Jobb oldal

Kecskére káposztát

Mottó :
"A gyurcsány-kormánynak fontos, hogy ne emelkedjenek a családok
terhei ..."
( Bajnai Gordon )

Elég nagy szarban lehetünk, az biztos. Miközben a félkegyelmű kurmányos győzelmi himnuszokat zeng a rendelkezésünkre ( pardon : a kormány rendelkezésére ) bocsájtott gigahitelről ( amelyet - teljesen véletlenűl, majd a következő kormány fog csak visszafizetni ), Európa értelmesebb régióiban rajtunk röhögnek a népek. Bár az elvtársak egyenlőre sok mindenről szemérmesen hallgatnak, az már most tudható, hogy a nemzetközi pénzvilág fura urai eme "nagyvonalú" lépéssel de facto prolongálták a Gyurcsány-rezsim elhúzódó agóniáját. Amit ugyan megszoktunk is meg nem is - mindenesetre 2006 koranyara óta tűrjük, ki-ki váltakozó vérmérséklettel.

Persze nem vagyunk egyformák. Jól is van ez így, hiszen nem is lenne unalmasabb annál, mintha tízmillió magyarnak mindig, mindenről ugyanaz jutna az eszébe. Ráadásul mindenki meg van győződve a saját igazáról és többnyire elég makacs is hozzá, hogy végletekig kitartson privát véleménye ( rögeszméi ) mellett. Ezzel sincs különösebb baj - csak akkor, ha az objektív tények már régóta mást mutatnak, mint amit érzelmileg látni szeretnénk. A sportvilágban ez a típusú fanatizmus természetes jelenség ( akkor is szurkolunk a kedvenc csapatunknak, ha sorozatban vesztesen hagyja el a pályát ), ellenben a politikai közéletben elkövetett tévedéseinkért szinte mindig súlyos árat kell(ett) fizetni. Itt nem lehet büntetlenűl tévedni, és hetente "új életet" kezdeni. Utólag már akkor is vesztesek vagyunk, ha időközben "majd' felbillen a pálya".
A megbocsájtás amúgy szép emberi erény, de csak azoknak jár, akik időközben belátták 2006-os tévedésüket, és legközelebb már váltani is fognak. Sokan lehetnek, és valószínűleg egyre többen lesznek ( erre a hazug ígéretek és a dilettáns, pusztán megszorításokra építő kormánypolitika eleve garancia ), végtére is kötöznivaló bolond, aki "ilyen lovat akart" magának ...

Ennek ellenére ismét előfordulhat, hogy "sokan leszünk de nem elegen", bevallom félek is tőle. Sajnos az általános politikai feledékenység szavatossága mindösszesen három hónap (!), amely tömeges igénytelenséggel, sarkosabban fogalmazva : széleskörű politikai analfabétizmussal társul. Az emberek 57,00 %-ának halvány lila fingja sincs arról, hogy a szocialisták ma egyedül kormányoznak, 17,00 %-uk gondolja úgy, hogy a Fidesz ( én a szocialisták helyében "gyúrnék" még erre a
témára ... ) és 6,00 % hiszi azt, hogy a két nagypárt együtt, közösen ... Kíváncsi lennék arra, vajon aki a "rendszerváltás" második évtizedében is ilyen szellemi szinvonalon vegetál, hogy' a bánatba tud felelős döntést hozni mindannyiunk közös jövőjéről ? Az ilyennek nem is falra hányt borsó - azt szajkózni, hogy mindennapi nyomorát leginkább a Fidesznek és Orbán Viktornak, és nem a hét éve kormányzó, velejéig korrupt és tehetségtelen szociálliberális koalíciónak köszönheti ... Sajnos a tudatlanság és a butaság ( vélhetően még nagyon sokáig ) a kampányok legütősebb szoci-fegyvere marad, amellyel szemben kevésbé hatékonyak az észre, értelemre ható logikus érvek. Aligha a demokrácia alap-intézményének a hibája ( bár bőven lenne rajta mit javítani - néhány ötletről talán majd egyszer ), hogy elsősorban a szavazatok mennyisége, és nem a minősége számít.
( Budapesten jelenleg pontosan ugyanannyian szavaznának a szocialistákra mint a Fideszre, értse ki úgy, ahogy akarja ... )

A haza-árulók

A tények makacs dolgok, bár a szocialistákat ( SZDSZ-eseket, Demokrata Fórumosokat - a megfelelő szabadon behelyettesíthető ) ez zavarja a legkevésbé. Zavarban is vagyok, hiszen a miniszterelnök minapi beismerése a küszöbön álló államcsődről már nem csak az én előzetes agyrémem volt, hanem a fenyegető rögvalóság, az is a legdurvább fajtából. Persze Gyurcsány ( Veres, Bajnai, Lendvai stb. - a megfelelő szabadon behelyettesíthető ) nem is lenne az aki, ha az országot ért megszégyenülést nem úgy állítaná be, mint pártjuk és kormányuk fényes dicsőségét, a haza megmentésének dajkameséjével körítve. Lám az is kiderült, olyan kurva "erősek vagyunk", hogy az IMF már-már térdencsúszva kínálja akciós hiteleit, amiért cserébe szinte "semmit sem kért" a "magyar" kormánytól ...
Miután "EZEKKEL" kapcsolatban minden illúziómat elveszítettem - sejtem, hogy a rendelkezésre álló hitelhez "biztosan hozzá kell majd nyúlni", és fogadni mernék arra is, hogy a következő ( remélhetőleg polgári ) kormány ennek a pénznek csak a hűlt helyét találja majd a kifosztott államkincstárban.

Korábban alig hittem volna, mára pontosan tudom : nincs az a gigantikus összeg, amelyet az elvtársak ne tudnának nyom nélkül eltüntetni. Ezermilliárdot egész biztosan, erre Gyurcsány Ferenc mai parlamenti bejelentése a legfőbb garancia. Hívhatják ezt felpántlikázva akár vállalkozásfejlesztésnek vagy bárminek is, amire ráteszik egyszer az enyves mancsukat, annak tutira lőttek. De hülyék is lennének ekkora summát az utódokra hagyni, ha ők maguk is pofánvághatják - akár a teljes összeget. Ráadásul ez egy "égbőlpottyant ajándék", az utolsó tuti biznisz a hatalomból hátralévő másfél évben. Egy azonban biztos : VALAHOGYAN MEG KELL AKADÁLYOZNI, hogy a kisebbségi szocialista kormány rendelkezésére bocsájtott dollár- és eurómilliárdos hitelkeretet - parlamenti és civil kontrol nélkül, szabadon elkölthessék. És ez nem csak az ellenzék ( mint jövőbeni kormánypárt ), hanem valamennyi magyar adófizető alapvető érdeke ! Bár a személyét érintve tucatnyi fenntartással élek, ebben a fontos kérdésben ( Gyurcsány és tolvajcsapatának megfékezésében ) a nemzet egységét szimbolizáló köztársasági elnöknek is komoly feladatai lennének.
Gyurcsány szerint ismét világelsők vagyunk

"Magyarország azzal, hogy hihetetlenül gyorsan lépett, a legstabilabb pénzügyi helyzetet megteremtő országok közé került ..." - mondta a miniszterelnök a Klub Rádió műsorában, amelyre Lendvai Ildikó még rá is tromfolt : "a Wall Streetet, az amerikai bankrendszert nem Gyurcsány Ferenc omlasztotta össze". No persze, valóban nem. Tegnap óta pedig már azt is tudjuk, hogy a ( majdnem ) államcsődért legfőképpen a hét éve leköszönt Orbán-kormány a felelős. Hiába, mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának ... Boldog ember, aki nem röhögi szembe magát a saját hülyeségeitől, ráadásul zsebében hordozza a bölcsek kövét. És közben ( még mindig ) imádja az Istenadta nép.
Faludy György mondta egyszer, ha egy kommunistát a demokráciáról hall beszélni, akkor röhögőgörcsöt kap. Én pedig akkor, amikor egy szocialista kormány kezeli, az általa menetrendszerűen okozott sokadik válságot.

Pedig inkább sírni kellene ...