Jobb oldal

Bayer Zsolt: Nincs kiszállás
2008-09-13 08:23:51

Vallják be őszintén: igenis volt néhány óra, néhány nap is talán, amikor elhitték. Elhitték, hogy az SZDSZ komolyan gondolja. Bevallom önöknek, de kérem, ne terjesszék: én is elhittem.

Elhittem, mert az ember mindig el akarja hinni. A megcsalt férj is elhiszi felesége legképtelenebb magyarázatát is, bár tudja, semmi sem igaz belőle, és mégis. Jobb hinni, mint szembenézni a valósággal. Még szerdán is hittem egy kicsit, szerda délután. Mikor Gusztos kiállt a kamerák elé, és azt mondta, ez a lassú agónia programja…

És leginkább Gábornak hittem. Igen, neki. (Gábornak fogom hívni most, mert így hívtam akkor is, amikor Fideszt alapítottunk.) Neki akartam hinni a legjobban. Mert azért mégis: vannak dolgok, ügyek, események, közös élmények és emlékek, amelyek egy életre köteleznek.

A Fidesz alapítása ilyen ügy, ilyen emlék. Az az éjszaka is, s utána is sok minden. Mondjuk, egy este, amikor Gyöngyösre mentünk találkozni a választókkal, valamikor 1989-ben. Ültünk ketten egy teremben, Gábor és én, és velünk szemben nagyjából nyolc ember. Istenem, mennyire elkeserítő volt az egész! Mennyire rühelltük, éppen úgy, mint Jónás a prófétaságot… Mennyire gyűlöltük "azokat", micsoda jeges megvetéssel beszéltünk róluk mindig, mennyire lenéztük az egész rohadt bandát, mennyire viszolyogtunk tőlük, mindtől. Micsoda undor fogott el bennünket, ha csak szóba kerültek, ha látni kellett őket. Mekkora kiválasztottságtudat bujkált mibennünk, hogy nekünk soha-soha nem kell közéjük tartozni…

Ezért akartam hinni…

Aztán csütörtökön minden kiderült. Kiderült – maga Gábor mondta el –, hogy látják a programban a jó és előremutató pontokat, csak hát még mindig túl nagy az állami szerepvállalás, és ezért nem. Ha ezért nem, akkor igen. És ennyi a lényeg. A sovány, kilátszó bordájú, nyavalyás kis lényeg.

Onnan, ahol a hét elején járt az SZDSZ, hittem, nincs visszaút.

Micsoda egy naiv marha vagyok én is!

Mindenhonnét van visszaút. A visszaút csak gyomor kérdése. Szóval a végeredmény: egy meghunyászkodott igen. Visszabújtatok Gyurcsány hátsójába. Már onnét kiabáltok ki, hogy nem bújtok vissza soha többé. S közben szépen be is rendezkedtek…

Persze, persze, lesz még néhány hétnyi színjáték, keménykedés, de az alku ismét megköttetett. Éppen úgy, mint 1994-ben: "Az SZDSZ nem lép koalícióra az MSZP-vel" – mondta Magyar Bálint. Majd a legszélesebb farizeusi mosolyok közepette írtátok alá a koalíciós szerződést.

Most a "lassú agónia" programjától csak huszonnégy óra választotta el a "látjuk a pozitív elemeket" fegyverletételét. Ehhez valószínűleg kellett az MDF. Az MDF – hosszú idő óta először – csinált valami hasznosat: kiugrasztotta az SZDSZ-es nyulat a döglött, de azért még mindig nagy MSZP-s bokorból. Igen, a parlament feloszlatására vonatkozó határozati javaslat volt a jel. Ugrott a nyúl… Nem baj, Gábor, végül is, én megértem. Te mindig a médiájuk kedvence voltál. S gondolom, neked is feltűnt, hogyan beszél most rólad ugyanez a média. Egyszer akartál nemet mondani, s lám, mindjárt egy szemét, rohadt áruló lett belőled, őszerintük. Ha valaki, én aztán tudom, milyen ez.

De én azt is tudom, milyen jó utána. Amikor az ember mégis ottragad a jó oldalon, s nézi, lesi, egyre szélesebb vigyorral, ahogy hányják rá az epét a nyomorultak. Egyszer még te is megtudhatod, Gábor. Most nem fogod. Még nem jött el az időd. Most még vissza fogsz oldalogni, meg fogsz, meg fogtok hunyászkodni, és csináljátok együtt tovább a folytathatatlant. Végül is, így sem rossz. Hiszen csak az ország megy rá, teljesen. Tudod, Gábor, a hazánk. Ha majd véletlenül, egyszer mégis itt ragadsz, a jó oldalon, mindjárt érezni fogod, hogy ez a szó: Haza – ez is jelent ám valamit. És nem kell félni tőle.

Addig is: minden jót neked. Sokat kell dolgoznod, hogy megint a kedvencük legyél. Hogy elfeledtesd velük: egyszer nemet akartál mondani.

Tudod: a maffiából nincs kiszállás. Illetve… De az egy másik történet.

magyarhirlap.hu