Jobb oldal

Bogár László: Magyarország Trianon óta be van tiltva
2008.12.04. 18:48

Csak egy súlyos kataklizma lesz képes arra, hogy felrázza apatikus állapotából a szélsőségesen individualista, atomjaira hullott magyar társadalmat – állítja az MNO-nak Bogár László. A professzor szerint a társadalom lelki-szellemi, erkölcsi talapzata súlyosan roncsolódott. Amiben élünk, az a lélek belső békéjének megbomlása. Tudatos népirtás folyik – teszi hozzá.

Amikor egy emberi közösség egyre hosszabb ideje, s egyre mélyebbre süllyed egy olyan szétroncsolódási folyamatban, mint amiben a magyar társadalom jelenleg benne van, akkor ezt a történelem igazolása szerint is „általában csak egy drámai fejlemény szokta visszafordítani” – állítja a lapnak Bogár László. A professzor hozzáteszi: e kataklizma döbbenti rá a közösséget arra, hogy milyen „hatalmas mértékű az együttműködés szükségessége”. Ennek a kijózanító drámának azonban „csak” akkorának szabad lennie, amely nem roncsolja szét a közösség maradékát, ám ahhoz elég, hogy „kilendítse az apatikus lelkiállapotból”. Bogár szerint ezután a közösségnek rá kell döbbennie arra: a lelki újjáépítkezésnek az alapja a helyzet és a problémák, majd a teendők nyílt ki- és megbeszélése.

Ha egy közösség – idézi Bibó Istvánt a professzor – a hazugságok bonyolult rendszerébe szorul, ahol a dolgokat nem lehet, nem is szabad a nevükön nevezni, akkor „ez szükségszerűen vezet az erkölcsi és értelmi lezülléshez”. „Ha hazugságban, ön- és közámításban és a kimondhatatlanságok világában élünk”, „ha belénk kövesedik a kimondhatatlanság”, nincs lehetőség még csak rálépni sem a gyógyulás útjára; nyíltan ki kell mondani, hogy mik a problémák.


A beteg társadalom és az orwelli világ különös szintézise

Magyarország tulajdonképpen Trianon óta be van tiltva – jelentette ki Bogár László. Mint mondta, tilos beszélni bizonyos dolgokról, mert aki megteszi, az fasiszta, antiszemita, és gyűlöletbeszédet követ el, legalábbis az uralkodó vélemény-hatalom szerint. Tény – fogalmaz Bogár –, hogy a nyílt beszédnek vannak kockázatai, de ki kell mondani: „a magyar társadalom lélektanilag súlyosan beteg”, a terápia első eleme pedig a bajok kibeszélése. Ezt követően létre kell jönnie annak az intézményes szervezeti kapcsolódási rendszernek, amely lehetővé teszi a feladatok, a cselekvés irányának a megbeszélését. Több évtizedes, hatalmas munkára van szükség – teszi hozzá, hiszen részben újra kell termelni a társadalom fizikai testének – népesség, egészségvagyon – szövetét, illetve újra kell indítani az anyagi újratermelés motorjait is. Bogár legfontosabbnak a harmadik létszférát, a lelki talapzat megerősítését tartja.


Fundamentális problematika

Minden emberi közösség, társadalom komplex újratermelési folyamata három fontos létszférában zajlik – folytatja a professzor. Mint mondja, a legfelső szint az élet anyagi-, ezt követi a társadalom fizikai testének az újratermelése. Ám újra kijelenti: a legmélyebb és legmeghatározóbb réteg minden társadalomban a lelki, erkölcsi és a szellemi talapzat. Az évtizedek óta tartó s egyre mélyülő társadalmi válság lényegét csak akkor lehet megérteni, ha elismerjük, hogy e talapzat a legfontosabb; s pont ezek a rendkívül fontos lelki-szellemi tartalékok vannak kimerülőben, maga e komplex fundamentum roncsoldóik folyamatosan. Bogár megjegyzi: ezek nem újkeletű folyamatok, hiszen történelmi okai évszázadokra nyúlnak vissza, míg az elmúlt fél évszázad – előbb a szovjet, majd a globális birodalmi – függései tovább roncsolták a magyar társadalom „Trianon óta egyébként is igen jelentős mértékben romló szellemi-erkölcsi és lelki tartalékait”. Persze voltak reményteli pillanatok is – teszi hozzá az egyetemi tanár. Mint mondta, Klebelsberg Kúnó ideje is, amikor arról beszélt, hogy „mivel nincsen hadseregünk”, a nemzetvédelmi minisztérium az „oktatási és kulturális minisztérium lesz”. Bogár szerint ez a lényeg: itt van lehetőség a lelki-szellemi energiák újratermelésére.


Orbánék felismerték?

A közelmúltból a Fidesz-kormányt emelte ki; az Orbán Viktor vezette kormányzat elkezdett egy tudatos nemzetstratégiai építkezést, amely annak felismeréséből fakadt, hogy a magyar társadalom talapzata súlyosan roncsolódott. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek az újratermelését segítik e létfontosságú energiának – teszi hozzá Bogár. A Magyar lelkiállapot című jelentés is arról tanúskodik: a folyamatok újra a romlás irányába indultak el.


Megbomlott a lélek belső békéje

Sajnos egyre többször kerül szóba az anómia fogalma, amely a normavesztést, a közösséget összetartó erők szétforgácsolódását jelenti. Ismeretes: kutatások bizonyítják, hogy a magyar társadalom 70 százaléka egyáltalán nem látja a jövőjét, és nem talál olyan erkölcsi kapaszkodókat, amelyek mentén navigálhatná az életét. Bogár szerint az anómia napjaink kulcsszava. „Amit látunk, az a lélek belső békéjének a megbomlása”, a totális bizalmatlanság. Amiben élünk, az egymáshoz történő odafordulás, az együttérzés és a bizalom ellenkezőjén alapszik. Hiszen „ha körülöttem mindenki ellenséges, a vesztemre tör, aljas és gátlástalan”, akkor a bizalom helyett állandó gyanakvásban telnek a mindennapok. A bajokat tetézi – teszi hozzá a professzor –, hogy e negatív előfeltevések könnyen önbeteljesítő jóslatokká válhatnak.

Történelmileg sem alaptalan a magyar társadalomnak ez a negatív várakozása, de „minél mélyebbre jut ezen az anómiás lejtőn egy közösség”, annál nehezebb lesz visszafordulni.

Ma már evidencia, hogy Magyarországon tudatos népirtás folyik, mind a születések terén, mind az abortuszok és a meddővé tétel ösztönzése terén, mind az önpusztító fogyasztási szokások, patologikus életmódminták cinikus terjesztésével – feleli Bogár arra a felvetésünkre, hogy a kormány 100 millió forinttal – 1,6 milliárd forintra – megemelte az abortuszra költhető pénzeket. Európa legbetegebb és önmaga fizikai testét legkevésbé újratermelni képes nemzete lettünk – állítja az egyetemi tanár.


Ami a cigányságon segíthet: a tanulás, munka, rend

A cigányság azért van súlyos helyzetben, mert korábban döntő többségük tradicionális tevékenységeket végzett, vagy alacsony szintű, nehéz fizikai munkát, segédmunkát – fogalmaz Bogár, aki azt is hozzáteszi, hogy e tevékenységek végleg és visszavonhatatlanul eltűntek. A cigányság elveszítette anyagi újratermelésének minden lehetőségét – mondja. Mára megszűntek a hagyományos, illetve még a nyolcvanas évekig tartó nagyipari lehetőségek is. Úgy látja, a magyar társadalmat irányítóknak – az elitnek – és a cigányságnak erre a folyamatra semmilyen stratégiája nem volt és ma sincs. Bogár szerint „fokozni kellene a képzettséget”, ám ennek éppen az ellenkezője látszik. „Katasztrofálisan romlott még az általános iskola elvégzésének a lehetősége is, a cigányságnak a szervezett munka világába esélye sincs bekerülni”, így növekszik a kriminalizálódás veszélye. Tanulásra, munkára és rendre, vagyis a társadalmi normák elsajátítására van szükség – jelentette ki a professzor, aki szerint minden olyan intézményi feltétel, ami ennek a folyamatnak a támasza lehetett volna, szintén lepusztulóban van.

Szükséges, de nagyon nehéz egy új stratégiát megalkotni, mivel a harmadik generáció nő úgy fel, hogy értelmetlennek tartja a tanulást, nem érti, miért van rá szükség, „nem érti meg, mi az a munka, mi a rend és mi a norma”. Ez egy életveszélyes állapot – állítja a professzor. A jelenlegi – polgárháborúsnak is nevezhető – helyzet „halmazati büntetése az elmúlt harminc év közös mulasztásainak”.


A „halál kultúrája” – Élet versus liberalizmus

A követhető ideológiai értékek terén teljes a káosz. Az uralkodó nézetrendszer most cinikus taktikával óvatosan megpróbálja összekapcsolni a döntő többség által joggal megvetett liberalizmust a nacionalizmussal. Ez a próbálkozás azonban szerencsére már kudarcra van ítélve – fogalmazott Bogár a giddensi liberális nacionalizmussal kapcsolatban. A történelmi feladat a nemzeti és a szociális értékek új szintézise, amely hangsúlyozottan elhatárolódik a pusztító liberalizmustól, amely II. János Pál pápa szerint nem más, mint a „halál kultúrája” – fogalmazott a professzor.

(MNO)