá, hogy mára nemcsak morálisan (mert úgy évtizedek óta), hanem politikailag is élőhalott hazudozó vagy. Az újságírókat elméletileg egy objektív szakmai tisztesség burka kéne, hogy körülvegye, -de te ezt nem érted-, erkölcsileg képtelen voltál rá mindig, csak a pénz érdekelt. Bolgárkám! Most azonban a saját hazugságaid csapdájába estél, ámbár nem először. Nevezd meg azokat az embereket, akiket zsidó mivoltuk miatt hetente vernek meg a Dohány utcában és azokat az eseteket, ahol cigányok házát magyarok gyújtották fel, -bennem van becsület-, elsőként megyek feljelentést tenni az ügyükben, ha az áldozatok nem mernek. De ezek csak a te mocskos fantáziádban léteznek, akárcsak az a szellemi roncstelep, amit most, még a végvonaglásodban megpróbálsz rázúdítani a többségi társadalomra. Az, hogy Szátok retteg a cigányoktól nem egyedi, mert az ország java retteg a cigány gyilkosoktól, a cigány lincselőktől és a cigány betörőktől. Nem azért mert cigányok, de ha egyszer azok, akkor nem mondhatjuk azt, hogy azért barnák, mert elaludtak a napon decemberben. Különben a cigányok egy része is retteg ezektől a cigánybűnözőktől. A társadalom többsége, pedig nem azért akarja sitten látni a gazdáidat, mert baloldaliak, hanem azért mert tolvajok, mert rablók, mert eltapsolták, elsíbolták, eldorbézolták az ország vagyonát. Nincs szükségünk, hogy megvédjed az országot a diktatúrától, a Fidesztől, a Magyar Gárdától meg a Jobbiktól, hazudsz, mint mindig, mert az ehhez hasonló sugallt ügyekkel manipuláltál mindig. Mindenki magából indul ki… mondja a népi szólás. Mert –szerinted- egy püspök hazudik, a tények is hazudnak, és az ország többsége is hazudik, mert nem a „magatokfajták” hamis nótáit dalolja.

Drága Bolgár elvtárs! Ez a harc lesz a végső… Azon az úton meneteltél, amit kenyéradó gazdáid, a szadesz neoliberálisai kijelöltek, így úgy illik, hogy az ő megsemmisülésükkel te is odakerüljél, ahova való vagy. A szeméttelepre, a patkányok közé, a te fajtád, a magad fajtáddal együtt a történelem szemétdombjára. A „mucsaiak társadalma” sokkal okosabb annál, hogy a hozzád hasonló elmebetegeket ne állítsa a nemzet ítélőszéke elé, ne tegyen neked szívességet egy utolsó jajongáshoz, mert az ítéletet önmagadról már kimondtad. Már rég! Most azonban vedd már észre: vége!

Cságoly Péterfia Béla

Polgár Info


Bolgár György írása az alább olvasható:

Csak erős idegzetűeknek!



Bolgár György: "most eljött az igazság pillanata"
Az átléphetetlen határ
Végre! Annyi év, annyi sürgetés, annyi csalódás után a Fidesz világossá tette, hogy vannak határok, amelyeket nem lehet következmények nélkül átlépni. A szerencsétlen balliberálisok éveken át azt hitték, hogy a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb dolga volna egy demokráciában elhatárolódni az antidemokratáktól és a szélsőségesektől, hiszen a demokrácia veszélyes paradoxonja éppen az, hogy megengedi a szélsőséges megnyilvánulásokat is. Ám éppen a szabályok viszonylagos engedékenysége miatt ezekre a demokratikus többség – jól felfogott önvédelemből – határozott választ ad. Jobbról és balról egyaránt. Csakhogy a magyar jobboldal sosem igyekezett megkülönböztetni magát a szélsőjobbtól, sőt kifejezetten óvakodott attól, hogy a különbségeket világossá tegye, abban bízva, hogy a szélsőséges nacionalistákkal el tudja hitetni: ők valójában ugyanazt gondolják és akarják, legföljebb árnyalatnyi eltérésekkel. Ezért kerülte olyan sokáig a Fidesz a gárda minősítését, ezért magyarázkodott Orbán, hogy a gárda az ők, mi meg mi vagyunk. Most azonban eljött az igazság pillanata.
Mégpedig a magafajta M. Krisztina agresszívan baráti nógatására. A jobbikos amazon ugyanis felszólította a Fidesz európai képviselőit, hogy álljanak melléje az emberi jogokat lábbal (és rendőrséggel) tipró magyar kormány összeurópai megszégyenítése érdekében, amit a Fidesz nem vett jó néven. Volt is erre némi alapja, elvégre nemcsak a magafajta hölgy, hanem a némileg másfajta Fidesz is az első lehetséges pillanattól kezdve ütötte a kormányzatot a 2006 őszi utcai rendzavarások kezelése miatt. Válaszlevelében Schmitt Pál és Szájer József tizennégy pontban fel is sorolja, mi mindent tett a Fidesz azért, hogy politikai támogatást szerezzen az unióban a Gyurcsány-kormány elítélésére, és arra is emlékeztet, hogy a politikai akciósorozatban többször M. Krisztinával vállvetve harcoltak a csúnyább közelmúltért és a szebb jövőért. Európát mindazonáltal nem sikerült meghatniuk, és még a régi harcostárs Berlusconi által Brüsszelbe küldött EU-biztos, Franco Frattini is csupán azt ajánlotta a magyar kormánynak, hogy fogadja meg a Gönczöl-bizottság ajánlásait, jobban képezze ki a rendőröket, és vizsgálja ki a túlkapásokat. Mindez természetesen nem szerepel a hosszú válaszlevélben, az viszont igen, hogy a baloldali magyar képviselők és a magyar sajtó jelentős része folyamatosan hazaárulózza szegény fideszeseket. Csak óvatosan kérdezem: hol is? És kicsoda? Mert a jobboldali sajtóban ugyan szinte mindennapos a baloldal lehazaárulózása, ám a baloldali médiában (és a politikusok körében) nem könnyű erre példát találni. De ez is mindegy, mert a Schmitt–Szájer-levélnek nem ez a legfontosabb része: ez csak a régi lemez. Ellenben a vége! Az minden pénzt megér, és új alapokra helyezi a Fidesz európai (és persze hazai) politikáját. Szerzők ugyanis azt kérik a magafajta képviselő asszonytól, hogy ne nehezítse a szabadságjogokért küzdők munkáját vállalhatatlan megnyilvánulásokkal, például olyan kijelentésekkel, mint amilyeneket Göncz Kinga öltözködésére tett. A történelmi jelentőségű fideszes elhatárolódást innen idézem: „Az ő külügyminiszteri tevékenységét katasztrofálisnak tartjuk, de politikai tevékenységének bármilyen lesújtó bírálata sem vezetne oda bennünket, hogy őt emberi méltóságában sértenénk meg. Vannak határok, amelyeket nem lehet következmények nélkül átlépni.”

Ipse dixit. Mostantól világosak a határok. Azt akár még egy fideszes vezető is nyugodtan mondhatja, hogy Dávid Ibolya nézzen borotválkozótükörbe, de azt már legföljebb csak sejteti, hogy mit látna ott. Annyit még igazán elereszthet egy másik fideszes vezető, hogy ő tudja, miért tartja ferdén a fejét az MDF elnöke, de ez még semmiképp sem az emberi méltóság megsértése, hanem éppenséggel az emberi együttérzés megnyilvánulása, elvégre állítólag egy baleset következményéről van szó. Az pedig végképp nem tartozik az emberi méltóság megsértésébe, hogy ugyanez a tréfás kedvű fideszes alelnök azon elmélkedik, mit szólna, ha Gyurcsány Ferenc hazatérve azt látná, hogy „a kigyúrt testű kertészlegény tölti az időt Dobrev Klárával”. Mindez elvi politizálás, annak szemléletes megjelenítése, hogy a másik vagy más oldalon állók a polgári demokratikus Magyarország ellenségei, valójában rossz emberek, akikről alkalmanként természetesen nyíltan is ki kell mondani, hogy bizony hazaárulók, gengszterek, banditák, bűnözők és idióták. Csupán egy dologra kell vigyázni: arra, hogy az öltözködésüket vagy a hajviseletüket ne bántsuk, ezt hagyjuk Slotára, akinek szintén nem tetszik a kócos asszony, vagy a magafajtára, akinek meg a gárdaegyenruhát kifogásoló volt külügyminiszter ruházata nem tetszik. Ők sajnos átléptek egy határt, amelyet következmények nélkül nem lehet átlépni.

De vajon miért éppen ezt a határt nem lehet? Miért nem máshol van ez a határ megvonva? Miért nem a szélsőséges nacionalizmus a határ? Miért nem az etnikai, származási, vérségi összetartozás hangsúlyozása, a liberális demokrácia értékeinek gyűlölködő elutasítása, a bolsevizmus és a liberalizmus állandó egybemosása, a modern kapitalizmus elvetése, az autoriter rendszerek dicsőítése? Talán mert ezek a neofasizmus alapvető jegyei minden közkeletű definíció szerint? Vajon miért nem tartalmi alapon húzza meg a határt a magát polgári demokratának valló Fidesz saját maga és a szélsőjobb között? Miért nem az agresszív, kiközösítő rasszizmus a határvonal? A cigány-, a zsidó- vagy a mindenféle idegengyűlölet? Mert ezek az ismertető jegyek már a neonácizmushoz tartoznak? Értem én persze, hogy senki nem akarja nyíltan fasisztának vagy nácinak vallani magát, elvégre ezekhez az ideológiákhoz tömeggyilkosság tapad. De ha egy neonáci elveket valló mai fiatalember nem akar is gyilkolni, az agresszív ideológiából előbb-utóbb törvényszerűen ez következik. A demokráciából pedig a kompromisszumok keresése, a vita, néha a kifejezett együttműködés, valamint alapvetően a verseny, amelyben a vesztest nem lövik agyon, és amelyben van következő forduló. Itt a határ, és ezt a határt kellene a leghatározottabban meghúzni. Ott, hogy az emberi méltóságot elsősorban egyes emberek, népek, népcsoportok tudatos, hátrányos megkülönböztetése sérti. És nemcsak az ő méltóságukat, hanem mindannyiunkét.

Nem a ruha teszi az emberi méltóságot.
Bolgár György

Bolgár kacsát kiállt - Újabb gyöngyszem a Népszavában
2008-12-27 12:12 barikád.hu


Bolgár György jelen írásában, mondjuk úgy, egy szinttel feljebb lépett a liberális média mocsarában. Nagy eredmény ez, hiszen elismeri, hogy a politikai radikalizmus nem jelent feltétlen rosszat. Mielőtt elkezdenénk örvendeni, olvassuk tovább a publicisztikát, s máris láthatjuk, hogy az effajta kijelentések egy Bolgár szájból nem jelentik a radikális jobboldal védelmét, sőt... Merthogy amire eddig a baloldal nácit, fasisztát, nyilast kiáltott, az mostantól nem radikális, hanem szélsőséges.

Mindezek után elindul a körmönfont eszmefuttatás: Bolgár kacsákról hadovál, s arról, hogy más országokban felveszik ellenük (mármint a kacsák ellen) a harcot, míg Magyarországon „nem tesznek ellenük semmit”. Ennél a résznél elharapódznak a csúsztatások, s a liberális újságíró végül ugyanott lyukad ki: félkatonai szervezet, mely náci elméleteket vall, s egyébként is, hazánkban egyre nagyobb divat náci és fasiszta eszméknek hódolni. (Az csak mellékes, hogy a Népszava publicistája szerint magyarnak lenni egy készen kapott dolog. Az ilyen jellegű kijelentések kísértetiesen emlékeztetnek Orosz Jóska indoklására, miszerint: „Magyar vagyok, hisz magyarul beszélek”.)

Bolgár György sikeresen talált még egy utat a liberális sajtó hazugságokból épített labirintusában, melynek végén ugyanazt a farkast (vagy inkább kacsát) kiálltja, mint minden más baloldali médium.

Lássuk hát a „remekművet”!

A radikalizmus védelmében

Radikálisnak lenni nem bűn, nem szégyen és nem is hülyeség. Az az ember, akinek bizonyos kérdésekre radikális válaszai vannak, nem rosszabb, mint az a másik, aki mérsékeltebb megoldásokat keres. Adott esetben és pillanatban lehet, hogy a radikális lépés hasznosabb és eredményesebb. Csak azért mondom, mert mintha nem volnánk tisztában a fogalom jelentésével, vagy mintha ezzel a fogalommal próbálnánk mosdatni a szerecsent.

Teszem mindjárt hozzá önkritikusan, hogy ez bizony politikailag nem korrekt szólás, vagyis: védjük a védhetetlent.

Már aki. Sajnos azonban az ország első embere is félig-meddig ezt tette, amikor egy német újságnak arról beszélt a gárda ürügyén, hogy nálunk nincs fasizmus, ellenben radikális jobboldal van. „Fontos különbséget tenni a kifejezések között: bár sokan fasisztákról és neonácikról beszélnek Magyarországon, jobboldali radikálisokról és egy jobboldali radikális mozgalomról van szó” – jelentette ki Sólyom László a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjújában. Szerinte egyébként ez sem elfogadható eszme, „mert sérti az egyenlő emberi méltósághoz való jogot”. Azt is, kétségtelenül, ám annál sokkal többet. Veszélyezteti a demokráciát, a szabadságot, a békét, a köznyugalmat, a társadalom többé-kevésbé normális működését, és nem egyszerűen sérti az emberi méltóságot, hanem veszélyezteti az emberi életet.

Nem akarok az elszaporodott merényletekre hivatkozni, mert amíg nincsenek bizonyítékok, addig ez is csak olaj a tűzre. De még akkor sem feltétlenül a lövöldözésekre, Molotov-koktélosdira gondolok, ha esetleg néhány esetben bebizonyosodik majd, hogy rasszizmus, idegengyűlölet volt az indíték. A jelenség ennél sokkal átfogóbb és sokkal életveszélyesebb. Ma Magyarországon ugyanis láthatóan egyre többen, sok ezren, sőt a potenciális szavazókból ítélve sok tízezren gondolkodnak úgy, hogy a magyar bajokra, gondokra, problémákra, átokra radikális válaszokat kell adni. Csakhogy az ő radikalizmusuk nem más, mint szélsőségesség.

A magyar egészségügy több évtizedes bajaira az SZDSZ megpróbált radikális reformot találni, mégis megbukott vele először az MSZP, majd a társadalom színe előtt. Pedig a reform nem volt szélsőséges, mert létező, civilizált példákra épült, és azokat is felpuhította, a magyar viszonyokhoz közelítette. Amit azonban a magyar szélsőjobboldaliak írnak, mondanak és csinálnak, csak bizonyos formai szempontokból minősíthető radikálisnak, tartalmilag egyszerűen és brutálisan szélsőséges, márpedig a szélsőjobboldali tartalmat a fasiszta, újfasiszta, újnáci, újnyilas jelzővel lehet leírni.

Így is írják le a civilizált világban mindenütt. Miért is óvakodunk ettől mi?

Az nem érv, hogy ezzel nem akarjuk rossz hírünket kelteni a világban. Mindenütt vannak régi és új fasiszták, sajnos, de ettől sem Németország, sem Olaszország, sem Csehország, sem az Egyesült Államok híre, neve nem lesz rosszabb. Addig mindenesetre nem, amíg szembenéznek a szélsőségekkel, nevén nevezik őket, és minden jogos, törvényes eszközzel fölveszik ellenük a harcot.

Az sem érv, amit a magyar parlamenti jobboldal használ, hogy tudniillik a baloldal folyton lefasisztázza a magyar népet, több millió fasisztával riogat (Kövér László szíves közlése), és ez akkora hazugság, hogy kategorikusan cáfolni kell. Annyira kategorikusan, hogy válaszul azt kell állítani: nálunk semmiféle fasizmus nem is létezik. Pedig a helyzet az, hogy az a kacsa, amely úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, és kacsának is látszik, bizony kacsa. Ilyen kacsa szerencsére valóban nincs Magyarországon milliószámra, de ezt soha nem is állította senki, még a legelvetemültebb, Gyurcsány névre hallgató egyén sem.

Ám azok a kisebb-nagyobb szervezetek, mozgalmak és egyesülések, köztük a félkatonaiak, amelyek az elmúlt két évben egyre nyilvánvalóbban teret (és köztereket) nyertek az országban, alapvetően a náci és a hungarista eszme képviselői. Féktelenül rasszisták, felsőbbrendű embercsoportokban hisznek, az alsóbbrendűeket állami vagy magánerőszakkal szorítanák minél szűkebb korlátok közé (vagy éppen az országon kívülre).

Etnikai, vérségi alapon képzelik az államon belüli és az államok közötti kapcsolatokat. A szabad vállalkozást, gazdaságot, tőkét gyűlölik és teljesen megrendszabályoznák, az államot, az igazságszolgáltatást diktatórikus kényszerekkel működtetnék, egy uralkodó eszme jegyében véget vetnének a gondolatszabadságnak, és rendet csinálnának vagy megszokik vagy megszökik vagy bezárjuk alapon. Tessék mondani, mi ez? Jobboldali radikalizmus vagy fasizmus?

Értem én, persze, hogy Európában még mindig nem túl divatos és célszerű fasisztának vagy nácinak lenni, és azok sem nagyon örülnek a minősítésnek, akik egyébként hősként tisztelik a náci elődöket. Ha ezért betiltás, netán börtön jár, akkor még inkább érthető, hogy bőven elég kacsának látszani, nem hiányzik az, hogy még kacsának is neveztessék, az a kacsa. De éppen az (egyébként már nem is túl óvatos) álcázás miatt kell nevén nevezni a gyereket. A rossz, veszélyes útra tévedt gyereket még inkább, mint az alapjában jót.

Senki nem születik fasisztának, nácinak, nyilasnak, ez ugyanis választott gondolkodás, nem úgy, mint cigánynak, zsidónak, magyarnak lenni, amit senki nem választhat, hanem készen kap.

Az ember képes tanulni, változni, fasisztából válhat demokrata, de világosan meg kell mutatni neki, hogy mi az alternatíva. A maszatolás, a fogalmak óvatos körülnyaldosása nem segít sem a társadalomnak, sem az egyes embernek a problémák fölismerésében és főleg annak megoldásában.

Magyarországon ez az egyértelmű szembenézés az újfasiszta veszéllyel annál is sürgetőbb, mert láthatóan ez az egyetlen, magával ragadó eszme, amely vonzó fiatalok ezreinek.

Úgy látszik, mintha a rendcsinálás, a mindenható tőkével szembeni hőbörgés, a gazdagokkal és a (behelyettesíthető) zsidókkal szembeni gyűlölet, az ágrólszakadt cigányok megvetése, megalázása, a szomszéd népekkel szembeni magyar kultúrfölény hangoztatása föl tudja izzítani a szenvedélyeket.

Jó lesz vigyázni.

És őszintébben beszélni.

Bolgár György
nepszava.hu

barikád.hu