Jobb oldal

"...a bölcsőde nem „áldás”, hanem szükséges rossz!" - Nyílt levél Dobrev Klárának

Kedves Klára!

Mint 2 gyermeket nevelő édesanya nagy megütközéssel olvastam a legújabb bölcsőde átadáskor elhangzott szavait, és azt, hogy kárhoztatja, tulajdonképpen elítéli a hagyományos
családmodellt…

Tudja, azért gondoltam, hogy írok Önnek, mert abszolút kompetensnek érzem magam az ügyben. Most már 13 és 16 évesek a gyerekeim, de a kisebbet két éves korában kénytelen voltam bölcsődébe adni, mivel abszolút megélhetési problémáink voltak 1997-ben, pedig a férjem főiskolát végzett, vezető beosztású határőrparancsnok volt.
(minő véletlen! akkor is épp az Önök bandája volt hatalmon!)

A gyermekemet minden reggel ½ 6-kor kellett keltenem, hogy én is beérjek a munkahelyemre…van magának némi halvány fogalma, mit jelentett a két éves gyermeknek (aki még ráadásul beteges is volt), hogy ha esett, ha fújt, télen-nyáron ilyen korán kelnie kellett?? Eltudja Ön képzelni, milyen érzés lehetett neki, hogy minden nap ½ 5-ig a bölcsődében kellett maradnia, mert a munkaidőm lejárta után még utaznom is kellett?

Asszonyom, a nyilatkozatából világosan látszik, hogy magának fogalma sincsen arról az alapvető tényről, hogy a kisgyermeknek szüksége van legalább 3 éves koráig az édesanyja közelségére, ahhoz, hogy testi, lelki, szellemi fejlődése biztosítva legyen.

A mai neoliberális társadalom beteges. Mentálisan beteges. Soha ennyi pánikbeteg, szorongó ember nem rohangált a világban, mint manapság. És tudja miért, kedves Klára? Azért, mert elveszítették a gyökereiket, atomizálva lettek, nem tudnak mibe, kibe kapaszkodni.

Milyen ember lesz az, mennyire lesz stabil az érzelmi világa annak az egyénnek, akit pár hónapos, esetleg 1 éves korától idegenek nevelnek, idegenek vigyáznak?

Lehet, hogy újat mondok magának, de tudja, nem minden anya karrierista, illetve az ősei ’”hírnevéből” próbál megélni, vannak, vagyunk nagyon sokan, akik fontosnak tartják, hogy a családi hátteret, az otthon fészek-melegét a férjüknek, gyermekeiknek a szükséges ideig biztosítsák.

Kedves Klára!

Nyilatkozatából kitűnik, hogy Önt nem ebben a szellemben nevelték, és az érzelmi intelligenciája nem túl magas, hogyha nem képes felfogni, hogy a bölcsőde nem „áldás”, hanem szükséges rossz! Ugyanis a nők nagy hányada nem azért adja ilyen pici korában a gyermekét bölcsődébe, mert megveszekedett karrierista, hanem azért, mert egy keresetből a család nem tud megélni! (persze, maga ezt honnan is tudná? Családja férfi tagjai mindig kerestek annyit, hogy abból nemhogy egy család, hanem egy egész hadsereg is meg tudott
volna élni…nem igaz?)

Az egészséges társadalom alapvető sejtje a család. Ha a családok nem működnek jól, nem töltik be funkciójukat, akkor az egész társadalom zavarosan, káoszosan, betegesen fog döcögni. (ahogy azt manapság láthatjuk is!)

Csak azért, Asszonyom, mert maguk minden létező úton – módon és eszközzel próbálják fennen normálisnak hirdetni mindazt, ami degenerált, torz és elfogadhatatlan a mentálisan egészséges emberek számára (homokosok védelme, cigánybűnözők mentegetése, határon túli
magyarok folyamatos cserbenhagyása, vallásos nevelés hanyagolása), attól az még nem lesz igaz!! és főleg: nem lesz elfogadható.
Azt gondolom, hogy Ön legfeljebb biológiailag anya, lelkileg, érzelmileg semmiképpen sem az.

Ön egy sérült, sivár lelkű nő, annak a kommunista rendszernek a betege, amely a nőket akár még férfi munkára is képes volt „befogni” (traktoros, hegesztő, lakatos, stb.) és annak a világrendnek sérültje, amelyet a ma tomboló, és a mostani gazdasági világválság bekövetkeztéért (is) felelős neoliberális, embernek nem nevezhető „droidok” alakítottak olyanra, amilyen az manapság, és amely – most már szemmel láthatóan – halálra van ítélve.

Hajzer Krisztina
Jobbik Magyarországért Mozgalom