Nyílt levél Dr. Kállai Ernőhöz,
a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok állampolgári biztosához

Tisztelt Uram!

Meghallgattam és alaposan áttanulmányozva el is olvastam az Országgyűlésben napirend előtt elmondott beszédét, melyet abból a szomorú alkalomból mondott, hogy Tatárszentgyörgyön meggyilkoltak egy férfit és annak 5 éves gyermekét.

Önnek tökéletesen igaza van, amikor megállapítja, hogy a Magyar Állam nem képes szavatolni állampolgárainak sem személyes, sem vagyoni biztonságát. A rendőrség tehetetlen, és a bűnüldözési tevékenysége során nem csak követő magatartást – értsd ezalatt, hogy bűnmegelőző tevékenységet nem folytat – hanem igen gyakran, inkább a bűnüldözői a feladatinak elhárításában érdekelt.

Csak egyetérteni tudok Önnel, amikor arról beszélt, hogy
“a legfőbb politikai döntéshozóknak és mintaadóknak kötelességük, akár még népszerűségvesztés árán is megteremteni az etnikai feszültségektől mentés, élhető Magyarországot.”

Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy az Ön által javasolt “etnikai béketerv”-vel nem nagyon tudok mit kezdeni. A társadalom melyik etnikai rétegei között van háború? Kik között jönne létre ez a “béketerv”? De ha mégis található társadalmi feszültség valamely etnikai rétegek között, akkor mi lehet a casus belli? A hazai magyar, német, örmény, lengyel, bolgár, görög, román, szlovák, ruszin, szerb és horvát etnikumok valamelyike között? De hát miért, hiszem eme kisebbségek között semmiféle etnikai jellegű társadalmi feszültség, súrlódás nem mutatható ki. Alaposan áttanulmányozva a hivatalának beszámolóit, ott sem találtam ezeknek semmi nyomát.

Vagy a tisztességes és becsületet, törvénytisztelő többségi társadalom és a törvénysértő, bűnöző életmódot folytató kisebbség között? Ha igen, milyen lenne az Ön által javasolt “béketerv”? Talán hogyha már nem akarunk beletörődni, hogy ellopják tulajdonunkat, akkor ezt megelőzendő, nehogy a rasszizmus és kirekesztés bűnébe essünk, talán önként adjuk azt oda?

Ön rendkívüli nemzetfelrázó beszédében öt, a közelmúltban történt esetet említ. A példaként felhozott esetekben - állítása szerint - az volt a közös, hogy mindegyik bűncselekményt állítólag roma származásúakkal szemben követték el, és amint azt felemelő beszédében kifejtette, melyek “a győlöletbeszéd szabadon engedése” következtében jöttek létre. Itt szeretném kiemelni, amire beszédében Ön is utalt, hogy már maga az a tény is “gyűlöletbeszéd”, ha az áldozati oldalnál különös sérelemként említjük meg az etnikai hovatartozást, míg a bűnelkövetői oldal esetében, ahogy azt Ön nagyon helyesen kifejtette, “a súlyos társadalmi helyzet kialakulásához” hozzájárulnak “az elvtelen hallgatások, a népszerűséget nem veszélyeztető beszédes csendek is.”

Miként abban is igaza van Önnek, hogy “a rászorulókkal való szolidaritás az egyik legkevésbé vallott demokratikus érték” a társadalom vezető és elit rétege között. Valóban egyetlen olyan “demokratikus érték van, amit következetesen elutasítanak” az ország vezetői, “ez pedig a kisebbségi jogok érvényesülése”. Ugyanis a politikai és gazdasági elitünk 100%-t “zavarná, ha cigány lenne” a szomszédja, ezért aztán egyikük sem költözik le valamelyik faluszéli cigánysorra, inkább a Rózsadombon vagy a Horvát tengerparton vásárol, épít magának házat. (Hogy miből, azt most ne firtassuk.) Ez az igazi szegregáció!

De abban is tökéletesen egyetértek önnel, hogy a “roma politikai elit sem mentes a hibáktól”. Különösen, amikor olyan roma (cigány) vezetők regnálnak, akik a saját etnikumuk felemelkedését segítendő állami pénzeket saját személyes céljaikra tulajdonítják el. Sajnos ezzel kapcsolatban nem adott ki állásfoglalást.

“Ne felejtsék el: az elit mintaadó, annak összes felelősségével együtt.” – állapította meg Ön, maximális helyeslésem és egyetértésem mellett.

Ha megengedi, itt most visszatérnék az Ön által követelt “etnikai béketerv” javaslatára. Ezzel kapcsolatban nekem is lenne elképzelésem, méghozzá olyan, ami tevőleges és nem csak valamiféle beledumálás a nagyvilágba. Javaslatom lényege az, hogy Ön és hivatalának munkatársai, valamint országunk “politikai elitjét” képező parlamenti képviselőink, idén családjukkal együtt leköltöznek egy-egy hónapra, egy - bizonyára a “gyűlöletbeszéd” okán kialakult - társadalmi és etnikai feszültségtől terhelt településre. Ott pedig, akár minden nap megelőzendő kialakulását, vagy csak, ha etnikai feszültségre okot adó esemény történik, elmennek személyesen a településnek annak a részre, amelyet a feszültségek ilyetén kialakulásában nagymérvű felelősség terhel. És ott nagy ívű, nemzetfelrázó beszéd elmondásával hívják fel a figyelmet arra, hogy a bűncselekmények, minden nemű értékhatártól eltekintett elkövetése csak elítélendő “gyűlöletbeszédet” kelt, és hogy a társadalmi együttélésnek vannak írott (törvényes) és íratlan (erkölcsi) szabályai, melyeket mindenkinek be kell tartani.

Ugyanis a Parlamentben könnyű beszédet mondani, ott dumálni mindenki tud. Teszik is nap, mint nap kéretlenül. De cselekvően tenni is valamit, ahhoz már ember is kellene. Őszintén remélem, hogy ezen “etnikai béketerv” megvalósításánál, nem fog arra hivatkozni, mint a dolgozni vonakodó pincér: “Ez nem az én asztalom!”

Ha megengedi felsorolását, én is kiegészíteném egy párral - bár a teljesség igénye nélkül -, felhívva figyelmét áldásos és tevőleges békéltető cselekedetének esetleges következményeire.

Alig párnapja, hogy rendőrökre támadt egy 6 fős család a siófoki Tesco áruház parkolójában, csak azért, mert a rendőrjárőr igazoltatni akarta a gépjárművezetőt, mert autójával szabálytalanul a mozgáskorlátozottak (kisebbség) részére fenntartott parkolóhelyre állt. A rendőrök nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A család kombi Volkswagen Passat típusú gépkocsijának hátulja tele van élelmiszerrel, így a család vélhetően nem a leszakadt szegény sorsú, nehéz életkörülmények között élő társadalmi rétegből származott.

Talán emlékszik még rá, amikor 2009. február 17.-én Gyürén, csak figyelmeztető lövéssel tudta megfékezni meg a kézifűrésszel rátámadó és az egyébként számukra rendszeresen munkát adó fatolvajokat egy erdőtulajdonos. Még jó, hogy volt önvédelmi fegyvere.

2009. február 8-ra virradó éjjel Veszprémben 20-30 fős banda tagjai meggyilkolták Marian Cosmát, és súlyosan megsebesítették két társát.

És amikor 2009. február 8.-án Heves községben egy állítólagos, de nem valós tömegverekedéshez kihívott rendőrjárőrt, egy botokkal és kapákkal felszerelt 20-25 fős csoport támadta meg.

Az általam felhozott kiegészítő példákban pedig az a közös, hogy nem romák sérelmére követték el ezeket a bűncselekményeket, és hogy egyik esetben sem érezte szükségét napirend előtti rendkívüli beszédet tartani a Parlamentben. Továbbá, hogy ezek is mind a “gyűlöletbeszéd” jogilag értelmezhetetlen fogalmának eredményei.

Nem folytatom a sort, mert jelen írásom levélnek készül és nem nagyenciklopédiának.

De ha mégis valamilyen okkal megtagadná etnikai béketervemben történő személyes és aktív részvételét, akkor kénytelen lennék még egy utolsó példát említeni, azt mindenki számára ismert esetet - talán még Ön is emlékszik rá -, hogy 2006. október 15.-én Olaszliszkán gyermekei szeme láttára, miként lincselték meg Szögi Lajos tanárt. És bár eltelt vagy 3 és fél év, még egy elsőfokú ítélet sem született.

Ennek az utóbbi tragikus esetnek van egy másik, számomra kifejezetten még sajnálatosabb tanulsága, még pedig az, hogy ennek a lincselésnek nem Ön volt az áldozata.

Üdvözlettel és legmélyebb elismeréssel, zu Ihrem Kampf:

Kiss-Dobos László

KÁLLAI BESZÉDE:

Bayer Zsolt: Kéne már egy cigány Vajk
2009-02-28 07:13:08

Valahogy azért mégis csak összefésülődnek a dolgok. Nagy általánosságban persze mindenki hozza a formáját. Csinovnyik államtitkár a parlamentben, cigány vezető a Népszabadságban, további cigány vezetők mindenütt, s a bűnös értelmiségi kör, amelyik már régen semmit sem ért, és az élet mellett jár és lakik, nos, ezek mind-mind kijelentették, hogy igazából én s mi vagyok-vagyunk felelősek mindenért. Például – természetesen – Tatárszentgyörgyért.

Hátborzongató sekélyesség. Igazi "szellemi és lelki restség". Persze, ha legott komédiának nézzük, mindjárt mulattató is… Olyanok ezek a szerencsétlenek, mint a késői skolasztikusok. Merev gondolkodási sémák és merev formák, miközben odakünn már tombol a reneszánsz. Most is ez van. Itt téblábol küszöbünkön a nemzeti reneszánsz. S ezek a mi szerencsétlenjeink és nyomorultjaink még mindig 1968 ostobaságait mantrázzák. Ők a legkegyetlenebb, legádázabb inkvizítorok. Az általuk uralt rémes és hazug nyilvánosság máglyájára küldenek mindenkit, aki másképpen gondolja.

Jó érzés, hogy nem tart sokáig. Az meg még jobb, hogy bármennyire is szeretnék, még üldözöttek sem lesznek. Csak a helyükre kerülnek. Hamarosan.

Közben pedig megszólalnak az új, az érdekes hangok végre. Közülük is a legfontosabb egy bizonyos Forgács István a Heti Válaszban. Forgács István cigány ember. Fiatal cigány ember, a European Roma and Travellers Forum szakértője. Engedjék meg, hogy idézzek tőle néhány gondolatot:

"Ők – a népem – nem értik, hogy a cigányságom miért nem kizárólag a kirekesztettségről, munkanélküliségről, nyomorról, aluliskolázottságról, sok gyerekről szól. És nekik is csak azt tudom mondani: azért, mert én nem akarom, hogy arról szóljon." Továbbá: "Nincs kollektív bűnösség. De van kollektív felelősség. Ezt leginkább azoknak üzenem, akik mindenáron bele akarják adni mások szájába a kollektív bűnösségre utaló mondatokat. Akár a Népszavában jelennek meg, akár az Indexen. Cigányként mondom, még a véresszájúnak tartott Bayer Zsolt sem mondja sehol, hogy minden cigány bűnöző. Csak vannak, akik ezt nagyon szeretnék hallani végre, hogy aztán majd azonnal megvédhessenek minket. A cigányokat. (…) Nos, én nem kérek belőle. Védelmeztek eddig minket húsz éven keresztül, aminek az lett a vége, hogy pár liberálisnak mondott gondolkodó, esztéta, projektvezető és értelmiségi jól megélt belőlünk. (…) Meg az, hogy számos, alig néhány osztályt végzett cigány vezető elhitette a rangos iskolákban végzett, magukat dörzsöltnek tartó többségi politikusokkal, hogy ők, az örökös roma elnökök megkerülhetetlenek, és szolgáltatták is serényen a szavazatokat. Amikor meg kellett, csendben maradtak, és jól tették, hiszen van annyi vaj sokuk fején, hogy jobb, ha csak visszafogottan bírálják a hatalmat." S ezt is mondja még Forgács: "A legtöbbet egy olyan kormány tehetne, amely súlyosan szankcionálja a diszkriminációt (messze súlyosabban, mint a mostani!), de szép szóval, tűzzel-vassal rákényszeríti azokat, akik nem követik a normákat, hogy változzanak végre, és a cigányokat a társadalom részévé teszi."

Nincsen miért vitatkozni mindezzel. Különösen, mert Forgács István beszél arról is, hogy óriási a cigányok felelőssége (is) mindebben. Bizony, valahol errefelé kell keresgélnünk a megoldást, mert úgyis kell valamilyen megoldást keresnünk. Olyasmi ez kicsit (talán nem is kicsit?), mint amikor Vajk úgy döntött, hogy István lesz, és tűzzel-vassal rákényszerítette népét a kereszténységre. Mert felismerte, hogy ez a túlélés záloga és egyetlen lehetősége. Hogy nincsen mód Európában élni úgy, ahogy addig éltünk. Nincs többé kalandozás, nomádság, pogányság. Róma van és törvény – vagy halál és pusztulás. Ezért van ideje nagyon egy cigány Vajknak. Nem szeretném ezt különösebben túlbeszélni. Aki érti, érti. Aki meg nem, nos… Igaza van Forgács Istvánnak, érti az is, aki nem akarja érteni. Csak fél, hogyha lesz egyszer egy cigány Vajk, akkor oda az ő megélhetése. Egyik felének az anyagi értelemben vett megélhetése. Másik felének – s ezek még veszélyesebbek! – a lelki megélhetése. A tudat, hogy van értelme létezésének ebben a világban. Hogy mégsem lesz nemzeti reneszánsz… Hát, róluk van szó…

Amúgy pedig érdekes ez a nekibuzdulás, amely mindenképpen rasszista indítékot kiált Tatárszentgyörgy, Nagycsécs vagy éppen Pécs kapcsán. Saját létezésük és fontosságuk igazolásáért bármire képes "körök" tudni és tudatni akarják a társadalommal és a világgal, hogy Magyarországon rasszista okból és indítékból cigányt ölnek. Erre még nincsen bizonyíték, szemernyi sem.

A pécsi gyilkosok például megvannak. Vallomást is tett egyikük. Közölte, hogy személyes bosszú miatt támadtak az – amúgy bűnöző – cigány családfőre. (A rendőrség nem nyilatkozik a letartóztatottak etnikai hovatartozásáról. Hm...) Akár így, akár úgy, kezdhettek térden állva könyörögni bocsánatért, amiért az volt az első szavatok, hogy rasszista magyarok támadták meg a pécsi cigány családot. Teleki Lászlóval az élen!

Nincs tehát rasszista indíték egyelőre! Van viszont egy kiáltás, ami benne ég a fülünkben és a lelkünkben: "Öld meg a magyart!" Ezt az olaszliszkai falka ordította, miközben agyonverték Szögi Lajost.

Cigány Vajk kell. Sürgősen.

magyarhirlap.hu

Cián
Seszták Ágnes
2009. február 28. 00:01


Magyar Nemzet
Ne cigányozz! Ne zsidózz! Ne magyarkodj! Ne uszíts! Ne légy rasszista! Légy politikailag korrekt! Ebbe a blablafolyamba csapott bele a minap Kuncze Gábor. A Szabad Demokraták Szövetségének egykori elnöke, aki leküszködte valaha 21 százalékos pártját 5 százalékra, majd elfoglalta az őt megillető széket szunyókálás céljából, a parlamentben hirtelen reaktiválta magát.

Azt hittük, csak öregedő nőké lehet a másodvirágzás, amikor feltűnik egy fiatal szerető, de érdeklődve látjuk, hogy Kuncze úr súlyát-korát meghazudtolva a Klubrádió riportereként sürgölődik. Hogy egy volt üzemgazdász, pártelnök-belügyminiszter miniszterelnöki alfélnyalást vállal, muris dolog, egyben sokat elárul abból, hol tart Magyarországon a médiaszakma. Már az is vicc, hogy valaki délelőtt a parlamentben gombokat nyomogat, délután meg elhiszi magáról, hogy rádióriporter, az viszont, hogy ezt éppen Kuncze Gábor műveli, nemcsak az önkritika hiányát mutatja, hanem egyenesen kész röhej. Egyébként ki bánta volna, annyi őrült dolog történik itt, hogy eggyel több vagy kevesebb meg sem legyinti az ingerküszöbünket.

Kuncze azonban átlépett egy határt, a normalitás, az ész és a gusztus határát. Történt ugyanis, hogy Dessewffy Tiborral, Gyurcsány fő talpmasszírozójával fújtak együtt valamit, amikor is Kuncze száján a következők röppentek ki: „…nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon.” Szünet, majd: „ami természetesen nem megoldás.” Szép, kerek mondat. Mondhatta volna Adolf Hitler is a korabeli zúgolódóknak, de ő legalább tudta, hogy a cián kapszulában és nem tablettában a menő.

A szabad demokraták humoros, dirme-dörmögő medvécskéje kivillantotta ragadozó tépőfogait, és mondatát odahelyezte a „mi van, tolvajbanda?”, „hol a lé?”, „lop-stop!”, „Révész Mártiriusz”, „megélhetési bűnözés”, „húzzanak el!” sorába – azzal a Bárdy Magdának küldött igazolással, amiben az állt, hogy az ÁVO-n az ötvenes években nem verték a foglyokat. A ciánozós kijelentésével Kuncze fényesen igazolja azt a nehezen hihető tételt, miszerint a jelenlegi hatalom birtokosai készakarva, súlyosan és folyamatosan provokálják a magyar nemzetet. Vérig és még odébb sértegetve bennünket. Figyelik, hogy az ingerküszöbünk mennyit bír. Kuncze úr, sokat. Különösen, hogy Orbán balfék spin doctorai nem rohannak országos ügyet fabrikálni belőle, ahol is nyitányként Pelczné Gáll Ildikó a parlamentben félrehajtott fejjel, sírósan megkérdené: Gábor, maga tényleg végezni akar velünk?

Ám nemhogy ennyi, semmi megtorlás nem követi ezt az aljas és náciszagú gondolatot. Mert Kuncze állításával ellentétben nekünk már tizenöt évvel ezelőtt sem ment jól, és azóta is csak egyre rosszabbul megy. Jogos a letargiánk, nézetünk a rettenetes országról, és teljesen jogos a megvetésünk azokkal szemben, akik ide juttatták ezt a társadalmat. Úgyhogy minden harag nélkül, sok „elégedetlen” nevében javaslom: Kuncze Gábor, húzzon el a közéletből! Persze marad, mert a liberális média máris agyonhallgatja a hírt (csupán Kuncze elnézéskérésével egy időben közölték a botrányos kijelentést), de ha mégis sort kerít rá, morbid tréfának, írói munkássága részének tulajdonítja majd ezt a lemoshatatlan, fasiszta ocsmányságot.

Utólag persze lehet bocsánatot kérni, ám a kimondott szavak károkozását nem lehet meg nem történtté tenni.

Hogy mi van? Azazhogy mi nincs…


Magas helyen eldőlt, hogy a kormányfő talpához legközelebb lévők ezentúl azt kell bizonygassák, az ellenzékiek nem mondanak igazat. Dolgoznak is az ügyön, nyilván tisztes díjazás ellenében. A 168 Órában Bolgár György izzad ki magából hetente néhány leleplezést, „Hogy mi van?” címen.
A derék sajtóharcos kiválaszt egy-egy idézetet, természetesen sosem Gyurcsánytól vagy a kormányától, netán Lendvai Ildikótól, horribile dictu Bolgár Györgytől, hanem kizárólag egy jól körülhatárolható körtől, és azt ízekre szedi.

Az eljárással bizonyos értelemben teljesen egyetértünk. Mindennél fontosabb a szabatos gondolatfűzés, a tényszerű érvelés.

Apró malőr, hogy Bolgár György általában kétféle megnyilvánulásra csap le. Az egyik esetben a célszemély hirtelenében, például parlamenti riposztozás közben idéz fejből egy adatot pontatlanul – és Bolgár, néhány napi heves nyomozás után, kegyetlenül lerántja a leplet a gaz hazudozóról.

A másik, hogy idézetet emel ki egy hosszabb kontextusból – ő tudja, miért úgy, ahogy. És piszkosul bebizonyítja, hogy milyen hamisságot írt volt az adott médium.

Vegyük példának okáért a balsajtó mostani első számú kommunikációs hadicélját: be kell bizonyítani, hogy a mai magyar válság oka a világgazdaság válsága, a hazai problémák csak kisebb részben okozzák a bajokat, és a hazai problémákról sem a kormány tehet, hanem az ellenzék gátolja a kilábalást.

Bolgár György ennek jegyében tűzte tollára a minap Semjén Zsolt parlamenti villámválaszát Gyurcsány cirka 65 perces beszédjére. Azt mondta a Semjén, hogy a költségvetés két hét alatt omlott össze, és hogy valami 3 százalék növekedéssel lett tervezve, most meg a mínusz 3-nál (négynél? ötnél?) tartunk.

A ragyogó Bolgár jól kioktatja Semjént, hogy a költségvetés nem is 3 percenttel lett elfogadva, hanem mínusz 0,9-cel, és hogy a világ többi országában is lefelé módosították a közelmúltban a költségvetési számokat, és hogy szégyellje magát a Semjén.

Jó, szégyellje magát a Semjén.

Csak van ezzel az egésszel egy apró probléma.

Az apró probléma neve: lényeg.

Nevezetesen, hogy az intelligenciát másképpen lényeglátó képességnek is mondhatjuk.

Márpedig a lényeg az, hogy a költségvetés, ahogy Semjén is mondta az adott beszédrészletében, rossz. El lett rontva. Ha Bolgár a számokon akar lovagolni, megteheti, de a lényeg mégiscsak az, hogy a kormány háromszor alakította át még elfogadás előtt a saját maga bütykölte költségvetést – aztán tíz nappal a hatályba lépése után kiderítette (a kormány!), hogy módosítani kell.

Márpedig hatodik hete nem holmi mellékes kérdéseken rágódik a kormány, hanem igenis a lényegen, mert a költségvetés nem garantálja, hogy az ország működni fog idén decemberben is. Nem Semjén vizionál baromságot, ő egész egyszerűen néven nevezi, amit a kormány tesz.

Lehet tizedszázalékokon lovagolni, lehet szőrszálat hasogatni, lehet hivatkozni arra, hogy lám a lengyel, az ír, a hottentotta költségvetést is módosítják – de ideje volna észrevenni, hogy a Gyurcsány-kormány hibáiba mi döglünk bele. Kötve hiszem, hogy Izlandon értünk hullajtanak mostanság könnyeket, vagy hogy a német kancellár azzal vigasztalja magát, lám Budapesten is változtatni kellett a sarokszámokon.

Mert komplett idiotizmus, ha valaki a saját lángoló háza mellett azon révedezik, hogy sebaj, a hetedik szomszédban is leég a pajta.

Hogy mi van?

Az van, hogy aki ilyen sorozatot ír Magyarország mostani helyzetében, az éppen benzinnel locsolgatja az izzó eszterhéjat.

Nem az a kérdés, hogy mi van a 168 Órában, hanem hogy mi nincs.

Felelősségtudat az országért. Ez az írástudók árulása.

Kövér a ciánozásról és arról, hogy tüntet-e Lendvai Ildikó az SZDSZ székház előtt?


„A rendőrség vezetését az elmúlt években maga alá gyűrte egy politikai bűnöző banda, aminek eredménye a most kialakult helyzet”– mondta el Kövér László, a Fidesz Országos Választmányának elnöke a HírTV Péntek 8 című műsorában.

Kövér László, Kuncze Gábor egykori SZDSZ-elnök kijelentésével kapcsolatban elmondta: bízik benne, hogy 2002-höz hasonlóan az MSZP és Lendvai Ildikó az SZDSZ székháza előtt fog majd tüntetni.

Kövér a tatárszentgyörgyi gyilkosságról kifejtette, hogy nem tekinthetők emberi lényeknek azok, akik előre eltervezetten hátba lőnek egy 5 éves gyereket, de azok sem, akik hátulról leszúrnak egy sportolót.

"A rendőrség vezetését az elmúlt években maga alá gyűrte egy politikai bűnöző banda, aminek eredménye a most kialakult helyzet" - tette hozzá. Kövér szerint az emberek közbiztonságérzetét nem lehet statisztikákkal kifejezni, mivel mindenki a saját élethelyzetéből indul ki. "A rendőrséget szisztematikusan juttatták oda, hogy nem képes a közbizalmat maga mellé állítani" - hangsúlyozta Kövér. Meg lehet változtatni a jogszabályokat, amire példa volt a Orbán-kormány idején is, azonban szemléletváltozás nélkül nehéz eredményeket elérni - mondta Kövér. A politikus az egész országot eluraló liberális közszellemet tette felelőssé azért, hogy mostanra idáig jutott a közmorál.

A kormány által indított politikai roadshowról elmondta: örömteli tény, hogy nem fogadta ujjongó tömeg a miniszterelnököt. Ennek oka, hogy a szocialista szavazókat is ugyanazok a problémák gyötrik, mint a polgári oldalon lévőket.

A hazánkban kialakult válság jelentős okozója az a közgazdász elit, amely hagyta, hogy a Gyurcsány-kormány 2006-ig folytassa a felelőtlen költekezés politikáját. "Ennek az elitnek az egyik képviselője Bokros Lajos is, akit az MDF most éppen EP-listavezetőjének jelölt" - mondta Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke.

Dávid veheti a kalapját?
A Bokros-ellenes front erőteljesen hallatja hangját a demokrata fórumban
Olajos Péter, az MDF EP-képviselője szerint pártja identitását kérdőjelezi meg, ha Bokros Lajost, a volt szocialista pénzügyminisztert jelölik EP-listavezetőnek. Több megyei vezető is osztotta Katona Kálmán véleményét, miszerint Bokrost nem szabadna jelölni.

"Mint alelnök, ezúton szeretném felhívni az MDF-tagság és a jobbközép szavazótábor figyelmét, hogy a párt életét beárnyékoló visszásságok és belső hatalmi harcok elérték azt a stádiumot, amely immár visszafordíthatatlan folyamatok kiindulópontjává válhat" – ezt írta tegnapi közleményében Olajos Péter, az MDF EP-képviselője, aki egy konferencián, Georgetownban tartózkodik. Szerinte a háta mögött, a megkérdezése és mindennemű kommunikáció nélkül döntöttek egy olyan ügyben, amely alapvetően kérdőjelezi meg az MDF identitását.

Azt írta, meglepte Bokros Lajos személye, akit bár tisztel, de nem tartja az antalli konzervativizmus hiteles képviselőjének. Eközben megtudtuk, az MDF országos választmánya március 7-én dönthet arról, elfogadja-e az elnökség ajánlását, hogy Bokros Lajost jelöljék az európai parlamenti választási lista vezetőjének. Az ülés napirendjén szerepel a párt tanácsadójaként dolgozó Political Capital legfrissebb kutatásának ismertetése is. Nincs kizárva, hogy a baloldalhoz köthető intézet Bokros Lajos listavezetői fogadtatását és az MDF politikájának legfrissebb elemzését osztja meg a választmány tagjaival.

Információink szerint Dávid Ibolya utolsó esélyként kérheti a választmánytól Bokros indítását. Ha az MDF nem jut ki az Európai Parlamentbe, Dávidnak vennie kell a kalapját. A jelölést ellenző Katona Kálmán tegnap már nem akart nyilatkozni lapunknak. Szerdán viszont "megbomlottnak" minősítette Dávid Ibolyát, és hangsúlyozta, a Bokros Lajos által képviselt gazdaságpolitika liberális, ha ő a párt EP-választási listavezetője, akkor megváltozott a párt értékrendje, ez pedig az MDF hagyományaival összeegyeztethetetlen. Ha mégis Bokros Lajos mellett dönt a választmány, neki sem marad más választása, elfogadja a döntést.

Petronyák László Szolnok megyei választmányi elnök lapunknak elmondta, ő is Katona Kálmánnal ért egyet. Hozzáfűzte, hogy a megyei választmány a jövő héten tárgyalja az ügyet. Hozzá hasonló véleményen van Takács Péter, a békési választmányi elnök is. A Bokros Lajos által képviselt értékrend szerinte sincs összhangban az MDF-ével.


Emlékeztető

Mi volt Bokros csomagjában? Bokros Lajos 1995. március 12-én meghirdetett stabilizációs modellje négy fő részre osztható: a csúszó leértékelés bevezetésére, a vámpótlékra, a jövedelempolitikai és az államháztartási reformlépésekre. A Bokros-csomag a jövedelmek elértéktelenedéséhez vezetett. A kormány egyszeri, kilencszázalékos forintleértékelést hajtott végre, majd az első fél évben havonta 1,9 százalékkal értékelte le a nemzeti valutát. Ez, valamint a nyolcszázalékos vámpótlék az infláció gyors növekedéséhez vezetett. A reálkeresetek és a nyugdíjak tizenkét százalékkal, a reáljövedelmek pedig öt százalékkal csökkentek. Növekedtek ugyanakkor a fogyasztási adók. Megszűnt a felsőoktatás teljes ingyenessége, és a rászorultság elve alapján leszűkült azok köre, akik gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra vagy gyermeknevelési támogatásra jogosultak. Megszűnt a fogászati ellátás teljes ingyenessége, csökkent a gyógyszerek költségvetési támogatása, és felemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt.
Pindroch Tamás

Régi-újak hitbizománya
Hát megtörtént…

2009. február 23-án, hétfőn megtörtént az, amire húsz évvel az úgynevezett "rendszerváltás" után nem gondoltunk volna.

A szocialista párti képviselők hahotáztak, amikor Navracsics Tibor a parlament önfeloszlatása okán úgy érvelt, hogy az erre irányuló népi kezdeményezés mögött ott áll a budakalászi polgári körök által elindított országos aláírásgyűjtés. A civil, állampolgári összefogás. A szocialisták tehát húsz évvel a rendszerváltás után ismét szemberöhögték a népet, mint tették a jogelőd MSZMP jelesei a diktatúra idején. Hát, ezért nem volt érdemes rendszert váltanunk! Ha váltottunk egyáltalán…

A hétfői eseménnyel máris a mai brutális politikai válság legfőbb okához jutottunk el: hogy húsz év után sem vált általánossá a baloldali politikai elitben a demokratikus normakövetés természetes rendje. Mert a rendszerváltás nem járt együtt a pártállami, kádári elit háttérbe szorulásával. Az Antall-kormánynak se ereje, se szándéka nem volt az elitcserére, s az Orbán-kormány se volt elég következetes a nélkülözhetetlen személyi átalakulás végigvitelében. Így szinte változatlan összetételben felszínen maradt a diktatúra politikai arisztokráciája, s ezzel együtt megmaradt egy politikai magatartásmód.

Ez a magát átmentő garnitúra a demokrácia intézményeit a kádári magatartásmóddal töltötte meg. S miután már 1994-ben visszakerültek a kormányzati hatalomba, hogy 2002-től aztán tartósan meg is szerezzék maguknak, egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon: a demokrácia cégére alatt egészen más történik, mint amit a cégér sugallna. A posztkommunista elit a mai Magyarországon ismét hálózatot, networköt képez, átjárva a politikai, gazdasági, önkormányzati, kulturális, média- és titkosszolgálati szférákat. A modern networkkutatások pedig feketén-fehéren bizonyítják, hogy az egyes társadalmi rendszerek működését, tartalmát és jellegét is leginkább a hálózatok határozzák meg. Ergo ha a pártállami elit és annak hálózatai ragadták meg újra tartósan a hatalmat, és irányítják az országot – márpedig ez így van –, akkor lehet, hogy az intézmények státusa, jogállása megváltozott ugyan, de a valóságos működésmódjuk nem.

Sok példát lehetne hozni a pártállami magatartásmód továbbélésére, de a legveszélyesebb a megszerzett hatalom mindenáron való megtartásának igénye. Olyan országokban, ahol a demokratikus normák érvényesülnek, a Gyurcsány-kormánynak természetesen régen távoznia kellett volna – mégpedig önszántából. Vagy rögtön az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor vagy a brutális rendőri attakok után, de legkésőbb a tavaly márciusi népszavazás után, az SZDSZ koalícióbontása, a parlamenti többség elvesztése miatt is. Ám tavaly ősszel Lendvai Ildikó arról beszélt, hogy ha nem lesz elfogadott költségvetés, akkor az előző évi büdzsével dolgoznak tovább, és maradnak kormányon.

A pénzügyi és gazdasági világválság sem rendítette meg a miniszterelnököt és embereit. Nem zavarja őket, hogy kisebbségi kormány ilyen helyzetben képtelen hatékony válságkezelésre. Az sem probléma számukra, hogy már-már államcsőd alakult ki Magyarországon. S fel sem vetődött bennük, hogy hétfőn, február 23-án alávessék magukat az állampolgárok akaratának, s hozzájáruljanak a parlament önfeloszlatásához – ezzel pedig egy új, erős társadalmi felhatalmazással bíró, többséggel rendelkező, cselekvőképes kormány létrejöttéhez. Inkább kinevették a fideszes frakcióvezetőt, amikor a népi akaratra "mert" hivatkozni. Őrizzük meg emlékünkben sokáig e képet!

E példákból is a hozott pártállami, kádári mentalitás tűnik ki: hogy a szocialisták, akárcsak a diktatúrában, most is a hatalom természetes birtoklóinak tartják magukat. A hatalomgyakorlás számukra privilégium, amelyet holmi zavaró ellenzék, vagy ne adj' isten maga a nép nem veszélyeztethet. A népet lesajnálják: ugyan, szerencsétleneknek mi közük a "nagyok" dolgához? Fogják be a szájukat, húzódjanak kis odúikba vissza, örüljenek, hogy nincs szemkilövetés. A parlamenti ellenzéket hatalommániával vádolják, majd felszólítják, hogy segítse a kormány céljainak megvalósítását; ha nem, gáncsoskodónak, a megbékélés akadályának állítják be. Ez volt a módszer, amellyel annak idején a különféle társadalmi szervezeteket belekényszerítették a Hazafias Népfrontba.

A politikai válság legmélyebb oka végül is az, hogy a kormányzati hatalmat tartósan a posztkommunista hálózat birtokolja, és diktatórikus, pártállami módon gyakorolja. A demokrácia intézményi köntösébe bújtatott, prolongált Kádár-rendszer él tovább. A nyers, naturális poszt-kádárizmus.

Tehát mégis rendszerváltás kell.
Fricz Tamás, politológus

Gyurcsány Miskolcon osztotta az észt – A miskolciak meg kimondják az igazságot!

Szűk két órán át tartott az a csütörtöki fórum, amit Gyurcsány Ferenc tartott a miskolci Avasi Gimnázium színháztermében.

Szerinte „ehhez képest a 29-33-as válság kutyafüle volt”, „lassan túl vagyunk az első sokkon, de még nem látjuk a végét”, „ez az első olyan válság, ami alól egyetlen ország, egyetlen szektor és talán egyetlen család se tudja kivonni magát”, „ezt a válságot úgy kaptuk, ez jött külföldről, mint nem egy esetben az influenza”
(Őt miért nem viszi innen messzire egy ugyanilyen erős „influenza”? – a szerk.)

Ezek után ostorozta Orbán Viktort, mert miatta „a világválság ilyen leromlott állapotban találta Magyarországot, a legnagyobb ellenzéki párt minden reformot elutasító, azok ellen populista módon tömeget szervező politikája a fő oka”.
(Azt már csak halkan jegyezném meg, hogy az elmúlt pár évben nem kicsit növekedett az adósságállomány, de nagyon! – a szerk.)

Az előadást kb. 500 fő ülte végig, akik jó párszor tapssal jutalmazták az előadót.
(Biztos, hogy volt annyi? – a szerk.)

A borsodi jobb érzésű emberek pedig kiakadtak, az alábbi hozzászólásokat betűhíven közöljük:

"Az MSZPnek köze sincs a kormányzáshoz, néha 1-2 felvillanás és ennyi. A FIDESZ meg csak ócsárolni tud, ezt jól megfogalmazta Gyurcsány. Nekik tényleg semmi sem jó.. nem fideszezni meg mszpzni kéne hanem létrehozni egy normális emberekből álló kormányt.. NEVETSÉGES AZ, AMIT MIND A KÉT PÁRT MŰVEL. az mszp szartsetud, a fidesznek meg csak a pofája nagy. ENNYI!"

"nagyobb szélhámost még nem b... EURÓPA. Szégyelné már egyszer végre magát a hülye Orbán fóbiása.ki kormányoz 7 éve kivett fel 100 milliárd dolárt te , a böszme fajtádat."

"Hát inkább jöttél volna az Avasra estefelé és a slepped nélkül, gyalogosan! Látod erre nem volt merszed!
A többiről már ne is beszéljünk."

"Ki kormányozza az országot már lassan egy évtizedede?!

Gyurcsány, a k...!"

"Táncolj Feri, az jobban megy, mint a beszéd... egyébként is néhány szenilis nyugdíjason, meg maradék haszonlélvezőn kívül már a kutya se hiszi el amit mondasz.
Már a bértolnokok és bérelt "gondolkodók" jelentős része is kikacsintgat..."

boon.hu - barikád.hu

Kuncze ciántablettát osztogatna az elégedetlenkedőknek

(+videó)

Ciános beszéd! Szélsőséges eszközöket vetne be Kuncze Gábor a társadalmi elkeseredés ellen. A liberálisok volt elnöke ciántablettát osztogatna az elégedetlenkedőknek.

A szabad demokrata országgyűlési képviselő - akinek mostanában műsora van a Klubrádióban - ezúttal nem Gyurcsány Ferenccel, hanem a miniszterelnök egyik tanácsadójával beszélgetett élő adásban. A Démosz alapítványt vezető Dessewffy Tiborral többek között arra keresték a választ, hogyan lehetne javítani a társadalmi közhangulaton, és arra a következtetésre jutottak, hogy a középosztály depressziója tulajdonképpen megalapozatlan, annak gyökere inkább a magyarok nemzeti sajátosságaiban keresendő. Kuncze Gábor egyenesen azt mondta: legszívesebben ciántablettát osztogatna az elégedetlenkedőknek. A miniszterelnök tanácsadója nem utasította el a felvetést.

Sasazértis
Kell a csasztuska! - Így menti meg az MSZP Sas Józsefet

2009.02.26

Példátlan baloldali összefogás készíti elő Sas Józsefnek a visszavonulási terepet. Ha ugyanis jogerős ítélet születik az adócsalásért első fokon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt komikus perében, minden bizonnyal le kell mondania a Mikroszkóp Színpad igazgatói posztjáról. A másodfokú tárgyalást értesüléseink szerint márciusra írja ki a Fővárosi Ítélőtábla, s hamarosan a színház közszolgálati szerződése is lejár.

"Józsi az életben maradásért küzd valamennyi színpadon töltött percében, a mélyről jöttek elszántságával, a létükben fenyegetettek elkeseredett lázadásával. A Sas Józsi-félék többé már nem hajlandók veszíteni" - írta az Élet és Irodalomban február 6-án Verebes István, a Mikroszkóp Színpad állandó fellépője. Sas Józsefnek van is miért küzdenie, hiszen 2005-ben többrendbeli tb- és adócsalás, valamint magánokirat-hamisítás miatt emeltek vádat ellene, s az ügy végére azóta sem került pont. Van, aki szerint a per elhúzódása is a direktort segíti, de az elsőfokú ítélet óta kapott lehetőségek anyagilag és erkölcsileg is Sas túlélését készítik elő.

Szilveszteri dömping

Az átlagnéző csak annyit érzékelt, hogy bár már régen elmúlt a Kádár-korszak, és Sas József az utóbbi időben inkább a bűnügyi tudósításokban tűnt föl, két televíziós csatorna is Sas-kabarét adott szilveszterkor. Az ATV a legújabb, óévbúcsúztatóra készült műsort sugározta, a TV2 viszont képes volt leadni a Mikroszkóp Színpad egy korábbi összeállítását. Mondhatnánk, az élet őket igazolta, mert toronymagasan Sas nyerte a nézettségi versenyt. Január 3-án azonban a közszolgálati televízió is ünnepi műsort közvetített Sas József 70. születésnapja tiszteletére. Megérne egy elemzést, hogy kétmillió embert vajon miért a "munkásőrcsasztuskák" szórakoztatják még mindig, a népszerűség azonban más kérdéseket is felvet: akire ennyien kíváncsiak, s a piacon is megélhetne, azt miért kell közpénzekkel támogatni?

A tavaly márciusi elsőfokú ítélet szerint Sas József 46,1 millió forinttal rövidítette meg az államot, színlelt megállapodással kerülve meg az adófizetési kötelezettséget. Amikor márciusban lejárt a Mikroszkóp Színpad - évenként meghosszabbítandó - közszolgáltatási szerződése is, úgy tűnt, Sas színháza hamarosan összeomlik. A tiltakozó fővárosi Fidesz-frakciónak azonban csupán az első fokon már elítélt direktor - szerinte megérdemelt - Kossuth-díját sikerült megakadályoznia, azt már nem tudták elérni, hogy az 51 százalékban önkormányzati, 49 százalékban Sas tulajdonában lévő színház éléről elmozdítsák: a közgyűlésben a színház mellett kardoskodó szocialistákat az MDF segítette ki (lásd keretes írásunkat). A színház közszolgálati szerződését Sas Józsefestül hosszabbították meg, így továbbra is évi 117 millió forint közpénzt kap (80 milliót az államtól és 37 milliót a fővárostól).

A direktor az elsőfokú perig a 46,1 millió forintból 25 milliót visszafizetett, a kárból tehát ennyi megtérült. Mire másodfokon is ítélet születik, a fennmaradó összeget is törlesztheti - ehhez pedig, úgy tűnik, minden segítséget megkap. Havi bruttó 448 ezer forintos igazgatói fizetésén túl a főváros prémiumként megadja neki éves fizetése 100 százalékát, s a kulturális bizottság - akár formai és eljárási hibákon keresztülbukdácsolva - további szerződéseket is tudomásul vesz. A birtokunkba került dokumentumok tanúsága szerint így Sasnak pluszpénz jár egy jelenet megírásáért, megrendezéséért és eljátszásáért is. Mindez olyan mulatságos helyzetekhez vezet, amelyekben Sas József (a színházi vállalkozás nevében) megbízza a saját bt.-jét képviselő Sas Józsefet, hogy játssza el a Sas József által írt jelenet egy szerepét - szigorúan alávetve magát Sas József rendező utasításainak.

Sas megbízza Sast

A legutóbbi szerződések a Mikroszkóp Színpad Kht. (képviseli: Sas József) mint megbízó és a Miksas Bt. (képviseli: Sas József) mint megbízott között jöttek létre tavaly október-novemberben. A Közkívánatomra című kabaré megrendezéséért így Sas 1,1 millió forintot, ugyanezen műsor hat jelenetének megírásáért 140 ezer forint plusz áfa megírási jogdíjat kapott. A Le vagytok szavazva, a Közkívánatomra és a BÚÉK Mikroszkóp című előadásokban való fellépésért előadásonként 85 ezer forint plusz áfa járt neki, a Viharos nap című dalszöveg, valamint a Létminimum és a Betéti társaság című jelenetek megírásáért pedig összesen 70 ezer plusz áfa megírási jogdíjat kapott.

A tévéműsorokért járó összegek is őt gazdagíthatják, mert bár a produkciókat a színházból közvetítik, erre vonatkozó egyértelmű tétel nem jelenik meg a színház bevételei között. A szerződések pedig, mivel magántulajdonban lévő csatornákról van szó, üzleti titoknak minősülnek. Televíziós forrásokból azonban úgy tudjuk, hogy nem saját gyártású egész estés showműsorokért, melyekhez nem kell díszletet építeni, a tévék 5-6 millió forintot fizetnek, ezen osztoznak a közreműködő művészek. Mindazonáltal szokatlan, hogy ugyanazon a napon, főműsoridőben két csatorna is ugyanolyan programmal próbáljon nézőket csábítani, s hogy valaki két helyre is el tudja magát adni.

Mint Latinovits

"- Mondja, Hacsek, ért maga az adókedvezményekhez? - Nagyon keveset... De még nem jogerős!" - hangzott el a poén Sas József szilveszteri kabaréjában. A műsor felvételekor a közönség vette a lapot, így az ellene folyó eljárást a komikus sikerrel fordítja a saját javára. A nézők nemcsak a Kolompár Orbán-os viccekért hálásak, de kedvencük melletti szolidaritásukat is kifejezik. Gyurcsány Ferencnek nem sikerült Kossuth-díjjal javítani Sas megtépázott nimbuszán, a baloldali értelmiség azonban az anyagiakon túl erkölcsileg is támogatja.

"Nem tudom, ha egyszer otthagyja a Mikroszkóp Színpadot, a vidéki kultúrházak deszkáin kívül vár-e rá máshol is tér. Ha nem, az a magyar színházi állapotok újabb nagy mulasztásai közé sorolható majd" - zárta méltató sorait Verebes István már említett írásában, melyben a legnagyobb komikusokhoz (Latabár, Salamon Béla, Hofi), illetve a legnagyobb színészekhez (Latinovits, Mensáros, Sinkovits) hasonlítja Sas Józsefet. Az üzenetet talán vette valamelyik budapesti színház jelenlegi vagy leendő igazgatója; s ha így van, akkor a komikus az adósság megfizetésével nemcsak a börtön fenyegető rémétől szabadul meg, de a fővárosi művészvilágnak is megbecsült tagja lehet.


IGÉNYES REPERTOÁR

"Lendületes, összeforrott társulat, kemény munka, sokszínű, igényes színvonalú repertoár, magas látogatottság" - írja a 2007/2008-as évad művészeti tevékenységéről Sas József, amit a többi, közhasznú társaságként működő budapesti színház szakmai beszámolójával együtt - a Fidesz ellenszavazatával - múlt csütörtökön fogadott el a főváros kulturális bizottsága. A sikert szerinte többek között a neves vendégművészek sora - Bajor Imre, Straub Dezső, Verebes István, Hernádi Judit, Kapócs Zsóka, Koltai Róbert, Nyertes Zsuzsa - garantálja. Sas Józsefet az ülésen Selmeczi Tibor helyettesítette, aki elmondta: a Centrál Színházzá alakult Vidám Színpadról kikopott nézők átmentek hozzájuk, bár örömmel fedezik föl, hogy fiatalok is látogatják őket. Mindazonáltal tudják, hogy fiatalítaniuk kellene, ezért áprilistól stand up comedyt is terveznek.


HUMÁNUS GONDOLATOK SZÍNHÁZA?

A Fővárosi Közgyűlés tavaly - a színházi évadokhoz igazodva - március 31-ről július 31-re módosította a közhasznú társaságként működő budapesti színházak közszolgáltatási szerződésének lejárati idejét. Ha tehát Sas József másodfokú pere valóban megkezdődik tavasszal, versenyfutás indul az idővel: előbb születik-e meg a jogerős ítélet, mint ahogy a színház szerződése lejár? Ha nem, jó esély van arra, hogy a közgyűlés újabb egy évre megerősítse a színpad működését. A lehetséges forgatókönyveket jelzik a közgyűlés tavaly március 27-i vitájának alábbi részletei:

Csomós Miklós (Fidesz): "A Mikroszkóp Színpad Kht.-nak március 31-én lejár a szerződése, s mivel a jelenlegi ügyvezető igazgató, Sas József ellen első fokon ítélet született, felkérnénk őt, hogy önként mondjon le. Ezzel megkönnyítené a közgyűlés dolgát a közszolgáltatási szerződéssel kapcsolatban."

Gy. Németh Erzsébet (MSZP): "A fővárosi önkormányzat akkor jár el helyesen, ha egy elsőfokú, nem jogerős bírói ítéletet, amely Sas József művészigazgatót magánemberként érinti, nem keveri össze egy színház meglétével és működtetésével. Aki a közszolgáltatási szerződést nem hosszabbítja meg, az azokat a nézőket sérti meg, akik kedvelik ezt a műfajt."

Hock Zoltán (MDF): "Nem kívánunk közreműködni egy budapesti kulturális intézmény bezárásában vagy felszámolásában. Sas József igazgató személyére akkor térjünk vissza érdemben, amikor a bíróság meg fogja hozni a jogerős ítéletét."

Steiner Pál (MSZP): "Az ártatlanság vélelme Sas Józsefet is megilleti. Tudjuk, hogy erkölcsileg felróható, amit tett, de akkor lehet majd azt mondani, hogy bűnös, ha a másodfokú bíróság is így ítéli meg."

Dancs Gábor (SZDSZ): "Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a közpénzek helyesen használódnak fel egy olyan cégben, amelynek a vezetőivel szemben adóhiány miatt büntetőeljárás folyik. Ezért támogatni tudom Csomós képviselőtársam javaslatát."

Rétvári Bence (KDNP): "Nem egyszerűen arról van szó, hogy ki lesz a kht. ügyvezetője. Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy leszünk-e társtulajdonosai egy olyan embernek, akit jogerősen elítélnek."

Horváth Csaba (MSZP-s főpolgármester-helyettes): "A Mikroszkóp Színpad jelenleg az egyetlen olyan klasszikus kabarét játszó, élő színház, amely humánus gondolatokat juttat el a nézőkhöz, és amely színház működésével naponta megmenti az egyik legősibb magyar színházi hungarikumot, a pesti kabarét. Ennek a polgári öntudat számára olyan fontos műfajnak nemcsak múltja, jelene, hanem jövője is van. A Mikroszkóp a félelem nélküli szabad véleménynyilvánítás szimbóluma, még ha ez önöknek nem is tetszik."

Bayer Zsolt:
Vadásznak ránk
Egy kisgyerek utolsó sikolya ott fog lebegni sokáig Tatárszentgyörgy felett. Nem tudnak elenyészni a kisgyerekek legutolsó sikolyai. S az apa végső kiáltása is ott lesz, talán örökre.

Mert így kell legyen.
Az ártatlanul, értelmetlenül meggyilkoltak emléke és fájdalma azokban az utolsó sikolyokban lakik. S a szégyenben – ami itt marad őutánuk. A szégyenben, hogy ez megtörténhet. Ez is megtörténhet…
Kik azok, akik felgyújtják egy alvó család házát, hogy aztán a menekülőkre vadásszanak puskával? Állatok. Mocskos állatok. Éppen olyanok, mint azok, akik önként, kéjjel ölnek egy bárban. És gyávák, undorítóan gyávák, mint a patkányok. Megölni egy gyereket, lesből, menekülés közben, az apjával együtt – Uramistenem… Mivé lett ez az ország…

Tatárszentgyörgyre sincsen semmi magyarázat. Veszprémre sincs, Nagycsécsre, Pécsre, a megerőszakolt és utána elevenen felgyújtott makói lányra sincs, a kilencvenévesen megerőszakolt, majd megcsonkított és utána agyonvert öregasszonyra sincsen. Mint ahogy Olaszliszkára, Kiskunlacházára sem.

Nincs itt már magyarázat semmire sem. Csak az emberség maradékába kétségbeesetten kapaszkodó elme és lélek keresgél még magyarázatot, no és a sunyi tagadás. A sunyi elhallgatás, a bűnpártolás s minden, ami idáig juttatott bennünket.

Állatok, gyáva patkányok jártak éjjel Tatárszentgyörgyön, állatok, gyáva patkányok Veszprémben, s ugyanaz járt a kilencvenéves öregasszony házában is. És mindenütt, ahol pusztulás és fájdalom marad, és az örök kétségbeesés. Apák és kisgyerekek legutolsó sikolya, kiáltása.
Egy széthullott állam, egy széthullott rendőrség, egy széthullott ország kapirgál a roncsok között, és úgy tesz, mintha még lenne. Mintha eleven, értelmes, érző lény lenne, társadalom és nemzet és jövő. De a romok felett, a tatárszentgyörgyi kiégett cigány porta romjai felett már csak egy-egy kiáltás és sikoly szégyenkezik.
És mi már nem értünk semmit. Az állatok meg egyre gátlástalanabbak.

A cigány portákra, ha leszáll az este, mindenüvé bekopogtat a félelem. A vaksi, süket sötétben halálok sejlenek fel, halálok sereglenek elő, és rémült cigányasszonyok szorítják magukhoz a gyereket, a férfiak összeverődve próbálják védeni az életet. S körül, a cigány portákon kívül is ugyanígy retteg már mindenki. A falvak magyarjai aggódva eresztik reggelenként gyermekeiket az iskolába, mert nem tudják, épen jönnek-e haza. A tanárok ugyanígy indulnak el munkába, mert nem tudhatják, megverik-e őket. A gazda szorongva hajtja álomra a fejét, mert nem tudhatja, meglesz-e még reggel az utolsó tyúkja, legutolsó disznaja. Marad-e fa az erdejében. A külvárosok sötétjében fal mellett osonnak hazafelé az árnyak, s kétségbeesetten szorítják magukhoz a vagyonkát. Épelméjű ember már nem megy este tíz után bizonyos kerületekbe. Akik meg kénytelenek ott élni, azok vagy állatokká válnak, vagy áldozattá. Nincsen harmadik lehetőség…

S akiknek tenni kellene valamit, csak beszélnek. És összevissza beszélnek. Tatárszentgyörgyön a rendőrség elektromos zárlatot talált, meg füstmérgezést – Atyaúristen… A cigány vezetők meg mindjárt rámutattak a felelősökre, a rasszista magyarokra.

"Fecseg a felszín, hallgat a mély."
S hogy miféle szörnyetegek lapulnak abban a mélyben, arról még talán nincs fogalmunk. Pedig szörnyek élnek ott. Lidércek, sárkányok, kibeszélhetetlen és kibeszéletlen fájdalmak. Gyűlik, gennyesedik az ország – mindenféle állatok meg felvonulnak, késelnek, égő házakból menekülőkre vadásznak.

Innen már nincs messze a vég. Vagy így, vagy úgy, de eljön a vég. Vagy falakkal vesszük körül magunkat, fegyvert szerzünk és tartunk, és használjuk is majd, ha felsejlenek körülöttünk az állatok – vagy rendet csinálunk. Nagy és kérlelhetetlen rendet. Amelyben aztán már csak az állatok félnek, mert nem lesz többé megúszható semmi sem, és nem lesz könyörület. Sem késelőnek, sem erőszakolónak, sem apára és gyermekére lesből vadászónak. Majd ha lesz megint állam, rendőrség és nemzet. És lélek, ami összeköt. És ha majd nem legfelülről bűzlik és terjed szét az egész trágyadomb… Majd akkor… Majd ha nem lesz felmentés és magyarázat senkinek. Nem lesz összevissza beszéd és mentegetőzés, nem lesz hazudozás. Majd ha megint belenézünk egymás szemébe, ahogy férfiak között szokás.

Ha csak a romokon képes megteremni ez a rend, akkor a romokon. Mindegy már. Így nem lehet tovább élni. Így, állatok között. Ma már az is nagy álom, hogy soha többé nem félnek a tisztességes emberek. Hát merjünk nagyot álmodni. Vasszigorral és ököllel, ha kell. Mert vadásznak ránk. Mert vadállatok járják az éjszakát. Némelyiket ismerjük. Tudjuk kifélék, mifélék. Némelyiket pedig még nem.

Betelt a pohár, és szennyes hab csorog belőle kifelé. Nem érzitek, nem látjátok?

(P. S.: Istenem, szépen kérlek, nehogy úgy járjunk Tatárszentgyörggyel, Nagycséccsel és Péccsel, mint annak idején Mortimerrel, aki karddal szúrt át egy cigánygyereket a Moszkva téren. Mert ha úgy járunk, akkor nem lesz visszaút…)
Bayer Zsolt főmunkatárs

Gyurcsány újabb győzelme: Szili a száműzetést választja


Miközben az ország torkig van Gyurcsánnyal, a kormányával és a pártjával, maga a hőn utált vezér módszeresen építi birodalmát. A közeli MSZP-elnökválasztás előtt fontos győzelmet könyvelhet el: Szili Katalint sikerült rávenni, hogy vonuljon vissza Pécsre. Az MSZP igen kevés általános szimpátiának örvendő arca közül az egyik elmenekül az országos politikából.

Szili Katalint egyhangúlag, feltétel nélkül választotta kedden pécsi polgármesterjelöltjének az MSZP városi szervezetének küldöttértekezlete. Mint Kocsi László az éjszakába nyúlt pécsi MSZP-ülés végén bejelentette, „az MSZP pécsi szervezete támogatja mindazokat a célokat, amelyeket Szili Katalin megfogalmaz Pécs megújítása érdekében.”

Ezt nehéz másként értelmezni, mint a pécsi MSZP totális behódolását Szili előtt. Ebben benne lehet Gyurcsány Ferenc keze is, aki ezt a mézet ajánlotta föl a jelenleg legmagasabb közjogi méltóságban lévő szocialista politikusnak – és információink szerint a másik kezében botot tartott közben. (Valószínűleg suhogtatta is, mert Brüsszel azért kívánatosabb úti cél lehetne a Kossuth térről, mint Pécs. Tetejébe nemcsak EP-választások vannak, hanem nagyköveti posztokat is osztani készülnek mostanság…)

Az Országgyűlés elnöke a köztársasági elnök utáni legmagasabb közjogi méltóság, és Szili Katalin közmegítélés szerint nem töltötte be rosszul ezt a tisztséget. Ebből a székből pécsi polgármesternek jelentkezni: óriási bukás. Olyan bukás, amelynek egyszerűen nincsen „párton kívüli” magyarázata.

Mit nyerhet cserébe a házelnöki tisztségért Szili?

Egy időzített bombára ülhet. Pécs városa ugyanis elszúrta a 2010-es „Európa Kulturális Fővárosa” projekt minden elszúrható elemét. Azért szúrta el, mert a helyi MSZP veszekedős, békétlen, belháborús társaság. (Na ebben kap szabad kezet a „rendezésre” Kocsi László ígérete szerint.)

Csakhogy ha a helyi MSZP-t rendbe tudná is tenni, Szilinek ezzel nem oldódna meg semmilyen komoly gondja sem. Ugyanis bizonyos MSZP-seket nem fog tudni lecserélni a pécsi közgyűlésben, tehát valójában (részben morgó, de) leválthatatlan alakok élén kényszerül kormányozni egy várost (ami mégiscsak több, mint egy helyi pártszervezet).

Ráadásul Pécset az elmúlt években jelentős adósságokba verte a baloldali városvezetés, úgyhogy tág mozgástérről szó sem lehet.

Mindezek tetejébe még az sem biztos, hogy Szili Katalin megnyeri a polgármester-választást májusban.

Ami viszont a júniusi EP-választás főpróbája, és a kis vereségre is olyan szüksége van az MSZP-nek, mint egy falat kenyérre.

Végeredményben Gyurcsány Ferenc óriási győzelmet aratott.

1. Megszabadul Szilitől.
2. Ha Szili Pécsett győz, akkor az MSZP-nek lendületet ad az EP-választásra.
3. Ha Szili kicsit veszít, azzal gyengül a pozíciója, viszont „véráldozatával” Gyurcsányt erősíti.
4. Ha Szili nagyot veszít, akkor akár a házelnöki tisztségből is meneszthető.

Általában pedig intő jel mindez: ha így bánik Gyurcsány a pártja vezető – és népszerű! – figuráival, akkor mire lesz képes a nem MSZP-tagokkal a hatalom megőrzése érdekében?

Február 25.-e a kommunizmus áldozatainak szomorú, kegyeletes, ugyanakkor figyelmeztető emléknapja. 1947. februárjában – koncepciós vádak alapján – ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Majd többévi előzetes fogva tartás után a Szovjetunióba hurcolták, és 1952-ben 25 évi szabadságvesztésre ítélték.
A „Gulag” néven ismert kényszermunka-táborok keserveit megjárva, 1955-ben térhetett haza, de csak félév múlva szabadult. Bár ezután még képviselőként politikai szerepet is volt alkalma vállalni, az igazságtalan meghurcoltatás és fogság megpróbáltatásai következtében 1959-ben 51 évesen meghalt. Sorsa egyfajta típus-példája lett azoknak, akiket ma már a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

Kovács Béla példája és a doni katasztrófa úgy kapcsolódik össze, hogy a második világháború, benne a doni vesztes csata során fogságba került magyar hadifoglyok is százezres nagyságrendben kerültek a Gulag embertelen kényszermunka-táboraiba, s közülük sokan ott lelték halálukat. A „malenkij-robot” címen elhurcolt magyar civileknek pedig csak mintegy tíz százaléka maradt életben, s térhetett vissza otthonába. Ezek között jelentős számú nő, sőt fiatal nő is volt.

Az elmúlt évszázad ötvenes éveiben itthon Magyarországon is ezrek kerültek koncepciós vádak és perek alapján börtönbe, bitófára vagy kényszermunka-táborokba.
Az úgynevezett kitelepítetteket pedig minden indoklás és ítélet nélkül hurcolták el, s tartották, dolgoztatták embertelen körülmények között évekig a hortobágyi, és más e célra létesített telepeken. Ezeken a helyeken a gyermekek is együtt szenvedtek szüleikkel.
A letartóztatások, elhurcolások, kihallgatások módja (általában éjjel vagy hajnalban, az ágyból riasztották fel a soron következőket), a verések, a testi és lelki megaláztatások az emberi méltóságot sárba tiporták, s minden erkölcsi megfontolást nélkülöztek. A kínzások, az éhezés, fázás, a betegségek, továbbá a nehéz munka következtében sokan még fogságuk idején meghaltak, mások testileg-lelkileg megrokkantak, s akik még ma is életben vannak, azok többsége is élete végéig viseli e megpróbáltatások nyomait.
Ezután következtek még az 1956-os forradalom kivégzettei, bebörtönzöttei és a külföldre menekültek serege.

Az áldozatok között sokan voltak, akiket kifejezetten a hitükért üldöztek, s még többen, akik a nehézségeket Istenbe vetett hittel és bizodalommal voltak képesek elhordozni és túlélni. Ők voltak azok, akik rabtársaikat is erősítették, s táplálták bennük a reményt.

Az üldözések értelmi szerzői és kegyetlen végrehajtói kísértetiesen megvalósították a Pál apostol által idézett prófétai igéket:

„Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik; Isten félelmével nem törődnek.”
(Róma 3,12-18).

Emlékezzünk hát kegyelettel az elhunyt áldozatokra!

Áldjuk azoknak emlékét, akik Istenhez és nemzetünkhöz való hűségükkel és kitartásukkal példáink lettek a szenvedésben! Adjunk hálát azért, hogy mi ismerhetjük a békesség útját, törődhetünk az Isten félelmével, járhatunk az Úr Jézus Krisztus követésében, – s kérjük, hogy ez valóban így is legyen!

Tanulságul fogadjuk szívünkbe Urunk Jézus Krisztus Jézus három boldogság-ígéretét:

„Boldogok a szelídek,
mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik békét teremtenek,
mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek,
mert övék a mennyek országa.”

Áldozzunk néhány másodpercnyi imádságos csendet az elhunyt áldozatok emlékének!

Emlékezz - Február 25.



Mennyei Atyánk!
Hálát adunk az emlékezés lehetőségéért. Kérünk, áldd meg az elhunyt üldözöttek emlékezetét, s támogasd, erősítsd azokat, akik még életben vannak közülük. Könyörülj azokon, akik ma is háborúságot szenvednek az igazságért. Kérünk tisztítsd meg nemzetünket a bűnösöktől, akik még mindig uralkodni akarnak felettünk.
Köszönjük, hogy hihetünk Benned, mert egyszülött Fiad által megváltottál minket. Hálát adunk, hogy a te igazságodban élhetünk és munkálkodhatunk. Add, hogy Urunk Jézus Krisztus követésében járva, szelíden, de határozottan a békesség, és a megtisztulás munkálói lehessünk.
Ámen

FORRÁS: DUFT NAPLÓJA

Bayer Zsolt: Rémdráma-variációk
2009-02-24 06:31:53

Uramisten, most kezd csak összeállni a kép, most lesz az iszonyat teljes, és olyan nagyon-nagyon magyar.

Igen, még mindig Veszprémről van szó. Írják a lapok, az internetes portálok, hogy azon a végzetes éjszakán több rendőr is jelen volt a szórakozóhelyen. Több rendőr és egy bírónő.

Nézzük először a bírónőt.

Nem értem, egy bírónő jelenléte mennyiben érdekes ebben a rémálomban. Ott volt egy bírónő – na és? Azt talán senki sem gondolja komolyan ebben az elmebeteg, lezüllött, élhetetlen országban sem, hogy egy bírónőnek kellett volna hirtelen talárt rántania, és az ölni készülő cigányhorda elé vetnie magát. Úgyhogy a bírónőt talán hagyjuk is.

De itt vannak (ott voltak!) ezek a rendőrök. Ez ügyben kétféle hír is kering a köztudatban. Az egyik változat szerint egyenruhás rendőrök is voltak a bárban, de amikor megérkeztek az állatok, egész egyszerűen elküldték az útban lévő zsarukat.

Ez olyannyira abszurd, hogy csak és kizárólag Magyarországon hihető el. De minálunk tökéletesen. Többek között ettől és ezért vagyunk élhetetlen hely. Igen, sajnos, bármelyikünk látja lelki szemeivel a történéseket: bejönnek az állatok, tizenöt-húsz verekedni, ölni kész kan, s a jelen lévő rendőröket még csak nem is erőszakosan, hanem szép szóval megkérik, ugyan, menjenek már kicsit másfelé, mert itt most nincsen rájuk szükség. Úgy beszélnek a jelen lévő egyenruhásokkal, mint régi ismerősökkel, hogy ne mondjam, cimborákkal. Összemosolyognak, kezet fognak, lapogatják egymás hátát – hiszen nem ez az első találkozás, nem ez az első eset. S ugyan ki tudja bizonyítani, vajon nem kaptak-e a rendőrök rendszeresen némi kis fizetéskiegészítést az állatoktól? Ki tudja! Nem tudja senki sem. Csak el tudjuk képzelni. S ez az iszonyat maga!

Így szól tehát az egyik verzió. Hihető, tragikus, magyar verzió. A másik változat szerint egyenruhások nem voltak jelen, viszont ott volt jó sok civilbe öltözött rendőr, akik szórakoztak vagy éppen biztonsági emberként vigyázták a bár rendjét.

Ez is a mi történetünk ám, velejéig magyar, az elmúlt hat év végkifejlete.

Tehát ott vannak a rendőrök, csak civilben. Vagy táncolnak és piálnak, vagy "fenntartják a rendet"! Annyira mindegy. Ott vannak. És akkor beözönlik az állathorda. Egy rakás kigyúrt, kopasz, verni, ölni kész cigány.

Mit csinálnak attól a pillanattól fogva a mi derék rendőreink?

Elképzeléseim szerint legalább kétféle dolgot is csinálnak: vagy pacsiznak, vigyorognak, hátat lapogatnak az állatokkal, hiszen olyan régóta ismerik egymást, olyan jó cimborák, így civilben, s annyi jó szolgálatot tettek már egymásnak, hogy talán még titkos kézfogásuk is van őnekik. Vagy pedig lapítanak. Lapítanak, kussolnak, s amikor az állatok verni, ölni kezdenek, akkor elsőként tűnnek, takarodnak, menekülnek el, mint az igazi mocskos patkányok.

Az állatok meg szabadon ölnek. Biztosan, hatékonyan, precízen, késeket forgatva a sebekben. Aztán a társak veszik hátukra a sérülteket, a haldoklókat, és futnak velük a kórházba. A társak hajolnak le a földön fekvőkhöz, közben az állatok fejbe rúgják őket. A civil ruhás rendőrök pedig már nincsenek sehol. Már elmentek. Nem "helyezték magukat szolgálatba".

Ez ma Magyarország. S tegyük hozzá bátran, ha bármelyikünk akkor éjjel, ott a bárban a rendszert vagy Gyurcsányt szidta volna, lett volna ott rendőr, ki azonmód szolgálatba helyezi magát. Mert hát mindent azért mégsem lehet, kérem, tessék kulturáltan szórakozni!

Elviselhetetlen az összes lehetséges változat, és az összes igaz lehet, egyszerre is, külön-külön is. Elviselhetetlen országban élünk. Akinek pedig nem elég ennyi bizonyíték, gondolja csak végig a kiskunlacházai gyerekgyilkosság ügyét. Ahogy nagy pofával, összevissza hazudozva oktattak ki minket a rendőri vezetők arról, hogy miért is nincs nyomravezetői díj; mert annyi a nyom, hogy mindjárt megvan az az állat, aki ezt tette. Három hónap telt el. Az állat nincsen meg – viszont a mi rendőrségünk most előáll a tízmilliós vérdíjjal.

Pfuj, mennyire silány, mennyire undorító, mennyire aljas!

Remélem, nincsen már hátra összesen három hónapotok!

magyarhirlap.hu

Bogár: Az önvédelem minden eszköze megengedett!
Új alku híján megsemmisülhet Magyarország?
2009. február 24. 08:19


Lippai Roland
Az élet veszélyeztetésének van egy olyan pontja, amikor a jogos önvédelem minden eszköze megengedhető – jelentette ki Bogár László az MNO-nak. A professzor úgy látja, a magyar nemzet végveszélyben van, a Reformszövetség pedig teljesen behódol a globális tőkének és helyi kollaboránsainak, amikor a nemzet történelmének legsötétebb fordulópontjához érkezett. A nemzetállam totális szétverése, a kamat- és profitszivattyú magasabb fokozatba kapcsolása és zűrös társadalmi helyzet jellemzi mindennapjainkat. Bogár szerint a pénzhatalom élősködő struktúrája kivégzés helyett életben tartja a gazdaállatot, hogy hozzájusson a pénzéhez. Interjúnkban úgy fogalmaz: a következő kormánynak új alkut kell kötnie ezzel a hatalommal, mert a jelenlegi végzetesen rossz, s Magyarország megsemmisüléséhez vezet.

– A Reformszövetség az elmúlt héten számos olyan javaslattal állt elő a magyar gazdaság helyzetének „megoldása" érdekében, amely nagyban korrelál a Gyurcsány által a parlament tavaszi ülésszakának első ülésén előadott szöveggel; elég erősen érződik a neoliberalizmus szaga is a javaslatokon. Adott esetben a többi intézkedés mellett úgy is meg lehetne spórolni vagy ezermilliárd forintot, hogy az állami kiadásokat a jelenlegi szinten befagyasztanák négy évre, állítják a Reformszövetségben. Lehetett-e valakinek akárcsak reménye is arra, hogy a Reformszövetség valamelyest társadalombarátabb megoldási javaslatokkal áll elő? Ha ezek a javaslatok megvalósulnak, az egyszerű ember megkérdezheti: akkor dögöljünk meg?
– A Reformszövetség összetételét vizsgálva azt látjuk, hogy a kezdeményezők a legnagyobb tőkestruktúrák. Hiszen a Reformszövetség egyik vezéralakja az ország leggazdagabb embere – tehát ebből a szempontból semmilyen illúziónk nem lehet, hiszen a leghatalmasabb tőkestruktúrák a saját érdekeiket próbálják meg érvényesíteni, így ez történik ebben a folyamatban is. Ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának is, emlékezhetünk a régi mondásra, s most is az a szlogen, hogy ami „jó nekünk, a legnagyobb tőkestruktúráknak, az jó Magyarországnak is”. Ahogy ez nem volt igaz a GM esetében sem, úgy Magyarországgal kapcsolatban sem az.

Bibó szavaival élve, ha egy társadalom a hazugságok zsákutcájába beleszorul, akkor ez az elit erkölcsi és értelmi lezülléséhez vezet. E romláshoz a jelenlegi uralkodó elit egésze asszisztál, ugyanis ritkán szokott előfordulni, hogy az Akadémia jelenlegi és volt elnökei, s a mainstream világban elismert kutatók, illetve olyan személyek, akik jobb és baloldali kormányban is tisztséget viseltek, egy ilyen folyamatban egyszerre szerepet vállaljanak. Ez a nemzettel szembeni „nagykoalíció” azért is igazán megrendítő, mert ez azt jelezi: a magyar értelmiségi elit ezen az értelmi-erkölcsi lepusztulási lejtőn rendkívül mélyre jutott.

Az elitnek tízezer év óta az a feladata, hogy védje meg és gyarapítsa a felelősségükre bízott nemzettestet, észben és erényben dús legyen. Vagyis ismerje fel a valós viszonyokat, legyen érvényes tudása arról a világról, amelyben élünk. Legyen erkölcsi tartása, bátorsága és becsületessége ahhoz, hogy az adott közösség alapvető stratégiai érdekeit érvényesítse. Jelenleg ennek pontosan a fordítottjával állunk szemben. Ez az elit a Reformszövetségben most teljes mértékben behódol a magyar társadalom számára az elmúlt húsz évben óriási pusztulást – így a jelenlegi válságot is – hozó globális tőkének és helyi képviselőinek, tehát magára hagyja nemzetét történelmének egyik veszélyes és kritikus fordulópontján.

– Ez a konkrét javaslatokban hogyan érhető tetten?
– Radikális kísérlet történik a nemzetállam maradékénak is a szétverésére, hiszen a globális tőkestruktúráknak a nemzetállam van a leginkább az útjában. A „liberalizálj, deregulálj és privatizálj” parancsa az elmúlt húsz év során azt célozta meg, hogy minél rövidebb idő alatt szétverjék a nemzetállamot. Az persze mulatságos, hogy a jelenleg bajban lévő globális tőke érdekes módon mégis az általa elpusztításra ítélt államtól – vagyis ezen keresztül mindannyiunktól – várja a segítséget. Erre mondja Joseph Stiglitz: amikor nyereség áll elő, az magántulajdon és privatizálni, a veszteséget pedig államosítani kell, s áthárítani a kifosztott többségre. A nemzetállam szétverésére irányuló törekvés pontosan tetten érhető, nagyon nehéz szavakkal minősíteni azt a felelőtlenséget és cinizmust, amellyel ebben a helyzetben nem hogy megerősítenék a nemzetállamot, hanem inkább annak szétverésével gondolják el a kiutat ebből a válságból. Ami persze az elemi logika szintjén is képtelenség.

– Megy a bűvészkedés a jövedelmi átalakításokkal kapcsolatban is.
– Csak egyetlen fontos mozzanatot emeljünk ki. Azt mondják, hogy a munkára rakódó terheket akarják mérsékelni. Nagy különbség van azonban a havi bruttó 70 ezer forintot keresők személyi jövedelemadójának, illetve a tőkét (például a multikat) terhelő járulékok csökkentése között, ám ez elmosódik a javaslatban. A legnagyobb szabású beavatkozás az, hogy a kormány 5 százalékpontos javaslatával szemben a Reformszövetség 10 százalékpontos csökkentést javasolt a tőkét terhelő nyugdíj- és egészségügyi járulékban. Ez azonban közvetlenül reálbércsökkenést eredményez, ugyanis amit a tőke fizet be a nyugdíj és az egészségügyi számlára, az a reálbér része. A félrevezetett munkavállaló erről nem tud semmit, emiatt nem is tud tiltakozni. Úgy adják el neki, mintha itt a tőke terheit csökkentenék, ami őt egyáltalán nem érinti. Ez látszólag igaz is, de a tőke ezt közvetlenül fizeti be az államnak: főként ebből lesz nyugdíj és egészségügyi ellátás. Ha ezt 10 százalékponttal csökkentik, akkor ennyivel csökkentik a reálbért is. Igaz, ezt nem kapná kézhez a dolgozó egyébként sem, hanem a leendő nyugdíjára és egészségügyi ellátásra menne, de mégis csak őt szolgálná.

Ezért javasoltuk korábban a nagybruttó bért. Vagyis az egész összeget, a munkáltatói járulékkal együtt kapja meg a munkavállaló, hogy lássa, ő fizeti be ebből az állam részére a nyugdíjra és az egészségügyre szánt pénzeket. Akkor nem lehetne eljátszani ezt a trükköt, amit most művelnek, mert akkor a munkavállaló látná, hogy ezt a nagybruttó bérét akarják most 10 százalékkal csökkenteni. Rövid időn belül – mivel most ezek a pénzek majd nem érkeznek be – a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás radikális lerontása következik be, akár 3000 forintos vizitdíjjal is számolhatunk, mondjuk 5 éven belül. Ezzel az eszközzel évente akár ezermilliárdos összeget szivattyúzhatnak át a munkavállalóktól a tőketulajdonosok felé.

– Egyre több hang szól arról, hogy államcsőd fenyegeti Magyarországot. Van ennek reális lehetősége? Mit is jelent ez, illetve ha fizetésképtelenné válik egy ország? Az IMF-hitellel valamennyire sikerült kibélelni a magyar állami kasszát, hogy tudjuk fizetni a korábban felvett hitelek kamatait, ám ha ez a pénz elfogy, mi történik?
– A társadalom-lélektan régóta ismeri az önteljesítő jóslat fogalmát. Eszerint ha valamiről nagyon sokat beszélünk és szinte már realitásként benne van a közbeszédben, akkor – bármilyen különösen hangozzék is – ettől rohamosan növekszik a valószínűsége annak, hogy az adott esemény bekövetkezik. Ezen a téren egy kis kijózanodást javasolnék. Az a hisztéria, ami láthatólag mesterségesen is gerjesztett, növeli a valószínűségét annak, hogy bekövetkezhet a csőd.

Azért gondolom ezt, mert Londonban máris vannak olyan brókerkörök, akik szeptemberre 550 forintos euróra fogadnak. Most megveszik 300 forintért, 550-ért eladják, így a nyereség igen tetemes. Ez meglehetősen erős motiváció ahhoz, hogy mindent megtegyenek a számukra kedvező folyamatok érdekében. Jellemző a világunkra, hogy megengedi ilyen pusztító erők működését, vagyis hogy lehet fogadni arra, hogy bedől a magyar állam, függetlenül attól, hogy ennek milyen iszonyatos szenvedés lesz a következménye. Ez is jelzi, a világ egésze megérett a pusztulásra; egy olyan létmód, ahol teljesen elfogadott és bevett dolog, hogy ilyen embertelen folyamatokat lehet cinikusan elősegíteni és azokhoz asszisztálni, az megérdemli a sorsát. Itt nem kell összeesküvés-elmélet, hogy feltételezzük: ezek az erők igyekeznek megtenni mindent annak érdekében, hogy ez a csőd bekövetkezzen. Ha meg akarjuk védeni magunkat, akkor ezt is tudatosítani kellene. Beszélni lehet és kell is róla, de nem ilyen hisztérikusan. Mert így mi magunk járulunk hozzá önmagunk kivégzéséhez.

A magyar állam valójában már közel két évtizede csődben van, mert kötelezettségeinek állománya sokszorosan meghaladja vagyonának teljes összegét. Ennek a megrendítő ténynek a felszínre kerülése azonban eddig nem állt érdekében a minket függésben tartó globális pénzhatalmi rendszernek. Technikailag viszont az államcsőd azért kizárt, mert éppen azt célozza az IMF-hitel, hogy ez ne történjen meg. Maga a csőd az a pillanat, amikor az állam bejelenti, hogy fizetésképtelen, vagyis nem tudja a törlesztéseket, a kamatokat fizetni, nem tud eleget tenni az adósságtörlesztési kötelezettségeinek. Ez egyelőre nem áll fenn; egyrészt a gigantikus hitel, másrészt az MNB elégséges devizatartalékai miatt. Most még minden feltétel adott ahhoz, hogy fizessük a törlesztéseket. Igaz, ez a hitel része annak a pénzhatalmi mozgásnak, ami a védelmi pénzek szedéséhez hasonlítható. Egyrészt ráijesztenek az országra, hogy bedől, majd jönnek a „verőlegények” és azt mondják, ha fizetsz védelmi díjat, akkor megkegyelmezünk neked. Ez egy sötét és szemfényvesztő pénzhatalmi játszma. Ám ennek a hitelnek és a mögötte álló struktúráknak nem az a célja, hogy kivégezze Magyarországot, hanem a további kizsigerelésére játszik, és ehhez életben kell tartania minket. Ez egy élősködő rendszer, amelyik életben tartja a gazdaállatot, s minimális mértékben visszaenged az elrabolt erőforrásokból is. Természetesen kamatra adja azt is.

Egyébként minden jel azt mutatja: hosszú távon ezek az adósságok visszafizethetetlenek, hiszen gyorsabban növekednek, mint ahogy törleszteni lehet azokat. Valójában már vissza is fizettük e kölcsönöket, többszörösen is, és most már egy végtelenített kamatszivattyúként működik az egész.

– Milyen lehetőségei lesznek majd ebben a helyzetben egy új kormánynak?
– Ebben a logikában az új kormánynak semmilyen mozgástere nincsen. Egyetlen lehetősége – ha nem akar féléven belül katasztrofális, polgárháborús körülmények között megbukni –, hogy azonnal tárgyalást kezdeményez ezekkel a pénzhatalmi erőkkel. Vagyis ha volt washingtoni konszenzus – ami éppen most bukik meg –, legyen egy „budapesti konszenzus” is, amelyik az mondja, hogy újra kell tárgyalni a korábbi megállapodásokat, mert ez egy végzetesen rossz alku, ami Magyarország teljes megsemmisüléséhez vezet.

– Ám ezek a struktúrák, vagy hatalmi pénzcentrumok nem arról híresek, hogy „új alkukat” kötnének, főleg ha ekkora pénzekről van szó, s ráadásul úgyis hozzájutnak a pénzükhöz.
– Kétségtelen, hogy egyelőre nem mutatnak erre hajlandóságot. De Argentína esetében sem voltak rá hajlandók, amíg a pusztító következmények nem tették számukra is világossá, hogy nekik is lehet jó üzlet, ha mégis csak tárgyalásokba bocsátkoznak. Ha nem tárgyalnak és továbbra is ilyen erővel szívják ki az erőforrásokat, akkor ezek az országok összeomlanak, így teljesen elveszíthetik a biztos lehetőséget, amit részben az adósságszolgálat, részben pedig az itt tevékenykedő multik profitja jelent. Üzleti ajánlatot lehetne nekik tenni, hiszen a két szivattyún keresztül általuk kiszívott, jelenleg körülbelül évi 15 milliárd dollárt teljesen elveszíthetik, ha az ország összeomlik, anarchiába süllyed.

– Ha a következő kormány ilyen nehéz helyzetbe kerülhet, akkor adott esetben a nem is olyan régen alakult Magyar Nemzetstratégia Egyesület mit tehet hozzá ennek a súlyos társadalmi-gazdasági helyzetnek a megoldásához? Megjelent egy kötet is, amelyben tanulmányok foglalkoznak a magyar társadalom gazdasági-társadalmi-lelki problémáival. Nyilván a „motorok” még nem indulhattak be igazán, de mégis, milyen feladatokat szánnak maguknak, hogyan s miképpen tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar társadalom megálljon azon a lejtőn, amin halad?
– Mi azokat az értelmiségieket próbáltuk együttműködésre kérni ebben a szerveződésben, akik komolyan, becsületesen és lelkiismeretesen próbálnak szembenézni az ország helyzetével, ellentétben azokkal, akiket már a Reformszövetség kapcsán megemlítettem. Úgy érezzük: a magyar társadalom régóta zajló lepusztulását éppen ennek az elitnek az erkölcsi és értelmi állapota okozta, okozza. Mi először ezt szeretnénk megállítani, majd felszínre hozni a törekvéseit a magyar értelmiség azon részének, amely átérzi ezt a felelősséget. Megmutatni: igenis még van ész és erény, van használható tudás, s használható erkölcsi erő ahhoz, hogy megfordítsuk az ország haladási irányát. Alapvető célunk, hogy kendőzetlen nyíltsággal elbeszélhetővé tegyük azt, amiben élünk, ezt követően pedig a szó szoros értelmében mindenkit párbeszédre hívunk. Mert például az államcsőd vagy a mindent elsöprő válság nem tesz majd különbséget jobb- és baloldali ember között. Fel kell ismerni azt is, hogy a hamis törésvonalak – amelyek eddig eredményesen állították szembe egymással az egyaránt kifosztott két tömböt – fenntartása most már életveszélyes.

Tehát először az elbeszélés, majd a megbeszélhetőség elősegítése a cél, hogy újra egyesüljön a nemzet. A többségnek fel kell ismernie, miféle erők és milyen irányba próbálják lökni, s közösen szembe kell fordulnia ezekkel az erőkkel. Meg kell védenie magát, majd meg kell próbálnia gyarapítani a nemzet anyagi és szimbolikus forrásait is.

– Nem túlságosan optimista alapállás ez? Az elbeszélhetőséggel általában az a probléma: ha valaki a mainstreamtől eltérő gondolatokat mond ki és olyan fogalmakat használ, az tőkeellenes vagy éppen rasszista, de lehet múltba forduló is a vádak szerint. S mivel folyamatosan nyomás alatt állnak az Ön által említett értelmiségiek, így a megbeszélhetőség lehetősége is kizártnak tűnik. Akkor hogyan lépünk közösen a megoldások felé?
– Én is belátom, hogy ez ma szinte véghezvihetetlen feladatnak látszik, akár naivnak és utópisztikusnak is tűnhet, de én erre azt mondom: ennél csak az gondolkodik naivabban vagy utópisztikusabban, aki azt hiszi, az elbeszélhetőség és a megbeszélhetőség nélkül is van kiút ebből a válságörvényből. A megbélyegzés a hatalom részéről mindig is természetes. Legutóbb rám is leninista bélyeget sütöttek, máskor meg fasisztának neveznek. Azt hiszem, csak egyetlen alku létezik minden becsületesen élni akaró ember számára, vagyis az az alku, amit önmagával, önmaga becsületével köt. A nemzetstratégia-szövetséghez csatlakozott értelmiségiek pontosan ezt szeretnék vállalni, még ha tudatában is vannak az elképesztő nehézségeknek. De azt hiszem, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol nem lehet nem cselekedni. Nem az a kérdés, hogy „mi mennyire reménytelen”.

Az élet veszélyeztetésének van egy olyan pontja, ahol a jogos önvédelem minden eszköze megengedhető. A magyar nemzet végveszélyben van, és bármilyen eszköz felhasználható a túlélés érdekében.

A történelmi felelősök névsora (katt a címre)



Az Országgyűlés tegnap leváltotta a népet. 205 képviselő ellene szavazott annak a népi kezdeményezésnek, amely mögött nem állt rivális politikai párt, és amely minden közvélemény-kutatás szerint élvezi a lakosság elsöprő többségének támogatását.

A népi kezdeményezés a következőt tette az Országgyűlés asztalára:

Kezdeményezzük, hogy a 2006-ban megválasztott Országgyűlés kimondja a feloszlását."

Ez a tömör mondat vitán felül megegyezik a lakosság elsöprő többségének igényével.

Ez a lépés, a feloszlatás előfeltétele minden valóságos, igazi, eredményes reformfolyamatnak. Ezzel minden országgyűlési képviselő tisztában van, ugyanis a kezdeményezést elutasító képviselők közül az SZDSZ-esek a kormány ellenzékét alkotják (papíron), az MSZP-sek nagy többsége pedig naponta lobbizik a kormány "reformjavaslatainak" megváltoztatásáért.

A népi kezdeményezés elsöprő választói támogatottságát a vitában sem kérdőjelezték meg. Az elutasító MSZP és SZDSZ arra hivatkozott, hogy az új választás a jelen helyzetben kormányozhatatlanná tenné az országot. Ez az érv vajon jövőre mire jogosítja föl majd őket?

A történelmi hűség kedvéért alább prezentáljuk olvasóinknak azok hivatalos névsorát, akik tegnap semmibe vették a népakaratot.

:):):)

Hess!
Gyurcsány Ferenc mondta, miután, bejelentette legújabb válságcsomagját: "A magyar főrendek 1741-es, Mária Teréziának tett nyilatkozatukban a pozsonyi országgyűlésen életüket és vérüket ajánlották fel, a nyugdíjasok most ennél is többet tettek, azt mondták, felajánlják életüket és vérüket, és ha kell, akkor zabot is fognak hozni." Vagyis amíg a nemesek annak idején "csak" az életüket ajánlották fel a királynőnek, addig a nyugdíjasok anyagi áldozatot is hoznak a király… hm… Gyurcsányért.

Hogy miért éppen a zab jutott eszébe a kormányfőnek? Talán mert ő is jól tudja: a nyugdíjasok zabosak. A történet szépséghibája, hogy a nagypapák önkéntes felajánlásáról a kormányfő egyik embere, Korózs Lajos szociális államtitkár mint az idősügyi tanács titkára tájékoztatta a közt, azt állítván: a nyugdíjasszervezetek egybehangzóan támogatták a 65 évre való korhatáremelést, de a 13. havi nyugdíj jövőjéről és a nyugdíjszámítás módjának változtatásáról még egyeztetnének.

Úgy tűnik, már megint az őszödi szindrómával állunk szemben, vagyis nem állapodtak meg semmiben – az pedig, hogy a már nyugdíjba vonultak miként vélekednek a korhatár felemeléséről, érdektelen. Arról a nyugdíj előtt állókkal, az egyre zabosabb adófizető polgárokkal illene egyeztetni – legalábbis egy demokráciában.

"Épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani" – e lesújtó szavakkal summázta véleményét Békesi László, a szocialista Horn-kormány egykori pénzügyminisztere a legújabb Gyurcsány-programról. Békesi szerint nyilvánvaló butaság, hogy amikor a csőd már a nyakunkon van, a válságcsomag a következő kormányciklusokra szóló intézkedéseket tartalmaz: értékalapú ingatlanadó 2014-től, nyugdíjkorhatár-emelés 2016-tól.

A maszatoló adóátrendezésből álló program, amelyet két hónappal a költségvetés elfogadása után ötölt ki a kormányfő, és amelyet az adóév kellős közepén akar bevezetni, liberális közgazdászok szerint se jó semmire, az állami kiadást nem csökkenti, a gazdaságot nem élénkíti; és nem ez a legsürgetőbb, most inkább az államcsőd elkerülésére kellene sürgős intézkedéseket tenni – ezt mondták egybehangzóan egy minapi konferencián. Ehhez teszik hozzá ellenzéki oldalról: már megint a gyermekeket nevelő családok terheit növelné a kormány.

Csak reménykedhetünk, hogy legkésőbb 2010-ben demokratikus választások lesznek Magyarországon, és meg sem fordul Gyurcsány fejében, hogy a világválság elmélyülésére való tekintettel – vagy még rosszabb esetben "váratlanul" kirobbanó etnikai zavargások okán – rendkívüli állapotot hirdettessen ki a köztársasági elnökkel, és erre hivatkozva elhalasszák a választást. Nem lehet kizárni ezt a lehetőséget sem, hiszen ha nem lenne ott ez a forgatókönyv Gyurcsány titkos tervei között, akkor miért is kellene most az IMF-nek tetsző, ám csupán 2014-ben, avagy 2016-ban bevezetendő reformcsomagokat megszavaztatni ezzel az Országgyűléssel.

Az SZDSZ által csütörtökön megrendezett liberális gazdasági konferencián mindenki egyetértett abban, hogy Gyurcsány válságprogramja túl későn jött, és túl kevés. Ráadásul még ha lenne is valamiféle pozitív hatása a gazdasági folyamatokra, ma már szinte képtelenség véghezvinni. Ennek legfőbb okát Csaba László professzor fogalmazta meg egy rádióműsorban: "Ha valakinek 49 programja volt, és mindegyik élt két hetet, akkor annak nincs hitele." A legfőbb gondunk tehát az, hogy hiteltelenné vált a kormányfő és vele együtt a kormány is. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi pénzügyeket jól ismerő Soros György szerint "a világ pénzügyi rendszere lényegében széthullott, és nem remélhető megoldás a közeljövőben a válságra". Gyurcsány eközben biztos abban, hogy a szocialista és a kilóra megvett kóbor szavazatok segítségével elfogadják a parlamentben a "válságcsomagját", mert hogy szerinte legalábbis "Londontól Brüsszelig" elismerik a javaslat pozitívumait. Nagy kár, hogy csak Budapesten nem értékelik megfelelően a kormányfő legújabb ötletrohamait. Az államadósság külső finanszírozásában "a két lábon járó kockázati felár" Gyurcsány még mindig azt szajkózza: "a kormányváltás nem oldaná meg a válságot". Kérdés, akad-e még valaki Gyurcsány vazallusain kívül széles e hazában, akit érdekel, mit gondol a társadalmi támogatottságát és a befektetők bizalmát elveszített miniszterelnök a kormányzásról, a válságból kivezető utakról vagy éppen a szerinte "ordas eszmékkel szövetkező" ellenzékről.

Ma tüntetés lesz az önfeloszlató szavazás idején a Parlament előtt. Mindenki, aki zabos, vihetne egy marék zabot, odaszórva a műveleti térre, tán ki lehetne csalogatni a vörös vércséket az Országház padlásteréből meg az ülésteremből is. És csak annyit kellene a tömegnek kiáltania, hogy: hess!
Torkos Matild, főmunkatárs

Bayer Zsolt:
Mezsgyéből palló
Álláspont
Mottó:

"Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli."

(József Attila)

Igen-igen, nagyon kellene vigyázni ám ezzel, mert nagyon vékony a mezsgye, ami elválasztja a demagógiát a gondolattól. Nagyon kellene vigyázni minden más esetben vagy egy másik országban. De minekünk már nem kell vigyáznunk. Minekünk széles, erős, megbízható pallót ácsoltak a vékony mezsgye helyére ezek a megátalkodott gazemberek. Hat éve ácsolják. Készen van immár. S majd dolgunk lesz ez is: elbontani.

Igen-igen, az operabálról lesz most szó.

Olyan volt ez a mi operabálunk, mint Poe mester víziója A vörös halál álarcában… (Ó, milyen találó, mennyire élő ez is: A vörös halál álarca…) Igen-igen, amikor pestisjárvány idején a gazdagok bezárkóznak egy kastélyba, s bált rendeznek, hogy múlassák az időt. Mert azt hiszik, ők elbújhatnak a pestis elől. A halál elől. Nem bújhat el senki sem. Van, ahol tudják ezt. A bécsi operabálon az idén nem jelentek meg vezető osztrák politikusok. Lemondták a részvételt. Érezték, hogy most nem lehet. Pedig hát hol van az ő bajuk a miénktől, s hol az ő bűnük ezekéhez képest!

A lett kormány pedig lemondott. Vállalta a felelősséget az összeomlásért – pedig huszada csak a lett kormány felelőssége, mint ezé. Mégis ment. A lelkiismerete nem engedte tovább regnálni. Jóérzés és lelkiismeret. Már pult alól sem kaphatók.

Idehaza vörös halál álarca van, odabent, az operabálon.

Kint pedig az iszonyodó kis szegények. Idehaza már az is iszonyodó kis szegény, aki nem az. S aki még nem tud róla, csak érzi. Négyszázezer magyar család például, amelyek tagjai rémülten nézik naponta a forint árfolyamát, és számolgatják, mikor jön el a vég, amikor már nem tudják fizetni a törlesztést. Igen, Ady hogy is írta? "Siratják a semmit, a másét, / – A gróf tán épp agarász – / Érzik titkon, hogy az övék / E bús élet s a kalász."

Mondják, új reformkorra lenne szükség. Lehet, sőt, biztos is talán. De arra is szükség van ám, hogy lássuk: itt a nyakunkon a régi nyomor. S a vörös grófok odabent az operabálon pezsgőbe ölik kedvüket. Tönkretettek, elraboltak mindent. Csúfot űznek álmainkból, amorális röhejt faragtak a rendszerváltásból. A csillagot is lehazudják, s egy elmebeteg magabiztosságával hiszik, hogy megtehetik. Hogy erősek, hogy megdönthetetlenek, hogy elzavarhatatlanok. S hogy örökölt örök jussuk mindez.

Végtelen nagy, végtelen sivár, végtelen lehangoló lesz az összeomlás. Mindannyiunké. Mert minden össze fog omlani. De mi majd elkezdjük újra. Mint mindig. Másképpen s erősebben. S ők szűkölni fognak. Soha ennyire nem érdemelte meg egy politikusi gárda, hogy rettegés legyen az osztályrésze. Ezért ülnek tort a romok felett. Ezért a bál, s benne a vörös halál álarca. Még táncolnak. Még csillognak a gyémántok, előkelőek a mosolyok. De a széles, erős palló már megácsoltatott, s azon bátran átkelhetünk mindannyian – azok is, akik hittek nekik, s mi, akik soha. Mert odaát, a túlparton vár az egymásra találás – nélkülük. Az élet vár odaát, s a remény. Nincsen már sok idő, barátaim…

Ma szavaz a parlament. Gyertek, legyünk ott mi is! Lássák, nem az ő ügyük, hanem mindannyiunké. Lássák, hogy még vagyunk. S mi maradunk is. És rettegjenek. Van miért. Ha volt értelme valaha, akkor most van: a jövő elkezdődött. Pokoli lesz felépíteni. De legalább jövő lesz. "Ami van, széthull darabokra…"

S tényleg, csak egy pillanatra képzeljétek el: mit gondolna ezekről József Attila!
Bayer Zsolt

Megdöbbentő szóbeszédek a veszprémi gyilkosság körül


A stop.hu hírportál friss írása egybecseng a Gondola információival: a rendőrség „sajátos” kapcsolatban állhatott a sajtóban Sztojka-bandának nevezett társasággal. Ennek a csoportnak hivatalosan még a létezését is tagadja mind a Somogy, mind a Fejér megyei rendőrség. Viszont a veszprémiek érdekes magyarázatokat beszélnek egymás közt.
A stop.hu információi szerint a gyilkosság éjszakáján, még Cozma megölése előtt egy rendőrjárőr benézett a Patrióta bárba, de őket Sztojkáék elzavarták. A megdöbbentő értesülést a veszprémi rendőrség cáfolta, viszont több szemtanú is megerősítette.

Ezt a régebbi hírt most azzal egészítette ki a Stop, hogy Sztojkáékkal volt egy szolgálaton kívüli rendőr is. Kilétéről azonban a Stopnak nem sikerült többet megtudnia.

Más, rendőrségi források ugyanakkor a Népszabadságnak megerősítették, hogy a Cozma-gyilkosság ügyében eljáró nyomozók több rendőrt is kihallgattak tanúként. Különböző lapértesülések több – eltérő számú – rendőr (továbbá egy bírónő) jelenlétéről számolnak be a bárban a gyilkosság idején. Egyelőre nem tudni, hogy a rendőrök milyen minőségben voltak jelen.

A Stop információja szerint közismert tény, hogy rendőrök – másodállásban, szolgálaton kívül – biztonsági őrként, „kidobóként” is dolgoznak bárokban. Ha ez így van, akkor viszont az a sajátos helyzet áll elő, hogy rendőrök akarva-akaratlanul egy bűnözői csoport szolgálatában állhatnak, mivel a szórakozóhelyek jelentős része különböző csoportok érdekkörébe tartozik. A rendőrök ilyen fajta „szabadidős pénzkeresetét” az országos főkapitány rendelete egyébként általában nem engedélyezi, kivétel lehet – egyedi elbírálás esetén – ha a feljebbvalója ezt mégis jóváhagyja. A törvény egyébként kötelezi a szabadidős rendőröket, hogy szükség esetén azonnal helyezzék magukat szolgálatba. Egy késelés vélhetőleg ebbe a kategóriába tartozik.

A Gondola értesülése szerint Veszprémben azt suttogják, Sztojkáék egy olyan emberrel akartak végezni a Patrióta bárban, aki a rendőrségnek is a bögyében volt, sőt egyesek ezt kiegészítik azzal, hogy az illető erőszakos bűncselekmények sorozatát követte már el, de valahányszor beviszik a rendőrök, néhány óra múltán ki kényszerülnek engedni – ugyanis állítólag „igen magas helyen” is vannak pártfogói az illetőnek.

Értesülésünk szerint a veszprémiek úgy vélik, hogy Sztojkáékat – hogy is mondjuk? – nem feltétlenül akarták azonnal lekapcsolni a rendőrök, mert állítólag mindannyian (Sztojkáék is, a rendőrök is) abban a téves feltevésben volta, hogy a bárban a Sztojka-társaság ezzel a közveszélyes fickóval került verekedésbe.

A veszprémi pletyka szerint az ártatlan kézilabdázók, köztük szegény Marian Cosma, csupán rosszkor voltak rossz helyen.

Mindenesetre a Raffaelék ausztriai elfogatása körüli ellentmondásos rendőri ügyintézés tápot ad a gyanúnak, hogy a rendőrségen nincs minden rendben a Sztojka-csoport körül.

Óriási bravúr a BL-ben

Óriási veszprémi bravúr a férfi kézilabda Bajnokok Ligájában. Mocsai Lajos együttese idegenben hat góllal, 30-24-re nyert a francia Montpellier ellen. A Veszprém továbbra is vezeti csoportját, és győzelmével nagy lépést tett a negyeddöntőbe jutás felé.

Tom Lantos alapitvány


Amerikában élő olvasónkat mélységesen felháborította a magyar kormány 3 milliárd forintos támogatása a Tom Lantos nevét viselő alapítványnak. Levelében döbbenetes részletekkel egészíti ki az amúgy sem túl pozitív Lantos képet.

Amerikai magyar vagyok, és mélyen megdöbbentem, hogy Lantos elvtársnak milliárdokat utalt ki Gyurcsány és bűnszövetkezete. Mivel a magyar sajtó félretájékoztat, és otthon nem igazán tudnak sokat Lantos elvtársról - pár szóban összefoglalom a lényeget.

Kb. 1980 táján Amerika államaiban minden magyar szervezet és szövetség körlevelet kapott Lantostól - mondván, mindenki küldjön neki pénzt, mert Kaliforniában, ha sikerül nyernie, képviselő lesz, és akkor lenne egy magyar, aki minden magyar ügyet megpróbál támogatni.

Mindenki küldött is, amit csak bírt, és az amerikai magyarság támogatásával be is került a képviselőházba. Ezután jöttek a meglepetések. Mivel állandóan magyarságára hivatkozott, az amerikai elnök őt küldte ki Romániába, hogy a Ceausescu-féle falurombolásnak és magyarüldözésnek, diszkriminációnak járjon utána. Ceausescu személyesen fogadta Lantost, és több millió dolláros "támogatást" nyújtott át neki - ezért cserében Lantos elvtárs azt jelentette az amerikai elnöknek és kormánynak, hogy NINCSEN semmiféle magyar elnyomás vagy üldözés Romániában, épp ellenkezőleg, a magyarok jólétben élnek, több joguk van, mint Erdély "őslakos" románjainak, és az erdélyi magyarság nagyobb szabadságban él, mint a magyarországi magyarok.

Jelentése után az amerikai kormány levette az erdélyi magyar kérdést a napirendről, és támogatásáról biztosította Ceausescu elvtársat. Lantos elvtárs meg boldogan számolta a Ceausescutol kapott pénzt…

Ezzel nem ért véget dicső szereplése - miután a magyarokat üldöző román rezsimet megmentette, később ismét kimutatta "jellemét" Lantos elvtárs. Ő volt az, aki az első Öböl-háborút segített elindítani. Lantos elvtárs ötlete volt, hogy a kuwaiti nagykövet lányának betanított egy hazug tanúvallomást, melyet az ENSZ előtt adott elő - azt hazudva, hogy ápolónő, és szemtanúja volt, hogy iraki katonák a kuwaiti kórházban csecsemőket gyilkolnak le…

Nos, a hazug tanúvallomás hatására az ENSZ megszavazta az első Öböl- háborút megindítását. Lantos elvtárs újabb hazugságai elismeréseként az első Bush elnök ki is tüntette őt…

S egy ilyen magyarellenes, magyargyűlölő, többszörös hazaáruló (aki elárulta magyar és amerikai hazáját is) nevével fémjelzett alapítvány most milliárdokat kap Gyurcsánytól - ez elképesztő.

Hogy létezik az, hogy Gyurcsány szétosztja a magyar adófizetők pénzét, milliárdokat adva egy hazug gazembernek - miközben a magyarok éheznek és fáznak mert mindenkitől mindent ellop a hazaáruló magyar kormány…
………..

Lantos elvtárs közmegvetésnek és közutálatnak örvendett az amerikai magyarok körében - nem felejtette el senki sem, hogy Ceausescu lefizette Lantost, és Lantos azt hazudta hogy a magyaroknak több szabadsága és több joga van, mint Erdély őslakos románjainak… Ekkora hazugságot senki sem felejt!

Kérem, vonassák vissza ezt a több milliárdos gyurcsányi ajándékot a Lantos-féle komcsi ügynöktől… Meg az őt túlélő családjától!

Tisztelettel,
Nagy Horvát Miklós
USA

Végítéletre várva

Mottó : "Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika ..." ( Joszif Visszarionovics Sztálin )

A kilencvenes évek elejét írtuk. Egy, a Németország újraegyesítését ( 1990.10.02 ) követő verőfényes tavaszi hétvége volt, amikor a családommal sétáltunk a Deutsche Múzeum előtti hídon Münchenben. Bár korábban már sok érdekes és tanulságos élményt szereztem a megosztott Berlinről - fejben és képben gazdagon dokumentálva a humanítást nélkülöző politikai sötétséget, túlzás lenne állítani, hogy a mai szinten foglalkoztam volna akkoriban a politikával.

Egyszer csak egy karakteres arc tűnt fel a közelben - rögtön tudtam, hogy ismerem valahonnan - bár elsőre nem ugrott be a neve. Egon Krenz volt, a szocialista németország utolsó kommunista vezetője, könnyű ballonkabátban és mosolygós arccal ( 1992-ben vádat emeltek ellene és börtönre ítélték az NDK választási eredményeinek meghamisítása, illetve a belnémet határon érvényben lévő tűzparancs miatt ), jégkrémmel a kezében. Találkozott a tekintetünk, azonnal kiszúrta hogy figyelem. Ebben a rövid pillanatban sok emlék tört fel bennem, kezdve a berlini villamoson munkából hazatérők hamuszürke és életúnt arcától a Humbold-Egyetem stazi-ügynökeitől rettegő professzorán át a hírhedt halálfalig a Reichstagnál, a Fridrichstrasse-i határátlépés vegzatúráján át a Warschauer Strasse-i Polizeiamt nyomasztó félhomályáig ... Előttem állt az az ember, aki ( az szdsz-es Világosi Gábor után szabadon ) "Honecker után a második", aki párthatalmánál fogva egyik meghatározó személyisége, egyben utolsó működtetője volt a németországi kommunista diktatúrának. Egy szürke ballonkabátos, békésen jégkrémet majszoló szolid uriember, akire amúgy a müncheni járókelkők túlnyomó többsége tulajdonképpen ügyet sem vetett.
Az NDK-ban sosem volt államcsőd

Ez a régi történet annak kapcsán jutott csak az eszembe, hogy mi magyarok - a gyurcsányizmus kívánatos és elkerülhetetlen bukása után ( hiszen semmi sem tarthat örökké ... ), vajon ugyanilyen rezignáltan kerülgetjük-e majd saját hazaárulóinkat az utcán, anélkül, hogy - legalább verbálisan - elszámoltassuk őket a nemzet kifosztásáért, az ország tönkretetételéért és a társadalom megnyomorításáért ? Vajon lesz-e össznépi akarat az igazságtételre, vagy mindörökre és büntetlenűl sétálhatnak majd köztünk a felelősök, békésen és háborítatlanul jégkrémet majszolva a Váczi utcában ?

Persze ne felejtsük el, hogy kelet-Németország gazdasága - ugyan recsegve és ropogva, ám mindvégig talpon maradt, és a rendszer az égbekiáltó politikai bűnöket csak a "legszükségesebb mértékben" tetézte az ország szétrablásával. Ami ma Magyarországon mindennapos hatalmi gyakorlat, az a kommunista Németországban teljességgel elképzelhetetlen lett volna. Tudom, butaság lenne párhuzamot vonni a patriótizmus és a határőrizeti tűzparancs között ( a "rendszerváltás" előtt gyakorlatilag a magyar határon is tűzparancs volt érvényben : "célozz a lábára, mellközép háromszázról - hiszen senki sem lehet mesterlövész", fegyverhasználat esetén a "jó határsértő" már nem beszél ), de a keletnémet rendszer azért mégsem taszította kilátástalan gazdasági szakadékba az országát. Nem úgy, mint a legalja magyar kommunisták, akik röpke húsz éven belül immár harmadszor küldtek padlóra bennünket ...

Rosszabbul élünk mint négy éve ...

No persze, azért nem mindenki. Bevallom, én kíváncsi lennék most azokra az idiótákra, akik 2006-ban még teli pofával röhögtek a Fidesz ( egyébként tényleg idétlen ) "kampányán", és szavaztak a hazudozó szocialistákra. Maholnap 350 Forint közelében landol az Euró, az egymilliós "álomhatárt" közelíti a problémás vagy bedőlni készülő hitelek száma, miközben újabb megszorítások következnek. Eközben az államcsőd már nem csak valami távoli fikció, hanem fenyegető tény, amelyről már komoly szaktekintélyek is nyiltan beszélnek.

Mindezt látva elképedek azon a szellemi sötétségen, amely a különféle internetes fórumok - magukat baloldalinak aposztrofáló - közönségétől árad nap mint nap, tudomást sem véve a szomorú tényekről. Hét évvel (!) az Orbán kormány "bukása" után még mindig az ősrégi szoclib kommunikációs panelokkal kényszerülünk vitatkozni ( Orbán bányák és szőlők, Kaya Ibrahim, 19 ezer forint "elvétele" ), miközben a gyurcsány-kormánynak "köszönhetően" minden áldott nap ötmilliárd forinttal növekvő, újabb adóssággal süllyedünk a mocsárba. Jobboldali és baloldali magyarok, közösen. Persze jól tudom, hogy a számítógép mellől egészen másként fest a magyar rögvalóság, és felesleges messzemenő következtetéseket levonni a virtuális tér szubjektív rezdüléseiből. ( És akkor Szilvásy elvtárs fizetett provokátorairól még nem is beszéltem ... )

A valóság mindenesetre egyre dermesztőbb, bár mindenki ( legalábbis az, aki eddig sem dugta fejét a homokba ) pontosan láthatta, hogy a folyamatok megállíthatatlanúl ide fognak vezetni. Korábban legfeljebb arról volt polémikus vita, vajon mikor jut el az ország arra a kritikus pontra, amikor már nincsen tovább. Szerintem a Fidesz is alaposan elszámolta magát, amikor a tömeges társadalmi összeomlást - tévesen - a tavalyi népszavazás környékére prognosztizálta. Bölcsek vagy birkák voltunk - mostmár egyre megy, de a béketűrésnek is vannak racionális korlátai. Minnél jobban beszorítják a gőzt, annál nagyobbat robban.
De mégis mikor ? Hát ha én azt tudnám ... Talán a parlament önfeloszlatásáról szóló szavazás estéjén, esetleg március 15-én, vagy az europarlamenti választáskor - talán október 23-án ?
( A velünk egyetlen gazdasági mutatóban sem összehasonlítható Írországban - egy bolhányi megszorítás tervezete miatt - tegnap százezer ember (!) tüntetett az
utcán ! Ennyit rólunk ... )

No nem, forradalom itt azért nem lesz.

Ugyanis a forradalomhoz legalább kettő, világosan szembenálló eszmerendszerű tömeg kellene, ami Magyarországon alapból nincs. ( A cigánysággal a magyarok nem fognak háborúzni - majd hülyék lennének, ezt csak az olyan agyament konspirátorok szeretnék, akik a rendkívüli állapot bevezetésében érdekeltek ) Ellenben erőszakos következményekkel járó éhséglázadásra igenis lehet számítani, amelynek potenciális kárvallottjai a vidéken élő, relatíve könnyen megközelíthető és támadható, vezető szocialista képviselők és holdudvaruk ismert prominensei lehetnek. Az emberek ugyanis különböző vérmérséklettel rendelkeznek, így a válságra adott lehetséges krízisreakciók is különbözőek. Lesz aki megadóan egy vonat elé ugrik, ha végképp ellehetetleníti létét a regnáló hatalom, mások inkább "kiegyenesítik a kaszát".

Én gyanítom, hogy az emberek többsége - akár mások reakciójától is bátorítva - inkább dühösen reagál majd arra, ha nemfizetés ( közüzemi költségek, bedőlt hitel, ingatlanadó ) miatt elveszti az otthonát, miközben a munkahely is megszűnik és éhezik a család. Ilyen egyéni tragédia ( "normál esetben" ) természetesen eddig is volt, van és lesz - de tömeges előfordulása kiszámíthatatlan társadalmi folyamatokat gerjeszt. Ebben az esetben bizony senki ne csodálkozzon, ha némelyik szoclib bitang reggelre a saját kerítésére kiszegezve találja magát, esetleg egy kötél végén himbálódzva a szélben ... Utána lehet majd gondolkodni azon, hogyan is tovább ?
Isten' bocsájtsa meg nekem, de én egyik gazemberért sem fogok könnyeket hullatni.
Gyáva népnek nincs hazája !

Németország - bár sokat, és nem feltétlenül előnyére változott, sikerrel tudta kezelni a múltját, legyen szó akár a hitleri, akár a honeckeri örökségről. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ott a diktatúrák prominensei - szinte kivétel nélkül (!) börtönben vagy kötélen végezték, így nyitva teret egy erkölcsileg tisztább jövőnek. Ezzel mindkét történelmi korszakban megalapozták a német nemzet összefogását, kiegyezését, és az így felszabaduló alkotó-energiák általi felemelkedését.

Ha mi, magyarok ( 1990 után ismét ) elmulasztjuk a törvényes felelősségrevonást, ha futni hagyjuk a morális és gazdasági csőd felelőseit, ha továbbra is demokráciát akarunk köztörvényes hazaárulókkal játszani - végképp megérdemeljük a sorsunkat. Tanulni kellene végre mások, és saját példánkból. Persze helyettünk senki nem fog cselekedni, és nélkülünk történni sem fog semmi. Passzív hallgatással legfeljebb magunkra zárjuk a nyomort, és tovább búslakodhatunk önpusztító nyomorúságunkon.

Esetleg kiállhatunk egy robogó vonat elé ...