Jobb oldal

A megszorítások pártja(n)

Mottó : "Van az igazság, meg van a magasabb értelmű igazság. Van a kevesek igazsága, és van a többség igazsága. Van igazság a szerencsejátékban, és van igazság Marx Tőkéjében vagy Hitler Mein Kampfjában is. Mindenben van igazság, kivéve a tömegtájékoztatást ..." ( Albert Kamu )

Nyilván nem vagyok egyedül, és egyenlőre sok mindent nem értek. Igaz, szellemi nagyságom alig mérhető egy tirpák ócskavaskereskedő, egy libatolvaj charmör - nopláne egy biológia-technika szakos általános iskolai tanárból kreált nemzetvezető szintjéhez, de azért mégis ... Csökött kispolgári agyammal legfőképpen azt nem értem, hogy a "begyűrűző" pénzügyi válság ( amely egy hete még nem akart/tudott ide begyűrűzni, és csak a rémképeket gyártó ellenzék nyomására jelent meg Magyarországon ) - önmagában véve is elég nagy tragédia a gazdaság és a közvetlenűl érintett kisemberek számára, nálunk miért szolgálhat ürügyként arra, hogy a kormány ( ahelyett, hogy megpróbálna mindenkit megvédeni a negatív hatásaitól ), újabb, minden eddiginél brutálisabb megszorításokra készüljön ? Ez olyan, mintha a fuldokló segítségére sietők ( szigorúan emberbaráti szeretetből ) befognák a delikvens száját, ha fáj is, legalább ne kiabáljon. Különben is ha minden szar, legyen még szarabb. Köszönjük Ferenc, az ilyen típusú kormányzati "segítségből" inkább nem kérünk !

A pénzügyi ( és nem gazdasági ) világválsággal kapcsolatban az elmúlt napokban elég sok mindenről olvastam, de olyasmiről még véletlenűl sem, hogy például Németországban "nemzeti csúcsot" hívtak volna össze a bérek és nyugdíjak befagyasztásáról, vagy a nyugdíjkorhatár pánikszerű felemeléséről. Úgy látszik, az aktuális kormányzat arrafelé pontosan tisztában van a ráruházott felelősséggel, és nem próbálja saját tehetetlenségét a legszélesebb társadalmi elit prominens képviselőire szétteríteni. Amúgy igen rossz lehet a felállított diagnózis, ha ennek a dilettáns kormánynak mindig, mindenről csak ugyanazok a népnyúzó megszorítások jutnak az eszébe. Persze nincs új a nap alatt, ha ők vannak hatalmon ( márpedig ennek a bölcs, és béketűrő népnek köszönhetően szinte mindig ) - permanens a válság, és az önmaguk által rendre előidézett "átmeneti nehézségek kezelése"
( természetesen a zavarosban való halászás mellett ) országlásuk valódi lételeme, annak alfája és omegája. A régi szlogent némileg átalakítva elmondhatjuk, hogy a gyurcsányizmus azoknak a bajoknak a gyógyítására kitalált eszköz, amely bajok a gyurcsányizmus létezése híján nem is lennének.



Ferit mégis imádja a nép ...

Megérkezett hát a "várva-várt" krizis - és lőn, kit érdekel már, vajon kik állhatnak a titkosszolgálati megfigyelési ügy hátterében, lesz-e költségvetése az országnak vagy nem, kit, kiket környékez meg az MSZP a törékeny parlamenti "többség" biztosításához - mert most "rendkívüli helyzet van", és Gyurcsány Ferenc vezetésével ( hát ez tényleg csúcs ... ) a hitevesztett szocik ismét eljátszhatják a haza megmentőjét, a nemzeti trikolórba burkolódzott talpig hazafit. Gondterhelt pofával fognak fátylat borítani a múltra, és a minden titkok ismerőjének magabiztosságával fröcsögni a nemzeti összefogás ( állítólag soha nem időszerűbb ) szükségességéről. Egy látványos, ám semmire sem alkalmas, közjogilag abszolút rendszeridegen happening kiválóan alkalmas terep arra, hogy a többszörösen levitézlett Gyurcsány Ferenc újjáépíthesse megkopott imázsát és megbélyegezze mindazokat, akik nem hajlandók beállni mögé a sorba. Hiszen ismét "nagy a baj", és most senki ne foglalkozzon a miniszterelnök totális alkalmatlanságával vagy az előrehozott választások szükségességével, helyette fogadja el a bölcs vezető instrukcióit, és kezdjen hozzá a kollektív szarlapátoláshoz. ( Lendvai Ildikó egyenesen a politikai csatározások "felfüggesztését" vízionálja, még Tóth Károly - álmodik a nyomor - szerint "a kormány jól vizsgázott, jól kezelte a válságot, helyes és üdvözlendő a nemzeti csúcs összehívása is ... Nagyon értékes előrelépés lenne, ha a nemzeti csúcson az MSZP elnöke kezdeményezné, hogy a nemzetközi pénzpiaci válságból összefogással egy nemzeti egységkormánnyal, vagy nagykoalícióval vezessék ki az országot ... Ha ez sikerült, utána kellene azon versenyezni, hogy "egy rendbejött országot ki vezet ..." )

Aki pedig kimarad a nagy "nemzeti összefogásból", az nyilvánvalóan a nemzet ellensége vagy fasiszta ügynök ( esetleg mindkettő egyszerre ), aki arra sem méltó, hogy emberszámba vegyék. Lelki szemeim előtt már látom a tizenharmadik-havi nyugdíjuktól megfosztott vörösagyú debilek helyeslően büszke tekintetét, miszerint a "mi Ferink" mégiscsak a legnagyobb államférfi e föld kerekén, aki a globalista spekulációval vívott harcában nem csak megígérte a vért és verejtéket, de kivételesen be is tartotta a szavát. Ráadásul ez a "kis áldozat" még mindig a kisebb rossz ahhoz képest, mintha a gonosz Zorbán kormányozná ( a jóég tudja, milyen magasságokba ) az országot. Gyurcsány egyszerűen nem tud hibázni, bármit csinál imádja a nép. "Ezek ha fát vágnak a hátukon vagy szíjat hasítanának belőlük, akkor sem térnek észre. De ha pártutasításba adnák, hogy minden tizediknek levágják a farkát - ott tolonganának egymás seggébe bújva a sorban, és azon veszekednének, melyikük jött előbb ..."
Az egész műsor csak Gyurcsány túléléséről szól

Gyurcsány imádja a vészhelyzeteket, ha nincs ( lásd a szlovák terroristákkal való folyamatos fenyegetést stb. ) hát csinál magának. A cél számára szentesíti az eszközt, rossz belegondolni, mit művelne ez a kretén, ha bevezethetné végre a rendkívüli állapotot ... Mert amikor csak az "eredmény" számit, nem lehet ám pöcsölni holmi demokratikus normákkal, csak belehúzni és megcsinálni. Hogy mit is, valamit. Teljesen lényegtelen hogy mit, csak az a fontos, hogy mindenki a tettrekész államférfit lássa benne, szemben a folyton moralizáló és mindenért "nyafogó", a parlamentből folyton "kivonuló" ellenzékkel.

Sajnos a kialakult szituáció kiválóan alkalmas arra, hogy a kormánypárt elterelje a közbeszédet a valós problémákról, mert amíg egy válogatott grémium bizottságokba terelve tököl amúgy fontos, de kurvára nem időszerű kérdésekről, a szocialisták zavartalanul folytathatják az ország módszeres széthordását. Dehogy érdekli őket az ország sorsa, eddig is csak a saját bizniszükkel foglalkoztak. Úgy gondolják, ezzel a húzással ismét időt nyerhetnek, valahogy legyenek túl a számukra mindig kínos eseményeken ( október 23, november 4 ), utána meg majd csak lesz valahogy. Ismerve a magyarországi médiaterrort sajnos kevés esélyt látok arra, hogy a nagyközönség is tisztán lássa a dolgokat : a nemzetközi bankválság egy külön dolog, a magyarországi - a szociálliberális "nemkormányzás" miatt bekövetkezett - gazdasági, szociális és morális válság pedig egy attól független, másik. A szocialisták
( lássuk be, nem is ügyetlenül ) most mindenképpen megpróbálják összemosni a kettőt, és a hazai bajokat megideológizálni a "nemzetközi helyzet fokozódásá"-nak bárgyú meséjével. Ez mindenképpen járhatóbb, főleg "hitelesebb" útnak tűnik, mint az összes elkúrást tokkal-vonóval rálőcsölni a Fideszre.

Végül, de nem utolsó sorban az államháztartási hiány brutális lefaragásának tervezete világos üzenet a magukat zsákutcába kormányzó, ámbár még mindig kérető szabaddemokratáknak, hogy egy megszorító költségvetés elfogadásával mégiscsak lehet visszatérés az édenbe. A "kapóra jött" pénzügyi válságra hivatkozva nyugodtan fel lehet adni a mézes-mázas elveket úgy, hogy végül mindenki jól jár - kivéve persze minket, akik egyenlőre semmilyen csúcsra sem vagyunk hivatalosak. Hiába, ha nem szopsz, akkor szívni fogsz. Nagy játszma kezdődött, az egyszer biztos.

Mindenesetre pontosan látszik, kik állnak a megszorítások pártján ...