Jobb oldal

Folytatása következik
Seszták Ágnes
2008. december 6. 00:01


Magyar Nemzet
Éppen csak lecsengett a pálinkafőző esete, románca az MSZP-vel, rögtön jött a folytatás. A legfrissebb információk szerint Molnár Béla KDNP-s képviselőt egy hirtelen megvilágosodástól vezérelve megkínálták a szocik az informatikai államtitkári poszttal. Molnár Béla okleveles villamosmérnök és vívóedző. Fogadjunk, hogy a kiválasztásnál egyik diplomája sem számított. Nem. Molnár úr azért kellene a kormánypárti képviselők sorait erősítendő, mert a Gyurcsány-kormány, ha beledöglik is, de hatalmon akar maradni 2010-ig.

Orbán Viktornak jó orra volt, amikor megjegyezte, ha nem megy a függetlenek megvásárlása, akkor lehet az ellenzék soraiból rabolni. A választó meg néz zsebórányi szemekkel, és nem akarja hinni, hogy mindez megtörténik. A mesékben van ilyesmi, hogy a gonosz boszorka elvarázsolja a pásztorfiút, és amikor az már-már bedől a banyának, megtörik a varázs, és minden jóra fordul. Nem így a valóságban. Az általunk gyanakodva figyelt és nemszeretem politikai elit sorra szedi be az elégteleneket. Miért is? A képviselők szilárd elveket, értékeket, vélt vagy valós ideálokat, s legfőképpen minket képviselnek a parlamentben. Csakhogy nagyok a különbségek egy ateista, szélsőséges párt, egy ateista, kapcsolati tőkével operáló párt vagy egy jobboldali elveket valló, a szociális igazságokra nagyon is érzékeny nemzeti párt között. Egy kereszténydemokrata honatya nem érthet egyet a Magyar Szocialista Párt heves egyházellenes nézeteivel, de a nagytőke feltétlen imádatával sem. Ebben nincs pardon. Kommunista kutyából nem lehet demokratikus szalonna – módosítva nagyjaink mondását. Amennyiben pedig egymás után világosodnak meg egynémely képviselők, és az ellenzékből távoznak a kormánypártok irányába, az nem dialektika, hanem árulás és kapzsiság.

Mert nem igaz, hogy másról szól a mese. Gyurcsány Ferenc, a minden hájjal megkent stratéga rájött, hogy amit nem lehet karddal vagy szóval megszerezni, az megy majd zsíros állással és pénzzel. Az ember esendő, a képviselő miért lenne különb? Neki is kéne egy új Jaguár vagy horvát tengerparti nyaralócska, esetleg az asszonynak egy rekonstrukcióra szóló plasztikai bérlet. Ó, igen, nem általánosítok, csak kicsit sok már az úgynevezett véletlen. Lengyel úr a haza javára, Császár úr a haza hasznára, az MDF az egész konzervatív világmindenség boldogítására állt be a sorba. A Fideszt sok meglepetés fogja még érni. Emlékezzünk Cs. Kovács Gabriellára vagy Bagó Zoltánra. Egyiküknél sem várták meg a bírósági szakaszt vagy az ítéletet, azonnal kizárták őket a pártból. Sőt, Orbán Viktor még bocsánatot is kért Dávid Ibolyától Bagó állítólagos rágalmazása miatt. Lám-lám, mégsem ezek az emberek fordultak szembe pártjukkal, hanem dédelgetett kedvenceik, a velük egy padsorban ülő feddhetetlen társaik. A pénz persze mindig jól jön, és nyílt titok, hogy a legnagyobb ellenzéki párt szűkölködik az anyagiakban. Az MSZP viszont könyökig vájkál a kasszában, és oszt, amennyit nem szégyell.

Hogy mi kell hozzá? Egy kis árulás, egy kis kecsegtetés, egy kis aprópénz. Szánalmas megkörnyékezés, ami, úgy látszik, itthon működik. Mert amikor a pártok jelölteket állítanak, mégis csak abból a társadalmi közegből merítenek, ami van. És nálunk e pillanatban túl kevesen vannak, akik maréknyi aprópénzért nem adnák el a legjobb barátaikat is. A helyzet, hogy úgy mondjam, fokozódik. Molnár Béla jellemesen ellenállt a szirénhangoknak, de tartok tőle, majd akad helyette más. Van itt tanulság? Hát hogyne, meg kellett volna nyerni az előzőt, és meg kell nyerni a következő választást. Akkor szerva nálunk!