A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Orbán Viktor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Orbán Viktor. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 6., vasárnap


A nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítanunk
2009. szeptember 5.
Orbán Viktor a hatodik kötcsei polgári pikniken a balliberális oldal bukásáról és a politikai erőtér változásairól beszélt.



Orbán Viktor a kötcsei polgári találkozón elmondott beszédében hangsúlyozta: Magyarországon ma jobboldali konjunktúra van, de ha a választás után mindössze "ellenkormányzást" hozunk létre, akkor visszajön az a duális erőtér, ahol az egymásnak feszülés a legfontosabb. Ezért az állandó politikai harcok elkerülése érdekében a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítanunk.

A Fidesz elnöke kitért arra is, hogy a baloldal hatalompolitikai rendszere összeomlott, mert finanszírozhatatlanná vált, így a neoliberális értékekre alapozott korszak is véget ért. Orbán Viktor hangsúlyozta: a neoliberális értékekre alapozott politika sikertelenné tette az országot, de a magyar társadalom a jobboldali értékeket is az alapján fogja megítélni, hogy az azokon alapuló kormányzás sikeressé tudja-e tenni Magyarországot.

A leendő polgári kormány személyi összetételével kapcsolatos találgatásokra utalva a Fidesz elnöke azt mondta: "Lassacskán mindenki kormányt alakít, én a kivételek közé tartozom". Hozzátéve: minden szerkezeti, személyi javaslatot lajstromba vesz, de az erről szóló döntéseknek nincs még itt az idejük. Mi olyan politikai közösség vagyunk, ahol munkát osztogatnak és nem pozíciókat - tette hozzá a pártelnök.

Orbán Viktor beszédében kifejtette, a kormányzás célja - kisbetűvel, két szóban írva -„magyar ország”, amely a létezés magyar minőségét jelenti. Eszerint a magyaroknak van egy saját látása, ahogyan leírják, megértik a világot. Ezt a kulturális minőséget kell a kormányzatnak megőrizni. A kormányzás célja közjogi értelemben: „Magyarország vezetése”, tartalmilag azonban annak biztosítása, hogy „magyar ország” maradjon.

Mint elmondta, az elit teljesítményét ma annak alapján ítéli meg a közvélemény, hogy a kormányzásban, a politikai élet megszervezésében sikeres volt-e, vagy sem. A neoliberális elitet azért tekintik ma bukottnak, mert az általa kínált minták és értékek kudarchoz vezettek. A neoliberális szellemi holdudvar és az általa támogatott politikai közösség az országot sikertelenné tette. Ugyanakkor az emberek úgy gondolják, hogy nemcsak a kormányzat szerepelt le, hanem megbukott az a két alappillér is, amelyre szellemi identitásukat építették. Egyrészt, a közösség és az individuum közötti viszonyrendszer elbillent az utóbbi irányába. Másrészt kudarcot vallott a tudományos kapitalizmus.

A jelenlegi helyzetet elemezve Orbán Viktor rámutatott arra is, hogy egyúttal összeomlott egy hatalompolitikai rendszer, amelyet 1990 után épített ki a baloldal, és amely garantálta a társadalom legfontosabb elitpozícióinak kézben tartását. A rendszer azonban többé nem volt finanszírozható. A jobboldal, a baloldal hatalompolitikai építkezésére 1994 után állandóan reagált. Ilyen válasz volt például, 1996-ban a polgári szövetség megalakítása, amelyből kormányzás lett, majd végül létrejött egy erős, kiegyensúlyozott európai néppárt.

Orbán Viktor elmondta, Magyarországon ma "jobboldali konjunktúra" van, illetve egy duális párt elit alakult ki. Ennek jellemzője az állandó értékvita. Nincs egyetlen érték, vagy közös cél, amelyet mindkét fél elfogadna. A jelenlegi politikai erőtér jellemzője, hogy centrális, megszűnt a dualitása. A soron következő választás arról is szól, hogy a magyar politika tizenöt-húsz éve olyan lehet, amelyben egy, a nemzeti ügyek megfogalmazására képes nagy kormányzópárt létezik.

A Fidesz elnöke beszédében rámutatott: az elitirodalom szerint ahhoz, hogy az elit teljesíthesse kultúrateremtésen fennálló kötelezettségét, néhány létformát nem választhat. "Az elitnek szépen, nemesen és választékosan kellene élni" - mondta, hozzátéve: nem lehet úgy élni, hogy az önteltség, a törtetés, a szorongás, a számonkéréstől való félelem, az önvédelem, vagy önigazolás állapotában van az elit. A következő kulturális kormányzat dolga tehát, hogy az említett létformákat elkerülhetővé tegye.



orbanviktor.hu

2009. július 17., péntek

Orbán Viktor tizenkét pontja


A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöki tisztségére előterjesztett jelölést elfogadom, az azzal járó munkát és felelősséget vállalom, és az itt olvasható programot terjesztem elő - olvasható a Fidesz elnökének Fundamentumok című programjában, melynek pontjait alább olvashatják.
1. A Fidesz szövetség, a szabad magyarok pártja.

2. A Fidesz stratégiai, bajtársi szövetségben él a magyar kereszténydemokraták pártjával, a KDNP-vel.

3. A Fidesz az Európai Néppárt családjának tagja.

4. A Fidesz megcélozza a a saját program alapján
álló, önálló kormányzást. Mint eddig, ezután sem köt koalíciót a kommunista diktatúra utódpártjával (MSZP) és a szélsőségekbe hajló jobboldali pártokkal.

5. A Fidesz keresi az együttműködést Magyarország minden polgárával, társadalmi többséget és nemzeti egységet épít.

6. A Fidesz a hűség pártja: ápolja tiszteli és továbbörökíti a nemzeti múltat, a hagyományt és büszkeséget, nagyra értékeli és kívánja a történelmi egyházak nemzetszolgálatát.

7. A Fidesz a törvényes rend pártja és ebben nem ismer alkut; védelmet nyújt a törvénytisztelő polgároknak és követeli a bűnözők gyors és kemény büntetését.

8. A Fidesz a családok támogatója, a gyermekek és fiatalok védelmezője, a demográfiai lejtmenet ellenfele, a nemzedékek együttműködésének pártja.

9. A Fidesz a munka pártja, a teljesítmény és a vállalkozó szellem pártfogója, a munkából élők boldogulását, gyarapodását segítő politikai közösség.

10. A Fidesz a kárpát-medencei magyarok határokon átívelő újraegyesítésének pártja.

11. A Fidesz Közép-Európa újjászervezése iránt elkötelezett atlantista párt.

12. A Fidesz jobboldali, modern, európai néppárt, amely képes megvédeni és jelenlegi válsághelyzetéből kivezetni Magyarországot.

2009. július 12., vasárnap

Cél az önálló kormányzás

A Fidesz Országos Választmányának tisztújító ülésén Orbán Viktor egyebek között azt hangsúlyozta, hogy pártja "megcélozza a saját program alapján álló önálló kormányzást", és "mint eddig, ezután sem köt koalíciót a kommunista diktatúra utódpártjával és a szélsőségekbe hajló jobboldali pártokkal". Ha lesz olyan kormány, amelyet én fogok vezetni, annak nem lesz sem MSZP-s, sem jobbikos tagja - jelentette ki.

Mint Orbán Viktor megfogalmazta, az európai parlamenti választások során nem baleset történt, hanem egy új, úgynevezett centrális politikai rendszer jött létre. Eszerint Magyarországon ma csak egyetlen politikai erő iránt van meg az elegendő bizalom. Az emberek úgy tekintenek a Fideszre, amely meg tudja állítani az ország süllyedését, és képes elindítani a felemelkedés útján. Ehhez azonban biztos lábakon kell állniuk. A párt elnöke ezzel kapcsolatban utalt Fundamentumok című elnöki programjára, amelynek egyik legfontosabb láncszemének nevezte a már említett önálló kormányzás gondolatát. A tizenkét pontos dokumentumból további elemekre is felhívta a jelenlévők figyelmét, így hangsúlyozta, hogy a Fidesz a törvény és a rend pártja, a családok támogatója, a gyermekek és fiatalok védelmezője, a teljesítmény és a vállalkozó szellem pártfogója.

Elmondta, hogy a Fideszt az különbözteti meg a többi párttól, hogy nem elsősorban a riválisaival vagy saját magával, hanem az országgal foglalkozik. A jelenlegi helyzetet elemezve szót ejtett a "szocialisták által kitalált" szolidaritási alapról. Úgy véli, ez valójában az MSZP választási pártkasszája, amely helyett arra lenne szükség, hogy visszategyék azt a pénzt, amit elloptak.

Orbán Viktor úgy fogalmazott, jelenleg az adócsalás egy új formája, a politikai adócsalás figyelhető meg. A kormány nem más, mint politikai adócsalók gyülekezete, akiknek semmi sem szent, "azért, hogy a saját hatalmukat és a saját pénzüket mentsék" - mondta, hozzátéve, ennek hamarosan vége lesz. A Fidesz dolga, hogy világossá tegye, "az a tény, hogy ma az ország vezetői politikai adócsalók", nem sarkallhatja arra az embereket, hogy maguk is "zárójelbe tegyék a törvényeket". Megemlítette, nem emlékszik olyan "kegyetlen" gazdaságpolitikára, amely egyszerre emeli adót és az áfát is.

A Fidesz elnöke aláhúzta, a Gyurcsány-Bajnai-korszak "a letartóztatott polgármesterek, az offshore politikusok és a rabosított titokminiszterek korszaka", amelyet le kell zárni. A sikeres válságkezelés ezzel kezdődhet. A korszak fenntartója az MSZP, amely zsugorodik. Már régen nem a baloldalt képviseli, hanem "csak a milliárdosok belterjes baráti körét". Már nincs politikája, "épkézláb vezetője", kizárólag üzleti érdekei vannak. Rámutatott, a túlélés érdekében most építik be a kádereiket a lehető legfontosabb helyekre.

A választásokig hátralévő néhány hónapról elmondta, ez az időszak az utolsó nagy összecsapás az emberek reményei és a hatalom tervei között. Mint megjegyezte, "a lehetőség az embereké, a felelősség a miénk". A Fidesznek az a kötelessége, hogy beváltsa a magyarok utolsó nagy történelmi lehetőségét. A győzelemig vezető út azonban nem lesz könnyű és a fárasztó küzdelem végén ünneplés helyett egy még nehezebb és hálátlanabb munka, az ország újjáépítése vár - mondta beszédének zárszavában Orbán Viktor.
(orbanviktor.hu)

2009. június 18., csütörtök

Orbán: Akkor is megcsináljuk, ha nem támogatják külföldön


A Fidesz gazdaságpolitikája valószínűleg komoly megértésre, támogatásra talál majd külföldön, de ha nem találna, "akkor is meg fogjuk csinálni" - mondta Orbán Viktor, a párt elnöke, aki Brüsszelben nyilatkozott szerdán a Magyar Televízió Az Este című műsorának.
Arra, hogy érkezett-e hozzá olyan uniós megkeresés, hogy legyen kíméletesebb a Bajnai-kormánnyal szemben, a Fidesz elnöke közölte: hiába is keresték volna, ki is kérte volna magának. "Brüsszel nem Moszkva, szépen is néznénk ki, hogyha Brüsszelből küldenének instruktorokat, mint hajdanán, a kommunista időkben tették ezt Moszkvából" - mondta.

Hozzátette, hogy a kormánypártok nem is szorulnak ilyen művi, Brüsszelből elrendelt segítségre, hiszen Európában - leszámítva Gordon Brown brit kormányát - mindenhol fölényesen nyertek a hatalmon lévők az európai parlamenti (EP) választáson. Közép-Európában is csak egyetlen kivétel van: Magyarország, ahol az ellenzéki Fidesz győzött - jegyezte meg.

Orbán Viktor megismételte azt az álláspontját, amit pártja már többször kifejtett a közelmúltban, miszerint a magyar kormány - a nyugat-európai államok vezetésének sikeres válságkezelésével ellentétben - semmit sem tesz a gazdasági növekedés szabadesésének megállításáért. Közölte, hogy a költségvetési egyensúlyt az európai kormányok hajlandóak voltak zárójelbe tenni, a magyar kabinet azonban "szent tehénként" kezeli azt. Ezért a Fidesz gazdaságpolitikája, amely a gazdaság növekedését ösztönözné, és egyezik az európai célokkal, valószínűleg komoly megértésre, támogatásra talál majd külföldön - fűzte hozzá.

Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor tájékozódott-e az IMF, illetve az Európai Unió vezetésénél arról, hogyan reagálnának az IMF-hitelek újratárgyalásáról szóló megkeresésre, a pártelnök közölte: a nemzetközi pénzügyi szervezetek pontosan tudják, hogy új tárgyalópartnerük lesz. "Mi nem árulunk zsákbamacskát, (...) tárgyalni azonban nem akarunk velük, mert bennünket erre még senki nem hatalmazott fel; majd ha a magyar nép felhatalmaz, akkor majd tárgyalunk velük" - tette hozzá.

A belpolitikai helyzetről szólva a Fidesz-elnök úgy fogalmazott: az, hogy a szocialisták 40 százalékkal kaptak kevesebbet az EP-választáson, mint a Fidesz, őt személy szerint inspirálja. A Jobbik eredményével összefüggésben közölte: Magyarország ma semmivel sem rosszabb ország, mint bármelyik EU-s társa, ugyanis egész Európában az a képlet figyelhető meg, amely Magyarországon is jelen van. "Magyarország semmifajta, a többi európai országtól eltérő speciális veszélyt sem a maga számára, sem az Európai Unió számára nem jelent. De ha jelentene is, egy végső mentsvár mindig van: a Fidesz" - mondta Orbán Viktor.
Fotó: OrientPress Hírügynökség

2009. június 15., hétfő

Orbán Viktor beszédének szó szerinti leirata

Orbán Viktor a Fidesz tisztújító kongresszusán elhangzott beszédének szó szerinti leirata.

Kedves Dalma Asszony, mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Küldöttek, kedves Fideszesek!

Engedjék meg, hogy először is köszöntsem Önöket! Mindenekelőtt szeretném köszönteni az aktivistáinkat és a küldötteinket! Előttem mindenki a múlt vasárnap aratott óriási győzelemről beszélt, de mindannyian tudjuk, hogy emögött a könnyűnek, fölényesnek látszó győzelem mögött valójában rengeteg veríték, odaadás és munkaóra van. Ezt a győzelmet mi mindannyian közösen és együtt értük el. Köszönöm az aktivistáinknak, tagjainknak, küldötteinknek az odaadó, kemény munkát!

Köszöntöm az önkormányzati és parlamenti képviselőinket. Engedjétek meg, hogy külön is köszönetet mondjak az elmúlt két évben végzett munkáért Navracsics Tibornak! Minden túlzás nélkül kioszthatjuk neki a "sárkányölő" tiszteletbeli címet. A tévén keresztül nem olyan nyilvánvaló talán az Önök számára, számotokra, hogy micsoda lelkierő kell ahhoz, hogy az ember szemben azzal a rengeteg szocialistával - igaz, Semjén Zsoltra számítva, de mégiscsak - szembeforduljon, küzdjön, harcoljon, és egymagában győzzön, ahogyan ő tette. Köszönöm szépen, Tibor, még egyszer a Te munkádat és a frakció munkáját is!

Köszönöm szépen az európai parlamenti képviselő-választáson végzett bátor munkáját immár második alkalommal Schmitt Pálnak, a listavezetőnknek. Pali, köszönöm, hogy ismét győzelemre vezettél bennünket! A választási listák sajátos természete az igazságtalanság, mert mindenki az első helyen szereplőre szegezi a tekintetét. Itt most tegyünk kivételt, és idézzük föl azért, hogy ehhez a sikerhez öt éven keresztül kitartó és jól szervezett munka is kellett, melyet a mi bajtársaink Brüsszelben végeztek, és ennek a munkának az egyik motorja, szervezője és az én brüsszeli munkám legfőbb segítője Szájer József volt. Józsi, köszönjük szépen ezt a fantasztikus munkát!

Tisztelettel köszöntöm a szövetségeseinket! Nagy tisztelettel fordulok a szellem jelenlévő emberei felé is. Mindannyian tudjuk, hogy a politika nehéz műfaj, végül is a harcosok műfaja, akik bátran kiállnak, küzdenek, ha kell, de aligha juthatnának sikerre, ha nem lennének a fejükben gondolatok, a szívükben érzések, nem feszítené a mellkasukat néhány meggyőződés, amelynek fölszínre hozatalát vagy az égből való leimádkozását és pontos nyelvi keretbe való foglalását mindig a szellem embereitől kaptuk. Ez a győzelme a jobboldalnak nem csak egy politikai győzelem, hanem a jobboldali szellemi emberek győzelme is; annak a kemény munkának az eredménye, amellyel megpróbáltak segítségére lenni Magyarország polgárainak az elmúlt nagyon nehéz és keserves hét esztendőben. Köszönjük, hogy eljöttek, és itt vannak ma velünk!

És természetesen tisztelettel köszöntöm a külföldi képviseletek itt lévő tagjait is, és végül, de nem utolsósorban, szívem minden melegével köszöntöm a határon túli magyarokat, hiszen mi egy Kárpát-medencei európai választáson vettünk részt. Az ő sikerük a mi önbizalmunkat is növeli. Ne felejtsük el, az is a Fidesz erejét mutatja, hogyha egy közhelyszámba menő mondatot valaki mond, és az a valaki mi vagyunk, akkor még egy egész parlament is összefut, hogy azt megvitassa. Akárkinek a mondatáért, akármilyen párt mondatáért nem szoktak összetrombitálni nemzeti parlamenteket, úgyhogy köszöntjük innen is a szlovák barátainkat, akik megmutatták, hogy komoly nép a magyar: van szava, és a szavának van súlya.

Ami pedig az elnökválasztáson most leadott voksokat illeti, ott csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm! Köszönöm a bizalmat, és igyekezni fogok meghálálni. Ami az elnöki programot illeti - mert hát választáshoz program is dukál -, amikor Önök beléptek, Ti beléptetek a terembe, akkor kézhez vehettétek. Így hangzik: Fundámentumok. Erre kértem Tőletek a támogatást és a bizalmat, és ennek a jegyében fogom majd irányítani a mi közösségünk lépéseit. Többen aggódva kérdezték, vajon felolvasom-e majd. Nem, nem olvasom fel, hiszen mindenkinél ott van.

Kedves Barátaim, tisztelt Küldöttek, Hölgyeim és Uraim!

Június 13-a van. Amikor készültem ide, a Veletek való találkozóra, akkor eszembe jutott, hogy hol is voltam húsz évvel ezelőtt. Húsz évvel ezelőtt, június 13-án - éppen elhagyván a huszonhatodik életévemet - egy Trió presszó nevű hely kerthelységében, a XI. kerület egyik kerthelységében egy fémasztal fölött Kövér László barátommal beszédet körmöltünk. Beszédet körmöltünk, amit aztán el is mondtam Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén. Az már a sors fintora, hogy hiába körmöltük azt a beszédet, mert az elmondandó beszédeket ellenőrző bizottság végül is, amikor megtudta, hogy az hét perc a kiadott öt perc helyett, nem járult hozzá, hogy elmondjam, s egy újat kellett írni. Föl is hívtam Kövér Laci barátomat, s mondtam, hogy mi a helyzet, mire ő azt mondta, hogy nem érdekes, mondd csak el a hétperceset, rajtad kívül úgyse akarja senki betartani. De - mondtam Lacinak -, mégiscsak jól nevelt emberek volnánk, a megállapodás az megállapodás, írjuk újra! Azt mondta: na, most le fogom tenni a kagylót, mert tovább nem korrepetállak. Nos, hát jól emlékszem, könnyen föl tudom idézni az akkori napokat, hiszen sűrű napok voltak, feszült várakozás vibrált a levegőben, mindannyian éreztük, hogy ezek történelmi percek. Én is készültem, mindannyian, a Fidesz készült arra, hogy négy évtizednyi hallgatás után végre kimondjuk az igazságot: oroszok haza, diktatúra a szemétdombra, kommunisták nyugdíjba!

Kedves Barátaim!

Nem tudtuk, mi történik majd. Azt sem tudtuk, mi történik azokkal, akik majd ki fogják mondani az igazságot. Egy dolgot azonban éreztem, tudtam, mert ott lüktetett a véremben, tudtam, hogy most - Petőfi ezt így mondaná - nagy és szent dolog van születőben, és ez a magyar szabadság.

Kedves Kongresszusi Küldöttek!

Mint szinte minden fiatalban, legalább Petőfi óta, tehát százötven éve, bennem is, amíg fiatal voltam, ott élt, engem is feszített, űzött és hajtott a szabadság eszméje, a szabad Magyarország eszménye, egy másik Magyarországé, mint amilyen az volt, amiben megszülettem és fölnőttem. Én világosan láttam azt a Magyarországot. Úgy gondoltam, abban szabad emberek élnek, akik szabadon akarnak élni, és szabadon akarnak dönteni a jövőről. Nem szerénytelenség ez. Én világosan láttam, mert talán Ti is emlékeztek rá, a fiatalok a szívükkel is látnak. Ezért mindig a fiatalok a letéteményesei az új eszméknek, a fényes álmoknak és a nagy jövőnek. Remélem, ez azóta is így van, kedves Magyar Fiatalok! Ez az eszmény, a szabad Magyarország eszménye, ha úgy tetszik, ez a látomás vitt végül is a politikába, a politikai hivatás felé. Ha úgy tetszik, ezért ragadtam itt, és ezért dolgozom Veletek együtt már hosszú-hosszú évek óta. Kimondani is nehéz: ez a huszonharmadik kongresszusunk. Felnőtt férfikorba lépett párt ez.

Aztán, ahogy '89 után peregtek az események, egyre több emberrel hozott össze a sors, és egyre több emberről derült ki a számomra, hogy bennük is él ez az eszmény, szinte mindent odaadnának érte. Közülük sokan itt ülnek ma is ebben a teremben, s húsz év óta velük együtt reménykedem abban, hogy a szabad Magyarország eszménye valóra válhat majd. Sok minden történt azóta velünk, az országgal, s személyesen velem is, de egy dologban biztos voltam, hogy mi, akik ehhez a közösséghez tartozunk, húsz éven keresztül is, ha kell, képesek leszünk megőrizni ezt az eszményt a szívünkben. Sokszor volt nehéz, sokszor kaptunk érte rendesen. Ki ezt, ki azt. Megpróbáltak szinte mindannyiunkat tönkretenni, lejáratni, megfélemlíteni és eltántorítani. Még 2006 októberében is, kedves Barátaim, voltak, akiket közülünk összeverettek a rendőrökkel csak azért, mert hittek a szabad Magyarország eszményében. De ennek ellenére mi itt vagyunk. Most újra itt vagyunk, és itt van bennünk, itt van velünk a szabad Magyarország eszménye, amelyet most győzelemre akarunk vinni.

Kedves Küldöttek! Kedves Barátaim!

A választás estéjén, amikor ballagtam a mikrofonhoz, hogy világgá kürtöljem örömömet, vagyishogy európai rekordot futott Magyarország, s ezt a mezt a Fidesz viseli, ránéztem arra a térképre, amit a hátam mögé helyezett az egyébként kiváló kampányt irányító Gyürk András barátom. Ránéztem arra a térképre, és arra gondoltam, hogy nem volt hiába, amit eddig tettünk, mert ami eddig csak álom volt, az most valóságos történelmi lehetőség. Múlt vasárnap ugyanis Magyarország olyan lehetőséget kapott, amilyet az életünkben talán soha még egyszer kapni nem fogunk. Ezt jelenti a vasárnapi győzelem. Nem a diadalt, a lehetőséget: egy olyan lehetőség, amelyet lehet, hogy még egyszer az életben nem fogunk megkapni. Ez egy történelmi lehetőség arra, hogy a húsz évvel ezelőtti eszményünket a felszabadított magyarok Magyarországát megvalósíthassuk. Történelmi lehetőség az ország számára, mert Magyarország végre egységes és erős lehet, szabadon dönthet a jövőjéről, miképpen akar talpra állni. Történelmi lehetőség az emberek számára, mert végre lesz értelme és eredménye az erőfeszítéseiknek, mert végre azok majd egy irányba mutathatnak. Egy történelmi lehetőség számunkra, mert úgy tűnik, politikai kényszerkoalíció nélkül, csak az emberekkel összefogva, szabadon lehet majd kormányozni az országot, meg tudjuk tisztítani a politikát a hazugságtól, a kisstílű hatalmi játszmáktól, a háttéralkuktól és a pult alatti kompromisszumokról. Történelmi lehetőség, amit kaptunk, mert tiszta vizet önthetünk a pohárba.

Kedves Barátaim!

Amikor vasárnap este ezt a térképet néztem a mikrofon felé közeledve, akkor - biztos Önök is vannak ezzel így - sok minden, sokfajta emlékkép villant át előttem. Eszembe jutott az 1994-es választás; akkor is láttam egy ilyen térképet, akkor is egyszínű volt a politikai térkép. Egyszínű: reménytelenül vörös.

Kedves Barátaim!

1994-ben, ha még két hétig tart a kampány, és halált megvető bátorsággal nem harcolunk az utolsó esély jogáért, akkor talán a parlamentbe sem jutottunk volna be. Köszönet és hála azoknak, akik 1994-ben, amikor a szabad demokraták kísérletet tettek a mi elhasításunkra, tudták, hol a helyük: nem elmentek, és velünk maradtak. Mi ezért vagyunk ma itt, ők meg azért vannak ma ott. Nos, hát akárhogy is volt, hiába a borzalmas emlékeket idéző '94-es tiszta vörös térkép, azért a jobboldal mégiscsak összeszedte magát, felkapaszkodtunk a földről, és végül is létrehoztunk egy kétosztatú politikai szerkezetet Magyarországon, és azóta hol egyik, hol másik színből volt több Magyarország térképén, de a vörös mindig nagyon sok volt; a kritikus pillanatokban pedig túlságosan is sok. Akkor jött létre 1994-ben az a reménytelennek tűnő helyzet: egy nagy kormányképes párt, ez akkor az MSZP volt, és a többi közepes és kicsi. De még akkor, amikor az a térkép olyan egyszínű volt, akkor sem kaptak a szocialisták Magyarországon 56 százalékos támogatottságot, és sem akkor, sem azóta semmilyen pártválasztáson nem kapott senki sem ötven százalék feletti eredményt.

Kérlek tehát Benneteket, hogy mint történelmi rekordot, becsüljétek meg a múlt vasárnapi győzelmet, amely arról szól, hogy nagyot fordult a világ 15 év alatt. Az a politikai szerkezet, ami '94-ben és utána létrejött, lényegében felrobbant, és egy új szerkezet jött létre. Van egy nagy kormányképes erő, aztán szünet. Szünet, szünet, aztán van két közepes, a második helyért küzdő párt, és végül néhány, a bejutásért harcoló kicsi. Így néz ki Magyarország politikai térképe. Nem baleset történt! Ez Magyarország új politikai térképe, kedves Barátaim! Végül is mindenki célt ért, még az MSZP is. Hiszen ők azt találták mondani, hogy merjünk kicsik lenni. Ez bejött: össze is mentek, mint nejloning a mosógépben, kedves Barátaim!

Úgy tűnik, Magyarországot ma nehéz helyzetéből kivezetni csak mi lehetünk képesek. Az a különbség, amely a második és a nekünk megszavazott bizalom között van, az a negyven százaléknyi különbség minden szerénytelenség nélkül feljogosít Bennünket ennek a kijelentésnek a megtételére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végül is mi is azt kaptuk, amit akartunk. Mi azt mondtuk, hogy merjünk nagyok lenni. Végül is a Sors megtanít Bennünket, hogy a végén mindenki azt kapja, amit kitűz maga elé. Mi kényszerkoalíció nélkül akarunk és talán tudunk is kormányozni, mi csak szabad akaratú emberekkel akarunk koalíciót kötni, senki mással, semmilyen más párttal, és erre most nagyon komoly esélyünk is van. Hiszen ez a választás listás választás volt. A következő parlamenti választáson egy 56 százalékos listás győzelem óriási többséget jelentene - mindenfajta koalíciós kényszer nélkül. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mostani arányok mellett milyen esélyei lesznek majd a fideszes egyéni jelölteknek, az egyébként egymással élesen szemben álló középpárti jelöltekkel szemben. Ebből adódik tehát az, amit én történelmi lehetőségnek nevezek. Van egy nagy kormányképes Fidesz, amely készen áll egy erős és kompromisszumok nélküli kormányzásra, amely talpra állítja az országot, és segít a magyaroknak abban, hogy közösen megvalósítsuk eszményünket: a szabad és erős Magyarországot.

Kedves Barátaim!

Csak ezért nem kellett volna szót kérnem. Szót azért kértem a kijáró köszönet mellett, hogy emlékeztesselek Benneteket arra, hogy még a legszebb eszmények sem válnak maguktól valóra, csakis küzdelmek árán. Nincs lefutott ütközet, lefutott mérkőzés, előre lefutott választás. Most is csak a rengeteg munka segíthet rajtunk. Ne felejtsétek el, nézzétek meg ezt a győzelmet közelről! Jól láthatjátok: mi, vagyis a magyar jobboldal soha munka nélkül, ajándékba még semmit nem kapott. És nehogy azt higgyétek, hogy ennek most vége szakad; ez ezután is így lesz! A jobboldal mindig csak azt fogja megkapni, amiért megdolgozott, amiért megszenvedett, és amit kiérdemel.

Kedves Barátaim!

De még ez is kevés lett volna indokként ahhoz, hogy szót kérjek. Azért kértem igazából szót, hogy elmondjam Nektek azt, hogy mindig minden nagy eszménynek vannak gátjai, irigyei, és vannak ellenségei. És ma erről szeretnék beszélni. Amikor húsz évvel ezelőtt megéreztük a szabadság fuvallatát, és terveket kezdtünk szőni a jövőről, azaz Magyarországról, arról, hogy miképpen fogjuk azt megteremteni, akkor még nem tudtuk, talán nem is tudhattuk, amit azóta őszülő halántékkal és talán bölcsebb fejjel már tisztán látunk, hogy közben mások is készítettek másfajta terveket. Az akkori hatalom pontos tervet készített arra, hogy miképp lehet megakadályozni még a többpártrendszer keretei között is a szabad magyarok álmainak, vágyainak, eszményeinek megvalósítását. Ma már tudjuk, ezért lett a mögöttünk hagyott húsz év olyan nyögvenyelős, amilyen.

Egymás mellett élt a régi és az új, de a háttérből - én mindig úgy éreztem - mindig a régi világ irányított. A régi világ irányított a múltból átmentett gazdasági erejével, a titkosszolgálati kapcsolataival, informális hálózataival, médiabefolyásával, külföldi összeköttetéseivel és rejtett társadalmi paktumaival. Igen, akkor - és jó, ha ebből tanulunk - kidolgozták annak a terveit, hogy miképpen lehet a politikai hatalmat a privatizáció révén gazdasági hatalommá átmenteni, majd aztán ismét politikai hatalomra váltani. Volt egy tervük arra, hogy miképpen kell és lehet demokratikus keretek között, de titokban mégiscsak tovább működtetni a diktatúrát. Volt egy tervük, hogyan lehet becsapni, félrevezetni az embereket, függőségben, kiszolgáltatottságban tartani a társadalom többségét, hogyan lehet egy nagyobb államtól való függőséget létrehozni, egyre nagyobb állami befolyást teremteni az élet minden területén, miközben folyamatosan az állam leépítéséről beszélnek. Igen, volt egy tervük, hogyan lehet legyengíteni az önálló kezdeményezéseket, a vállalkozó- és alkotókedvet, a közösségeket, a családokat, a társadalmat, a magyar tulajdonú gazdaságot, és így aztán az egész országot úgy legyengíteni, hogy ne legyen képes a magyarok közös álmait, eszményeit megvalósítani, sőt ne is legyenek az embereknek álmai és eszményei egyáltalán.

Ám ez a terv, tisztelt Kongresszus, mégiscsak, úgy látom, kudarcot vallott. A terv rafinált volt, de megbukott. Egyetlen okból bukott meg: mert mi nem hagytuk magunkat, nem adtuk fel, és nem törődtünk bele. Eleinte - emlékezzetek rá, 1994-ben - inkább csak lelkesen és szívósan küzdöttünk a hazugságok, a trükkök és a sötét lejárató akciók ellen. De aztán egyre inkább belejöttünk, mint a kiskutya az ugatásba. Kiokosodtunk, és végül egyszer csak elkaptuk a grabancukat. Most is fogjuk, és többé nem engedjük el, kedves Barátaim! Ennek köszönhetően, úgy látom, a kitartásunknak köszönhetően Magyarország kapott még egy esélyt, hogy megvalósíthassa a húsz éven át szívében őrzött eszményt.

De ne gondoljátok, hogy a vasárnapi választással célba is értünk. Kérem, ne gondolják, hogy ők feladták volna. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy most is készül egy új terv. Most is készül egy új terv, mert nagyon megijedtek attól, ami május elején Pécsett, aztán a múlt vasárnap Magyarországon történt. Nemcsak megijedtek, megrémültek. Ez a tervalkotásnak mindig jót tesz, kedves Barátaim! Ugyanis a számokból ők is világosan látják, hogy a változás feltartóztathatatlanul közeledik, ráadásul nagyobb és mélyebb lehet, mint eddigi legrosszabb álmaikban valaha is gondolták volna. Megijedtek, és már látszik is, emlékezzetek, a szerdán közzétett elnökségi követeléseinkre hogyan reagáltak a szocialisták. Már látszik is, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak nemcsak hogy makacsul ellenáll a változásnak, hanem megindította elszánt harcát is a változás ellen. Most is készül egy terv arra, hogyan lehet megakadályozni, hogy a szabad magyarok ezt a történelmi lehetőséget, amelyet most kaptak, beváltsák, és elvégezzék azt a munkát, amit az elmúlt húsz évben nem tudtak elvégezni. Nem ismerhetjük persze a pontos terveket. De őket már elég jól ismerjük ahhoz, hogy lássuk, hol és hogyan fognak támadni, hol és milyen csapdákat fognak felállítani. És bármennyire meggyengültek, bármennyire is kiismertük őket, nagy hiba volna alábecsülni a Gyurcsány-Bajnai-korszak túlélési képességeit és technikáit. Ha semmi máshoz nem, de ehhez nagyon értenek. Ahhoz, hogy egy elkorhadt és összeomlott korszak szellemét hogyan lehet átmenteni az új korszakba annak érdekében, hogy aztán azt is elkorhassza. Ehhez nagyon értenek.

Hogy sikerrel vegyük föl a harcot mindezzel szemben, kedves Kongresszus, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ahhoz mindenekelőtt azt kell észrevennünk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak már nem a következő választásokra koncentrál. Sokkal inkább arra, hogy beépítse és befészkelje magát mindenhová - a túlélés, vagyis a politikai és a gazdasági befolyás átmentése érdekében, hogy egyszer majd visszatérhessen. A Gyurcsány-Bajnai-korszak, miközben mindenütt csapdákat és akadályokat állít a változás elé és a változást akarók útjába, nyilvánvalóan megkezdte saját maga átmentését a kormányváltás utáni időkre. Ki akarják menteni, el akarják tüntetni, amit még a hátralévő időben el tudnak tüntetni az emberek pénzéből, a külföldről érkező forrásokból, hogy aztán azokat mostani és majdani kampányaikra, sötét trükkjeikre és akcióikra használják majd. Elegendő, ha csak az offshore technikákat idézitek most föl. Nem nehéz kitalálni: ezért ügyködnek a még megmaradt vagyon, elsősorban a föld- és a vízkincs privatizációján, ezért helyezik el az ejtőernyőseiket, és ezért fontos, hogy mi világosan kimondjuk az ejtőernyősöknek, hogy ha eddig nem csomagoltak ki, most már nem is érdemes. Ha pedig nem voltak katonák, gyakorolják a gyors összecsomagolás tudományát.

Tisztelt Kongresszus!

A változás kapcsán a Gyurcsány-Bajnai-korszak leginkább a felelősségre vonástól retteg. Erről kell most beszélnünk, hiszen ők pontosan tudják, mi mindent műveltek az elmúlt években, és nyilvánvalóan már most lázasan dolgoznak a nyomok és a dokumentumok eltüntetésén, hogy aztán megnehezítsék az igazság és a tények törvényes feltárását. Hiszen, gondoljunk erre, épp az vezetett az ország mai helyzetéhez, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak politikája és hatalmi elitje teljesen elfordult az emberektől, egyáltalán nem törődött az emberek gondjaival, félelmeivel és biztonságával. Ennek a korszaknak éppen az a lényege, hogy a politikai vezetők nem tartoznak semmilyen felelősséggel az embereknek, nem tartoznak semmilyen felelősséggel a hazájuknak, nem kell az adófizetők pénzével, a privatizációs bevételekkel és az európai uniós forrásokkal elszámolniuk. A Gyurcsány-Bajnai-korszak számára az a dolgok egyetlen lehetséges menete, hogy a saját hatalomban maradásuk árát mindig az emberekkel fizettetik meg, minden felelősséget rájuk hárítanak át, azokra, akik pedig nem tehetnek az egészről semmit, és közben az adófizetők pénzén százmilliókért harsog a hazug propaganda arról, hogy nincs más út, ez az ország érdeke.

De hát ugyan kinek az érdekét szolgálja leépíteni az oktatást, szétverni az egészségügyet, eladni a nemzeti vagyont? Kinek az érdeke szemet hunyni a bűnözés terjedése fölött? Kinek az érdeke szemet hunyni afölött, hogy törvénytisztelő embereket közönséges bűnözők csapatostól megtámadhatnak az otthonukban? Sőt, elűzhetnek az otthonukból, fenyegethetik őket, erőszakkal elvihetik a jószágaikat, értékeiket, és bántalmazhatják őket. Kinek az érdeke az, hogy fegyveres csoportok vonulhatnak föl zavartalanul Siófok méretű települések utcáin, házakra lövöldözhetnek, Molotov koktélokat dobálhatnak országszerte, bármilyen következmény nélkül? Kinek az érdeke a bűnözők védelme és ezzel a közrend és a közbiztonság szétbomlasztása? Kinek az érdeke, hogy az erőszakos bűnözőktől ne védjük meg magunkat, a családunkat, a törvénytisztelő embereket? Ez milyen országnak az érdeke? Lehet, kedves Barátaim, hogy van ilyen ország, de hogy az nem Magyarország, az biztos. És ha van ilyen beteg ország, abban az országban mi magyarok nem akarunk élni!

Tisztelt Kongresszus!

A diadal fölött érzett jogos mámor mellett sem szabad egy pillanatra sem szem elől tévesztenünk, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak minden maradék erejét és eszközét bevetve folytatja hadjáratát ellenünk és a változás ellen. Nem a következő választások megnyeréséért küzdenek, hanem a változás ellen, vagyis a magyar emberek közös eszményei és tervei ellen, mert azokban az eszményekben és tervekben ők már nem szerepelnek. Küzdelem következik tehát. Jól esne egy ilyen hatalmas választási győzelem után nyugodtan hátradőlni, de nem ez jut nekünk osztályrészül. Küzdelem következik, nem is akármilyen. Azzal tudlak biztatni Benneteket, hogy ez az utolsó nagy összecsapás, amelyben az emberek eszményei és a hatalom tervei fognak majd összecsapni. Most kezdődik az utolsó küzdelem azért, hogy a szabad Magyarország tervét megvalósíthassuk. Most lett valódi esélyünk végleg legyőzni őket. Most van valódi esélyünk, hogy lezárjuk a Gyurcsány-Bajnai-korszakot, vagyis hiába a fáradtság és a kimerültség, most kell tehát minden erőnket igazán összeszedni. A győzelem kötelez. A győztesnek az a felelőssége, hogy igazságot tegyen, békét, rendet és biztonságot teremtsen, lehetőségeket nyisson, segítse a gyengéket, és megvédje azokat, akik veszélyben vannak. Sose feledjétek! A lehetőség az embereké, Magyarországé, a felelősség a miénk, a Fideszé. Be kell váltanunk a magyar emberek történelmi lehetőségét, meg kell védenünk Magyarországot attól, hogy még egyszer elvegyék az emberektől ezt a lehetőséget és ezt a reményt. Ezt a harcot, tisztelt Hölgyeim és Uraim, csak mi tudjuk csak most sikerrel megvívni, csak mi tudjuk hozzásegíteni az embereket, hogy ezt a valódi lehetőséget a saját mindennapi életükben is majd valóra tudják váltani.

Ahhoz, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszakot végérvényesen le tudjuk győzni, pontosan kell tudnunk, s ez nagy lecke, az embereknek is pontosan kell tudniuk, mi is történt ebben a sötét korszakban Magyarországon, és abban, ami történt, kinek mi volt a szerepe. Nyilvánvaló, hogy most is minden eszközzel azon dolgoznak, meggátolják, hogy fényt derítsünk a sötét ügyekre, fényt derítsünk arra, hogy mitől is ment így tönkre az ország. Azt akarják megakadályozni, hogy választ találjunk a mindenki fejében ott lévő kérdésekre. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, valójában kik is állnak a zuschlagok és társaik mögött. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, pontosan mi is történt a televízió székházánál 2006 őszén, ki és milyen parancsot adott 2006. október 23-án a békés ünneplőket szétverő rendőröknek. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, hogyan és mennyi pénzt mentettek ki offshore cégeken keresztül. Meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, mitől is kerül a négyes metró annyiba, vagy még többe, mint öt új Duna-híd megépítése, és meg akarják gátolni, hogy kiderüljön, meddig terjednek valóban a különböző fővárosi ingatlanbotrányok szálai. Márpedig, tisztelt Kongresszus, az emberek és az egész szabad Magyarország válaszokat vár ezekre a kérdésekre meg a hasonlóakra. Az utolsó küzdelem fő tétje tehát az, megtudjuk-e a válaszokat, és a válaszoknak lesznek-e következményei. Természetesen nem vagyunk naivak. Van egy elképzelésünk. Nekem is van, hogy miféle világ tárul majd a szemünk elé, ha a rejtélyes ügyeknek a mélyére nézünk. Hiszen van olyan rejtélye is a Gyurcsány-Bajnai-korszaknak, aminek már sejtjük a megoldását. Arra például biztos tippem van, hogy hova lett a soha meg nem érkezett 23 millió román munkavállaló? Valószínűleg Cipruson dolgoznak feketén, pénzmosóként... Ott elkél a szorgos kéz...

Kedves Barátaim!

Hallgatva a szocialisták nyilatkozatait az elmúlt négy-öt napban, nem tudom elhessegetni magamtól fiatal korom egyik kedvenc filmjének, a Gyalog galoppnak legemlékezetesebb jelenetét. Ide is idézem elétek. Ti is emlékezhettek rá, amikor Arthur király küzd a Fekete Lovaggal, akinek már két karját levágta, de az nem akar félreállni, hanem tovább ugrál előtte, rugdossa és provokálja. Mire a király "na elég!" felkiáltással lenyisszantja a jobb lábát. A Fekete Lovag azonban karok nélkül, fél lábon is szökdécsel, és azt kiabálja: "ezért meglakolsz!" Arthur király nem hisz a fülének: "Mit csinálok én?" A fél lábon ugráló lovag, akiből mindenhonnan dől a vér, nem tágít, egyre csak ezt hajtogatja: "Gyere csak! Vagy talán félsz?" Mire a király: "Mitől? Hogy összevérzel? Vagy hogy rám lehelsz?" A Fekete Lovag csak mondja a magáét, és azt mondja: "Legyőzhetetlen vagyok!" A király sajnálkozva csóválja a fejét, és azt mondja: "Nem, te hülye vagy!", és ezzel levágja a másik lábát is. Ekkor a Fekete Lovag - immár végtagok nélkül imbolyogva a porban - hangot vált: "no, jó, egyezzünk ki döntetlenben!" Ezért mondtam el a történetet.

Tisztelt Kongresszus!

Nem. Mi nem egyezünk ki! A Gyurcsány-Bajnai-korszakkal nincs kiegyezés. Azért kezdtünk bele, én személyesen, s mint hallható, talán még sokan ebben a teremben azért kezdtünk bele ebbe az egészbe annak idején, mert hittünk benne, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor a magyarok végre megkapják a régóta várt lehetőséget a történelemtől. Én, ha rajtam múlik, nem fogom engedni, hogy most, amikor karnyújtásnyira van, bárki is elvegye tőlünk, az emberektől, mindannyiónktól a lehetőséget, vagy elvegye a lehetőséget a gyerekeinktől. Nekünk mindenki fontos. Most Magyarország nevében beszélek: mi senkit sem hagyunk az út szélén, ezért mi soha nem fogunk kiegyezni a Gyurcsány-Bajnai-korszakkal, sem annak embereivel. Most eljött a pillanat. Vártuk, beszéltünk róla, próbáltuk elképzelni, és küzdöttünk érte. Hát most vegyük végre észre, hogy itt van. Itt az idő! Itt az idő, és végre beválthatjuk azt a lehetőséget, amire húsz év óta vártunk, hogy valóra váltsuk azt az eszményt, amit húsz év óta őrzünk. Itt az idő, hogy egyszer s mindenkorra lebontsuk azokat a gátakat, amelyek eddig körülvettek bennünket, és lehetetlenné tették Magyarország boldogulását. Itt az idő, hogy Magyarország végleg lerázhassa magáról a Gyurcsány-Bajnai-korszakot. Itt az idő, hogy megváltoztassuk az országot!

Hát, kedves Barátaim, akkor készülődjünk! Menjünk, és szóljunk mindenkinek! Szóljunk azoknak, akik együtt várták velünk. Mindenkinek, aki vágyott rá, aki elképzelte, aki támogatta, aki hitt benne. És szóljunk azoknak is, akiknek kedvét szegte a hosszú várakozás vagy az olykor hiábavalónak tűnő küzdelmek. Szóljunk azoknak is, akik elfáradtak. Szóljunk nekik is, mindenkit értesítsünk, aki még nem vette észre, mert még nem meri elhinni, hogy itt az idő. Pedig most itt az idő!

Egy a tábor és hatalmas. Egy a zászló, és büszkén, magasan leng. És az van ráírva, hogy "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!"
(fidesz.hu)

2009. május 31., vasárnap

„Én készen állok, várom a választópolgárok döntését”
2009. május 31. 09:04


MNO
„Amíg itt egy maroknyi milliárdos azt csinál, amit akar, addig nem érezhetjük úgy, hogy ez az ország a miénk. Ez valaki másé, valaki más szedi a hasznait. Ahhoz, hogy az ország ismét a miénk legyen, ezt a maréknyi milliárdost vissza kell szorítani oda, ahová egyébként valók” – mondta Orbán Viktor a közrádiónak adott interjújában. A Fidesz elnöke beszélt az elszámoltatásról is, mely a legmélyebbről feltörő népi igény. „Az emberek joggal gondolhatják, semmit sem csinálnak rosszul. Valaki más felelős a válságért: az ország vezetői” – fogalmazott a pártelnök.

Ha a jobboldal rest marad, vagy ha többfelé szavaz, akkor annak a vége vereség lesz, csalódás, baloldali győzelem és a „Gyurcsány–Bajnai-korszak” folytatása – mondta Orbán Viktor az MR1-Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának adott interjújában.

A Fidesz elnöke szerint pártja számára tizenegy hely megszerzése „óriási eredmény” lenne, ami pedig azon felül van, az az emberektől, „meg a Jóistentől érkező ajándék”. Arra a felvetésre, hogy a kutatások nagy Fidesz-győzelmet jeleznek, a pártelnök úgy reagált: a mostani mérések irreálisak, és nem szabad elhinni, amikor 60-70 százalékot mérnek a Fidesznek. „Én is más hangon, más hangerővel és más, új szavakat használva fogok beszélni június 8-án, ha van egy szoros Fidesz-győzelem, és egészen másképpen, ha a választásból egy egyértelmű és elsöprő népakaratot lehet kiolvasni” – fogalmazott az európai parlamenti (EP) választás eredményével kapcsolatban.

Orbán Viktor a közrádióban szólt a már többször említett felelősségre vonásról, elszámoltatásról, amely álláspontja szerint a legsúlyosabb kérdések egyike, a legelemibb, legmélyebbről feltörő népi igény. Az emberek joggal gondolják azt, hogy ők semmit nem csináltak rosszabbul most, mint hat-hét-nyolc-kilenc évvel ezelőtt - mondta -, valaki más a felelős a válságért: az ország vezetői. Szerinte ma az elszámoltatás ügyében mind a népakarat, mind pedig a politikai párbaj szabályai szerint megkövetelt erkölcsi alap rendelkezésre áll, csak kell hozzá egy választási győzelem, kell hozzá közakarat, hogy az emberek olyan kormányt válasszanak, amelyik ennek a népi igénynek eleget tud tenni. „Én készen állok rá, várom, hogy megszülessen a választópolgárok döntése” – jelentette ki.

Az európai uniós forrásokkal kapcsolatban a Fidesz elnöke kifejtette, ma Magyarországon nem tudják kellő gyorsasággal és eredményességgel lehívni, bevonni a magyar gazdaságba azokat a pénzeket, amelyeket az EU az ország rendelkezésére bocsát. Véleménye szerint van számos olyan, inkább presztízs jellegű, átláthatatlan nagy program például, amelyből nyugodtan lehetne a kis- és középvállalkozások irányába átcsoportosítani. Óva intett ugyanakkor attól, „hogy állandóan abban reménykedjünk, hogy majd valaki mástól kapott vagy megszerzett pénzen tudunk majd megerősödni”. Európában tisztességes módon és tartósan egy ország akkor érhet el jómódot és komoly gazdasági teljesítményt, ha a saját lábára áll, és nem Moszkvára, nem Brüsszelre, nem az IMF-re, nem a könnyűnek gondolt európai pénzekre „ácsingózik” – vélekedett, hozzátéve, hogy ha a magyarok nem bíznak magukban, és nem akarják a saját munkájukra építeni az országot, „akkor maradunk a vesztes államok között”.

Az offshore cégekről szólva Orbán Viktor úgy fogalmazott, előfordul más államokban is, hogy adóparadicsomokba menekítik a vállalkozásaikat és pénzeiket gazdag emberek; azonban hogy belőlük azután miniszterelnök lesz, pénzügyminiszter, illetve jegybankelnök, „ez a civilizációs botrány” csak Magyarországon fordulhat elő. Szerinte, amíg itt egy maroknyi milliárdos azt csinál, amit akar, és nemcsak a gazdasági életben, hanem – elfoglalva egy pártot – bemegy a politikába is, és ott a közmegbízatásokat is a saját kezébe veszi; „addig nem érezhetjük úgy, hogy ez az ország a miénk. Ez valaki másé (...), valaki más használja, valaki más szedi a hasznait”. Ahhoz, hogy „az ország ismét a miénk legyen”, ezt a maréknyi milliárdost vissza kell szorítani oda, ahová egyébként valók – jelentette ki.

Arra a felvetésre, hogy a Fidesz kormányra kerülése esetén azonnal el tudnának-e indítani egy teljesen új gazdasági struktúrát, a pártelnök úgy reagált, hogy egy másik irányt meg tudnának nyitni, de ez nem jelenti azt, hogy minden rossz döntést azonnal képesek lennének orvosolni. Kifejtette: azokat a rossz intézkedéseket kell hatályon kívül helyezni, amelyek akadályozzák az országot abban, hogy a magyar gazdaság ismét lendületbe jöjjön. Tehát egy adócsökkentést középpontba állító kormány kell majd, és feladatai között az elsők a mostani kormány által végrehajtott adóemelésekkel kapcsolatosak, beleértve ebbe az ingatlanadót is, amelyet az első nap hatályon kívül kell helyezni – közölte. Hozzátette, hogy miután a gazdaság megindult, utána több figyelem, energia lesz a nyugdíjra, családtámogatásra, közszolgáltatásokra és így tovább.

Az euró bevezetésével kapcsolatos kérdésre válaszolva a Fidesz elnöke úgy fogalmazott, hogy a következő kormány gazdasági intézkedéssorának a végén meg kell jelölni a dátumot, hogy mikor csatlakozik Magyarország az eurózónához. „Azonban a magyar gazdaság mostani állapota mellett ezt a csatlakozást rövid távon, tehát egy-két év távlatában közgazdasági lehetetlenségnek, képtelenségnek gondolom” – mondta Orbán Viktor.

(MR, MTI)
„A jegybankelnök jó hírneve jelenleg nem létezik”
Orbán Viktor torkig van, Simor András tagad
2009. május 31. 11:14


MNO
Tagadja Simor András, hogy offshore cég lenne tulajdonában. A jegybankelnök Orbán Viktorhoz írt levelében a jó hírnevét félti e „vád” miatt. Szijjártó Péter válaszlevelében állítja: Simor ciprusi cége valójában offshore cég, amely alkalmas az adófizetési kötelezettség kijátszására, a jegybankelnök jó hírnevét pedig szerinte nem lehet megsérteni, mivel az jelenleg nem létezik.

„Torkig vagyok azzal a helyzettel, amikor Magyarországon a jegybankelnök, a miniszterelnök meg a pénzügyminiszter kimenti vagyonát az adózás elől offshore cégekbe, majd ezután pénzhiányra hivatkozva, megszorításokkal sarcolja meg az embereket” – fakadt ki Orbán Viktor a minap sajtótájékoztatón.

Simor András jegybankelnöknek nem nagyon tetszettek Orbán szavai, ezért levelet írt a Fidesz elnökének, melyben tagadja az őt ért vádakat, s felszólítja Orbán Viktort, hogy a jövőben tartózkodjon az efféle megnyilvánulásoktól.

Simor szerint ugyanis sem tulajdonában, sem érdekeltségében nincs offshore cég, mindössze egyetlen külföldi bejegyzésű társaság, a Trevisol Management Services Ltd. nevű cég az övé, ez viszont – mint írja – az Európai Unió egyik tagállamában bejegyzett, a helyi adójogszabályok alapján adót fizető (onshore) cég.

A jegybankelnök szerint a társaságnak Magyarországon nem keletkezett jövedelme, így ezen keresztül nem ment ki pénz az országból. Simor levelében állítja: Orbán Viktor szavai alkalmasak a jegybankelnök jó hírnevének megsértésére, valamint a nemzeti bank tekintélyének csorbítására, ezért felszólítja a Fidesz elnökét, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló kijelentétől.

Az MNB elnöke közölte: levelét az őt kinevező köztársasági elnöknek is megküldte.

Szijjártó Péter, a Fidesz elnöki kabinetjének vezetője válaszlevelében arra hívja fel Simor figyelmét, hogy szerinte a szóban forgó Trevisol Management Services Ltd, amelynek Simor 100 százalékos tulajdonosa, igenis offshore cég, s mint ilyen, alkalmas az adófizetési kötelezettség kijátszására, „mint ahogyan az is mindenki számára világos, hogy Ciprus nem éppen az átláthatóan gazdálkodó, törvénytisztelő, példás adófizető üzletemberek gyűjtőhelye”.

Szijjártó szerint nem a Fidesz feladata annak eldöntése, hogy Simor cége követett-e el törvénysértést, azt majd eldöntik az arra illetékes hatóságok.

A válaszlevél megjegyzi: lehetetlen megsérteni a jegybankelnök jó hírnevét, hiszen az jelenleg nem létezik. Szijjártó azt kéri Simortól, hogy „a későbbiek folyamán – amennyiben újra levélben kíván Elnök úrhoz fordulni – mellőzzön mindennemű felszólítást, mert azokat az Önök közötti viszony nem teszi indokolttá”.

A jegybankelnöknek címzett válaszlevelet a Fidesz elnöki kabinetjének vezetője szintén megküldte a köztársasági elnöknek is.

2009. március 25., szerda


Bizonyíték: Orbán tud a vízen járni!

2009. március 7., szombat


"Területi követeléseink vannak"

"Vissza akarjuk kapni a hazánkat, a saját országunkat azoktól, akik magánvállalatukként kezelték és csődbe vitték" - jelentette ki Orbán Viktor országértékelő beszédében.

Ma tartotta hagyományos országértékelő beszédét Orbán Viktor, aki 1999 óta most tizenegyedik alkalommal elemezte az előző év eseményeit és az ország helyzetét.

A budai Millenáris Parkban délután négy órakor kezdődött a rendezvény, amelyen Orbán Viktor beszéde előtt Martonyi János volt külügyminiszter, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke mondott köszöntőt a mintegy 800 meghívott vendég előtt.

Azt hittem, a képtelenségeket már nem lehet tovább fokozni - kezdte Orbán Viktor országértékelő beszédét. A Fidesz elnöke így reagált arra, hogy az elmúlt napokban a szocialisták szinte "feladták a rendelést", miről kéne pénteken beszélnie. A Fidesz elnöke szerint "idegesítő, hogy egyesek elfelejtik, húsz éve rendszerváltás volt, és már nincs egypártrendszer, amely megmondja, ki miről beszéljen. "Ez azonban a kisebbik baj, a nagyobbik baj az, hogy ezt a kormánypárt teszi, méghozzá hét éve" - mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke pénteki országértékelésén a budai Millenáris Parkban. A Fidesz ezért azt javasolja a kormánynak, hogy kormányozzon végre ahelyett, hogy az ellenzékkel foglalkozna.

A Fidesz elnöke úgy véli, a válsággal kapcsolatos hírekben csak a lényegről nincs szó, épp az igazságot kerülik ki. "A válság csak a felszíne annak a mély változásnak, amellyel a világtörténelem 80 éves korszaka lezárult" - fogalmazott. Orbán szerint az a legfontosabb, hogy a válság és a változás közötti különbséget ragadjuk meg. Nem a részleteken, hanem az egészen kell változtatni, alapvetően új megoldásokra van szükség - hangsúlyozta. A mostani gazdasági rendszer egyszerűen kinőtte magát.

A Fidesz elnöke úgy látja, a mostanában sokat emlegetett 1929-es válság és a mai között lényegi különbség van. "1929-ben a túltermelés okozta a válságot. A mainak azonban nem ez, hanem a pénz túltermelése az oka." Mint mondta, a világ olyan pénzügyi rendszert alakított ki, amely egyre több olyan hitelt teremtett, amely mögött nem volt valós fedezet. Ez omlott most össze. Orbán szerint szükséges, hogy a világ megújuljon. A változás már megkezdődött - fogalmazott.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a fájdalmakon túl fontos meglátni az esélyeket is. Az új szituációban ugyanis a lemaradottaknak is több esélyük lehet a korábbinál jobb helyzetet teremteni. Ezért nagyon fontos, hogy Magyarország ne maradjon ki a változásokból, mert mint fogalmazott, "előfordulhat, hogy a világgazdaság újra meginduló szerelvényéhez nem tudjuk idejében kapcsolni Magyarország kocsiját".

Ebből még nagy baj lesz

A gazdasági újrafelosztás hamarosan befejeződik. Megváltoznak a hatalmi viszonyok is, mert a gazdasági fejlődésből a hasznot a katonaság fejlesztésére fogják fordítani az államok. A válságot meg lehetett volna előzni, ha az államok nem mondtak volna le a pénzpiac ellenőrzéséről, és nem kezdődött volna el egy ellenőrzés nélküli féktelen pénzcsinálás.

Orbán idézte Goethe gondolatát a papírpénzről: "ebből még nagy baj lesz, ami megtörténhet, az meg is fog". Emlékeztetett arra, hogy a szocialista tervgazdaság behálózta a világot, de a '80-as évek végén az esztelenül szabályozott gazdaság és társadalom is összeomlott. A nyugat azt hitte, ez a győzelem, és meghirdette a piac gazdaságát, a kapitalizmust. "A világ a ló túloldaláról átesett a másikra" - fogalmazott Orbán. A Fidesz elnöke úgy vélekedett, új alapok kellenek, hiszen nem létezik egy "láthatatlan kéz", mely fenntartja a rendszert, "mert ha van is ilyen kéz, az inkább az emberek zsebéből veszi ki a pénzt" - mondta. Úgy fogalmazott Orbán: a világnak ki kell józanodnia a féktelenség imádatából. "Körvonalazódik a józanság kora" - vélekedett a párt elnöke, majd folytatta: a pénz és az ideológiák helyett az embert állítják majd középpontba.

Véleménye szerint szeretünk arról megfelejtkezni, hogy csak akkor működik jól minden, ha jól működtetik. "Konkrét emberek okozták a válságot, nem a rendszerek. Nem elvont elméletek, hanem valóságos személyek csaltak" - fogalmazott. Emberi tényező vezetett el a válsághoz. Új emberek vezetik majd az új világot. A régi rend szétzilálódott, ezért az új világra kell berendezkedni - mondta a volt miniszterelnök, majd hozzátette: akik vágytak a változásra, azok reménykedhetnek. Az embereket be lehetett világméretű szinten csapni, de "az új korban következmény nélkül már nem lehet. Rend lesz, biztonság lesz" - fogalmazott, és hozzátette: "a sikerre nagy esély van".

"Nincs az a pénz, hogy eladjuk a becsületünk, a hazánk"

A Fidesz elnöke emlékeztetett a tavalyi március 9-i népszavazásra, amikor az emberek az egészségügy szétzilálására mondtak nemet. "Hol lenne az egészségbiztosítás most, ha akkor a tőzsdére vihette volna a kormány?" - tette fel a kérdést Orbán. Véleménye szerint erősíteni kell a rendet. Ezt a világ már tudja: a kormányoknak a népjóléti politikát kell követni, az életszínvonalat fenn kell tartani. Ha kell, be kell vezetni a tömeges közmunkát - vélekedett. Úgy fogalmazott Orbán: el kellene azt felejteni, hogy az állam csak kolonc a piac nyakán. Az államnak és a politikusoknak az egyén érdekét kell nézni.

Miért jó, ha teljesen külföldi kézbe adják a stratégiailag fontos gazdasági ágazatokat, a bankokat? - tette fel a kérdést. A saját kézben maradás a jövő rendszer alapja, az védi az államot. Emlékeztetett: az elsüllyedő világban azt mondták: ami kívülről jön, az jó. Az új világban a nemzeti, a magyar lesz a fő. Régen elfogadtuk, hogy minden, ami állami, az nem jó. De ezt nem kell elhinni. Meg lehet teremteni a nívós, európai szintet, de rosszul költjük el a pénzünk - fogalmazott. "A reformokkal mindig baj volt, főleg, ha a szocialisták tűzték őket zászlajukra" - mondta el Orbán, majd úgy folytatta: a reformok adóemeléseket, megszorításokat, sarcot jelentettek eddig. A közjó helyébe mindig a magánérdek állt. Sokan elfogadták ezt, beletörődtek, hogy rövid távon áldozatokat kell hozni, hogy eljöhessen majd a Kánaán. "Miért ülnek fel az emberek ezeknek az átlátszó blöffnek?" - tette fel a kérdést. Véleménye szerint a pénz legyőzte az államot, a jóságot, az emberséget. "Pénzben minden kifejezhető - ez életveszélyes hazugság" - fogalmazott Orbán Viktor. Elmondta: a régi világ szlogenje az volt: "van az a pénz...", de reményét fejezte ki, hogy az új világ új szlogenje az lesz: "nincs az a pénz..". "Nincs az a pénz, hogy eladjuk a becsületünk, a hazánk". Úgy vélekedett, ha a pénz mindent felülír, akkor a felelősség helyére a felelőtlenség kerül.

A régi világ emberei már nem képesek a változásra

Orbán Viktor feltette a kérdést: miért nem indul el a változás? Miért a régi világban akarnak maradni a vezetők? "Nálunk nem lesz változás, ha azok vezetik az országot, akik a csődbe vitték" - mondta el a Fidesz elnöke. A régi világ emberei félnek a változástól, mert csak a régit ismerik, és a régi blöffök már nem lesznek elegek az új világban, mert ott már valódi tudásra lesz szükség. A régi világ emberei már nem képesek a változásra.

Orbán Viktor elmondta: az államadósság annak ellenér 73 százalékosra nőt, holott a polgári kormány 1998-tól 2002-ig az átvett 58 százalékos hiányt 53 százalékosra csökkentette. A Fidesz elnöke felidézte, hogy a rendszerváltás idejében, a kerekasztal tárgyalások idején "még a legkeményebb fejű kommunistával" is megtudtak egyezni abban, hogy Magyarország többé nem követheti el azt a "bűnt és nem hibát", hogy külföldről vesz fel hiteleket jóléti kiadásokra, ám 2002-ben a szocialisták felrúgták ezt a konszenzust. A polgári kormány miniszterelnöke emlékeztetett arra is: 2002-ben reális cél volt, hogy a szlovénokkal együtt, azaz 2007-ben bevezethetjük az eurót, később pedig abban bíztunk, hogy Szlovákiával együtt váltunk majd az új fizetőeszközre, 2008-ban. "Ám minden forint adósságtörlesztésre ment el, Magyarország gyakorlatilag csődben áll" - közölte Orbán. "A szocialistáknak nincs más ötletük, csak hiteleket felvenni. A miniszterelnök pedig elegáns megoldásnak nevezi, hogy az IMF-hitel törlesztése az ő hivatali idejének lejártával kezdődik: a pénz az övé, a gond a miénk."

Az ország közbiztonságáról szólva elmondta: nap, mint nap követnek el bűncselekményeket "a bankrablásokat szinte megszoktuk", és "eljutottunk oda, hogy este már megtermett sportolóknak sem ajánlatos az utcára menni." Orbán azonban úgy látja: "ennek ellenére a kormány nem tesz semmit, sőt néha úgy tűnik, mintha a bűnözőket védené". Orbán úgy látja, mindezért a kormányban lévő "reménytelenség embereit" terheli a felelősség, hiszen minden ötletük kudarcba fulladt és ők vannak a változás útjában. A Fidesz elnöke úgy látja: a kormány emberei olyan vezetők benyomását keltik, akik rettegve őrzik saját alkalmatlanságukról szóló titkukat. "A magyar emberek lelkében ott van mindezek ellenére a jobb élet reménye" - jelentette ki Orbán, aki elmondta, tőle már nem ezt kérdezik az emberek, hogy "mikor lesz ennek vége", hanem azt, hogy "mikor mennek már el". "Mindenhol egy rövid, világos mondat hallatszik: ami sok, az sok." -foglalta össze a legnagyobb ellenzéki párt vezetője. Orbán úgy látja, hogy a kabinetnek nem kellene tovább feszíteni a húrt, mert az emberek dühösek, és gyökeres változásokat akarnak, ám így még a reményt is elveszi előlük a kormány.

A polgári kormány miniszterelnöke kijelentette: "eszem ágában sincs feladni" míg el nem végezte a rendszerváltáskor megkezdett feladatát, mivel nem akart egy országban élni, amely mindig egy lépéssel jár a világ mögött. "Hét év alatt eljutottunk oda, hogy Magyarország ismét a kevesek országa lett, ahol a fiatalok megint azt érzik, hogy nem mindegy ki hova születik. Új irány kell, és akadályozzák a reménytelenség emberei." Orbán közölte: "az a feladatom, hogy ezt az akadályt lebontsam. Nem végeztem még el a húsz éve megkezdett munkát, nem tudtuk még felépíteni a polgári Magyarországot. Ezt teljesíteni fogom, akármilyen rossz hír is ez a szocialisták számára." A Fidesz elnöke emlékeztetett: 20 éve Ausztria életszínvonala volt a minta számunkra, "ehhez képest oda jutottunk, hogy nem Európa közepe lettünk, hanem a szélére sodródtunk."

Be fogjuk bizonyítani, hogy rendbe lehet hozni a közbiztonságot, hogy a magyar gazdaság lábára tud állni, és azt is, fel lehet nevelni úgy egy nemzedéket, hogy mindenki használható szakmával a kezében lépjen ki az iskolából az életbe - fogalmazott Orbán. Hangsúlyozta: nem legyőzni akarjuk a kormányt és a politikáját, hanem túl akarunk rajta lépni.

"Vissza kell követelni az országot azoktól, akik magánvállalkozásként kezelték, és csődbe vitték" - fogalmazott. Mint mondta, az ország nem a kormány tulajdona, amivel azt csinál, amit akar, hanem az embereké, akik dolgoznak és küzdenek érte. A következő hónapoknak az a feladata, hogy "közösen kell küzdeni a reménytelenséggel, a hazugsággal, a megszorításokkal, a lejárt elittel, és a folytonos kudarccal szemben". Napról-napra kell felmorzsolni a reménytelenség embereinek ellenállását - fogalmazott - amelyben fontos állomás lesz a júniusi EP-választás. Orbán Viktor hangsúlyozta: eljön a nap, "mikor mi, a változást akarók elindítjuk az országot új irányba." A Fidesz elnöke ezzel a jelszóval fejezte be évértékelő beszédét: "Új irány Magyarország, új irány magyarok!"

2009. március 5., csütörtök



Nem fűzünk reményt a mostani kormány működéséhez

Semmilyen reményt nem fűzünk a mostani kormány működéséhez, alkalmatlannak tartjuk a válság kezelésére, következményeinek enyhítésére - jelentette ki Orbán Viktor, a Reformszövetség által kezdeményezett megbeszélést követően.

A Fidesz elnöke a Magyar Tudományos Akadémia épületében tartott sajtótájékoztatóján elmondta: a találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy Magyarországnak nagyon komoly változásra van szüksége. A vélemények abban is osztoztak, hogy a politikai bizalom helyreállítása nélkül semmilyen változásnak nincs esélye. Orbán Viktor hozzátette: a múlt hét vége óta, nemcsak a programok végrehajtásához szükséges belső bizalmat, de a külföldi bizalmat is helyre kell állítani. Mindezt pedig új kormánnyal, új parlamenttel, valamint az emberek szándékára épülő új választással lehetséges.

Orbán Viktor a Reformszövetség - ahogy nevezte - elemzésével kapcsolatban úgy nyilatkozott: a javaslatok arra tesznek kísérletet, hogy megjavítsák azt a gazdasági rendszert, amely válságba jutott. Ez ma már azonban kevés, a gazdasági rendszer ugyanis rendszerhibás és egy másik felépítésére van szükség. Konkrét példaként azt említette, az új rendszerben nem fordulhat elő, hogy az egyébként piacképes termékekkel rendelkező magyar vállalkozások nem tudják megújítani az éves forgóeszközhiteleiket, mert a bankok nem hajlandók hitelezni. Mindennek oka pedig az, hogy a cselekvéshez a hazánkban működő leánybankok nem kapnak engedélyt a külföldi országokban működő anyabankoktól. A magyar gazdálkodók ilyen irányú kiszolgáltatott helyzetéről a megbeszélés során a vállalkozói érdekképviseletek tájékoztatták Orbán Viktort, aki rámutatott: "mi már más dimenzióban gondolkodunk, mint a válságkezelő anyagok". Utalt arra is, hogy jól működő állam nélkül nincs sikeres gazdaság, ezért szívesen veszik a Reformszövetség javaslatait egy modern államra vonatkozóan is.

Újságírói kérdésre, amely szerint a Fidesz támogatja-e, hogy az országgyűlés napirendre vegye a Reformszövetség elemzését, a Fidesz elnöke a következőket mondta: "Itt valami félreértés van. Én még olyat nem láttam, hogy fogja magát egy vagy két párt - nyilván, mert nincs programja - és valaki másnak az elképzeléseit beterjeszti a parlament elé". Navracsics Tibor frakcióvezető hozzáfűzte: formailag ezek határozati javaslatok, tehát nem törvényekről, törvénymódosításokról van szó. Következésképpen az Országgyűlés magára vonatkozóan, illetve a kormányra szabhat meg feladatokat, ennek semmilyen jelentősége nincs a válság kezelése szempontjából.
(orbanviktor.hu)

2009. február 18., szerda

Orbán: azon az úton haladunk, amelyen egyszer már kudarcot vallottunk


Nem egyszerűen csak egy újabb brutális megszorító csomag, hanem a teljes reménytelenség csomagja, hiszen ugyanazon az úton haladunk tovább, melyen Magyarország egyszer már kudarcot vallott - fogalmazott a Fidesz elnöke.

"Nem egyszerűen csak egy újabb brutális megszorító csomag, hanem a teljes reménytelenség csomagja, ugyanis ugyanazon az úton halad tovább, amelyen már egyszer kudarcot vallott Magyarország" - értékelte a Gyurcsány-csomagot Orbán Viktor a Fidesz elnökségi ülése után.

Elmondta: ez az az út, amely végül elvitte az országot a mai helyzethez, amikor Közép-Európa, sőt, az egész Európai Unió leggyengébb államaként próbáljuk kivédeni a válság viharait.

"Többet vártunk, valami kitörési irányt, azoknak a javaslatoknak a megfontolását, amelyeket az elmúlt időszakban már előterjesztettünk: adócsökkentés, korrupció-visszaszorítás, bürokrácialeépítés és a közbizalom újjáépítése ügyében. Azt hittük, azok legalább bizonyos mértékig visszaköszönnek majd ebben a csomagban. De sajnos erről szó sincs."

2009. február 6., péntek


Levél Fodor Gábornak

A Fidesz elnöke levelet írt az SZDSZ elnökének. Orbán Viktor levelét az alábbiakban szó szerint közöljük.

Tisztelt Elnök Úr!

A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség álláspontja a válság kezdete óta világos, egyértelmű, amit az elmúlt hónapok, hetek drámai gazdasági válságjelenségei - sajnos - minden tekintetben visszaigazoltak.

Megítélésünk szerint a gazdasági válság Magyarországot megrendítő hatásának oka a kormánnyal és a kormányzati politikával szemben fennálló súlyos bizalmi és hitelességi válság. Ennek megfelelően úgy gondolom, hogy a válságból való kilábalás is csak a politikai bizalom és hitelesség helyreállításával kezdődhet.

Demokráciában a választópolgár a politikai felhatalmazás eredője, ennek megfelelően a politika hitelességét is a választópolgárok előtt kell helyreállítani. Új kezdetre, új politikára, valós társadalmi felhatalmazásra van szükség a válság eredményes kezeléséhez. Ennek előfeltétele az új országgyűlési választások kiírása, lehetőleg az európai parlamenti választással egy időben.

Ma Magyarországon összefogásra van szükség. Mi azonban egy hibás kormányzati politikával szemben az emberekkel kívánunk összefogni.

Az Országgyűlés ellenzéki pártjai eddig sajnos nem tudtak együttesen fellépni egy közös cél: a válságot félrekezelő kormány elmozdítása és új választás kiírása érdekében. Töretlenül bízunk abban, hogy végül minden politikai erő belátja: az ország érdekei előbbre valóak a pártérdekeknél. Ebben számítunk az SZDSZ és személyesen az Ön támogatására is.

Üdvözlettel:
Orbán Viktor
elnök

2009. február 5., csütörtök

Február 18-án tartja országértékelő beszédét Orbán Viktor
2009. február 4. 18:38


MNO
Orbán Viktor két hét múlva, február 18-án, a Millenárison tartja szokásos országértékelő beszédét – mondta Martonyi János, a rendezvényt szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke szerdán. A Fidesz elnökének tizenegyedik országértékelésére körülbelül 800 meghívott vendéget várnak. A budai Millenáris Parkban február 18-án, szerdán délután négy órakor kezdődő rendezvényt a szokásoknak megfelelően Martonyi János nyitja meg.

Orbán Viktor a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére először 1999-ben, miniszterelnökként tartott országértékelőt, azóta minden januárban, illetve februárban Budapesten mondja el évértékelő beszédét. Tavaly a Fidesz elnöke február 13-án tartotta országértékelő beszédét a Syma csarnokban, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pedig február 18-án mondott évindítót a parlamentben. Idén megfordul a sorrend, hiszen Gyurcsány Ferenc a február 16-ai első parlamenti ülésen jelenti be az adórendszer, valamint a foglalkoztatási és a szociális rendszer átalakításához kapcsolódó intézkedéseket.

(MTI)

2009. január 11., vasárnap


Brüsszel nem Moszkva

Négy évvel uniós csatlakozásunkat követően Magyarországon is hódít a Nyugaton immár örökzöldnek ható vita: vajon fenyegeti-e nemzeti szuverenitásunkat az európai integráció? A nemzetállamok Európájában boldogulunk jobban, vagy egy európai szuperállamban? Érvek hangzanak el egyik és másik oldalon - többek közt e lap hasábjain is - a nemzetállamra leselkedő brüsszeli veszedelemről, vagy ellenkező előjellel éppenséggel a nemzeti érzés idejétmúlt és elmaradott jellegéről, és a politikailag korrekt, "minden problémát automatikusan megoldó" egyesült Európáról. Lassan másfél évtizedes európai uniós tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a fenti kérdésfeltevés - és a belőle következő dilemma - rossz irányba visz bennünket. E vita számunkra, magyarok számára ugyanis valójában értelmetlen, sőt rosszabb, akár kifejezetten veszélyes is lehet. E cikk megírásakor az a szándék vezérelt, hogy bemutassam, miért van ez így. Orbán Viktor írása a január 10-i Magyar Nemzetben.

Az Európai Uniót - ezt a bonyolult, leegyszerűsítő jelzőkkel leírhatatlan szervezetet - sok mindenért lehet és kell is jogosan kritizálni. Például azért, mert az uniós politizálás az elitek privilégiuma lett, elszakadt az európai polgároktól, és szinte képtelen az ő hétköznapi problémáikra adandó válaszok világos megfogalmazására.

Vagy éppenséggel azért, mert az európai intézmények nemegyszer mennek szembe - valóban képmutató módon - a saját maguk által vallott értékekkel, kockáztatva hitelüket az európai polgárok szemében. (Ilyen volt, amikor a bővítés menetében szemet hunytak egyes tagjelöltek súlyos hiányosságai felett, miközben mondvacsinált ürügyekkel előszobáztatják a sokkal felkészültebb Horvátországot.)

Magyar polgárokként azt is joggal vethetjük az unió szemére, hogy a 2004-es bővítés országainak a mai napig azért kell harcolniuk, hogy mielőbb megszűnjön az új tagállamokat számos tekintetben még ma is sújtó diszkrimináció.

Sokan érezhetik úgy, hogy nem igazolódtak be várakozásaik, talán csalódtak is a csatlakozás tényleges eredményeiben. A folyamat túl hosszú ideig tartott, mára pedig úgy látják, hogy másodosztályú állampolgárként kezelik őket, amikor országaik a régi tagállamokhoz mérten kevesebb mezőgazdasági támogatásban részesülnek, polgáraink még mindig nem vállalhatnak szabadon bárhol munkát, az uniós támogatásokhoz pedig nehezebb hozzájutnunk. Vagy amikor a politikai döntéshozatal során az ő érdekeiket figyelmen kívül hagyják, mint ahogyan megtörtént az a szolgáltatások piacnyitásáról szóló vitában. Emlékszünk azokra a bosszantó esetekre is, amikor a schengeni határnyitás után még megbüntették a magyarokat, ha személyi igazolvánnyal lépték át a határt, vagy éppenséggel "behajtani tilos" táblákat helyeztek el a határ menti dűlőutakra. Ugyanazon dűlőutakra egyébként, amelyeken a másik irányból zavartalanul folyt a forgalom a magyar oldalon lévő földek irányába.

Európa mint védőháló

Ám abban is van igazság, hogy hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja - nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben. Az uniós normák sokszor az MSZP-kormány féken tartását szolgálják. Ha nem lennénk EU-tagok, akkor államcsődhöz vezetett volna - annak minden társadalmi következményével együtt - a Medgyessy- és Gyurcsány-kabinetek gazdaságpolitikai amatörizmusa; a költségvetés hiányát finanszírozó befektetők ugyanis fontos bizalmi tényezőként fogják fel az EU-tagságot. Az igazi védelmet persze a közös valutaövezethez való tartozás jelenti majd; most, az egész világot megrengető pénzügyi és gazdasági válság idején mutatkozik csak meg igazán a hatéves MSZP-SZDSZ-kormányzás felelőtlensége, hiszen a biztonságot jelentő mihamarabbi euróbevezetés helyett a távoli, ködös jövőbe tolták ki a közös fizetőeszköz bevezetésének dátumát. A legyengített és az árfolyamspekulánsok kénye-kedvének kitett Magyarországot ugyanis láthatóan sokkal jobban megtépázza a vihar, mint az euróövezet spekulációtól védett tagállamait. De hogy egy másik, akut problémát is említsünk: valószínű, hogy uniós tagságunk hiányában az orosz térnyerés is jóval tekintélyesebb lenne a magyar gazdaságban, és még csak dilemmát sem okozna, hogy Magyarország vajon az orosz függést enyhítő Nabucco, vagy a függést erősítő Déli Áramlat gázvezeték mellett törjön lándzsát.

Virtuális trianoni határok

Ne felejtsük el azt sem, hogy az Európai Unió - uralkodó társadalmi modelljének, a szociális piacgazdaságnak a fenntartásával - a globalizáció vadhajtásai ellen is védelmet tud nyújtani a tagállamok és polgáraik számára. Különösen igaz ez akkor, ha egy tagállamban - jelen esetben Magyarországon - olyan kormány van hatalmon, amelyik túlontúl fogékony a nemzeti érdekekkel szemben csak a korlátlan szabad piacról papolni tudó neoliberális gondolkodásra. Ami pedig csatlakozásunk egyik legfontosabb hozadéka: a csaknem kilencven évig magyar és magyar közé vasfüggönyként ékelődő trianoni határok a schengeni nyitás révén immár virtuálissá válnak. Sőt, az EU által kiemelten finanszírozott határ menti együttműködés révén újjáéledhetnek az egykor szerves gazdasági és infrastrukturális kapcsolatok, mondjuk a kisalföldi és csallóközi, vagy hajdú-bihari és érmelléki magyar közösségek közt.

Egy hajóban Slotával?

A magyar társadalom egy részének idegenkedése az Európai Uniótól sajátos ellentmondást hordoz magában. Miközben egyesek elismerően csettintenek az írek "bátorsága" láttán, amiért le merték szavazni a szerintük szuperállamot kiépítő lisszaboni szerződést, addig ugyanők minden további nélkül elvárnák az EU-tól, hogy az fenyítse meg a Magyarországot a tönk szélére sodró szocialista kormányzatot. Pedig ha valami, akkor ez utóbbi valóban súlyosan sértené a nemzeti szuverenitás elvét. Ilyen eszközök azonban az EU kezében nincsenek. Miért? Mert a falra festett ördög, az Európa nemzeteit maga alá gyűrő birodalom egyelőre bizony sehol sincs. Ha lenne, akkor a Brüsszelben csak "hazug miniszterelnökként" aposztrofált kormányfő a költségvetési adatok kozmetikázásáért - az őszödi beszédben elhíresült "trükkök százaiért" - komoly pofont kapott volna az európai intézményektől a felelőtlen gazdaságpolitika miatt. Nem kapott, mert az Európai Unió nem vállalja át a felelősséget a kormányoktól a gazdaságpolitika alakításáért. Mint ahogy nem lépett fel kellő eréllyel az Európai Unió akkor sem, amikor a budapesti utcákon lábbal taposták ártatlan magyar polgárok tömegeinek alapvető szabadságjogait. S hogy kicsit más vizekre evezzünk, a ködös európai szuperállam rémével szemben a nemzeti ideát olyan alakok is védelmezik, mint Ján Slota vagy Corneliu Vadim Tudor, hogy a felvidéki és az erdélyi magyar közösséggel kényük-kedvük szerint bánhassanak a szlovák és a román nacionalisták - mint ahogy ez mostanában Szlovákia esetében így is történik, Európa szeme láttára.

Kétségtelen, hogy az európai integrációs folyamatnak a kezdetektől volt egy nemzetek feletti jellege. Az integráció részben nemzetek feletti karakterét az európai építkezés lényegeként ragadták meg annak idején az alapító atyák. Ettől azonban még - amint a példák mutatják - a nemzetállam egyelőre köszöni szépen, él és virul.

Lisszabon nem a Rubicon

Az eddig elmondottakból egyértelműnek tűnik, hogy balgaság lenne a teljesen szuverén nemzetállamok Európájáért kardoskodnunk, mint ahogy nem érdekünk egy minden területen központosított, szuperállami Európa sem. Ismétlem: ez utóbbi forgatókönyv egyelőre nem is reális. A manapság az ír népszavazás miatt oly sok vitát kiváltó lisszaboni szerződés korántsem jelenti valamiféle Rubicon átlépését ebbe az irányba. A sors fintora, hogy elődjéhez, a szerencsétlenül elnevezett alkotmányszerződéshez hasonlóan épp a sokszor számon kért hatékonyság és átláthatóság érdekében született. Pontosította a hatásköröket - világosabban elhatárolva a nemzetállami és az uniós feladatokat -, megerősítette a szubszidiaritás elvét, vagyis azt, hogy az Európai Unió csakis ott és akkor jár el, ha az közösségi szinten hatékonyabb, mint tagállami szinten. Bővítette azon területek számát, ahol többségi döntéssel lehet döntést hozni, aminek következtében a Magyarországhoz hasonló közepes méretű tagállamok sokkal inkább tudják hallatni a hangjukat, mint az eddigi konszenzusos rendszerben, ahol sokszor addig győzködik az "ellenállókat", amíg azok meg nem hajolnak. Emellett az európai polgárok által közvetlenül választott - tehát a brüsszeli bürokrácia demokratikus elszámoltathatóságát biztosítani hivatott - Európai Parlament hatáskörét is jelentősen megnövelte a lisszaboni szerződés, a nemzeti parlamentek jogosítványait pedig szintén megerősítette azzal, hogy komolyabban bevonta őket az uniós jogalkotás ellenőrzésébe. Brüsszel tehát nem Moszkva, még ha a Varsói Szerződésből és a KGST-ből épp csak szűk két évtizede szabadult nemzetként érzékeny fülünk is van az ehhez hasonló tetszetős áthallásokra.

Ha nem szuperállami Európát és nem is a homogén nemzetállamok Európáját, akkor valójában milyen Európát szeretnénk mi, magyarok? Erre a válasz az, hogy erős Magyarországot akarunk egy erős Európában. Mit is jelent ez? Elsősorban azt, hogy az Európáról vallott elképzeléseink nem választhatóak el attól, hogy milyen Magyarországot szeretnénk. Négy és fél éves uniós tagságunk megerősíti annak az alaptézisnek az igazságát, hogy a gyenge országok az EU-ban könnyen hátrányba kerülhetnek, míg az erősek az integrációtól még erősebbek lesznek és még több előnyhöz jutnak. Az Európai Unió nem szociális intézmény, ahol a magatehetetlen kormányok vénájába infúzióval csöpögtetik az éltető támogatásokat a gazdaság vérkeringésének fenntartása érdekében. Magyarországnak folyamatosan és következetesen kell képviselnie álláspontját. Mindezek alapján elengedhetetlen, hogy hazánk határozott és kimunkált jövőképpel rendelkezzen először önmagáról, majd Európáról, az ott betöltött magyar feladatokról és küldetésről. Sajnálatos módon Magyarország érdekérvényesítő képessége a csatlakozás óta messze elmarad a korábbiakban várt mértéktől. Kitűnő képviselőink számos alkalommal érnek el komoly eredményeket az Európai Parlamentben, amely eredményeket előbb a szocialista-szabad demokrata, majd a kisebbségi kormány egyáltalán nem tud érvényesíteni a kormányokat tömörítő Tanácsban. A mostanra kisebbségi szocialistává olvadt MSZP-SZDSZ-kabinet európai teljesítményét két szóval lehet leírni: hiteltelenség és koncepciótlanság. Sokszor aztán olyan kudarcokért is Európát szidjuk - akaratlanul is a kormányzat érdekeinek megfelelően -, amelyekért pedig nem az EU, hanem a magyar kormány a felelős. Csak éppen a kormány kommunikációs gépezete a felelősséget ügyesen áthárítja Brüsszelre, ami azért is lehet sikeres, mert az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkor azt gondoltuk, hogy a legnagyobb problémát a szuverenitásunk feladása jelenti.

Erősebb Európára van szükség

Tapasztalataink alapján ma már tudjuk, hogy nem kell félnünk szuverenitásunk elvesztésétől. Azt hittük, hogy az Európai Unió erősebb és egységesebb. Ezzel szemben az élet szinte minden területén azt látjuk, hogy Európa valójában gyengébb, mint kellene. Az elmúlt hónapok válságai azonban minden eddiginél egyértelműbben mutatták meg, hogy Magyarországnak érdeke egy erős, cselekvőképes és szolidáris Európa. A magyar érdekek is azt kívánják, hogy jó néhány kérdésben közös megoldások szülessenek az EU-ban.

Először is, Európa a demokrácia és szabadság bölcsője, mégis korlátozottak a lehetőségei a polgári szabadságjogok megvédése terén. Emlékezzünk rá, mi, magyarok is többet vártunk a nagyvilágban a demokrácia zászlaját lobogtató Európai Uniótól, amikor a közelmúltban Budapest utcáin lábbal tiporták a szabadságjogokat. Nem lehet kettős mérce, egyformán kell érvényesülnie az emberi jogoknak Európa minden országában. Olyan Európára van szükségünk, amelyik képes megvédeni polgárainak szabadságjogait, akár saját kormányukkal szemben is.

Másodszor: a pénzügyi és gazdasági válság ismét előtérbe helyezte az európai versenyképesség megerősítésének szükségességét. A jelenlegi válság is bebizonyította, hogy egy erős, szolidáris és összehangoltan cselekvő Európai Unió sokkal jobban helyt tud állni a globális versenyben, és hatékonyabban tud szembenézni a jelenlegihez hasonló jelentős kihívásokkal, mint a tagállamok külön-külön. Szükséges tehát, hogy az unió közösen intézkedéseket hozzon a belső piac kiteljesítése, a lisszaboni stratégia továbbfejlesztése, a versenyképesség, a foglalkoztatás, a kis- és középvállalkozások támogatása és az európai pénzügyi rendszer szabályozásának megerősítése érdekében. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a francia elnökség határozottan és hatékonyan lépett fel e célok érdekében.

Harmadszor: Európa a sokszínűség közössége, a közösségek közössége. Az Európai Unióban gyakorlatilag minden közösség kisebbség. Mégis, a kisebbségi nemzeti közösségeknek szinte alig vannak jogosítványaik; pontosabban fogalmazva e jogaikat rendszeresen megsértik. A határok nélküli Európa nem létezhet a kisebbségben élő nemzeti közösségek védelme nélkül. Ezért is nagyon fontos, hogy végre életbe lépjen a kisebbségi jogokat elsőként garantáló uniós dokumentum, a lisszaboni szerződés. El kell érnünk, hogy az Európai Unió elég erős legyen a kisebbségi jogok érvényesítése terén, és meg tudja védeni a kisebbségeket a kormányok esetleges jogsértéseivel szemben is. Ebbe az irányba tett lépés, hogy az EU polgárainak alapvető jogai felett őrködni hivatott Alapjogi Ügynökség feladatkörébe is bekerült a nemzeti közösségek védelme. Aligha kell különösebben hangsúlyozni e kérdés jelentőségét ma, amikor a szintén EU-tag Szlovákiában mindennapossá vált a legmagasabb pozsonyi kormánykörökből hergelt magyarellenes uszítás.

Negyedszer: ma már mindenki látja - gondoljunk például az éppen jelenleg zajló újabb gázvitára -, hogy Európa kiszolgáltatottá vált az energiaellátás terén. A közös európai energiapolitika hiánya kiszolgáltatja a tagállamokat az energiaszállítóknak és kijátszhatóvá teszi őket egymással szemben. Magyarország e téren is a leggyengébb láncszemek közé tartozik.

Ötödször: az elmúlt időszak eseményei világossá tették, hogy Európának fokozott erőfeszítéseket kell tennie az egységes külpolitika megvalósítása érdekében is. A Grúzia elleni orosz agresszió súlyos figyelmeztetés. Ha Európa engedi, hogy a szomszédságában szuverén államok essenek a leplezetlen birodalmi önkény áldozatává, akkor azzal saját biztonságát is veszélyezteti. Az Európai Unió csak egységesen tud hatékonyan fellépni a terjeszkedési ambícióit újra nyíltan hirdető Oroszországgal szemben, és csak egységesen tudja nemzetközi szerepét a többpólusú világban megerősíteni és polgárai biztonságát garantálni. Mindezek érdekében pedig Európának szüksége van a transzatlanti partnerség megerősítésére.

Hatodszor, az élelmiszerárak várhatóan tartósan magas szintje miatt életbevágóan fontos, hogy megerősítsük az EU közös agrárpolitikáját. Ez az élelmiszer-biztonsági megfontolások mellett az egyik legfontosabb magyar érdek, hiszen hazánk az unió egyik éléskamrája lehet. Minden, ebben a kérdésben született döntés családok ezreinek életét befolyásolja.

Hetedszer: Európa ma nem képes megvédeni gyengébb tagjait a máshonnan érkező szeméttől, szennyvíztől és értéktelen áruktól. A hozzánk importált szeméthegyek, a Rába és a Tisza szennyezése, a Magyarországra ömlesztett romlott élelmiszerek miatt a magyarok a saját bőrükön tapasztalhatták már ezt a súlyos problémát. Erősebb jogosítványokra, erősebb Európára van szükség ahhoz, hogy a kölcsönös tisztelet és egyenlő elbánás ezen a téren is érvényesüljön.

Nyolcadszor: azt látjuk, hogy miközben Európa egyre több országában hoznak intézkedéseket a népességfogyás megállítására és a családok támogatására, addig itthon a kormány egyre nehezebb helyzetbe hozza a családokat, és sorra zárja be az iskolákat. A sikeres uniós tagországok példája azt bizonyítja, hogy a demográfiai hanyatlással szemben csak nagyon határozott célokat kitűző politikával lehet fellépni.

Kilencedszer: nekünk, magyaroknak különleges érdekünk az unió külső határainak védelme. A terrorizmus és a bűnözés ugyanis nem ismer határokat, márpedig a tagállamok kötelesek megvédeni törvénytisztelő polgáraik biztonságát.

Végül tizedszer: Európa egyik legfontosabb érdeke az, hogy a tudást, a kutatást segítő közös eszközöket megerősítsük. Az egyetemek a világ más tájain fontos szereplői az innovációnak és a versenyképességnek. Nekünk, magyaroknak a tudásunk az egyik legbecsesebb nemzeti kincsünk, uniós segítséggel azonban mi is többre juthatunk. Ideje lenne tehát valódi tudáscentrumokat létrehozni Európa-szerte a tudomány minden ágában. Ehhez a magyar tudománypolitika radikális reformjára van szükség. A nyelvoktatás elégtelen volta szégyen, s nemzeti szintű szegregációhoz vezet; át kell tehát gondolnunk a teljes iskolarendszer filozófiáját és eszközkészletét.

A valódi válaszút

Most már nekünk, magyaroknak is felelősségünk, hogy merre fordul Európa a 21. században. Egy erős nemzet jobban tudja hallatni a szavát a közös kérdésekben is. A feladvány meghökkentően egyszerű: nekünk szükségünk van egy erős Európára, Európának pedig szüksége van egy erős Magyarországra. Egy gyenge ország nem tudja kihasználni a történelmi lehetőségeket - egy gyenge Európa pedig nemcsak a széthúzást nem tudja megállítani, de a hőn áhított felzárkózásunkat is akadályozza.

S bár első hallásra csábítóan hangzanak azok az érvek, amelyek szerint a "birodalom" alternatívájaként rugalmas együttműködéseket kellene létrehozni - ahol az egyes tagállamok a kötelező minimumon túlmenően csak a kölcsönös érdekek mentén működnek együtt -, ez a gondolat - az úgynevezett többsebességes Európa ideája - komoly veszélyeket tartogat számunkra. Az EU óhatatlanul szétesne fejlett "mag-Európára" és a fejletlenebb perifériára, újrateremtve ezáltal azokat a határvonalakat és feszültségeket, amelyeket épp csatlakozásunkkal kívántunk meghaladni.

Nekünk, magyaroknak ez ma a valódi válaszút.
(Magyar Nemzet)

2009. január 6., kedd

Orbán: Erkölcsi hiányosságokra vezethető vissza a válság


A gazdasági válság erkölcsi hiányosságokra, kétes emberi döntésekre és jellemhibákra vezethető vissza - mondta Orbán Viktor Esztergomban.
A Fidesz elnöke részt vett a XII. századi angol érsek, Becket Szent Tamás vértanúhalálára emlékező ökumenikus találkozón, majd előadást tartott a „Keresztény értékek és Európa” című konferencián.

Orbán Viktor beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a világválság okait és hatásait nemcsak a gazdasági-pénzügyi élet szereplői értelmezhetik, hanem a keresztény közösségek vezetői is. A technikai magyarázatok ugyanis szerinte elterelik a figyelmet az emberi dimenziókról.

„A válság okai között ott találjuk a hamis adatok feltüntetése nevű emberi cselekedetet. Ezt a mi nyelvünkön hazugságnak nevezik. Ott találjuk a magasabb fizetés reményében hamis módon végzett hitelbírálatot, ezt lopásnak nevezik. Ott találjuk a hitelképtelen ügyfelek politikai nyomásra történt hitelezését. Amerikában voltak ilyen történetek. Ezt visszaélésnek és zsarolásnak szokás nevezni. És ott találjuk a részrehajlóan elkészített értékpapír-minősítéseket, vagyis a csalást. Uraim és hölgyeim, ha egyenesen beszélünk, a mostani válság mögött olyan emberi, erkölcsi és jellemhibákat találunk, mint a hazugság, a lopás, a visszaélés, a zsarolás és a csalás” - mondta Orbán Viktor.

2009. január 5., hétfő


2009 sikere attól függ, lesz-e politikai változás

Az előttünk álló esztendő sikere azon múlik, hogy lesz-e változás - jelentette ki Orbán Viktor az MTI-nek adott interjújában.

A tavalyi év utolsó napján, néhány órával az új esztendő beköszönte előtt adott interjúban Orbán Viktor nyomatékkal szólt az európai parlamenti választások jelentőségéről. Ha a választáson sokan vesznek részt, és a változás mellett szavaznak, akkor annak "meglesznek a következményei" - vélte a Fidesz elnöke.

Szerinte 2009 olyan év lesz, amilyenné a magyarok teszik azt a maguk számára. A kormány a végletekig legyengítette az országot, majd félrekezelte a válságot, ezért a körülmények kétségkívül jóval nehezebbek lesznek, mint korábban, de ez a helyzet is számos lehetőséget, esélyt kínál, amelyeket érdemes megragadni. "Az önsajnálat a 2009-es évre nézve a legrosszabb recept, amit a magyarok beválthatnak a világgazdaság patikájában" - figyelmeztetett.

Ugyanakkor szerinte ahhoz, hogy valamit tenni lehessen, véget kell vetni annak, ami most zajlik. Orbán Viktor úgy látja, hogy 2009 attól függően lesz Magyarország számára sikeres, vagy sikertelen esztendő, hogy az emberek képesek lesznek-e elérni olyan politikai változást, amely gazdaságpolitikai változást is magával hoz majd. Ha minderre nem kerül sor, akkor 2009 "komisz esztendőként" marad meg az emlékezetükben - tette hozzá. Arra is felhívta a figyelmet: lehet, hogy csak a 2010-es parlamenti választás eredményez majd politikai változást Magyarországon, de ennek a változásnak a mélysége és átható ereje 2009-ben fog eldőlni.

Orbán Viktor szerint az emberek többfajta módon is elérhetik a politikai változást. Mint mondta, 2008-ban a népszavazás egy ilyen eszköz volt, 2009-ben pedig az európai parlamenti választás kínálja ezt a lehetőséget. "Ha sokan mennek el, és a változás mellett szavaznak, akkor annak nyilván meglesznek a következményei" - mondta. "Most, 2009-ben a helyzet világos: aki azt akarja, hogy folytatódjon az, ami most történik, vagyis a lecsúszás, a gyengülés, az elszegényedés és az emberek semmibevétele, az szavazzon a hatalmat gyakorlók programjára, aki pedig változást akar, az támogassa a mi erős Magyarországot megcélzó programunkat" - mondta.

Mint mondta, az EP-választás világos képet fog adni az erőviszonyokról, ezért is veszi azt mindenki komolyan, még az is, aki ennek ellenkezőjét állítja és arról akarja meggyőzni az embereket, hogy inkább ne menjenek el szavazni. A Fidesz elnöke mind az európai parlamenti, mind pedig a "remélhetőleg minél hamarabb bekövetkező országgyűlési választás" kapcsán optimista a részvételi arány tekintetében. Szerinte a magyar emberek pontosan látják és érzik, hogy milyen rossz állapotban van az ország, és hogy még mennyit romolhat a helyzet, ha minden úgy megy tovább, ahogyan eddig.

Orbán Viktor elmondta, hogy személyesen is részt vesz majd az EP-kampányban, a Fidesz elnöksége pedig január 17-én dönt a párt európai parlamenti választási listájáról. Az előrehozott választások esélyéről a Fidesz elnöke azt mondta, hogy ha az ellenzék valamennyi pártja úgy akarná, akkor három hónap múlva parlamenti választásra kerülhetne sor Magyarországon. "Csak hát az ellenzék nem egy követ fúj, hanem legalább hármat" - jegyezte meg.

Szerinte az SZDSZ és az MDF a saját pártérdekeiket az ország érdeke elé helyezik. Mint mondta, az ország érdekét az szolgálná, ha meg lehetne állapodni velük a parlament feloszlatásáról, "de a végén mindig elugranak". "Hogy emögött van-e összehangolt játék és a szálak összefutnak-e egy szocialista marokba, ezt legfeljebb találgatni lehet, ami nekem nem kenyerem, így ezt inkább az olvasók fantáziájára bízom" - jegyezte meg.

Arra a kérdésre, hogy meddig érdemes előrehozott választásokat sürgetni, azt mondta, hogy mindaddig, amíg akár egyetlen nappal is le lehet rövídíteni mindazt, ami most zajlik. Hangsúlyozta, hogy a Fidesz készen áll a kormányzásra, van programja, így felkészült a választásra is. Szerinte a Fidesz lehet a rendszerváltoztatás óta az első párt, amely - a KDNP-vel pártszövetségben - egymaga is kormányt tud alakítani, így rossz kompromisszumok és a meghirdetett programon eszközölt utólagos koalíciós módosítások nélkül is képes lesz végrehajtani mindazt, amire felhatalmazást kap az emberektől.

Megerősítette: az a céljuk, hogy koalíciókötési kényszer nélkül alakíthassanak kormányt, de szerinte a kétharmados többség - a magyar választójog sajátosságai miatt - kívül esik a realitásokon. A jelenlegi miniszterelnökkel való esetleges egyeztetés lehetőségéről Orbán Viktor azt mondta: "hazug emberrel és sánta kutyával az vitatkozik, akinek elment a józan esze". Szerinte a hatalmat jelenleg birtoklókkal csak a politikai változásról van értelme beszélni: "mikor mennek el, mikor lesz a választás, milyen feltételek mellett, hogyan adják át az ország irányítását a következő parlamentnek".
(MTI)

2008. december 25., csütörtök


Minél nagyobb a sötétség, annál közelebb van a világosság
Karácsonyi beszélgetés Orbán Viktorral
2008. december 24. 15:00


Magyar Nemzet
Baljós előérzet uralkodik az országban, úgy tűnik, hogy gazdasági vonatkozásban a 2009-es év a rendszerváltozás utáni legkeményebb esztendő lesz. – Politikai változás nélkül igen, akkor még az idei évnél is komiszabb esztendő vár ránk, holott már eddig is komoly megpróbáltatásokkal kellett szembenézniük a családoknak. De van igazság abban a gondolatban, és a mai napon megerősödhetünk ebben, hogy ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség; minél nagyobb a sötétség, annál közelebb van a világosság. A karácsony, azaz a Megváltó születésének ünnepe és a napforduló kellően közel esnek egymáshoz, hogy hihessük: a Megváltó világosságot, a világosság pedig megváltást hoz majd.

– A rendszerváltozás óta eltelt csaknem húsz évben még soha nem vezette a politikusok népszerűségi listáját. Most igen. Egy politikus kaphat ennél szebb ajándékot a karácsonyfa alá?

– Az a politikus, aki azt állítja, hogy a választók véleménye számára lényegtelen, és a népszerűség vagy népszerűtlenség meg sem érinti a lelkét vagy a máját – fajtája válogatja –, aligha mond igazat. Persze érdemes élni némi gyanúperrel, hiszen végeredményben nem az emberek állították össze ezt a listát, hanem egy közvélemény-kutató intézet.

– Ugyanakkor ez a népszerűség erősen relatív, mert a politikai osztály elismertsége összességében hatalmasat zuhant. Magyarán szólva elegünk van a politikusokból.

– Vagy éppen fordítva, keressük, várjuk az igazit. Akárhogy is, érdemes megvizsgálni az okokat. A demokráciákban a politikusoknak szembe kell nézniük azzal, hogy a munkájuknak egyetlen mércéje van: a siker. Mindegy, hogy mi ezt igazságosnak tartjuk, vagy sem – én például nem tartom annak –, akkor is így van. Az emberek aszerint alkotnak véleményt, hogy sikeres-e az ország, és ők maguk jobban élnek vagy sem. Ha azt látják, hogy a gondjaik száma nem csökken, hanem nő, hogy az életszínvonaluk zuhan, hogy előrejutás helyett egyre több akadályba ütköznek, akkor kimondják az ítéletet úgy általában a politikusok felett. Lehet persze, és kell is boncolgatni, hogy kinek áll meg a felelőssége a kudarcokban, vagy kié a nagyobb felelősség, de bele kell nyugodni, hogy attól a mérce még mérce marad. Ment-e a munkám által előbbre az ország? Magyarország ma sikertelen, éllovasból sereghajtóvá zuhant, és egyre több akadály tornyosul az emberek előtt. Nincs okuk tehát arra, hogy megkíméljék kritikájuktól a politikai osztályt.

– Magyarország vonatkozásában a sikertelen jelző meglehetősen finom megfogalmazásra vall. A lezüllött talán pontosabb lenne.

– Közhelyszámba menő megfigyelés, hogy a közeg, ami körülveszi az embert, alakítja is. Ha elrugaszkodunk a mindennapoktól, akkor látjuk, hogy van, amikor a történelem formálja egy nép jellemét, és van, amikor a jelleme formálja a történelmét. Mindannyian arra vágyunk, hogy a magyar nemzet olyan erős belső tartással rendelkező közösség legyen, hogy képessé váljon a saját történelmének alakítására, és lehetővé teszi, hogy ne csak a külső körülményektől, világáramoktól függjön. A magyarok most rossz példát látnak maguk előtt. A hatalmon lévők gátlástalanul hazudoznak, mindent elborít a korrupció, nemcsak egyes képviselőket, de lassan egész pártokat vásárolgatnak meg a parlamenti többség biztosítására. Ha folyamatosan ezt látja maga körül, akkor ez a minta bizony lehúzza az egész közösséget. Amikor a társadalom érdeke másodlagossá válik az országot vezető szűk csoport napi érdekei mögött, az valóban zülléshez vezet. Ráadásul Magyarország esetében mindez valamiféle ízléstelen ripacskodással, magamutogató pojácáskodással párosul, ami alkalmas arra, hogy kiemelje ennek a lehangoló folyamatnak a kontúrjait. Az önbecsülést, a lelkierőt és a tettvágyat nagyon nehéz feltámasztani, sokkal nehezebb, mint a politikai intézményrendszert megreformálni, ezért is bántó mindaz, amit magunk körül látunk.
– Voltunk már ennek a térségnek a bezzeg-országa. Ennek is vége. Most bármelyik alkoholista szlovák idióta belénk törölheti a lábát, és törli is, naponta.

– A magyar államnak, egy ország vezetésének az is kötelessége lenne, hogy a nemzetközi térben, az államok világában is megjelenítse az értékeinket, azt a teljesítményt, amelyekre a mi közösségünk képes. Az a hangnem, ahogy a szlovák vezetők beszélnek velünk és rólunk, egyszerűen tűrhetetlen. A kérdés az, hogy ezt egyáltalán miért engedhetik meg maguknak. A szlovákok nemcsak azért törlik belénk a lábukat, mert kisebbrendűségi komplexusaik vannak, ami bizonyos vonatkozásban érthető, mert egy szerény önálló államiságra visszatekintő országról van szó. Hanem azért is, mert Szlovákia ma sikeres ország, Magyarország pedig sikertelen. Lássuk be: ahhoz, hogy a szlovákok magas lóról beszélhessenek velünk, két dolog kellett. Az egyik, hogy ők magas lóra üljenek, a másik viszont az, hogy mi meg gyalogszerrel iparkodjunk utánuk.

– A magyar élet szinte minden területén visszalépést tapasztalunk. Eközben a magyar állam beszedi az adókat, a feladatait azonban sorra adja fel, s ami különösen irritáló, hogy eközben rendszeres ideológiai kioktatásban részesít bennünket.

– Kétségtelen, hogy az arkhimédészi pont, aminek segítségével vissza lehet emelni Magyarországot egy derűsebb pályára, az államéleten belül található. Ne restelljük feltenni a mégoly evidensnek tűnő kérdéseket sem! Miért fizetünk adót? Miért köztársaságban élünk, nem pedig hordában? Azért fizetünk adót, hogy az állam garantálja a védelem jogát minden egyes polgár számára. Köztársaságban pedig azért élünk, hogy ne éljünk elnyomásban, hogy szabadok legyünk. A szabadsághoz politikai és gazdasági szabadság is kell. A politikai szabadság, bár erősen horpadt állapotban, de úgy-ahogy megvan. Gazdasági szabadságról akkor beszélhetünk, ha úgy érezzük, hogy a magunk urai lehetünk. Ma erről szó sincs, éppen ellenkezőleg, a legfontosabb feladatunk, hogy megvívjuk a gazdasági szabadságharcunkat. A szocialista politika abból áll, hogy függőségi láncba szervezi a társadalmat, mindenre ráteszik a kezüket, mindenkinek a fejébe verik, hogy nélkülük senki sem boldogulhat. A mai magyar baloldal ezt a szemléletet kapta örökül az előző rendszertől, és ma is ennek alapján működik. Ezt a filozófiát le kell győznünk, és a magyar államot vissza kell vezetnünk ahhoz a feladatához, hogy segítse, támogassa és megvédje a boldogulni kívánó embereket.

– Nem lesz könnyű. Nemcsak a gazdasági teljesítmény esett vissza, nemcsak a közvagyon, nemcsak iskolák, kórházak tűnnek el, hanem egyes normák is. Például a felelősség. Hogyan lehet egy olyan országban élni, ahol semminek nincs következménye?

– Nem értek egyet azokkal, akik szerint Magyarország következmények nélküli ország. A kiváltságosok számára talán. De az egész ország esetében ez nem igaz. Elég, ha a legutóbbi két választásra gondolunk. Kis többséggel bár, de az emberek a szocialisták mellett döntöttek, és ennek meg is vannak a következményei. Minden döntésnek van következménye, legfeljebb a kormányzó elit kihúzza magát ezek alól, amíg teheti.

– Az, hogy teheti és teszi is, a demokráciába vetett hitet ássa alá.

– A jövőnk érdekében fontos, hogy a szocialisták maradéktalanul megkapják mindazt, ami jár azért, amit Magyarországgal tettek az elmúlt hat évben. Ez az előttünk álló másfél év egyik legfontosabb kérdése. Mert ha tönkre lehet tenni egy országot, immár látványosan, ha olyan állapotba lehet zülleszteni, hogy már a hazugságkampányok sem fedhetik el a valódi helyzetet, és ha az is világos, hogy ki, kik ezért a felelősök, ám ezek után sem méretik ki az, ami jár, akkor valóban bekövetkezhet a magyar demokrácia teljes legyengülése. Az a körülmény, hogy egy hazugsághadjárattal megnyert választás után, amikor mindez napvilágra is került, a társadalom nem találta meg a módját, hogy elmozdítsa azokat a vezetőket, akik méltatlannak bizonyultak a kormányzásra, több okra is visszavezethető. Az egyik ok maga az alkotmányos konstrukció. Amikor ezt a rendszerváltozáskor – talán túlzott optimizmussal – megalkottuk, nem a leendő demokratikus kormányok esetleges diktatórikus törekvéseitől féltettük Magyarországot, hanem a politikai zűrzavartól, a káosztól, attól, hogy esetleg túl gyakran cserélődnek majd a kormányok, és eltűnik a stabilitás, nem lesz hosszú távú kiszámíthatóság. Ezért olyan az alkotmányos berendezkedésünk, hogy nagyon nehéz, szinte lehetetlen a hatalmat gyakorló parlamenti többség ellenére változást elérni. A másik ok a magyar emberek jellemében és vérmérsékletében keresendő. Amíg lehet, inkább a csendes, egyéni boldogulás útját keressük. Ismerjük, de kutatások is igazolják, hogy az angolszász népek mellett a legindividualistább tudattal a magyarok bírnak egész Európában. Ami – ha egy kormányzat jól sáfárkodik vele – döbbenetes erejű pozitív energiát jelenthet, hiszen számtalan úton-módon, de mindenki makacsul boldogulni akar. Én egyébként a családok eladósodásából sem a felelőtlenség jelét olvasom ki, hanem azt, hogy a magyar emberek foggal-körömmel meg akarják őrizni mindazt, amit már elértek. Nem vagyunk rebellis hajlamúak, inkább a rendezett politikai véleménynyilvánítási formákat keressük, mint amilyen például a népszavazás volt. És semmi kétségem nincs, hogy amikor a társadalom erre lehetőséget talál, ki fogja mérni a szocialistákra azt, ami jár nekik.

– Kérdés, hogy mikor. Már hosszú ideje a legtöbbször elhangzó felvetés a jobboldalon, hogy miért nem csinál valamit Orbán Viktor. Ha visszakérdez az ember, hogy mégis, mire gondol az illető, akkor általában valami olyasmit mondanak, hogy nem tudják, ők nem politikusok, de Orbán Viktornak ez a dolga, és igazán csinálhatna már valamit. Tehát: miért nem csinál valamit?

– Naponta találkozom ezzel a kérdéssel. Érzem az elvárást, amit velem szemben megfogalmaz a magyar társadalom tekintélyes része, sőt ma már nyugodtan mondhatjuk, jelentős többsége. Érzem erkölcsi súlyát, megtisztelő jellegét is. Mindez kifejezetten lelkesít. De mint minden embernek, nekem is megvannak a magam korlátai. Közéleti korlátaim is vannak. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy negyven év fölött mindenki felelős az arcáért. Talán azért, mert a belső énjét rajzolja oda az élet. Így van ez a politikus arcélével is. Nem véletlen, inkább sorsszerű, hogy a rendszerváltás idején lettem politikus. Mélyen hiszek a szabadságban. Engem olyan válságkezelő politika nem érdekel, amely újra felszámolná az emberek szabadságát. Az nem az én világom. Pillanatnyilag sikeresnek tűnő, de hosszabb távon a közös szabadságunkat megtorpedózó akciókban nem veszek részt. Továbbá mélységesen tisztelem az emberi életet. Tudom, hogy lehetnek olyan pillanatok, amikor a haza ügye fontosabbá válik az életünknél, hiszen a magyar történelemben erre sok szép és megrendítő példát találunk. Mégis meggyőződésem, hogy ezek a pillanatok különösen ritkák, kivételesek, és ma a legkevésbé sem időszerűek. Forradalom kirobbantása, az elkeseredett emberek összetűzése a lehengerlő túlerőben lévő fegyveres erőszakszervezetekkel, csak a hatalom érdekét szolgálná. Hiszek abban, hogy demokratikus keretek között is elérhető a mélyreható változás, és el is fogjuk érni. Sokak számára ez kibírhatatlanul lassú folyamatnak tűnik, de én éppen arról akarom őket meggyőzni, hogy kibírható, s együtt ki is fogjuk bírni.

– Ezeket az elveket vajon hogyan lehet érvényesíteni az emberek mindennapjaiban? Mindenki élni és boldogulni akar. De első helyen persze az élet van, élni akarunk. Megdöbbentő brutalitású életellenes bűntettekről szól ma a közbeszéd, a magyar vidék a tartós terror állapota felé közelít, a BRFK meg elképesztő cinizmussal azt tanácsolja, hogy kerüljük a sötét mellékutcákat.

– Természetesen nem hagyhatjuk magunkat. Ott, ahol az állam nem működik, mert dezertált szolgálati őrhelyéről, lépniük kell az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, meg kell találni a megoldást addig, amíg ismét rá nem kényszerítjük az államot, hogy lássa el a feladatát, és a legnagyobb erővel védje meg azokat, akiknek a szolgálatára felesküdött, s mellesleg akiknek az adójából él.

– Hogyan kényszerítjük rá?

– Úgy, hogy egyszer s mindenkorra véget vetünk annak, amit már nem tudunk elviselni. Jönnek a választások, jön az európai parlamenti választás, és jön az országgyűlési választás is. Ha apátiával, közönnyel, behódolással válaszolunk a mindennapok elviselhetetlen történéseire, akkor megint rossz döntés születik majd.

– Csaknem húsz évvel a rendszerváltozás után ott tartunk, hogy fogcsikorgatva kell küzdenünk olyasmikért, amelyek a civilizált országokban evidens velejárói az életnek. Miért?

– Mert a rendszerváltozáskor nem tudtunk megszabadulni azoktól és attól a politikától, amely ezt a fajta életet kényszeríti a magyar társadalomra. Akik ma megszabják az életünk rendjét, és a hatalmat gyakorolják felettünk, ugyanazok, mint akik 1986-ban, 1996-ban vagy 2006-ban voltak. Az életkor ne tévesszen meg senkit. Ahol dinoszauruszok vannak, ott bébiszauruszokat is találunk. Az öltönyük más, meg a bankszámlájuk egyenlege is, de belül ugyanolyanok. A rendszerváltozásnak az a – ma már romantikusnak ható – feltételezése, hogy az előző rendszer működtetői a békés átmenet lehetőségéért cserébe majd visszavonulnak a politikai hatalomból, alapvetően hibás volt. Nem vonultak vissza, csak előbb gazdasági tőkére váltották politikai tőkéjüket, majd így felfegyverkezve visszajöttek, és visszahozták a késő szocializmus nyúlós, poros, kicsinyes és reménytelen hangulatát. Ugyanazokkal állunk szemben, mint húsz éve, ugyanúgy gondolkodnak, mint húsz éve, ugyanolyan reflexek mozgatják őket, és pontosan ugyanazt tették, teszik az országgal, mint húsz éve. Feje búbjáig eladósítják Magyarországot, külföldi hitelekből próbálják fenntartani a politikai támogatottságukat, a nemzeti érdek legfeljebb másodlagos, mindent privatizálnak, és tönkreteszik, lezüllesztik a magyar társadalom számára létfontosságú területeket. Csörtetnek és dúlnak, láttam már, ismerem, ez pontosan ugyanaz a régi világ.

– Ez valami sajátos világrekord lesz, hogy ez a társaság afféle fordított Midász királyként viselkedik, ha hozzáérnek bármi értékeshez, az azonnal rozsdás vassá változik. Minden kormányzásban akadnak kudarcos részek, de ezek a mostaniak hogy tudnak mindent elrontani?

– Legyünk méltányosak: kormányozni nehéz. Demokratikus eszközökkel kormányozni még nehezebb, különösen azoknak, akik hozzászoktak a diktatúra eszközrendszeréhez. Ezt a lécet leverték. A demokrácia szellemének elsajátítása nélkül nem lehet demokratikus módon kormányozni, még akkor sem, ha a formákat látszólag tiszteletben tartják – bár mára ez is kiment a divatból. Furcsa módon a régi kommunista kormányok ügyesebbek voltak, jobban kormányoztak, mint ez a mostani garnitúra. Akkor még voltak olyan politikusaik, akik a gazdaságról, az iparról, a termelésről, a fejlesztésről beszéltek, és mellettük voltak a pénzügyesek, akik költségvetésben, kamatokban, hitelekben gondolkodtak. Mikor melyik volt erősebb, de mind a két csoport létezett, s a kormányzáshoz szükséges egyensúly adva volt. A rendszerváltozás után a baloldalról eltűnt mindenki, aki az első csoportba tartozott, és csak a pénzügyi alakulat maradt. Ezért nincs a mai baloldalnak gazdaságpolitikája, csak pénzpolitikája van. Ehhez viszont így, önmagában különösebben nagy ész nem kell. Pénzpolitikája a zsebtolvajnak is van; tudja, ha benyúl az emberek zsebébe, és elveszi, amit talál, akkor neki több pénze lesz. Ebből nem lesz gazdaság. Tévedés azt hinni, hogy a pénzügyi egyensúly önmagában értéket jelent. Az csak egy szám. Önmagában semmi. Egy nagy nulla. Az érték a gazdaságban van. Ott kell megtermelni, előállítani, kifejleszteni. Ehhez viszont nem értenek, ezért sorozatosan rossz választ adnak a kihívásokra. A világ minden valamirevaló országa most a gazdaság élénkítésére koncentrál, oda tereli a forrásait és az erőfeszítéseit, kivéve nálunk, ahol kemény megszorításokkal akarnak operálni. Aligha fog menni épp most, amikor korábban sem vezetett eredményre. És persze itt áll előttünk a magyar baloldali gondolkodás ősbűne: az a meggyőződésük, hogy külföldi hitelekből szabad jóléti kiadásokat emelni vagy fenntartani ahelyett, hogy a gazdaságot erősítenék, bővüljön, növekedjen, és majd a hazai gazdaságból származó forrásokat juttatnák el az emberekhez.

– A jobboldalon nagyon sok embernek az a véleménye, hogy a mostani IMF-hitelt is osztogatásra fogják használni a választások előtt.

– Kétségem sincs efelől. Már meg is kezdődött. Először azt mondták, nincs válság, aztán hogy azért kötjük le a hiteleket, hogy soha ne kelljen lehívni, aztán már le is hívták az első súlyos dollármilliárdokat. Ha majd túlleszünk a következő választásokon, higgadtan és nyugodtan, nem az IMF-fel és a nyugati pénzvilággal történő konfrontáció jegyében, de alapos történeti és elméleti elemzésnek kell alávetni ennek a mostani hatalmas hitelnek az ügyét. Érdemes lesz összevetni ennek a hitelnek a feltételeit azokkal a feltételekkel, amelyeket az IMF korábban, más országok esetében kikötött. Érdemes lesz megvizsgálni a hitel futamidejét. Érdemes lesz feltenni a kérdést, hogy a tizenhetes szám mitől volt olyan vonzó az IMF számára, miért éppen tizenhét hónapra adta az egyébként Magyarország finanszírozhatóságát biztosítani hivatott kölcsönt. Segíteni akart? Az országnak, az MSZP-nek? Esetleg sakkban akarta tartani a következő kormányt? Majd kiderül. Egy biztos: a szocialisták nem változtak meg. Ezt a pénzt elköltik, kisöprik a választások napjáig, tehát az IMF-től kapott hitel az utolsó fillérig az MSZP választási céljait fogja majd szolgálni. Megint azzal próbálkoznak majd, amivel 2006-ban: hazudnak, meghamisítják a szükséges adatokat, és minden forrást arra használnak, hogy egy hazugságkampány üzemanyagaként szavazatokat vásároljanak rajta. De ez a kísérlet kudarcra van ítélve, a politikai támogatottságot nem lehet még egyszer megvásárolni, és amikor azt mondom, hogy a szocialista politika összeomlását várom, akkor azt állítom, hogy egy országot nem lehet ugyanazokkal a módszerekkel egymás után kétszer az orránál fogva vezetni. A magyarok ma már tovább látnak az orruknál.