Jobb oldal

Menetrend a hatalomváltáshoz
2008-10-24 06:52:38

Vannak időszakok, amikor időlegesen nem a hosszú távú koncepciókon kell gondolkodni, hanem azon, hogy hogyan lehet itt és most megmenteni egy országot, azért, hogy később legyen még értelme a jövőről gondolkodni.

Most ilyen helyzet van Magyarországon.
Ilyen helyzet van, mert míg a korábbi években saját kormányzási bűnei miatt Európa "beteg embere" lett, addig mára, a világgazdasági válság kitörése következtében, "Európa életveszélyben lévő emberévé" vált. És ez sajnos nem túlzás.
Márpedig ennek folytán e közvetlenül fenyegető veszély elhárítása lett a legfontosabb kérdés.

A megoldáshoz azt kell megnézni, hogy mi a bajok gyökere, mi okozza a legfontosabb hátráltató tényezőt, miért támadnak ránk már-már világméretű összehangoltsággal a nemzetközi pénzügyi körök. S ha ezt közelebbről megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a legfontosabb tényező egyszerű: nem bíznak Magyarországban, rossz a híre Magyarországnak, nem hisznek abban, hogy kilábalhatunk a bajból. Azaz nincs hitele az országnak, mégpedig a szó szoros és elvont értelmében egyaránt.

Ebből pedig világosan következik, hogy a megoldást nem a pénzügyi és hiteltechnikai vagy gazdasági lépések adják – miközben természetesen a közvetlen valutacsőd és államcsőd veszélyének elhárítására persze meg kell tenni ilyen lépéseket is.
Nem, a megoldás Magyarország hitelességének helyreállítása.

S mivel a bizalomhiány elsődleges oka a kormányfővel és a szocialista kormányzattal szembeni bizalmatlanság (lásd a "hazudós magyar miniszterelnök" elterjedt szóhasználatát), egyértelmű, hogy a bizalom helyreállításához nem gazdasági, hanem politikai változás kell. Mégpedig itt és most, ugyanis nincs időnk várni.

S itt nem csak a miniszterelnök minden szempontból alkalmatlan személyéről van szó, hanem az elhasználódott kisebbségi kormányról is, amelyről nem hiszik el Európában, de már Amerikában sem, hogy képes kezelni a rendkívül nagy és összetett gondokat: az Európában egyik legnagyobb államadósságot (a GDP 66 százaléka!), az egyik legnagyobb államháztartási hiányt, a régióban leggyatrább gazdasági növekedést, a nagy inflációt, a nagyfokú és növekvő munkanélküliséget. Nem hiszik el, s mint az állatvilágban, a gyengékre, sebezhetőkre rátámadnak.
Tehát elsődleges és mindennél fontosabb feladat az ország megmentéséhez, hogy Gyurcsány Ferenc távozzon, ám vele együtt a szocialista kormányzat is távozzon (szó sem lehet arról, hogy a szocialisták adjanak új jelöltet, hiszen a tartós bizalomhiány a szocialista kormányzat egészével szemben áll fenn itthon és külföldön is), s helyét egy átmeneti válságkormány vegye át.

Nagyon fontos azonban, hogy az elsősorban szakemberekből álló – véleményem szerint Kovács Árpád számvevőszéki elnök, esetleg Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke által vezetett – átmeneti kormányzat előzetes megállapodás alapján csak júniusig, az európai parlamenti választások napjáig működjön, mikor is szintén előzetes megállapodás alapján előre hozott választások következzenek. (Természetesen utána addig is ügyvezetőként irányítaná az országot, amíg az új kormány meg nem alakul, tehát kormányzási vákuum nem alakulna ki.) Itt kell hangsúlyoznom, hogy hozzám hasonló álláspontot foglal el Stumpf István és Tölgyessy Péter is, ők is az előre hozott választásban látják a végső és legjobb megoldást.

Ezt pedig úgy lehet elérni, hogy az átmeneti, válságkezelő kormány megfelelő időpontban – körülbelül március táján – lemond, a parlament feloszlatja önmagát, s a köztársasági elnök kiírja a választásokat az EP-választás időpontjára – ez ráadásul költségmegtakarítás is, ami most nem mellékes szempont. (Ismét megnyugtatásul: a parlament önfeloszlatása nem azt jelenti, hogy a választásokig az ország parlament nélkül marad: az önmagát feloszlatott Országgyűlés természetesen addig "hivatalban" marad, amíg nem kerül sor a választásokra és nem alakul meg az új parlament.)
Feltehető a kérdés: ha van átmeneti válságkezelő kormány, akkor miért ne maradhatna akár egészen a 2010-es "rendes" választási időpontig?

A válasz egyértelmű: azért, mert egy átmeneti válságkezelő kormány nem hozhat hosszú távú gazdaságpolitikai döntéseket, nem kezdhet reformokba stb., minthogy arra nincs felhatalmazása. Valamint legalább annyira fontos, hogy végre olyan, valódi legitimációval rendelkező, az emberek bizalmát élvező kormány kezdje meg a munkáját, amelynek minden eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy átfogó gazdasági, társadalmi és politikai változásokat indítson el. Végre mondjuk már ki: a közvélemény-kutatások teljesen egybecsengő eredményei alapján az emberek már-már abszolút többségben az előre hozott választásokat tartják a legjobb megoldásnak. Mitől lenne demokrácia az, amelyik ezt a nyilvánvaló és nem hangulati, hanem tartós társadalmi elvárást egyszerűen semmibe veszi?

A legjobb persze az lett volna, ha minél hamarabb, már ebben az évben lejátszódnak az előre hozott választások, ám azt most figyelembe kell venni, hogy Magyarország az államcsőd peremére jutott, ezért ennek közvetlen elhárítása a legfontosabb feladat, amelyet itt és most egy átmeneti válságkormány oldhat meg – korlátozott időtartamú mandátummal. De júniusnál a választás már nem odázható tovább!
A kérdés persze ezután az: mindez hogyan érhető el, hogyan valósítható meg – itt és most?

A megoldás többféle is lehet, például az, hogy a legnagyobb ellenzéki párt válságtanácskozásra hívja össze a parlamenti politikai erőket – ezzel egyben átveszi a kezdeményezést –, s előáll egy politikai "válságcsomaggal", amelynek lényege, hogy hajlandó segítséget nyújtani egy olyan átmenti válságkormány létrejöttéhez és munkájához, amelynek időbeli mandátuma korlátozott, az EP-választásokig tart, s akkor egyben parlamenti választások is lesznek. Ehhez persze az MSZP beleegyezésére is szükség lenne, ami finoman szólva is kétséges, és akkor még nem mondtunk semmit…

De az MSZP nélkül is járható ez az út: a másik lehetőség az, hogy kizárólag az ellenzéki pártok ülnek le válságtanácskozásra. Megállapodhatnak abban, hogy a kisebbségi szocialista kormány, élén a teljesen lejáratódott Gyurcsánnyal, a vele szemben megmutatkozó hazai és a külföldi bizalmatlanság miatt képtelen kezelni a válságot s megmenteni a legrosszabbtól Magyarországot. Ha ebben egyezségre tudnának jutni, akkor már kézenfekvő a megoldás: konstruktív bizalmatlansági indítványt kell benyújtani a kormányfő ellen, és megnevezni ellenjelöltként Kovács Árpádot vagy Simor Andrást, s napokon belül feloldható lenne a mostani nyomasztó patthelyzet.
Ám úgy tűnik, hogy jelen pillanatban az SZDSZ és az MDF egyre inkább elhiszi a Gyurcsány-féle válságpropagandát – vagy el akarják hinni? –, ezért ez a megoldás is több mint kétséges.

Mi marad akkor? Egyetlen lehetőség: az állampolgárok Budakalászi Polgári Körök Szövetsége által elindított, egyre sikeresebben zajló aláírásgyűjtése, amellyel – a népi kezdeményezés eszközével – kényszerítik a parlamentet arra, hogy megtárgyalja saját feloszlatását. Minden jogi határidőt figyelembe véve e szavazást legkésőbb februárban le kell bonyolítani.
Több mint biztató, örömteli hír, hogy a Fidesz támogatja ezt az aláírásgyűjtési akciót.

Paradigmaváltásra van szükség Magyarországon, arra, hogy az állampolgárok közösségének akarata végre megjelenhessen a szélsőségesen elitista, "parlamentbe zárt" magyar politikai életben.

Fricz Tamás
magyarhirlap.hu