Jobb oldal

Kedves Magunkfajták!

Bocsánatukat kérem, amiért néhányhetes alkotói válság miatt elhanyagoltam rovatomat. Ma, Megyesi Gusztáv az Élet és Irodalom újságírója személyében végre homlokon csókolt a múzsa, s arcátlan cikkére reagálva megírtam az alábbi levelet. Folyamatos dilemma számomra, hogy érzem a keresztényi szeretet, a megbocsátás és a baráti hang szükségességét, ugyanakkor azt is érzem, hogy a Magunkfajták lúzersége mára már elviselhetetlenné vált, s ilyenkor a kemény hangnemre, a határozott ellenállásra voksolok. Kiváncsi vagyok az Önök véleményére!

Szeretettel gondolok a Kedves Olvasókra, s igyekszem - immár magunk mögött hagyva a rettenetesen fárasztó , de sikeres és fontos országjárást - szerdánként ismét jelentkezni.

Tisztelt Élet és Irodalom Szerkesztősége!

Érdeklődéssel olvastam Megyesi Gusztáv elvtársuk cikkét (Élet és Irodalom, 2008. november 7), amelyben az egri kórházvédőket tolvaj bűnözőknek beállítva sopánkodott azon, hogy a Magunkfajták hogy merészelnek fellépni a Magukfajták zavartalan országrombolása, a nemzeti vagyont fillérekért összeharácsoló rablásai ellen. Megyesi elvtárs -összhangban a Magukfajták többségével - igen rossznéven veszi, hogy mi magyarok nem vesszük szó nélkül tudomásul, hogy gyarmati sorra ítéltek bennünket, s nem úgy reagálunk az Önök szeretett főnökének, Simon Peresznek Magyarország felvásárlásáról szóló tájékoztatójára, hogy azt mondtuk volna: Shalom, Shalom, jöjjön csak bátran és szolgálja ki magát. Kedves Magukfajták, az Önök arcátlansága nem ismer határokat. S persze a mi gyávaságunk és lúzerségünk sem, ezt is tegyük hozzá. Ha bennünk a Maguk ötven évnyi kommunizmusa után maradt volna egy szemernyi is az ősi magyar virtusból, akkor az ún "rendszerváltás" után a Magukfajták nem csomagolták volna ki legendás bőröndjeiket, amik állítólag készenlétben álltak. Nem. Bőröndöstül távoztak volna, de izibe! Önként költöztek volna ki a lopott rózsadombi villáikból, s KISZ és párttitkárjaik nem tehették volna rá mocskos kezeiket a magyar nép vagyonára, gyárainkra, üzemeinkre, kórházainkra....És maga, Megyesi, nem írhatna úgy a magyar orvosokról és ápolókról, akiket a Magukfajták kitettek a munkahelyükről, mintha tolvajok, bűnözők lennének. Szép lenne, ha legalább egy ici-pici igaz lenne abból az állítólagos félelemből, amit a Magukfajták éreznek az itt tomboló állítólagos ÁNTISZEMITIZMUS, fasizmus stb miatt. Akkor nem ragadtatnák magukat ilyen pofátlanságra, mint ez a mostani cikk, s mint az a napi rendszerességű gyalázat, amit megengednek maguknak. A Magukfajták ezzel szemben láthatóan egyáltalán nem félnek, mi több, zavartalanul tolvajozzák le a Magunkfajtákat, akik elég lúzerek vagyunk ahhoz, hogy ezt szó nélkül tűrjük. De meddig, Kedves Megyesi elvtárs, Kedves Szerkesztőség, Kedves Magukfajták?

Nem tűrünk a végtelenségig. Nem és nem! A Magunkfajtáknak ugyanis, Tisztelt Megyesi Elvtárs, Tisztelt Szerksztőség, Tisztelt Magukfajták - csak ez az egy hazája van. Magyarország. Ez a mi Hazánk, mi itt vagyunk itthon és mi itt itthon vagyunk. Visszavesszük a Hazánkat azoktól, akik túszul ejtették!
Szívélyes üdvözlettel

Morvai Krisztina

barikád.hu